Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-19 / 16. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1375. január 19. ^ fegyveres ellenállás ál TÖRTÉNETÉBŐL A Magyar Front Jm* 1942—43 telén Sztálingrádnál Hitler elszenvedte legnagyobb veresegét. Megfordult a kocka. Ettől kezdve a Vörös Hadsereg győzelmet győzelemre halmozott. De nemcsak Hitlert, hanem „szövetségeseit” is kiheverhetetlen csapás érte a Volga és a Do,n partján. Köztük volt Magyarország is, hisz a Don-kanyarban, Voronyezs térségében elpusztult a 2. magyar hadsereg. 1943 őszén már a munkásság soraiban is erősödik az aktív harc akarása. A csepeli, diósgyőri munkások megmozdulása, a mezőtúri asszonyok tüntetése, a bányászok antifasiszta tömeggyűlései, s általában a szervezett dolgozók politikai aktivitásának felélénkülése mind a komoly változás előjelei. 1944 februárjában már Bajcsy-Zsilinszky Endre is felismerte, hogy az általa is hosszú időn át támogatott ,hintapolitika csődpolitika. Az Idő azonban már kevés volt ahhoz, hogy a tömegek erejével vessenek véget az antifasiszta harcot gátló politikának. 1944. március 19-én bekövetkezett Magyarország német megszállása. Elsőként a kommunisták A német megszállást követően a magyar nép üldözött vad. szabad préda lett saját hazájában. A demokratikus pártokat, mindenekelőtt a SZDP-t és a náciellenes szervezeteket feloszlatták. Ezrek kerültek néhány nap alatt börtönökbe, internáló táborokba, majd a zsidóellenes rendeletek megjelenése után százezrek (a rendelkezésünkre álló adatok szerint 450 ezren) a náci haláltáborokba, főként az auswitzi koncentrációs táborba. Néhány hét után a galíciai frontra dobták a rosszul felszerelt, szedett-vedett 1. magyar hadsereget is, hogy fegyver híján testével alkosson „élő sövényt” a Vörös Hadsereg előnyomulása elé. holtak — bár kevesen —, akik már ekkor fegyverrel , ellenálltak, köztük Bajcsy- Zsilinszky Endre, és a sátoraljai börtön kommunista foglyai. Utóbbiak kitörését a fasiszták kegyetlenül megtorolták. Több, mint ötvenen estek el a gépfegyverek füzében és tizenegyen a borion udvarán ácsolt bitón fejezték be életüket. A német megszállás után, ellenállásukkal elsőként isioét a kommunisták jelentkeztek. Röpirataikban a megszállás katasztrofális következményeire hívták fel a nemzetet, majd a munkásosztályhoz, a parasztsághoz, a hazafiakhoz szólva új szabadságharcra hívták az egész népet, összefogásra, egy közös harci front megteremtésére szólítottak fel minden tettrekész. bátor hazafit a német megszállók és magyar cinkosaik ellen. A felhívásra elsőként a Szakasits Árpád körül tömörült baloldali szociáldemokraták vállalták az együttműködést. Az egy nyelven beszélők gyorsan megtalálták a kapcsolatot a németellenes harcot latolgató polgári csoportokhoz. Így jött létre 1944 májusában a Magyar Front, a kommunisták, a szociáldemokraták, a kisgazdapártiak, a nemzeti parasztpártiak és néhány más polgári csoport Hitlerellenes közös szervezete. „Nem nézhetjük tétlenül, ölhetett kézzel hogyan sodor bennünket végső romlásba a németek oldalán néhány elvakult kalandor és megvásárolt renegát — hangzott a Magyar Front kiáltványában. — Néhány hetünk, legfeljebb hónapunk van, hogy együtt harcolhassunk szabadságunkért a jugoszláv, a lengyel, a francia és a többi leigázott néppel... Éppen ezért mi... az ország föld alá szorított pártjai új szabadságharcot, új népháborút hirdetünk.” Növekvő tömegbázis A Magyar Front hetek alatt vonzási központja lett a különböző Hitler-ellénes baloldali és polgári erőknek és motorja az ellenállási mozgalomnak. Erre utalnak többek között a bellügy-, a vallás és közoktatásügyi minisztérium, a honvéd vezér-kar főnökének jelentései. A csendőrség áltat két hetenként kiadott összesítő jelentések augusztusban már arról írnak, hogy a Magyar Front befolyása hétről hétre mind nagyobb tömegekre terjed ki. 1944 szeptemberére Magyarország maradt Hitler utolsó csatlósa. Körülöttünk mindenütt magasra csaptak a szabadság máglyái. Augusztusban a román, majd a szlovák, szeptember elején a bolgár és a finn nép rázta le a fasiszta igát. A magyar kommunisták tömegsztrájkra, tüntetésekre és a fegyveres harc megkezdésére szólították fel a nemzetet. A Kommunista Párt reálisan értékelte a kialakult helyzetet A magyar nép nem elég erős ahhoz — olvashatjuk felhívásában, hogy önerejéből képes volna Hitlerrel szembeszállni, ezért a legszélesebb körű, a vezető rétegeket, esetleg még Horthyt is magában foglaló nemzeti összefogást kell megteremteni, hogy nemzeti szabadságharcunkat sikerre vigyük. Ugyanakkor a Magyar Frontnak is nagyobb erőfeszítéseket kelj tenni, hogy a dolgozókat ,.a szervezett tömegakciók és tömegharc útjára” vigye. Hor'hvék szánalmas huka-a 1944 szeptemberében a Magyar Front Intéző Bizottsága memorandummal fordult Horthyhoz és javasolta, hogy a szomszéd országokhoz hasonlóén: a Magyar Front, a hadsereg és a németekkel szakítani kész uralkodó csoportok erőiket egyesítve, a Vörös Hadseregre támaszkodva forduljanak szembe Hitlerrel. „Magyarország számára elérkezett az utolsó pillanat, amikor a magyar földön előrenyomuló orosz hadsereggel egyesülve megakadályozhatjuk, hogy országunk földje hadszíntérré váljék” szögezi le az emlékirat, amely egyben követeli a munkásság felfegyverzését is. 1944 szeptemberében Horthy is belátta: a „játszmát” elvesztette, tenni kell valamit. Tárgyalt tehát a Magyar Front képviselőivel, Szakasits Árpáddal és Tildy Zoltánnal és megbízottja útján Rajk Lászlóval, a Kommunista Párt titkárával. Fegyverszüneti delegációt küldött Moszkvába, tájékoztatta megbízható főtisztjeit is kiugrási szándékáról, de a döntő pillanatban meghátrált. Hitler és magyar lakájai, a nyilasok ezt kihasználták és 3 944. október 15-én átvették a hatalmat. Horthyék belátták a háború továbbfolytatásának nemzetgyilkos jellegét... katonailag kj is akarták vezetni az országot a háborúból, de politikailag féltek, a Vörös Hadseregtől és a magyar nép demokratikus erőitől... Ez okozta szánalmas bukásukat...állapította meg találóan a Kommunista Pártnak a magyar néphez intézett nyílt levele. Ehhez csupán azt tennénk hozzá: ezzel magukkal rántották és lehetetlen helyzetbe hozták azokat a politikai és katonai erőket, akik nemcsak katonailag, hanem politikailag is szakítani akartak a németekkel, és a múlttal is. (FOLYTATJUK.) Pintér István Szolnok-Kiskunfélegyháza, 280-as mozgó. Egyike az országot Járó vasúti postakocsiknak, üresen vesztegel az állomáson éjszaka. Hajnali kettőkor felgyullad a vilany: kezdődik a munka. Egymásután érkeznek az ország minden Almomban lekéstem a vonatot tájáról * leveles, újságos és pénzét zsákok. Fürge kezek borítják ki a zsákokat az asztalokra. Egy pillantás a címre, s máris a 120—149 Sók valamelyikébe kerül a levél, az újság. Az utolsó szállítmány 4 órákor érkezik. Tíz perc múlva indul a vonat. Csak percekre áll meg egy-egy állomáson. Ez alatt kell leadni és felvenni az újabb küldeményeket. A mozgópostások nem pihennek a végállomásig. — Még azután sem. Előbb pontosan össze kellett írni az érkezések-indulások idejét, aztán elő kellett készíteni másnapra a zsákokat és a zárólapokat, amikkel a különféle küldeményeket oecsételtük le. Magas hetnlokfi, derűs tiszta tekintetű férfi mondja a fenti szavakat: id. Péter Ferenc. — Este kezdődött minden előlrőL Hat mázsát is meg mozgattunk, mire éjszaka visszaértünk Szolnokra. Legelső útja szülőföldjéről, a Somogy megyei Bagolasáncról vezetett a fővárosba, ahol négy évig táviratokat kézbesített. Közben tanult és irányító vizsgát tett. 1928- ban szállt fel a postakocsira és 37 évig járta vele az országot. Ritkán volt otthon. — Így bizony. — mondja felesége — éjszaka jött, éjszaka ment. Megborotválkozott, becsomagolta az űtravalót s ahogy volt. kiizzadva Olvasó cibakháziak A kirakatban szemüveg, óra, tollasütő, fényképezőgép, papírzsebkendő és néhány könyv. Jókai, Petőfi, — Az éves könyvforgalom hetvenezer forint — lapozgat kimutatásaiban Dékány Kálmán, az üzlet vezetője. — Egy-egy friss beszerzés után hatszáz, hétszáz kötetből választhatnak a vásárlók. Ez néha sok, néha meg kevés. Sok, mert nézze csak: a Lányok évkönyvéből még mindig van hét darabom, a Virágos gyertyák című kínai regényből pedig öt. Gyerekkönyvből, kötelező olvasmányból, KRESZ-könyvből, néhány lexikonból viszont nincs az a példányszám, ami el ne fogyna. A „slágerek”ből, hiába kérek, nincs utánpótlás. — Kik a legkeresettebb szerzők'! — Berkes!, Szilváni, Rejtő, Passuth, Németh László — a költők közül Petőfi és Radnóti. — A vásárlók közt akadnak „törzsvendégek” is? Kun László valameljnk bizományosnál reméli utolérni a tábornok népszerű „Háborús emlékiratok” című könyvét. Kiss Sándornéval, a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben sajnos hiába keresi. Már elfogyott, több száz társával együtt. — Tavaly tízezer forintot árultam, s nálam Fejes Endre és Moldova György a sztár. Szakkönyvet csak a szövetkezet vásárol, verseskönyvet meg úgyszólván senki. Sokan kérik viszont a sorozatokat. — Például én — árulja el Kissné egyik kolléganője, Barta Istvánná. — Férjemmel most kezdtük a könyvgyűjtést, tehát „alapozunk”. A sorozatokat nekünk találták ki, különösen amit én Mikszáth és Herman Wouk írásai. Cibakháza, kultúrcikk bolt. — De még mennyire! Sokan naponta beugranak, várják a friss szállítmányt. Egyikük éppen itt jön: Kun László, a vízügyi igazgatóság építésvezetője. Lefogadom, megint a De Gaulle emlékiratot keresi. Reménytelen. .. — Nincs szerencsém — kesereg a rossz hír hallatán a vendég. — No sebaj, megpróbálom Pestről vagy valamelyik bizományostól megszerezni r— Hallottam, hogy sok könyvet vásárol. — ötszáz kötetnél tartok, de lesz ez még több is. A napokban például hatszáz, majd ezer forintért rendeltem könyvet. Füst Milán, Várnai Zseni, Juhász Ferenc versesköteteit. Rejtő és Jókai regényeit választottam a jegyzékről. Van mit olvasnom. .. vásárolok: a világirodalom remekeit. Stendhal, Tolsztoj, Dumas... — És miiyen a bizományos könyvtára? — Nagy. Olyan nagy, hogy lassan kiszorulok a lakásból. Legalább ezerkétszáz könyvem van. Évtizedek alatt gyűlt össze, s én semmi pénzért nem tudnék megválni egyetlen kötettől sem. A szépirodalmat és az útleírásokat gyűjtöm. Passuthnak és Németh Lászlónak minden könyvét megszereztem, és persze a „világjárók” kalandjait is. Igaz, az utóbbi néhány évben kevesebbet olvasok. Ez az „átok” televízió elrabolja az estéket. Ahogy hallom, másoknak is... Televízió ide, televízió oda a községi könyvtár egyre több olvasóval dicsekedhet. Az év első munkanapján például százhatvanan (!) kölcsönöztek. Az olvasótábor gyarapodásában bizonyára közrejátszik az a tény is, hogy tavaly új könyvtárat avattak Cibakházán. A tágas, világos kölcsönző, s az újsággal, folyóirattal teli olvasó szinte csábítja a vendéget. — A decemberi statisztikánk szerint közel ezerszáz beiratkozott olvasónk van — tájékoztat Barta Lászlóné, a könyvtár« munkatársa. — Persze ennél jóval többen olvasnak falunkban, hisz a legtöbb vendég nemcsak magának, hanem családtagjainak, sőt gyakran barátainak, munkatársainak is kölcsönöz. Hogy mit? A legtöbben Jókai, Móricz és Gárdonyi regényeit, a bűnügyi történeteket, valamint a tudományos fantasztikus irodalmat lapozzák. De tegyen próbát, válasszon a kölcsönző tasakok közül! ÍXvin less es »ok? Nos, választottam. Ezek szerint Bánszki Piroska, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagja két Rideg Sándor könyvet, nyugdíjas édesanyja Kipling és Verne írásait olvassa éppen. Balogh Károlyné óvónő csupa krimit választott: A C—L sorozat, Régi bűnügyi történetek, A Stirlitz dosszié... — A legtöbb könyv, számszerűit tizenkettő, Hollóczki Sándornénál van. Kérdeztem is tőle; nem lesz ez sok? Hollóczkiné természetesen megvédte „zsákmányát”. Érdemes volt, hisz csupa nagyszerű könyvet kölcsönzött, így Marshall: Tombol a hold, Urbán Ernő: A nagy kaland és Marcel Ayme: A zöld kanca című művét. És mit olvas vajon Bartáné? — Nevetni fog, de megmondom. Egy kitűnő szakácskönyvet. .. H. D. 4 slágerekből hiába kérek Egy évben líseser Sémák nélkül .4 KÉPERNYŐN —■ most éppen Ilyen címmel lat Ind ja-hallgathat ja az érdeklődő a KB agitáciős és propaganda osztálya által szervezett politikai tanfolyam két adását a televízióban. A partoktatas kiegészítését, segítését szolgálja ez az adássorozat. Az elmúlt esztendőben szó esett a vállalati gazdálkodásról (hatékonyság, munka- és üzemszervezés, műszaki fejlesztés, korszerű vezetés). A megvalósulás útján című részben a Szovjetunió békeprogramja volt a téma. Egy az ötvenből. — Ezt a címet viselte az ötven kiemelt nagyvállalat egyikével, a Medicorral foglalkozó adás, jo példát találva az eredményes fejlődésre, elemezve annak összetevőit s további lehetőségeit (többek között a belső tartalékok mozgósításával). Egy másik adásban érdekes stúdióbeszélgetés folyt a szolgáltatások és az életszínvonal-politika összefüggéseiről. A politikai tanfolyam legutóbbi adása Sémák nélkül címmel került műsorba; s ugyanilyen címen szerepel majd a program „testvérpárja” január 24-én. Akik látták a Goldberger Gyár két női szocialista brigádját bemutató (filmrészletekkel illusztrált) első stúdióbeszélgetést, bizonyára érdeklődéssel várják a másodikat is: ezúttal a MAHART Csepeli Szabadkikötő két, férfiakból álló szocialista brigádjával. (Az utóbbit többek közöt*. László" Bencsik Sándor író szociológus kommentálja majd a stúdióban.) A szocialista munkahelyi kapcsolatokról. a szocialista életmódról számol be mindkét műsor, bizonyítva, hogy adott és vállalt közösségi keretek között is élhetünk sokféleképpen — tehát sémák nélkül. mégis szocialista módon. A sorozat a továbbiakban felkeresi az Izsáki Állami Gazdaságot, hogy bemutassa a párt vezető szerepének gyakorlati érvényesülését a gazdasági munkában. A befejező adás helvszíne: a Chemical Építővegvian vasipari Vállalat. A téma napjaink egyik legaktuálisabb kérdése: az ésszerű takarékosság. Nagy Zoltán szerkesztő mondja műsoráról: — Politikai tanfolvamunk célja a párt-propagandamunka támogatása korszerű televíziós eszközökkel. Olvan helyszíneket kerestünk (olvan emberekkel beszélgettünk), amelvek (és akik! általánosítható tanulsággal szolgálhatnak. TanM->rriunk tehát az eleven élet Példáival igyekszik ooT. tikul szemléletet formálni. már rohant is vissza. Kéthetenként, ha kapott egy szabad napot. Kétszer fordult meg vele a világ: kisiklott vagonok zuhanatak a mélybe, irtózatos erők törték, görbítették a vagonokat. A második vasúti szerencsétlenségnél, 1965-ben agyrázkódással vitték kórházba. Onnan ment nyugdíjba. — Persze többször is összevertem magam. Régen még az asztalokon aludtunk. Ha hirtelen fékezett vagy megállt a vonat, lepottyantúnk. Akkor aztán megemlékeztünk a vasutasok rokonairól... Minden útiénál elmaradhatatlan társa volt a gyertya. Ha kialudt a világítás, ennek a fényénél folytatta a munkát. — Ügyeltem arra. nehogy egy levél is elkeveredjen. Ismertem az összes magyar helységnevet, no meg a nagyobb külföldi városok nevét 1*. vagy 2200-at. Mégis megtörtént, hogy vándorútra kelt a levél, vagy a hírlap. Büntetést kellett fizetni ezért. Egyszer nekem is. Hosszú évek lelkiismeretes munkáját jutalmazták akkor, amikor vezető főkezelővé nevezték ki. — Akkoriban ez volt a számunkra elérhető legmagasabb postai rang. Az országban hárman voltunk. — Üjabb elismerés 14 év után: megkapta a posta kiváló dolgozója kitüntetést. Változó időközönként haladnak el a vonatok Szolnok vasúti töltésen. Tompa csattogásuk beszűrődik a töltéshez közel eső házba. — Megszoktuk már. —monlia Feri bácsi. — Mikor 9 éve nyugdíjba mentem, bizony més jó néhányszor ugrottam ki hajnalban az ágyból. Sokszor álmodtam, hogy lekéstem a vonatomat. Szaladtam utána, ahoev csak a lábaim bírták és kiabáltam: várjanak meg... Konstantin Lajos
