Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-09 / 34. (33.) szám
1975. február 9. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 5 Megpróbálták - Csalódtak -Hazajöttek itsnrin »1 £gy nagyközség keresi a helyét Boti változót!, s aminek még változnia kell Milyen emberek élnek Jászapátin? Nem elégedhetünk meg olyan közhelyszerű válasszal, hogy sokfélék, hiszen ennél többet, pontosabbat is lehet mondani A történelemhez kell fordulni feleletért. — A Jászság másféle világ volt, mint az Alföld környező része — mondja Sindely Mátyás a nagyközségi pártbizottság titkára. — Itt nem volt igazi nagybirtok, nem voltak igazán földhözragadt szegényemberek, cselédek sem. Szegénység persze volt, de az is másféle, nem olygri reménytelen, megváltoztathatatlan elesettséget jelentett, mint sokfelé az országban. Sok volt a kisbirtok, amiből nagyon sok munkával, de az akkori világ normái szerint tisztességesen meg lehetett élni. A földosztás itt nem jelentett olyan nagy változást, viszonylag kevés ember kapott földet. A forradalmi hagyományok gyengébbek voltak, mint például a Kunságban, erősebb volt viszont a vallásosság. Ehhez az időszakhoz képest hatalmasat léptünk előre. A kisbirtokosi „öntudat”, amely gyakran gőggé fajult, nem egy konok parasztembert évekig távol tartott a szövetkezettől, akkor is, amikor a földjét már beadta. A hatvanas évek elején előfordult, hogy karácsonykor munkásőrök: mentek kukoricát törni, azok pedig, akiknek a kukoricáját törték, ünneplőben beszélgettek a templom körül mise után. — Ez a szemlélet már régóta .és teljes egészében a múlté. Megváltozott az élet, megváltozott az emberek gondolkodásmódja is. Gyakori eset, hogy egy családban van nagyipari-, szövetkezeti ipari munkás és termelőszövetkezeti tag. Ütköznek a vélemények, magatartásformák, s ez alakítja az embereket. Amire máris több keilene Kéki József, alig több mint fél éve a művelődési ház igazgatója. — Belülről kicsinosították a művelődési házat, s Ígéret van a külső tatarozásra is. Sajnos az úgynevezett kistermi foglalkozásokhoz nincs elég helyünk. A meglévő szobákat a zeneoktatás szinte teljesen lefoglalja. Sikerült megszüntetni a kártyázást, szeszmentessé tenni a büfét. Van fotoszakkör, szövetkezeti klub és hamarosan indul a barkácsszakkör. Tavaly ötszázötezer forint volt a költségvetés, ebből százezret a tanács, ötezret az ÁFÉSZ adott, a többit itt kellett előteremteni. — Milyen igényeket támasztanak a munkájával szemben? — Jó volna, ha a mostaninál többet kívánnának. Az iskolákra nem nagyon lehet (Tudósítónktól) A MAVOSZ Szolnok megyei Intéző Bizottsága tegnap tartotta megyei közgyűlését Szolnokon, a tsz-szövetség székházában. A megye 37 vadásztársaságának elnökeit, vadászmestereit dr. Pallos István, az intéző bizottság titkára tájékoztatta a terület vadgazdálkodásának jelenlegi helyzetéről, a főbb tennivalókról. Bevezetőben elmondotta, hogy Szolnok megyében — annak ellenére, hogy a múlt évi csapadékos Időjárás, a különböző állatbetegségek következtében nagyon sok fácán, mezei nyúl elhullott, gazdag az apróvad számítani. Van vagy százhatvan pedogógus, de alig ötöthatot sikerült megmozgatni egy-egy rendezvényre. — Ön is pedagógus volt, tudja azt is, hogy miért? — Tény, bevallom, én se nagyon mentem, ha hívtak. Talán az is az oka, hogy szinte valamennyi lakás szebb, lakályosabb, mint a művelődési ház, s az emberek kétszer is meggondolják, elmenjenek-e a kényelmes otthonukból sokkal rosszabb, ridegebb környezetbe. De a fiatalok is otthonülőbbek lettek. Néha valósággal könyörögni kell nekik: menjenek el kirándulni, minden ki van fizetve. A megszállónak Négy év már tekintélyes kor egy ifjúsági klub életében. A jászapáti könyvtári klub már megünnepelte negyedik születésnapját. — Megszállottak — mondta róluk valaki. Szikszai Mária könyvtáros mosolyog ezen a megjegyzésen. — A katonaidejüket töltőkkel együtt harmincán vagyunk. A klub tagjai mind fizikai dolgozók. Nem megszállottak, csak szeretik az irodalmat, s jól érzik magukat egymással. A foglalkozásokban nincs semmi rendkívüli: ki-ki előadást tart a maga szakmájáról, játszunk, író—olvasó találkozókat szervezünk. Kétszeres kiváló, aranykoszorús klub a miénk. Az összejöveteleket a szűkös könyvtárhelyiségben, a könyvek között tartjuk. A könyvtár, Vágó Pál egykori műtermében, valóban szűkösen fér. Pedig az évi beszerzési költség nem nagy: húszezer forint. Ez az állomány szintentartásához is kevés. Csak azért gyarapodott a könyvek száma, mert nem végezték el a már időszerűvé vált selejtezést. — öt-hatéves szakkönyveink a legmodernebbek közé tartoznak — mondja Szikszai Mária. — A könyvek állapota egyre romlik. Legutóbb hétezerrel csökkent a kölcsönzések száma, és további csökkenés várható, ha nem frissíthetjük fel az állományt. Kétezeregyszáz olvasónk van, de a gimnázium például, úgy tudom többet költ évente a saját könyvtárára, mint a tanács a mienkre. Most különösen nehéz a helyzet, hiszen renoválják a könyvtár helyiségeit, s átmenetileg a helytörténeti múzeumban van a kölcsönzés. Egyébként á múzeum, Vágó Pál szülőháza, is alapos felújításra szorul. Az igény már megvan Sok évtizedes helyben topogás után megindult a fejlődés Jászapátin is, de szinte a kezdet kezdetétől szenvedélyes viták kísérik. Talán állomány. Mégis a vadásztársaságok idei legfontosabb feladata, hogy a vadállomány egyensúlyát tervszerű munkával, a tervezettnél több vadszaporulattal biztosítsák. Ezért tovább kell erősíteni a mezőgazdasági üzemek és a vadásztársaságok együttműködését. Az intéző bizottság arra törekszik, hogy a vadlétszám növeléséhez megfelelő segítséget adjon a társaságoknak. Kedvező, hogy a társaságok többsége megfelelő anyagi alappal rendelkezik, a szakmai hozzáértést igénylő munkához pedig megteremtik a személyi feltételeket A feladatok között ott kell keresnünk az okokat, hogy megszűnt a járás, Jászapáti „szimpla” nagvközség lett? — Meg abban is — mondja Sindely Mátyás — hogy körül vagyunk véve adottságaik miatt gyorsabban fejlődő településekkel. Jászberényt nem Is kell magyarázni, de a szemünk előtt fejlődött ki a jászkiséri gépjavító üzem, ugrássszerűen fejlődött Jászárokszáilás, a szomszéd megyében járási székhely maradt, és dinamikusan fejlődik Heves. Az emberek ezekhez mérik Jászapáti fejlődését. és elkeserednek, pedig nincs rá okuk. — Talán túl szerények vagyunk — mondja Gazsó József. T- Szerények kérni és szerények, ha az eredményeket kell felmutatni. — A múltkor az egyik üdülőtelek-tulajdonos végigsétált a községen és megírta a Központi Bizottságnak, hogy Jászapátin így van, meg úgy van, ez sincs, az sincs, s hogy vajon miért nincs. Pedig csak a partbizottságra, vagy a tanácsházára kellett volna bemennie, megmondtuk volna, miért nincs, de I sok dologról azt is, hogy lesz hamarosan. A lakosság tájékoztatása alapvetően fontos feladat. Enélkül meg sem lehet kísérelni a téves, megalapozatlan nézetek továbbélésének megakadályozását. De a tájékoztatás nem old meg mindent önmagában. Az emberek jobb körülmények között, kényelmesebben szeretnének élni. Azt akarják, hogy lakóhelyük minél szebb legyen. Az igényt már megfogalmazták, s fogalmazzák gyakorta, de ezeket a javító szándékokat, kívánságokat még nem sikerült megfelelő mértékben tettekké érlelni. Jászapátin a múlt év első felében 58 forint 80 fillér volt az egy főre jutó társadalmi munka értéke, s nyolcszázhetvenöten dolgoztak. Máshol ennek négy-ötszörösét is elvégzik. Társadalmi munkával sém lehet minden gondot megoldani, de lehet enyhíteni a gondokat. A művelődési ház tatarozására például lett volna vállalkozó, ha a tanács anyagot biztosít. A község vezetőinek nem volna szabad szerénynek lenni, amikor kérni kell — elsősorban a lakosságtól társadalmi munkát, s az üzemektől hozzájárulást. Akiket pedig izgat a község fejlődése, azoknak a szavak után moét már a tetteket is vállalniuk kellene. S végezetül „felülről” is szívesebben és hamarabb adnak oda, ahol már helyben is felmutattak valamit VÉGE Bistey András tartják számon, a mesterséges fácán és fogolyszaporítást, a korszerű berendezésekkel felszerelt abádszalóki és jászkiséri keltetőkben, fácánoskertekben. A terv szerint körülbelül 80 ezres mesterséges szaporulatot kell elérni, de ennél többre van szükség, hogy a múlt évben megritkult állományt pótolhassák. Dr. Bereczki Lajos, a megye intéző bizottság elnöke a májusban sorrakerülő tisztújítás előkészületeiről számolt be és felhívta a társaságok jelölő bizottságainak figyelmét arra, hogy rátermett, megfelelő szakismeretekkel rendelkező vezetőket jelöljenek, akik képesek lesznek majd megbirkózni az egyre növekvő feladatokkal. Kellemes lakás. Két és fél szoba összkomfort a MÁV bérházban. Friss feketekávé illata terjeng az egyszerű, olcsó, modern bútorok között. A férfi hellyel kínál. Az aszszony feketét hoz. Tesz, vesz, kínos precizitással igazgatja a színes holland magazinokat a polcokon. Zavarban van. A férj nyugodtnak látszik, s az az érzésem, szívesen is beszél a történtekről.' 1 Ensciiedeben — Tavaly július '4-én a Benelux államokba szóló útlevéllel vonatra szálltunk. Szombat volt, meleg nyári délután, mikor a holland határra értünk. Egy régóta kint élő magyar házaspár várt berniünket. Egyik kollegától kaptam a címüket. Néhány levélváltás és megegyeztünk, hogy náluk lakunk. Ügy gondoltuk, olcsóbb lesz, mint a szálloda — magyarázta Kovács László. — Egy óra múlva már Enschedeben voltunk, a 130 ezer lakosú holland varosban, ahol vendéglátóink éltek kényelmes luxuslakásukban. Másnap a labdarúgó világbajnokság döntőjét néztük. A színes tévében csodálatos volt jegyzi meg lelkesen. — A meccs előtt egy idegen érkezett. Jól öltözött, kellemes modorú fiatal férfi. Váczi Istvánnak hívták. A látogató — Egy szélhámos disszidens — szól közbe ingerülten a felesége. — Akkor még nem tudtunk róla semmit — legyintett a férfi. — Honnan sejthette, hogy Magyarországról vendégek érkeztek? — Azt mondta csak tévét nézni jött. Elhittem, miért ne hittem volna. Bár most már utólag ... Mindegy. Szóval már a meccs alatt kezdte mondogatni micsoda szerencse, hogy családostól kiengedtek bennünket, ilyen alkalom még egyszer nem lesz, ha akarunk, kint is maradhatunk, élhetünk, mint Marci Hevesen. „Kereshetsz amennyit akarsz, világot láthatsz, lesz kocsid, luxuslakásod, a gyerekeidre fényes jövő vár.” Így beszélt, aztán elkezdett dicsekedni, hogy nézzem meg az Opel Rekordját, már a negyedik kocsija. Elvitt autózni, meghívott a lakására. > Elkábultam. Hát ez lehet? Enynyire vinni négy esztendő alatt? És döntöttem. Maradunk. A mélyvíz — Hát igen, a férjem a gyors döntések embere. Szeret kockáztatni, mélyvízbe ugrani. Emlékszem, tíz évvel ezelőtt így kerültünk Szolnokra is. Egyik napról a másikra elhatározta, elköltözünk Dorogról. Albérletre cseréltük az önálló lakásunkat. Kész tények elé állított akkor is. Amit elhatároz, azt keresztül Is viszi. Szívós és kitartó. A MÁV-nál is ezért kerülhetett forgalomirányító tisztként felelős beosztásba. De Hollandiában is keményen dolgozott. Túlórázott. Dehát... — Kovácsné sóhajt és idegesen cigaretta után nyúl. Az ujjlenyomat — Váczi kioktatott, mit kell mondani a rendőrségen, hogy megkapjuk az ideiglenes tartózkodási engedélyt. — És mit kellett mondani? — Hát, hogy jobban, szabadabban szeretnénk élni, mert nálunk Magyarországon ... — most nehezére esik kimondani, ami akkor olyan könnyen ment. — Fényképet készítettek rólunk és ujjlenyomatot vettek, mint a bűnözőkről. — V4czi munkát is szerzett, ott, ahol ő dolgozott. S a huszonöt fős, manufaktúra színvonalon • gépesített üzemben hegesztőpisztolyt nyomtak a kezembe. Nekem, aki 38 éves koromig legfeljebb a szöget tudtam beverni. Eleinte keservesen ment. Látja, itt a nyoma — jobb kezén apró kis barna pötytvökre mutat. — Lyukas védőkesztyűt kaptam és a szikrák ... De csináltam. Megfizették. A túlórával együtt 300 guldent kaptam hetente. (2700 magyar forint.) — S a gyerekek, a feleség? Egyáltalán hol laktak? — Míg nem volt lakásunk, Vácziéknál. Augusztusban már a nejem is dolgozott. Egy kis textilgyárban cérnázóként. Mint egy süketnéma — Ne is emlékeztess rá — szakítja félbe Kovácsné. — Olyan voltam, mint egy süketnéma, a törökök, olaszok, kínaiak között, mert holland nő ott alig akadt. Itthon aszszisztensként dolgoztam az SZTK-ban. Ott meg egész nap egy gép mellett állni... közben azon idegeskedni, mit csinálnak a gyerekek, mit esznek, esznek-e egyáltalán? Ott nincs napközi, üzemi étkezde, de még egy mosdó sem. Munka után piszkosan rohantam, hogy nyitva találjak még egy üzletet, hogy főzhessek. Este hét órakor ebédeltünk. Az autó — Mi tagadás, a feleségemnek első perctől nem tetszett ez az egész. Én viszont eleinte jól éreztem magam. Minden sikerült. Szeptemberben már négyszobás lakást kaptunk egy bérházban. Bútort vettünk részletre. És teljesült a régi nagy álmom, az autó. Egy használt Renault 16-os. Anélkül, hogy egy fillér előleget is fizettem volna, részletre adta a garázstulajdonos, örült, hogy elviszem és nem rohad meg az udvarán. Egy hónap múlva már egy jobbra, alig használt Ford Escortra cseréltem. A gyerekek — Mikor kezdődött a kiábrándulás? — Megvolt a lakás, a kocsi, na és a sok fizetnivaló. Részlet részlet hátán. Rájöttünk, hogy mire mindent kifizetünk, legalább három évbe telik. S mi lesz a gyerekekkel? Jártak iskolába, de csak a földrajzot, a matematikát értették, úgy ahogy. Minden nap azzal jöttek haza, semmit sem ér az egész. Mintha senki se venné komolyan a tanulást, se a tanár, se a diák. A feleségem csak sírt, vagy lenyelte a könnyeit. Rádöbbentem, hogy tulajdonképpen egy nyomorult autó miatt élek idegen országban, kockáztatom a gyerekek jövőjét. Mi lesz belőlük ott, ahol mérnökök vannak állás nélkül? örülnek, ha a Philips gyárban rajzolóként dolgozhatnak. Napról napra rosszkedvűbb, idegesebb lettem. Rájöttem, mi csak koszos idegenek maradunk ott, semmire sem vihetjük. A nehéz, aljamunkát végeztetik velünk. Döntöttem, hazamegyünk. — Az Ismerősök, a magyarok ijesztgettek, hogy már régen elítéltek bennünket, elvettek mindenünket — veszi át a szót az asszony. —> De mondtam, hogy a férjem makacs ember. Döntött és levelet írt, Hágába a magyar nagykövetségre, ahol hamarosan fogadták. — Azt mondták, csak szabálysértés, amit tettünk, s lia komoly az elhatározásunk, hazajöhetünk. Határidő december 31. — Novemberben irt « munkahelyére, a MÁV szolnoki Állomásfőnökségre és a Szolnok megyei Rendőr-főkapitányságra. — Igen. A válasz: hazajöhetünk, nem lesz bántódásunk. Ettől kezdve gyorsan peregtek az események. Átadták a lakást a bútorokká] együtt, visszavitte a jó kocsit, helyette egy olcsó karambolos Fiatot vett. És télvíz idején nekivágtak a több ezer kilométeres útnak. — Csak akkor álltunk meg, mikor lerobbant a kocsi. Zuhogó esőben toltuk. Semmi sem érdekelt, csak minél előbb hazaérjünk. Itta — A lakásunkat úgy találtuk, ahogy hagytuk. Csak a virágaink pusztultak el és vastag por borított mindent. Bár bennem is por lépné már Hollandia emlékét —■ jegyzi meg szomorkásán Kovácsné, és ki tudja hányadik cigarettáját gyújtja meg. — Én már január harmadikán dolgozhattam a régi munkahelyemen. A gyerekeket is visszavették az iskolába. Laci tizenhárom, Attila 10 esztendős. Nem veszítenek évet. De hát a férjem ... — Én még mindig nem dolgozhatom — szól közbe idegesen a férj. — A vezérigazgató még nem döntött A feleségem 1500 forintos fizetéséből és kölcsönökből élünk. Már megpróbáltam máshol is elhelyezkedni, de mindenütt azt mondták, ha a MÁV-hoz nem vesznek vissza, ők sem alkalmaznak. Esetleg csak segédmunkásnak. Pedig a munkahelyemről azt írták ... Igen, tudom, becsaptam őket. De hazajöttem, és dolgozni szeretnék. Ha tudtam volna, talán viszsza sem... — még dühös elkeseredésében sem meri kimondani. A jogi részét tisztázták Kovácsék ügyének. Igaz, büntetőeljárás nem indult ellenük, mert felszólításukra nem került sor, a hazatérést nem tagadták meg. Amit tettek, szabálysértés. A következmény ötezer forint pénzbírság. Jónéhány esztendeig nem utazhatnak külföldre. A pénz — amit az államnak felajánlott karambolos Fiatért kaphatnak (a használt kocsi árának húsz százaléka) a büntetést körülbelül ki is futja. Látszólag semmit sem vesztettek. Legalábbis olyasmit nem, ami pénzben mérhető! Humánusak a törvények, a rendőri szervek, visszakaphatták lakásukat, ingóságaikat. Hogy a megtévedt Kovács Lászlót a munkahelyén nem fogadták tárt karokkal, felelős beosztással? A bizalmat — amit Kovács László a luxuslakástól, az autótól elkábulva — olyan könnyelműen eljátszott, neki kell visszaszerezni. Nem biztos, hogy könnyű lesz. Most rajta a sor. Dolgozhat. Ö maga mondta, segédmunkásként már elhelyezkedhetett volna. Hollandiában nem volt finnyás. Kezébe nyomtak egy hegesztőpisztolyt és dolgozott. Erre itthon is megvan a lehetősége. . Kovács Katalin Tanácskoztak a vadászok MÁJUSBAN ÚJ VEZETŐSÉGEKET VÁLASZTANAK
