Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-09 / 7. szám
1975. január 9. SZOLNOK MFG YET NÉPLAP 3 Kisújszállási hétköznapok (2,) Az ellentmondások városa Üzemek a semmiből Gyárakat, üzemeket letelepíteni Kisújszálláson — ahol 1945 előtt a bognárok, a kerékgyártóit, a lábbelikészítők műhelyei, az 50-es években pedig a gépállomás és ládagyár képviselte az ipart — sokáig képtelenségnek tűnt. — mondják a helybeliek. — Nem volt alaptalan a kétkedésük — erősítette meg Barna Károly, a városi pártbizottság első titkára. —Kisújszállás mezőgazdasági település volt. A felszabadulás előtt lakosainak többsége földművelő, törpebirtokos, agrárproletár, kubikos. Nem volt gyár, nem volt ipari munkásság. Évekig a mezőgazdaság, a szövetkezetek fejlesztésére koncentrált a város, az ipar háttérbe szorult. Még a 60-as évek végén is csak 656-an dolgoztak az iparban és háromezren a mezőgazdaságban. Ma 2500 ipari munkás él a városban. közöttük több mint ezemégyszáz nő. ugyanakkor kevesebben dolgoznak a mezőgazdaságban. Házhoz Jött az ipar — Amikor 6 évvel ezelőtt központi támogatással megkezdődött a vidéki ipartelepítés, éppúgy, mint a többi kisváros, mi is megkaptuk a lehetőséget, — mondta Oláh Lajos tanácselnökhelyettes. — Mink van, mit tudunk adni, ez volt a pesti gyárak vezetőinek első kérdése. Hát, mit tudtunk volna? — Munkaerőt. De nekik épületek, raktárak is kellettek. Tudtuk, ha mi nem találunk megoldást, nem teszszük le az asztalra a magunkét. más városban tárt karokkal várják az ipart. Csakhogy nem volt időnk és élég pénzünk az építke^ zésre. Keresztül-kasul telepítgettük az irodákat, szövetkezeteket, hogy helyet szorítsunk az iparnak. Az új téglagyár 1969-ben épült, ekkor költözött a város szélre a Faipari Vállalat, átadva a helyét a fehérneműgyárnak. Aztán felépült a Gyógyászati Segédeszközök Gyára, idetelepült Műszerkészítő Ipari Szövetkezet, a Vasipari Vállalat üzeme. Az ipartelepítéssel párhuzamosan elkészült a hattantermes szakmunkásképző intézet. — És a szakemberek? — Hol voltunk még attól! Előbb még az ingázókat kellett meggyőzni, hogy jöjjenek haza, lesz munkájuk itthon is. — Így volt, — mesélte nekem az egyik téglagyári munkás. — Pestre jártam, segédmunkás voltam. Nem mondom sok pénz elment az utazgatásra, szállásra, de háromezer felett kerestem. Egy vasárnap összehívtak bennünket a nagy tanácsterembe, az asszonyokat is. Elmondták, itthon dolgozhatunk, ha akarunk. Nem csak mi, feleségeink, lányaink is. Maradtam. Nem bántam meg. Tanműhely a pincében Még el sem kezdődött a munka az üzemekben, már tanfolyamra vitték a jelentkezőket. A téglagyáriakat Mezőtúrra, a műszerkészítőket és a fehémeműgyáriak egy részét Budapestre. A többiek a tanács pincéjében berendezett tanműhelyekben tanulták a szabás-varrás tudományát. Másfél esztendőn át pincében volt a felnőtt szakmunkásképző iskola. — Nem voltak szakembereink, aki ügyesebbnek látszott, az lett a művezető, — idézte fel a múltat Vági János, a fehérneműgyár kisújszállási üzemének vezetője. — 1971-ben itt hagyott csapot-papot több mint kétszáz munkásunk. A háztartás, a jószágnevelés, a vályogverés után szokatlan volt nekik gépeken, szalagrendszerben dolgozni, ráadásul két mű, szakban. Sokan nem tudták megszokni a pontosságot, figyelmet kívánó monoton , munkát Ha lassan is, _ de ' kialakult a szakembergárdánk. Ma 722 dolgozónk van. De csak a létszám nyilvántartásban, ténylegesen körülbelül ötszázan dolgoznak. Százan szakmunkástanulók, a többi szülési szabadságon, gyermekgondozási segélyen, ingáié mnnkásnék Meglepett az irodájának szegényessége: kőpadló, kifakult szőnyeg, máló vakolat, régi hasadozott székek. — Az iroda nem volt sürgős. Előbb a műhelyekben kellett elfogadható munkakörülményeket teremteni az embereknek, a gépparkunkat korszerűsíteni, az orvosi rendelőt megnyitni, a büfét kialakítani. Irodaház is lesz majd, a tervek szerint 1980- ig felépül. Nők, a vasaló-, & szabó asztalok, varrógépek mellett, és nők az irodákban. Átlag életkoruk 23 esztendő. Nemcsak kisújszállásiak dolgoznak itt, sokan Ecsegfalváról, Kenderesről, Bánhalmáról járnak be. S az a negyvenötven asszony, lány, aki Karcagról, Püspökladányról ingázik a délutáni műszak után órákat vár vonatra, buszra. Délelőtt 10-kor indulnak és éjfélkor érnek haza. Nem csak ők panaszkodtak, a fiatalok is, akiknek a gyár a munkalehetőségen kívül ma még nem sokat tud nyújtani. üentcsak a pénzen múlik A legrégibb ipari bázis a MEZŐGÉP gyáregysége Kisújszálláson. Munkáskollektívája a felszabadülás óta a város politikai életének mozgató rugója. Amerre csak megyek a városban mindenütt — gyárakban, üzemekben, szövetkezetekben — egykori MEZŰGÉP-esekkel találkozom, — mondta büszkeséggel Papp Pál megbízott igazgató. — Néhány hónapja még Ponyokai Bálint volt az igazgatónk, ma ő a városi tanács elnöke. A gyár kollektívája sok kommunista vezetőt nevelt, és ők odamentek, ahol legnagyobb szükség volt tudásukra, helytállásukra, politikai tisztánlátásukra. A régi törzsgárdához — 1948-ban 12 traktorral ők alakították meg az ország második gépállomását — felzárkóztak a fiatalok, akik itt lettek szakmunkások: lakatosok, hegesztők, esztergályosok. Közülük sokan a gép mellől ültek be az iskolapadba és technikusi oklevéllel, mérnöki diplomával jöttek viszsza az üzembe. Ifjúsági szervezetük 1972-ben nem kisebb üzemből, mint a szolnoki Járműjavítóból hozta el a KISZ KB vörös vándorzászlaját, és 1973-ban is megtartotta. — Megtalálják számításukat, jól keresnek? — faggattam Melnikoff Péter bácsit, az egyik alapítótagot. — Igen. Az átlagjövedelmünk, eléri az évi 28 ezer forintot. De nemcsak a pénzen múlik, hiszen bármelyik tsz-ben jobban keresnénk. Megmondom én a receptet, nálunk sok olyan vezető dolgozik a főmérnöktől a brigádvezetőig. aki a munkások közül került ki. Nem túl régen ők is nagykalapáccsal vagy esztergagép mellett keresték a kenyerüket — velük könnyű szót érteni. Kovács Katalin Következik: Lehetőség és igények Ezerhétszáz vagon új rizs Termei°si tanácskozás a karcagi hántolómalomban (Tudósítónktól) Az ország rizstermelésének több mint a felét feldolgozó karcagi hántoló üzem munkásainak szerdai termelési' tanácskozásán értékelték a múlt évi tervek teljesítését, a kongresszusi munkaverseny első szakaszának eredményeit és az idei tennivalókat. Megállapították, hogy a korszerűsített üzemben az esőzések miatt ugvan 20 nappal később kezdték meg az új rizs feldolgozását; október 10-tőI január 8-ig mégis mintegy 1700 vagon rizst hántoltak meg két műszakban. Az előállított és kereskedelmi értékesítésre csomagolt rizs ielertős része mintegy ezer vagon elősosztályú minőségű. , Az őszi—téli idényben eddig előállított rizs, több mint 3 millió disznótor szükségletét fedezi. Az új termés feldolgozása előreláthatólag májusig tart. Noha az esőzések miatt a termés közel 20 százalékkal kevesebb lett, még további 1600 vagon rizs vár hántolásra és csiszolásra. A tanácskozáson hangsúlyozták: a rizs világpiaci ára a többszörösére emelkedett, ezért egyre sürgetőbb a hazai termőterület bővítése. A számítások szerint a jelenleginél 15 ezer hektárral több vetésre van szükség ahhoz, hogy az orszáa 4500 vagon elsőosztályú hazai rizsszükségletét fedezzük A gabonaipar mái most számít a termelés fokozatos növekedésére, ezért 1975-ben is tovább folytatják a hántoló üzem rekonstrukcióját. A kereskedelmi igényeknek megfelelően növelik az előrecsomagolt rizs arányát, nagyteljesítményű automata gépsort állítanak munkába. Ezzel párhuzamosan megoldják a készáru anyagmozgatás gépesítését is. A dolgozók munkakörülményeinek javítására ötmilliós költséggel az év végéig korszerű öltözőt, fürdőt és üzemi konyhát építenek. A tanácskozáson az üzem szocialista brigádjai & kongresszusi munkaverseny második szakaszára is újabb értékes felajánlásokat tettek. Elsősorban a veszteségi források csökkentésével, a feldolgozási eredmények növelésével igyekeznek mérsékelni a népgazdaság import terheit. Az első fél évre tett szocialista munkaverseny vállalásaik értéke megközelíti a % millió forintot Nagy részvéttel búcsúztatták ©1 Ráció Antalt ÉK Tegnap a szolnoki Munkásmozgalmi Emlékműnél nagy részvéttel búcsúztatták el Ragó Antalt, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosát, a megyeszékhely országgyűlési képviselőjét, a MEDOSZ központi vezetőségének tagját. Az emlékműnél gyászolók százai állták körül a virágokkal, koszorúkkal övezett ravatalt, a vörös lepellel borított koporsót, amely előtt bordó selyempámán helyezték el az elhunyt kitüntetéseit. A gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek, s a ravatalnál díszőrséget álltak: dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első titkára. Szekeres László, dr. Majoros Károly és Barta László, a megyei pártbizottság titkárai, dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, Sándor László, a szolnoki pártbizottság első titkára. Kukri Béla, a szolnoki Városi Tanács elnöke, Hunya István, a MEDOSZ elnöke. Kovács István, a MEDOSZ főtitkára, Árvái István, az SZMT vezető titkára, továbbá az állami, a társadalmi és a törnegszervezetek számos képviselője, a harcostársak, barátok. A megvei és a városi pártbizottság, valamint Szolnok város dolgozóinak nevében Sándor László búcsúzott az elhunyttól. — Olyan ember távozik körünkből — mondotta —, aki egész életét a köznek szentelte, aki tizenhét esztendős korától kezdve a jobb, az igazabb életért harcolt. Ragó Antal élete nyitott könyv azok előtt, akik ismerik Szolnok megye munkásmozgalmának történetét. Nagyon keveset kívánt magának. és nagyon sokat akárt adni másoknak. Fáradhatatlan, egyszerű, szerény dolgos munkásember volt. Ereje utolsó rezdüléséig szülővárosáért. megyéjéért, hazájáért dolgozott. A képviselőtársak, a megyei országgyűlési képviselőcsoport nevében Oláh János, a Hazafias Népfront megyei titkára búcsúzott Ragó Antaltól. a barátok és a harcostársak nevében pedig Zsemlye Ferenc és Hunya István. Ragó Antal hamvait január 13-án délelőtt 11 órakor Budapesten, a Farkasréti temető munkásmozgalmi kolumbáriumában helyezik örök nyugalomra. Áradás gátolja a fakitermelést Feji sztési program az erdőgazdaságnál A HVDSZ megyei bizottságának éten Másfél évtized A szolnoki munkásmozgalom egyik köztiszteletben álló egyéniségét, Papp Lászlót, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete Szolnok megyei bizottságának titkárát búcsúztatták tegnap nyugdíjba vonulása alkalmából a Szakszervezetek Szolnok ^megyei Tanácsa székházában.' A hajdani kőműves tanuló, az Építők Szakszervezetének tagjaként, 1936 óta vesz részt a munkásmozgalomban. Részese volt több sztrájk megszervezésének. A felszabadulás után különféle beosztásokban dolgozott. 1951 óta tagja a pártnak. Többek között volt osztályvezető, igazgató, 1960 óta pedig a HVDSZ Szolnok megyei Bizottságának titkára. Sokat tett a szakszervezeti mozgalom fejlesztéséért. Munkáját a rendszeresség, az aktivitás, az ügybuzgalom jellemezte. Mindenki tisztelte, becsű, te, munkája elismeréseként megkapta az ÉVM kiváló dolgozója, a Munka Érdemrend arany fokozata, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést és a Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát. A tegnapi, rendkívüli megyebizottsági ülésen Péter István, a HVDSZ központi vezetőségének titkára a Magvar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetését, a Munka Érdemrend arany fokozatát nyújtotta át Papp Lászlónak. Az ülésen utódjaként Gere Mihályt választották a HVDSZ Szolnok megyei Bizottsága titkárának. (Tudósítónktól) A Nagykunsági Erdő* és Fafeldolgozó Gazdaságnál az ősz és a tél az intenzív fakitermelés időszaka. Ezúttal azonban akadozik a munka, hisz a gazdaság erdőterületének jelentős hányada a tiszai árterületen van, s a víz ősszel is és jelenleg is kilépett az ártérre. Lényegében a gazdaság Pest megyei körzetében, a. homokos területeken tudnak nagyobb energiával dolgozni. A gazdaság a nehéz helyzetben rugalmas megoldást választott a kiesett famennyiség pótlására, termelést vállal a vízügyi igazgatóság, az állami gazdaságok részére, sőt szükség esetben társgazdaságoktól faanyagot is vásárol. Erre azért van szükség, mert a gazdaság évi 110 ezer köbméter kapacitású faiparral rendelkezik, és az üzemek nyersanyag-ellátása fontos feladat, A két nagyobb, a nagykőrösi és a pusztavacsi üzemben és a kisebb feldolgozó egységekben nyár-; akác- és fenyőfákból bútoralkatrészeket gyártanak a budapesti és a csongrádi bútoripari vállalatok részére. Ezen kívül számottevő ipari, mezőgazdasági ládák, csere-, rakodólapok, parketták és más termékek is készülnek. A hazai stílbútorgyártás elősegítése céljából új üzemrész építése folyik a gazdaság pusztavacsi üzemében. Ez a fejlesztési beruházás komoly gondot szüntet meg. Eddig a gőzölt bútoraikatré; szék diófából készültek. A diófa hazai beszerzése azonban egyre nagyobb probléma, hisz kitermelésre váró diofaültetvény aligha van az országban, külföldről pedig behozni drága valuta. Az új üzemben, új technológiával akácfából készülnek a hajlított bútoralkatrészek, tartozékok. A gazdaság vállalkozását a közelmúltban megtekintette Keserű Jánosné könnyűipari miniszter is, és elismeréssel nyilatkozott a látottakról. A gazdaság fejlesztéséhez tartozik még egy másik jelentős beruházás, tavaly 150 millió forint költséggel megkezdték a nagykőrösi faipari üzem rekonstrukcióját, alapozzák a háromszintes szociális épületet, és üzembe helyeztek egy 10 tonnás darut. Ha pz a fejlesztés elkészül, a nagykőrösi üzem az ország egyik legmodernebb faipari egysége lesz. Az erdőgazdaság egyébként két megyére kiterjedő területén sikeresen teljesítette múlt évi 370—375 millió forintos termelési tervét. Mintegy kétszázezer köbméter fát termelt ki. amelynek csaknem felét feldolgozva értékesítene. Az idén a kongresszusi munkaversenyt továbbfejlesztve dolgoznak az 1974 évinél is nagyobb termelési, oeruházasi, erdőfejlesztesi program végrehajtásán, amelynek egyik számottevő része a Tisza II. vízlépcső körzetének erősítése és fásítása lesz. & % ] %