Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-27 / 226. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. szeptember 27. Cj barátokra találva (3.) Hej Balkán, szülőhazánk... Egy hét Kjusztendilben Küldöttségünk Sztanke Dimitrovban WMMMmMmmm mmmmmmmmmmma mm w a mi Ne essünk pánikba Tanácsok azoknak, akik autójukkal folyóba zuhan­tak. Maradjunk nyugodtak, ne essünk pánikba. Az oxigén a kocsiban még 10—15 perc­re elegendő, úgyhogy kijut­hatunk a víz felszínére. Fé­lig leeresztett ablak mellett engedjük be a vizet az utas­térbe — a túl erős vízbe­áramlás megingathatja az autó egyensúlyát. Amikor a víz eléri az ajtók tetejét, de a mennyezetet még nem, a karosszéria felső részében oxigénzsák képződik — s ebben van a menekülés. Lé­Hazugság-magnó Maga a készülék nagyon hasonlít a magnetofonra: ha valaki repülőgépre akar szállni, vagy a vámhivatalban teszik fel a kérdést, mi van a csomagjában, mikrofonba kell választ adnia. Ha pedig a pszichoanalitikusnát kell válaszolnia a feltett kérdés­re, akkor is ez a magneto­fonhoz hasonló készülék rög­zíti válaszát. Az adott vála­szokat egy másik készülékre továbbítják, amely hosszú milliméterpapírra rögziti az elektroenkefalogramm gra­fikonjához hasonló módon a hang legkisebb rezdüléseit is. Ahol a grafikon tűje erő­Ezeréves tölgy Örményország egyik kis hegyi falujának határában ezer éves, hatalmas tölgy áll. A húszemeletnyi ma­gasságúra nőtt fa gyökerei alól kristálytiszta forrásvíz csörgedez. Törzsében hatal­mas odú képződött, amely­Ennyi gyerek fér el a húszemeletnyi magas tölgy odvábán legezzünk egyenletesen. Ne veszítsük el türelmünket. Várjuk ki azt a pillanatot, amikor a kocsi belsejében levő víz nyomása egyenlővé válik a külső nyomással, s az ajtókat különösebb ne­hézség nélkül kinyithátjuk. Ekkor vegyünk egy mély lé­legzetet, szálljunk ki, ' és igyekezzünk a felszín felé. Utasokról se feledkezzünk meg! A tanácsok hasonló sze­rencsétlenségekből ép bőrrel megmenekültek tapasztala­tain alapulnak. sen kilendül, ott hazugságra kell gyanakodnunk. Az új készüléket (Psychological Stress Evaluator) egy ame­rikai társaság helyezte üzem­be. Az üzem vezetője 4 volt kém, akik az elektronika te­rületén kívánják hasznosíta­ni tapasztalataikat. A készü­lék óriási előnye abban áll, hogy semmiféle elektródát nem kell a megkérdezett féá testére rögzíteni. Elégendő, ha magnetofonszalagra ve­szik a hangját. A készülék használata rendkívül egysze­rű, de alkalmazását — jogo­san — bizonyos előfeltéte­lekhez kötik. ’ ben 25—30 ember is elfér. Az ezeréves tölgyet most ör­mény kutatók tanulmányoz­zák. Feltételezésük szerint a hatalmas fa gyomrából újabb tölgyóriások is „gyökeret ereszthetnek”. Etiópia oroszlánt Kevesebb titulust visel Megszüntették az etióp uralkodó eddigi címeit. Mint az Addisz Abeba-i rádió szerdán közölte: az ideigle­nes katonai adminisztratív bizottság rendelete értelmé­ben ..Juda oroszlánja, a ki­rályok királya” helyett az államfő a jövőben csupán az ..Ország királya. Etiópia oroszlánja” címet viseli maid. A dekrétum rámutatott, hogy az uralkodó eddigi cí­mei ..nem feleltek meg a történelmi realitásoknak” és céljuk az volt csupán, hogy egy kaszt uralmát biztosít­sák. Hajó kordon a tengeren Kedd óta 12 spanyol hadi­hajó cirkál a vizcavai öböl­ben. A spanyol haditengeré­szeti miniszter szerda este közölte, az intézkedés célja az.- hogy megakadályozza, az illegális fegyverszállítmányok becsempészését és a terro­risták beszivárgását Spanyol- országba. Mint ismeretes, nemrég több merényletet kö­vettek el az országban, s az akciókat Franciaországban székelő baszk csoportoknak tulajdonítják. A bankárkisasszony és barátnői Ä római rendőrség olvan illegális játékkaszinóra buk­kant asnelvet kizárólag nők látogathattak. A szomszédos bár alkal­mazottainak egyenruhájába öltözött rendőrök a játék­asztalok mellett leptek meg több mint húsz előkelő csa­ládhoz tartozó, igen gazdag nőt. A játékasztalokon egyen­ként 30 millió líra értékű zsetonokat találtak. A hatóságok csak a klub tulajdonosnőie és a ..bankár­kisasszony” ellen emeltek vádat. Az 1066. áldozat Egy motoros fiatalember az észak-írországi Limesfone közelében szerda este agyon­lőtt egy férfit. Az 1969 óta tartó ulsteri villongások ha­lálos áldozatainak száma ez­zel 1066-ra nőtt. A szívbemarkoló, régi par­tizándal melódiája végig kí­sért bennünket egész útun- kon. Talán nincs még egy ilyen népszerű dala a bol­gár embernek, mert ebben szülőföldjéről, minden szen­vedések és titkok tudójáról, a Balkánról énekel. Hányszor, de hányszor hal­lottuk felcsendülni e dalt színházak színpadán, nép­gyűléseken, vagy csak úgy, magunk is dúdolgatva, fehér asztal mellett. Hej, Balkán, szülőhazánk... És már magunk is annak tartottuk egy kissé ezt a gyönyörű országot, hiszen oly sok a közös vonás né­peink történelmében. A haeyomány Az ozmán—török rabiga elleni harc éppúgy sajátos­sága a két nép történőmé­nek, mint a fasizmus elleni küzdelem. A magyar és bol­gár nép legjobbjai mindkét hazában egyaránt áldozatul estek a középkor borzalmain is túltevő fasiszta tobzódás­nak. A megyei pártküldöttség az ünnep napjai előtt érke­zett Kjusztendilbe. Volt va­lami jelképes abban, hogy két szabad nép képviselői éppen a fasiszta métely pusz­tulásának 30. évfordulóján vették fel egymással a test­véri kapcsolatokat. Ismerkedni érkeztünk, de ünnepet köszönteni is. Meg­nézni, hogyan él egy nép a Rila-hegység kapujában. Mi az öröme, mi a bánata. S ha már ott voltunk, azt is meg akartuk tudakolni, hogyan foglalkoznak bolgár barátaink a jövendő, a bol­gár fiatalság nevelésével. Volt mit látnunk, volt mit tapasztalnunk. Szívem sze­rint csupa nagybetűvel ír­nám a szót: hagyomány! Ez a szp, ez a fogalom hatja át a bolgár fiatalság eszmei­politikai nevelését. S á ha­gyomány alatt ott, a Rila- hegység lábánál egyaránt ér­tik a legszebb értelemben vett bolgár népi hagyomá­nyokat csakúgy, mint a nép­felszabadító part'izánharcok haladó, szocialista hagyomá­nyait. A látogató bármerre jár az országban, mindenhol talál­kozik a partizánhősök emlé­kével. A szobrok, vagy az egyszerűért megmunkált szik­ladarab lábánál mindig friss a virág. Küldöttségünk tag­jai sok virágot kaptak. A gyönyörű csokrok sorra oda­kerültek a bolgár néo hősei­nek emlékművére. Méltó he­lyükre. Sztanke Dimitrov város oártbizottságának első titká­ra Dragomir Bojadzsiev elv­társ mesélte el, hogy váro- 1 suk, a hajdani Dupnica mi­ként kapta szülötte, a legen­dás bolgár forradalmár, Georgi Dimitrov fegyvertár­sának nevét. A honvédő há­ború végén, 1944. augusztus 26-án Brjanszk mellett vesz­tette életét. Hazafelé készü­lődött, hogy bekapcsolódjon a Balkán, a szülőföld fel­szabadításába. „Történelmi lecke” A város főterén ma kőbe formált alakja magasodik a város fölé, s fogadja az utó­kor kegyeletes térdhajlítá- sát. Pártküldöttségünk is koszorúval adózott a .bolgár munkásmozgalom kiemelke­dő képviselőjének. Nehéz ítéletet alkotni ar­ról, hogy egy nép és pártja hogyan neveli állampolgára­it, ifjúságát. Nehéz, hiszen az eredmények csak hosszú távon jelentkeznek. Korábbi, két évig tartó bulgáriai tartózkodásomból tudtam, hogy testvérpártunk meglehetősen direkt módon politizál, felhasználva a már korábban említett hagyomá­nyokat. Nos. e hagyomány­tiszteletre számos példát tud­nánk említeni, mégis, enged­tessék meg a krónikásnak, hogy csunán egyetlen ese­ményt villantson fel a 30. évforduló háromnanos ün­nepségeinek sokaságából. A Szolnok megyei pártbi­zottság küldöttsége szeptem­ber 9-én részt vett a 'kjusz- tendili stadionban rendezett ünnepi demonstráción. Meg­tekintette a lelkes hangula­tot kiváltó katonai díszszem­lét. majd olvan látványban ’volt része, amit sokáig nem fog elfelejteni. A stadionban — kitűnően, pergő ritmusban megszer­kesztett műsor keretében — feltárult előttünk a bolgár nép legújabb kori történel­mének valamennyi jelentő­sebb eseménye. Az 1918-as. első kiuszten- dili kemrnuna felidézésével kezdődött a „történelmi lec­ke”, majd folytatódott az 1923-as antifasiszta felkelés életrekeltésével, hogy aztán — kisebb események felidé­zése után — elérkezzünk 1944. szeptember 9-hez. És én ettől a résztől mél­tatnám mindazt, amit lát­tunk a stadion zöld gyepén. A „téma”: az első szovjet katona találkozása a kjusz- tendili partizánosztaggal. Ez ígv meglehetősen egyszerű, mondhatni eseménytelen va­lami, ám ott és akkor ízelí­tőt kaptunk az igazi hazafi­as, internacionalista nevelés­ből. Hatalmas, dörgő „hurrá” csapott fel a környező hegy­oldalból, s mint megáradt folyam, zúdultak be a kjusz- tendili partizánok a stadion­ba. Ruhájuk vedlett, soku­kat kötszer borítja, de fegy­verüket keményen szorítják. Sapkájukon mindössze két betű látható: OF. — Haza­fias Front. Közben a stadion másik kapujában feltűnik egy ka­tonai motorkerékpár, mögöt­te egy szovjet katonai dzsip, körülötte pedig néhány, ma­roknyi szovjet felderítő. A meglepő találkozáson csak egy pillanatig tart a csodálkozás, s a szovjet egy­ség vezetője máris a partizán vállakon van, majd felemel­kedik a levegőbe egyszer... kétszer ... hússzor ...4 Megtörtént hát a két fel­szabadító erő talákozása. sza­bad lett a város. Kiuszten- dil, szabad lett a gazdag bol­gár föld. A parancsnok Mögöttem, a dísztribün második sorában csendesen hüppög — mondjuk csak ki őszintén — sirdogál egy meg­lett férfi. A neve: Alekszandr Tyi- homirov, a Szovjet Hadsereg tartalékos őrnagya. ö volt ama harminc év előtti szovjet egvség pa­rancsnoka, melynek katonái elsőként hatoltak be Kjusz- tendil megye székhelyére. Ma itt van újra azok kö­zött. akiknek elhozta a sza­badságot. Itt van és emlé­kezik. A megyei újság ha­sábjain. a felszabadító hábo­rú veteránjai és az új nem­zedék. az úttörők és kom- szomolisták találkozóin mondja el. hogv meg kell őrizni a drága áron elnyert szabadságot. Pártbizottságunk küldött­sége a kapcsolatfelvétel cél­jából utazott Kiusztendil me­gyébe. Am ahoev az már lenni szokott, vendéglátó há­zigazdáink arra is módot ke­rítettek. hogv az ünnep for­gatagában — lehetőleg miné1 fdannsnV'han — bemutassák jnoowéiiiket és vámosukat. Sok eredményről, sikerről tudtak számot adni. Mégis ha ma kérdezi valaki. mi volt útunk legnagyobb ered­ménye. azt hiszem, csak ígv tudnánk válaszolni: új ba­rátokra találtunk a Rila tö­vében, Igaz barátokra, akik­től van mit tarolnunk, és s’oVnek van mit tanulniok tőlünk. f Molnár Sándor (Véee.) „Zenélő” párna Álmatlanság ellen — „ze­nélő” párnát alkalmaznak egy idő óta Szocsi szanatóri­umaiban. A berendezés nem égyéb, mint egy párnába szerelt csendes hangszóró ami a szanatórium magnó­központjának „műsorát” su- gárazza. lAtaltóprogramját aszerint állítják össze, hogy a beteg idegzetét mi zson- gítja a legjobban: levélsuso- gás, hullámok moraja, s halk, nyugtató muzsika vál­takozik benne, ha kell, a pszichológus szavaival is. A „zenélő” párna segítségével máris sok beteget kigyó­gyítottak az álmatlanságból, a krónikus fejfájás és más, idegi eredetű bajokból. F eneranda úr a villamo­son odalé­pett az egyik utas­hoz és megszólí­totta: — Megen­gedi, hogy újsá­got olvassak? — Mit óhajt? — kérdezett vissza értetlenül a meg­szólított. — Azt kérdez­tem öntől — vá­laszolta Veneran- da úr — vajon ol­vashatok-e újsá­got? — Ahogy óhajt­ja... — jelelte most már nyugod­tan az útitárs. — Felőlem elolvas­hatja az újságot...- - Csakhogy an­nak van egy aka­dálya. — Éspedig? — Éspedig az, hogy nekem nin­csen újságom. Igy­hát nem tudok új­ságot olvasni. Vagy úgy gondol­ja, hogy tudok új­ságot olvasni, ha nincsen újságom? ön talán tud olyan újságot ol­— Természete­sen, nem fogok ol­vasni — hagyta helyben Veneran- da úr. — Nem va­gyok olyan idióta, hogy azt képzel­jem, olyan újsá­Az újság vasni, ami nin­csen? — Nem, termé­szetesen nem... — helyeselt az isme­retlen útitárs. — Nos, ha ön nem tud olyan új­ságot olvasni, ami nincsen, hát én sem tudok. Miért lennék én különb, mint ön? — Kérem, ak­kor ne olvasson... — akarta lezárni a vitát a másik. got olvassak, ami nincsen. Ez csak ön szerint lehet­séges! — Én nem tud­tam, hogy önnek nincsen újságja! — De most már tudja... — szólt Veneranda úr —, mégis hajtja a magáét! — Ugyan! — el­lenkezett az isme­retlen —, ha nin­csen újságja, ter­mészetesen, nem fog újságot ol­vasni. — De vásárol­hatok! — csattant fel Veneranda úr. — Vagy talán azt gondolja, hogy nem vagyok képes ep- újságot meg­vásárolni? — Dehogyis, ké­rem! — No lám! — Nyugodott meg Veneranda úr. — Hálistennem, ne­kem itt le kell szállnom. Ki tud­ja. még mi min­dent nem hordana itt összevisszái Leszállt a vil­lamosról és maga elé mormogott: — Micsoda le­hetetlen alak! Az ember nem utaz­hat nyugodtan a villamoson, hogv ne zavarja meg valami idióta! Carlo Mandozi Fordította: Antalfy István ANYAGBESZERZŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező férfi munkaerőt keres az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi gyáregysége. JELENTKEZNI LEHET: Szabó Tibor gyáregységvezetőnél. I f X

Next

/
Oldalképek
Tartalom