Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

4 SZOLKOR HEGYEI KßPLAP 1974. október 27. Lengyelország — múlt és jövő Lendületes munka folyik a korszerű Katowice kohómü építkezésén. A lengyel munkásokon és mérnökökön kívül a hatalmas építkezésen szovjet szakemberek is részt vesznek. A Katowice kohómü a Szovjetunióból kapott vasércet fogja feldol­gozni. Kongresszusra készülünk Interjú Szűcs Jánossal, az MSZMP kunszen‘mártoni Járási Bizottsága első titkárával A szocialista Lengyelor­szág látogatójának történel­mi városmagokat, kastélyo­kat, új lakónegyedeket és ipari óriásokat, tájakat tár érdeklődő tekintete olé a vendégszerető fogadtatás. Nehéz, is hazatérvén úrrá lenni az élinénybősóg zava­rán. Mégis van valami kö­zös mindezekben, ami a be­barangolt vidékek és a meg­nyilatkozó emberek minde­gyikén megfogható, s ez a nemzeti érzületnek és a szo­cialista jövő jogos optimista perspektívájának az össze­kapcsolása. Iiőnnan ez a mélységes hit es bizalom? Az okokat keresvén az alapos és jó­zan vizsgálódás végére jár­hat sökmindennek. A máso­dik világháború és a náci megszállás kevés helyen és országban pusztított ennyit emberben, anyagban és ér­telemben egyaránt. Nem egyszerűen a „szokásos" hadicselekmények és fasisz­ta terror színtere volt az ország. Ennél sokkal több történt! A Drang Nach Osten (a terjeszkedés kelet felé) je­gyében a Volgáig életteret igénylő ,és jövendő telepesei számára „helyet csináló” hitlerizmus nemzeti létében kérdőjelezett meg egy fej­lett és évezredes kultúrájú, történelmi képet. Olyan tet­tek, mint a lakosság egyne­gyedének és az értelmiség A hét legnagyobb népzenei eseménye Szolnok megyében a pávakörölc területi vetél­kedője volt. Nyolc női, illet­ve vegyeskar, három úttörő hangszeres együttes, a Nagy-Kun Citerazenekar. va­lamint két szólista — Tuka Zstgmond és Fehér Imre vett részt a színes, izgalmas bemutatón. Elismeréssel kell hogy szól­junk azokról, akik délelőtt mét az ázott földeken dol­goztak, s délután már a szín­padon szerepeltek. Azokról, akik idősebb koruk dacára is vállalták az utazással, sze­repléssel járó nehézségeket es eljöttek, hogy énekelhes­senek. A jászalsószentgyör- gyi József Attila Művelődési Ház nagytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség és a maratoni műsor végén is mindenki a helyén maradt. Valamennyi Páva-körünk szép produkciót nyújtott, a legtöbb kórus még hangsze­res kísérettel is igyekezett színesebbé tenni műsorát. Tálán az egyes dalok, illetve műsoraik tartalmi-zenei fel­építése. a műsor arányainak megszerkesztése az a terület, ahol a kórusvezetőknek leg­inkább van még tennivaló­juk. A hangszeres játéknál egvharmadának fizikai megsemmisítése, a varsói két felkelés majd millió ál­dozata, a lengyel kulturális értékek módszeres és hideg­vérű szétrombolása — mind-mind azt az iszonya­tos megpróbáltatást mutatja, amelyet - egy egész népnek kellett elszenvednie. A szovjet hadsereg és (a vele együtt Berlinig har­coló) lengyel katonák győ­zelmei után, a felszabadulást követően rendeződött a rég­óta és sokat vajúdó nemzeti és határkérdés. Ahogy len- gyed barátaink mondják, ha­zájuk vissztért a Piast-di- nasztia kori határok közé és a lakosságcsere, a telepítési intézkedések eredményeként majdnem százszázalékig len­gyel nemzetiségűvé vált. A visszatért területek be* népesítése, a városok újra felépítése, a sebek begyógyí- tása, a termelés, az élet megindítása egyértelműen nemzeti feladatok. Elvégzé­sükre nehéz harcok és ten­gernyi szenvedés után értek meg a feltételek. Ahogy a háborút követő heves osz­tályharcok ki kit győz le periódusában felülkerekedő munkásosztály és pártja sem ingyen kapta meg a hatóimat. A Lengyel Egye­sült Munkáspárt vállalta a nemzeti feladatok teljesíté­sét és ezzel a tömegeket egyértelműen maga mögé állította. 1970 után pedig a elsősorban a műdal ízű ele­mek kiküszöbölésére, a men­nél ízesebb, zamatos népze­nei díszítésekre, fordulatok­ra kellene törekedni, lehető­leg hangnemi váltásokkal. (Ez utóbbi a kórusoknál is igen hasznos lenne!) Ki­emelkedő szerepléséért külön említést érdemel a kisúj­szállási citerazenekar. Veze­tőjük, Tuka Zsigmond szó­listaként is figyelemreméltó produkciót nyújtott. A zsűrinek elég nehéz volt kiválasztania azt a négy vagy öt énekkart, illetve zenekart, amelyek részt vesznek majd a mezőtúri megyei döntőben. Az eredmény mégis megszü­letett. A mezőtúri megyei döntő­be jutott a jászalsószentgyör- gyi művelődési ház Pávaköre (Marton Lászlóné) a jószszent- andrási művelődési ház Pá­va-köre (Kunráth Sándor), a jászjókóhalmi művelődési ház Páva-köre (Fodor Dé­nes), a pórtelki Március 15. Tsz Páva-köre (Szentirmai Zsolt), a szolnoki Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ Páva-köre (Rohon- czi Andrea) és a kisújszál­lási citerazenekar, valamint a szólista Tuka Zsigmond. párt és a nép egysége, az idők Próbáját kiállva, ha lehet mondani, még szoro­sabbá vált. S, hogy ez nem csak szólam, arról pártmun­kásokkal, társadalomtudó­sokkal, művészekkel, újság­írókkal és az utca emberei­vel folytatott beszélgetése­ink győztek meg: a múlt eredményeinek és hősi nem­zeti, munkásmozgalmi har­cainak felidézésén túl a szo­cialista jávönek és a párt iielyes politikájának bizo- dalmas hitét tanúsították. A beszélgetésekben előbb- utóbb mindig felvetődik a lengyel—magyar barátság, megemlítődnek a múlt kö­zös eseményei és érződik a kölcsönös rokonszenv. Kö­telességünk, hogy a hagyo­mányosan jó kapcsolatnak minden éltető, haladó ele­mét ápoljuk és fejlesszük. Nem szabad azonban ennél megállnunk! Nem felejthet­jük el, hogy az utóbbi harminc évben barátságunk és‘ együvé tartozásunk minősé­gileg is változott, magasabb szintre emelkedett. A közös eszmeiség, arríit vallunk, s közös világrendszer, amely­hez tartozunk, a KGST- ben és a Varsói Szerződésben végzett közös gazdasági és vé­delmi munkánk egyaránt jelentik ezt a magasabb lép­csőfokot. Követendő példa A kunhegyesi MEZŐGÉP és a „Dózsa” általános iskola még a tavalyi évben együtt­működési szerződést kötött az „Egy üzem, egy iskola” mozgalom keretében. Az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30, évfordulója tiszteletére a gyár százezer forint értékű segítséget vállalt az iskolá­nál. Eddig 25 ezer forintért vas­kerítést készítettek, a kézi- labdapálya csinosításához 90 köbméter sódert szállítottak Nyékládházáról, 8 ezer fo­rintot adtak a könyvtárgya­rapításra, egy tantermet tel­jesen bebútoroztak: magne­tofont. tangóharmonikát. 6 ezer forint értékű óvodai já­tékot vettek. Két napra autó­buszt biztosítottak a pvere­bek részére, tiszaőrsi üdü­lőjüket felajánlották a leg­jobb úttörőknek és szüleik­nek egy-egy hétre. Cserébe az iskola barkács- szakkört üzemeltet a gyár­ban, az úttörők az üzemi KISZ-szervezettel együtt kultúrműsorokat adnak a dolgozóknak, s az intézet le­hetőségeihez képest megfe­lelő számú és képességű ipari tanulót küld a válla­lathoz. Az elmúlt négy esztendő egyik legnagyobb eredmé­nye a kunszentmártoni já­rásban is az, hogy dinami­kusan fejlődött az ipar és azzal együtt megerősödtek a pártszervezetek. Erről be­szélgetünk Szűcs Jánossal, a járási partbizottság első tit­kárával. — Járásunkban tulajdon­képpen 1967-ben kezdtünk az iparfejlesztéshez. Három nagyüzem települt le Kun- szentmártonban: egyik a Be­ton és Vasbetonipari Művek gyáregysége, amely sablono­kat készít a többi gyáregy­ség részére. Ennek az üzem­nek a letelepülése könnyen ment, mivel a gépjavító ál­lomást vette meg a BVM, — így meg voltak a kellő ala­pok a termelés megkezdésé­hez. A másik két üzem a könnyűiparhoz tartozik: a Pannónia Szőrmekikészítő és Konfekció Vállalat, vala­mint a martfűi Tisza Cipő­gyár létesített itt egy-egy telephelyet. — Ez a három üzem alapvetően megoldotta foglalkoztatási gondjainkat. A nők még válogathatnak is. Volt ugyanis egy kis ru­házati szövetkezetünk, — amely különböző okok miatt gazdaságtalanul termelt, — ezért csatlakozott a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szö­vetkezethez és ma már ex­portra dolgozik. Ezek az üzemek 1970-ig letelepedtek nálunk, de dinamikus fejlő­désük csak azután kezdődött meg, amikor kialakult ter­melési szerkezetük, a fő profiljuk. Jelenleg a négy munkahelyen mintegy két­ezren dolgoznak, kétszázhar­minc ipari tanuló van. Az iparfejlesztés hatására a já­rás ipari termelésének össz­értéke megközelíti a félmii- Hard forintot. X — Az ipar növekedé­t sével együtt járt-e a X politikai, mozgalmi f. munka fejlődése? — A BVM kunszentmár­toni gyáregysége annakide­jén kétszáz munkást is át­vett és átvette természetesen gz ott lévő párta lapszerveze­tet is, amely azóta taglét­számában is növekedett. De­centralizáltuk ezt a párt- szervezetet, három alapszer­vezetet hoztunk létre, és üze­mi csúcsvezetőséget, amely magas színvonalon végzi irá­nyító, szervező, ellenőrző te­vékenységét. A három alap­szervezetben megközelítően százötven párttag tevékeny­kedik, vagyis a dolgozók 24 százaléka. A Pannóniában, ahol az alapszervezet meg­alakításakor mindössze hat párttag volt, most több mint hatvanan vannak, — ez a dolgozók tizenkét százaléka — és most tervezzük a de­centralizálást. A cipőgyárban nyolc kom­munista alakította meg az alapszervezetet, ma negyve­nen vannak. — Nemcsak a párttagok létszámának növe­kedése mutatja ezen üzemek politikai helyzetét. A BVM- nél százhuszonhat KISZ-tóg tevékenykedik, ez a harminc even „aluli fiataloknak 53 százaléka. — A Pannóniánál száznyolcvan KISZ-tag van, ott a fiatalok 59 százaléka tagja az ifjúsági szövetség­nek. A cipőgyárban nyolc­vankét KISZ-tag dolgozik, a fiataloknak 37 százaléka. — Mind a három üzemben a párttag felvételeknél 'Eső­sorban a KISZ-íiatalokra lehet számítani, azokra, akik nagy aktivitással dolgoznak az ifjúsági szervezetben — Mi az oka annak, hogy bármelyik, a munkások szervezett­ségét dokumentáló J adatot vizsgáljuk, a 1 Tisza Cipőgyár telep- \ helyén a legkedve- ■ zőtlenebb a helyzet? — Mind a három üzem csak bizonyos mértékig ön­'álló. A cipőgyárban már négyszázan dolgoztak és még mindig csupán egyetlen szakszervezeti bizalmi volt. A községi pártbizottsággal együtt nagyon sokat foglal­koztunk ezzel a problémával és csak nehezen tudtuk el­érni, hogy létrejöjjön az ön­álló szakszervezeti bizottság, amely bizonyos anyagiak fö­lött is rendelkezik. A — Ezekben az üze- a mekben a pártszer- \ vezetek hogyan fog- X- lalkoznak a dotgozok A politikai oktatásával? — A BVM-nél a pártta­gok több mint 42%-ának van valamilyen politikai isko­lai végzettsége. Ez annak is eredménye, hogy ott már másodszor szerveztük meg a marxista középiskola önálló osztályát. A Pannóniánál a párttagok 15 százaléka ren­delkezik pártiskolai végzett­seggel, ott most kezdett munkához az önálló marxis­ta középiskolai osztály. A ci­pőgyárban a párttagok 25 százaléka végzett valamilyen pártiskolat. Természetesen a politikai képzést a pártokta­tás különböző formái is szol­gálják. Mindhárom üzemben a kommunisták nagy több­sége bekapcsolódott a szer­vezett pártoktatásba, többen mint propagandisták a tö­megszervezeti oktatásban is részt vesznek. A pártszervezetek azon­ban nemcsak ezen a módon fejtenek ki politikai, nevelő­munkát. Arra számtalan más lehetőség is van az ipari üzemekben a termelési ta­nácskozásoktól kezdve a szo­cialista brigádvezetpk-, a kü­lönböző középvezetők érte­kezletéig, a politikai pártna­poktól a nemzeti, nemzetkö­zi ünnepek megrendezéséig. A politikai nevelésre nagyon szép példa a szocialista bri­gádmozgalom szélesedése. — Tavaly az említett három munkahelyen 68 szocialista brigád volt, mintegy ezer taggal. Egyébként Kunszent- márlonban összességében az üzemi munkásoknak körül­belül 60 százaléka szocialista brigádtag, vagy e címért dol­gozik. A közelmúltban föl­mértük a kongresszusi mun­kaverseny helyzetét és meg­állapítottuk, hogy annak so­rán 36 újabb szocialista cí­mért küzdő kolletkíva jött létre, többségük az említett három nagyüzemben. Ezek a brigádok sorra-rendre telje­sítik vállalásaikat. Nagyon jónak tartom, hogy nemcsak olyan felajánlást tettek, — aminek teljesítése pénzben mérhető, hanem olyan célok elérését is maguk elé tűzték, amelyeket önzetlenül egy te­lepülés, vagy egy kisebb kol­lektíva érdekében teljesíte­nek. A politikai nevelőmunká­nak nagyon fontos fórumai a párttaggyűlések. Az újon­nan telepített ipari üzemek­ben a pártvezetőségek, az alapszervezeti titkárok kellő felkészültséggel renaelkez- írek és taggyűléseken meg­felelő módon foglalkoznak minden gazdasági, gazdaság- politikai, pártpolitikai kér­déssel, és megfelelő módon tudják szervezni a politikai nevelőmunkát. Külön hang­súlyozom a politikai neve­lésben, az 1973 szeptembe­rében létrehozott politikai vitakörök szerepét. Mind a barom gyáregységben van ilyen, átlagosan 15—16 ál­landó részvevővel. Másik 15 —16 személy csak egy-egy té­ma megvitatásában vesz íészt. A Politikai Bizottság 1972. november 21-i határozata alapján nagy figyelmet for­dítunk arra, hogy minden iktív párttagnak legyen párt­megbízatása és azt teljesítse. A nevelőmunka eredményes­ségét bizonyítja, hogy tavaly járásunkban az aktív párt­tagság 90 százalékának volt konkrét pártfeladata. Jónak tartjuk, hogy nemcsak az alapszervezet titkára, vagy vezetősége ad megbízatást, hanem a pártcsoport is és annak teljesítését számon kéri. r — Ezek szerint a ,f pártszervezetek az f újonnan letelepített X ipari üzemekben jól X oldják meg nevelő X feladataikat. Milyen \ további követelményt \ állítottak most elé- X jük, amikor a párt- X élet olyan nagy ese- X menyére készülünk, x mint a XI. pártkong- i resszus? — Az alapszervezetek a politikai nevelő tevékenysé­güket eredményesen oldják meg, természetesen azért van még javítani való is. Minde­nekelőtt tudatosabbá és terv­szerűbbé kell tenni ezt a munkát és tudni kell rang­sorolni a feladatokat. A po­litikai nevelőmunkát nem lehet csak úgy általában vé­gezni. Tudni kell azt, hogy mit, miért akarunk csinálni. Ahhoz, hogy a politikai ne­velőmunkát a pártszerveze­tek tudatosan és tervszerűen végezzék, a pártszervek, szer­vezetek, vezető testületek tag­jainak rendelkezniük kell a feladatuk ellátásához szüksé­ges politikai felkészültséggel. A politikai nevelőmunka nem csunán naoi feladat és nem egyszeri feladat. Most például annak legnagvobb és legfontosabb területe a kongresszusi munkaverseny, amelynek szervezésével — ahogyan azt üzemeinkben csinálják. — elégedettek va­gyunk. Másik nagy mun­kánk a beszámoló és vezető­ségválasztó taggyűlések elő­készítése. Négy év munká­járól kell számot adni párt- szervezeteinknek. és mi nagy gondot fordítunk arra. hogy ne csak a vezetőség egyik, vagy másik tagjának véle­ménye szerepeljen a beszá­molóban, hanem vélemé­nyezzék a pártcsoportok sa­ját tevékenységüket, a párt­vezetőség munkáját. Í 1 - A járás társadal­mi életében milyen változást hozott ezek­nek a nagyüzemek­nek léte? Érezteti-e kedvező hatását az . ott dolgozó pártszer- X vezetek politikai ne- ii velőmunkája? — Az újonnan telepített ipari üzemek rendkívül sok­irányú hatást gyakorolnak a járás, mindenekelőtt Kun- szentmárton fejlődésére, ne­héz lenne ezt röviden össze­foglalni. Ezért csak példá­nak néhány dolgot: minde­nekelőtt kialakulóban van a munkásság. A munkássá vá­lás folyamata nagyon sok­irányú és sok vonatkozás­ban bemutatható. Nőtt . a szervezettség, arAi minden körülmények között az em­berek politikai tisztánlátását segíti. Azután ezek az ipari üzemek, az ott dolgozó ipari munkások azok, akik a leg­több társadalmi munkát vál­lalják. Nemcsak a szocialista brigádok, hanem az üzemi kollektívák. Óvodát építe­nek, csinosítják, szépítik a települések utcáit, tereit. Köz­reműködésükkel épül az új kunszentmártoni sporttelep. A munkásság létszámának növekedése következtében nagyobb a családok jövedel­me, de a növekvő pénz­bevétel nemcsak az OTP betétállományának, hanem a kereskedelmi egységek áruforgalmának, mindenek­előtt a tartós fogyasztási cikkek forgalmának növeke­dését is eredményezi. Ez mér a kulturáltabb élet irán­ti igényt tükrözi. Megnőtt az igény az egészségügyi, a szociális, a kulturális intéz­mények munkája iránt. Min­denekelőtt Kunszentrtiárton- ról beszéltem, mivel legin­kább itt érzékelhetők ezek a jelenségek. De mivel a járás többi községéből sokan jár­nak be ide dolgozni, a bejá­ró munkások többsége ha ma még kétlaki életet is folytat, csak a munkássá válás folyamatát éli és ezen keresztül a többi települé­sünkön is dinamikus fejlődés vette kezdetét. V. V. Derer Miklós Pávakörök területi döntője

Next

/
Oldalképek
Tartalom