Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

4 / SZOLNOK MEGYEI NpPT.AP 1974. november 20. VÁROS, ARCCAL A DONNAK Az ötletet a közvélemény vetette fel. Az építészek es a városi szervek felkarolták a gondolatot, hogy a várost arccal a Don felé fordítsak. Kétszáz év óta ugyanis, ért­hetetlenül, hátsó udvarai néztek a nagy folyóra. Ma a Don felől a déli vá­rosrész nagyszerű panorámá­ja fogadja a látogatót. Lét­rehozásán sokat fáradoztak, nemcsak az építészek, de Itosztov lakosai is. Ennek eredményeképp a Don part­Rosztov ma 860 ezer lako­sú nagyváros. Kétezerre a varos lakóinak szama meg­haladja az egymilliót. Bizo­nyára ezért váltott ki oly nagy érdeklődést a „Rosztov 2000-ben” című kiállítás. Ez a minden várakozást felül­múló érdeklődés sokkal ért­hetőbbé válik, ha figyelem­be vesszük, hogy a kilence­dik ötéves terv négy éve alatt a város minden nyolca­dik lakosa új lakást kapott. Ez alatt kétszáz kilométernyi utcát, utat építettek és kor­szerűsítettek, csaknem egy millió fát ültettek. Külföldi utazásaim során lehetőségem volt megfigyel­ni a nagyvárosok vezető szer­A különböző tömegkökle- kedesi eszközök évente csak­nem 350 millió embert szál­lítanak. Uagyanakkor az új vonalakat annak figyelembe­vételével építjük, hogy egyet- len lakos se gyalogoljon 300- 350 méternél többet lakásá­tól a megállóig. A tömegköz­lekedési eszközök népszerű­ségéhez az is hozzájárul, hogy a viteldíjak igen ala- csonyak. A* világ számos nagy vá­rosának lakosait aggasztja a környezet szennyeződése. Rosztov ebben a tekintetben ja a városiak kedvelt pihe­nőhelye lett. A város idén ünnepli szü­letésének 225. évfordulóját. Hogyan lett a múltban oly elhanyagolt Rosztovból Dél- Oroszország nagy ipari köz­pontja és egyik legszebb vá­rosa? A második világháborúban házainak hetven százaléka elpusztult. Ma a város há­romszor akkora, mint a há­ború előtt volt. veinek munkáját, azt a stí­lust, ahogy a szociális prob­lémákat kezelik. Sok min­dent mi is szívesen átve­szünk, de nem mindent. Nem tetszenek például azok a vá­rosok, amelyek zsúfolásig te­lítődnek gépkocsikkal, s szinte fuldokolnak a smog- ban. Mi is megteremtjük a szükséges körülményeket a magángépkocsi-tulajdonosok számára, de legfőbb célunk a tömegközlekedési-eszközök, különösen a villamosközíle- kedés hálózatának bővítése. Az utóbbi négy év alatt a trolivonalak hálózata csak­nem megkétszereződött, s ezzel elérte a 150 kilométert. nem panaszkodhat, jóllehet mai állapotával még mindig nem vagyunk teljesen elége­dettek. Az állam több mint 300 millió rubelt juttatott a Don folyó és az Azovi-tenger tisztítására. A szükséges in­tézkedésekkel a környező vá­rosok és Rosztov vízellátását biztosító Don folyó megőrzi tisztaságát. A kilencedik ötéves terv­ben befejeződik a magá ne­mében páratlan tisztítóbe­rendezés-komplexum építése. Ezen a korszerű tisztító­rendszeren naponta 220 ezer köbméter szennyezett vizet eresztenek át.milyen módon a Don folyóba már teljesen tiszta víz jut vissza. Ievegőpróba naponta — negyvenszer A természet másik áldását, a tiszia levegőt is szeremet» megóvni a rosztoviaK szama­ra. A belvárosban, az ipari negyedekben és a iegforgal- masaob útvonalakon napon­ta negyvenszer vesznek leve­gő-próbát az e célra létesí­tett egészségügyi laboratóriu­mok. A szolgálat emberei nemcsak rögzítik a levegő szennyezettségi fokát, köve­telésükre például bizonyos időre leállították a betongyá­rak munkáját, mert szeny- nyezték a környezetet. A legutóbbi évtized alatt a város levegőjének porszeny- nyezettsége a felére, korom­szennyezettsége a hatodára, kéntartalmú gázszennyezett­sége a hetedére csökkent. Mindez annak köszönhető, hogy a szilárd tüzelőanyag helyett fokozatosan áttérnek a földgázfűtésre. Az elmúlt öt év alatt a gyárakban és üzemekben körülbelül száz nagy kapacitású gáztisztító és porfogó berendezést állí­tottak fel. Rosztovban régi hagyo­mány, hogy minden lakos évente negyven óra társadal­mi munkát vállal városa szé­pítésére. A döntő fontosságú objektumokon úgynevezett társadalmi törzskarokat hoz­nak létre. Tagjaik az érde­kelt üzemek vezetői, az épí- töszervek képviselői, a kör­nyező utcák lakói. Ez lehe­tővé teszi, hogy a lakosság a legközvetlenebbül vegyen részt az új életkörülmények a város egész arculatának kialakításában. Vlagyilen Sescrbakov Rosztov tanácselnöke Hoeztov 2000-ben Tiszta a folyó Ceruzavázlat a legeltetésről, és a munka helyetti testedzésről Zagyva-híd. Alatta a fo- lyamnyi széles folyó csordul­tig tölti az árterületet. De mintha egy-két arasznyit apadt volna. Ám nincs sok ideje a gyalogosnak tűnődni, mert szokatlan látványba üt­közik. A híd közepén három disznó. Vidám bácsika hajt­ja őket a város felé. Körü­lötte a 4-es út elterelt for­galma. kamionok, autók, bu­szok. A mérges gépkocsive­zetőknek mosolyogva integet vissza. Nem érti. miért dü- höngenek. Ilyen szép, nap­sütéses reggelen. Vajon hová tereli a három disznót? A város szívében sem legelő, sem állatorvos, de még kirakodóvásár sincs. Tűnődök, hogy megszólít­sam-e. De látom az arcán a sziken nőtt emberek évszá­jmdos nyugalmát, rendíthetet­len magabiztosságát: reggel van, a jószágot ki kell haj­tani... Jobbnak látom semmit sem kérdezni tőle. ☆ . Vosztok út. A töltés mellett piros salakos futballpálva kapukkal- fehér vonalakkal. A délelőtti órákba nyúló, kemény mérkőzés résztvevői kissé furcsa öltözékben van­nak. A beállós hosszú nad­rágja végig mészfoltos mint a kőműveseké, szobafestőké szokott lenni. Néhány tarta­lékot is látok ilyen mezben. Az egvik fürgén guruló no- cakos szélsőn, s ha jól látom az éppen őt kemény talpa- lásokkal semlegesítő hátvé­den is olajfoltos szerelőruha. Megszólalásig hasonlít a laka­tosok. gázszerelők öltözéké­re. A kapuban szőrmesapkás, bélelt balonos. amolyan mun­kavezetőnek kinéző, idősebb férfi. Néha hatalmasakat üt a labda helyett az őt támadó, ragasztófoltos nadrágjáról parkettázónak kinéző hóri- horgas centerre. Hát nem szép látvány ? Ami a gyengélkedő magyar futball utánpótlását illeti, még ígéretes is. De ha csak arra gondolok, hogy ezeknek a vidám futkosó melósoknak ma este már nem kell ott­hon kocogni, az is szívderítő. Mit nem adnának a sport­pszichológusok, üzemi orvo­sok- sporthivatali tisztvise­lők. ha látnák. Ezek mellett elenyésző le­ien tőségű, szinte teljesen mellékes annak a néhány lakónak a véleménye, akik­nek a tavaly átadott laká­sában ezalatt békésen csor­dogál a falból a víz. felpú- posodott a parketta, lepergett a festék az ajtóról. Mert lé­vén a két keményen harcoló csapat a garanciális javításra kiküldött brigád. S rúgják a bőrt délelőttön át az állami építőipari vál­lalat színeiben. tabáni — Százhuszonöt éves a Lánchíd Budapesti hídjainí kecsessége, szépsége, ritmu­sa, a főváros egyik ékessé­ge. A hegyekről, vagy a Du- na-partról elénk táruló lát­vány megiiatározó eleme. Azonban nemcsak egyszerűen az esztétikai gyönyörűség okáért állították: fontos gya­korlati funkciót teljesítenek a folyó két partjának és az ország két részének össze­köttetésében. Hídjaink eleje és legszeb- bike a Lánchíd, első állandó hidunk Pest és Buda között. Az ősrégi kereskedelmi út forgalmának lebonyolításá­ban évezredek óta nagv sze­repet töltött be a pesti rév, de már Zsigmond korából, a 15. század elejéről hajóhíd- ról is tudunk e helyen. A tö­rökkori hajóhíd az ostrom idején 1686-ban végleg elpusz­tult, ezért a pesti tanács az új század hajnalán, 1701-ben könnyen elbontható repülő- hidat rendelt a lassan bené­pesülő város egyik asztalo­sától. Az úi hajóhíd felállí­tására csak a század máso­dik felében került sor. Több mint negyven pontonon álló, a hajózás számára két végen megnyitható alkotmány volt ez. amelyet jégzajlás, hajók többször is megrongáltak, ha­lálos végű szerencsétlensége­ket okozva. Ezek és a meg­növekedett forgalom miatt hamarosan felvetődött az ál­landó és kőből épített híd gondolata,mely végül is — elvetélt korai kezdeménye­zések után — Széchenyi Ist­ván munkássága nyomán vált valóra. Széchenyi 1832-ben a Híd_- egylet megalakításával szer­vezett kereteket adott az építés anyagi és műszaki ügyeinek. Hamarosan kitűnt azonban, hogy külföldi segít­ség nélkül a régóta várt vál­lalkozás eleve reménytelen. Ezért az ország gazdasági felvirágzásáért munkálkodó gróf Angliába utazott és megszervezte a névrokon Clark-ok (Tiemey és Adam) tervezői és építésvezetői köz­reműködését, az országgyűlés pedig az 1836/26. törvény­cikkel a hídépítést törvénybe iktatta. Miután a bécsi Rot- schild és Sina bankházak anyagi támogatását is sike­rült megnyerni. 1842. augusz­tus 24-én végre megtörtén­hetett a várvavárt alapkőle­tétel (az ünnepélyes aktus egyébként Barabás Miklós­nak a Nemzeti Múzeumban őrzött vízfestményéről is so­kak számára ismert.) 4 Lánchíd _ ameiVet még Kossuth Lajos javasla­tára neveztek el Széchenyi Istvánról — . műszaki meg­oldását tekintve függőhíd, amelyet a két főpllléren át­haladó és hatalmas csavarok­kal összekötött láncok tártá­nak. Ezeket a láncokat a két parton, mélyen a föld alatt (az úgynevezett lánckam­rákban), vastömbökkel horg- gonyozták 'e és fölébe ter­helésül hatalmas köveket, földet és hídfő éoületeket emeltek. (A hídfőépületek helyén egyébként ma az oroszlánok állnak.) A pálya­testet a csavarokról lefüggő vasszálak tartják Építéséhez mauthauseni gránitot, váci homokkövet, szlovéniai fát és Angliában olvasztott vas­öntvényt használtak fel. Legrégibb és legszebb hi­dunk története, kiváltképp a kezdeti időkben, ugyancsak kalandos volt. 1848. iúlius 18-án, az utolsó láncszakasz felvonásánál a felvonólánc elszakadt, többen — köztük Széchenyi is a Dunába es­tek. Az 1843—49-es esemé­nyek. a forradalom és a sza­badságharc idején gyakorta gazdát cserélő város helyzete megakadályoztak az utolsó simítások elvégzését. Sőt, a krónikás majdhogv nem a híd pusztulásáról számolha­tott be. ' Buda ostromakor ugyanis Hentzi tábornok, a pesti Dunapart klasszicista palotasorának szétlövető.! a parancsot adott a híd fel- robbantására. Ez akkor nem történt meg, azonban a Vár bevétele után Allnoch oszt­rák ezredes a parancs végre­hajtásának szándékával szi­varjával gyújtotta meg az előkészített robbanl^ózsi nórt. A robbanás azonban szeren­csére csak az értelmetlenül robbantani akaró tisztet rö­pítette a levegőbe, a híd épen maradt és az osztrák katonai igazgatás 1849. no­vember 20-án átadta rendel­tetésének. 1856-ban kiegészült az Alagúttal és így a két város­részt összekötő funkciójában is kiteljesült Lánchíd törté­netében a következő jelentős esemény 1902 után történt, amikor is az egvre aggasz- tóbbá váló kilengések miatt kicserélték a híd vasszerke­zetét. Az építmény ezáltal könnyedségéből és kecsessé­géből ugyan sokat veszített, de többszörösen nagyobb hordképességű lett. 4 I íd történelmének legszomorúbb napja 1945. ja­nuár 18-a. amikor a körül­zárt német katonaság értel­metlen romboló indulatában többi hídjaink után ezt is felrobbantotta. Huszonöt év­vel ezelőtt, 1949. november 21-én- a hídavatás 100. év­fordulóján adták át ismét a forgalomnak a remélhetőleg nyugodtabb iövő elébe néző újjáépített hidat. Az elmúlt években elvégzett renoválási díszkivilágítási munkálatok eredményeként még teherbí­róbban. még szélesebben és szebben ékesíti és határozza meg a pesti Duna-part lát­képét. G. A. A 125 éves Lánchíd (MTI fotó — KS) A „határsértő” cobolyok Föld alatti múzeum Vlagyivosztok közelében, a Partizán-völgyben 2500 hek­tárra kiterjedő, 15 barlang­rendszert magába foglaló föld alatti természetvédelmi területet létesítenek. A haj­dani koráll-zátonyokból ki­alakult mészkőhegyekben 3 barlangot múzeumnak ren­deznek be. A termek előké­szítésében geológusok, térké­pészek, elektromos szakem­berek vesznek részt. A felderítők a kutatások során könnyűbúvár felsze­relést is tartanak maguk­nál, mert a föld alatti bar­langok, kürtőkön keresztül, helyenként kapcsoilatban áll­nak a felszíni tavakkal. Az omszki tajgn tősgyöke­res lakói, a cobolyok, az írtig bal partján — a nyíresekben és rezgőnyárfa-erdőkben — újabb területeket hódítanak meg. Ezt a ritka jelenséget a vadgazdálkodók azzal ma­gyaráznák. hogy a szigorú vadvédelmi törvények ered­ményeképpen az utóbbi há­rom évben a cobolyok szá­ma a kétszeresére növeke­dett. Viszonylag még 3 kö­zelmúltban — az évszázad elején — is, a fékeveszett, kíméletlen vadászás követ­keztében a szibériai tajga legértékesebb prémes állat­káját a kipusztulás veszélye fenyegette. Az átgondolt vadvédelmi törvények végrehajtásának eredményeképpen a Szovjet­unóban számos szárazföldi és vízi állatot mentettek meg a kihalástól és kezdték el szaporításukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom