Szolnok Megyei Néplap, 1975. március (26. évfolyam, 52-76. szám)
1975-03-20 / 67. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. március 20. Tanácskozik az MSZMP XI. kongresszusa (Folytatás as 1. oldalról.) jelentékenyen elmaradunk a nemzetközi élvonaltól. Az elmaradás döntő oka a munka- és üzemszervezés viszonylag alacsony színvonala. A termelékenység emelésének elengedhetetlen feltétele, hogy megszüntessük az élő munkával való pazarlást. Nincs minden rendben a munkaerő-gazdálkodásban, a munkaidő kihasználásában, és á munkafegyelemben is van javítanivaló. A gazdasági- hatékonyság növelésének fontos feltétele az önköltség csökkentése. 1968 és 1973 közölt a nép-« gazdaságban a termelés fajlagos költsége 2,5 százalékkal csökkent. Ez öt év alatt mintegy 18 milliárd forint megtakarítást eredményezett. Nem lebecsülendő, de mégiscsak szerény eredmény ez. Az a feladat, hogy takarékoskodjunk az energiával, állítsunk elő a rendelkezésA Központi Bizottság titkára ezután a mezőgazdaság kérdéseiről beszélt, s hangsúlyozta, hogy pártunk agrárpolitikáját az élet igazolta. A mezőgazdasági termelés növekedési üteme meggyorsult. A második ötéves terv időszakában az évi átlagos növekedés 1,2 százalék, a harmadikban 2,8 százalék volt, a jelenlegi ötéves tervben pedig várhatóan 3,5 százalék lesz. Agrárpolitikánk fő élvein nem kell változtatni. Továbbra is a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi rendszerének fejlesztésére, szocialista vonásainak szüntelen erősítésére törekszünk. A mezőgazdasági nagyüzemek mindkét formáját, az állami gazdasagokat és a termelőszövetkezeteket tovább kell fejleszteni. Az állami gazdaságok a jövőben is legyenek kezdéményezői-, bevezetői és terjesztői a korszerű technikának és termelési eljárásoknak, a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának. A termelőszövetkezeteket, amelyek a mező- gazdasági termelés döntő többségét adják, úgy kell fejleszteni, hogy még korszerűbb nagyüzemekké váljanak, gazdálkodásukban erősödjenek a szocialista nagyüzemekre jellemző vonások. A termelőszövetkezetek egyesülésével előrehaladt a termelőerők koncentrálása. 1970-ben 2400 termelőszövetkezet átlagosan 2300 hektáron gazdálkodott, jelenleg 1620 termelőszövetkezet működik átlagosan 3500 hektár területen. A jövőben is támogatjuk egyes termelőszövetkezetek indokolt, ésszerű egyesülését, de figyelembe kell venni, hogy már országosan kialakult a szövetkezeti gazdaságoknak az a nőére álló anyagokból több és jobb terméket, javítsuk a felhasználás fajlagos mutatóit. Például ma az anyagköltség egyszázalékos csökkentése 5—6 milliárd forinttal növelné a nemzeti jövedelmet. Németh Károly hangsúlyozta, hogy a hatékonyság növelése megköveteli az állóeszközök eddiginél jobb kihasználását, valamint a beruházási tevékenység lényeges javítását, majd arról beszélt, hogy népgazdaságunk további lendületes fejlesztése mind sürgetőbben igényli a tudomány aktív közreműködését céljaink meghatározásában és megvalósításuk előmozdításában. — A tudományos és a műszaki eredmények gyakorlati alkalmazása, a tudomány termelőerővé válásának folyamata lassúbb az indokoltnál és a lehetségesnél. rete, amely mai viszonyaink között megfelelőnek tekinthető. A termelés bővülését, a hatékonyabb gazdálkodást a nagyüzem által biztosított lehetőségek maximális kihasználásával kell elérni. A mezőgazdasági üzemek és a feldolgozó, forgalmazó szervezetek között terjednek az erők ésszerű egyesítését, a gazdaságosabb termelést segítő együttműködési formák. A jövőben is támogatjuk a szövetkezetközi, a szövetkezetek és az állami gazdaságok, a szövetkezetek és az állami vállalatok közötti társulások, közös vállalkozások, közös vállalatok, agráripari egyesülések létrehozását. Az ésszerű szakosítás mellett továbbra is fenn keU tartanunk mezőgazdaságunk sokoldalú termelését A mezőgazdaságnak is rugalmasan kell alkalmazkodnia a népgazdaság igényeihez. Ennek elismerésre méltó példája, hogy a mezőgazdasági üzemek a Központi Bizottság felhívására, devizakiadásaink csökkentése érdekében, ez évben 30 százalékkal növelik a cukorrépa vetésterületét és adottságaiknak megfelelő más ipari növények termelését. Németh Károly a továbbiakban az ipari szövetkezetekről beszélt, elismerve munkájuk eredményeit, hangsúlyozta, hogy állítsák munkájuk előterébe a lakosság növekvő szolgáltatási igényeinek kielégítését és tekintsék fontos feladatuknak az állami vállalatok, termelésének hasznos kiegészítését, az áruválaszték bővítését. Németh Károly ezután arról szólt, hogy az elmúlt években — a X. kongresszus határozatainak megfelelően emelkedett a gazdaság irányításának színvonala. Gazdaságirányítási rendszerünk, a népgazdasági tervezés, a gazdaságirányítás szervezeti rendszere és a jogi szabályozás jól szolgálták gazdaság- politikánk megvalósítását. Gazdaságirányítási rendszerünket, gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának eszközét, mint eddig, ezután is folyamatosan hozzáigazítjuk az élet változó követel-,, ménjeihez, hogy egyre eredményesebben szolgálja szocialista gazdaságunk, társadalmunk fejlődését. A fejlett szocialista társadalom építésének feladatai azt követelik, hogy dolgozzunk nagyobb tervszerűséggel, erősítsük és fejlesszük a tervgazdálkodást. A centralizmus és a demokratizmus elvét érvényesítve, a gazdasági életben is erősíteni kell a központi irányítást és növelni a termelő, a gazdálkodó szervek önállóságát és felelősségét. A központi irányítás és ellenőrzés hatékonyságának növelése megköveteli, hogy tegyük a jelenleginél egyértelműbbé a központi gazdaságirányító és tervező szervek feladatkörét és felelősségét, állítsuk a közgazdasági szabályozó eszközöket fokozottabban a népgazdasági érdekek szolgálatába, alkalmazzuk következetesebben az ellenőrzést, az utasítást és indokolt esetben a felelősségre vonást. A központi irányító szervek fejtsenek ki kezdeményezőbb, következetesebb és határozottabb tevékenységet a vállalatok irányításában. Ez nem mond ellent annak, hogy a vállalatok és a szövetkezetek önállóságát — a népgazdasági érdekkel összhangban — növelni kívánjuk. Németh Károly ezután felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságban is tovább kell erősíteni a párt ^vezető szerepét, a végrehajtás minden láncszemében következetesen meg kell valósítani a párt gazdaságpolitiká j át. A vezetők munkájáról szólva Németh Károly rámutatott: nagy többségük becsülettel, odaadással dolgozik, akadnak azonban olyanok is, akik „elkényelmesedtek”, vagy akik megsértik a párt- és állami fegyelmet A párt- szervezetek kötelessége a mulasztásokkal,, a hibákkal szemben a határozott fellépés és állásfoglalás, a politikai felelősség érvényesítése. Kongresszusunk abban a meggyőződésben fogadhatja el az ötödik ötéves terv fő előirányzataira előterjesztett javaslatot, a programnyilatkozatban foglalt célokat, hogy azok reálisak — mondotta befejezésül Németh Károly. — Végrehajtásuk pedig biztosítja népgazdaságunk töretlen fejlődését, népünk életszínvonalának rendszeres emelését, a munka- és életkörülmények javítását. A kommunisták munkájának a jövőben is ez ad igazi értelmet Pártunk agrárpolitikáját az élet igazolta BENKE VALÉRIA, • Pofltíkai Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke Áz ideológia frontján nincs kompromisszum A dolgozó emberek helyesnek tartják pártunk politikáját, elfogadják a munkás- osztály vezető szerepét, megértik, hogy céljai egybeesnek az egész társadalom céljaival. Helyeslik és támogatják azt a küzdelmet, amit hazánk kulturális felemelkedéséért folytatunk. Dolgozó népünkben ma mélyen, érzelmeiben is benne él a munkásnemzetköziség szelleme, a szolidaritás a szabadságukért küzdő népekkel, a szovjet emberek sze- retete és a hála a nagy szovjet nép iránt, amely már eddig is annyi áldozatot hozott a szocializmus győzelméért, a békéért. A kapitalizmus általános válsága mind jobban elmélyül a „fogyasztói társadalom” vonzása ma már azoknak a szemében is vesztett erejéből, akik egy- társadalom fejlettségét az autók számán és a kirakatokon szokták mérni. Tudjuk, hogy nem mindenki látja a pontos összefüggéseket a maga részcselekvése és a népgazdaság, a társadalom egészének érdeke között. Ezt megváltoztatni azzal tudjuk, ha növeljük a kollektívák szerepét a munka és az ember minősítésében. Ez a legjobb eszköze a szubjektivizmus leküzdésének és annak is, hogy újabb rétegeket késztessünk együttgondolkodásra és vonjunk be a közös cselekvésbe. Az ellenőrzésbe bevont, a bírálatával, a javaslataival változtatást elérő ember fellépése visszahat saját felfogására és magatartására is. A párt vezető szerepe, irányító tevékenysége segítsé-' gével a dolgozók társadalom- formáló terveinek és módszereinek jobb ismeretében tudnak helyesen tájékozódni, így ismerik fel, hogyan alakíthatják ők maguk a viszonyaikat. Benke Valéria ezután oktatásügyünk eredményeit méltatta, és köszönetét mondott a pedagógusoknak, akik lelkes munkájukkal segítik a párt oktatáspolitikai határozatának végrehajtását. Majd így folytatta: — A marxizmus—leniniz- mus elterjesztésében, továbbfejlesztésében és alkalmazásában. a valóságot híven kifejező társadalmi önismeret kialakításában közismerten nagy szerepet vállalnak a társadalomtudományok. A kétségtelen tudományos eredmények elismerése mellett is jogos a megjegyzés, hogy nem született még elég helyes irányba mutató elméleti válasz a társadalom által feltett kérdésekre. A szocialista demokrácia, a közigazgatás, a vállalati gazdálkodás és mindezek tudati hatása is ilyen kérdéskörök. Még inkább adósak e tudományágak művelői azzal, hogy közérthető formában tegyék ismertté az elméletileg már felderített társadalmi összefüggéseket. Hívei vagyunk a nyílt és szabad közéleti vitáknak, amikor a történelmi cél legkönnyebb és leggyorsabb útját igyekszik feltárni a kutató és vitatkozó értelem. Így elismerésre méltó kutatási részered menyeket hoztak a nemzeti önismeret és öntudat, a nemzeti érzések témakörében folytatott viták. de sajnos ezek is egyoldalúságoktól voltak terhesek. mint ahogyan a szocialista hazafiságról és a vele összekapcsolódó internacionalizmusról. vagy a demográfiai helyzetünkről folytatott vitákban még haladó gondolkodású vitapartnerek is megengedhetetlenül köny- ny el műén bántak nacionalista áthallásokat lehetővé tevő megfogalmazásokkal. A nacionalizmus a legveszedelmesebb burzsoá eszme. Jelenlétével, arcot változtató képességével állandóan számolnunk kell. írástu-" dóinknak történelmi kötelessége tollúkat úgy használni, hogy a nemzeti érzéseket segítsenek — megtisztítva minden rossz hordaléktól — a munkásnemzetköziség eszméivel égységben ápolni tovább. Egyik-másik kutató revizionista, ultrabalos vagy más zavaros áramlatok vizeire sodródott. Olyan is akadt köztük, aki megkérdőjelezi egész szocialista fejlődésünket. Ezeket az áltudományos teljesítményeket határozottan elutasítottuk. De azt is tudjuk: nem orvosság, nem igazi harc az ilyen nézetek és „elméletek” hatása ellen, ha a dogmatikus sem- mitmondás lapos általánosságait, vagy akár „erőteljes” kiátkozó gesztusait vetik be ellenük. Meggyőző érvekre és a társadalmi fejlődést segítő alkotó munkára van szükség. Eszménk védelméért A tudományos és a kulturális életben dolgozó kommunistákra különösen nagy felelősség hárul eszmei törekvéseink megvalósításában. Nem szabad elfogadniuk a hamis alternatívák egyikét sem. Világosan értésére kell adniuk minden vitázónak, hogy ideológiánk alapvető kérdéseiben nem engedünk semmiféle félremagyarázást. A szocialista hazafiságot nem lehet összekeverni a nacionalizmus semmiféle változatával. A proletár internacionalizmus, a szovjet—magyar barátság hazaszeretetünk elválaszthatatlan eleme. A munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét, a munkás—paraszt szövetséget ugyancsak nem engedjük kétségessé vagy vita tárgyává tenni. Pártunk tapasztalatai, a nemzetközi kommunista mozgaloméval egybehangzóan, bizonyítják: az ideológia frontján nincs és nem is lehet kompromisszum. A hazai és a nemzetközi ideológiai harcot sem lehet szétválasztani. Ezt a harcot nem egyedül vívjuk, hanem a szocialista országok közösségében, a nemzetközi munkásmozgalom részeként. Eredményesebbé kívánjuk tenni azzal is, hogy ideológiai tevékenységünket összehangoljuk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Kongresszusunk megelégedéssel állapíhatja meg, hogy ez az együttműködés — főleg a testvérpártok KB-titkárai- nak moszkvai tanácskozása óta — számottevően fejlődött. A közelmúltban Prágában tartott tanácskozás további lendületet adott a közös munkához. Pártunk a politikai, a gazdasági és a kulturális kapcsolatok erőteljes fejlesztésével , együtt tovább erősíti az ideológiai együttműködést a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szocialista országok testvérpártjaival és az egész nemzetközi kommunista mozgalommal. Napjaink forradalmisága Mi abban látjuk napjaink forradalmárát, aki a szocialista eszmeiséget, erkölcsisé- get képviseli környezetének visszahúzó erőivel szemben, és egész életének példája fedezet erre. Ennek a harcnak a feltételei ma kedvezőbbek, mert társadal munkban a szocialista bázis most sokkal erősebb, mint bármikor ezelőtt. Az emberek ma más értékmérő szerint ítélnek, mint korábban. Tömegesebbé — ha nem is általánossá —vált a kispolgári szellem legyőzésének, visszaszorításának igénye. Sokkal nagyobb politikai erő van a kezünkben, mint amennyit érzünk és mozgásba hozunk. Ezeknek a jóra kész erőknek politikai, erkölcsi, szellemi koncentrációjára van ma szükség, itt van az ideológiai. kulturális intézmények, gazdasági, társadalmi szervezetek minden szintű vezetőinek nagy lehetősége, s egyben sürgető feladata is. Még távolról sem tettünk meg mindent, hogy azokat is magunkkal ragadjuk, akikkel — ha nem is értünk mindenben egyet —. de a célokban, a szocialista tudat, erkölcs és közélet erősítésének szándékában sok ponton találkozunk. Nekünk az a véleményünk, hogy a gondolkodó ember mindig kritikusan nézi a világot. De aki jobbító hatással akar lenni a viszonyainkra, annak meg kell érlelnie magában az elhatározást, hogy a valóságosan épülő szocializmust vállalja, nem pedig egy minden ízében tökéletes szocializmus ideálképét. És azt is tudnia kell, hogy társadalomformáló tetteket csak szervezett erő vihet véghez, s aki hatni akar. annak tudnia kell azonosulni is a cselekvőképes szervezetekkel. — Egy tudást és kultúrát is kereső nép várja íróink, művészeink eligazító szép szavát, eszméltető alkotásait. Olyan alkotásokra vágyik, amik önmaga megismerésére, az ember otthonosan és igazságosan berendezett életének eszményeire tanítják. íróinkról, művészeinkről tudjuk, hogy vannak közöttük, akiknek még nem sikerült megtalálniuk a kiutat a minél nagyobb tömegekhez szólás és a csak kevesek vagy azok által sem értett formai újítás dilemmájából. M,! is jól tudjuk, hogy a világirodalom és az egyetemes művészet történetében a szakmai bírálat és közönség nem egy nagy zseni megítélésében tévedett, de azt is tudjuk: nem mindenki zseni, akit nem értenek. Sajnos korunkban már az újítás vált konvencióvá, és a formai újítás görcsös keresésének gyakran az az eredménye, hogy a műből nem hallani a felszólítási, nem érezni a vonzást a gazdagabb, igazibb életre, Pártunk művészetpolitikai koncepciója soha nem épült olyan' feltételezésekre, mintha nálunk már egynemű és az értékes műveket könnyen befogadó közönség volna. Közművelődési, kritikai és más határozataink az igények és a befogadóképesség emelkedését célzó nevelő feladatokat is magukban foglalják. Ez a koncepció feltételezi, megkívánja az odaadó, lelkes és jól képzett nevelők, propagandisták népes seregét; a tudományok és művészetek alkotóinak, az ideológiai élet, a közoktatás, a közművelődés munkásainak olyan gárdáját, amely annak tudatában tevékenykedik, hogy értékeket kínál, gazdagító javakat ajánl dolgozótársainak. A programnyilatkozatban megfogalmazott távolabbi célokhoz az ideológiai és a kulturális , életben is mindennapi tettekkel a hétköznapi feladatok következetes megoldásával lehet eljutni. Pártunk politikája a fő társadalmi folyamatokat úgy irányítja, hogy számításba veszi a különböző, a társadalom életében kölcsönhatásban érvényesülő elemeket. A nemzeti érzelmek, az adottságok, a hagyományok, az egyéni szokások, életkörülmények és törekvések figyelembevételével érvényesíti a szocializmus általános, nemzetközi törvényszerűségeit, vezeti a milliókat a szocialista útra. Ezek között a feltételek között munkálkodunk azon, hogy minden ember otthona legyen a fejlett, szocialista Magyarország — fejezte be beszédét Benke Valéria (Folytatás a 3. oldßlon) Frans van den Branden, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Aczél György, az MSZMP PB tagja rf a Francia Kommunista Párt küldöttei a kongresszus szünetében
