Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-26 / 22. szám
1975. január 26. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 5 Az emberség házai — Kóró lennék a pusztán, ha ide se jöhetnék... — Pesten laktunk... Oda lett a két, szép fiam... . — Ahol üres a fészek, árva az anyamadár. — Foszlik az emlék, mint a jó kalács... De Gyurika... Tán’ még él valahol Amerikában. .. — Másodszor is megözve-Sokablakos ház, nagy kert, tiszta járda. Nem sokkal odébb, sáros, ragacsos az út. Hajlott hátú asszony csúszkál, apró szatyorral. — A batyuba ötven kilót is elvittem... Valamikor. Most meg már az idő is teher! — A napközi, jó? PH — Isten aíaja meg, aki kitalálta. Meg azt is aki a pénzt adja rá. Ha nem lenne. koldulhatnék... Majdcsak. .. A községi tanács a múlt év végén nyitotta meg az öregek napközi otthonát. Nádas Illésné vezető-gondozónő bekíséri a nénit a társalgóba. Fotelek, rekamiék, könyves polcok, rádió, lemezjátszó. A parkettán, ahol nincs szőnyeg, homályos tükörképemet látom. A férfiak társalgójában vidám kártyacsata. — „Zsírt bele”, öreg komám. .. — Nem jó az olyan „zsírosán”, hallod-e! Megmondta a doki bácsi is... A másik szalonban horgolnak, kötnek, olvasnak. Úszikek, — itt is, ott is... — Jelenleg huszonnyolc — Halló Jánoshida! — Molnár Ferenc vagyok, a községi tanács elnöke. — Hogy halad az építkezés? — A falak állnak^ a tető is - rajta van, a belső szerelésnél tartunk.' Két szoba lesz, mellékhelyiségekkel... — Bírják pénzzel? Hetvenéves asszony, N. városka napközi otthonában, de lehetne bárhol... — Megháborították ’56-ban a fiam fejét, elment... Három évre rá írt. Közben meghalt az apja is. Eltehetetlenedtem, írtam neki, segítsen. Kétsévre rá válaszolt. Küldene pénzt, de ő úgy tudja, hogy elveszi az állam, nem kapom meg, hát nem küld. Ingyen kapok reggelit, uzsonnát, ebédet. De nemcsak ez a jó ebben, mert erre meg futná a kis nyugdíjamból, hanem, hogy együtt lehetek azokkal akiket szeretek, a gyűltem.., Nem volt család. .. — A fiam, az jó... A felesége is jó hozzám, de messzi vannak... Nagykörűben. Jászapátin, Jászalsószentgyögyön és Szolnokon gyűjtöttem ezeket a panaszos mondatokat. A magány nem ismeri az „Öröm ódát.. vendégünk van, akik itt is ebédelnek. — Mennyit fizetnek az ebédért? — Van aki semmit, mások 2,75 forintot, akinek meg több a nyugdíja, öt forint ötvenet. A vendéglőből hordjuk át az ételt. Aki beteg közülük, annak kivisszük a lakására. A sarokban televízió. Legújabb típus. Néhányan nézik. .. — Mind magányos öreg? — Egy néni és egy bácsi férj, feleség. A többi igen... — Jönnek még...? — Nincs több helyünk. Pedig itt jól érzik magukat. Szórakoznak, lepihennek, esznek. .. újra kezdik, reggel 8- tól délután négyig. Várjuk a tavaszt, szép parkot akarunk. .. Itt, ni... A kertre mutat... Jó nagy udvar. Most még kopár, de szép lesz. Hallottam féífüllel: a KISZ, a tsz, az ÁFÉSZ építi majd... Minden Démosztenésznél szebben beszél a tett... Deres öreg emelgeti a kanalát: — Sokba vagyunk ml az államnak! — Jó étvágyat, bátyám! — A megyei tanács 150 ezer forintot adott... megtoldottul?. A Vörös Hajnal Tsz elvállalta a parkot... A ligeti részen van, a Zagyva mellett. Szép lesz, meglátja. .. Harminc vendégre méretezzük. Harminc öregre... Ez lesz a május elsejei ajándék. régi, régi, öreg ismerőseimmel. Egyedül kóró az ember. De így, család. A saját vérem eldobott... — Nem is volt itthon... azóta? — Gyurkám? Tán’ még él valahol Amerikában. Ha egyszer mégis küldene pénzt, mindért nagyothalló készüléket vennék. Igen, ide az otthonba, hogy mindenki hall-, hassa a zenét... Van lemezünk is. Beethoven... — Majdcsak küld... — Ha küld... Meseszép lenne... Akkor tudnám, hogy él... zető gondozónőtől megtudom, hogy ma huszonhat öregembernek terítenek. „Elvileg” csak húszán lehetnének, de... Ez a napközi otthon december 3l-én nyitott. A községi tanács egyelőre nem tud megfelelőbb hajlékot adni, de a szolidabb berendezéssel így is otthont biztosít a rászorulóknak. Ez is egy vagyonba került — igy mondta egy néni ke. Minden, de minden segítő jó szándékról árulkodik itt is... Harminckét napközi otthon működik a megyében, a iánoshidai lesz a harmincharmadik. Az idén még hármat építenek tudtuk meg a megyei tanács egészségügyi osztályán. Sajnos, egyre több a magányos, elhagyott öregember. Nem véletlen, hogy a pártkongresszus irányelveiben hangsúlyt kapott az öregekről való gondoskodás ügye... dézsák a brigádoknak Az öregek szolnoki napközi otthona is szép tiszta, harmóniát nyújtó hajlék. Sajnos, ez is zsúfolt... — ötven kisöregnek biztosítunk nappali otthont, a fogalom legnemesebb értelmében. Ellátást is kapnak, természetesen, — de talán még ennél is fontosabb a valahová tartozás érzése — mondja a gondozónő. — Akkor érzik magukat igazán jól, ha sikerül bennük eloszlatni azt a tudatot, hogy nincs senkijük. A baráti, mondhatom így is: családias közösség sokat segít ebben — indokolja egy másik ápolónő. Megtudom, nagyon fontos az érzelmi folytonosság, éppen ezért a napközi otthon vasárnap is nyitva tart. — Milyen otthon lenne az, amelyik ünnepkor bezár... — Jó itt, csak hozzánk messzi van. Én a Tabánból járok ide... Sok öreg a nagy távolság miatt nem tud jönni. Mások is ezt mondják. Mielőbb gondolnunk kell rá, hogy a következő évek során az immáron nagyvárossá váló Szolnok különböző pontjain napközi otthonokat kell berendeznünk az öregeknek. A Thököly úti hajlékot már különben is kinőtték az igények. — Minden napról van valami szép emlékünk. Nem hagynak magunkra az emberek. A szocialista brigádokat dicsérik : — Jöttek a nagy autóbuszszal a Szolnoki MEZŐGÉP tószegi üzeméből és elvittek bennünket kirándulni. — A szajoli gáztöltőteleptől tízszemélyes kávéfőzőt kaptunk... — A Járműjavító Ady Endre brigádja napokig nálunk festett. Nézze meg, minden milyen szép... — A Vas- és Faipari Szövetkezettől kaptuk a függönytartókat. — A Tyereskova brigád mesekönyveket ajándékozott nekünk. — Bizony... — Karácsonyra cukrot kaptunk. A brigádoktól... — Az ám... Én meg rózsákat adtam nekik... — A MEZŐGÉP megígérte a tavaszra a kerti padokat... — Biztosan visznek majd kirándulni. — Akár a gyermekeim... Ha lennének... Tiszai Lajos Öreg ház, de jő ház Omlatag, öreg épület Jász- — Öreg ház, de jó ház, — alsószentgyörgyön, a főút mondja egy bácsika. mellett. Weiszmüller Lászlóné ve-IVagykürö, Szabadság úí I. A tatás májas elsején Egy jó száért is hálának A jászapáti Nagyközségi Tanács öregek számára berendezett napközi otthona hivatalból Gulyás Istvánne szociálpolitikai előadó gondja. — Harminchárom magányos, arra rászoruló öreget tudunk elhelyezni, — nem azt mondom, hogy mindenben ideális viszonyok között, de azért nem panaszkodhatnak. Pedig kezdetben minden nehezen ment, alig, alig tudtuk őket odacsalogatni. Most nem tudunk többet felvenni, pedig van jelentkező, van bizony. Nagyon, nagyon sok nálunk is az elhagyott öreg! Társadalmi segítség? Kapunk, hogyne. A sütőüzem, az ÁFÉSZ, a jászkiséri MÁV Építőgépjavító és mások, hol ezzel, hol azzal kedveskednek az öregeknek. De a különböző gyárak, szövetkezetek szocialista brigádjai még többet segítenének, hiszem, ha pontosan tudnák, hová kell semeg! Sajnos, kicsi a hely,gítség. Elhagyott a fiam Húsz évig, albérletben Az ország egyik legnagyobb kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző intézete működik Pécsett — igen mostoha körülmények között. Az intézmény 1600 nappali tagozatos hallgatóját immár húsz éve „albérletben” — más iskoláktól bérelt helyiségekben — oktatják. Most a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásával új szakmunkásképző intézet épül a Mecsekalján. Tíz esztendeje, hogy Gorkij irodalomelméleti, esztétikai írásaival a Kossuth Kiadó útjára bocsátotta az „Esztétikai Kiskönyvtár”-át. A sorozat kiállta az évek próbáját, változatlanul friss és ugyanúgy, vagy még inkább vonzza az olvasókat. Az Esztétikai Kiskönyvtár elsődleges célja, hogy a marxista—leninista esztétika kiemelkedő munkái minél szélesebb körben váljának hozzáférhetővé A népszerűvé vált kiskönyvtár legújabb kötete Révai József tanulmánya József Attiláról. A kiskönyvtár készülő művei között említhető például Hermann István televízió-esztétikája. Sziklai László munkája az esztétikum őstörténetéről, Voigt Vilmos újabb kötete, a »Néprajz és a kultúra”, GÉPESÍTETT NOMÁDOK A nomádok szekértábora állhatott így, kört alkotva, azon belül kuszán, tervszerűtlenül elhelyezett fogatokkal, mint itt. Kunhegyes alatt a vízügyi igazgatóság gépei, lakókocsijai. Tolólapátos és ládás lánctalpasok, hosszúgémű kotrógépek adtak egymásnak randevút. A határ végtelen. Az épülő csatorna is annak tűnik. Körös-körül feneketlen sár húzza le az embert, a gépet Balog Sándor dózervezető szenvtelenül körülnéz. — Nem győzzük rángatni egymást a kátyúból. Korszerű lakókocsiban beszélgetünk. Olajkályha ont állandó meleget. A parányi asztalon rádió. — Amióta kiöntött a víz az ártérről, itt dolgozok. Azelőtt mindig egyedül voltam. Az jobb volt Rossz az, amikor ilyen sok ember együtt van. — Miért? — Megszoktam a rríagányt. Negyedszázada él Távöl a családtól. Ha befe/ez egy munkát, a lánctalpas után köti a lakókocsit, s odébb áll. — Megéri a távoliét? Mennyi a kereset? — Változékony. — Átlagban? — Három, három és félezer. — A koszt milyen? — Aki akarja, annak hoznak ebédet Kunhegyesről. Én magam főzök. Tegnap is köménymagleves volt az üzemi konyhán. Igaz, nem kubikol az ember, de a keze-! ába csak jár egész nap, megkívánja a jobb ételt A szomszédos lakókocsi négy munkás szállása. Zelizi András, Péntek Balázs, Papp Gábor, Fazekas István tölti itt pihenő idejét. Munkahelyük a csatorna mélye. Négy és féiméterig hatolnak le.. Az általuk kiemelt földet egy másik kotrógép rakja a gáton túlra. Gépük markolására fél köbméter föld mozdul. Műszakonként 180—200 köbméter. Harmincöt méter széles, több járás, város határán áthúzódó csatorna nyílik kezük nyomán. — Ha esik, ha nem, a mi terepünk mindig nedves, négy méter alatt feltör a talajvíz, nehezíti a munkát. Péntek Balázsból kiegyensúlyozottság, nyugalom sugárzik. Neve hallatán derülnek társai. Fazekas István ugratja: — Azt mondja, hogy péntek, pedig hol van az még! Kilencórás műszakok végét a hazautazást, jelenti a péntek. , Különös varázsa van ennek a szónak. Az otthon melegét, a család derűjét idézi, S a változó élményeket jelentő utazást is, Íriszén az ő munkahelyük, az egyhangú határ nem sok újat jelent számukra. Mind a négyen tiszaderzsiek, égy gépen párosával váltják egymást. — Ritkán kerülnek így össze emberek. — Otthon is közel lakunk egymáshoz. Műszak után együtt töltik az időt. Kocsijukban huszonöt kötetes könyvtár van. Néhány hónaponként cserélik a könyveket. Zelizi András a Hét tenger vándora című kötetet olvassa éppen. — Ilyenkór, amikor más brigád is van a környéken, azokkal is cserélünk könyveket. — Leköti az olvasás? — Van amikor csalok. Ha valamelyik regény tévé változatát láttam már, altkor csak átlapozom. Hét tenger vándora helyett hét megye vándora cím illik rájyk. Az együtt töltött évek alatt ezernyi helyen megfordultak már. Csatornát mélyítettek, folyópartot biztosítottak. Csinálták, amit kellett. — S találtak-e már valamit kotrás közben? — Ócska patkónál egyebet nem. Péntek Balázs szavait hallgatva, úgy látszik, szerencsét hozott nekik a patkó: — Kőrbőtetétlenen aknát találtunk, folyóparton gyakori az. Szerencsére nem történt baj senj az aknákkal, sem más ecetben. Pórul járhattunk volpa például a partbiztosításnáL Bokroson, Szeged alatt és máshol is végeztünk ilyen munkát. Néha azt hittem, hogy kotrástól beesek a Tiszába. — Ezek szerint a laza tori la) sem mindig segíti elő a munkát. — Nem, de a túlságosa» kemény se. Kocséron például két méter olyan homokkőrétegre bukkantunk az egyébként laza talajszerkezetben, hogy nem tudtuk kitermelni. Hiába ejtettük rá több méter magasról a nyolc mázsás kanalat, úgy kellett kompresszorral szétdarabolni. A falubeliek házalapnak hordták el a réteg tömbjeit. Ez a csoport is önellátó, ki-ki a saját szájíze szerint készíti ebédjét. Van gáztűzhelyük, de az olajkályhán is megfő az étel. — Általában mit főznek? — Mikor mit. Kőrösladányon például rákaptunk a „tiszta szárnyára”. Harminckét szárny volt egy csomagban. i — S szárnyaltak? Zelizi András veszi át a szót: — Részt veszünk a szocialista brigádmozgalomban. A legújabb értékelést még nem ismerjük. Jó helyezést többször értünk már eL Elsők lettünk akkor is, mikor tizenhármán voltunk a brigádban, pedig azt mondják, hogy az szerencsétlen szám. Valahonnan, a bódék közül generátor zúgása hallatszik. — A tévéhez fejlesztik az áramot. A szürkülő estében kutya posztói a csatorna gátján. Mintha őrizné azt a helyet, mely munkát, megélhetést biztosít az építőknek, s később jobb termést a szunynyadó földeknek. Simon Béla Nyolcadikosok pálya választás előtt A rákóczifalvi általános iskolába látogattam el, hogy megtudjam milyen hivatást választottak a nyolcadikosok, s miként segítette őket a tantestület a pályaválasztásban. — Én már elsős koromban elhatároztam, hogy tanárnő leszek — mondja Vallyon Ildikó. — Az életemet az iskolában fogom tölteni. Nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni. A felvételi lapot a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumba küldöm. Latoczki István autószerelő akar lenni. — A nagybátyámnak van egy kocsija, s amikor javítani kell rajta valamit én mindig ott vagyok. Már megkötöttem a szerződést a Volánnal, így ha befejezem tanulmányaimat a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, náluk fogok dolgozni. — Az én szüleim a helyi termelőszövetkezetben dolgoznak — mondja Jakoda Béla. — A nyári szünetekben is kijártam a földekre s megkedveltem ezt a munkát. Budapestre szeretnék menni, a Kertészeti Szakközépiskolába. Kedvenc tantárgyam az élővilág. Hemrik Hilda gimnáziumba készül. — A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumba kérem majd a felvételemet, fizika tagozatra. Utána az orvosi egyetemen akarok továbbtanulni. A felvételi lapokat február 20-ig kell elküldeni a választott intézménybe. A rákóczifalvi nyolcadikosok már mindannyian döntöttek, a hova továbbról. Az elkövetkezendő néhány hétben már csak elő kell venni a tollat, s gondosan kitölteni a papírokat. — Hogyan készítette elő az iskola a tanulóit a pályaválasztásra? — kérdezem Mándok Imrénét, az iskola pályaválasztási felelősét, aki már hatodik éve látja el ezt a feladatot. — Szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis a mi iskolánkban a tanárok a felső tagozatban, négy éven át ugyanabban a közösségben osztályfőnökök. Így kedvező alkalom kínálkozik a gyerekeket jól megismerni, a képességükhöz mérten megfelelő pályára irányítani, őket s ezt a szülőkkel szülői értekezetteteken, családlátogatások során, fogadóórákon megbeszélni. A legfontosabb az, hogy a pályaválasztás ne kampánymunka legyen, hanem éveken át folyamatosan előkészített tudatos szervezés, irányítás. Ennek érdekében üzemlátogatásokra, középiskolákba óralátogatásra visszük a tanulóinkat. Osztályfőnöki órákra meghívjuk az iskola volt tanítványait, akik beszámolnak a választott pályájukról. Megismertettük a gyerekeket a megyén belüli továbbtanulási, elhelyezkedési lehetőségekkel. Rendszeresen eljönnek hozzánk üzemek, termelőszövetkezetek szocialista brigádvezetői, akik bemutatják az egyes pályákat, szakmákat. Középiskolára előkészítő tanfolyamot szerveztünk matematikából* oroszból és magyarból a fizikai dolgozók gyermekeinek. Az évenkénti orvosi ellenőrzés, valamint a pályaalkalmassági vizsgálat sokat segít a munkánkban. Előfordult már, hogy egészségügyi szempontból nem volt alkalmas valamilyen pályára a tanulónk, s akkor időben más szakmát tudtunk ajánlani. Ehhez persze az kell, hogy alaposan ismerjük a gyerekek adottságait, képességeit, elképzeléseit. És reálisan mérjük .fel a továbbtanulás lehetőségeit, a társadalom igényeit. X. Oi Esztétikai kiskönyvtár
