Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1975-01-09 / 7. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. január 9. INFLÁCIÓ Az infl íciós hullám és a gátak SS mit hoz a jövő? Érdemes összefoglal­­* ni a legtekintélye­sebb hazai és külföldi köz­gazdászok véleményét. En­nek lényege: vagy sikerül megoldani a világ pénzügyi válságát, amely az egész inf­lációs folyamat kirobbantó­ja volt, vagy a — szükséges pénzügyi reform csak a má­sodik világháború óta nem észlelt mértékű gazdasági válság kijózanító hatására következik be. Félő, hogy ez utóbbi történik. Pedig a pénzügyi kérdések megoldása egyszerűbb lenne és keve­sebb szenvedést hozna a vi­lág, számára. A főbb jelen­ségek, amelyekkel számolni kell, körülbelül a követke­zők : Miként arról már esett szó, kiéleződhet a tőkésor­szágokon belüli osztályellent­mondás. Szélesednek a sztrájkmozgalmak, növekszik a kormányválságok száma. Erősödik a versengés az egyes tőkés államok között. Ami. a nyersanyagárakat il­leti, a közgazdászok úgy vé­lik, hogy a termelés stagná­lása csökkenti majd az alap­­anyagfelhasználást, ezzel esik a kereslet, s egyes ter­mékeknél (hiszen spekulációs célból a világon nagy kész­letek halmozódtak fel) zu­hanásszerű áresés is elkép­zelhető. Ilyen kezdődött pél­dául a réz esetében. A gaz­dasági válság eltérő mérték­ben érinti a fejlett tőkésor­szágokat. E tekintetben a gyakorlatilag önellátó Egye­sült Államok viszonylag ked­vezőbb helyzetben van. mint az exportra erősen utalt Ja­pán és Nvugat-Európa. Az amerikai ipar egyébként is •— a sorozatos dollárleérté­kelések nyomán — verseny­képesebbé vált külföldön. Árai kedvezőbbek, mint a versenytársaké. Egyes ban­kok, kereskedelmi és ipar­­vállalatok fizetőképessége kedvezőtlenül alakulhat. Az árfolyam-ingadozások ko­moly veszteségeket okoztak máris több nyugati banknak, vállalatnak. Az egyik legna­gyobb svájci pénzintézet va­lutaspekuláción 150 millió svájci frankot veszített. Egy nagy nyugatnémet bank 800 millió márkát fizetett rá rossz vállalati befektetéseire. Az Egyesült Államok egyik nagy bankját nemrég az USA központi bankjának 1,1 milliárd dolláros hitele men­tette meg a katasztrófától. Az 19‘29-es nagy gazdasági válság tanulságaként nyilván a központi bankok mindent megtesznek majd, hogy hite­lekkel, pénzeszközökkel aka­dályozzák a nagyobb meg­rázkódtatásokat. Persze, a bankoknak ezt most nehezí­ti az összefonódott és össze­­kuszálódott nemzetközi pénz­piac. A tőkés világot átfogó inf­lációs hullám hatásai ter­mészetesen a szocialista or­szágokat, is érintik. Az hogy a nyersanyagárak — amelyek 1958 és 1970 között mindössze 8 százalékkal nö­vekedtek — az idén 280 szá­zalékkal magasabbak, mint 1968-ban, egvetlen nyers­anyagfelhasználó ország (függetlenül attól, hogy szo­cialista vagy kapitalista be­rendezkedésű-e) számára sem közömbös. Hazánk pél­dául 900 ezer tonna kőolajat vásárolt 1974-ben a tőkés piacról. Nem mindegy, hogy ennek az olajnak tonnáját 17 dollárért adják (mint 1968- ban), vagy több mint 100 dollárért (mint az idén). A kérdés csak az, hogy sike­rül-e megfelelő védőgátakat emelni az inflációs hullám útjába. Népgazdaságunk sa­játos helyzete miatt sokféle­képpen kötődik a világgaz­dasághoz. E kapcsolatoknak alapja, döntő eleme a többi szocialista országhoz fűződő viszonya. Hogy ez mit jelent számunkra, azt talán nézzük meg az ellenünk talán leg­jobban elfogult vélemények tükrében. Haberler amerikai pro­fesszor a közelmúltban, ami­kor szenátusi viták folytak a szocialista országokat érintő, hátrányos kereskedelmi meg­különböztetés feloldásáról, sajátos érveléssel indokolta; miért van szükség — szerinte — a hátrányok fenntartásá­ra. Haberlet kijelentette: a szocialista országok „diszkri­minációt” alkalmaznak a nyugati országokkal szem­ben. Mi e hátrányos megkü­lönböztetés lényege? Haberler így fogalmazott: ;iA szocia­lista országok a terveken ala­puló külkereskedelmi politi­ka, valamint a hosszúlejára­tú áruszállítási szerződések következtében egymás kö­zötti kereskedelmükben nem követik a világpiac áringa­dozásait.” Ez — mondta Ha­berler, a nagy tekintélyű amerikai professzor — a nyugati exportőrök érdekeit sújtja, hiszen azok — magas áraik miatt — a szocialista piacokon hátrányos helyze­tekben vannak. Azt most szinte el is ha­nyagolhatnánk, hogy milyen sajátos logikával értékeli az amerikai professzor azt, hogy ha a szocialista országok a nyugati piacon jelentkeznek áruikkal, az ott kialakult árakon értékesítik azokat, s ha ugyanezen a piacon vásá­rolnak, ugyancsak magasabb árat kell fizetniük. (Magyar­­országnak például a külke­reskedelmi cserearányok szá­munkra kedvezőtlen emelke­dése miatt az importárukért 13—14 százalékkal magasabb árat kellett fizetnie a tőkés piacon 1974-ben, mint amennyit eladott áruiért ka­pott.) Koncentráljunk csak az amerikai professzornak a megállapítására, hogy kü­lönbség van a szocialista és a tőkés piac között. Az egyi­ket a hosszútávú tervezés és a nyugalom, a másikat a nagyméretű áringadozás jel­lemzi. Ez a jelenlegi gazda­sági helyzetben, amikor ép­pen az ármozgás, az inflá­ció fenyegeti legjobban a szocialista népgazdaságot, nyilvánvalóan azt jelenti, hogy hatékony eszközük van gátépítésre a tőkés vi­lággazdaság válságának hul­lámai elé. Elsőként említendő a szo­cialista tulajdonviszonyokra épülő tervgazdálkodás — te­hát a tervszerű és arányosan fejlődő hazai népgazdaság, amely a védekezés egyik ol­dala. A másik pedig az a tény, hogy hazánk külkeres­kedelmének mint egy kéthar­madát a szocialista országok­kal bonyolítja le, és ezeket a kapcsolatokat nem érintik a konjunkturális tényezők. Hogy az olajnál maradjunk, miközben a tőkés piacon vá­sárolt mennyiség 1974-ben nem érte el az egymillió ton­nát. a Szovjetuniótól 5,7 millió tonnát importáltunk. Nyersanyagaink túlnyomó többsége szocialista forrásból származik. Ebb öl természetesen nem következik az, hogy a tőkés világ egyre nagyobb méretű inflációja nálunk nem érez­teti hatását. De miközben a kapitalista országokban 15— 20—25 százalékkal rohannak fölfelé az árak, miközben a munkanélküliség fenyegető réme és a beláthatatlan ira­mú drágulás szorításában él­nek az emberek, a szocialis­ta állam tervszerűen, a kü­lönböző hatások figyelembe­vételével, a gazdaság külön­böző oldalainak előtérbe ál­lításával, az eszközök válto­gatásával csökkentheti és csökkenti is a ddlgozó em­berre háruló terheket, és nem mond le az életszínvo­nal rendszeres emeléséről. Ennek ipari, gazdasági- hát­tere egyaránt biztosított. K. A. (VÉGE) \ chilei junta ellen Görög színészek tüntetése A chilei politikai foglyok kiszabadításáért és kínzásuk megszüntetéséért tüntetett Athénben kedden este száz görög színész, köztük Melina Mercouri. A színészek „Le a juntával!”, „Le a CIA- vel!” feliratú táblákkal a chilei és az amerikai nagy­­követség elé vonultak és kö­vetelésüket írásban is előter­jesztették. lltrabalo'da'i tömöru és Portugáliában Portugál Népi Demokra­tikus Unió (UDP) néven kö­zös frontot alakított három szélsőbaloldali csoportosulás. A lisszaboni O Seculo je­lentése szerint a tömörülés­ben a Portugália újjáépíté­sének támogatására alakult bizottság, a marxista—leni­nista forradalmi bizottság és a marxista—leninista forra­dalmi egységszervezet vesz részt. Az UDP programjára tűz­te, egy „igazi kommunista párt” megteremtését, a teljes államosítást és egy olyan ál­lam létrehozását, amelyben „minden hatalom a munkás­­osztály kezében összponto­sul”. A felszabadulás óta 115 eser Tátra A felszabadulás óta eltelt 29 év során a Tátra gyárból csaknem 143 ezer gépkocsi került ki, ebből 115 000 a világszerte elismert nagy raksúlyú tehergépkocsi. A teherautók gyártása ez idő alatt csaknem 18-szorosára növekedett. A Tátra által készített gép­kocsikat túlnyomórészt a KGST-országok vásárolják, főként a Szovjetunió, amely évi 22 000 darabot kap a csehszlovák gépkocsikból. Olaj diagnózis A Petroleum Economist című angol szakfolyóirat sze­rint a világ országainak kő­olajtermelése 1974-ben csak 0,8 százalékkal növekedett. Az előző években 7—10 szá­zalék volt az évi termelési növekedés. Albert Schweitzer A Magyar Posta január 14-én hétértékű sorozatot bo­csát ki Albert Schweitzer születésének 100. évfordulója alkalmából. Schweitzer sok­oldalú tudós és világhírű or­gonaművész volt, aki az or­vosi diplomát is megszerez­te, hogy életét afrikai benn­szülöttek gyógyításának szen­telje. A bélyegek bemutat­ják a Lambarenében (Ga­bon) alapított kórházban fo­lyó orvosi munkát. A 4 fo­rintos érték a Nobel-béke­­díjat ábrázolja, ezzel tüntet­ték ki 1953-ban a nagy em­berbarátot. A zárócímleten Bach-kották és orgonasípok övezik Schweitzer arcképét. A professzor, mint előadó­­művész és mint zenetörté­nész egyaránt páratlan ér­demeket szerzett az orgona­muzsika népszerűsítésében. Az új sorozatot Légrády Sándor tervezte. Lágyan ívelt vonalaiból, halvány színei­ből nem érződik az a hihe­tetlen akarat, legyőzhetetlen erő, amellyel a professzor egész életén keresztül segí­tett másokon. Tíz éve halt meg, bélyegek emlékeztek meg azóta is munkásságá­ról. Az évfordulóra számos posta tiszteleg sorozattal em­léke előtt. Afrikai országok, az NSZK. az NDK. Török­ország már bejelentette, hogy Schweitzer emlékki­adást készítenek elő. Az NSZK-ban az elsőnapi borí­tékhoz kapcsolva ezüstérmet is forgalomba hoznak. Egy milliárd márka A hazánkban is jól ismert Arnold Ebei árverező cég tulajdonosa érdekes nyilat­kozatot adott a világlapok részére. Az üzletember vé­leménye szerint a gyűjtők száma nehezen állapítható meg, de a Német Szövetségi Köztársaságban legalább 4 millióan vásárolnak bélye­get pénzért. A filatelisták 90 százaléka férfi, akik évente egymilliárd márkát fordíta­nak szenvedélyükre. A szak­értő megállapítása szerint a bélyegárak kedvezően ala­kulnak, a keresettebb bélye­gek értéke 20—30 százalékot is emelkedett. Magyarországon a bél ve gekre fordított összeg 150 millió forintra tehető. A szövetség az újdonságokért a múlt évben 65 milliót fize­tett a postának, de vásárol­tak a gyűjtők cserefüzetek­ből és gyorscseréken. Jelen­tős a Magyar Filatélia Vál­lalat bevétele, de a gvűitők egymás között és a magán­kereskedelem útján is ad­­nak-vesznek bélyeget. Történelmi nap Portugáliának az öröm és csoda, a gyarmatok részére az igazság, az egész világ ré­szére pedig a megelégedés napja volt április 25-e — íg- jellemzi a posta tájékoz­tatója a történelmi fordula­tot. Most háromértékű soro­zattal is hirdeti a portugál posta annak a napnak a je­lentőségét. amikor a fegy­veres erők mozgalma ki­vívta a szabadságot. A bé­lyegek rajzán színes ívekből fehér galamb rajzolódik ki. megjelenés napján kifejező rajzú bélyegzőt használtak a nagyobb városokban Élelmiszertermelés és energiaválság Mindenki az energiaválság következményeit érzi, de nem szívesen beszél róla. A megemelkedett költségeket megpróbálják áthárítani, és csak a mezőgazdaságot állít­ják olyan megoldhatatlan feladatok elé, hogy az emel­kedő energiaköltségekkel megküzdjön úgy, hogy annak ne legyen megfelelő nem­zetgazdasági kiegyenlítése. Az emelkedő nyersolajárak minden kiadásra hatást gya­korolnak. Az energia és a technika segítségével az amerikai mezőgazdaság ki­mondott célkitűzése a mun­katermelékenység növelése volt, de ez a célkitűzés Euró­pában és a fejlődő országok­ban meghiúsult. A nyugat­német közgazdászok egy ré­sze erre az útra tévedt, ami­nek következtében a német agrárpolitika megfordíthatat­­lanul a paraszti gazdaságok számának csökkenését ered­ményezte. Elégedetlen holland gazdák Az idei nyáron viharos események zajlottak le a holland falu életében. Más nyugat-európai országok farmertársadalmához ha­sonlóan a holland gazdák jó része is tüntetésekkel fejezte ki elégedetlenségét a fenn­álló helyzettel szemben, til­takozott a farmerszövetség vezetőinek engedékenv. meg­alkuvó irányvonala ellen. A holland gazdák tiltakozó had­járatának csúcspontját az utrechti stadionban megren­dezett 25 000-es tömegtünte­tés jelentette, ahol az ország földművelésügyi miniszterét a „Dobjátok van der Stee-t a tengerbe!”, s ehhez ha­sonló feliratú zászlók és transzparensek sokasága fo­gadta. Sertéstenyésztő komplexum Leningrad közelében fel­épült a Szovjetunió egyik legnagyobb sertéstenyésztő telepe. Az itt nevelt 165 ezer sertés évi 16 ezer tonna húst biztosít. A nagy állattenyész­tő gazdaságok létrehozása lehetővé teszi, hogy a kü­lönböző, közepes nagyságú állattenyésztő egységeket olyan nagy állami komple­xumokká alakítsák, amelyek­ben könnyebben lehet meg-j oldani a termelési folyamat gépesítését és automatizálá­sát, javítani az állatok egészségügyi ellátását. Az új gazdaságban műszerek és különböző mechanikai esz­közök segítségével szabályoz­zák a világítási viszonyokat és a mikroklímát, biztosítják az állatok táplálékát és ivó­vizét, végzik a takarítást. A 3 ezer sertést nevelő üzem­rész valamennyi mechaniz­musát egy kezelő irányítja. A Leningrad melletti állattenyésztő-telep Támogatás belga mezőgazdasági üzemeknek A belga gazdaságok kor­szerűsítését szorgalmazó terv 1974. július 1-én lépett élet­be. A fejlesztés előnyeiben minden olyan mezőgazdasági üzem részesülhet, amelynek évi jövedelme eléri a 262 000 belga frankot. A mezőgazda­­sági statisztikai kimutatás szerint a belga gazdaságok átlagos évi jövedelme 1972- ben 272 800 BF (belga frank), a teljes foglalkoztatottságé, egységnyi munkaerőre jutó jövedelem azonban csak 25000 BF volt. A hivatalos felmérések szerint a belga mezőgazdasági üzemeknek hozzávetőleg kétharmada fe­lel meg azoknak a követel­ményeknek. amelyek alap­ján állami támogatásban ré­szesülhetnek. Fejlődő húsipar az NDK-ban A húsipar az NDK nép­gazdaságának egyik leggyor­sabban fejlődő ágazata. Az NDK szarvasmarha-állomá­nya 1973 végén meghaladta az 5,5 milliót, sertésállomá­nya a 10,5 milliót, juhállo­mánya pedig az 1,8 milliót. Az állami állatfelvásárlás vo­lumene az előző évhez vi­szonyítva 5,3 százalékkal nőtt. A TISZAKANYAR ÁFÉSZ PÁLYÁZATOT HIRDET 1975. I. negyedévben megnyíló ABC-áruházba PÉNZTÁROSI, szakképzett HÚSIPARI ELADÓ és VEZETŐ RAKTÁROSI munkakörök betöltésére. FELVÉTELRE KERES továbbá szakképzettséggel rendelkező TIA LÓZ ATI ELLENŐRT. JELENTKEZNI LEHET: Tószeg, Attila u. 35. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom