Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

1971. november 20. SZOLNOK RlEGTEl NÉPLAP 5 Egy hónap Leningrádban Jászberényi tanítóképzősök tanulmányútja Ma nyitják meg a politikai könyvhónapot Az első séták a több kilo­méteres Néva sugárúton, az égbe meredő, esti kivilágí­tásban pompázó Admiralitás látványa, a szovjet földön kiejtett első orosz szavak, a felejthetetlen kirándulások, színházi esték, most már csak mind emlék a Lenin­grádban járt Jászberényt Ta­nítóképző hallgatóinak Hat harmadéves képzős — akik az első félévtől kezdve orosz szakosító kollégiumra járnak — jó tanulmányi eredményük, KISZ-munká­juk jutalmául egy hónapig a leningrádi Herzen Peda­gógiai Főiskolán tanultak. A csoport vezetője dr- Horgos) Ödön intézeti tanár volt. Beszélgetésünkkor őriem­mel, s megelégedéssel szá­moltak be tanulmányaikról, élményeikről. — Milyen volt az órarend a főiskolán? — Naponta hat óránk volt, reggel 8-tól 13-ig. orosz nyelvtan, fonetika s orosz irodalom. Remek előadáso­kat hallottunk CsehovróL Puskinról. Gogolról. Persze az elején még nem nagyon értettük, de az előadók segí­tőkészen körülírták, megma­gyarázták az ismeretlen sza­vakat. Délután többnyire kö­tött programunk volt. cso­portosan ellátogattunk mú­zeumokba. történelmi neve­zetességekhez, műemlékek­hez. Pénteken mindig taní­tási szünet volt ilyenkor kirándulni jártunk — szá­molt be napjaikról Andrási Erzsébet. t Amikor legemlékezetesebb élményeikről kérdeztem őket szinte egymás szavába vág­va meséltek lelkesen. — Az én számomra a leg­nagyobb élmény az Ermitázs és a híres leningrádi balett — Halló, itt Iván cár — jelentkezhetne telefonon Ret­tegett Iván, ám III. Vaszilij fia. Nagy Iván unokája, „minden oroszok törvényes cárja” idegesen csak ennyit mond: — Hívjon később- most nem érek rá... Iván cárt ugyanis elvará­zsolták. Megszokott trónter­me helyett egy mai moszk­vai lakás az otthona, a tá­madó svéd és tatár hadait helyett egv magnetofon gombjaival kell viaskodnia. Gyanítom, más körülmények között fejével lakolna e já­tékért a bűnös varázsló — feltaláló, de visszajutásáért a Iván most könyörögni is haj­landó. Tudniillik: kicsi az összkomfortos lakás, a „cár- né” már aggódik, és persze azok az átkozott idegen ha­dak... Szó ami szó. Iván cár jog­gal nyugtalan. Középkori he­lyettesítője, a mérnök idő­gépének másik áldozata a hadviseléshez ugyanis csak kevéssé ért. „Elvtársak- Hit­ler kaput” — mondogatja, de ez a harcias svéd kö­vetnek bizony kevés... A jó vígjáték fehér holló filmszínházainkban. Keaton. Max Linder, Stan és Pan, Zoro és Huru. Chaplin — filmjeiken ma is nevet a világ, de az utódok sajnos hiányoznak. Nevettetni, ran­gon alulinak számít most a filmművészetben, ezért egy- egy sikerült filmkomédia már meglepetés. volt. Többször is elmentem az Ermitazsba, de még min­dig úgy érzem, hogy nem láttam eleget. A színházban a Hattyúk tavát a Bahcsi- szeráji szökőkutat- az Anye­gint és az Iphigéniá); néztük meg. Csodálatos előadások voltak — .emlékezik vissza Detki Erzsébet. Toros Ilona a Puskinba, Novgorodba tett kirándulá­sokról beszélt — Jáx'tunk a Líceumban, ahol Puskin tanult. Itt tör­téneteket meséltek nekünk, a nagy orosz költőről. Töb­bek között elmondták, hogy egyszer számtan órán a táb­lához hívták Puskint, s mi­kor nem tudta megoldani a feladatot, a tanár helyére küldte, mondván: írjon in­kább verseket... Voltunk Repin házában is, ahol most múzeumot rendeztek be. — Feltétlenül szólni kell a szovjet emberekről — foly­tatja a beszámolót Tóth Má­ria — Mindenütt, az utcán, trolin, boltokban nagyon kedvesek, udvariasak voltak. Megismerkedtem egy házas­párral, akik meghívtak va­csorára. a -.zakuszkát”. az előételt én készítettem el a háziasszony felügyeletével. Nagyon ízlettek az orosz ételek. Megtanultam néhány receptet is. A rengeteg élményről, a barátságkötésekről, az isko­lalátogatásokról, a Neva- bári szórakozásokról, a „hős város”, „Észak Velencéje” szépségérái — „ahova mind­annyian még egyszer el aka­runk menni” — még hosszú ideig tartott a beszámoló. — Sokat tanultak? — Többet, mint itthon há­rom évig. Ilyen meglepetés Leonyid Gajdaj újfilmje, a >,Halló, itt Iván cár” is. melynek cselekménye bizonyára so­kak számára tűnik ismerős­nek. Igen. a forgatókönyv alapja: „Iván. a rettenetes”. Persze az 1926-ban készült, s a korszak jellegzetes gro­teszk vonásait megragadó keserű, mulatságos bulgakovi játék alaposan megváltozott Gajdaj és forgatókönyvíró társa. Vladen Bahnov keze- munkája nyomán. Megvál­tozott, megszelídült, de cse­rébe megerősödtek a mulat­ságos, bohózati elemek. Így született Bulgakov ötletéből egy sodró lendületű, eleven filmkomédia. Gajdaj kifogyhatatlan az ötletekből, régi és úi gépek tucatjai követik egymást. Szemmel láthatóan iól szóra­koznak a közreműködő szí­nészek is. köztük kettős sze­repében — Iván cár és „he­lyettese” a házfelügyelő — Jurij Jakovlev, akit a közel­múltban személyesen is meg­ismerhettünk a Vahtangov színház budapesti vendégsze­replése alkalmából. A „Halló, itt Iván cár” sikere mindenesetre elgon­dolkoztató; mennyi remek­mű, mennyi nagyszerű alap­anyag vár még felfedezésre, -.szólításra”. Hogy n műfaj­nál maradjunk: mennyi Ter- sánszky remekből születhetne például kitűnő filmkomédia. II D. Felszabadulásunk 30. évfordulójára Nagyszabású munkás- mozgalmi kiállítás A Szovjetunió állami for­radalmi múzeumát köszönti fennállásának 50. évfordulója alkalmából a magyar mun­kásmozgalmi múzeum. A többi szocialista ország mú­zeumaival együtt ünnepli a félévszázados jubileumot a november 26—28-i moszkvai tudományos ülésszakon. A forradalmi és munkás- mozgalmi múzeumok vezetői ezen a tanácskozáson a mú­zeumoknak az ideológiai ne­velésben és a közművelődés­ben betöltött szerepéről ter­jesztenek elő tudományos közléseket. Ezzel is elmélyí­tik a forradalmi múzeumhoz fűződő kapcsolataikat. A ma­gyar munkásmozgalmi mú­zeum fennállása óta együtt­működik a forradalmi múze­ummal, kölcsönösen szervez­nek anyaggyűjtéseket, expe­díciókat, kiadvány- és kiállí­tás cseréket. Jelenleg • több évre tervezett közös expedí­ciót folytatnak. A munkás- mozgalmi múzeum munka­társai a Szovjetunióban ku­tatják az oroszországi forra­dalomban és polgárháború­ban részt vett magyar inter­nacionalisták tevékenységére vonatkozó dokumentumokat, emlékeket. A múzeum egyik munkatársa például a szov­jet kollégáival együtt Moszk­vában, Szamarkandban, Tas- kentben kereste fel az ott élő idős magyar internacionalis­tákat és azokat a szovjet embereket, akikkel együtt harcoltak a szovjet hatalom védelméért. Az expedíció tag­jai hazánkban folytatták a gyűjtést, nemrég Budapesten a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házában mintegy 60, Egerben a Heves megyében élő 12, polgárháborúban részt vett veteránnal beszélgettek. Mindkét országban széles­körben kutatják az orosz in­ternacionalistáknak a Ma­gyar Tanácsköztársaság vé­delméért folytatott harcával kapcsolatos dokumentumo­kat. A 'legreprezentatív tár­gyakat jövő év tavaszán, ha­zánk felszabadulásának 30. évfordulóján tárják a kö­zönség elé. A kutyanyelvektől kezdve a nyomósra váró oldalak le­vonatáig ő olvas először min­dent. Pontosabban szólva: olvasott: 1928-ban lett nyom­dász, hosszú évek óta la­punk korrektora. Ma dolgo­zik utoljára, nyugdíjba megy. Indulata, temperamentuma hazudtolja korát. — Nézze meg ezt a címet, mennyi hiba van benne! Szó, ami szó. a háromsza­vas címben sok a hiba. Kez­dő. valamelyik kislányra gondoló szedő munkája lehet. Ilyenkor mondják a nyomdá­ban: jut is. marad is. A leg­nagyobb igyekezet ellenére is. — Melyik volt legemléke­zetesebb bakija? — Amikor Tiszacsécse he­lyett Tiszakécskét tettük Mó­ricz szülőhelyévé. Még a helyreigazításban is. — S azok közül, amiket kiszűrt? — Sok van. Főleg a sor- cserék miatt. A szolnoki ta­nács köztisztasági rendeleté alá például azt írták: „A gyászoló család". Ma délután tartják Kisúj­szálláson a politikai könyv­hónap megyei megnyitóját. Ez alkalomból kerestük fel Kalmár Gábort, a Kossuth Könyvkiadó megyei kiren­deltségének vezetőjét, s arról érdeklődtünk, hogy milyen jellegű kiadványokkal segí­tik a pártoktatást, s általá­ban a tudatformálást. — A Kossuth kiadó tartal­mas, elemző munkák egész sorával segítette az utóbbi négy évben a X. kongresszus határozatainak megvalósítá­sát, — válaszolt Kalmár Gá­bor. — Ez időszakban ki­adott 94 filozófiai, 53 eszté­tikai, 158 történelmi, 121 közgazdasági-világgazdasági, 133 nemzetközi munkásmoz­galmi, 61 társadalmi, s 63 pártépítési kérdésekkel fog­lalkozó, 174 pártoktatási és 64 egyéb jellegű kötetet. — Milyen összpéldány- számban? — Több mint 24 millió kö­tet látott napvilágot az utób­bi négy év alatt a Kossuth kiadó gondozásában. — Hogyan terjesztik eze­ket a kiadványokat? — Szolnok megyében kö­zel ezer lelkes aktivista — sokan 5—10 éve dolgozik ezért a -pártszervezetekben. A pártonkívüliekhez is ők juttatják el a kiadványokat. —'Mennyit költenek poli­tikai kiadványokra me­gyénkben? (Tudósítónktól) Szocialista együttműködési szerződést írt alá tégnap Jászberényben dr. A. N. Gavrilov, a tallinni Onkoló­giai Intézet és dr. Figus Al­bert, a jászberényi kórház igazgatója. A megállapodás értelmében a két egészség- ügyi intézmény — amely a Tallinn és Szolnok megye kö­zötti, hagyományos együtt­működés során került kap­csolatba egymással — rend­szeresen és kölcsönösen tá­jékoztatja egymást a rákos megbetegedések korai fel­ismerésében és gyógykezelé­sében elért eredményekről. A Jászberényben tartózko­dó orvosküldöttség A. N. Gavrilov professzor vezetésé­vel a szerződés aláírása után Nem a búcsú percei mon­datják velünk, hanem az igazság; a lapzárta előtti haj­rában bizony a kéziratokról is lemarad néha egy-egy szó­vég, rosszul íródik egy-egy szó, vagy egyszerűen „eltű­nik”. A korrektor ezeket a hibákat is kijavítja. Lázi József pedig „múzeumba” teszi" a kéziratot. — Láthatnánk egy példát? — Tessék, a nemzet szó vége lemaradt a telex-sza­lagról. Így érkezett nyomdá­ba a szöveg: „Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy házigazdái lehetünk ennek a román és magyar nem közötti hagyo­mányos baráti kapcsolatok tekintetében mélységes tör­ténelmi jelentőségű megnyil­vánulásnak”. Lázi bácsi 1950 óta napon­ta jár be Kunszenlmártonbúl a szolnoki nyomdába. Reggel hétre ér haza, s délután fél háromkor már ismét vona­ton ÜL I — 1970-ben 1 millió 300 ezer forintot, tavaly 2.2 mil­liót, az idén előreláthatóan 2.5 millió forintot fordítanak a vásárlók ilyen célra. A Kossuth kiadó megyei ki- rendeltsége a megyei párt­bizottság, illetve a járási­városi pártbizottságok segít­ségével eredményesen látja el feladatát. Tavaly országo­san harmadik helyezést ér­tünk el a terjesztésben. Ez persze nem azt jelenti, hogy most már nincsenek fehér foltok számunkra. — A párt folyóiratait mi­lyen példány számban ter­jesztik megyénkben? — Négyezren előfizetői a párt folyóiratainak, s ugyan- ennyien vásárolják rendsze­resen azokat. A párttagság több mint 22 százalékát je­lenti az olvasótábor. — A politikai könyvhónap idején lesznek-e könyvkiál­lítások? — A hagyományokhoz hí­ven minden városban és köz­ségben lesz árusítással egy­bekötött kiállítás. Kb. 300 ezer forint értékű kiadvány all a vásárlók rendelkezésé­re. Az évente ilyen alkal­makkor bemutatott kiadvá­nyok képet adnak az utóbbi hónapok külpolitikai válto­zásairól is. — A politikai kenyvhónapra megjelent, il­letve az ott terjesztett köte­tek összefoglalják, értékelik, rangsorolják a fontosabb politikai eseményeket, szá­a jászberényi Városi Tanács nagytermében a meghívott százharminc hazai onkológus szakorvos előtt beszámolt az Észtországban kialakított on­kológiai szűrőhálózatról, vizsgálataik eredményeiről. Tapasztalataik egyértelműen igazolják, — hangoztatta — hogy a kezdeti stádiumban felismert rosszindulatú da­ganatok az esetek túlnyomó részében nagy hatásfokkal gyógyíthatók. Hasonló eredményekről ad­tak szájnot a jászberényi kórház orvosai is, akik hat éve folytatják már eddig is nagy tudományos elismerést * kiváltott kutatásaikat, ame­lyek hasonlóképpen a rákos betegségek korai felismeré­sére és kezelésére irányulnak. — De délig alszom, nem kelthetnek fel, akárki keres. Napi ötórai alvással nem lehet ezt bírni, csak nagv- nagy szakmai szeretettel, a betű megszállott híveként dolgozva. A kora reggeli vonat in­dulásáig van ideje, így a pos­tánál másodállásban expedi- álja lapunkat. A kunszent­mártoni sportéletről is rend­szeresen tudósított. — Meg a KUTE faliújság­ját is én szerkesztem. Ott van az a kunszenti művelő­dési ház előtt. Hetenként két cikket írok rá. Hét elején egy értékelőt, hét végén egy biztatót. — S ha beköszöntenek a nyugdíjas napok? — Számítottam rájuk. Ül­tettem száznyolcvan tőke szőlőt... — Vendégmarasztaló, jó termést, jó pihenést Lázi bácsi. — siuion — mot adnak a nemzetközi munkásmozgalom eredmé­nyeiről és felhívják a figyel­met a marxizmus—leninizmus klasszikusainak különösen időszerű munkáira. — A politikai könyvhóna­pon ajánlott kiadványok, as igen széles körű témaválasz­tás segítségével korszerű is­meretekkel gazdagodhatunk^ s ez segítséget ad az alap­vető politikai tendenciák) jobb megértéséhez. A mun­káspártok története, vagy a tudományos-technikai forra­dalom társadalmi hatása, 3 a más témájú kiadvánok is lényegében Ugyanarról szól­nak: korunkról, környezed tünk politikai formálásáról. — Az előbb a politikai könyvterjesztés fehér foltjai­ról beszélt. Elsősorban miJ len területekre gondolt? — Eredményeink nem je-! lenthetik azt, hogy minden­nel elégedettek lehetünk, —* főként ha arra gondolunk, hogy a falvakra, s főleg a tanyákra még korántsem kellő mennyiségben jutnak el Marx, Engels, Lenin mű­vei. Pedig magyarázó szaJ vük, útmutatásuk sokat se- * gíthet az ott lakók gondolat- világának, magatartásának formálásában. Ezért erre a területre — igényelve a párt- bizottság támogatását, — a jövőben több figyelmet for­dítunk, — fejezte be nyilat­kozatát Kalmár Gábor. — sb — 4 zenés tévészmház újdonságai Az idén folytatja bemuta­tósorozatát a zenés tévészín­ház: feladatának tekinti a magyar klasszikus művek fölfedezését, illetve úi zenés drámák, komédiák bemuta­tását. Az idei évad legjelen­tősebb vállalkozásának ígér­kezik Erkel Ferenc Bánk bán című operájának színes tele­víziós változata, amelyet Vá­mos László rendez. Üj magyar kisopera szü­letett Karinthy Frigyes „A nagy drámaíró” círryj ielene- téből, amelyet Láng István írt át, s amelyhez ő kompo­nálta a zenét is. A három- szereplős mű megszólaltatá­sára Udvardy Tibort- Szőnyi Olgát és Gregor Józsefet kér­ték fel. a rendező Horváth Zoltán lesz Színes bábpan­tomim készült a külföldön élő Ligeti György különös hangzású „Aventures” című kompozíciójára, Szilágyi De­zső forgatókönyvére. Sarkadi Imre novelláiból Springer Márta és Baranyi Ferenc „Vendégek” címmel írt forgatókönyvet, amelyhez Tamássy Zdenko komponált zenét. A televíziós vígopera Félix László rendezésében kel majd életre. A könnyed szórakoztatás jegyében készült el Fényes Szabolcs zenéjére az „Örök­zöld fehérben — feketében” című zenés televíziófilm, amelyet Szász Péter írt és rendezett. Jubilál az „Olcsó könyvtár” A Szépirodalmi Könyki- adó 1954-ben indítotla a népszerű olcsó könyvtár so­rozatot. Napjainkig mintegy hét és féiszáz kötet látott napvilágot. Az olcsó könyvtár sorozat szerkesztői arra törkedtek. hogy a legolvasottabb és leg­közvetlenebb prózaíróink ki­adása mellett irodalmunknak azt a vonulatát népszerűsítsék, amelynek olvasása nem a már meglevő közönségigé­nyekből következett, hanem amelynek befogadására szok*j tatni kellett az olvasókat mmjv-: T, G. FILM JEGYZET I Holló, itt Iván car Első olvasónk elköszön \ ASZB E R ÉN Y—T A LLI \ N Együttműködés a rákkutatásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom