Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-05 / 4. szám
4 SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 1975. Január & Csúcsforgalom a népességnyilvántartóban Össíteíró biztosok járják a várost Népességre'ilvántartó csoport, földszint jobbra — igazítottak útba a szolnoki Városi Tanács portáján. „Lakcím ki-bejelentkezés itt” — tájékoztat az ajtóra fetezögelt papírlap. A szoba előtt a várakozók “hosszú sora. Az irodában ar. összeíró biztosok nyüzsögitek. Csúcsforgalom. A népességösseeírás első napjai a megyeszékhelyen. — Január 2-án kezdődött és ,23-ig tart — mondja Hubert Imre, a csoport vezetője. Miután megjelent az Elnöki Tanácsnak a népességnyilvántartás bevezetéséről szóló törvényerejű regidelete, feltérképeztük a várost, elkészítettük az utcák, házak, intézmények, lakások jegyzékét, amelyek alapiján kialakítottuk a 132 összeíró körzetet. — Miben különbözik ez az összeírás a hagyományos népszámlálástól? — Nemes.ak az a célja, hogy megtudják, hányán élnek az országban a településeken, hanem a pontos személyi nyilvántartás elkészítése, amelyet később is naprakészen kell vezetni. Tehát nem lezárunk, hanem elkezdünk egy korszakot. — Hány" összeíró-biztos és felülvizsgáló járja a várost, és hogyan történt a kiválasztásuk? — Számuk 270, elsősorban a Statisztikai Hivatal, a Számítástechnikai Ügyvitelszervező Vállalat dolgozói, katonák, — akik a honvédségen belül végzik az összeírást — és azok, akik az eddigi népszámlálásokon kiemelkedően pontos munkát végeztek. Az összeírás idején hivatalos személyek, akiket maximális titoktartás kötelez. — Hogyan történik a technikai lebonyolítás, értesítik-e előre az embereket... — Nem. Ha nincsenek a lakásukban, az összeíró értesítést hagy, és megjelöli az időpontot, amikor ismét felkeresi a ház lakóit. A népességösszeírás valamilyen formában — okirat alapjan vagy anélkül — mindenkire kiterjed. De a népességnyiívántartásba csak azok kerülnek, akiket az előírt érvényes okirat alapján vesznek fel a listára. S ez az okirat a személyi igazolvány (az ideiglenes is). A gyermekeket elsősorban az anya személyi igazolványa alapján írják össze. — S hogyan lehet elérni, hogy senki ne maradjon ki vagy kerüljön kétszer a listára? — Minden összeírt személy az adatfelvételi lappal azonos sorszámú igazolólapot kap, amelyet a személyi igazolványában kell tartani. A gyerekek lapját a szülőnek, illetve törvényes képviselőjének kell megőrizni. — Azok, akik január 2-a és 22-e között állandó lakhelyet változtatnak, hol kerülnek a listára? — Ök alkotják az úgynevezett 133. körzetet a városban. S mivel a ki- és bejelentkezést egyébként is a népességnyilvántartó csoportnál kell intézniük, lakhelyváltozásuk bejegyzésekor felveszik őket a listára, és meg is kapják igazolólapjukat. — S azok, akiket nem találnak sem otthon, sem a munkahelyükön, vagy nincs semmiféle okiratuk? — Róluk — olyan adatok alapján, amit nem tudunk szerezni — speciális nyomtatványt készítünk, amely addig vándorol a népességnyilvántartó szervek között, míg meg nem találják a keresett személyt. — Újítást jelent a gyermekek bejelentési kötelezettsége. — Igen, ez gyakorlitilag az összeírással meg is történik. Az újszülöttek első állandó lakhelyét azonban, a szülést bejegyző anyakönyvvezető, a további lakhelyváltoztatást pedig a törvényes képviselő (a szülő, a gyám, az intézeti vezető) köteles a népességnyilvántartónál bejelenteni. Vinniük kell a 14 éven aluli gyermekük igazolólapját, mert az ügyintézők csak ennek bemutatásával fogadják el a lakcímváltozás bejelentését, amelyet a gyermek igazolólapjára feljegyeznek. — Az ügyintézés egyszerűsítésén túl milyen változást, ésszerűsítést jelent ennek az óriási munkának az eredménye? — Ma még legalább 100— 120 féle nyilvántartása lehet egy embernek. S eddig ha igazolásra volt szüksége, hetekig kilincselhetett, míg összegyűjtötte. Ezentúl mindent egy helyen, a népességnyilvántartóban megkaphat. Megszűnik a sok közbeeső adminisztráció, okiratbemutatási kötelezettség. A rendszer működtetésére létrejött, a Központi Statisztikai Hivatal elnökének irányítása és felügyelete alatt működő népességnyilvántartó hivataL 1978-ig pedig elkészül a központi személyi nyilvántartó, amelynek számítógépei az adatlap betű és számjegyei alapján kidolgozzák a 11 jegyű személyi számokat. 1978- ig tehát, amikorra mindenld megkapja a végleges személyi számát, bevonják az igazolólapokat. A személyi szám olyan egyedi lesz, mint egy ujjlenyomat. S ez a pontos nyilvántartás — amely alapján bármilyen felmérést gyorsan és megbízhatóan el lehet majd végezni — a távlati tervezés alapjává válik. K. K. ..Ami csak álomnak tűnik Őnekik valóra vált...” Tagadhatatlanul az év legnépszerűbb emberei 1974-ben ők voltak Szolnok megyében: az ötfős karcagi nőbrigád, az 1. heti öttalálatos lottónyertesek. A nagy halom levélből, amit akkortájt kaptak az ország minden részéből, egyet őriztek meg csupán, melyet egy budapesti pedagógusnőtől kaptak, Varga Elemérnétől. Egy versikét, amelyből íme néhány sor: Karcagon lám, öt ügyes nő Öt jó számot eltalált, Ami csak álomnak tűnik őnekik valóra vált. Adjon nékik a magas ég Még nagyon sok örömet, Betegségtől, bajtól mentes Hosszú, boldog életet! Nos. egy esztendő telt el azóta. Újból az év első hetében látogattunk el a Fa-, Elektro-Lakatosipari Szövetkezetbe. hogy érdeklődjünk: a sok jókívánságból, az első boldog órák tervezgetéseiből mi valósult meg. Örömmel hallottuk, hogy mind az öten megvalósították terveiket a nyereményből, de valamennyien ott dolgoznak a régi kis műhelyben, megszokott gépeik mellett. Vad Imrénét és Kiss Marikát, az „ötök” legifjabbikát találtuk csak a helyén. ketten szabadságon voltak éppen, a harmadik tag beteg. A húszéves Marika hiába kapta az újabb meg újabb házassági ajánlatokat, kitartott régi udvarlpja mellett, akinek most már a menyasszonya. — Házat vettem, be is rendeztem, s bizony elfogyott már a pénz — jegyezte meg csöndesen. — De megvan a hozomány! — vágta rá nevetve Vadné, a másik nyertes. Aztán elmondta, hogy ők is lakást, új bútort meg kocsit vettek, két másik brigádtársuk szintén, s az ötödik, a kétgyerekes özvegyasszony is arra fordíthatja a szerencsepénzt. amire szánta: felvették a fiát az egyetemre, s most már nem gond a taníttatása, amit az 1200 forintos fizetéséből nem tudott volna biztosítani. — Es vajon lottóznak még? — érdeklődtünk. — Az természetes! Megvan most is az öt szelvényünk a hétre, persze a régi számokkal... Sose lehet tudni! R. E. Ketten az ötösök közül: Vad Imrénc és Kiss Marika a trafóüzemben Fotó: Sárközi Katalin Látlelet — lényekkel és árnyakkal A 4-es műút messze elmarad. Kunmadaras az utolsó nagyobb település. Az útjelzők Tiszafüred irányába mutatnak. S mi van közben? A táblák tárgyilagos, kegyetlen közönnyel hallgatják el a közbeeső falvak, községek neveit, mintha ezzel létezésüket tagadnák. Pedig az út községek mellet vezet, vagy éppen áthalad rajtuk. Igaz, a távolság autóval percnyire csökken. Mire az utas felocsúdik, már szembe találja magát a piros csíkkal áthúzott községnévvel. llfléi-téltváltás A szürkefoltos ajtón zománctábla, rajta a „Hivatalsegéd” felirat olvasható. A kopogtatásra nincs válasz, A szoba üres. A falon rozsdás szögön egy kopott dob lóg. Hová csöppentünk? Kisbíró? Nem, hivatalsegéd. Alighanem mértéket kell váltani. Tiszaigaron a tanácsházát csak gyalog lehet megközelíteni. Csupán felirat különbözteti meg a családi házaktól. A Petőfi utca (ennyi szinte az egész település) oldalait elszigeteli egymástól a mérhetetlen sár, A tanácselnök irodájában hárman vannak. Ügy néznek ránk, mint csodabogarakra — nem szoktak hozzá, hogy újságírók látogassák őket. A tanácselnök és a titkár „beutazott” — mondják. — Kár.;: És most merre? — nézünk körbe a kihalt utcán, míg megpillantjuk a hirdetőtáblát a kerítésen, önmagáért beszél: „Kérjük dobszó (hangoshiradó) útján közzétenni” — áll az országos állat- és kirakodóvásárt hirdető felirat alatt. Idősebb asszony közeledik. Mint megtudtuk, adóbevallás ügyében. — Hogy mi újság? Semmi. Dolgozunk. A férjem a téesznél, én otthon. Orvos nincs a faluban. Tiszaörsről, a „szomszédból” jár hetenként kétszer. Ott a patika is. — Csak az a baj, hogy nem mindig jutunk hozzá. Reggel 7-től 9-ig rendel, ez pedig egybeesik az állatok etetésével. Azokat mindig gondozni kell. Fiatalt nem is látunk. Többnyire Tiszafüreden, vagy Mezőtúron, Szolnokon, esetleg éppen a fővárosban dolgoznak, tanulnak. Rendszerint nem is térnek vissza; Az 1973-as adatok szerint ezerkétszázhetvenheten lakják a községet. S ez a szám mindig csökken... Jókor jöttek Ez a község nem tartozik az olyan szerencsésebb települések közé, mint. például Tiszaörvény, ahol a Füredhez csatolás kedvező hatása érződik. Nemrégiben ott a vizet is bevezették, amit a magük erejéből csak sokkal később tudtak volna megvalósítani. S nem beszélve arról, hogy az örvény és Füredet összekötő iparvidék! közeli munkalehetőséget adott az itt élő embereknek. Utunk azonban többnyire a Tiszaigarhoz hasonló községeken vezet át. Így jutunk el Tiszaderzsre. Kevés cikk jelent -meg róla lapunk hasábjain. Miért? —kérdezzük Ruskó Ilona tanácselnöktől. Mi késtünk el az eseményekről, vagy...? — Jókor jöttek — mondja — most' tartják nálunk a tanácstagi beszámolókat. Év végi összesítést, mérleget készítünk mi is. — Miről esik szó egy-egy gyűlésen, miről tudnak számot adni a tanácstagok? — Nem nagy dolgok, de a község; életében mégis jelentősek. Így például 1974 elején adtunk át két szolgálati pedagóguslakást, de javítottuk a tanárok munkakörülményeit is. Irodákkal bővítettük az iskolát, az orvosi rendélőt, a váróterem bőví-i tését pedig az év végére fejezi üli be. Sokáig és lelkesen beszél még a község életéről. Megtudjuk, hogy rádiós vetélkedőre készülnek, és páva-kör alakult náluk,^amelynek tizennégy állandó és több pártolótagja van. Ugyanakkor elmordja, hogy a mintegy ötszázötven fiatal közül csak száz-száztízen laknak állandóan a faluban, a többiek másutt tanulnak és dolgoznak. Hosszúhajú, Tiszafüreden dolgozó fiataloktól kérdezzük meg, mi a véleménye a Tisza II. vízlépcsőről, az ebben a körzetben létesülő tóról és a leendő üdülőtelepről. — Szép, szép, — mondja — de mikor lesz az? S addig mit csináljak itt? Csak kilencvenezer forint Száznégy tanuló, közülük mindössze tizenegy elsős. A torna; monostori iskolások létszáma utal a község népességére, sejteti az itt élők életfermáját is. Mi történhet 1378 hektáron — mert anynyi a község össztérülete, s ebből csak 145 hektár a belterület nagysága — legalábbis a ’73-as adatok szerint. Háromszázhatvannégy ház, ezerszáznegyvenhét lakos. Kevesebb mint egy nagyobb üzem munkásgárdája. Először a KISZ-titkárral beszélgetünk. Farkas Rozália tizennegyed magával alkotja a községi KISZ-szervezetet. De a tsz-ben is van egy tizenkét tagú számláló alapszervezet. Hasonlóan szerény számokról és eredményekről tud Mészáros József né vb-titkár is nyilatkozni: — Április 4-én adtuk át az ABC-áruházat, amelyet a tiszaszentimrei ÁFÉSZ épített. Buszvárót • építettünk, ezt is a tsz társadalmi munkájának jóvoltából. Van mozink, a művelődési házban évente öt nagyobb rendezvényt tartunk, az ünnepeken pedig bálokat. Ez minden. Á2:tán mond még egy elgondolkodtató adatot: a községfejlesztési alap évi 90 ezer forint. ^ , Mire lehet az évi 90 ezret ezervalahány ember javát szolgálóan felhasználni ? — Mire lenne a legégetőbb szükségük? — Hűha! Nehezet kérdeztek. , . Nem is tudom, — Talán vízre? — hiszen a falubeliek azt mondják, még ez s.ncs megoldva. Katonás fel* ilágosí’ás Tiszagyendán is az előzőkhöz hasonló tájékoztatást vártunk. Részben így is történik. Az elnök. Szabó Lajos katonás, gyors felvilágosítást ad: — Kérem ebben az évben elkészült a vízmű kútja, maga a vízműépítés ugyan anyaghiány miatt késik, de 1975. augusztus 20-ra ez is meglesz. Az ABC-áruházat május 1-re építjük fel. A tanács telket adott hozzá, a tsz a fuvarozást vállalta, a kön;eti ÁFÉSZ pedig a pénzt — tervek szerint — 1,2 milliót. Ezenkívül folynak a tanácstagi beszámolók is, de jelenleg elsősorban a területrendezés — a járáshoz való csatolás — foglalkoztat minket. Tisztaszoba Tiszabőn hirtelen elalszik a villany. — Ügy látszik tartósnak Ígérkezik — mondja Strapecz Pál tanácselnök és gyertyát vesz elő. Ennek fényénél folytatjuk a beszélgetést az árvízről amely 150 hold kukoricát háztájit és több száz hold gabonát vitt el. Elpanaszolja, hogy bár felépítették a pedagógus ikerlakást, tanárt még így sem találnak hozzá. Nincs jelentkező az egyik védőnői állásra sem. Sokat használja a kellene szót: több járdát kellene építeni, fásítani kellene... 'Az áramszünet valóban tartós. A község klubkönyvtárában ugyancsak gyertyával kell világítani. Az elnök átkísér minket. — Ez az egyetlen közművelődésügyi intézményünk, de bármilyen szép, korszerű és viszonylag jól felszerelt, mégis kevesen látogatják. A múltkor is, egy idősebb nénivel találkoztam az utcán. Elbeszélgettünk. Panaszkodott, hogy nagyon egyedül van. Megkérdeztem, miért nem jár el esténként a klubba. Hát nekünk lehet? — volt a válasz. Az igazság az, hogy nem igen ismerik, mire is való egy ilyen létesítmény. Pedig valóban szokatlanul tetszetős épület a tiszabői klubkönyvtár. 1972-ben adták át — még vadonatúj. A tágas színházteremben, a játékszobában és a hétezer kötetes könyvtárban nagy rend van. A látogatónak óhatatlanul az az érzése támad: a községben olyan ez az épület, mint hajdan a „tisztaszoba”, ahová csak ünnepkor léptek be. Szolnokhoz közel Beesteledik mire Tiszapüspökibe érkezünk. Csak az eszpresszó előtt van némi mozgás, a forgalomról a falhoz támasztott néhány kerékpár árulkodik. Egyebütt elcsendesedett minden, az emberek otthonukba, lakásaikba húzódtak. — Mindig ilyen kevesen? — kérdezzük a kiszolgálónőtől. .. — Többnyire. — Mi mást lehet Itt esténként csinálni? — Kérdezzük látva, hogy néhány vendég a munka utáni féldecijét vagy üveg sörét elfogyasztva azonnal távozik. — Van még egy művelődési ház. Azt nézzék meg! A földszintes épület előterében ruhadarabok hevernek szanaszét. Tornaórát tartanak a nagyteremben az általános iskola tanulóinak. Ez sem rossz. Legalább kihasználják a termet. A könyvtárban viszont kedvére válogathat a könyvek között az a fiatalember aki a könyvtárosnő mellett egyedül tartózkodik ott. — Tudják — mondja — Tiszapüspöki közel van Szolnokhoz, Törökszentmiklóshoz, inkább oda járnak a fiatalok.-Nett} számítottunk rendkívüli látnivalókra, mindöszsze arra voltunk kíváncsiak, hogy valóban mik történnek az általunk bejárt tájakon. Megpróbáltuk hűen vissza-, adni a látottakat. i Szőke György — j Konstantin Lajos J
