Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-27 / 226. szám

1974. szeptember 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Érdemes-e lemondani a tárolóról? Ez a kérdés mostanában gyakran felmerült a szolnoki- Palla István körút 28. számú ház lakóiban. ......mi voltunk azok, akik m egértettük a tanács prob­lémáját és segítőkészen le­mondtunk a fáskamrákról” — írta május végén a Nép­laphoz küldött levelében Molnár Elemérné lakóbizott­sági tag. A földszinti tárolóhelyisé­gekből ugyanis viszonylag kis költséggel lakásokat le­het kialakítani. A lakók azért mondtak le a kamrák­ról. hogy több lakás legyen Szolnokon, enyhüljenek a lakásgondok. Sajnos az átalakítás úgy elhúzódott, annyi kellemet­lenséget okozott a ház lakói­nak, hogy egyesek talán már meg is bánták, hogy le­mondtak a kamrákról. „Mindjárt az átalakítás kezdetén balesetveszélyre hi­vatkozva áramtalanították a lépcsőházat és a csengő­ket... a harmadik lépcső­házban a mentőknek akadt dolguk, és jogosan háborod­tak fel azon, hogy a hord­ággyal a sötét lépcsőházban kellett a beteggel lemanőve­rezni.” Molnár Elemérné sa­ját kellemetlenségeik emlí­tése mellett azt is megírja, hogy a huzavona híre nyíl­ván elterjed a környéken, s akkor a szomszéd házak la­kói kétszer is meggondolják, beleegyeznek-e a fáskamrák átadásába. Az ügy tehát rtémcsak a ház lakóit érinti, hanem akadályozhatja az újabb lakások kialakítását is. A Néplaphoz írott pana­szos levél nyomán felvilágo­sítást kértünk a tószegi ve­gyesipari szövetkezettől, mi­vel a munkát a szövetkezet végzi. Amiért nem haladtak Több mint három hónap múlva ismételt sürgetésre jött meg a szövetkezettől a válasz, amelyet Gonda Fe­renc elnökhelyettes írt alá. E levélben az elnökhelyet­tes közli, hogy két alapvető ok gátolja a munkát. Az egyik: csak két lépcsőházban kapták meg a kamrákat. „A közműrendszer kiépítése úgy van megoldva, hogy a 3 lépcsőházas épület egybe­függő rendszert alkot, így az egybefüggő rendszerű köz­művek kiváltását, átalakítá­sát csak akkor lehet befejez­ni. ha valamennyi munka- területet rendelkezésünkre bocsátják.” A másik ok: „A középső lépcsőházban kijelölt terüle­ten a bontási munkálatokat megkezdve postakábelekkel találkoztunk, mely az erede­ti tervben nem volt megje­lölve.” A szövetkezet értesítette a lebonyolítót, a SZÖVTERV Szolnok megyei irodáját, hogy intézkedjen a kábelek „ki­váltása”, azaz áthelyezése ügyében. Ez azonban máig sem történt meg. A postát nem értesítették — Az embereknek érde­kük á munka mielőbbi befe­jezése, hiszen teljesítmény­bérben dolgoznak, és joggal emelnek szót, ha nem tu­dunk nekik munkát adni az építkezésen — mondta Tóth Lajos, a szövetkezet főköny­velője. A harmadik lépcsőházban két kamrát még nem adtak át a lakók. Ott még tart a huzavona, talán akkor átad­' J * ■'''PL'.*'" ' ' V' -U. ' -r ­|£ V • I szovjet hanglemez hetek A közelgő szovjet hangle­mez heteken mintegy félszáz újdonsággal — világhírű ze­neszerzők és előadóművészek nagy sikerű lemezeivel — je­lentkezik ismét a Melódia szovjet hanglemezgyártó vállalat a magyar oiacon. Ä szovjet lemezek magyaror­szági forgalma évről-évre emelkedik. Forintértékük az utóbbi öt évben megnégy­szereződött. s már idén is többszázezer forint értékű lemez talált gazdára. Több mint száz teljes óné­ra és húsz teljes balettzene. valamint számos szimfonikus és kamaramű jelenti a Me­lódia lemezválasztékát. Kö­zülük sok. egyedül szovjet kiadásban jelent meg a vi­lágon. A szovjet hanglemez he­tek újdonságai tovább széle­sítik az amúgy is bőséges vá­lasztékot s minden bizonnyal úiabb híveket szereznek a Melódia-márka kedvelőinek. ják, ha elkészül a közös tá­rolóhelyiség. Addig azonban az építők nem tudnak dol­gozni a kamrák átalakításán. A postakábelekről Cseke Zoltánt, a távközlési" üzem hálózatos osztályának veze­tőjét kérdeztem. — Sajnos nem egyeztették velünk a terveket, ezért úgy értesültünk az ügyről, hogy a megbolygatott dobozok mi­att zavar támadt a háló­zatban és ezt az előfizetők jelentették. A kábeleket át­helyezzük, ehhez azonban olyan helyiségre van szük­ség, ahol a dobozok bizton­ságban lesznek. Ügy néz ki, hogy ez a helyiség hamaro­san elkészül, és akkor körül­belül november 20-ig áthe­lyezzük a kábeleket. Gonda Ferenc, a tószegi szövetkezet elnökhelyettese levelében azt ígérte, hogy a kábelek áthelyezése után kö­rülbelül két hónappal át­adják az új lakásokat. Te­hát január vége felé befeje­ződik a ház lakói számára a kellemetlenség. Jobb szervezéssel Az építkezés mindig ké­nyelmetlenségekkel jár, ezt a szolnokiaknak mostanában aligha kell bizonyítani.' Jó szervezéssel azonban a Pal­la István körúti ház föld­szintjén épülő új lakások át­adása nem húzódott volna el ennyire. Ezt nemcsak a la­kók panaszára kell megje­gyezni, hiszen nekik, már nem sokat mond ez a meg- í állapítás, hanem azoknak, akiknek talán hamarosan dönteniük kell a kamrák át­adásáról. Ami a Palla Ist­ván körúton történt, az nem törvényszerű, és részletesebb feltárása talán elősegíti, hogy más házakban nem ismétlő­dik meg. B. A. Száműzve Visszalépek a KISZ- i be. hogy focizhassak. Aj szolnoki tiszaligeti na- i pok sportszabálva ? ugyanis szigorú: csak £ huszonhat éven aluli \ ..kiskorú”, vagy KISZ- \ cag íutóbbi korhatár nél­kül) villoghat szombat— \ vasárnap a pályán, csak \ ők rúghatnak hálószag- \ gató gólt. Mi tagadás, huszonhat'? elmúltam már. de fo­cizni azért szeretek. ..Beteg” a magyar fut-! ball s én nem gyógyít­hatom : száműztek a í oartvonad mellé... — sz Hétfőre befejezik a Tisza-híd javítását Szövetkezeti könyvhónap Tegnap a Magyar Könyv­kiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és a SZÖVOSZ sajtótájékoztatón ismertette a szövetkezeti könyvhónap programját. 1960 óta minden évben megtartják az őszi megyei heteket. Ennek kere­tében 400—500 irodalmi ren­dezvény lesz. Az országos megnyitót 'október 5-én Zir- cen tartják, Fábián Zoltán, Csak Gyula, Fodor András, Bertha Bulcsu, valamint a Veszprémi Petőfi Színház tagjainak közreműködésével. A rendezvényeket könyvvá­sárokkal, könyvkiállítások­kal kapcsolják össze. GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS Országszerte tegnap került sor a Képcsarnok Vállalat immár hagyományos grafikai hetének megnyitójára. A szolnoki Aba-Novák terem­ben huszonhét művész — köztük Kass János, Gacs Gá­bor, Gácsi Mihály munkáját mutatják be. Tegnap délelőtt ismét ope- ratív bizottsági ülésen vet­tek részt a 4-es műút kor­szerűsítésén dolgozó vállala­tok képviselői. Az ülésen a két héttel korábbi tanácsko­zás óta végzett munkákról, a felajánlások időarányos tel­jesítéséről adtak számot. Ez­után előterjesztették az UVATERV az útépítés befe­jező szakaszára készített munkaprogramját. A várha­tó kedvezőtlen időjárást fi­gyelembe véve az elkövetke­zendő időszakban — az új terv szerint — még nagyobb együttműködésre és a vál­lalt határidők pontos betar­tására lesz szükség. A válla­latok képviselői ígéretet tet­tek arra, hogy a munkaprog­ramban előírt feladatokat teljesítik. Az operatív bizottság ülé­sén egyúttal bejelentették, hogy a Tisza-hidat az ere­detileg vállalt határidőre, szeptember 30-án teljes szé­lességben átadják a forga­lomnak. • • • Nagyon elismerésre méltó, hogy a 4-es út építésében résztvevő vállalatok min­dent elkövetnek hogy az esős időjárás ellenére betart­sák a munkaprogramban ki­tűzött határidőket. Mind­azonáltal jó lenne, ha arra is gondolnának, hogy ideig­lenes átkelőket létesítsenek a szolnokiak számára. Jelen-' leg ugyanis — ha esik az eső méginkább — szinte le­hetetlen átmenni a Beloian­nisz utca egyik oldaláról a másikra. A Ságvári körúti kereszteződésben ez ráadásul fokozott balesetveszéllyel jár. Reméljük az építők ezen a gondon is mielőbb enyhíte-: nek A tanácsok segítségével javult A pedagógusok lakáshelyzete Az utóbbi két évtizedben szinte rendszeressé vált a pedagógusok lakáshelyzeté­nek felméréses megfigyelése, értékelése. A pedagógusok lakáshelyzetének javítására hozott párt-, állami és szak- szervezeti határozatok széllé, méből adódik ennek sajátos vizsgálata, mivel a lakáshely­zet nemcsak elsőrendű szoci­álpolitikai kérdés, hanem egvben oktatásügyi érdek is. A jelenlegi tervidőszak ered­ményeit. további feladatait összegezte tegnapi tanácsko­zásán a Pedagógusok Szer­vezetének Elnöksége. A községi oedagóguslakás- akciók keretében történő építkezésnél — mint megál­lapították — a telekárak és az építke­zési költségek nagymére­tű növekedése gondot okoz. Ezért a szakszervezet már az elmúlt esztendőben kérte az illetékeseket a kölcsönakció keretében nyújtható hitel felemelésére, elsősorban a fiatal, a faluban letelepedni szándékozó, és a körzetesí­téssel érintett pedagógusok érdekében. A kérést megél-- téssel fogadták és ettől az esztendőtől fogva lehetővé tették, hogy aa oktatáspolitikai párt- határozatban is kiemelt községi általános iskolák elsősorban a körzeti álta­lános iskolák építkezni szándékozó pedagógusai közül 150-en 180—200 ezer forint összegű köl­csönt kapjanak. Az oktatáspolitikai célkitű­zések mellett — természe­tesen — a szociális körül­ményeket. a gyermekek szá­mát és az életkort is figye­lembe kell venni. A tervidőszak első három évében összesen 447 közsé­gi szolgálati lakást vásárol­tak és a központi vásárlási keretet — helyi erőforrásból — mintegy 8—10 millió fo­rinttal egészítették ki. Több megyében — megyei tanácsi döntés ^lapján — vásárlás helyett szolgálati lakások építésére, illetve helyi épí­tések kiegészítésére használ­ják fel az összeget. A városi pedagógusok la­káskörülményei városonként igen eltérő. Budapesten és a megyei városokban — a nagymérvű lakásépítkezések ellenére — rosszabb, mint egyes megyeszékhelyeken a városi pedagógusok la­káshelyzete eddig is nagy részben a tanácsok segít­ségével javult, és ez a jövőben is tőlük várható. A fiatal pedagógusok szá­mára ideiglenesen ió megol­dási mód az albérlők háza. vagv a pedagógus szálló lét­rehozása. Ezt már számos város telismerte — köztük például Székesfehérvár. Szol­nok. Balassagyarmat és Ka­zincbarcika. Zöldövezet, fásítás Szolnokon A 900 éves jubileumára,’ 1975-re külsőségeiben is meg. szénül Szolnok. A lakosság jelentős társadalmi segítésé­vel nagy területeket fásíta­nak. zöldövezetet, parkokat alakítanak ki. A múlt évben például csaknem húszezer facsemete, az idén huszon­háromezer fát és cserjét ül­tettek ki. Ma már 265 utcát neveznek a virágok utcájá­nak. több mint huszonhétezer négyzetméter virágoskert díszük, szépíti a lakókörnye­zetet. Elkészült a Zagyva­parti úi lakótelep impozáns parkja is. amely több ját­szóteret övez. Kiépítették az óvodák, is-' kólák zöldövezeteit és meg­kezdték a közeljövőben épül lő Széchenyi lakótelep kör­nyékének fásítását. Az ősz­szel 26 hektár- tölgyerdőt te­lepítenek. együttesen pedig 250 hektáros zöldövezet, vál­tozatos erdei fafajtái bizto­sítják az egészséges környe­zetet. Amikorra az első la­kók beköltözhetnek a Kis- eveore több mint ötven hek­táros fiatal erdő már szépíti a tájat. A város 30 ezer négyzetméter virágos park­ja felett három iskola úttörő­csapata vállalt védnökséget, a városi tanáccsal kötött szo­cialista szerződés alapján. Binecz sógor vonata M ihály volt ő tulajdon­képpen, Binecz Mi­hály, de szerfelett népes és az együvétartozást folyton erősítő rokonságához kapcsolódva mindenki csak sógornak szólította. Ott la­kott Battonya határában, a Purghly birtok egyik négyes konyháján. Szálfaegyenes termetű, <Je- rék ember volt. Az ivásban sem akadt párja. Pontosab­ban szólva akadt egy, de ha sportszempontból nézzük ve­télkedésüket, jó harminc év távlatából is diszkvalifikál­ni kellett volna őt. Mert ki számított jó borivó magyar­nak? Az, aki csak úgy zutty, egy húztomban lezúdított né­hány litert? Csak úgy ukk mukk fukk minden ceremó­nia nélkül? Ugyan kérem! A megrögzött alkoholisták tesz­nek így! Aki mutatni akar­ta, hogy ő is valaki, az nó­taszó mellett mulatott leg­alább két napig, s akkor sem esett le a lábáról. De mi­lyen a szegényember sorsa? Még akkor, két nap után is bizonyítania kellett, hogy tartja magát, mint Kinizsi a malomkövet. Nem volt elég ahhoz két- lábon menni, ami ugyebár annyi italozás után már tisz­tes teljesítmeny, hanem nó- taszora ugrálni, népi táncos módjára csizmát verve kur- jungatni. No, de csak úgy, erejet fitogtatandó, a mezei nyúl ugrál. Az embert bo- londnaK nézik, ha nem kí­séri zeneszó. Ott kell lennie a bandának, s húzni hazáig. S itt volt a kutya elásva. Binecz sógor vetéry társa öt­ven holdon gazdálkodott, az öregnek meg semmi sem ju­tott. Azt az öt holdat ugye­bár, amit a felszabadulás után kapott, nem számíthat­ta akkor. Ráadásul a.vetély- társa a kocsma mellett la­kott, hamar „kimuzsikálták”. Binecz sógornak meg leg­alább a község széléig kel­lett rúgni a port a banda előtt, hogy csettintsen a jó­nép: „ez igen” . No, nem olyan nagyot, mint mikor Purghly Emilt látták nagy­ritkán bemenni az úrikaszi­nóba, de mégis csak csettin- tett. A sógor meg, felszed­te a nyúicipőt, s a vasút mellett elindult hazafelé. Egy évben egyszer volt az így. Se kutyája, se macská­ja — megtehette. Az embe­rek megértőén hüppögtek, s igazából a nagygazdát tar­tották bolondnak. Az viszont fütyült rájuk. — Ti vagytok a bolondok — hajtogatta — Nem látjá­tok, hogy öreg már ez a föld? Meg kell szabadulni tőle. Gógyés magyar volt, annyi szent, mert elitta az utolsó barázdát is, s a felszabadu­lásra szegény paraszt lett. Egyszer, ahogy ballagott az öreg hazafelé a sínek kö­zötti talpfákon, s már kö­zel járt ahhoz a vasúti őr­házhoz, melynek csirkeóljá­ban bújt el 1919-ben a föl­desúr, szembetalálta magát a vonattal. A masiniszta alig tudott lefékezni. Markos fű­tőjével együtt ugrott le a mozdonyról, hogy ellássák az öreg baját. Annak szeme sem rebbent. Fenséges nyu­galommal rendelkezett: — Ha én, Binecz Mihály jövök, álljatok félre ezzel a vacakkal. A fűtő mondani akart va­lamit, legalábbis a gigája rángatózásából arra lehetett következtetni, de az öreg belé fojtotta a szót: — Engem a kommíin alatt mindig felvett a' vonat. Meg­állt, ha utóiért. Azok a vas­utasok tudták mi a becsü­let. De ti __ M egvetően legyintett, to- vábbállt. Purghly Emilnek — aki­ről mellesleg szólva csak az ifjú generáció nem tudja, hogy közeli rokonságban állt a „legfelsőbb hadúrral”, — volt egy kicsit ütődött fia. Ma­gam is ismertem. Állandóan azt kérdezte a mezőn szor- goskodóktól: — Van ürge, van? Kicsi, nagy, nőstény, kan? Nos, ezzel a fiatalúrral gyűlt meg egyszer Binecz sógor baja. Igaz, csak átté­telesen, mert az úr agara volt tulajdonképpen a ludas. Az öreg döglesztő melegben kapálta negyedében a kuko­ricát. A dülővégi fa alatt lé­vő ebédjét megtalálta az agár. Mohón lefetyelte az aludt tejet, egyre mélyebben hatolva a köcsögbe, míg vé­gül beszorult a feje. Ügy forgott körbe-körbe fején a köcsöggel. — Húzd le, — parancsolta a fiatal úr az öregnek. Az meg imitálta, hogy rángatja. — Nem megy, mondta vé­gül, szét kell tömi a kö­csögöt. S ezzel akkorát oda­vágott a kapanyéllel, hogy az agár egyből feldobta a talpát. Lett is belőle hadd el hadd. Binecz sógor alig maradhatott a birtokon. Bezzeg az öreg Purghlyval, a kegyelmes úrral nem úszta volna meg olyan könnyen, mint ütődött fiával. Az ló­háton ülve húzott végig kor­báccsal azokon, akik felbosz- szantották valamivel, — akár az általa lassúnak tartott munkatempóval. Verés köz­ben mindig azt hajtogatta: ez kell a parasztnak. , Binecz sógor szerint egé­szen más kellett. Mégpedig olyan élet, hogy örömében igyon, ne bánatában. Szerfölötti örmében ivott is volna, amikor megérkez­tek a szovjet katonák. — Tudjátok ti, hol kell kezdeni, — dicsérte őketi — Csak az a baj, hogy egy korttyal sem tudlak benneteket meg­kínálni. — Se baj öreg, — mond­ta egy tatár képű, — majd főzünk mi jó pálinkát répá­ból, meg kukoricából, ha más nincs. Főztek is olyan jó 60 fo­kosat, hogy megbillent tőle a föld. — Most csúszik ki fcurghly lába alól. — jegyezte meg az öreg Binecz. Amikor a szovjet előőrsök már Orosháza környékén jártak, munkába kellett ál­lítani az utánpótlást szállító vonatot. Az öreg Binecz vág­ta az akácot, hordta a kuko­rica szárat, hogy legyen gőz a mozdonyban, mert bizony szén nem volt. S közben biztatgatta a katonákat: — Menjetek csak kedve­seim, azzal a pálinkával majd csak elboldogulok én magam is, de tinéktek utol kell érni Purghlyt. S ha utolértétek, csapjatok oda neki, mint én a tejesköcsög­nek. Pásztázó tekintettel végig­nézett a szerelvényen, s mielőtt füttyentett a moz­dony, ráírta az egyik szerel­vényre: Indult Battonyáról 1944. szeptemberében. Simon Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom