Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-07 / 261. szám
1974. november 7. SZOLNOK Hl EG X El NÉPLAP 3 A szovjet—magyar barátságra épül a ma és a holnap (Folytatás as 1. oldalról.) sajátított és sajátít el a megye lakossága. Eredményesen valósítjuk meg a munkásosztály helyzetének javítását, a közművelődés fejlesztését, a nők és az ifjúság élet- és munkakörülményeit, helyzetét érintő párthatározatokat. Javul állami szerveink munkája. fejlődik az üzemi demokrácia. Barta László ezután a továbbhaladás érdekében szükséges teendőkről beszélt. A pártkongresszusra és a fel- szabadulás 30. évfordulójára széles körű munkaverseny bontakozott ki, amelyhez megyénk dolgozói is csatlakoztak. , — Az iparban és a közlekedésben több mint 50 ezren csatlakoztak a versenymoz— Városainkban és községeinkben nagy társadalmi összefogással előrehalad a települések fejlesztése, épülő lakások, új utak, korszerű bölcsődék, óvodák, iskolák, művelődési intézmények jelzik az előrehaladást. Bizonyítja a fejlődés, hogy a párt vezetése, a munkásosztály hatalma, a munkás- osztály szövetségi politikája jó letéteményese az októberi eszmének. galomhoz. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozói közül mintegy 35 ezren vesznek részt a nemes versengésben. A kereskedelem és szolgáltatás hétezer dolgozója is csatlakozott a mozgalomhoz és tett vállalást. A vállalásokban és teljesítésekben élen járnak és példát mutatnak a szocialista brigádok. — Egyetértünk azzal, hogy a mezőgazdaságban a termés veszteségmentes, vagy legalábbis a lehető legkisebb veszteséggel járó betakarítása, a vetés jó minőségben való elvégzése és az állat- tenyésztési hozamok teljesítése legyen a cél. A vállalások teljesítése érdekében eddig végzett munka értékelése után Barta László a Szovjetunió békepolitikájának és a magvar—szovjet barátságnak méltatásával fejezte be ünnepi beszédét. Ezután V. I. Szkacskov alezredes üdvözölte az ünnepség résztvevőit. A díszünnepség első része Bárdi Imre zárszavával és az Internacionálé hangjaival ért véget, majd művészi műsor következett, amelyet a szovjet Déli Hadseregcsoport főparancsnokságának központi művészegyüttese mutatott be. Széles körű munkaverseny bontakozott ki Koszorúzás! ünnepségek Budapesten és Szolnokon A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Minisztertanács és a Hazafias Népfront Országos Tanács» a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából tegnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczí Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának koszorúját Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, a kormány koszorúját Fock Jenő. a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese helyezte el* Délelőtt 9 órakor a szolnoki temetőben is koszorúzási ünnepség volt az elesett szovjet hősök emlékművénél. Sárosi Béla, az MSZMP szolnoki végrehajtó bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet, majd koszorúkat és virágcsokrokat helyzetek el az emlékmű talapzatára. Az MSZMP városi bizottsága nevében többek között Sándor László, a városi párt- bizottság első titkára, a városi tanács nevében Ábel József tanácselnök-helyettes koszorúzott. Utána a fegyveres testületek, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok, az úttörőcsapatok, a kőolajipari vállalatok és az ÉRDÉRT vállalat dolgozói nevében helyezték el a megemlékezés koszorúit. A temetőben rendezett koszorúzás után a 'Szovjet hősök emlékművénél tartották a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a város fel- szabadulásának évfordulója alkalmából rendezett koszorúzási ünnepséget. A magyar és szovjet himnusz elhangzása után Turó- czi Ferencné, az MSZMP Szolnok városi Bizottságának titkára emlékezett meg a nevezetes történelmi eseményről, s a harminc éve felszabadult Szolnok fejlődéséről. Az ünnepi beszédet követően elsőként az MSZMP Szolnok megyei és városi bizottságának koszorúját helyezte el dr. Gergely István, a megyei pártbizottság első titkára, Szekeres László, dr. Majoros Károly, Barta László, a megyei pártbizottság titkárai, Sándor László, a városi párt- bizottság első titkára. Brez- vai László és Turóczi Ferencné, a városi bizottság titkárai. A Szolnok megyei Tanács végrehajtó Bizottsága nevében dr.. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, dr. Soós István elnökhelyettes, Bárdi Imreí a megyei tanács pártbizottságának titkára és dr. Kuti György vb-titkár koszorúzta meg az emlékművet. Ezután az SZMT, a megyei KISZ-bizottság és a fegyveres testületek, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok küldöttsége. majd az üzemek, vállalatok képviselői és a szolnokiak helyeztek el koszorúkat, virágokat a Szovjet hősök emlékművénél. Kitüntetések november 7-e alkalmából A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából eredményes munkájuk elismeréséül dr. Sons Istvánt, a megyei tanács általános elnökhelyettesét a Munka Érdemrend arany fokozatával, Kiss Istvánt, a jászszentandrási Községi Tanács elnökét, Magyar Gyulát, a Vöröskereszt Szolnok megyei szervezetének titkárát és Szabó (Tiszai) Lajost, a Szolnok megyei Néplap fő- munkatársát a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, Búzás Mihályt, a törökszentmiklósi Alkotmány Tsz tagját, Juhász Istvánt, a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottságának munkatársát. Óvári Andrásáét, a tiszaföldvári Nagyközségi Tanács vb-tagját és dr. Ve- csey Sándort, a mezőtúri Városi Tanács vb-titkárát a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége a szakszervezeti mozgalomban elért eredményes tevékenységéért a Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát adományozta Hanti Lászlónak, a szolnoki városi tanács vb csarnok- és piacintézmény vezetőjének és Magyar Mártonná nak, az ÉDOSZ megyei titkárának, Gonda András, a 7. sz. Volán szb munkatársa pedig a jelvény ezüst' fokozatát kapta. Sass József tűzoltófőhadnagyot a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával, Ecsédi Gyula főtörzsőrmestert a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatával, Monokl Imre főtörzsőrmestert a Tűzbiztonsági érem arany, Tóth Imre főtörzsőrmestert a Tűzbiztonsági érem ezüst, Tóth Lajos őrmestert a Tűzbiztonsági érem bronz fokozatával tüntették ki. A Szolnok megyei munkásőrök közül Bállá László, Dévai László, Gsizi Imre, Czi- nege Ferenc, Kovács Pál, Kövér Péter, Mihályi Géza, Nemes Lajos, Orbán József, Pádár Mihály, Réti Árvád és V aradi ÁLa jós részesült a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatában. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst-fokozatával tizenhárom, bronz fokozatával tizenhárom munkásőrt tüntettek ki. A vöröskeresztes munkáért megyénkből dr. Zana Mátyás, a megyei munkaügvi döntőbizottság elnöke, a Vö- röskeresztes Munkáért Érdemérem arany, Tichi Ilona, a Vöröskereszt szolnoki járási titkára, a Vörőskeresztcs Munkáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta. Ünnepélyes zászlófelvonás A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 57. évfordulója alkalmából tegnap reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság Állami Zászlaját. Kürtszó jelezte Farkas Mihály ezredes, budapesti helyőrségparancsnok érkezését. A katonai elöljáró meghallgatta a csapatzászlóval felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését, majd a Rákóczi-induló hangjai közben — ellépett a díszegység előtt, üdvözölte a katonákat. Ezután díszőrök kíséretében vitték az árbochoz az Állami Zászlót, s a Himnusz 'hangjai, valamint a díszegység tiszteletadása közepette vonták fel. A Géllért-hegyi Felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkás- mozgalom vörös zászlaját. Csütörtökön, november 7- én délben a Kossuth Lajos téren az Állami Zászlónál zenés őrségváltás lesz. A lenini úton — a világ' békéjéért Irta: Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országra ülés elnöke M élységesen szimbolikus, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nyomán megszületett szovjethalalom első okmánya a világtörténelmi jelentőségű Békedekrétum volt. Azt jelképezi ez, hogy a szocialista rendszert megteremtő szovjet állam leg- bensöbb lényegéből fakad a békepolitika. A szocialista forradalom és a Szovjetunió neve a népek tudatában szerte a világon azóta is egybeforrott a béke ügyével. A Szovjetunió története, az októberi szocialista forradalom óta eddig eltelt 57 esztendő krónikája — egyben annak az állhatatos, szakadatlan harcnak a története is, amelyet az agresszív imperialista politika ellen, a népeknek a háború csapásától való megszabadításáért folytatott a szovjet állam. 1919-ben a Szovjetek Kongresszusa Lenin javaslatára ünnepélyesen kinyilvánította, hogy „az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság minden néppel békében kíván élni és minden erejét a belső építésre akarja fordítani”. 1922-ben Génuában. az első nemzetközi konferencián, amelyen a Szovjetunió is részt vett. Lenin kormánya a békés együttműködés és a leszerelés széles körű programját terjesztette a kormányok küldöttei elé. A harmincas években a . Szovjetunió következetesen síkra szállt a kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért, egy olyan rendszerért, amely megfékezhette volna a fasiszta kardcsörtető- ket, megakadályozhatta volna az újabb világégést. A második világháborút követően, amikor az atom- és hidrogénfegyverek, rakéták megjelenése növelte az emberiséget fenyegető újabb világtragédia veszélyét, a Szovjetunió a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés konkrét tervét terjesztette az Egyesült Nemzetek közgyűlése elé. Az eeész emberiség sorsáért felelősséget vállaló küldetésnek, a Szovjetunió egész történelmén végigvonuló békediplomáciának felemelő, méltó folytatása az a nagyszabású békeprogram, amelyet 1971 tavaszán az SZKP XXIV. kongresszusa fogadott el. Ezt a programot, amely hat pontban jelentős tennivalókat ajánl minden józan érzésű kormányzatnak, minden politikai pártnak és mozgalomnak a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért, a vitás kérdések békés rendezéséért, a leszerelés folytatásáért. a háborús fenyegetések elhárításáért, — méltán nevezhetjük korunk békedekrétumának. A háború nélküli világ az emberiség nagy óhaja, legőszintébb törekvése. A Szovjetunió megszületésével, a második világháborúban aratott győzelmével, politikai, gazdasági és katonai erejének meggyőző kibontakozásával, a szocialista országok közösségének kialakulásával és megszilárdulásával ez a törekvés, ez a reménység már nem puszta óhaj. Ma már reális lehetőség van arra. hogy elkerüljük a világméretű háborúk kirobbanását, és megőrizzük a békét. A Szovjetunió 1917 óta következetes szilárdsággal folytatott béke- politikájának világtörténelmi jelentőségű győzelme ez. De tudnunk kell: még nagyon sok erőfeszítést, még nagyon sok harcot és áldozatot kíván a világ minden részén az, hogy ez a reális lehetőség visszafordítliatatlan valóság legyen, hogy az agresszív imperialista erók ellenállásával szemben végleg megvalósuljon a különböző társadalmi .rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ennek a harcnak legelső vonalában halad a Szovjetunió, amely a politikai ,és diplomáciai, a gazdasági és kereskedelmi, a kulturális és katonai eszközök gazdag tárházát használja fel, hogy a legkedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtse meg a szocialista közösség erejének további gyarapításához, a világ proletáriátusának forradalmi harcához, a nemzeti felszabadulás kivívásához, az imperializmus elleni küzdelemhez. Vagyis: a legkeményebb osztályharchoz. A békeharcunk szempontjából rendkívül fontos gondolatot Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából mondott beszédében fogalmazta meg: „Az SZKP abból indult és indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca folytatódik gazdasági, politikai és ideológiai területen. Ez másként nem is lehet, mint hogy a szocializmus világnézete és osztálycéljai ellentétesek és kíbékíthctetle- nek a kapitalizmuséval. Arra törekszünk azonban, hogy ez a történelmileg kikerülhetetlen harc olyan mederbe terelődjék, amely nem fenyeget háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszával: Ez hatalmas nyeresége lesz a világbékének. valamennyi népnek, valamennyi államnak.” A következetesen internacionalista és jellegzetesen szovjet, békeszerető lenini külpolitika .nyomán kibontakozó események egész menete fokozatosan annak felismerésére kényszeríti a tőkés világ mind több kormányát, hoev a békés egvmás mellett élés elveinek figyelembevételével alakítsák a szocialista államokhoz fűződő viszonyukat, minden fontos lépésüket. A békéért folytatott harc máris számos eredményt hozott. Gondoljunk csak a szovjet—nyugatnémet és a Nyugat-Berlinről szóló négyoldalú egyezmény aláírására, a rendszeres szovjet—amerikai, a szovjet—francia stb. csúcstalálkozásokra, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására. Ezek fontos határkövei a Szovjetunió és a szocialista országok békéért folytatott sikeres harcának. Természetesen roppant nehézségbe. akadályba ütközik az egymással legtöbbször ellentétes érdekek szövevényében megtalálni a kölcsönösen elfogadható ösvényeket, amelyek elvezethetnek a szélesebb ívű megállapodások útjára. De nem szabad türelmetlennek lennünk! Az idő a béke érdekeinek dolgozik! A pekingi vezetők kivételével ma már egyetlen kormány sem száll nyíltan szembe a leszerelés, a katonai enyhülés gondolatával. A szovjet leszerelési diplomácia kezdeményező szelleme állandóan véleménynyilvánításra, sok esetben pedig tárgyalásokra készteti a Nyugatot. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye a többi között, hogy az utóbbi másfél évtizedben számos kiemelkedő jelentőségű nemzetközi megállapodás született az emberiség békéjét és biztonságát leginkább fenyegető atomfegyverkezés korlátozásáról. A békéért, az enyhülésért a Szovjetunió kezdeményezőseivel folyó harc bármelyik irányát, bármelyik területét vizsgáljuk is. mindenütt nagy változások tanúi lehetünk. A békés egymás mellett élés lenini elvei mindinkább utat törnek maguknak a világpolitikában s a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok általánosan elfogadott normáivá, a nemzetközi élet törvényévé válnak. A lenini békepolitika következetes érvényesítésének eredménye, hogy az imperialista hatalmaknak már nincs meg az az egykori lehetőségük, hogy korlátlanul rendelkezzenek a népek sorsával. és ha kell, helyi háborúkkal verjék le függetlenségi törekvéseiket, mint ezt korábban tették. A nemzeti felszabadító harc sikerét mutatja, hogy erősödik a fiatal afrikai, ázsiai államok, a volt gyarmati országok szuverenitása, függetlense- ge, és szűnőben van az imperializmustól való gazdasági függőségük is. Ennek a folyamatnak a kiteljesedése feltartóztathatatlan, visszafordíthatatlan. A szovjet békediplomácia évtizedek óta tartó erőfeszítéseinek, következetes harcának nagy eredménye a szocializmus hadállásainak, a haladó, imperialistaellenes erők pozícióinak megerősödése a földkerekség minden táján, az egészségesebb politikai légkör kialakulása a világban. A magyar népet a világ más népeivel s valamennyi haladó erővel együtt nagy megelégedéssel és a béke jövője iránti rendíthetetlen bizalommal és reménységgel tölti el, hogy a háború utáni egész történelem rendkívül jelentős fordulatának vagyunk tanúi, de nemcsak tanúi, aktív résztvevői is. Tanúi és résztvevői vagyunk annak a fo- 1\ amatnak, amikor a nemzetközi politikában tapasztalt ellenséges konfrontáció időszakából kibontakozik a szocialista és a kapitalista államok közötti mind szilárdabb békés egymás mellett élés, az értelmes, a kölcsönös előnyökön és egvenlő biztonságon alapuló. békés együttműködés időszakába való átmenet. Ez a korszakos változás a világ minden népe előtt új távlatokat nyit. Ám nagy hiba lenne, ha az enyhülésért tett erőfeszítések sikere miatti jogos örömünk és elégedettségünk akár egy pillanatra is feledtetné velünk, hogy az imperializmus bizonyos erői egyáltalán nem örülnek a világhelyzet ilyen irányú változásainak. Az imperializmus. a militarizmus rohamcsapatai, amelyek a második világháború óta eltelt években harmincnál több kisebb-nagyobb helyi háborút és fegyveres konfliktust robbantottak ki földünkön, nem adták fel kísérleteiket, hogy feltartóztassák a szocialista világ, a béke ügyének előretörését. A béke ellen felsorakozó imperialista, militarista csoportosulások kísérleteinek határozott visz- szautasítása korunk emberiségének nagy feladata, mind- annyiunk fontos, mindennapi tennivalója. Ebben a harcban a világ haladó erői mind egységesebben segítik, támogatják a Szovjetunió és a szocialista országok erőfeszítéseit. amelyek — híven Október és Lenin szelleméhez — az imperializmus agresz- szív politikájával a béke védelmének és a nemzetközi biztonság megszilárdításának politikáját állítják szembe. Az 1917 óta eltelt 57 esztendő bizonyítja, hogy ez aá egyetlen helves, reális altén* natíva. Az élet alternatívája
