Szolnok Megyei Néplap, 1975. február (26. évfolyam, 26-50. szám)
1975-02-15 / 39. szám
1975. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fl VÖRÖS CSILLAG KATONÁI 1 Hideg szelek zúdultak már le a Mátra hasá■ bői. őszutó járta. A két egyenruhás fázott a lóháton. Esteledett. Második napja egyvégtében nyeregben ülnek. A zömök, fekete legény hátra-hátra néz társára. Amaz félreérti. — Visszaforduljunk? — kérdezi, de úgy is hangzik, mintha erre biztatná is. A fekete hajú legény rögtön válaszol: — Vissza hát, csak előbb beugrunk a kuncsorbai kománkhoz. Reggel óta odakészültek mát, de meg kellett várni, míg besötétedik. Négy lovat vezettek el a túrkevei Vörös Csillagból a. kuncsorbaiak. Nem azért vitték, hogy csak megjártassák őket, hogy az első köszönésre visszaadják. Az ország tele van fegyveres banditákkal. Bíró János is azt mondta: — Gyerekek, csak csendben. Most még az ő hangjuk a nagyobb. Bíró János eszelte ki ezt a katonaságot. A tehenész pontosan emlékszik rá, hogyan fogadta Bíró János. • * • Azon a zűrzavaros reggelen, amikor Acsádi Lajos, a Vörös Csillag Tsz tehenésze, a karhatalom sorkatonája hazaért Túrkevére, már tudták á szomorú hírt. A mindig jókedvű Tóth Ferenc tsz-tag fiát, ifj. Tóth Ferenc karhatalmi tisztet meglincselte Pesten, a Nagykörúton a csőcselék. Feri is innen indult közülük, az Árgyellán birtokon volt lovászgyerek. A tehenész ismerte a parancsnokot. A pártház védelmére indultak, akkor beszélték, hogy a Tóth parancsnok nem veszi le a sapkájáról a vörös csillagot. Akkor jutott ez eszébe a tehenésznek, amikor belépett a szövetkezet kapuján. Rögtön látta, leverték a vörös csillagot az épületről. Akkor hát itt is... — keseredett eL Az elnököt kereste. — Nincsen elnök. Egy reggelre csak az hallottuk, hogy az éjjel még Túrkevéről is elpakolt — mondták neki. — Hát a párttitkár? —■ érdeklődött tovább. — Az is elment fát vágni Balára. Bíró Jánoshoz menj. Bíró Jánost benn találta a pártirodán. Rögtön azt kérdezte : — No Lajcsi, hoztál-e fegyvert? Mert tőlem még a vadászpuskát is elvették. Beszélgettek. A máskor is fTudósítónktól) Termékeny vitafórum volt a hagyományos februári falugyűlés Jászboldogházán. A községi tanács nagytermét megtöltő állampolgárok meghallgatták Bazsó Miklósné tanácselnök vitaindítóját, országunk politikai és gazdasági helyzetéről, a szűkebb haza Jászboldogháza eredményeiről és gondjairól, majd a közügyek iránt érzett felelősseggel beszéltek, a község gondjairól. Hangsúlyozták, hogy sürgető szükségszerűség az iparral rendelkező falu óvodagondjának megoldása. Szóltak a fogorvosi ellátás hiányáról is, a falubeliek jelenleg Jánoshidára járnak át, ha SZTK-fogorvosi ellátást akarnak igénybevenni. A község vezetői válaszukban elmondották, hogy az óvodagondokat a közeli időszakban megoldják. Az idén elkészítik a száz gyermeket befogadó óvoda kiviteli tervét, és jövőre házilagos kivitelezésben felépítik. Az SZTK-fogorvosi ellátás megoldására kezdeményezést tettek a megyei tanács egészségügyi osztályán. A tanács bérelt helyiséget ajánlott fel fogorvosi rendelő létesítésére. A falugyűlésen elhangzottakból kitűnt, hogy a választópölgárok nemcsak kérnek, .hanem cselekvőén részt is lassúbeszédű, csendes Bíró János most még halkabbnak, megfontoltabbnak tűnt. — Na, fegyvert azt majd szerzünk. Fizesd be a párttagdíjadat Bucsi Erzsikénél. Vagy már nem vagy párttag? Mert mi felvettünk, emlékszem. Acsádi Lajos meglepődött. — Hát van pártszervezet? — Van. Csak kisebb. Voltunk háromszázan, vagyunk ötvenkilencen. Bélyeg most nincs, de a tagdíjat fizetjük. Nem kell megijedni, ha félünk, akkor végünk. A tehenész érezte, hogy ennek a kijelentésnek története van. Várakozóan Bíróra nézett. Az már mondta is: — Beérek valamelyik reggel. Mi, itt az ország első szövetkezeti városában ahhoz szoktunk, hogy az első utunk a pártirodára vezet. Senki. Csak a borzasztó hideg falak. Kérdezem a fűtőt, miért nincs itt begyújtva. Azért, mert a könyvelő, a cséplőgépes fia megtiltotta: „Nincs már párt, oda nincs tüzelő.” Bemegyek a könyvelőhöz: „Mit mondtál te a fűtő bácsinak?” „Jaj, dehogy kérlek, félreértetted, persze, hogy ott is tüzelünk” — tördeli a kezét. Bíró János kék szemében harag villant, ahogy mesélt. — Nem szabad félni. Idefigyelj : a városi munkástanács megtiltotta, hogy Vörös Csillag legyen a szövetkezet. Felvettük a Szabad Föld nevet. Kérdezik az emberek, de mi lesz, ha a munkástanács ezt se fogadja el? Mo'ndom nekik: „Akkor én megyek elől, ti meg mind jöttök utánam. Megyünk a városházára. De fel az emeletre, onnan dobáljuk le őket, de a tsz marad.” Ez mindenkit megnyugtatott. Jó meleg volt a pártirodán, A tehenész felállt. —• Jani bácsi most micsoda? Maga lett az elnök? — Nem választott meg engem seúki. De valakinek intézkedni kell. Azt mondják az emberek, csináljam. S nevetett: — Meg is védtek. Jövök be a kapun, nekem ugrik két csirkefogó „Idehallgass Bíró, mérjétek szét a földet, osszátok a téeszt, ezt a kártyavárat.” Mondom: „Egy marék föld nem sok, annyit se adok. Nem akarunk még egyszer gazduramék krumplilevesén élni.” Elkapták a nyakam. De erre aztán jöttek a tagjaink szerszámokkal: „Eltakarodjatok,/ mert vállalnak a falu gazdagításából. Elsők között csatlakoztak a Hazafias Népfront „Tiszta, virágos Szolnok megyéért” mozgalomhoz. A lakosság aktivitására jellemző, hogy 1974-ben csaknem félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Bár a hivatalos értékelésre később kerül sor, annyi azonban már közismert, hogy a járás 12 hasonló nagyságrendű köz-’ sége közül a legjobb teljesítményt produkálták. Módosították a „Dolgozz négy órát Jászboldogházáért” társadalmi munkaakciót is úgy, hogy nyolc órát vállalt minden munkaképes lakos. A közös összefogás eredménye. hogy határidő előtt a múlt év novemberében átadták az új gyógyszertárat, járdásították az utcákat, virágdíszbe öltözött a falu. A lakosság társadalmi"" aktivitására az idén is számít a tanács. Többek között a községi művelődési ház mellett egy szép pihenő parkot terveznek kialakítani. A radiátor üzem és az Aranykalász Tsz KISZ- szervezetei közös védnökséget vállaltak a virágospark kialakítása felett. Újabb facsemeték százait ültetik’ el, és megkezdték a községet díszítő gömbakácok és egyéb iák metszését, gondozását. rögtön födhöz juttatunk benneteket, de úgy, hogy felettetek lesz.” • * • Estébe haladt az idő, a lovasok a kuncsorbai dűlőúton jártak. Nehéz PPS géppisztoly húzta a nyakukat. Egymáshoz is alig szóltak a nagy csendben. A szótlanságban jobban körülveszik az embert az emlékek. Acsádi Lajosnak az jutott az eszébe, mikor a fegyverért mentek. Előző este Katona Lajos félrehívta az utcán a fiatal tehenészt. — Ha vállalod, korán reggel indultok. Radics elvisz benneteket teherautóval. Negyedmagaddal mégy, Bíró Jani majd tudja, hogy hová. Hajnalban szinte úgy szöktek ki a városból. De csak ketten, voltak. — Hát a többieket nem várjuk? — nézett Acsádi Bíró Jánosra. — Nincs kit várni. Begazoltak. Nem mernek jönni. Száguldott velük a gépkocsi. Nagy volt a felfordulás mindenfelé, az út mentén tömegek álltak sort az üzletek előtt. Szolnokon a honvédtiszt négy öltözet katonaruhát, géppisztolyokat, töltényeket adott. Berakták a ponyva alá. — Csak óvatosan elvtársak — mondta a katonatiszt, mikor útnak engedte őket. Este lopták be magukat Túrkevére. Másnap reggel mundérba öltöztetett négy embert Bíró János. Az első őrjáratra Acsádi Lajos indult mostani társával, Vasas Lajossal a túrkevei határba. Hatalmas birtok a Vörös Csillag Tsz, 12 ezer hold. De egy nap alatt szétszalad a híre: katonák vannak a Csillagban. — A mi katonáink — magyarázta a többieknek Tóth Imre. — Mert nem is lehet az, hogy mi összegürcöljük a közöst, mások meg széjjelhúzzák. Ügy ne járjunk, mint a nagy vályúval, emberek. Akárki akármilyen kicsit vesz ki belőle, az egész kárára megy. Tele volt a határ gépekkel, emberekkel. Vetettek, szántottak, cukorrépát szedtek. Azt senki sem tudta, hogyan lehetnek egy szövetkezetnek fegyveres katonái. Biztosan fent intézték így —- nyugodtak bele. Borzák Lajos (Folytatjuk) Munkavédelmi vetélkedő A XI. pártkongresszus, hazánk felszabadulásának harmincadik és a szakszervezetek munkavédelmi felügyeletének 25. évfordulója tiszteletére, a balesetek megelőzése érdekében és a munkavédelmi tudnivalók eredményes elsajátítása céljából, munkavédelmi vetélkedésre hívja fel megyénk, valamennyi ipari üzemeit, ipari szövetkezeteit, termelőszövetkezeteit és intézményeit a Beton- és Vasbetonipari Művek kunszentmártoni gyárának KISZ- csúcsvezetősége. A vetélkedőn járásonként és városonként egy-egy csapat vehet részt, három-három kizárólag KISZ-korosztályú fiatallal. Javasolják, hogy a járási KISZ-bizottságok kezdeményezésére rendezzenek selejtezőket és a legeredményesebb szereplők közül válasszák ki az induló csapatot. A részvételre való jelentkezést április 15-ig kell elküldeni Kunszentmártonba, a BVM KISZ-csúcsvezetőségének, a döntőt májusban rendezik. A legeredményesebben szereplő csapatok és személyek értékes jutalmat kapnak Falugyűlés Jászboldogházán Hassnosíthcrté javaslótok s*«le«el Gyakorlati foglalkozás közben a túrkevei Közlekedési és Gépészeti Szakközépiskola géiijármű-technikai ágazatának 3. osztályos diákjai. Az Elkon 104-es vizsgáló műszeren oktatójuk, Csató László villamos üzemmérnök irányításával a váltóáramú generátor működését ellenőrzik Szándék és valóság Az éremnek is két oldala van A mezőtúri főiskolások beszélnek — Ha én most fiatal lennék, idejönnék diáknak — mondta az egyik néző, amikor a DATE mezőtúri gépészeti főiskolai karán levetítették a Mezőgazdasági gépészüzemmérnök című filmet. A film bemutatta az intézményt, a mezőgazdaság modern gépeit, és azt, hogy miképpen válik valaki középiskolásból gépész üzemmérnökké. Az elsősök, amikor ezt a szakmát választották, még nem kaptak ilyen tájékoztatást. Tőlük kérdeztem meg, mi vonzotta őket erre a pályára? 0 termelés Jvészárkailiaif AGÁRDI TIBOR: Még a középiskola előtt hozzákötöttem az életemet ehhez a szakmához. Bármelyik mezőgazdasági üzemben szétnézek, nagyon sok, és egyre modernebb gépet látok, és ez azt jelenti, hogy .a mi munkánk napról napra újat, érdekeset fog hozni, dolgozzunk akár egy állattenyésztő-, akár egy géptelepen. ERNEY ATTILA: Én ezt úgy tudnám legjobban megfogalmazni, hogy ott kell lennünk minden nap a termelés „lövészárkaiban”. A főiskola előtt gépkísérleti intézetben is dolgoztam, nagyon sok mezőgazdasági üzemben jártam, tehát láttam, hogy milyen feladatokkal bízzák meg az üzemmérnököket. Legtöbben azért jövünk ide tanulni, mert ha elvégezzük az iskolát, utána olyan diplomát kapunk, amivel nem kell teljesen eL szakadni az íróasztaltól, de nem is kell egész nap mellette ülni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bennünket a pénz nem érdekel, hiszen azt a munkát, amit végezni fogunk, jól megfizetik, és erre számítunk is. De ez nem minden! Ne tűnjön frázisnak, de én úgy akarok innen, diplomával a zsebemben kimenni, hogy most megmutatom, mit tudok! SZÚCS LÁSZLÓ: Hármunk közül én álltam legtávolabb a mezőgazdaságtól, hiszen gimnáziumban érettségiztem. De abból, amit a srácok elmondtak, bennem is nagyon sok minden megvan. Azért szeretném egyre jobban megismerni a gépeket, hogy két és fél év múlva ne lehessen különbséget tenni köztünk az alapján, hogy ki jött technikumból, ki gimnáziumból. Természetesen a munkában sem szeretnék hátul kullogni. A |ép lafigött ai enter ERNEY ATTILA: Szoros kapcsolatban leszünk a természettel is. Ebben a rohanó világban, ahol a mezőgazdaság is hatalmas lépésekkel fejlődik, nekünk azért lesz időnk megállni és rácsodálkozni a búzatáblákra, AGÁRDI TIBOR: Talán furcsa tőlünk ilyet hallani, hiszen mi gépeken keresztül nézzük a világot, de ha nem látnánk a gép mögött az embert és a földet, akkor nagyon sokat veszítenénk. kola elvégzése után nagy reményekkel jöttem haza dolgozni. Egy hónapig a szövetkezettel ismerkedtem, ezután a terményszárító szérű építkezésénél vették hasznomat November közepén kineveztek az egyik leltározó bizottság elnökévé, december végéig fogaskerekeket számoltunk. Január elsejével kértem tagfelvételemet a tsz-be. Azóta nem gyakornok, hanem üzemmérnök a beosztásom. Amikor idejöttem, úgy beszéltük meg a tsz vezetőivel, hogy az épülendő gépműhely, vagy a vásárolandó John Deere gépsor műszaki vezetője leszek. A gépműhely még nincs készen, a John Deere gépsor sem érkezett meg. Most az a feladatom, hogy a műhelyben megjavított gépeket átveszem, és havonta jelentést adok róluk. Többet, jobbat akarok... — Igaz, hogy a szövetkezet támogatja a továbbtanulási szándékomat, és azt is megígérték, hogy az épülendő OTP-lakásomhoz megadnak minden erkölcsi es anyagi támogatást, de valahogy mégis szinte lebegni érzem magam. Ä beosztásomban nem érzem a helyem, nem tudom, hogy mi tartozik a hatáskörömbe. Már az is segítségnek számított, hogy kaptam egy íróasztalt, mert addig hol itt ácsorogtam, hol oda ültem le, de ha jött az íróasztal gazdája, szedhettem a cókmókomat, es mehettem másikat keresni. Azért jöttem ebbe a termelőszövetkezetbe, mert itt sokat lehet tanulni, és én tanulni akarok. Még nem vagyok elkeseredett, még nem ábrándultam ki, de mást vártam. Azt képzeltem, hogy tervezni fogok, gépekben és emberekben gondolkodhatok, olyan munkát kapok, aminek elvégzése után felfigyelhetnek rám: No nézd csak, ez is itt van! Valahogy nem vagyok a helyemen. Annyi mindent tudnék tenni, de valahogy az az érzésem, hogy talonba tettek. Egyszerűen azt szeretném, hogy próbáljanak ki. Mint a versenylovat .. „ hogy meddig bírok futni... SZŰCS LÁSZLÓ: De tisztában kell lennünk majd a világpiaci helyzettel, a .politikai eseményekkel, munkánknak ez is része, alapja lesz. Rengeteg megoldásra váró feladattal kell megbirkóznunk majd, és ez akkor is szép, ha az egész hatalmas gépezetben egyetlen fogaskerék vagyunk csupán. SZEPESI JENŐ már a kezén viseli a gépészgyűrűt, tavaly július óta a kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezetben dolgozik. — Édesapám is műszaki szakember, már egészen kis koromban állandóan nyakig olajos voltam , ^ - A főis-Ézek a beszélgetések azt bizonyítják, hogy a mezőtúri főiskola tanuló és kikerülő diákjai — /lehet, kissé a valóság lehetőségeinél rózsásabb színben látva a világot, de — egészséges tenniakarással vértezetten készülnek pályájukra. S a már kikerült fiatalt is ez a hivatástudat, ez a tettvágy fűti. Dicséri ez az iskola jő kieszeltemét, s arra enged következtetni, hogy a főiskola nemcsak szakmai ismereteket ad, hanem hivatástudatot is plántál hallgatóiba. Ez az érem egyik, fényesebb oldala. Azért, hogy ez a fiatalos lendület ne törjön meg, hogy valóban ne legyen a munkahely kiábrándulások forrása, arról a másik oldalon, a termelőszövetkezetben, a gazdaságokban kell gondoskodni. Kell a segítség a lakáshoz, de még jobban kell - szakmai segítség, az emberi szó. Meg kell adni a lehetős' get, hogy a fiatal szakember kibontakozhassak, s ha en nek — pillanatnyilag — korlátái vannak, meg kell értetni velük. Egyszóval törődni kell velük. j Hogy a tettvágy tettekké, a hivatástudat cselekvő hivatássá érhessen. Braun György
