Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-20 / 271. szám
1874. november Sű. SEOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Január. l*tói A vasutasok munkaideje heti 44 óra A szakszervezet főtitkárának nyilatkozata A dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását •szolgáló intézkedések sorában 6 évvel ezelőtt kezdődött a rövidített munkaidő •tömeges bevezetése, 1968—70 között, az iparban és az építőiparban mintegy kétmillió •dolgozó tért át a rövideiib munkahétre. (Ezt megelőzően csak az egészségre ártalmáé munkakörökben és a folyamatosan termelő üzemekben volt munkaidő kedvezménye körülbelül 210 ezer munkavállalónak.) — Utána, ahogy a feltételek, -** a lehetőségek megengedték, — fokozatosan jutott több szabadidőhöz 1972—rl973-ban az államigazgatásban, a társadalmi szerveknél 250 •ezer, majd az idén félmillió • kereskedelmi, hírközlési, valamint a kommunális ellátásban, az oktatásban és kulturális területen dolgozó ern- Iber. Jelenleg a népgazdaság különböző ágazataiban a négymillió bérből és fizetésből ■élő 75 százalékának, mintegy hárommillió dolgozónak 44 óra vagy ennél kevesebb a heti munkaideje. A Minisztertanács idei augusztusi határozata intézkedett a többiekről is, arról, b,ogy 1975. január 1. és 1977. december 31. között mindenütt’ át kell térni a 44 órás munkahétre. A tervek szerint jövőre újabb 450—500 ezer,— egészségügyi és közlekedési — dolgozó helyzetét könnyítik a rendelkezés végrehajtásával, s 1976—1977- ben keirül sor az állami mezőgazdasági üzemek és a szállítás körülbelül további százezer dolgozója munkaidejének rendezésére. A MÁV január 1-től egyszerre valamennyi munkakörben, ahol eddig. 48 órát dolgoztak, bevezeti a 44 órás munkahetet. Szabó Antal, a vasutasok szakszervezetének főtitkára az MTI munkatársának elmondotta. hogy a MÁV tulajdonképpen folytatja a megkezdett munkát, hiszen dolgozói felének már megteremtette a több szabadidő lehetőségét. A mostani intézkedés további 1 mintegy 75—76 ezer vasutast érint. — Az áttérés feltételeit a vasút gazdasági és szakszervezeti vezetői a belső erőforrások, a tartalékok feltárásával már korábban megteremtették — mondotta — s további erőfeszítéseket tesznek a munka jobb megszervezésére, — az úgynevezett üresjáratok, a teljesítmény nélküli foglalkoztatottság csökkentésére. Más ágazatok tapasztalatai alapfán is meggyőződtünk arról, hogy — bár a szűkös munkaerőhelyzet nehezíti a megoldást — mód van arra, hogy a rövi- debb idő alatt is elvégezzék dolgozóink feladatukat — Az előkészületekből úgy látjuk, hogy mintegy 29 ezer vasutas — az alkalmazottak, az állandó nappalos beosztású forgalmi dolgozók, a munkások és az utazószemélyzet egyrésze — munkaidejét többletlétszám és többletbér nélkül önerőből tudjuk csökkenteni, — több mint 46 ezer dolgozónál azonban központi támogatásra van szükség ahhoz, hogy a kieső munkaidőalapot túlmunkával pótolhassuk. — Erre a célra jövőre a MÁV és a GYSEV 130 millió forint bértöbbletet használhat fel. Szakszervezetünk belát-, ja, hogy esetenként és helyenként a vasúttól függetlenül adódnak olyan rendkívüli feladatok, amelyeket a népgazdaság érdekében akár túlmunkával is el kell látni, de ez nem lehet rendszeres gyakorlat. Ezért arra ösztönözzük a gazdasági vezetőket és műszaki dolgozókat is, hogy korszerű eszközökkel, okos szervezéssel csökkentsék a munkaidőt. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem lehet az egyik oldalon a munkaidőt rövidíteni, a munkabeosztást korszerűsíteni, s másfelől a munka szakmai, szervezeti feltételeit változatlanul hagyni. A szolgálati helyek, az igazgatóságok intézkedési tervei mindezeket figyelembe is vették. A szik, nehezen adja meg magát. Hiúba süt a Nap, a Tiszasülyi Állami Gazdaságban a 40’rizskombájn még mindig nehezen birkózik meg a kerék agyig süppesz- tó sárral. Az 1631 hektár rizsből már csak 360 hektár van hátra, ha továbbra sem lesz eső, akkor e hét végére befejezik a betakarítást. A gazdaság rizsföldjein a hagyományos betakarítógépeken kívül négy Kolosz—6- os kombájn is dolgozik. A szovjet gyártmányú kombájnnak az az előnye is megvan, hogy négy órai szereléssel átalakítható gumikerekesről lánctalpassá, s így a rizstáblákon is tud dolgozni. A koloszok a kalászosok aratásában már bebizonyították, hogy mit tudnak. Száraz időben a rizsből is könnyedén levágnának műszakonként 10 hektárt, most Viszont csak 2—3 hektár a teljesítményük. •ír Bagi István gépszerelő, Kovács János esztergályos. Ezekben a napokban' azonban ők is kombájnon ülnek, hogy rhiriél előbb a tárolókba kerülhessen a termés. — Szívesen dolgoznak, de már nagyon várják az aratás végét, hiszen ilyen körülmények között elég fárasztó a napi műszak. Kovács Jánosnak külön gondot jelent, hogy munka után még tanulnia Is kell: a jászapáti szakközépiskolába jár levelező tagozaton. Ott sem akar elmaradni. Képünkön Bagi István és Kovács János azt vizsgálja, miért kellett megállnia a Kolosz—6-os kombájnnak. N. Zs,—B, Gj Méo néhány nap Milliók műve és sorsa Most amikor pártkongresszusra készülünk, természetszerűleg megélénkült a pártélet, de felfokozódik az egész társadalmi érdeklődés is a politika iránt. Azt időnként a nyugati tenyérjósok szokták csak állítani, hogy egy-egv konkrét párt- határozat, a Központi Bizottság egy-egy ülése, vagy egy- egy személyi változás mögött esetleg a politika változása is felfedezhető. Ezek a botcsinálta jövendőmondók persze feltételezésükkel óhajukat szeretnék valósággá változtatni. A magyar valóság azonban nem a nyugati tőkések érdekeit képviselő újságírók és rádiókommentárok óhaja szerint alakul, hanem a magyar nép érdekeinek megfelelően. Minden párthatározatunk állandóan annak a politikának folyamatosságát igazolja, amit az ellenforradalmi kísérlet leverése óta pártunk kialakított Bevezetőben mindezt azért kellett elmondani, mert most a pártalapszervezetektől kezdve a párt legfelsőbb vezetésig folyik a legutóbbi pártkongresszus óta végzett munka elemzése. Ennek az összegezésnek alapállása, hogy az elemzés kialakulása a X. kongresszus határozata (sőt az ezt megelőző politika folyamatossága), hiszen ezekben a. dokumentumokban, de az azóta alkotott közpofi ti bizottsági állásfoglalásokban is világosan nyomon követhető politikánk szilárdsága, folyamatossága, Természetesen — mint mindenre — a politikára sem csak az állandóság, hanem a fejlődés, a változás törvényszerűsége Is érvényes. Hiszen a politika — mint a felépítmény része — talán a legmozgékonyabban és legközvetlenebbül tudja nyomor} követni a társadalomban végbemenő folyamatokat. Ez a folyamat viszont — immár közel harminc éve — a szocializmus építésének a tömegek által írt története. Egy olyan új társadalmi rendé, amely építéséhez a megelőző történelmi szakaszban csupán a szovjet tapasztalatok álltait rendelkezésünkre. Azaz: a szocialista építés alapvető törvényszerűségei ismeretében lépésről- tépésre magunknak kellett azt az ösvényt kitaposni, amelyen — hogy a hasonlatnál maradjunk — később, mint széles országúton, a nemzetnek haladnia kell. S most nem is egyszerűen a múlt kongresszus óta végzett munka elemzése folyik, de — közeledve hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulójához — egy kicsit az egész három évtized eredményeinek számbavétele is. S ha eltekintünk a menetközben keletkezett feszültségtől, hibáktól, buktatóktól, sőt tragédiáktól (amelyeknek tanulságairól azonban sohase feledkezünk meg!), akkor az összkép, az egész folyamat úgy értékelhető: ez a 30 év a nemzet életében történelmi tett volt. E2t a magyar nép egyértelműen a magáénak vallja. Éppen ezért semmi okunk nincs, de erre nincs is szükség, hogy bármi is változzék az utóbbi évtizedekben kialakított politika alapjaiban és irányában, Ilyen változásnak nincs társadalmi szükséglete Ezért, mondhatjuk, hogy e bevált politika megerősítését várhatjuk az elkövetkező párt- tanácskozásoktól is. A változásokról azonban a fejlődés értelmében eddig is beszéltünk, és ezzel a jövőben is számolni kell. Erre a változásra az új jelenségek, az új — többségében eddig nem ismert összefüggések — késztetnek bennünket. Másrészt nemcsak az előre nem látható társadalmi-gazdasági problémák kívántak változást a politika napi gyakorlatában, hanem az elvégzett munka nyomán keletkezett új helyzetek is, Csak egy példát: más volt a politika — elsősorban a gazdaságpolitika — tennivalója a mezőgazdaságban akkor, amikor még nem volt többségben a szocialista szektor; más, amikor a tsz-moz- galom megszilárdításának szakaszában voltunk; és megint más napjainkban, amikor az intenzív fejlődés áll a magyar mezőgazdaság előtt. S ez a „más” mindenre vonatkozik: a politikai munka módszereire, a gazdasági ösztönzőkre, a tervek kialakítására, vagy a beruházási politikára. Ilyen változásokkal minden vonatkozásban a jövőben is számolnunk kell, és ezt kell természetesnek tekintenünk. Nem árt idézni ezzel kapcsolatban egy lenini gondolatot, amit még Október előestéjén vetett papírra: „Nem állítjuk, hogy Marx vagy a marxisták valamennyi konkrét vonatkozásban ismerik a szocializmushoz vezető utat. Ez képtelenség. Ismerjük ennek az tatnak irányát, tudjuk milyen osztályerők vezetnek ezen az úton, de a konkrét gyakorlati utat majd csak a milliók tapasztalata mutatja meg, ha majd munkához látnak.” Nos, ennek az elvi megállapításnak szelleme napjainkban is érvényes. S a tömegeknek a szocialista építésben szerzett általánosítható tapasztalatait lépésről lépésre a politika eszközeivel, pártunk maga tárja fel, s ennek ismeretében vezeti a magyar társadalmat. Hiszen semmi se lenne károsabb, mint a marxizmus-leniniz- must dogmaként kezelve, a történelmi realitás igényeinek már, vagy még meg nem felelő politikai gyakorlat erőltetése. Egy ilyen törekvés eltántoríthatna bennünket fő politikai irányvonalunktól, attól a történelmi folyamatosságtól, ami immár 18 éve töretlen. Eh ntPg'H akkor mit jelent a párt életében egy-egy központi bizottsági határozat? Különösen az olyan kiemelkedő fontosságú, mint például az 1972. novemberi? Éppen az addig megtett út tapasztalatainak általánosítását, a fő politikai vonalon történő haladás ellenőrzését —% s ahol kell, korrigálását — jelenti. Ez a bírálat és önbirálat. marxi-lenini módszerének gyakorlati alkalmazása, tulajdonképpen politikai harc a párt alapvető politikája érvényesülése érdekében. Hiszen a politika a társadalmi folyamatokban jelenik meg, a politikát egyének, szervek, testületek képviselik, ezért a politika napi gyakorlata, vagy akár hosszabb távú koncepciója tekintetében helyenként lehetnek eltérő megközelítések, eltérő gyakorlatok. A már említett 1972-es határozat például megállapította, hogy a „kongresszusi határozatok végrehajtásában egyes területeken elmaradás van, sőt helyen- kértt a végrehajtás nem a kívánt irányban és módon történik.” Mit jelentenek ezek a kemény szavak? A párt fő politikai vonalának teljes érvényesítéséért, s az ettől helyenként, esetenként eltérő gyakorlat kiigazításáért való harci felhívást. Ne féljünk ettől a szótól, hogy „harc”, hiszen munkastílusunk régi bevált gyakorlata, hogy • pártunkban nem a személyek, hanem a politikától eltérő nézetek ellen harcolunk; ami közös érdek. S a harc: harc. Aminek az a követelménye, hogy a helytelen nézetet, a helytelen gyakorlatot helyes nézet, és helyes gyakorlat váltsa fel. A harcnak csak ilyen módon van ugyanis értelme! A párt X. kongresszusa — de a már előző dokumentumok is — felhívták a figyelmet arra, bog;; kommunista világnézetünk a jobb- és „baloldali” torzításokat leküzd'"e vált eddig is nemzetünk vezető ideológiájává. S amikor a munkásosztály politikai vezető szerepének növelésére, anyagi-szociális helyzetének fokozott javítására hozott határozatok a párt, akár arra, hogy gazdasági irányító rendszerünk alapvető jellemvonását, a szocialista tervszerűséget sehol se leh^t megsérteni, de a gazdasági ösztönzést az új körülményekhez kell igazítani; akár arra, hogy a muiv kásosztály államának, a proletár diktatúrának minden vonatkozásban következetesen be kell töltenie szerepét, akár más kérdések megoldásában tapasztalható gyengeségekre került a hangsúly, szintén mindig a X. kongresszus alapvető elvének következetes és kétfrontos harcban történő védelmezéséről és megvalósításáról volt szó. Politikai harcról, amelynek a párt kezdeményezője és részese volt, annak érdekében, hogy a szocialista építés feladatai a legeredményesebben megoldódjanak. Pártunk politikája sikeresen megvalósul, az élet tényei ezt bizonyítják; A szocialista építő munkában való áldozatos helytállás, a jubileumi-kongresszusi. versenyben tíz- és százezrek részvétele, az önzetlen társadalmi tevékenység sok-sok sikere mind-mind bizonyíték. Mégis, mivel magyarázható, hogy időnként egy-egy társadalmi csoport, vagy akár a közvélemény szélesebb rétege közérzete is nem egészen megfelelő? E kérdésre tulajdonképpen már előzetesen is válaszoltunk: . ott és akkor tapasztalható ilyen társadalmi jelenség, ahol és amikor nem hajtják végre következetesen a párt politikáját. S ez minden kérdésre vonatkozik: a legfőbb politikai kérdésektől kezdve, a gazdasági döntésekig, vagy akár a helyi kérdésekig. Mert igaz, hogy a pártnak természetszerűleg csak a fő politikai kérdésekben van — dokumentumokban foglalt — világos, határozott álláspontja. Teljes részletekben, a legkisebb egységekig központilag a tennivalókat, nem lehet meghatározni. Mert ha ez így volna, ez lenne csak a vaskos dogmatizmus, amely nem lenne képes figyelembe venni a helyi követelményeket, , helyi sajátosságokat, s valamiféle elvont, gyakorlatot erőltetne. Nem! A párt általános politikáját kell jól ismernünk, tisztában kell lennünk a marxista-leninista világnézettel, hogy az elmélet ismeretében, valamint a fentebb idézett lenini gyakorlat elemzése alapján következetesen meg tudjuk valósítani a párt politikáját mindenütt és minden szinten. Ugyanis a nemzet nagy programját, a szocialista társadalom felépítését kitűző politikát nem egyszerűen „fent” gondolják ki. nem valamiféle „agytröszt” fogalmazza meg. Hanem e politikát milliók gyakorlata alakítja. A politika maga is milliók műve, politikai-társadalmi gyakorlatának eredménye S ahol ez a fajta munkastílus csorbát szenved, vagy ahol nem küzdenek — harcolnak! — a párt politikájának következetes érvényesítéséért, ott a társadalmi közérzet tényleg nem megfelelő, s az emberek azt érezhetik, hogy valahol valami nincs rendjén. Ctt mondják: „jó a párt politikája, de néhány helyen más a gyakorlat,” Most am’ttora politikai élet ritmusa felgvorsul, amikor nemcsak a pártban’ de az egész társadalomban növekszik mind az érdeklődés. mind e politika mesva- lósításáhan való aktív részvétel igénve, a politikánk állandóságára, töreti enségére kell utalnunk, s a válto7ta- tásnak csak olvan mértékben v: - létjogosultsága, amenv- nyiben ez la a fő politikai irányvonal még következe tosebb. mée jobb megváló«, sítását szolgálja. 'lAtrrzI
