Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-05 / 29. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. február SE NyikoláJ Zabelkín. a Szovjetunió Hőse: Magyarországért harcoltunk Roham Budapest 'határában A 1 FJ kkpernvsje ELŐTT A fasiszta német pa­rancsnokság minden ■ áron ki akarta szaba­dítani a Budapestnél bekerí­tett csapatait. Komárom tér­ségében válogatott páncélos, gyalogos és tüzérségi erőket vont össze. Újévre virradóra nagy ellentámadást kezdett a Szovjet Hadsereg egységei ellen. A hitlerista terv végül is összeomlott. A 3. Ukrán Front csapatai felmorzsolták az összevont fasiszta csapato­kat. Az első időben azonban bizonyos sikereket értek el a támadók. Ütegünk a szilveszter éj­szakát Szomód községben töltötte. A falu mögött a si­ma réten álltak Katyusáink, amely szükség esetén tüzelő­­állásul is szolgálhatott. A le­génység a faluszéli két ház­ban helyezkedett el. Vaszilij Koskin törzsőrmester és fu­tárom, 'Vologya Anyiszimov az ezred raktárából vétele­zett élelmiszerekből egysze­rű, mégis ünnepi vacsorát varázsolt. Mindenkinek jó volt a hangulata. Az új év be­köszöntése mindig is az egyik legkedvesebb ünnep, de ezúttal különösen az *volt, hiszen pontosan tudtuk: már nincs messze a háború vége. Akárhogy őrjöngtek is a fa­siszták, hamarosan eléri őkét a vég. Amíg a vacsora készült, a törzsőrmester előszedte a ki tudja, hol rejtegetett tartalék vodkáját, sőt konyakot is va­rázsolt. Az egyik szakaszpa­rancsnokkal elindultam, hogy még egyszer ellenőriz­zük az őrséget a falu szélén. Csodálatos szilveszter éjszaka volt, enyhe faggyal, s fölöt­tünk — mint mesebeli óriás karácsonyfa dísze — világí­tott a telihold. Fényében va­lószínűtlen színt kaptak a házak, a fák, a gépkocsik. Mélységes volt a csend, mintha a világban nem is Az óra megkezdődött. Eb­ben semmi furcsa nincs. Be­csöngettek, s a katowicei 10. számú Aleksander Lawadzki Gimnáziumban csakúgy, mint Európa legtöbb középis­kolájában 8 óra után fel­hangzik a tanári szó. Csak­hogy itt nem a pedagógus magyarázata szűrődött ki a folyosóra. Előbb Koncz Zsu­zsa énekelt egy számot, majd az Ómega-együttes legfris­sebb dalai következtek. Betel­jesült volna minden diák leghőbb vágya? Hogy a ko­moly stúdiumok helyett a gi­tár, a dob és az énekesek hangjára kell figyelni? Itt, ebben az osztályban és a ma­gyar nyelvi órán részben be­teljesült! Lépjünk a terembe!. A ta­nár, Andzrej Salamon a ká­véját kanalazgatja a kated­rán. A diákok magnó mellett ülnek, van, aki csendben fel s alá sétál, egy hosszú hajú, romantikusan szép kislány a falnak támaszkodik és le­hunyt szemmel követi a me­lódiát Nyoma sincs az órák lenne háború, hanem nyuga­lom és boldogság; honolna. Szinte azt vártuk, hogy ki­­gyúlnak a csillagszarók, meg­szólal a muzsika. Szívesen elábrándozna ilyen pillana­tokban az ember... Minden készen várt ben­nünket, amikor visszatér­tünk. A törzsőrmester az ün­nepi előkészületekre azzal tette fel a koronát, hogy ki­töltötte a tábori bögrékbe az „üzemanyagot”. A beszélge­tés is csendesedett, az órát néztük, felemeltük „poha­rainkat”. De azon az éjsza­kán nem sikerült koccinta­nunk. .. Váratlanul nyílt az ajtó, és a küszöbön az őr kí­séretében megjelent egy kis­lány. Vastag kendőbe burko­lózva reszketett a hidegtől, — vagy az izgalomtól. Még be se lépett a szobába, gyor­san beszélni kezdett. Csak néztünk rá, nem értettük, mit mond, hiszen nem tud­tunk magyarul. Végre valaki félbeszakította és megkér­dezte, nem tud-e németül? Az ismeretlen leányka ener­getikusán bólintott, látszott, megörült, hogy végre megér­tik, és elég jól elismételte né­metül, amit magyarul elkez­dett. Azért küldték, hogy megmondja: a németek ti­tokban friss erőket vontak össze, és éjszaka nagy táma­dást indítanak, és akik őt küldték, úgy gondolják, hogy az oroszoknak, akik kevesen vannak a faluban, erről tud­ni ok kell. Mit tegyünk? Vegyük ko­molyan, amit ez a kislány mondott, vagy koccintsunk az új évre? Úgy döntöttünk, jobb félni, mint megijedni. Óvatosnak kell lennünk. Riadó! Harcosaink pilla­natok alatt elfoglalták helyü­ket. a Katyusák mellett. Igaz, ezek nem géppuskák, nem is alatti feszültségeknek, in­kább klubösszejövetelre ha­sonlít a foglalkozás. A tanár magyarul szól: — Jól figyeljetek meg, milyen hangszereket szólaltatnak meg ebben a számban, miről énekel az énekes. Leülünk a sarokba. And­zrej Salamon finnugor nyel­vészetből Magyarországon készítette disszertációját. Ta­lán nem túlzás, ha azt mond­juk: a magyar nyelv szerel­mese lett, örömmel beszél erről az újszerű nyelvóráról. — Azt hiszem, ennek a szi­léziai „ országrésznek van a legbensősegesebb kapcsolata Magyarországgal, Itt műkö­dik a közös HALDEX-válla­­lat, amely magyar és lengyel összefogással menti ki a meddőhányókból a milliár­­dokat érő, hasznosítható sze­net, emellett iparunk és ke­reskedelmünk sok-sok szála itt találkozik. Az egyre bővü­lő kapcsolatok azonban meg­követelik, hogy értsük és be­széljük egymás nyelvét ágyúk, nem lehet velük kö­zeli ellenséget --megsemmisí­teni, a Katyusáknak térség­re van szükségük, de a falu­nál'ez nem volt. A Katyusá­­kat úgy helyeztük el, hogy szükség esetén azonnal rá tudjanak fordulni az egyet­len útra, amely a dombok közé ékedődve az erdőbe vezetett. Az út mentén és a domboldalon a géppuskások gyorsan beásták magukat, megkeresték a természetes fedezékeket, amelyeket a domboldal kínált, és felké­szültek a védekezésre. Vártunk. Eltelt félóra, egy óra. Teljes a csend. Mind makacsabban tért vissza a gondolat, hátha fölösleges volt az egész riadó. Akkor az erdő felől egyre erősödő motorzúgás hallatszott. Né­hány perccel később a hold­fénynél géppisztoiyos kato­nákat szállító teherautókat pillantottunk meg. Amikor az első kocsik már egészen közel voltak hozzánk, egy­szerre nyitottak rájuk tüzet a géppuskák, géppisztolyok, röpültek a gránátok, és 2—3 teherautó azonnal lángba bo­rult. A hatás leírhatatlan volt. A lángok fényénél fut­kosó fasisztákat kaszálták a gáppuskák. Így tartott vagy 15 percig, míg fel nem hang­zott a közeledő ellenséges páncélosok dübörgése. El kellett hagynunk a falut. De az ideiglenes visszavonulás okozta keserűséget enyhítet­te az a nagyszerű érzés, hogy magyar földön mind több barátunk van. Meghatottan gondoltunk a máig ismeret­len magyar kislányra és azokra, akik elküldték, hogy figyelmeztessen bennünket. Azon az éjszakán sokan neki köszönhettük az életünket. (Folytatjuk) Ezért szerveztem meg a magyar nyelvi órát a gimná­ziumban. Négy iskolából je­lentkeztek a diákok. Három idegen nyelv kötelező, sokan a magyart választották har­madiknak. Vonzó szamukra a magyar tánczene is, amely minden óra kezdetén felhangzik az osztályban. A jó zene egyút­tal eszköz is arra. hogy játé­kosan, szinte szórakozás köz­ben tanuljanak a gyerekek. Lengyel szó jóformán el sem hangzik, csak a legnehezebb nyelvtani problémákat be­széljük meg anyanyelvűn­kön. Sohasem az volt a cé­lom, hogy a gyerekek nyelvi lexikális tudását fokozzam. Inkább a megtanult magyar mondatok, kifejezések gyors és pontos felhasználásának képességét tűztem ki célul. Harmadik éve tanulunk együtt. Akadtak, akiknek ne­héz volt a nyelv és más nyelvre javasoltam őket. Kellett a hely mások, a te­hetségesebbek számára. Ná­lam ugyanis mindig telt ház van. Nincsen hiányzó. Nagy a vonzereje annak az ígéret­nek is, hogy akik egy évet el­töltenek az órákon, azok a nyári szünidőben Magyaror­szágra utazhatnak a csoport­tal. Harmadik éve folyik a ta­nítás, eddig kétszer tártunk Mintalakotelep Borsodban A Miskolc szomszédságá­ban levő Ernőd községben ezer lakásos minta lakótelep kialakítását tervezi a Borsod megyei tanács. Típustervek alapján, környezetbe illő családi-, továbbá egy- és kétemeletes, többlakásos sor­házakat építenek OTP köl­csönnel. A közművesítést a helyi tanács a lakosság anya­gi hozzájárulásával oldja meg. A telepítési tervek sze­rint az idén két, egyenként tizenkét lakásos épület kerül tető alá. Az elgondolás szerint az egész lakótelep a következő ötéves tervben készül el. A tapasztalatok felhasználásá­val más községekben is ha­sonló építkezéseket tervez­nek. Fenyőrigók a városban Az Európa és Ázsia északi tájain költő fenyőrigók tö­megesen jelentek meg a Dél- Alföldön. A hazánkban ven­dégeskedő szárnyasok előbb csak lakatlan területeken, fő­leg a Fehér-tói rezervátum­ban tanyáznak. A rovarokkal táplálkozó madarakat most a havazás bekényszerítette a városokba. Szegeden az utcá­kon, a tereken százas csapa­tokban lepték el a madárcse­resznye- és más bogyótermő fákat. Tapasztalatok külföldnek Kétfokozatú mérnökképzés Párizsban az UNESCO ok­tatásügyi szakemberei meg­tárgyalták azt a tanulmányt, amelyét felkérésükre a veszprémi vegyipari egye­tem készített a kétfokozatú mérnökképzés első tapaszta­latairól. A tanulmányból ki­tűnik, hogy hazánkban a két­fokozatú mérnökképzés már az első esztendőkben elisme­rést szerzett. Több egyete­men az első három esztendő után azok a hallgatók, akik ezt igénylik, üzemmérnöki diplomát kapnak. A tanul­mány foglalkozik a kétfoko­zatú mérnökképzés gazdasá­gossági vetületével is, amely szerint ez a forma lényege­sen kifizetődőbb, mint új is­kolák nyitása, fenntartása. A tervek szerint az angol nyelvű tanulmányt más nyel­vekre is lefordítják és több országba elküldik. Magyarországon. Jónéhá­­nyat közülünk már vártak odaát. Jóbarátok, kedves le­velezőtársak. Rendhagyó óráink egyik rendhagyó kö­vetelménye, hogy kötelező levelezőtársat keresni. El­lenőrzőm, teljesítik-e diák­jaim ezt a feladatot. Követ­kezetesen figyelmeztetem őket, ha késlekednek a vá­lasszal. Talán nehéz elhinni, diák­jaim már az első tanév vé­gén egészen jól elboldogul­nak a magyar nyelvvel. Né­­hányan — a legjobbak — már tolmácsolnak is. Olykor idegenvezetőként dolgoznak, gyakorolják a nyelvet. Nagy szükség van erre, hiszen nem csupán történelmi múl­tunk köt össze bennünket, hanem közös jelenünket, kö­zös jövőnket is együtt épít­jük. Az óra végen az újságirő­­műfordító tanár kedves meg­lepetésként könyveket ad a diákoknak. Novelláskötetek, regények, útleírások — ma­gyarul. Frissiben érkezett, a Magyar Kultúra varsói ki­­rendeltsége küldte a csoma­got. Máris megszületik a döntés: még az idei tanévben együtt látnak hozzá az egyik novelláskötet lengyelre for­dításához. E. L Január utolsó hetének mű­sorában kétségtelenül a Ször­nyeteg volt a sláger, Németh László 1953-ban írott drámá­jának televíziós bemutatója. A négyíelvonásos színpadi műből Hintsch György ren­dező kétrészes tévéjátékot készített, maga írta a játék forgatókönyvét is. Valójában alig nyúlt hozzá a dráma eredeti szövegéhez, csupán néhány jelentéktelen drama­turgiai simítást végzett raj­ta, egy-egy dialógust meg­rövidített vagy épp megtol­dotta az eredeti művet, pél­dául a távolodó komp látvá­nyával a befejezésben (feles­legesen), de mégsem csak lefényképezte a drámát. Ké­pekben gondolkodva igyeke­zett expresszíven előadni a gondolatokban rendkívül gazdag művet, megkeresve a „szerelmi történetnek” azo­kat a hangsúlyait, forduló­pontjait, érzelmi felhangjait, amelyek képi ábrázolása erőszak nélkül, természetes módon megoldható. Á Szörnyeteg Hintsch György kitűnő ■ ér­tője Németh László írói vi­lágának; a szikár gondolati építmény minden zegzugát ismeri. Most is jól érezte meg, akárcsak az Irgalomban — azt is ő rendezte képernyő­re —, hogy Németh László visszatérő s talán legfonto­sabb témája: az emberi kap­csolatok. Mániákusan, szin­te minden jelentős művében arra keresi a választ, hogy miként lehetne gyógyítani vagy elejét venni korunk egyik betegségének, az em­beri kapcsolatok sorvadásá­nak. Ez izgatja az Irgalom­ban, ez foglalkoztatja a Szörnyetegben is. Az ember élete kapcsolatokban léleg­zik — mondja Sárkány pro­fesszor a drámában. Hozzá­tehetjük, nemcsak az embe­ré, a társadalomé is, és ilyen­formán egészséges emberi közösség sem képzelhető el igazi emberi kapcsolatok nél­kül. Ilyen értelemben Sár­kány professzor drámája, a magányos tudós egyéni sorsa társadalomnak szóló tanul­ságokat hordoz. A tévéjáték, híven az ere­deti dráma szelleméhez, jól fogalmazta meg egyrészt azt a fájdalmat, amely azokat tölti el, akikben ott él a ter­mészetes igény a barátságra, a szerelemre, de nincs, aki igazán elviselje őket; más­részt azt az éhséget hangsú­lyozta, amellyel ráveti ma­gát az ember az életét kitel­jesíthető lehetőségre. A kör­nyezetétől magat távol tartó, a tolakodó, törtető tanítvá­nyoknak csupán tüskéit mu­tató tudósnak, a Szörnyeteg­nek titulált professzornak egy tisztalelkű, egészséges gondolkodású lány őszinte rajongása ez a lehetőség. Egy vegyészlány lobbantotta fel benne a reményt, a hitet az emberi kapcsolatokban. A tévéjáték igen szemléletesen ábrázolta, ahogyan a világ­tól elzárkózott tudósba bele­kap a remény, majd elhatal­masodik benne, s hatására egymás után hullanak, om­lanak le a mesterségesen ma­ga köré épített falak, aho­gyan a szörnyeteg mögül elő­­búvik az ember. Emberileg hiteles képet kapunk Sár­kány professzor reményre lobbanásáról, új életre tá­madásáról. Eddig a tévéjáték Rendkívül nagy szintkü­lönbségek tapasztalhatók az egyes iskolák között Veszp­rém megyében. A hegyvidéki kis települések iskoláinak körzetesítésével nem oldhat­!ják meg a szakrendszerű ok­tatást. Az iskolák felszerelt­ségében, a személyi ellátott­egységes és meggyőző. A második részben azonban már van valami zavaró. Pon­tosabban kevésbé erőteljes, mint az említett első rész. Itt valahogyan hiányzik an­nak meggyőző bemutatása, hogy valójában az ifjú fele­ség, Márta, aki önfeledten bocsátkozott e lelki-szerelmi „kalandba”, egyszeriben mi­ért is hidegedik el urától, miért nem tud mellette ma­radni akkor, amikor épp re­ményeik válnak valóra. Nem derül ki igazán, hogy mi is történt vele időközben. Ta­lán a professzor röptét érez­te magasnak? Vagy a tudós nagysága volt túlságosan ter­hes számára? Avagy a közöt­tük meglevő korkülönbség jelentett érzelmi és egyéb problémákat? Mi vitte végül is rá, hogy a magányából ki­csalt professzort újra odújá­ba kényszerítse? Hogy az oroszi tuszkulánum sarkány­­odujává válják? Márta döntésének hiányos motiváltsága a végső tanul­ságon is csorbát ejt. Mind­ezen az átdolgozás során ta­lán segíteni lehetétt volna. Ez csak javára válhatott vol­na az egyébként jól felépí­tett tévéjátéknak, amelyben kitűnő színészi teljesítmé­nyekre figyelhettünk fel. Nagyszerűen alakította a professzort Mensáros László, és telitalálat Tomanek Nán­dor államtitkára. Vörös Esz­ter, ideális jelenség volt kül­sejében. Hangja, hanghordo­zása, mesterkélt merevsége azonban kissé elhidegítette Márta figuráját. Dicséret il­leti a játék valamennyi sze­replőjét. Talán Kalocsay Miklós Lóriját nem képzel­tem oly, szeleburdi fickónak, ahogyan ő ábrázolta. Röviden A Munkások, vezetők egy­más közt sorozatban ezúttal a kamerák Salgótarjánba, az ottani kohászati üzembe és a Budapesti Csavaráru Gyár­ba látogattak. Jól kialakult hagyományai vannak már a gyárak dialógusának. Ezeket az adásokat eleven közéleti­­ség, politikus tartalom jel­lemzi általában. Az egyéni, sajátos problémákban általá­nos kérdések is megfogalma­zódnak. Ezúttal azonban a riporterek minden makacs­sága ellenére sem sikerült a leglényegesebbet megtud­nunk, amiért a műsor is szü­letett, hogy valójában egy gyári közösség életében mi­vel több a kommunista mun­kások helytállása, mint a gyár többi hasznos tagjának tevékenysége. Nem sikerült kézzel fogható módon bizo­nyítani, hogy a kommunisták példamutatása milyen mó­don képes hatni erjesztő ko­vászként egy üzem életében, munkájában. Talán jobban fel kellett volna készíteni a munkásokat is az adott té­mára, akkor teljesebb dialó­gus kerekedhetett volna ki a két üzem párbeszédéből. A néprajzi sorozat — Örökség — eddigi legérdeke­sebb darabját láthattuk szombat este. A szíjgyártás­ról készített rövidfilmben szakmai és emberi szempon­tok nemes arányban keve­redtek, így a szíjgyártás mes­terségéről képet adva meg­ismerhettük a szíjgyártás mestereinek lelkivilágát is. Ságban szintén nagy eltéré­sek tapasztalhatók a megye általános iskoláiban. A Veszprém megyei mű­velődési helyzet javítására, az oktatás és nevelés intéz­ményének fejlesztésére, a ta­nácsok és a művelődésügyi szervek intézkedési tervet dolgoztak ki. Magyar óra Katowicében V. M. Intézkedési terv oktatási intézmények fejlesztésére

Next

/
Oldalképek
Tartalom