Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-23 / 46. szám

1975. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Falugyűlés Jászkiséren és Tiszajenőn PETŐFI FOLYÓJA Már nem nyeli el a világét 130 éves a vízügyi szolgálói I Árvízveszély, árvízvédekezés alkalmával sokszor elhangzik Szolnok megyében a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság, a megyén kívül még többször az Országos Vízügyi Hivatal — egyszóval a vízügyi szol­gálat neve. Az idén százharminc éves. A Hazafias Népfront és a községi tanácsok szerve­zésében a napokban zaj­lanak a falugyűlések. Mun­katársaink pénteken este Jászkisér és Tiszajenő la­kosainak nyilvános fóru­mán vettek részt. Ingyen telek ,-r a fiataloknak Több mint kétszáz jász­­kiséri előtt a település el­múlt évi eredményeiről, a tanács munkájáról Bánlaki Zoltán, tanácselnök számolt be. Elmondotta, hogy 1974- ben a nagyközségi tanács költségvetése 2,4 millió fo­rint volt. Megkezdődött az orvosi lakás építése, amely a tervek szerint 600 ezer fo­rintos költséggel, az idén fejeződik be. Több mint fél kilométer járda épült ta­valy, és 500 ezer forinttal segítette a tanács a műve­lődési központ felújítását. A negyedik ötéves tervben 175 lakás építését tervezték Jászkiséren, azonban mar 1974-ben 260 új otthont ad­tak át. A fiatalok gyorsabb letelepedése érdekében a November 7. utcában a ta­nács 50 telket ingyen biz­tosít a nagyközségi KISZ bizottság részére. A 3. szá­mú óvoda felújításával ta­valy már teljesíteni tudták az óvodát bölcsődét igénylők kérését. A jászkisériek köz­ségükért a tervezett 615 ezer forint helyett csaknem há­romszor ennyit dolgoztak társadalmi munkában. Segí­tettek az ároktisztításban, apróbb útjavításokban, a parkosításban, fásításban. A tavaly végzett társadalmi munkával a jászsági közsé­gek versenyeiben második helyen végeztek. Szó esett a falugyűlésen arról is, hogy az ÁFÉSZ jó munkájának eredményeként javult a nagyközség ruháza­ti-, élelmiszerellátása, és a vendéglátás is. Százzal nőtt a takarékszövetkezeti tagok száma és a betétállomány több mint 10 millió forint. A mintegy 15 hozzászólás során gyakran csattant fel a helyeslést bizonyító taps. Másfélórás vita után jó han­gulatban fejeződött be a jászkiséri falugyűlés. „Orvos kerestetik!’' Este 7 órára zsúfolásig megtelt a tiszajenői Művelő­dési Ház nagyterme. Idősek, fiatalok, munkások, szövet­kezeti dolgozók. Mindannyi­­uk arcán a végig dolgozott nap fáradtsága. Körülbelül 200 helyi lakos jött el, hogy részt vegyen a falugyűlésen, a község jele­nével, jövőjével, eredménye­ivel, terveivel foglalkozó fó­rumon. A falugyűlésen' részt vett és felszólalt Szurdi Ist­vánná, országgyűlési képvi­selő, s Tolna Károly megyei tanácstag. Az általános isko­la énekkarának rövid mű­sora után Eszes László, a ti­szajenői tanács elnöke tar­tott tájékoztatót. Elmondotta, hogy a jelen­legi tervidőszakban épült a község 60 személyes óvodá­ja, sor került a villanyháló­zat és az iskola-napközi bő­vítésére, valamint a gázcse­retelep és az autóbuszállo­más megépítésére. 1974 év jelentős eredménye volt a Patyolat helyi kirendeltsé­gének létrehozása, az iskolai tornaterem építésének meg­kezdése, s a három, rossz állapotban levő pedagógus­lakás felújítása. Az elért eredmények jórészt a lakos­ság önzetlen segítségének, társadalmi munkájának és a társadalmi összefogásnak köszönhetők. Tiszajenő la­kossága 721 800 forint érté­kű társadalmi munkát vég­zett a múlt évben. A továbbiakban a község gondjairól esett szó. Nem so­kat javult az utóbbi időben a kereskedelmi ellátás. A legfontosabb élelmiszerek — tej, kenyér — biztosítása helyenként akadozik, de egyéb közszükségleti cikkek beszerzése is problémát okoz. A jövőben szélesíteni kell az ÁFÉSZ, a tószegi ipari szö­vetkezet és a kisiparosok szolgáltatásait. Tiszajenőn nagy gond, hogy jelenleg nincs körzeti orvos. Az Egészségügyi Közlönyben meghirdetett állásra még nem akadt jelentkező. Ezek után az ötödik öt­éves tervre vonatkozó elkép­zeléseket ismertették a hall­gatósággal. Javaslatok A tanácselnök beszámoló­ját a gyűlés résztvevőinek felszólalásai követték. Töb­ben méltatták a tornaterem építésének hasznosságát, a társadalmi összefogást A felszólalásokból a község la­kosságának igényeire derült fény. Labdarúgópálya, esz­presszó, helyi OTP-fiók lé­tesítésére tettek javaslatokat Szolnoki fórum a rádióban Szolnok megyei Néplap és a Magyar Rádió szolnoki stúdiója hétfőn 18 óra 15 perctől nyilvános Fórum műsort sugároz. Az adás vendégei lesznek a közleke­dés, a posta, a patyolat, a TIGÁZ, a TITÁSZ, az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat a Víz- és Csatorna­­művek, a vendéglátóipari vállalat és az ÁFÉSZ veze­tői. A műsorban a Néplap­hoz érkezett levelekre és a 11-903-as, valamint a 12-959- es telefonszámra hétfőn ér­kező kérésekre, kérdésekre adnak választ. A két tele­fonszámot hétfőn délelőt 10 órától az adás végéig este 7-ig lehet hívni. A telefoná­lók közérdekű bejelentéseit szívesen fogadják a műsor szerkesztői, s legjobban an­nak örülnének, ha a Fórum műsorában résztvevő válla­latok, intézmények vezetői­hez szólnának. A szolnoki Fórum első élő adása a későbbiekben ha­vonta jelentkezik. Virágok, parkok A Balaton 196 kilométer hosszúságú partvonalán, a kirándulóhelyeken és az üdülőtelepeken a kertészek megkezdték a parkok előké­szítését a virágültetésre. A 40 üdülőtelepen több mint 500-an dolgoznak a felújítá­son. Az üvegházakban száz­ezerszámra nevelik a korai virágpalántákat. Virágok díszítik majd a vasútállomások környékét is. A tópart legnagyobb parkját Tihanyban alakítot­ták ki, mintegy százezer négyzetméter területen. A tihanyi és a badacsonyi táj­védelmi körzet a régi szép­ségében fogadja a látogató­kat. Badacsonyban, az új ba­zársor melletti területen új parkot építettek. Egy okmány, az „1845. évi október 12-én Szolnokon Nagy Méltóságú Gróf Szé­chenyi István Királyi Biztos úr ő kegyelmessége Elnökle­te alatt a Tisza szabályozá­sa tárgyában tartott tanács­kozás jegyzőkönyve” ad hírt arról az eseményről, melyen az ismert reformpolitikus a Tisza évenkénti áradásai okozta felbecsülhetetlen ká­rokat ismertette, amelyek mind a mezőgazdaságra, mind a közlekedésre nézve rendkívüli akadályokat je­lentenek. A fél Alföldet elöntő ár­vizek mindaddig lehetetlen­né teszik a környék fejlő­dését, míg a szeszélyesen ka­nyargó mocsaras-vadvizes környezetű folyó medrét nem rendezik, s az áradásoktól védő gátrendszert meg nem építik. Megelőzték Széchenyit A jegyzőkönyv beszámol arról is, hogy a szervező kör­úton járó Széchenyi a föld­­birtokosok érdekeltségét hangsúlyozva a vízrendezési, folyószabályozási társulatok megalakítását sürgette, a ma Szolnokon működő Kö­zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság ős-elődjét, elődjeit, amelyek sorra alakultak Sá­toraljaújhelyen, Vásárosna­­ményban, Tiszadobon, Tö­­rökszentmiklóson pedig a környező területért felelős társulat már jóval előbb lét­rejött. Erre utal a szolnoki jegyzőkönyv egyik fél sora, amely „jelen vannak” cím­szó alatt emlékezik meg egy korábban Törökszentmikló­­son megalakult társulat el­nökségi tagjairól. A vízügyi szolgálat törté­netét kutató nyugdíjas szol­noki főmérnök Nemes Ger­­zson, akinek a Szolnok 900. jubileuma alkalmából ké­szülő tanulmányából vettük az adatokat, ezen a nyomon elindulva találta meg Eger­ben a vármegyéhez írt leve­let, melyben „A Tekintetes Rendeknek alázatos szolgá­ja Gróf Szapáry József A Heves megye határában le folyó Tisza Szabályozására alakult Egylet Elnöke”. A Tisza-árvíz okozta ká­rokra és a Zemplén és Sza­bolcs megyékben megalakult társulatokra hivatkozva hí­rül adja, hogy „F. évi július 24-én Törökszentmiklóson gyűlést tartva ott több tisza­mellyéki birtokosok az 1840. évi X. K. t. c—5 §-a védel­me alatt egyesültünk a Ti­sza szabályozását Heves Me­gye határában saját költsé­günkön létesíteni.” A beje­lentéssel egyben a vármegye támogatását űs kéri. Megalakult tehát a vízügyi szolgálat (még ebben az év­ben végig Tisza mentén mindkét oldalon), s megkez­dődtek a szabályozás előké­születei. Egy év múlva Vá­sárhelyi Pál ismertette zse­niális tervét. Megvalósításá­hoz a Széchenyi követelte összehangolt, központilag irá­nyított munkára volt szük­ség, melyet az 1846-ban lét­rejött központi szervezet, a Tiszavölgyi Társulat fogott össze. Ez sikeres volt — az­azhogy mégsem ... Megkezdődött a harc. Gát­építés itt is, ott is, dolgoz­tak a társulatok, szűkült a Tisza medre — emelkedett a vízszint. Egyszercsak ki­buggyan, ahol eddig a ma­gasabb partoldal védte a falvakat. Átvágták a kanya­rokat, egyenesedett a folyó, indulhatnak a hajók — no persze csak módjával. Az át­vágásoknál nem egyszer az „eltakarítást” az új meder­be rohanó vízre bízták. Az vitte is, de egyszercsak le­rakta, a zátonyok pedig nemigen használtak a közle­kedésnek. Az időközben újra alaku­ló kisebb-nagyobb társulatok önérdekei nemegyszer üt­köztek, hiszen mindegyik csak a saját birtokainak vé­delmét tartotta szem előtt. Gyakran hangzott el hasonló párbeszéd. — Átszakadt a gát! — Hol? — A túloldalon. — Hála istennek! Az építgetések közben a Tisza ki-ki öntött. Bekövet­kezett a nagy csapás: 1879- ben Szeged víz alá került. Ezután adták ki a szolgá­latot szabályozó, a vízrende­zést egyeségesítő, töltésmére­teket meghatározó Tiszai, majd Vízjogi törvényt, ösz­­szevonták a kis társulatokat, egyleteket — rendet terem­tettek. Befejeződött a Tisza szabályozása — csak a víz­ügyi szolgálat munkája nem. Öntözés? Jó lenne A mai műszóval vízhasz­nosítás gondolata megszüle­tett — idejében. Nem Szé­­chenyin múlott, hogy szá­razon maradtak a földek. A belvízlevezető csatornák kiépítésére még futotta erő­ből: a Heves—szolnoki tár­saság például Sarud—Szol­nok közt 880, a középtiszai a túloldalon 913 kilométert épí­tett. Öntözni is jó lett vol­na —, de erről nemigen szól a krónika. Tervezett, de meg nem épült csatornák, a száz­berki Kohner báró 1897-ben megkezdett rétöntözési „ak­ciója” és az 1937-ben meg­épült, s a háborúba fulladt húszezer holdas tiszafüredi öntözőrendszer jelezte a tö­rekvést. Egy kézben — nagy erő 1948 — államosítás. Az ilyen-olyan társulatok, ér­és belvízvédelmi kirendelt­ségek, mérnöki hivatalok, végül is 1953-ban az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság, majd az OVH szervezetévé alakultak, s az egész orszá­got átfogó hivatal tizenkét részlegéből 22 éve Szolno­kon működik a Középtisza­­vidéki Vízügyi Igazgatóság, amely csaknem az egész me­gyét átfogja. Négy éve kü­lönvált tőle a Keletmagyar­országi Vízügyi Tervező Vál­lalat és a Tiszamenti Regio­nális Vízmű és Vízgazdál­kodási Vállalat. Hogy mennyire eltűntek a régi társulati érdekeltségek, arra csak néhány példát: a Tisza, Zagyva áradásakor győri, szegedi „vizesek” dol­goztak Szolnok megyében, s máskor pedig a Körösöknél Gyulán, a Dunánál, Rábánál, Mohácsnál, Győrben szolno­kiak védekeztek, segítettek. S ha a vész elmúlik, foly­tatják a 130 éve megkezdett, de soha be nem fejezhető vízszabályozási, vízgazdálko­dási, árvédelmi munkát. Amit annakidején ásóval, lapáttal, talicskával, kézi erővel mű­veltek ... De ezt ismerjük: ma a gáterősítéshez alkal­mazott „szkréper” egy merí­téssel 10 köbméter földet visz el 20 perc alatt egy ki­lométerre. Csak ennek a „lá­dának” az egyszeri megtöl­téséhez kellene három egy­kori kubikos egynapi mun­kája .. A mindennapi feladatok „békében” is nagyok: 7 ezer 126 négyzetkilométer terü­leten 568 kilométer töltés fe­lett őrködnek, 361 kilométer öntözőcsatorna hálózat, 141 ezer hektár öntözött terület gazdái... Innen láthatunk a jövőbe: Kisköre, Tisza II. 300 ezer hektár, Tisza III.. Csongrád, kikötő Szolnokon, hajó in­dul, oldalán felirat Vízügyi Szolgálat. — Az idén 130 éves. Igriczi Zsigmond ■®®f®slC2Sgl® sofőrök Nem mindennapi a tör­ténet és a következménye sem, mert helyén volt a megsértett ember esze. Tud­ta, hogy mit kell tennie, s csúf jelenet szemtanúi sem maradtak közömbösek. Ta­valy nyáron történt Török­­szentmiklós szívében, a vá­rost átszelő főútvonalon, a kijelölt gyalog-átkelőhe­lyen. Szabó Gábor budapesti la­kos ült a bérelt kis teherau­tó volánjánál, mellette Lász­ló, a fivére. Túrkevéről Pest­re igyekeztek. Délután há­rom óra körül volt, mikor Törökszentmiklóson rá­hajtottak a főútvonalra. A városi tanács előtt a zebrán gyalogosok jöttek-mentek egyik oldalról a másikra. A kis teherkocsi még távol volt, K. Isván hát gyanútlanul az úttestre lépett. Megtehette, a zebrán végül is ő élvez el­sőbbséget. Nem is történik semmi említésre méltó, ha Szabó Gábor a zebrához kö­zeledve a gyalogosforgalom láttán csökkenti a 45—50 ki­lométeres sebességet. De nem ezt tette. Az utolsó pil­lanatban fékezett ugyan, de K. Istvánnak el kellett ugra­nia és Szabónak manőverez­ni, hogy el ne üsse. Ezúttal még Szabónak állt feljebb, ö gurult méregbe. Megállt, kiugrott a kocsiból és nyomdafeséket nem tűrő szitkok kíséretében már ütött is. K. Istvánnak — aki egyébként hivatásos gépko­csivezető — sikerült az ütés elől elhajolni. Erre Szabó László is ott termett és ütött. Ököllel, arcba. A jól irányzott csapások után a két dühöngő testvér szitko­zódva elhajtott. K. István megtántorodott, néhány pillanatra elsötétült előtte a világ. (Szakorvosi vélemény: bal szemgolyó kötőhártyáján tíz nap alatt gyógyuló bevérzés, az arcán zuzódások.) A lélekjelenlé­tét azonban nem vesztette el, i a szemtanúk is résen voltak. Felírták a teherkocsi rendszámát és K. István ké­résére értesítették a rendőr­séget. A vérző fejű férfi pe­dig a tanácsháza udvarán parkoló gépkocsiba ugrott és üldözőbe vette a pofozkodó testvéreket. Szolnok határá­ban utolérte, megelőzte és megállásra kényszerítette őket. Mire kikászálódtak a teherautóból már az URH kocsi is ott volt Azonnali őrizetbe vétel, nyomozás, vádemelés garázdaság miatt bírósági tárgyalás, ítélet Első fokon Szabó Gábort 6, tzabó László 9 hónapi sza­­adságvesztést kapott A példás büntetés még nem emelkedett jogerőre. A törvény az efajta ag­­reszzív önbíráskodást épp­úgy ítéli meg, mint akárme­lyik utcai verekedést, ame­lyért az okozott sérülés sú­lyosságától függően jár a büntetés. S ezzel vége, nincs egyéb következménye. A közúti forgalomban történő agresszív önbíráskodásnál azonban mérlegelni kellene különösen nagy társadalmi veszélyességét. Mérlegelni, vajon alkalmas-e gépjármű­­vezetésre olyan ember, aki nem képes uralkodni az in­dulatain. Volt már rá példa hasonló esetekben, a közle­kedés botrányhőseit pálya­alkalmassági vizsgálatra kö­telezték, s ha a tesztek ag­resszivitást jeleztek, gépko­csivezetésre alkalmatlan­nak nyilvánították őket, s elvették a jogosítványukat A Szabó testvéreknél — mindketten hivatásos gép­kocsivezetők — a vizsgálat elmaradt A tisztességesen godolko­dó, a mai és a holnapi köz­úti forgalom veszélyeit józa­nul felmérő emberek számá­ra pedig’ megnyugtató volna, ha másfél millió gépjármű­­vezető közül a jövőben igye­keznének kiszűrni az agresz­­szív, garázda hajlamú embe­reket K . K. A SZOLNOKI VlZlYTÜ ÉPÍTÉSÉN megkezdték az első víztároló zsaluzását, amely­­» bői hármat készítenek az építők. — N. Zs. —*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom