Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-05 / 29. szám
1975, február- S, SZOLNOK MEGYEI NÉPllAP 5 Á műveltség dűlőútjain A mezőgazdasági könyvhónap alkalmából vásárlással egybekötött könyvkiállítás nyílt a Szolnoki Galériában. A kiállítás sajátos eszközeivel elősegíti az érdeklődők általános politikai és szakmai műveltségének elmélyítését ' Zrínyi-oklevelek kerfiltek a pécsi levéltárba Sok kicsi sokra megy. A több még többre. Két ötszázforintos együtt többet ér, mint külön külön... A példázat hátterét a Déryné Színház két művészének beszélgetése adja. Színhely: a kunmadaras! művelődési ház öltözői folyosója. — Nem hittem el! Meleg víz! — Központi fűtés van! Ezzel kevés falu dicsekedhet. — Öröm ide jönni — így a másik színész. Tényleg öröm... A művelődési ház nagyvonalú ele-Sajnos, jónéhány helyen még mindig úgy gondolják: a dolgozók műveltségéért avagy elmaradottságáért — kizárólagosan az állami szervek a felelősek. Kunmadarason már nem így van. — A nagyközség gazdasági egységei közművelődési alapot létesítettek, amelyből szépen jut a művelődési háznak is — mondja az igazgató. — Ez a szép klub is abból van? ■— Meg társadalmi munkából. Megcsinálták a brigádok, a fiatalok. Berendeztük nekik. Nagyon fontosnak tartom: aki ad, lássa értelmét. Ügy gondolom, látják is. Azt hiszem, nyugodtan idehívhatom a termelőszövetkezet elnökét, leültethetem a szép, kényelmes fotelek bármelyikébe, megmutathatom neki a gáztüzelésű központi fűtésünket, — és azt mondhatom: látod, erre fordítottuk a pénzt, amit összeadtatok. A tervekből megtudom: a jelen csupán szép nyitánya a lehetőségeknek. A művelődési házat hamarosan — hivatalosan is — közös fenntartásba veszi át a Kossuth Tsz, és természetesen a nagyközségi tanács. Bővítik, korszerűsítik majd a művelődés hajlékát. Érdemes, és szükséges, hiszen csaknem négyügy hiszem, a jő munka után érzett jogos büszkeség tartalmi változásairól van szó. Mégis meglepődtem amikor a múltkoriban Zs. Varga István, az öcsödi Kossuth Tsz elnöke azzal kezdte az év összegezését, hogy a szövetkezetből hány százan voltak kirándulni, színházban, üdülni, mennyit fordít a gazdaság kulturális célokra, stb.. - ö már nem a gazdasági alapról beszélt, hanem a felépítményről, — amely következmény. Jogos ez így, hiszen üres kamrának szegény lenne a gazdaasszonya. De már nem üres a kamra, sem a fazék, s amit az elnök mondott, az már arra is utal, hogy egy-egy termelési közösség gazdasága a kulturáltabb életforma alapja. Zilahi Antal a Szabadság Tsz elnöke — ugyancsak Öcsödön — így vélekedik erről a kérdésről: — Tavaly 14 ezer forintot adtunk a községi művelődési háznak. Az idén 45 ezer forintot. Az a célunk, hogy a község lakossága —• a mi tagságunk — szórakozásban, művelődésben se szenvedjen hiányt Szépen adott a föld, az emberek áldozatkész munkája nyomán, — hát akkor éljünk jól, szépen. Kétszázezer forintot terveztünk be kulturális célokra, nem vonunk meg az arra éhesek V Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szolnoki kirendeltségvezetője elmondta, hogy évről évre növekszik az igény az országjáró kirándulások és a külföldi utak iránt. A törökszentmiklósi Dózsa és az Alkotmány Tsz, a kisújszállási Tisza II, a titóaföldvári szövetkezet, » ganciával berendezett klubjában is — mondhatnám szalonnak is — erről győződtem meg, amikor Gőz Imre igazgatóval beszélgettem. — Kunmadarason talán gazdagabb az állam, mint máshol. Ennyi telik a művelődési házra? •— Nem szegényebb, — s szerencsére itt már túlléptünk azon a szemléleten, hogy a tízmilliókkal rendelkező szövetkezetek tagságának kulturális igényeiről a jóval kisebb „pénztárcájú” tanács gondoskodjék. száz bérlője van a művelődési háznak a színházi és filharmóniai előadásokra. Tizennégy különböző szakkörben, klubban, művelődik a község fiatalsága. Néhány hete ott működik a karcagi zeneiskola kihelyezett tagor zata is: hatvan kunmadarasi tanul muzsikálni. Sokat mondanak — ha máshol nem a sorok között —■ azok a beszélgetések, amelyek egy adott, tartalmában alig változó kérdés indít meg. — Hogy zárta a tsz az elmúlt évet, elnök elvtárs? Húsz-huszonat évvel ezelőtt így kaptuk a választ: — Amennyit terveztünk, kiosztottuk. Vagy: — Kevesebb jutott, de elkészült az istálló, a sertéstelep. Később: — A betakarítást teljesen gépesítettük. Az elmúlt, években a tagság jövedelmét már kevésbé emlegették a szövetkezet elnökei, hiszen természetessé vált, hogy a gazdaságok —• általában — jó megélhetést biztosítanak a tagságnak. Üj válaszok j árj ák: —- Cukorrépából 400 mázsát takarítottunk be hektáronként; — Hatvankét mázsa kukoricánk termett átlagban,.. elő! egyetlen szellemi jófalatot sem. Menjenek színházba, külföldre, üdülni, kirándulni, — tanuljanak. Kulturális bizottságunk már kidolgozta a szövetkezet ez évi közművelődési tervét, ennek alapján sok mindent megkaphat a tagság. Körkérdés a törökszentmiklósi Alkotmány Tsz fiataljaihoz: —- A szövetkezet gondoskodik-e a kulturális igényeikről? Az egyértelmű igenek mögött ilyen válaszok vannak: —- Színházba visznek, — Küldföldre megyünk. — Tanfolyamra küldenek. ■— Itt végeztem el az iskolát is. A szövetkezet kulturális költségei a következőképpen alakultak: 1971-ben az egy tagra jutó átlag 310 forint volt, 1972-ben 380 forint, 1973-ban 450 forint, míg tavaly meghaladta az 500 forintot. Négy évvel ezélőtt még „csak” hetvenkét színházbérlete volt a tsz-tagságnak, erre a színházi -szezonra pedig már százhetvennyolc bérletet váltottak. — 1971-ben még mindössze négy országjáró kirándulást sikerült a tsz-ben megszervezni, de az elmúlt évben már húsz különböző kül- és belföldi túrán vett részt a tsz tagsága, elsősorban fiatalok. szolnoki Lenin, a cserkeszöllői Magyar—Román Barátság Tsz, a jászkisérx, a jászfényszarui szövetkezet az utazási iroda legjobb „kuncsaftja” — ezekből a gazdaságokból — persze máshonnan is — a fiatalok rendszeres ország-világjárók. Az öcsödi Szabadság Tsz géptelepén egy újdonsült gépszerelő így határozta meg a fiatal szakmunkások igényét: — Megmondtuk az elnöknek, a vezetésnek: nézzék, mi dolgozunk, meglátják, mi mindig „egyenesben” leszünk a gépekkel. Mi nem követelődzünk, csak kérünk: a pénzünkért bzitosítsák nekünk, hogy ne legyünk a „falusi fiatalok”. Ez a jelző bosszant bennünket. Mi már ugyanolyan munkásemberek vagyunk, mintha valamelyik városi gyárban dolgoznánk. Mi legalábbis így gondoljuk. Hát ami a lehetőségeket illeti, nem is igen panaszkodhatunk. .. Világos, pontos beszéd: először adni, azután kérni... Szövetkezetünk túlnyomó többségében már megteremtődött ez a mindenki számára hasznos egyensúly. S ahol még nem? Gondolom, egyetlen tsz-elnök sem veszi rossz néven, ha a fiatalok ezzel állnak elé: — Elnök elvtárs, meglátja, mi még jobban fogunk dolgozni, ha biztosítják nekünk, hogy még többet járhassunk színházba, hangversenyekre, a hegyekbe, a Balatonhoz és külföldre... Rendbe hozzuk társadalmi munkában a géptelepet meg a környékét, olyan lesz mint egy virágoskert, — dehát valamit, valamiért —■ a szövetkezet meg dobja már ki ezeket az ócska székeket, asztalokat a községi művelődési házból, s mutassa meg milyen jó az ízlése. .. A krónikás ezt a jelenetet is az élettől „leste el”. Mit mondhat erre a tssveze tőség? A föld adja a jő termést. Mert minden évben gondoskodnak a talajerő visszapótlásról. A sziket javítani kelL De a legjobb fekete föld is so vány odik, ha nem kapja meg, ami jár neki Az ember tudása is kopik. Ha hagyja és ha hagyják. Szerencsére már nemigen engedik, sőt. „ Tiszai Lajos Hosszan berregett a szünet végét jelző iskolacsengő, egyedül maradtunk Góhér Edittel a tanári szobában. Beszélgettünk, és egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy ilyen lelkes, munkájukat szerető pedagógusokra van szükségünk. Szereti hivatását, a gyerekeket, és akkor érzi igazán jól magát, ha közöttük lehet. Még a nyár egy részét is velük töltötte, az úttörőtáborban. Góhér Editnek, a szolnoki Tallinn-körzeti Általános Iskola ének-, történelemszakos tanárának diplomáján még elég friss a dátum. A szegedi Tanárképző Főiskolán 1972- ben végzett, és azóta itt dolgozik. Heti harminckét órában tanít, tagja az ÁFÉSZ Kodály-kórusának, eredményesen vezeti az iskola különböző kórusait, a kisdobosok xilofon-zenekarát; a Tiszaparti Gimnázium leánykarát, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola Páva-körét és a felsőfokú karvezetői tanfolyam másodéves hallgatója. Emellett nyelveket tanúi, zenét hallgat, és még olvasásra is jut ideje. Mindezt szigorú időbeosztással. Vallja, hogy egész életünk egy nagy verseny; szakadatlan küzdelem az idővel, önmagunkkal, tele vágyakkal, sikerekkel buktatókkal, kísebb-nagyobb örömökkel. A távot Dersze lassan, kocog-Eddíg Ismeretlen A Zrínyi-család hat eredeti oklevele került a Baranya megyei levéltárba. A 350 éves relikviák nemzeti értéknek számítanak. Eddig ismeretlen oklevelekről van szó, amelyek kalandos úton kerültek végleges helyükre; a pécsi levéltárba. Dr. Szita László levéltári igazgató véleménye szerint évszázadokon át valamelyik főúri levéltár őrizte az iratokat. Minden bizonnyal a Zrínyi-családdal kapcsolatban álló Draskovichok birtokában voltak az oklevelek egészen a felszabadulásig. A háború zűrzavaros időszakában a Zrínyi-okleveleket is pusztulás fenyegette. A dunántúli tudományos intézet kutatta fel és gyűjtötte össze «a !s meg lehet tenni, de ögy kevés értelme van. Azért néha fáradtnak érzi magát, de soha nem az osztályban, hanem amikor leül a tanári szobában. — Az ember ne vallja be magának, hogy fáradt —1 mondja. — Ne töprengjen rajta, mert a töprengés maga is fárasztó. Én bírom, mert úgy érzem, bírni kell. Még fiatal vagyok, és nagyon szeretem a munkámat. Minden napra akad valami öröm, sikerélmény, ami újabb erőt ad. Így érdemes csinálni. És abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szakmám egyúttal a hobbym is. Így munka után nem kell más elfoglaltságot keresnem. — Hogyan készül az óráira? — Ez mindig az óra jellegétől függ. Például egy zeneirodalom órára sokat készülök. Igyekszem a témával kapcsolatban sok mindent elolvasni. Meghallgatom a lemezeket, aztán „lefordítom” a gyerekek nyelvére, hogy a zenehallgatás élvezetes legyen számukra. Vagy egy új dal megtanításánál arra törekszem, hogy minél nagyobb élményt jelentsen a gyerekeknek. Kiemelem a nehéz elemeket, keresek hozzá egy ismert dalt, és „belekeverek” játékos mozzanatokat is. Akkor tartom jónak az órát, ha az élményt jelent a tanulóknak, és elfelejtik, hoay ískoa* értékes iratokat, majd átadta a Baranya megyei Levéltárnak. Az oklevelek részben magyarul, részben latin, illetve horvát nyelven íródtak a 17. század első évtizedeiben. Aláíróik között több Zrínyi szerepel, köztük a költő Zrínyi Miklós. Tartalmukat tekintve főleg gazdasági jellegűek: pénzügyekről, adományozásról, végrendelkezésről esik szó bennük. A Zrínyi-oklevelek tudományos feldolgozásra kerülnek és még az idén közzéteszik a szövegüket Ismeretük bepillantást enged a Zrínyi-család életébe, gazdálkodásába, s további érdekes adalékokat szolgáltat a 17. századi magyar viszonyokhoz. Iában vannak, óra .közben is alakítom gondolataimat, mert nincs két egyforma óra. Természetesen mindezt nagyon befolyásolja, hogy milyen a gyerekek hanganyaga, hallása. Mindent az órán kell megtanítani, és csak akkor feleltetek, amikor úgy érzem, az már a gyerek számára is sikerélmény lesz. — Hagyja-e, hogy befolyásolják a tanulók? — Nem, mert a következetlenség káros dolog. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok a gyerekek véleményére kíváncsi, A tanári tekintélyről beszéltünk és csak annyit mond róla: . — Nem szeretem a hátratett kézzel ülő gyerekeket. Azon vagyok, hogy minél felszabadultabbak legyenek. Így nehezebb, viszont hamarabb érek el eredményt is. Azt mondja, szereti jelenlegi iskoláját, mert úgy érzi, megbecsülik és számítanak munkájára. Soha nem gondolt arra, hogy más iskolába menjen. Bár lett volna lehetősége rá: például hívták, tanítson főiskolán. Nincsenek különleges tervei. Tanítani akar, és tíz év múlva is ilyen energiával, lendülettel szeretné végezni munkáját. Álmai közé tartozik, hogy majd egyszer vegyeskórust vezényelhessen. premier A Ságvár! művelődési központ ifjúsági házában szombaton megtartották a táncház első, nyilvános foglalkozását — több száz fiatal közreműködő jelenlétében. Mi is a táncház? A fogalom is népi eredetű, keletkezése a századforduló előtti évekre tehető, amikor is csaknem minden <~ főleg a kulturcentrumoktól elzárt — falucskában volt egy-egy nénike vagy bácsika, aki háza legnagyobb szobáját -- rendszerint a -tiszta szobát — kevéske fizetség ellenében átengedte a táncolni, énekelni fekaró fiataloknak. Rentjszerint maga is aktív köz- j reműködője volt a mulatságnak: muzsikál)!, táncolni tanította a lányokat, fiúkat. A mai táncház ennek a cselekvő gondolatnak korszerűsített megfelelője. A mai táncházban is táncolni tanulnak a fiatalok, mégpedig nagyapáink, dédapáink táncaival ismerkednek meg. Az új szórakozási forma iránt óriási az érdeklődés országszerte, így Szolnokon is. Ezt bizonyítja a szombat esti premier is. A bemutatkozás sikerülte a Kolinda együttes műsora. Lukácsi Huba fellépése és a kis jászárokszállási ' mesemondó, Kasza Antal szereplése, és nem utolsósorban a megtanult táncok ritmikája, hangulata jó szórakozást biztosított 'a résztvevőknek. A házigazda a Tisza táncegyüttes volt, ők segítetek a táncoktatónak“ a széki táncok megtanításában, A vidám hangulatú folklór estet- március első napjaiban újabb követi, remélhetően hasonló sikerrel. A házigazda, a Tisza táncegyüttes, a szolnoki és környékbeli népi táncokat mutatja be s tanítja meg a fiatalokkal. Győri Tizedik alkalommal rendezi meg az idén a Győr megyei Városi Tanács vb művelődésügyi osztálya a „Győri nyár” kulturális rendezvénysorozatát. A most elkészült program méltó a jubileumhoz. A pármai Öperaház művészeit látia v°"dégül a város. Az olasz művészek Verdi: Traviata című operáját adják elő a győri Vízi Színpadon. A. debreceni. Csokonai Színház társulat* ugyancsak Verdi-operávai, A vészei hatalmával lés fsáU Segíts mogadon, o téesi Is megsegít Nem üres a kultúra kamrája Először adni, aztán 'kérni „Csak” fa ni fant akar* Tóth sssml»