Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-02 / 27. szám
1975. február 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 6ZURMAI LÁSZLÓ HRUTKA JOLÁN GARAI LAJOS BIBER JŰZSEFNE A Néplap her eh asztal a A pályaválasztásról Családok ezreit érintő gond ezekben a hetekben a pályaválasztás. Lapunk ezért rendezett ebben a témában kerekasztalbeszélgetést melyen megjelent Vincze Sándor, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának helyettes vezetője; Garai Lajos, a megyei tanács vb munkaügyi osztályának vezetője; Berki Ferencné, a szolnoki Újvárosi Általános Iskola igazgatóhelyettese; Biber Józsefné, a szolnoki kisegítő iskola igazgatója; Hrutka Jolán, a megyei egészségügyi szakiskola pályaválasztási felelőse; Péter Piroska, a 633. sz. Szakmunkásképző Intézetigazgatója; Csendes Károlyné, a Varga Katalin Gimnázium igazgatóhelyettese; Maglód! Gyula, a Járműjavító tanműhelyének vezetője; Molnár Sándor, a Verseghy gimnázium igazgatója; Cserfalvi Gyula, a Pályaválasztási Tanácsadó vezetője; Tóth Albert, a megyei pályaválasztási tanács elnöke; Rácz Gyula, a 605. sz. Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Szurmai László, a szolnoki Délibáb úti Általános Iskola igazgatója. Beszélgetésünk központi témája; milyen lehetőségek várják a pályaválasztás előtt álló gyermekeket, és milyen kérdésekkel kell szembenézniök a nevelőknek, a tanácsadó vezetőinek? MOLNÁR SÁNDOR: — Ezekben a napokban felerősödik a levegő az iskolákban, sok szülő jön be azzal; döntsük már el, hogy mi legyen a gyerekkeL Nos, nem az utolsó pillanatban kell dönteni, hanem jóval előbb, — mégpedig úgy, hogy három vélemény — a gyereké, a szülőé és a tanáré — mellett a társadalom igényeit is figyelembe kell venni. Azt például, hogy a társadalomnak jóval több pedagógusra és katonatisztre van szüksége, mint mondjuk atomfizikusra. Felvetődhet az is: van-e joga a nevelőnek lebeszélni növendékét valamilyen pályáról. Ehhez természetesen nincs joga, de pályaválasztásának irányitasa kötelessége és mindenképpen a tanulók érdeket szolgálja. A pedagógus nem annyira elfogult, mint a szülő reálisabban ítéli meg a helyzetet, megszívlelendő tanácsokat tud adni. Tisztában van azzal, hogy minden gvermek tehetséges valamiben, csak nem mindig abban, amiben szülei szeretnék. BERKI FERENCNÉ: — A mienk a munkásnegyed iskolája. Nálunk nagyon ritka az irreális pályaválasztás. A szülők józan értékítélete mellett elősegíti ezt az is, hogy az osztályfonokók már az ötödik osztálytól kezdve figyelemmel kísérik, hogy ki, mi akar lenni, s a felsőbb osztályokban tudatos pályairányító tevékenységet fejtenek ki. Ennek ellenére gondot jelent a tehetséges, munkás származású fiuk gimnáziumba irányítása. Tizenhat fiú jelentkezett például szakközépiskolába, gimnáziumba pedig csak kettő. CSENDES KÁROLYNÉ: Gyorsul az idő, a pedagógusok sok változást érnek meg. Új szakmák születnek, a pedagógusnak ezért friss információkkal kell rendelkeznie. Emellett minél jobban meg kell ismerni a tanulókat, a számukra nyíló lehetőségeket. a társadalmi elvárást. Hogyan lehet jobban megismerni növendékeínkat? Például a Pályaválasztási Tanácsadóval való szoros kapcsolat kialakításával. Mi nevelési értekezleteket is tartunk ott. Figyelembe kell venni azt is, hogy a gyermekek megismerése akkor sikeres, ha tevékenységünk érzelemmel teli és egyénre irányuló. Az osztályfőnöknek ezért van rendkívüli szerepe, ö a kulcsember, aki a szülők befolyásolásában is sokat tehet. — Az intézmények sokféleképpen megkönnyíthetik növendékeik pályaválasztását. Mi például kapcsolatot teremtettünk a debreceni tudományegyetemmel, ahová elvisszük tanulóinkat, de egyetemi hallgatókat is hívunk intézetünkbe, hogy beszéljenek életükről. Bírósági tárgyalásokra is elvisszük diákjainkat, ahol az etikai tanulságokon túl módjuk nyílik a jogi szakemberek munkájával való ismerkedésre. Különböző foglalkozású szülőket is meghívunk, hogy ismertessék pályájukat. Üzemlátogatásokat szervezünk, — bár azok úgy tudom — gyakorlattá váltak máshol is. PÉTER PIROSKA: — A mienk fogadóintézet, egy szakmára irányított gyerekek jönnek hozzánk. Azt tapasztaljuk viszont, hogy elképzeléseik nem elég kiforrottak. Ha nem vesszük fel például őket autószerelőnek, altkor mázolónak jelentkeznek. Sok esetben csupán a kereseti lehetőség a meghatározó számukra. Elképzeléseik nem minden esetben esnek egybe a pályaalkalmassággal, ezért azután az első félév után nem egy tanuló hagyja ott intézetünket. Tapasztalataink szerint a szülők még mindig keveset tudnak a lehetőségekről, nem eléggé tájékozottak. Sokan nem hallottak például a kiemelt ösztöndíjakról, a kiemelt szakmákról, s arról sem, hogy gyermekük társadalmi ösztöndíjjal is tanulhat. GARAI LAJOS: — Társadalmunkra a tervszerűség jellemző, annak kell érvényesülnie a pályaválasztásban is. A megyei Pályaválasztási Tanácsadó az üzemek segítségével ezért dolgozik. Pillanatnyilag azonban jelentős eltérés van az igények és a lehetőségek között. Évente például 5,4—5,7 ezer fiatal végez az általános iskolákban. A megye vállalatai lényegében ugyanenynyi szakmunkástanulót szeretnének beiskolázni. A végzősöknek viszont csak kb. 45 százaléka szeretne szakmunkás lenni. Ez az arány megfelel a szakmunkásképzők befogadó képességének, de az üzemek igényét csak félig elégíti ki. Sok esetben ellentét tapasztalható a szakmaválasztásban a jelentkezők és az üzemek igénye között is. IIRUTKA JOLÁN: — Nálunk heterogén összetételűek az osztályok. Tizenhét évestől harminckét évesig található a hallgatóság között. Emellett egyiküknek általános iskolai végzettsége van, a másiknak érettségije. Mindez nehezíti munkánkat. Képzési rendszerünk azonban ősztől kezdve megváltozik. Csak 14—17 éves korú fiatalokat veszünk fel, közöttük — elsősorban mentőápolónak — fiúkat is. Növendékeink a hároméves képzés után képesített ápolói, illetve asszisztensi oklevelet kapnak. Később, a munka mellett tízhónapos tanfolyamot is végezhetnek, ami szűkebb területű szakmai képzést nyújt számukra. Tanulmányi ösztöndíjat, kollégiumot mi is biztosítunk. Az új kép- 1 zés után sok helyről érdeklődnek, hiszen jó alkalmat biztosít a lányok elhelyezkedésére, mivel nagy szükség van egészségügyi dolgozókra. MAGLÓDI GYŰL A: —A Járműjavító hosszú évek óta levélben keresi fel az általános iskolákat és üzemlátogatásra invitálja őket Tisztelet a kivételnek, mi is azt tapasztaljuk, hogy az általános iskolákban sokszor nem megfelelő a felvilágosító, pályairányító munka. Üzemlátogatásra például nem hozzák el a Járműjavítóba azokat a gyerekeket, akik szakközépiskolába jelentkeztek. Pedig nekik is jó lenne, ha egy ilyen korszerűsödő nagyüzemmel megismerkednének. Esetleg módosítanának is elképzelésükön. A Járműjavító rendkívül sokat ad arra, hogy patronáljon iskolákat, KISZ-szervezeteket, s minden lehetséges módon erősítse kapcsolatát az oktatási intézményekkel, mégis nagyon nehéz elképzeléseinket valóra váltani a beiskolázásoknál. Pedig minden tanulónak társadalmi ösztöndíjat biztosítunk. BERKI FERENCNÉ: — A pályaválasztási felelősöktől elvárják, hogy képe-zék magukat, — de hogyan? Színes propagandaanyag érkezik az ország minden részéből, de a speciális szakmai képzés nincs megoldva. Nincs kialakult módszer arra, hogyan dolgozzanak a felelősök. Központi rendelkezésre volna szükség ilyen tekintetben, hiszen most még számtalan felvetődött kérdés vá-TÖTH ALBERT CSERFALVI GYULA laszolatlanul marad számukra. VINCZE SÁNDOR: — A pályaválasztásnál az egyéni képesség és a népgazdasági igények összhangja a mérvadó. Segítő, irányító munkánkat úgy kell végeznünk, hogy politikai céljainkat is elérjük, megfelelően alakuljon a társadalmi mobilitás. A munkás származású gyerek törekedjék a továbbtanulásra. ha jó képességekkel rendelkezik. Az irányító szerveknek — mondhatni úgy is — bizonyos fokig elosztó tevékenységet Is kell végezniük, hiszen az ipar igénye mellett az egészségügyével és kereskedelmével is számolni kell. A kereskedelem pedig rendkívül munkaigényes szakma. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a fiúknál túlzott mértékű a szakmaszerzésre való törekvés, értelmiségi körökben nem mindig találkozik egyértelmű helyesléssel, ha szerényebb képességű gyermekük manuális mesterségre adja fejét Közismert az is, hogy a különböző szakmák között is nagy aránytalanságok tapasztalhatók a jelentkezéseknél. Az egyetemre készülők közül viszonylag kevesen akarnak természettudományi ismereteket szerezni. — A pályaválasztási felelős egymagában nem tudja ellátni a feladatkörével öszszefüggő munkát Ezért jó az üzemekkel való termékeny kapcsolat, ami rendszeres kontaktust jelent, és nem merül ki egyetlen üzemlátogatásban. TÓTH ALBERT: —Szűnőben van a szülők körében az a rossz tradíció, hogy dédelgetett, de testet nem öltött vágyaik gyermekük pályafutásában realizálódjék. Gyakori viszont az, hogy szülei tanácsára rövidlejáratú célt tűznek maguk elé a tehetséges munkásgyerekek. Szerintem az osztályfőnöki csúcsmunka mértéke: menynyiben válik a gyerek éretté a pályaválasztásra. Próbáljuk a továbbtanulásra rávenni, főiskolákra irányítani a jóképességű munkásgyerekeket Ugyanakkor tapintatosan vegyük rá a szülőket arra, hogy a gyenge képességű gyerekek ne kóptassák a gimnázium padját, hanem mielőbb helyezkedjenek el a termelő munkában. BIBER JÓZSEFNÉ: — Köztudott, hogy a kisegítő iskola különleges iskolatípus. Az általános iskolákban valamilyen okból kudarcot vallott gyermekeket kell nevelnünk. Növendékeink segédmunkások, betanított munkások lesznek. Erre kell felkészítenünk őket is, szüleiket is. Továbbtanulásukról sokáig szó sem lehetett. Most már azpnban van Csepelen egy ilyen jellegű továbbképző intézet Ott a növendékek 27 szakma közül szerezhetnek képesítést úgy, hogy a felnőtteknek megszabott általános iskola! anyagot is elsajátítják közben. Kollégiumi elhelyezés és fokozott támogatás biztosított számukra. Tavaly négy, most pedig hét növendékünk jelentkezett oda. CSERFAI, VI GYULA: — Csak tisztelettel szólhatok a pedagógusok és az üzemi pályaválasztási felelősök munkájáról. Annak köszönhető, hogy a különböző iskolatípusokba való jelentkezéseknél általában az az arány jön ki, amit vártunk, s ami a szándékvizsgalatnál is megmutatkozott. A következő Időkben mi is módosítani akarunk munkánkon. A szándékvizsgálatot például mar a hetedik osztályban elvégezzük, s az eddiginél lényegesen koráhban ismertetjük a lehetőségeket is, hiszen azok egyik évről a másikra alapvetően nem változnak. Szerintem a pályaválasztás segítéséhez tartozik az is, ha elősegítjük, hogy minél több gyerek végezze el az általános iskolát. Ami az üzemeket illeti; a pályaválasztás segítése részükről több mint a munkaerőforrás biztosítása. Jobban fel kell erre készülniük, megfelelőbb kapcsolatot kiépíteni minden iskolatípussal. Nagy szükség van erre, hiszen negyedrészét sem töltötték be azoknak a helyeknek, ahol érettségi után lehet szakmát szerezni. SZURMAI LÁSZLÓ: — Rendkívül nehéz nálunk az általános gimnáziumokba irányítani a gyerekeket. Azt tartják, ha szakközépiskolába mennek, érettségijük is van, s kenyerük is. Szerintem a szülők állásfoglalása nem önkiélési igény. A társadalomban széles körben tapasztalható rendkívül: pénzszerzési hajlam nagy mértékben befolyásolja a pályaválasztást. Minden társadalmi rétegnél tapasztalható ez. Ami az ösztöndíjakat illeti: a szakmunkásképző intézetekben biztosítsanak 5—600 forint értékű beiskolázási segélyt a tanév elején. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tanulást meg is kell kezdeni, nemcsak folytatni. Jónak tartanám, ha az eddiginél korábban megismerhetnénk a megyei vállalatok szakmunkásigényét, mert akkor van módunk a szülőkkel többször beszélni, jobban hatni rájuk. dag ismeretterjesztőket kapni, mint amilyeneket kapunk a tudományegyetemektől. Az üzemeknek van lehetőségük ilyen kiadványokra. Munkájukat ismertető film készítése sem jelent megoldhatatlan gondot számukra. Nekünk viszont nagy segítséget jelentene, hiszen atanulóinkat nem tudjuk elvinni minden üzembe. VINCZE SÁNDOR: _ Millió lehetőség van szakmaszerzésre. A csalódások elkerülésére azonban ne csak egyetlen szakmára, hanem egymáshoz közelálló, úgynevezett pályacsoportokra kell készülni a növendékeknek. Javaslom, „divatos” szakmára csak rendkívüli képességgel rendelkezők jelentkezzenek. BERKI FERENCNÉ: — Tanácsadás közben ne csak a helyi beiskolázásokra gondoljunk, hanem az országos lehetőségekre is. Tanulmányi kirándulásainkat ezért kötjük mi össze mindig valamelyik nagyüzem látogatásával Jónak tartom azt is, hogy az iskolai szünetekben a szaktanárok ellátogathatnak az üzemekbe. Nemcsak a tananyag elmélyültebb elsajátítását biztosítják, hanem a pályaválasztáshoz is segítséget nyújt. MOLNÁR SÁNDOR: — Tapasztaljuk azt is. hogy matematikából közepes rendű gyerek is bejuthat műszaki főiskolára, ugyanakkor a magyarból vagy történelemből jeles rendű tanuló labdába sem mindig rúghat a tudományegyetemi felvételeknél. Ezért is kell jobban a műszaki pályára Irányítani a középiskolai tanulókat. Ami az ösztöndíjakat illeti: úgy látszik, kortünet, hogy a szülők egy része nem is igényli az ösztöndíjat. Pedig erre bőven van pénzünk, intézetünkben például tavaly 120 ezer forintot osztottunk szét ilyen célra. Anyagi gondok tehát senkit nem tarthatnak vissza a középiskolai tanulástól. VINCZE SÁNDOR: — Ma már ott tartunk, hogy akinek esélye van a középiskola elvégzésére, annak tudunk ösztöndíjat biztosítani, hiszen szinte minden tizedik tanuló kap támogatást. Szerintem differenciáltabban kellene kiosztani az ösztöndíjakat. Kevesebb tanulónak, s nagyobb összeget kellene adni. Jobban figyelembe kellene venni azt is, hogy vannak — főleg a sokgyermekes családok esetében — olyanok, akiket az anyagi lehetőség hiánya tart viszsza bizonyos iskolatípusoktól. Nagyobb gondot kellene fordítani arra is, hogy javítsuk a munkás származású /hallgatók arányát az egyetemeken. PÉTER PIROSKA: — A szakmunkásképzés követelményrendszerének megítélésében is változást kellene elérni a közvéleményben. Az eddig Is magas elméleti követelményrendszer ugyanis a következő oktatási évtől kezdve még Inkább nagyobb lesz. Megmarad ugyan „a gyakorlat-igényesebb” és az „elmélet-igényesebb” megkülönböztetés az egyes szakmák között, de egészében véve magasabb lesz a követelmény. CSENDES KÁROLYNÉ: — Gondot okoz a munkába álló érettségizettek elhelyezése. Ezért szeretnénk az üzemektől olyan szép és gaz-RACZ GYULA: — Az érdeklődés, a képesség korán feltárul a gyermekekben, ezért kellene már az ötödik osztálytól kezdve jobban orientálni a növendékeket és a szülőket egyaránt. Ügy érzem, jobban kellene propagálni az ipari pályák nagyszerűségét. Most még nincs meg a kellő rangjuk. legalábbis sokan fgy érzik ezt. Gondolom, ezért szárnyaszegettek például a szakmunkásképzőbe kerülő érettségizettek. Ez lehet a magyarázata például annak. hogy nyolc érettségizett tanuló közül öt bukott meg most az egyik vizsgán. GARAI LAJOS: — Nagyon fontosnak tartom, hogy a Pályaválasztási Tanácsadó szervezze, inspirálja a pálvaválasztást. Ezernyi új ötlet szükséges ehhez. Igen hasznosak a pályaválasztási kiállítások, rendezvények. Ezek hatókörét kellene bővíteni. Joggal tartok ugyanis attól, hogy nem hallanak a gyerekek minden ’zakmáról, minden községben úgy, mint egy-egy jól exponált h^ven. Ha valamilyen szakmáról még sosem hallottak, hogvan várjuk azt, hogy jelentkezzenek rá? PÉTER PIROSKA: — A szakmunkásképzéshez még annyit: a szakmunkássá válás rangot kell, hogy jelentsen még az érettségizettek számára is, hiszen általános társadalmi igény, hogy még képzettebb, szélesebb látókörrel rendelkező szakmunkások álljanak a termelésbe. Simon Béla MAGLÖDI GYULA MOLNÁR SÁNDOR CSENDES KÁROLYNÉ BERKI FERENCNE VINCZE SÁNDOR FETES PIROSKA RACZ GYULA
