Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-02 / 230. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. október 2. A VARSÓI VISZTULA-SZTRADA. A Lengyel Népköztársaság megalakulásának 30. évfordulójára adták át rendeltetésének Lengyelország tő városának legkorszerűbb, gyorsforgalmú átmenő útvon alát, amelyre most áttevődő tt az észak—déli forgalom jelentős része. Sei-fi vagy valóság? Beköszönt-e az ökológia „aranykora’ ? A világ országai különböző módon működnek együtt a környezet védelmében. A szocialista or­szágok közös erőfeszítéseiről ad képet Gennagyij Szidorenko, a Szovjet Orvostudományt Akadémia Közegészségügyi Intézetének igazgatója. ☆ Guinea finnepei Tizenhat esztendővel ez­előtt, 1958. október 2-án nyerte el függetlenségét a Guineái Köztársaság népe. Afrika története az elmúlt másfél évtizedben bővelke­dett viharos eseményekben, de sem a neokolonialista tá­madások, sem a belső ne­hézségek, törzsi ellentétek nem tudták letéríteni a nyu­gat-afrikai országokat a vá­lasztott útról. Pedig már a kezdet is ugyancsak viszontagságos volt. Amikor a guineai nép többsége állást foglalt a „francia közösségi” tagság ellen, Párizs úgy válaszolt, hogy „megkopasztotta” az országot: mindössze három hét alatt kivonta az ország­ból az összes gazdasági szak­embert, szakértőt, minden francia eszközt, felszerelést, vagyontárgyat elszállítottak. A szocialista országok siet­tek a fiatal állam segítségé­re, nehogy már a kezdet kezdetén megroppanjon a gyarmati örökség súlyos ter­he alatt. Az elmúlt tizenhat évben meggyorsult Guineában az iparosítás: a szocialista or­szágok és nyugati tőkeérde­keltségek bevonásával sok üzem megkezdte a terme­lést. Az ország ásványi kin­csekben gazdag, bauxitja például a világ legnagyobb készletei közé tartozik. A mezőgazdaságot szövetkeze­tekbe szervezik, s a kor­mány gondoskodását bizo­nyítja, hogy a legtávolabbi dzsungel-falvakban is köte­lező a védőoltás. Guinea példát mutatott egész Fekete-Afrikának az analfabétizmus elleni harc­ban. A függetlenség elnye­rése előtt húsz guineai la­kos közül tizenkilenc írástu­datlan volt. Azóta államo­sították a magániskolákat, 7-től 15 éyes koráig minden gyermek iskolaköteles. Gui­nea gazdasági, kulturális fejlődéséből eredményesen veszik ki részüket a ma­gyar szakértők is. A Guineai Köztársaság megalakulása óta aktív bé­kepolitikát folytat. Legfőbb külpolitikai célja az újgyar- mátosítás minden formája elleni harc, a szabadság- mozgalmak támogatása. Felszabadulásának 16. év­fordulóján igaz barátsággal köszöntjük a Guineai Köz­társaságot — népének sok sikert kívánunk a nehézsé­gek leküzdéséhez, a szabad­ság kiteljesedéséhez. Szovjetunió NDK Kulturális napok NDK kulturális napok kez­dődtek a Szovjetunióban a Német Demokratikus Köz­társaság megalapításának 25. évfordulója alkalmából. A sokszínű rendezvénysoro­zatot hétfőn a Kreml kong­resszusi palotájában megtar­tott ünnepi hangverseny ve­zette be. Jekatyerina Fur- ceva, a Szovjetunói művelő­désügyi minisztere megnyi­tó beszédében méltatta az első német munkás—paraszt állam által negyedszázados fennállása alatt elért kultu­rális eredményeket. Berlinből népes küldöttség érkezett a szovjet fővárosba, hogy részt vegyen az NDK kulturális napok bemutató rendezvénysorozatának lebo­nyolításában. A delegációt Kurt Hager, a Német Szo­cialista Egységpárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. — George Kennan, neves amerikai publicista és dip­lomata, egy számára fan­tasztikusnak tűnő tervről beszélt egyszer. Arról, hogy bizonyos országok közös ter­mészetvédelmi klubot hoz­nak létre, amely tanácsokat ad a kormányoknak és a közvéleménynek, hogy kell nemzetközi méretekben meg­oldani az ökológia problé­máit. ön is fantasztikusnak tartja ezt? — Ma már nem. Í97t-ben a KGST-tagországok állami megbízottaiból tanács ala­kult, amely a környezetvé­delem problémáinak közös tanulmányozásával foglalko­zik. A tanácsnak a különböző területek vezető tudósai, szakemberei a tagjai. Ök szervezik és irányítják a Csehszlovákiában, Lengyel- országban, Magyarországon, az NDK-ban és a Szovjet­unióban létrehozott koordi­nációs központok tevékeny­ségét. — Mivel foglalkoznak ezek a központok? — Több témával: a kör­nyezetvédelem és a közegész­ségügy, az ökológiai rendszer és a természet védelme, a levegő szennyeződés elleni küzdelem, az ipari és háztar­tási hulladék megsemmisíté­se és hasznosítása, « termé­szetvédelem szervezeti, jogi és pedagógiai szempontjai, a természetes vizek védelme. — A témák megoldásán több mint száz kutatóinté­zet dolgozik, olyanok, pél­dául, mint a varsói Vízgaz­dálkodási Intézet, a buda­pesti Városépítési Intézet, a pozsonyi Természetbiológiai, a szófiai Közegészségügyi és Munkaszervezési Intézet. — A környezet higiéniai problémáival a mi intéze­tünk bázisán létrehozott ko­Éhséget és pusztulást ho­zott Chilére a katonai jun­ta uralmának egy éve. Még a rendszerhez hű El Mer- curio című lap is kénytelen elismerni, hogy több mint 2,2 millió chilei nyomorban él. A lakosság 21 százaléká­nak — állapítja meg a jun­ta tervhivatala — nincsenek meg az elemi létfenntartási eszközei. Az állandó áremelkedés, a rendkívül alacsony munka­bér miatt a dolgozók kény­telenek lemondani a legfon­tosabb élelmiszerekről. A Le Monde-nak adott nyilat­kozatában Luis Figue Roa, a chilei dolgozók egységes központjának elnöke kije­ordinációs központ foglal­kozik. Ennek a központnak az a feladata, hogy össze­gezze és elemezze a tagor­szágok kutatási programját, új témákat javasoljon és ki­küszöbölje a párhuzamos ku­tatásokat. Ezenkívül szakér­tői tapasztalatcseréket, kon­zultációkat szervez. Nemré­giben a KGST-tagországok szakértői Budapesten tár­gyaltak a környezetvédelem és a higiénia problémáiról. — Mikor kezdődtek a kö­zös ökológiai kutatások? A KGST komplex programjá­nak elfogadása után? — Nem. A komplex prog­ram csupán hatékonyabb együttműködési formákra ösztönzött. A KGST 1963-ban hozott határozatot a levegő szeny- nyeződés megakadályozásá­ra. Akkor ebben a munká­ban Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, az NDK és a Szovjetunió vett részt, majd csatlakozott Magyar- ország és Románia, végül Jugoszlávia és Mongólia is. — Hogyan ítéli meg ön a jelenleg folyó környezetvé­delmi kutatásokat? — A környezetvédelemmel a különböző országok külön­féleképpen foglalkoznak. A kapitalista államoknak le kell küzdeniük a magántu­lajdonosi érdekek gátjait. A szocialista országok a terv- gazdálkodásra támaszkodnak, arra, hogy az egész társada­lom érdekelt az ember egészségvédelmében, és a ter­mészetes környezet megőrzé­sében. — A nyugati országokban csak a szennyezési szint sta­bilizálásáról van szó. a szo­cialista államokban pedig e szint csökkentéséről. — A KGST-országok szak­értői tavaly Prágában ta­lentette, hogy az év első fe­lében hatvan százalékkal csökkent a reálbér. A chilei nép által elért eredményeket megsemmisít­ve, a junta szabad utat nyi­tott a külföldi tőkének. Az állami ellenőrzés alá he­lyezett kulcsfontosságú gaz­dasági ágakat a junta visz- szaadta az előző tulajdono­soknak. Ennek a gazdaságpolitiká­nak következtében az or­szágban teljes a zűrzavar. Az infláció feltartóztathatat­lanul nő, a junta uralkodásá­nak évében elérte a hétszáz százalékot. Ebben az évben 19-szer értékelték le az es- cudot • nácskoztak a környezetvé­delem közegészségügyi prob­lémáiról. Szó volt a légköri szennyeződés meghatározá­sáról. Az NDK kezdeménye­zésére ajánlást tettek arra, hogy mutassák ki a fluor- vegyületeket, Bulgária kidol­gozta a porban levő alumí­nium. Csehszlovákia a mosó­szerek káros hatásának, a Szovjetunió pedig a foszfor- anhidrid szennyeződés ki­mutatásának módjait. Ezeket a módszereket a szocialista országók valamennyi köz­egészségügyi szakembere fel­használja. — Hogyan lehet megaka­dályozni a ' környezet továb­bi szennyeződését? Egyetlen kiút van: az országoknak politikai és gaz­dasági hovatartozásuktól füg­getlenül össze kell fogniok e probléma megoldására. A KGST-országok készek együtt munkálkodni minden érdekelt állammal és szer­vezettel. Az első lépéseket már megtettük: létrejött a szovjet—amerikai, illetve a szovjet—francia megállapo­dás. — Tegyük fel, hogy egy évtized múltán a környezet- védelem érdekében egyesült országok elérik a tervezett eredményeket. Elmondhat­juk-e akkor, hogy elérkez­tünk az ökológiai „arany- \korba”? — A civilizáció és a tudo­mányos-technikai haladás mind újabb és újabb prob­lémákat vet fel. A tudo­mány mai állása szerint a problémák megoldhatók, de számolnunk kell a 'holnap problémáival is. A KGST-tagországok együttműködési programjá­ban ezért szentelnek olyan nagy teret a tudományos prognosztikának. A szocia­lista népgazdaság tervszerű jellege lehetővé teszi, hogy időben elhárítsuk a techni­kai fejlődés minden olyan következményét, amely ká- ror az emberi egészségre. Gyorsabbal? ker'ng a Föld A tokiói asztronómiai ob­szervatórium tudósai meg­állapították, hogy múlt év decembere óta a föld két ezred másodperccel gyor­sabban kering. A Föld keringésének fel- gyorsulását — amely elsőíz­ben következett be az utób­bi 10 évben — Tokióban és a világ más obszervatóriu­maiban zenitteleszkóp fotó­kamerájával észlelték. A tudósok feltételezése szerint a változás oka a földgolyón belüli tömeg áthelyeződése csakúgy lehet, mint a déli féltekén uralkodó szokatla­nul magas hőmérséklet. A repülés az ember leg­ősibb vágyai közé tartozik, s a megvalósult álmot ma is legizgalmasabb cselekedetei között tartjuk számon. A lé­gen áthúzó, fényes testű „vasmadarak” gyors röpté­re önkéntelenül is a ma­gasba nézünk, s ha nem is a e^oúúlat, mert ma már -a repülés mindennapos dolog, azért valamiféle kíváncsiság újra és újra felvillan ben­nünk. Bennünk földön já­rókban, akiknek ikaruszi örömök ritkán adatnak meg vagy egyáltalán nem adat­nak. A repülés „drámái«” A televízió azzal, hogy egy harci, úgynevezett elfo­gási gyakorlat izgalmaiba ve- zette be nézőit, ellátogatva a Kilián Repülő Műszaki Főis­kola repülőterére, hogy ka­meráival egészen a kifutóig mereszkedett, s hangban Pedig magával a pilótával teremtett összeköttetést gya­korlat közben, olyasféle ka­tarzis élménnyel kívánta megajándékozni a tévénéző­ket, amelyet maga a repülő Js, atfl egy-egy harci cse- lekmény megoldása közepet- te. A felszállás előtti vára­kozás izgalmai — expozíció — a kigurulás bonyodalma, majd a cselekmény folya­mata, az ellentétek kibon­takozása egyre magasabb feszültségben, felbukkan a cél, rávezetik a repülőt, megsemmisíti a célpontot, közben birkózás a levegővel, végül visszaérkezés a beton­ra, a sikeres leszállás ma­nőverei mintha csak egy jól felépített dráma részletei bomlanának ki szemeink előtt. De nem a technika, hanem az ember drámája. A Belépés csak tévénézők- nak című sorozat szombaton látott adása nem a technika parádéja kívánt lenni, sok­kal inkább a technikán ural­kodó ember, a technikával szövetkezett és összenőtt re­pülő dicsérete. Vértessy Sándorék szépen kigondol­ták az egészet. Csak a ré­szek szegültek szembe oly­kor a szemléletes elképzelé­seknek. A hang minőségébe például beleszóltak a légkö­ri viszonyok, így azután mi nézők izgalmas párbeszéd helyett csupán kellemetlen re­csegéssel kellett, hogy beérjük. Pedig a földi irányító köz­pont és a légtérben tartóz­kodó repülő dialógusa fon- ' tos elem lett volna a repü­lés drámájának bemutatásá­ban. Mindenesetre a fegy­veres erők napjára készí­tett riportfilm fogyatékos­ságai ellenére is jó hírve­rője volt a repülőtiszti hi­vatás szépségeinek. Érdektelen lírai vígjáték Azt hiszem, a vígjátékban járatos néző már a kezdet kezdetén tisztában volt ve­le, hogy Szekeres Laci azért pillantotta meg a fonodában, °tt a gép mellett Batizi Évát, hogy ebből a „felfede­zésből” végül — ha fene fe­nét eszik is — igazi nagy szerelem kerekedjék a végé­re. Hiába áll útjukba apai ármánykodás, s hiába gör­dülnek a szerelem elé ki- sebb-nagyobb akadályok: eshet eső, jég vagy hó, Éva bizony Lacinak való. Nincs ebben semmi kivetni való, hogy az események a törté­netben így alakulnak. Egy vígjátékban az ellentétek kellemes feloldódása törvény- szerű, a happy end várható. A fonógyári Rómeó Júlia- történet sem az előre sejt­hető végkifejlett • vált érdektelenné, sokkal inkább a hozzávezető érdektelen el­lentétek sematizmusán bu­kott meg. Másrészt a vígjá­ték szereplőinek kiagyalt jellemei következtében. Az öreg Szekeres például, ez az aquincumi csodabogár, mint­ha valami gúnyrajzból lé­pett volna elő, nem az élet­ből mintázta volna alkotó­ja. A fiú ereiben sem bő­ven csörgedezett a vér, egész magatartása megjelenése nem vallott egyáltalán a mai fiatalokra. De általában a játék szívverése is alacso­nyabb volt a normálisnál. Hosszú, elnyújtott jelenetek, talán a líraiság kedvéért, ke­véske drámai történés. Cza- barka György operatőr hiá­ba igyekezett képeivel a történetet széppé varázsolni, — néhány kifejező képsor dicséri munkáját — a víg­játék képe nem derült fel tőle. Mért oly későn? Pénteken este — ismert okokból — megváltozott a te­levízió műsora, így a III. Richárd bemutatója alapo­san kicsúszott az időből, egy órával később került képernyőre, s bizony elütöt­te már a tizenegyet is, ami­kor Shakespeare drámájá­nak tévéváltozata véget ért. Aki mégis végignézte, tanú­síthatja: tehetséges munka volt. Fehér György — ő al­kalmazta diplomamunkaként képernyőre a tragédiát és egyben rendezte is — az emberi lélek színpadára komponálta III. Richárd drámáját, jól érezve meg a televízió sajátos eszközei­nek kifejező lehetőségeit. A címszerepben Haumann Pé­ter játéka is különös él­ményt nyújtott. Kércjés azon­ban, hányán nézték végig a produkciót, vállalva^ a vir­rasztással járó másnapi fá­radtságot is. Különösen azok, akik korán, Íréinek! Nem kelt,, lett, volna már pénteken es­te, a tartalmas program után képernyőre vinni, inkább helyet kellett volna szoríta­ni neki, mondjuk vasárnap este. Talán épp a halovány és gyengécske lengyel élet­rajzfilm, a Nohanti nyár he­lyett, amely Chopin George Sand-hoz fűződő szerelmé­nek egyik „titokzatos epi­zódját” örökítette meg, erő­sen színpadias módon. De ha már így történt, bizony érdemes volna a III. Richár- dot ismét bemutatni, de nem a második, hanem az első csatorna programjában! Röviden Komiss Péter filmportré­ját Sándor Pál rendezte kép­ernyőre. Valami vibráló, belső feszültséggel a képek rendjében. Nyugtalan film­ben mutatta be a nyugtalan művészt. Aki keres, kutat, s így talál rá a nép művésze­tére, így fedezi fel a nép szokásainak tartalmi gaz­dagságát, hogy azután fo­tóin visszaadja pillanatok­ba rögzítve a folyamatokat. Láttuk munka közben, lát­tuk munkáinak körében, hal­lottunk véleményeket róla — jó volt találkozni képer­nyőn a teremtő fotóssal. Sammy Davis, a könnyű­műfaj klasszikusa. Amit csi­nál nehéz dolog. Ahogyan csinálja, játéknak látszik. Pedig alkot, az egyes dalo­kat saját egyéniségére kom­ponálja. Énekel, táncol, pa­rodizál. sokoldalú művész. A vasárnap este látott mű­sorban együtt volt minden. A jótékonycélú előadáson, a párizsi Olympiából. teljes arzenálját felvonultatta iga­zán kellemes órával ajándé­kozva meg a nézőt. V. M. Zűrzavar Chik gaidasúoi éleiében

Next

/
Oldalképek
Tartalom