Szolnok Megyei Néplap, 1975. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1975-01-26 / 22. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973- Január 26. a Ludas Matyi-ban A jelent meg a kö- 8 vetkező rajzos § tréfa. Hazaérke■**" zik este a huligán-fiú, vacsorát kér. Szülei a szőnyegen hevernek, könyökükre támaszkodnak nyeglén és odapöttyintik, hogy nincs va-( csora. Mert: „Mi is huligánok lettünk”. Én Horváthné vagyok, a fiam pedig Miki. Már anynyit kínlódtam Mikivel, hogy az említett rajzos viccet — noha az első pillanatban elnevettem magam rajta — a továbbiakban nem értelmezem tréfának. Komolyan fogom fel. ír Miki, mosd meg a kezed, három buszon jöttél, még fertőző betegséget is felszedhetsz! — Miki. fekete a körmöd, a tenyered, így akarsz uzsonnázni?! Moss kezet! — Ennek szükségességét, vagy hiábavalóságát magam dönteném el, tekintve, hogy nem vagyok már gyerek. Tehát ott kezdődik, hogy én se mossak kezet. Miki a haját is ritkán mossa, emiatt a haja többnyire zsírszagú. Számos inge, pulóvere van, de többnyire egyet hord. Emiatt a pulóvernek van bizonyos halvány iliaia__ — Ki-ki éljen a saját kedve, gusztusa szerint, jóanyám! Hopplá, ebben felparázsiík némi filozófia. Nekem tehát nem okvetlenül kell mosatlan hajjal, egyetlen pulóverben járnom. Az is elég jelen esetben, ha Mikit békén hagyom. Hallgattam rá, békén hagytam Mikit. Az eredmény ? A helyzet nem javult, nem romlott. Én. azonban dühösebb lettem, mint voltam ezelőtt. Mivel nem adtam ki. csak cyeltem-nyeltem a mérget Hivat a fiam tanára. Szorongok Megyek, akárha műtétre kóvályognék. Amit közöl: hagygán. Kezdem a tartásomat visszanyerni. Észreveszem, hogy feszeng. Ingadozik: mondja — ne mondja. — Elnézést, kedves aszszonyotn: van önöknek fürdőszobájuk? — Nincs — felelem — nincsen, még lavórunk sincs, földkunyhóban lakunk, esténként a tetvek szétpattintásával szórakorunk, már amennyire gyertyafénynél elkaphatjuk a férgeket, nenj mindegyiket látjuk A fiam tanára azt hiszi) megzavarodtam. fokozódó nehézségek Széles rosszkedvemben felkeresek egy másik kiváló pevelesi szakembert, hogy konzultáljunk. — Jaj, drága Horváthné, maga elmulasztotta a nélkülözhetetlen t anyai pofont —• Azt bizony elmulasztottam, ellenkezik a felfogásommal. — Legalább egyszer, az üdvös sokk-hatás miatt. Már közhelyesen ismert, hogy még Makarenko is... — Ide figyelj, Miki, rétidét csinálunk. Elég volt, édes gyerekem! Ezentúl ahogy belépsz, első utad a fürdőszobába! És az ingeidet felváltva hordod és ... — A tervezett akciókhoz énrám is szükség van. — Amit mondtam, ' azt teszed! — Durva egy fogalmazás.., Még rútabb szavakban sincs hiány. , Lendül a karom. Mikié is lendül. Mindkét kar megdermed a levegőben. De azért Miki nyugodtan szól: — Én nem kezdem. De aki üt. azt visszaütöm. bárld legyen is. Ismétlem: bárki. Ez mindenesetre elvnek rémlik. Önérzet is van benne. El ne felejtsem, arról volt szó. hogy mi, szülők is huligánok leszünk. Átgondoltan azonban kiderül. hogy a kellemetlen kötelezettségek láncolatát kellene a nyakamba vennem. Ezt a külsőségek ügyében már láttuk. Egy kicsit beljebb is hatolhatunk. Elém járul a szomszéd, a fogorvosunk, a kislány anyja: — Hogy ez a Miki milyen aranyos! Milyen charmeur! Milyen barátságos! Eleinte azt hittem: csúfolnak. De nem, az arcukon meghatott mosoly. — Te Miki, ne használj velem ilyen hangot! — Mi az, hogy hang házon belül? — Ugyanaz, mint házon ki-LÁSZLÖ ANNA: amelyben Miki és Gábor él — családi védettségben. Akkor én, legalább időlegesen, kitapasztalnék egy galerit is. Amennyiben sikerülne beverekednem magam. Ha sikerülne, mindjárt megkérdezném: miért éppen Iksz a vezér? Mert nagyobb a testi ereje, mint az enyém? Avult szempont. Ásatag volt már Toldi Miklós öregkorá-Mi huligánok lettünk vüL — Menj már, azt kívánnád tőlem, hogy színészkedjek?! A tárgyalás során feltárul a furaság. Kedvesnek lenni: dögfárasztó produkció. Mindemellett — ezt magam is tapasztalom — Miki eléggé udvariasan veszi fel a telefonkagylót. Megcsikordítja a fogát, azután vállalja a produkciót Nem mindenki vállalja. Hívom Esztert, gyerekkoromtól barátnőmet. Gábor jelentkezik. — Hogy vagy, nagyfiú ? — lelkesedem. Nem válaszol, nem is mordul. Szünet. — Anyád nincs otthon, Gábor? — Nincs!!! Düh, vágás, kis híján gyűlölet. — Mikor jön haza? — Honnan tudjam?! A hangban a felháborítóan hülye és a vérlázi tóan tolakodó személy elhárítása. — Sürgősen beszélnünk kell, mondd meg, hogy kerestem. — Ha eszedbe jut Báj-báj. Mit tegyek, rosszul vagyok. Ez így a dzsungel szava. Mi lehet az oka? Ilyen helyzetben csak a fiatalok legrikítóbbjaira gondolhatok. A legrikítóbbak úgy hiszik: a szülői korosztály halmazati vétke a jelen-világ minden visszássága, egytől egyig.Számukra nem létezett folyamat, jóval korábbi tapadásokkal, századokra visszanyúló tévutakkaL Nem voltak külső körülmények. Ami hibás: ők akarták. Nem élt közöttük áldozat csakis merénylő. Bizony, dühítő ilyenek között forogni. Ilyenekkel telefonálgatni. Bűnösökkel ne bánjunk kesztyűs kézzel! Kérdezem Esztertől. Gábor így véli-e. Eszter mérges: mit képzelek! — Tálán egyszer megsértettem Gábort? Nem tudhatjuk, szándékunk ellenére hol és mivel ... — Soha nem sértetted meg. — Hát akkor? — Ha faggatsz, kénytelen vagyok megmondani... Nem szeret téged. — Miért nem szeret? — Zavarja, hogy túl sokat mosolyogsz. — A telefonban nem láthatta. Különben, ha egyáltalán nem mosolyognék, akkor szeretne? — Nem valószínű. Rendkívül érzékeny: a morcos, zord emberek megsebzik. — Meg kellene határozni a mosoly kívánatos mértékét. Óránként minimum kettő, maximum három. A szájszéthúzódás minimum másfél centi, maximum négyes negyed centi. Stimmel ez, Eszter? — Nem tudom Gábort megváltoztatni — feleli fásultan. Nos, ha a szó kiterjesztett értelmében huligánná akarok válni, nagyon utálatosnak kell lennem és nagyon érzékenynek. Utóbbival semmi gondom. Az érzékenység magától is sikerül, megy, mint a karikacsapás. Annál bajosabb az előbbi. Kérve kérem önöket, bocsássanak meg: én csak akkor érzem jól magam, ha barátságos lehetek! De akkor, az istenért, hogyan leszek huligán?! Kötetlenseg — kötöttségek Egyébként, ha én huligán lennék, nem elégednék meg azzal az úgy-ahogy, aligalig huligán-állapottal, ban is. Tehetségesebb, mint én? Esetleg például jobb szónok. Én viszont például szebben rajzolok, vagy ízesebben főzök. Ha éhes a társaság, mindjárt kérdésessé válik, melyikünk a hasznosabb, aki forró szónoklatokkal, vágy, aki meleg étellel lakatja jól őket. Nem fogadom el Iksz-et Hallom: hathatós oktatásban részesül, aki így vélekedik. Megvárom, míg begyógyulnak zúzódásaim, azután jelentkezem. Fogalmazásom most már némileg óvatos. Hangom sem zengően magabiztos. — Tévedés történt, én nem Iksz ellen lázadtam, én csak úgy hiszem, ha tökéletes kötetlenségben élünk, nincs szükségünk vezérre, egyáltalán. Nem ijedősek, de most megijednek tőlem. A tébolyultaktól ők is félnek. A vezér Oly alapvető követelmény, hogy... hogy célszerű lesz beköltöznöm az elmegyógyintézetbe. Hasonló a helyzet • különböző szabályokkal is. A szabály, ás szabály. Mint volt a K. u. K.-ban. Vagy az egykori javítóintézetekben. _ i , Állvány — Miki, ml M%m váltunk be egymás számára, a galeri és én. Emiatt muszáj itthon megvalósítanom teljes kötetlenségemet. Mivel apáddal együtt otthagytuk állásunkat, az a kérdés, miből éljünk? —■ Egyelőre kölcsönből, rövidesen keresek, akkor visszafizetjük. Miki jószívű gyerek és akar dolgozni. Már jeleztem, hogy alig-alig huligán. Azelőtt gyakran intettem, hogy tanuljon, ném ártana, ha valamire vinné. — Hogy én tülekedjem?! Köpedelmes! Inkább esetleg tanulnál. Erre felmondta a „Gyorsuló idő” téziseit. Körülbelül tízévenként elavul a szakmai tudás, elölről kell kezdeni. Tíz év miatt nem töri magát. — Mi szeretnél lenni? •— Nyugdíjas bácsi a parkban. — Az erőpróbák öröme... — Nekem nem öröm, mondhatni: nyűg — Képességeink kifejlesztése... — Minek? Ha kifejlesztem, nem a koporsóban végzem? — A munka, mint az emberi lét... — Almás, fárasztó. — A munka alapvető, eleve... — Eleve kitaláltátok jóanyám és görcsösen ragaszkodnátok hozzá. — Hát akkor?^— Pénzre szükség vau. A szénhordó ember klasszul keres. Pedig sokkal kevesebb iskolát végzett, mint én. Én majd könnyebbet találok. A lehántás után a megmaradó csutka: a pénz. A nihilizmus: filozófia. A semminek lehet filozófiája. Pusztán a pénznek nemigen. Amint bekapta a vacsorát, Miki készülődik. — Hová mégy? — Toronygombot aranyozni. — Szép és aránylag ritka foglalkozás. Hányra jössz meg? — Kapuzárás után. Házmesterünk nincs, kapukulcsunk van. de csak egy, most a férjemnél, ma sokáig dolgozik — Gyere kapuzárás előtt. — Nem ígérhetem. — Akkor legalább ne sokkal kapuzárás után, figyelünk az erkélyről. CONCORDIA CLAAR: TELEFON Figyeljük az erkélyről, felváltva, hol a férjem, hol én. Fél tizenkettő, éjfél, háromnegyed egy, negyed kettő. Előbb sokat beszélünk, azután egyáltalán nem beszélünk. Előbb a tárgyak csúsznak ki az ujjaink közül, azután a parkett és az erkély köve szeretne kicsúszni a lábunk alól. — Telefonáljunk a rendőrségre? — kérdezi a férjem. — Ne telefonáljunk — válaszolom. — Inkább legyünk huligánok. Rántsuk meg a vállunk és aludjunk. A sötétben a másik kedvéért mindketten alvást játszunk. Mozdulatlanságunk: feszültség. Elvész az időérzékünk. Lehet: öt perc telik el így, lehet; másfél óra. Az erkély felől nehéz test huppanása. Felpattanunk. Miki már a nyakamban. összevissza csókol. Azután az apját. Cseveg, mesél, vidám, parttalan, önként aranyos, természetes módon charmeur. Csupa szeretet, csupa ragaszkodás, istenien mulatott. Máskor már bekövetkeznék az olvadás. De most nem enged ki szorításából a rémület. — Hogy jöttél?!... — Hát az állványon. Könyn^edsége leírhatatlan, jelző nem közvetítheti. Az állványt a tatarozó kőművesek hagyták Itt, hónapokkal ezelőtt. Eredetileg sem látszott kősziklának. Azóta nagy esőzések voltak. Éppen tegnap olyan vihar, hogy mint hallom: háztetőket sodort lei. Az állványtól az erkélyünkig keskeny párkány vezet. Üvöltök az életveszélyről. Kiüvöltöm magamból a hoszszú éjszaka szorongásait és mímeléseit. — Itt vagyok, ép vagyok, minden egyes porcikám a helyén, még varrás sem repedt fel a nadrágomon! Miki már nem charmeur. Félreérthetetlenül érzékelteti, hogy agyalágyult rémüldözésnek, sipítozásnak tekinti az egészet. Sőt, ami rosszabb: nyárspotgárinak. Mikiből pörköl a fölény. A huligánok nem nyámpolgárolc Mit éreznek a huligánok, ha a harmadik emeletről lezuhan egy test és a földhöz ütödik? Számomra akkora iszony, hogy nem fér el rémképeim között sem. Számomra a gyógyíthatatlan, a megválthatatlan. A vég, ami után nincs tovább. Ha mégis összeszedem magam él elképzelem a halálomat követő létet, akkor abban a létben felelősségre vonnak. — Mi juttatta Horváth Miklóst az állványra?! Hogy rá se bagőztak! Ennyire nem törődött a gyerekével?! S ha azt felem: — Kérem, én... én törődtem volna, de úgy alakult, hogy... hogy kényszerítő okok következtében én is huligán lettem... Ha ezt felelem, akkor magam ellen búszítem a bíróságot. Az se számít, mindegy, mekkoj-a a büntetésem, mert a büntetésem ítélet nélkül is életfogytiglan. ALEX KÜTT: HAJÓGYÁR Iván Pejcrev: Á nyomok Kicsi és nagy lépések nyomait áruló jelként tartja a homok, de itt a sárga áthevült dűnákon megtorpannak kicsi és nagy nyomok ... Most itt állunk és szólni se tudunk, kövülten a kikötő hallgat messze, egy árva felhő ring, aranyhajó, a látóhatárba horgonyt eresztve. Fölgyújtja a partot a nap halála, kigyúl az ég, a levegő kigyúl, sirályok égnek, s a kéklő vizekre lángoló szárnyak özöne borul. Könnyű tengeri szél vonul, s fejemben támad a gond: tán végérvényesen a válás irányát húzza meg köztünk fehér cipőd az omló fövenyen. Előttünk sötét karéjban a tenger, rajongva hívja magára az éjt, de szótlanságunkban az ő beszéde oly igátlanul szilaj, oly sötét, hogy hirtelenül felállsz. Meglegyinti orcád a szél, a kezem leszakad erőtlenül a váltadról a mélybe, egyenest vállad ormáról —- szavak többé már nincsenek, de van vonítás, a végtelen tenger beszéde ez, szétdarabolva árnyaink dűnákon feküsznek el, s már rend, irány se lesz távozásunkban, léptek tűnnek el, bepergi őket lassan a homok, fekete homály előttünk, utánunk, és nem látszanak többé a nyomok. Nagy László fordítása ír Ivan Pejcsev (1919—) bolgár költő és drámaíró. Nevét hat verseskötete és Minden őszi estén című drámája tette jOeoOOOOGOOO©0©©0©00©00»0©0©©©©fi000009000©0©00000«>dOOO»0®000000000©00»Ot J38000«00®00e®00eörJ00ö0ö©t)ööc#öOo0ööóOa»0t>0öüoot>00&0o0«K
