Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)

1975-02-15 / 39. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. február 15. H \ Válság — olasz módra Vámokon Ami maradt: VUlUdMÍJl. A hét domb, amelyen Róma ősidőktől el­terül; a Tevere, lassan és agyagosán folydogál kőpart­jai mentén; a város 23 híd­ja, úgyszólván valamennyi történelmi nevezetességű; Róma fenyői, cédrusai, cip­rusai, oleánderei télen is zöldellnek; a város mai em­lékei, köztük a romok... A romok. Talán azok ma­radtak épen leginkább. Az utóbbi évtizedekben nem so­kat rágott rajtuk az idő vas­foga. Még a jelen' se... A város fölött csaknem olyan kék az ég, mint nyá­ron. Az utcán élesek az ár­nyak. A hőmérséklet télidő­ben 10—15 fok. Az emberek többnyire kiskabátban jár­nak. A keskeny utcákon tü­lekedő autók, köztük ide-oda cikázó gyalogosok. Zöld autó­buszok, és fáradtan cammo­gó konflisok. Dolguk után siető, keveset beszélő embe­­- rek. Szökőkutak, paloták, terek, ajtó nélküli üzletek. Banánt és narancsot áruló didergő utcai árusok. A nyílt piacokon tüzek égnek. A Vatikánhoz vezető uta­kon télen is sok a turista. Ami változott: a házfala­kon és a szobrok talapzatán kézzel festett feliratok, raj­zok. Közülük legtöbb a ke­reszténydemokraták pajzsa és a kommunisták sarló—ka­lapácsa. A város fölött NATO-va­­dászgépek. Rendőrautó robog szi­rénázva a Via del Cor­son. Az emberek meg­állnak, egymásra néz­nek. Mi történt? Senki nem tudja. Senki nem tud sem­mit. A Campo dei Florin, Gior­dano Bruno szobrán — Dá­­vidcsillag. Fejét elfordítva a Farnese palotától —•. a pápa onnan nézte, hogyan ég alatta a máglya — a Vatikán felé tekint. Onnan várja a „feloldozást” bűnei alól. Hu­manista volt, nagy filozófus, a reneszánsz, a felvilágoso­dás papja. Semmi hír. Nincs se újság, se rádió, se tévéhíradó. Sztrájkolnak az újságírók. A szobor körül- a hidegtől va­cogó piaci árusok kis mág­lyák tüzénél melegszenek. „Öve il rogo arse” — ahol a máglya égett. Hangszórós kocsiból zene szól. Nem olasz zene, indu­ló. Idegen dallamok. Röpcé­dula árasztja el az utcát. Al­­mirante, a szélsőjobb „vezé­rének” gyűlését hirdeti. A Piazza del Colonna keskeny, elegáns mellékutcái vörös szőnyeggel terítve. Két ol­dalt karácsonyfák. A hangu­lat ünnepi. Az árkádok zú asztal, körötte tolongó tömeg. Va­lamit aláírnak. Nyomtat­ványt osztogatnak egy par­lamenten kívüli csoport tag­jai. Ebből megtudható, mi történik. A haza veszélyben! „Az ország súlyos gazda­sági és politikai válságban szenved... iskolák, kórhá­zak, lakások hiányoznak... erkölcsnek és igazságnak kell athatnia politikánkat... az állam milliárdokat ad a po­litikai pártoknak, el nem is­mert egyesületeknek... szün­tessék meg a politikai pár­tok állami finanszírozását!” Rengeteg az aláíró. A nyomtatvány megnyugtat mindenkit, az aláírás telje­sen ingyenes. Persze, aki akar és tud, az adjon. A parlament 50 méterre ta­lálható a Piazza ColonnátóL Este kevés a fény, az ut­cán és kevés az ember. Itt­­ott fiatalok. Nekik még ki­sebb a veszélyérzetük. Most, hogy turista alig van, a hon­­dások (a Honda motoron száguldj huligánok) az olasz nők kezéből ragadják ki a táskát. A kapitóliumi dombról a legszebb a kilátás a Forum Romanumra, a történelmi Róma központjára. A Cam­­pidoglion — Michelangelo tervezte — tehát a Capitoli­­um téren, Marcus Aurelius császár 2000 éves lovasszob­ra előtt karácsonyfa. A ró­mai történelem szobrait őr­ző múzeum előtt kemping­sátrak. Ide telepedett a la­kásnélküli rómaiak egy cso­portja. Metsző szél fúj, a sátrak előtt gyerekek játsza­nak. Egy római asszony két­éves gyermekét eteti az ut­cára helyezett asztalkán. Tő­le öt méterre rendőrautó ri­adókészültségben. Sisakos rendőrök figyelik, hogyan eszik a gyermek, ki mit csi­nál, merre megy. Ssenki nem ad rájuk. A téren elegáns autók su­hannak, tisztviselők, papok, turisták jönnek-mennek a transzparensek között: „Jobb életet akarunk! Adjatok la­kást!” — senki sem figyel rájuk. A domb oldalán filmfelvé­tel folyik, esküvői jelenetet forgatnak. Zenekar játszik, a filmbeli új házasok most in­dulnak a boldog jövő felé. Marcus Aurelius szobra előtt karácsonyfa. Rajta né­hány egyszerű dísz és fotók. A lakásnélküli sátorlakók gyermekeinek fotói. Szép gyerekek, mosolygós, nevető apróságok. Az egyik fotón sír a gyerek. A filozófus bölcsén tekint szét lováról. Íme: alatta a 2000 éves Róma, kempíngsátrak, turisták, tisztviselők, papok, rendőr­autók, egy karácsonyfa és néhány kisgyerek. Az ola­szokról köztudott, hogy sze­retik a gyereket. Nagy a csa­ládszaporulat. Olaszország­nak ma 55 millió lakosa van. Kerekes Imre (Folytatjuk) Szovjet szemészorvosok segítettek Az Evehing Standard cí­mű londoni lap arról szá­molt be, hogy szovjet sze­mészek visszaadták egy gyó­gyíthatatlannak ítélt, hétéves angol kislány látását. A kis­lányt, a Newcastle-i Fiona Cummings-ot, egy ritka izomsorvadás támadta meg és látása rohamosan romlott. Angliában nem tudtak se­gíteni rajta. Szülei — apja bányász — egy moszkvai szemklinikára vitték, ahol új, mindössze három év óta alkalmazott terápiának ve­tették alá. A kislányt csütörtökön bo­csátották el a klinikáról, mi­után megakadályozták lá­tásának további romlását, és egyik szemével élesebben lát, mint betegsége óta bármikor látott. Kezelőorvosai azzal biztatták szüleit, hogy esély van szemevilágának meg­mentésére.” Kis tárgyakat is látok” — újságolta boldogan Fiona. Vereség népszavazáson Tokiói politikai és sajtó­­körökben Pák Csöng Hi el­nök személyes vereségeként értékelik a Dál-Koreában megtartott „népszavazást”. Rámutatnak, hogy a szava­zásra jogosultak több mint húsz százaléka bojkottálta a referendumot. Azok közül pedig, akik szavaztak, több mint húsz százalék Pák Csöng Hi elnök és alkotmá­nya ellen foglaltak állást. Fokozza az ellenzék jelentő­ségét, hogy a referendum szigorú kormányellenőrzés mellett zajlott le, és a re­zsim vezetői lehetetlenné tet­ték a lakosság valódi érzel­meinek bármilyen formában való kifejezésre juttatását. Ennek ellenére Szöulban, Dél-Koréa fővárosában Pák Csöng Hí mindössze har­mincöt százalékát kapta meg a szavazatoknak. Párizsnak sok az ellensége Malgos Betiltották a politikai pártokat Gilles Andriamahazo tá­bornok, a Malgas Köztársa­ság katonai kormányzótaná­csának elnöke rádióbeszéd­ben jelentefte be, hogy az általa vezetett testület az elmúlt napok zavargásai nyo­mán betiltotta az ország összes politikai pártjait. Közölte, hogy az államfő meggyilkolásával vádolt kü­lönleges rendőri alakulat Ta­nanarive közelében lévő tá­borának megrohamozása so­rán 21 személy vesztette éle­tét: hat kormánykatona és 15 lázadó. „Az szigetországban telje­sen nyugodt a helyzet — fűzte hozzá. — A katonai ve­zetés bízik a malgasi nép bölcsességében és meggyőző­dése, hogy a nép segítséget fog nyújtani a nemzet meg­mentéséhez”. Az AP tudósítása szerint csütörtökön Malgas Szocia­lista Párt tananarivei szék­házában elrejtőzött fegyve­resek és kormányhű fegyve­res erők között heves lövöl­dözés folyt. Az összecsapás után letartóztatták André Resampát, a párt vezetőjét, s meghatározatlan időre fel­függesztették az összes po­litikai pártok és tömörülé­sek működését. A UPI vi­szont arról tudósított, hogy lázadó elemek támadást kö­vettek el a szocialista párt tananarivei székháza ellen, és felgyújtották az épületet. Az ADN hírügynökség tu­dósítása szerint a csütörtö­ki heves lövöldözések után nemcsak a szocialista párt főtitkárát, André Resampát tartóztatták le, hanem to­vábbi 15 személyt is. Georges Pillement, a harco­san vitázó kedvű francia író „Párizs, a szemétkosár” cí­mű könyvében elmondja, milyen esztelenül pusztítot­ták Párizst az utóbbi het­venöt év alatt. Párizs és Brüsszel épüle­tei viszonylag keveset szen­vedtek a második világhá­borútól. De ami azóta tör­tént!. Brüsszel egyik leg­szebb részét a Közös Piac tette tönkre épületeivel. De Brüsszelnek, csak egyetlen ellensége van. „Európa”, Párizsnak viszont sok. A legfőbbek: a Francia Bank, amely állandóan nö­veli területét mind a felszí­nen, mind a föld alatt; Er­nest Cocnacq, a La Samarí­­taine üzletház alapítója; a szomszédos La Bella Jardi­­niére üzletház; a Lafayette áruház, amelynek áldozatá­ul esett De Berry hercegnő palotája; Michel Debrémint hadügyminiszter (áldozata; a Jacob utcai Temple de 1’ Amitié); Helena Rubin­stein, aki leromboltatott egy XII. századbeli épületet Szent Lajos szigetén, s la­kóházat építtetett a helyén; a prefektusok egész sora, a zálogházak, a hadsereg, a tűzoltóság, a rendőrség, a városi hatóságok, biztosító­­társaságok, kórházak, építő­vállalatok és persze a tech­nokraták, akik — mivel maguk nem ereszkednek le a tömegközlekedéshez — elmulasztották a párizsi metró korszerűsítését, kis­buszok alkalmazását, s ki­zárólag a magángépkocsik forgalmára gondoltak, to­vább növelve az általános káoszt. De Gaulle elnök kezdemé­nyezte a Trianon palota hely­reállítását, sőt azzal a gon­dolattal is foglalkozott, hogy az Élysée-palotából a Vin­cennes erődbeli Királyi pa­vilonba költözik (Kétség­kívül azért, hogy Szent La­jos példáját kövesse) Bár szívén viselte a fran­cia történelem folyamatos­ságát, mégsem törődött kü­lönösebben a műemlékvéde­lemmel. De Gaulle idejében sok műemlék pusztult el. Utóda, Pompidou pedig már a műemlékek elszánt, szen­vedélyes pusztítója volt, az egy négyzetkilométerre eső rombolásnak csaknem ugyanolyan nagy arányát érte el, mint Haussmann báró, az elszászi Attila. A külföldi túrista, aki elő­ször látja a RueJBeauborg és a Boulevard Sebastopol közötti négyszöget, amely dél felé a Rue Verrie-ig terjed, úgy vélheti: Párizs valami olyasmit élt át, ami csak a varsói fölkeléssel ha­sonlítható össze. De követ­keztetése téves, mert a szörnyű pusztítás nyomait viselő terület csupán az, amit hivatalosan „plateau Beauborg-nak” neveznek, nem hivatalosan pedig „Pompidou-gödömek”. Valóban hatalmas gödör: az elhunyt elnök, a modem művészetek legkülöncebb formáinak tevékeny patró­­nusa ide képzelte a szépmű­vészetek központját vagy a kísérleti színházak csoport­ját. Jelenleg nincs ott sem­mi, a Rue Quincampoix-t három részre szakították, a Saínte-Mern templomot megfosztották természetes műemléki környezetétől, a Sainte-Avoye negyed csak­nem teljesen eltűnt. Ha Pompidou kicsit to­vább él, valószínűleg nem sok maradt volna a törté­nelmi Párizsból a Szajna két partján. A „nagy göd­rön” kívül Pompidou kor­mányzatának legfontosabb emlékei a gigászi épületek, amelyek tönkreteszik a Di­adalív perspektíváját. E haragos fejtegetés után Pillement rámutat: az a baj, hogy nincs semmiféle „té­nyező”, aki személy szerint felelős volna Párizs állapo­táért. Párizsnak nincs kije­lölt gondviselője, mindig egész csoport foglalkozik vele, és a csoportban nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal. Más francia városokban a polgármester jótevő vagy ártó szellem lehet. Herriot lyoni és Médecin nizzai polgármester például gon­dosan őrzi a múlt emlékeit. Mondom, Metz város pol­gármestere viszont az óvá­ros jó részét megsemmisí­tette. Párizsban az épületeket úgyszólván titokban rom­bolják le, a hatóságok kép­viselőjének egyszerű uta­sítására. Pillement felsorolja azo­kat az épületeket is, ame­lyeket oly sokáig elhanya­goltak, hogy életveszélyes­sé váltak. Jó példaként em­líti Prágát és Varsót, ahol mindent megtesznek 'a tör­ténelmi műemlékek' meg­mentéséért. (The Times)- -Fu ím€£. W& - ■ Mit hoz Dakar a világgazdaságnak? A fejlődő országok a na­pokban nagyszabású értekez­letet tartottak a nyersanya­gokról. A megbeszélésnek az volt a célja, hogy új viszo­nyokat alakítsanak ki a vi­lággazdaságban, mindenek­előtt a nyersanyagtermelők és feldolgozók között. Az ak­ció módfelett időszerű. A világ nyersanyagellátása, a piac az elmúlt egy-két év­ben nagy áramütésnek volt kitéve. Egyes megfigyelők szerint az ugrásszerű drágu­lások után most a nyers­anyagok árának csökkenése állt be, amely Valószínűleg folytatódik az elkövetkező időszakban. Ennek ellenére az idén még a legtöbb ipari állam recesszióval küszkö­dik, noha valószínűleg a vál­ságos időszak után a terme­lés ismét fel fog lendülni. A nagy és káros ingado­zásra példának a réz esete szolgál. Most ugyanis egy tonna réznek az ára a lon­doni tőzsdén 512 font, de a jövő héten valószínűleg 500 font alá esik. Egy évvel ko­rábban viszont egy tonna re­zet 962 fontért lehetett vá­sárolni. Tekintettel az inflá­cióra, nyilvánvaló, hogy ez nagy visszaesést jelent. Ez egyrészt azért következett be, mert általában a világon csökkent a termelés (vagy nem növekedett a szokásos arányban), tehát csökkent a kereslet is a réz iránt. Más­részt a nyersanyagválság idején *i feldolgozók nagy mennyiségben vásároltak re­zet. s most ezekből a tarta­lékokból élnek és nem vá­sárolnak új mennyiséget. Hasonló a helyzet a többi színesfém esetében is, alu­míniumból például körülbe­lül 3 millió tonna van tar­talékban a feldolgozóknál. Éppen ezért a dakari érte­kezletet a legalkalmasabb pillanatban tartották meg. Célszerűnek ígérkezik az a stratégia, hogy a nyers­anyagtermelők társulása je­lenti a kiutat, lehetővé vá­lik, hogy közös tartalékok ki­alakításával kivédhessék a nagy áramütéseket. Együttműködés Kuvait és Jugoszlávia között Az utóbbi időben igen szépen terebélyesedtek a gaz­dasági kapcsolatok Kuvait és Jugoszlávia között, s a két ország képviselőinek együttes közleménye szerint az elkövetkező időszakban még jobban kiterjesztik őket. A jugoszláv gazdaság fej­lesztése szempontjából igen nagy jelentősége van annak, hogy Kuvait készséget mu­tatott a közös beruházások­ra. így például 90 millió dol­láros kölcsönt fog adni a jugoszláv kőolajvezeték megépítéséhez. Ezt a hírt, már megerősítette Salem. A.l, Ataki kuvaiti pénzügymi­niszter is. Legújabban az Energoprojekt és Kuwait National Companc között jött létre megállapodás (és a szerződést immár aláírták), ennek értelmében Kuvaitban ez a két cég egy közös vál­lalatot alakít Kuwait Cont­racting Company néven. A jugoszláv vállalat az alapí­tótőkének 40 százalékát ad­ja, azaz 7 millió dollárral já­rul hozzá a közös vállalat megalakításához. Figyelem­reméltó, hogy a szerződés szerint mindkét félnek 5 szá­zalékos nyereség van szava­tolva. Kávé koffein nélkül A Comore-szigetek ott fek­szenek az Indiai-óceánban, Madagaszkár és Afrika ke­leti partjai között, az úgy­nevezett Mozambik-csatorna északi torkolatának közepén. Ez a kellemes éghajlatú szi­getcsoport kitűnő minőségű kávéról és fűszerekről is­meretes a világgazdaságban. A francia kutatók egy cso­portja nemrég igen érdekes felfedezést tett a Comore­­szigetek egyikén, amely eset­leg forradalmasítani fogja a kávétermelést és — fogyasz­tást. A Cartala-tűzhónyó lej­tőin ugyanis olyan vadon növő kávécserjéket találtak, amelyek termésének vegyi összetétele eltér az ültetvé-. nyékén termesztett kávésze­mek összetételétől. Ez az összetétel igen változó, ép­pen így a vadcserjék termé­sének . íze is. Van azonban közöttük olyan cserjefájta, amelynek a termése aromá­ját tekintve szakasztott olyan, mint a rendes kávé aromája, de termésében egy­általán nincs koffein. A tu­dósok 910,st azt vizsgálják, hogyan lehet ezt a koffein nélküli kávét ültetvénye­ken termeszteni Az NSZK-kormány a kiárusítás ellen A nyugatnémet gazdaság kiemelkedő vezetői támogat­ni fogják a kormányt ab­ban, hogy megakadályozza az idegen tőke korlátlan be­áramlását — írja az angol Financial Times közgazda­­sági szaklap bonni tudósító­ja. — Egyben azonban arra figyelmeztetnek, hogy nem kellene megakadályozni a tőke szabad beáramlását, mert megi-omlik a viszony a hátrányos megkülönböztetés­ben részesült országokkal, Az NSZK kormánya akkor indította meg korlátozási ak­cióját, amikor Irán és Ku­vait nagy összegekért felvá­sárolta a vezető német cé­gek részvényeit (Mercedes és más). Ezek szerint a né­met bankárok és iparmág­nások nem hívei az erélyes intézkedéseknek, hanem azt ajánlják, hogy ezeket a tranzakciókat a kormány el­lenőrzése alatt bonyolítják le. Ha ennek nem lesz meg az eredménye, akkor még mindig alkalmazni lehet kü­lönféle korlátozási intézke­déseket. Jól értesült körök szerint a kilátásba helyezett korlátozás szerint a külföldi tőke csak 10 százalékban ve­het részt egy-egy cég ala­pítótőkéjében, a részvényvá­sárlások értéke pedig nem haladhatja meg a 100 millió markát. A Nemzetközi Fejlesztési Bank kölcsönét A Nemzetközi Fejlesztési Bank bejelentette, hogy 183 millió dollár kölcsönt _ ha­gyott jóvá Románia, Egyip­tom, Tunézia és Szenegál gazdasági vállalkozásainak támogatására. Románia két kölcsönt kap, összesen 100 millió dollár ér­tékben, mezőgazdaságának fejlesztésére, Egyiptomnak a cement­gyárak kapacitásának növe­lésére 40 millió dollárt hagytak jóvá. Tunézia a 28 millió dol­láros kölcsönből az öntöző­­rendszer bővítését tervezi, Szenegál pedig a 15 millió dollárt a közművelődés fej­lesztésére' fordítja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom