Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-08 / 287. szám
6 SZOLNOK MFG YE! NtVLAP 1974. december 8. SZÚROM! PÁL RAJZA Könyvjelző Ge»r es Marches: Dem \r tlib kihívás Hunva Is’ván: EtipÍi őv»*' B arátságunk interkontinentális és fajok közötti. Mivelhogy Liebo törzskönyvezett, pedigrés német juhász — szakszerűtlenül szólva —, farkaskutya. Azért interkontinentális, mert a szóban forgó „férfiú” Afrikában született. Azt hiszem, ha azt mondanám, hogy egy jó barátom tulajdona, pontatlanul fogalmaznék. Nem tulajdontárgy és tulajdonos vi szony áll fenn közöttünk — Liebo, mivel megszerette, elfogadta a barátomat gazdájának. Érdekes és megható kapcsolat ez. Amikor még Libeo kicsi volt, amikor hozzájuk került, a feleségével kint tartózkodtak, hivatalos küldetésben, Afrikában. Hatalmas többszobás lakásban laktak, és a házhoz nagy kert is tartozott. Miután hazatértek, visszaköltöztek két helyiségből álló „lakosztályukba”; Közben született egy kisgyerekük, és ott volt Liebo. És egyre nagyobbra nőtt. Hogy a probléma súlyosságát érzékeltessem, fel kell vázolnom a méreteket. Lakásuk körülbelül harminc négyzetméternyi, ebből tetemes helyet foglal el a hatalmas farkas. Amikor megvették, Liebo egy nagyobb kalapskatulyába kényelmesen elfért volna. Ott ugrált, bum- íordiskodott, mulatságosan nagy talpaival ott topogott ebben a nagy házban. Azóta a lakás összement, ő pedig megnőtt. Egy alkalommal szakszerűtlenül, de kíváncsian, megmértem. Ha Liebo felágaskodik, csaknem száz- kilencven centi magas. Súlj'- ban pedig megüti a félmázsát. És akárhogy moccan, valamibe vagy valakibe, feltétlenül beleütközik. Impozáns, tiszteletet parancsoló. A család egyetlen tagja nem tiszteli, a kisgyerek Zsuzsika, ö a babáit vagdalja hozzá, és Liebo orrát ráncigálja. Ez a behemót jószág pedig már- tirpofával viseli a sorozatos agressziót. Azzal hízelgek magamnak, hogy megszerettük egymást Liebóval, ezzel a csupaizom és csupajóindulat kutyával. Ügy gondolom, hogy a nagy I smerek egy tizenhat éves kislányt. Ipari tanuló, s gyakran járok abba az üzembe, ahol dolgozik. Ügyesen jár a keze, azt mondják, jó szakember lehet belőle. De ami nekem feltűnt rajta, az az volt, hogy valahányszor láttam, mindig ott lógott a cigaretta a szájában. Egyszer nem állhattam tovább, megkérdeztem; — Mondja, miért dohányzik olyan sokat? — Mert ideges vagyok — pöffentett egy nagyot az újabb cigarettából. — De miért ideges? — Hosszan gondolkozott, mintha a dezoxiribonuklein- sav szerkezeti képletének a felírására kértem volna, aztán kibökte a választ; — Csak. Hát nem aranyos? Elszív naponta egy doboz cigarettát. mert ideges, de hogy miért ideges, azt nem tudja. Egy másik eset. Az egyik boltban fiatal eladólánykához fordul a vevő; — Kérek egv krumplinyomót! A lánvk? térül fordul, hoz egyet, mire a vevő: termetű és intelligens állatokkal a lovagiasság szabályai szerint kell megismerkedni. Be kell mutatkozni, és bizonyítani, hogy az ember jóindulatú, és hogy tiszteletben tartja szuverénitásukat. Vonzódom az ilyen „barátságokhoz”. Életem egyik megrázó élménye és lehetősége volt, amikor fenn járva a Bodrogközben — akkoriban került ki, hogy a lovak nem „rentábilisak” —, megmutattak nekem egy gyönyörű, bogárfekete, másfél éves csődört. Pusztán kíváncsiságból megkérdeztem, hogy mennyiért adnák el. — Kétezer forintért. — Azért volt számomra döbbenetes a dolog, mert véletlenül jóval több pénz volt nálam. És abban a pillanatban fantáziáim kezdtem, pontosabban, egyezkedtem az életkörülményeimmel. > Elhatároztam, hogy kijárom az engedélyt, befedem az erkélyt, és ott tartom a lovat. Hogy problémák ne legyenek, megtanítom lépcsőn járni, és rászoktatom, hogy este tíz után ne nyihogjon. És délelőttönként majd lóháton járok a Közértbe. / Liebóhoz is valami hasonló nosztalgia fűz. Amikor először találkoztunk. megijedtem tőle. Egy másik barátommal kajaktúrán voltunk, Zebegényből jöttünk lefelé. Kicsit elszámítottuk az időt, és én este tizenegy után úgy fülyörésztem az erkély alatt, mint egy sárgarigó, mert nem akartam felcsengetni a házfelügyelőt. Az erkélyen két kis női fej bukkant fel — a feleségek leselkedtek lefelé. S egyszerre, a szobában égő villanytól megvilágítva, „rákönyökölve” az erkély korlátjára, — Kérem, én nem ilyenre, hanem arra az összenyomós- ra gondoltam: A válasz: -r- Nahát, hogy a vevőknek mi minden hülyeség az eszükbe jut! A vevő kikéri magának, mire a kislány sírva fakad, s így szól: — Jaj, ne tessék haragudni, de olyan ideges vagyok. — Miért? — Hát én nem is tudom... Szóval ez van. Fiataljaink nagy részének körében úgy hódít manapság az idegesség, mint az én siheder koromban a Marlene Dietrich. Sikk lett idegesnek lenni. Olyan ez ma már, mint a balatoni villa. Szinte már ez is státuszszimbólum. Persze engem ebben az egész dologban az idegesít a legjobban, hogy az idegességet takarónak használják. Na nem megfázás, hanem le- tolás ellen. Mert ha valamelyikük nem jÄ! végez el valamit, kitűnően lehet takarózni vele- Jai. kérem ideges vagyok. Ne ió fudom én. hogy az élet manapság sem fenékig borzolt sörénnyel, hatalmasan és hősiesen felmagasult Liebo. Alig mertem felmenni. Ismeretségünk első szakaszában szigorúan betartottam a „fair play”-t, mindössze vizet adtam neki, és ha étkezni óhajtott, ennivalót. Szó sem volt simogatásról és gügyögésről. Kedvező jelnek tekintettem — ottjárva náluk —, hogy nagy versenyfutás alakult ki közöttünk, ő lett a győztes, és beletelepedett a fotelbe. Nyilvánvaló volt, hogy elfogad engem, de szerzett jogairól nem hajlandó lemondani, s ezeket udvariasan, de határozottan őrzi. Mivel úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy a tekintélyem forog kockán, én is beleültem ebbe a fotelbe. Liebo akkor addig fészkelödött, amíg letúrt engem onnan. És akkor nagyon elégedett volt. Ha eljönnek hozzánk, ő villámgyorsan bemászik az asztal alá. Nem fér el. mocorog, de szereti ezt a helyet. Egy alkalommal váratlanul csengettek, és talán azért, mert túlságosan gyors, agresszív volt a külső hatás, talán, hogy megvédjen bennünket, gyámoltalan és gyenge embereket, felugrott. Lerázta magáról az asztalt, mint a legyet, azután megdöbbenve a lehulló és pozdorjává törő poharak zajától, állva meredt, egy lépést sem tett. Ott magasodott, mint Máriusz Karthágó romjain, nézte a gazdáját, várva a szerinte jogos büntetést, amely alól nem akart kibújni^ A büntetés természetesen elmaradt, és én akkor megszerettem Liebót. homogenizált tejfel, s bár magam sem szeretem a „bezzeg az én időmben” kezdetű tanmeséket, én a magam idegességét azért egészen jól megértem. Meghát az egész korosztályomét. Mi ugyanis nem a Hacki Tamást hallottuk annakidején fütyülni, hanem a bombákat. Ez pedig annak a tipikus esete, amire joggal lehet mondani, hogy mecsoda különbség... Persze ettől ezért egészen jól megvagyok, csak a kezem remeg egy kicsit, meg éjszakánként felriadok álmomból, különben közismerten acélidegzettel rendelkezem, tartózkodom a különböző dilibogyók mértéktelen fogyasztásától. Legfeljebb attól vagyok egy kis-é ideges, hogy nem tudok bizónyságot szerezni, voltaképpen miért ideges oly sok fiatal. Persze lehet, az idegesíti már őket hogv mi túl sokat mesélünk' arról, hogv hogyan éltünk anno dacuma. amivel aztán a sa-. ját idegességünket is magyarázzuk. Oroszláni termetű és orosz- láni erejű lény. Mégis, úgy gondolom, ha egy farkassal akasztana tengelyt, ő húzná a rövidebbet. Azért, mert olyan környezetben nőtt fel, ahol szeretik, mert soha nem kellett megismernie az „élet- re-halálra” iszonyú pillanatait, mert „civilizált”. Mint ahogyan a világhírre szert tett Elzát, az oroszlánt is meg kellett tanítani ölni, mielőtt visszaeresztették, és egyedül hagyták a dzsungelben. Liebóban sincs már meg az a vadállati tulajdonság, amely minden harcot az utolsó a perdöntő harcnak tekint. Ehelyett azonban olyan tulajdonságai alakultak ki, amelyek meglepik, olykor megszégyenítik az embert. Egy alkalommal birkóztunk. ő feldöntött engem. Rám telepedett, és vidám diadallal lihegett a képembe. Én akkor valami ostoba és nevetséges hiúság miatt megdühödtem, revansot akartam, átkaptam a derekát, és ez már nem volt játék. És akkor ő szokatlan „kislányos” hangon felnyüszített, tudtomra adta, hogy ez fáj, ezt ne csináljam. Nem kell elvadulni. Kettőnk közül ő volt a humánusabb. „Kutyaiskolába” járt, mert egy ilyen izomtömeg, ötven kiló életerő hallatlan mozgásmennyiséget igényel. Remekül beilleszkedett a közösségbe, nagyon fegyelmezett. Esténként a gazdája is megsétáltatja még, és a nép- telen játszótéren kirohan- gászhatja magát. Valamikor december táján én is elkísértem őket. Csípett a hideg, gondoltuk, védekezünk ellene. Bementem egy vendéglőbe. A barátom kinn maradt Liebóval. „Feküdj !”-öt parancsolt neki. A rekonstruálás kapcsán kiderült, hpgy Liebo nyugtalan volt, és panaszkodott. Nem tudta, hová lettem. Amikor kiléptem, kezemben egy pohár borral. Liebo ellihegte magát, nekem ugrott, és akkorát vágott a kezemre, hogy elejtettem a poharat. Először káromkodtam, de utána nevetni kezdtem örömömben. Mert Liebo közölte, hogy ő is megszeretett engem. Persze biztosan más okuk is van. Mert milyen idegesítő többek között az, ha teszem azt a randevún várni kell. Meg az is nagyon felpumpálja az embert, ha a busz nem jön azonnal. De az is ok a hisztire, ha az ember nem készül például matekbői, s tudja, hogy felel- tetés lesz. Tudom, hogy az sem közömbös egy fiatal lány lelki állapotára, ha ő egy spanyol exporj cipőt szeretne, s helyette a Savaria gyár termékét kapja. Aztán az is ok még az idegességre, hegy nehéz az iskolatáska nem akar fogni az a francos golyóstoll,, felszaladt a szem a harisnyanadrágon, miből vegye meg a tanuló az idegesség elfojtásához szükséges napi doboz cigarettát, mi lesz. ha megtudják a suliban a dohányzást hogy most miért fúj a szél, miért van olyan hideg, miért van olyan meleg, hogy kikapott a csapat. .. Hát van itt kérem ok bőven. Csak különbek ne legye- ne' soha. Balogh? Zoltán A Kossuth Könyvkiadó két újdonsága érdemel különös figyelmet. Az egyik Georges Marchais, kiállításában is ízléses könyve, a Demokratikus kihívás. A friss sodrású kötet a szocializmus franciaországi megvalósításának feltételeit és lehetőségeit, a szocializmusba való átmenet problémáit vizsgálja. Fontos társadalmi-politikai kérdéssel foglalkozik az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének gondozásában napvilágot látott tanulmánykötet. A középrétegek helye a társadalomban. Szerzője, Bőhm Antal a társadalmi struktúra marxi modelljében vizsgálja a középrétegek helyét, szerepét, a marxizmus és a kispolgári ideológiák ütközését, a szocializmusban jelentkező kispolgári megnyilvánulásokat. Az Akadémiai Kiadó új könyvei közt szerepel a Bokros Birman Dezső önéletrajzát, levelezését, műveit mintegy száz reprodukció kíséretében bemutató kötet. Megjelent a Műszaki lexikon harmadik kötete, amely N- től Z-ig adja a legfontosabb technikai-műszaki kifejezések definícióját. Ezzel teljessé vált a Polinszky Károly főszerkesztő irányításával megalkotott, régi hiányt pótló Műszaki lexikon. A Nyelvészeti tanulmányok sorában látott napvilágot Hajdú Mihály: Magyar becézőnevek című tanulmánykötete; ez az 1770-től 1970-ig terjedő két évszázad nyelvi gyakorlata tükrében vizsgálja a minden elképze- lért felülmúlóan gazdag magyar becézőneveket. A száj- hagyományozás törvényszerűségeiről rendezett néhány évvel ezelőtt nagyszabású nemzetközi tudományos tanácskozást az Akadémia néprajzi kutatócsoportja: az ott elhangzott előadásokat most könyv alakban is megjelenŰgy mondják, azt a papír- tekercset, amelyre Vitéz Mihály az utolsó verseit írta, a ^ költő üvegesedé bokája alá tették a koporsó lezárása előtt: útravalóul. „Miska nagyon szerette őket, vigye magával”, adja az anyja szájába a mondatot a legenda. Micsoda sors még a halál után is! Micsoda tékozlás. S amit „magával vitt”, azt megette a debreceni homok, akárcsak a törékeny testet, mohón, gyorsan és kérlelhetetlenül. Harminckét éves volt, amikor meghalt és harminckét éves korára mindentudó, elérhetetlen grácia, költő, amilyen a földön csak kevés lehet. Ahogy közeledett a halál felé, egyre finomabb, egyre kecsesebb, egyre mélyebb lett a verse, végül már olyan tiszta a hangja, hogy aki hallja, fölzokog. Ügy énekelt. mint a mesebeli madár: a tövis egyre mélyebben a bögyébe fúródik, de ő énekel csudálatosán. ÉLETE : csupa nyomorúság és megaláztatás. Diák, majd tanár a debreceni főiskolán, aztán kicsapják az iskolából, aztán csavargás az országban, éhség, szegénység. Komáromban Lilla, a soha- be-nem-teljesült szerelem, a somogyi idők, a fáradt csurgói tanárkodás, aztán vissza a sivár és komor Debrecenbe. állástalanság, végül a tüdőbaj. KÖLTÉSZETE: csupa derű, csupa 'egyelem, csupa ellenszegülés, alighanem a legtöbb, amit költő megtehet Csokonai sohasem adta tették. Az érdekes anyagot Voight Vilmos rendezte saj tó alá. A Magyar Helikon ú' könyvei között találjuk a Nikolaj Csernisevszkij esztétikai tanulmányait tartalmazó művet, melynek címe- A művészet esztétikai viszonya a valósághoz. Szép új kiadásban látott napvilágot a Ének Igor haláláról című híres hősköltemény. Csehov műveinek könyvművészeti szépségű kiadásában jelent meg az 1888—1891 közt írt elbeszélések és kisregények kötete. Aludni szeretnék címmel. Kiadták Novalis válogatott verseit; ennek címe Himnuszok az éjszakához. A Helikon Csillagok népszerű sorozatában jelent meg Gottfried Keller klasszikusnak számító elbeszélése, A hét igazak zászlaja. Balassi Bálint összes verseinek kötete Szép Magyar Comediáiát és levelezését is tartalmazza; az ez alkalommal harmadik javított kiadásban megjelentetett kötet gazdag anyagát Stoll Béla rendezte sajtó alá. A Thackeray művei sorozatban látott napvilágot az angol szerző híres kétkötetes regénye. a Newcome család. A Táncsics Könyvkiadó jelentette meg Péter Ernő beszédeinek és írásainak válogatott gyűjteményét, A szocialista közoktatásért címmel. A kereskedelmi dolgozók tevékenvségét világítja meg sokoldalúan Ligeti László könyve. A lakosság szolgálatában. Napvilágot látott a ma- g3rar kommunista mozgalom egyik veteránjának könyve is: az Emelt fővel Hunyj István visszaemlékezéséit tartalmazza. A kiadó Mindennapos ügyeink című könyve (szerk. Kulcsár Ödön) jó segítséget ad a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézéséhez. meg magát! Talán ő vívta meg a legnagyobb csatát az egész országra ülepedő debreceni porral, a közönnyel, a gúnnyal, a meg-nem-értéssel és a kortárs-kicsinyességgel, egyszóval a halállal. S a halál, s a többiek alulmaradtak! Emberen túli erőfeszítés ez! Vidámnak lenni az országos nyomorúságban, énekelni a máglyán, verssel kivédeni a csontvázlovas dárdaütését! Csokonai életében és költészetében is a nagy forduló; Komárom: Lilla. Beleszeret a gazdag kereskedőlányba, s a lány csillaggá nemesül a költő szavaiban: Je a csillag más útra tér és Csokonai végleg egyedül marad. Ebben a szerelem'-en érik gazdag, nagy költővé. mindig magát-kiáltó lírikussá, olyan modern költővé, aki előre fut egy századot, s tud lenni Ady, vagy József Attila tanítómestere. A Lilla-ciklus a legszebb és legfinomabb szerelmi regény, a legmegrázóbb tragédia, a lea ^rfis- sabb lemondás, az átoktalan fájdalom-elviselés. És a legmerészebb költő-ívelés! A költő-kortárs, Kölcsey, aki pedig vállalkozásban is társa lehetett volna, csak immel- ámmal. fanyalogva ismerte el költőnek. Bug- risnak nézte. Az utókor pedig még nem szerette meg eléggé. Pedig az ő vaskossá- ga maga az élet. az ő naturalizmusa a fölismert és legyőzött pusztulás az ő szerelme évszázadok viharosodé szerelmi époszának kimondása az 5 finomsága törvény és erő Az 5 eeész költészete a mi emberi szívünk fölszabadítása. Egy kis hiszti Gerelyes Endre; LIEBO JUHÁSZ FERENC: Csokonai
