Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-05 / 233. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. október 5. EGY FEJEZET AZ JNDK-BÓL (3) AHOL A BABÁK SZILETNEK Játék az óvodában Évente egymillió autó a Szovjetunióban A francia vízgazdálkodás problémái Guayana az NDK-tól vásárol pedig Moszkvicsok, Volgák és Zaporozsecek képezik. A személygépkocsik iránt jelentősen megnövekedett keresletet a jelenlegi termelés semmiképpen sem tudja kielégíteni. Ez annál inkább érthető, ha tudjuk, hogy a Szovjetunióban 100 lakosra csupán egy személyautó jut. az évi egymilliós autógyártás ezeket a viszonyokat jelentősen . meg fogja változtatni. Az autóipar fejlődésével párhuzamban a vele kapcsolatos más ipari tevékenységek fejlődé- se is észlelhető, a javító- műhelyek, benzinkutak száma is fokozatosan növekszik. hatjuk kedvezőnek. Franciaországban az év folyamán rendkívül kevés csapadék hullott. Január óta az eső és hó formájában lehullott csapadék jóval a szokásos átlag alatt maradt. Júniusban és júliusban általánossá vált a vízhiány, pedig július folyamán Párizs környékén 14 esős napot számláltak! Ennek ellenére a|fővárosra a szokásos 55 milliméter helyett csupán 17 milliméter csapadék hullott. utóbbi szerződés később kerül majd aláírásra. Megbeszélések kezdődtek arra vonatkozólag is, hogy az NDK esetleg rizst és cukrot vásárolna Guayanatól. A jövő hónapban* folytatódnak a tárgyalások azzal az NDK-küldöttséggel, amelynek Guayanába kell majd érkeznie. A guayanai kormány arról fog tárgyalni, hogy az NDK esetleg nyújtson segítséget gyárak létesítéséhez dróthuzalok, kefék és szerszámnyelek, sajtolt szerszámok gyártására. illetve egy modern központi üzem létrehozására. Itt nincs romantika. Legfeljebb a csomagolásnál, a raktározásnál fogja el a vágy a látogatót: de jó lenne hazavinni egy majmot vagy egy tigrist, de szép ez a baba és milyen divatosan, válogatott ízléssel öltöztették fel! A gyártócsarnokban azonban kiábrándultán néz az ember: ilyen egy babagyár? Ilyen. Az első teremben, ahol jártunk, nagy kokillákban formálják magas hőfokon a babák fejét, másikban a testét A levegő is szörnyű,' csupa gőz minden. Nagy gumikesztyűs férfiak öntik formába, szedik ki a tüzes edényekből a jövendő babákat. Nehéz, veszélyes testi munka. A szerelősorokon sem üdítőbb a látvány. Csupa kék szem Óriási konténerekben várnak összeszerelésre, festésre, öltöztetésre az alkatrészek: lábak, kezek, fejek, testek. Valamennyi külön-külön konténerben, egymás hegyé- re-hátára halmozva. Az asz- szonyok, mert csaknem mindenütt nők ülnek a szalagnál, gyors mozdulatokkal dolgoznak. Az egyik lány mellett óriási ládában csupa kék szem. A másik ládában csak barna. Ök a fejbe rögzítik a szemeket. A másik sor szemöldököt fest: egy gyors mozdulat erre, a másik arra és kész... ebből áll az egész napi munka. Egész nap? — a sor ezt csinálja évszámra. A következő asszony a szempillát nyomja a helyére. Anélkül de csúnya volt a babafej! A szájat a következő festi. A lábat géppel illesztik helyére. A kar a következő széken ülők, ugyancsak géppel. Nyolcféle hajszín van, sokféle frizura, így már egészen formás ez a játék. Nagyság, típus szerint másmás „gyártja” ezeket a babákat. Egyhangú munka? Ki igennel, ki nemmel felel. Van. aki bevallja, néha úgy érzi, meg kellene szökni, s van, aki ennél szebb munkát el sem tud képzelni. Hatezerötszáz babát állítanak elő naponta, egyik 27, a másik 60 centi hosszú, s eközött százféle. Tehát naponta 6500 haj, tizenháromezer láb, kéz, szem- pilla. .. A varrodában S hasonló érzést keltenek a csodálatos plüssállatkák, az autókban, divánokon, re- kamiékon oly kedvelt játékok. Ezek az állatok, azaz jövendő szőrtestük, bálákban vár a szabászokra, hogy villanygéppel, modern technikával kivágják fazonúkat: külön a fület, külön a testet, külön a farkat. S az sem mindegy, milyen színből. Van ott égszínkék, meg türkiz, sötét- és enciánkék, sárga minden árnyalatban, zöld tucat fajtából, piros, barna és fekete... Másutt vágják a plüsst, másutt a szövetet. Nagy varrógépteremben, szálló szőrök között, begyakorlott mozdulattal varrják össze az állattesteket, majd hozzá a lábakat, fejeket. Higiénikusan elzárt búréból töltik meg tömőanyaggal, illetve játékhússal, vérrel az állatocskákat. Utolsó fázis a a töltés után össze kell varrni a hasat, a hátat. Jöhet a meo, majd a tetszetős csomagolás, amely még ellenállhatatlanabbá teszi az életre kelt játékokat, A majom, a szamár, az oroszlán, a ku- tyus — de szép valamennyi. Különösen az a barna majom, lapát füleivel, hosszú farkával. Érzem az is jönne hozzám, de nylonba dugják és máris repül a konténerbe a többi közé, fejjel lefelé, égnek a lába, szegény megfullad. .. amíg bevagoníroz- zák, ott várhat a zsúfolt raktárban. A világ: minden tájára Hainz Räder, a gyár igazgatója prózai dolgokkal próbál okosítani: termékeiket elsősorban külföldre szállítják, belföldön csak öt százalékát értékesítik. A többi negyven külországba vándorol: hazánkba, Hollandiába, Belgiumba, az NSZK-ba, Ausztriába, Dél-Amerikába... Kétezer munkás gyártja a babákat, nyolcvan varrónő varrja a ruhákat, sok a külső bedolgozó is, akik szabás után otthon állítják össze a ruhát. Két esztendeje leégett a sonnebergi gyár, most harmincmillió márka beruházással 1976-ig korszerű üzemmé fejlesztik a régi helyén. Egyik csarnokát épp ottjártunk másnapján adták át rendeltetésének. Ahol a szerelőszalagok között az asszonyokkal beszélgettem, szintén új csarnok, a raktárak, is újak A lelkes igazgató 1959 óta irányítja a babák, plüssfigurák gyártását. Olyan szenvedéllyel beszél munkájáról, lehetetlen, hogy át ne ragadjon a látogatókra a munka szeretete. Átragad az ottdolgozó asszonyokra is. Inge Bombasiker a könyvpiacon. Háromszáz forintot ís ígérnek érte, de lehetetlen hozzájutni. Végh Antal Miért beteg a magyar futball című kis könyvecskéje a sláger. Mindez elég érthetetlen, ha elolvassa az ember. Ugyanis Végh Antal semmi újat nen ír, szinte egyetlen olyan dolgot sem tartalmaz könyvecskéje, amit ne tudott volna eddig is a labdarúgást szerető emberek népes tábora, ami ne lett volna közbeszéd tárgya a magyar focipályákon és környékén. Tudom, hogy ezen a ponton sokan közbeszólhatnának, akik olvasták a könyvet: miért nem írták meg eddig az újságok — ha úgy tetszik, a Néplap — mindezt, ha olyan jól tudták. Nos, ezt is megírta könyvében Végh Antal. Igaza van, amikor a sajtót is elmarasztalja. legfeljebb egy adalékot hozzátennék, ami igazolja, hogy nem volt olyan egyszerű ez a dolog: már megszületett az elhatározás a radikális rendcsinálásra, az idén tavasszal, amikor — utólag — néhány dolgot megírt egyik vidéki testvérlapunk sportrovat-vezetője. Olyan tényeket, amelyekről Végh Antal könyve szól. A labdarúgó szövetség eljárást kezdeményezett ellene. Hamberger szocialista brigád tagja, Waltrand Zimmel és a többiek (öt szocialista brigád dolgozik itt) akaratán, szorgalmán is múlik, hogy termelésük állandóan fejlődik és kiváló munkájukat negyven országban elismerik. Asszonv, babával Búcsúzásnál nagy-nagy dobozt nyomtak a kezembe: óriási sonnebergi babát. Mosolygott rám. Fehér, kékkel díszített ruhájában, barnásszőke hajával elkápráztatott. A repülőgépen mindenki látni akarta, szinte felesleges fáradság volt visszacsomagolni. ,A Ferihegyi repülőtéren a család várt, őket is is nyomban a doboz érdekelte, ott helyben kibontották... Újdonsült menyem három napig kerülgetett, aztán sí- rós volt a hangja, amikor mondta: neki soha nem volt ilyen gyönyörű babája és úgy, de úgy szeretné nézni. Huszonkét éves, asszony és babával játszik. Ott ült a baba a pamla- gon, türelmesen vár egész nap, hogy hazajöjjünk a munkából, mosol ogva fogad. ... .a sonnebergi babák szépen mosolyognak. Sági Ágnes (Következik: Játékmúzeum) Az újságíró, szövetség tekintélye volt szükséges ahhoz, hogy kollegánkat megvédje a meghurcoltatástól — pedig csak a mindenki által tudott igazságot írta meg. Azt, amiről a sporthatóságok is úgy nyilatkozták, mint aminek azonnal véget kell vetni. Végh Antal könyve arról szól, milyen erkölcsök uralkodnak a magyar labdarúgásban, hogy mégy a bundázás, hogyan adják, veszik a mérkőzéseket, vagy a játékosokat, hogyan jutnak ep-es ügyeskedők mammut- jövedelmekhez a foci révén, kik azok a háttérben álló mecénások, akik a közpénzből, állampénzből oly bőségesen juttatnak kedvenceiknek, és így tovább. Mondom, semmi olyat nem ír könyvében, amit eddig nem tudtunk, ami nem volt eddig is közbeszéd tárgya. Csak olyat ír Végh Antal, ami mindenki által tudott, mindennapi gyakorlat a focipályákon és környékén, Budapesten, vagy Zálaegerszegen, Békéscsabán, vagy Szolnokon egyaránt. Ez a bombasiker titka. ☆ Hallgatom egyik reggel a rádiót. A megilletődéstől el- csukló hangon magyarázzák, Len gye-ország Növekszik az idős emberek aránystmm Az Egészségügyi Világ- szervezet meghatározása szerint az idős és az aggkor közötti határ a 75 év körül húzódik. Lengyelország háború utáni demográfiai helyzetét a „robbanások” és a hullámvölgyek váltakozása jellemezte. Még nemrégiben ezek a meghatározások teljesen egyértelműek voltak. A „demográfiai robbanás” a köztudatban csakis és kizárólag a születésekre vonatkozott. Jelenleg azonban, noha Lengyelország népessége még nem is a „legfiatalabb” európai társadalmak egyike, Lengyelországban is egyre gyorsabb ütemben kezd emelkedni az idős emberek arányszáma. A népességstruktúra általános mérlegében ez a csoport már lassan oly jelentős szerepet kezd játszani, hogy a demográfusok egyenesen a társadalom fokozatos elöregedési szakaszába lépéséről beszélnek. A nyolcvan éven felüli személyek száma Lengyel- országban rendszeres emelkedést mutat. Számuk 1931-ben valamivel meghaladta a 169 000-et, 1950-ben a 178 000-et, 1960-ban elérte a 211 500-at, 1970-ben pedig megközelítette a 335 000- et, pedig a lengyel lakosság összlétszáma csak 1967-ben érte el a háború előtti szintet. Az aggkorúak száma különösen gyorsan növekedett az 1960—1970-es évtizedben, mégpedig elsősorban a városokban. Ennek ellenére a magas életkor eléréséhez kedvezőbb feltételeket nyújt a falu (ahol a 80 éven felüliek száma 170 000) mint a város (164,8 ezer fő). A falvakban és városokban egyaránt nagy számbeli fölényben vannak az aggkort elért nők: a városokban közel 120 000 fő a falvakban 113 000 fő. s bizonygatják, milyen mélyen élő, máig is ható kultúrtörténeti hagyomány rejlik a betyárok dalaiban. Leginkább az üti meg a fülemet, amikor azt közük velem, hogy ez a „szívós gyökér új sarjakat hajt”. No, mondom, megvan az előzménye a huliganizmusnak. Csak azt nem értem, miért kellene erre olyan büszkének lenni. Mert voltak ezek a betyárok, nem tagadhatjuk le. Katonaság elől, munka elől bujdosó, csavargó legények. Ami a hosszú ideig tartó császári hadiszolgálatot illeti, igazuk volt. Ám a többi? Így szól erről az egyik dal: „Megöltem egy kocsist néhány forintjáért, bevetettem a Tiszába két szép pej lováért”. Ez bizony egyszerűen és simán rablógvilkosság, ha mégoly szívszagvatóan énekelnek is róla. Ez volna az a mély gvökér? No. akkor ennek a sarjadékából nem kérünk. Pedig újra sarjad. Ma is van bűnözés, rablás, gyilkosság. de nem hiszem, hogy az utókor olvan megrendült büszkeséggel fogia feleleveníteni a mezőtúri családirtó Burait,, a Balaton utcai ismeretlen gvilkos legendáját, vagy a Kék fény egyéb „szereplőinek” sztoriját. A Szovjetunió legdinamikusabb iparágának — autóiparnak — amelynek az utóbbi négy évben ötszörösére növekedett a termelése — egyik legközvetlenebb célja, hogy évente egymillió autót gyártson. Jelenleg csaknem 700 000 személygépkocsit bocsátanak évente a szovjet , vásárlók rendelkezésére. Jövőre ez a szám 100 000-rel növekszik, majd azt követően * megállapodik az egymilliós szinten. Az értékesített kocsik 70 százalékát az olaszországi Fiat céggel közösen épített gyár Zsiguli- jai, a többi Szovjetunióban eladott kocsi nagy részét Korzika-szigetén és Dél- Franciaonszágban 20 millió hektár erdő égett le. A különleges hevességű erdőtüzek legfőbb oka a szárazság. A szárazság azonban nemcsak az ország déli részét sújtja: szinte egész Franciaországban érezteti hatását. , Az egész ország vízhiánynyal küzd, annak ellenére, hogy a nyári időjárást sem a földművesek, sem a nyári szabdságukat töltő dolgozók szempontjából nem tartA guyanai kormány mintegy 15 millió guayanai dollár értékű nehézipari felszerelést vásárolt az NDK-tól a következő 12 hónapi szállításra. Guayana , továbbá vásárolt egy modern, többcélú étolaj-üzemet is 3 millió guayanai dollár értékben, 1977 közepén való szállításra; ez az üzem van hivatva kielégíteni a teljes helyi szükségletet. Az NDK ezzel szemben 10 000 tonna bauxitot vásárol Guayanatól az idei évben és hosszú távú szerződést kötött bauxit vásárlásra a jövő évtől kezdve: az mint tette az illusztris múltszázadi rablógyilkossal a minapi rádióadás a betyárnóták ürügyén. ÜT / Sasson-frizura. Ez most a női divat. Kézlegyintéssel elintézhető volna, ha csupán azt az örök tanulságot vonhatnánk le belőle, hogy a nők mindig behódolnak a szépnek, az újnak, a soha nem voltnak. Ám ez a dolog más tanulsággal is szolgál. Olyannyira, hogy a jelenséget lehetne sassonizmusnak is nevezni. Mert kérem, tessék csak idefigyelni. Kezdetben volt a sima hajápolás, frizurakészítés. Ha mindent bedobott az ügyes fodrásznő, fizetett a kedves vendég harminc forintot. Aztán jött a sasson. A különleges hajvágás, amit csak különleges vizsgát tett specialista figarók végezhetnek. Hatvan forintért. A különlegesség azonban rettenetes gyorsan terjed. Aki csak egy kicsit is ad magára, sasson-frizurával vág neki az ősznek. S az igény növekedésével párhuzamosan szaporodnak a különleges frizura specialistái. Már Szolnokon is. Látom a közeljövőt. Amikor már csak néhány nagyon kis pénzű asszonynak lesz annyi bátorsága, hogy normál frizurát kérjen harmincért. Mert „a frizura” a sasson lesz. A forintok rideg és könyörtelen jelrendszerére lefordítva: így emelik fel egy ügyes fogással a női hajbodorítást húsz— harminc forintról hatvan forintra. Ne szóljunk egy szót sem. Az eset nem példanélküli. Itt van például a kenyér, aminek az ára nem változott az ötvenes évek óta. Az állam nagy gondot fordít arra, s nem kevés milliót dotációként, hogy ez az alapvető élelmezési cikk változatlan áron kerüljön forgalomba. Ám itt is érvényesül valamiféle sassonizmus. Mert volt annak idején a haromiorintos kenyer, mint alap élelmezési cikk, mellette a háromnatvanas fehér kenyér, azoknak, akiknek különleges igényük van. Fizessék meg, ha nem jó az olcsó. Majd később a három forintos lassan kiment a divatból. Azt mondták, nem igényli a közönség. (No, tettek is érte egyes peksegek ezt, azt, hogy ne igényelje.) Mindenki a háromhatvanasat vette. (Próbáljon valaki ma háromforintos kenyeret venni — vajon sütnek-e még?) A háromhatvanas lett az alapkenyér. A szolnokiak a megmondhatói, hogy a minősége nem valami jó. Csoda hát, hogy az időközben b vezetett több mint ötforintos Favorit kenyeret veszik? Meg a félkilónként négy forintba kerülő zsemlekenyeret, ami tulajdonképpen annak a fehér kenyérnek felel meg, amit annak idején háromhatvanért árultak. Ez tehát a sassonizmus alaoképlete. A vásárolt cikk ára nem változott, mégis a dupláját fizetjük érte, mint egy évtizeddel ezelőtt. — tabáni — Ceruzavázlatok egy nagy könyvsikerről, a múltbői sarjadó huliganizmusról, és a sassonizmusról
