Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

4 SZOLNOK MÉGTEI NÉPLAP 1974. szeptember 15. Észt vendégeink programjából Zárómegbeszélés a megyei tanácsnál Holnap hazautazik a küldöttség •i A záróm elbeszélésen a „házigazda”, dr. Hegedűs La­jos köszöntötte a vendégeket! A pénteki budapesti lá­togatás után tegnap már a zárómegbeszélésre került sor Szolnokon a hétfő óta me­gyénkben tartózkodó észt küldöttség tagjai, valamint a megyei pártbizottság és a megyei tanács vezetői kö­zött. A tanácskozás — melyen részt vett dr. Gergely Ist­ván, a megyei pártbizottság első titkára, Szekeres László, dr. Majoros Károly és Barta László, a megyei pártbizott­ság titkárai, dr. Hegedűs La­jos, a megyei tanács elnöke, továbbá a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács számos vezető tisztségvise­lője — összegezte a baráti lá­togatás eredményeit, s egy­ben a testvérkapcsolat to­vábbi lehetőségeit is. Dr. Gergely István az Immár évtizedes múltra visszate­kintő találkozók gyakorlati hasznáról, a tapasztalatcse­re jelentőségéről szólt, míg Konsztantin Vaszílijevics Lebegyev, az Észt SZSZK Kommunista Pártja Köz'pon- ti Bizottságának másodtitká­ra, a küldöttség vezetője az elmúlt hat nap legemléke­Szolnokon, a József Attila úti lakótelep egyes számú épületével kapcsolatban kü­lönféle hangokat lehetett hal­lani. Többek között, hogy a műszaki átadás megtörtént, de a lakásokba nem lehet beköltözni. Az üggyel kap­csolatban felkerestük Kukri Bélát, Szolnok Város Taná­csának elnökét, aki a követ­kező tájékoztatást adta: — Elöl járóban el kell mon­danom. hogy azon a részen komplex lakótelep épül. há­rom ütemben. Az elsőben a József Attila úton öt. egyen­ként negyvenhat lakásos épü­let készül. A következő, a Mátyás király út folytatása­ként, a Csanádi György úti lesz, 316 lakással, majd az állomást sze­gélyező ívesházak következ­nek kétszáznegyvenöt lakás­sal. összesen hétszázkilenc- venegy lakás készül, átadási határidejük jövő év decem­ber 31-e. — Nehezítette a munkát a pontházak süllyedése. A ti­zenegy. tíz- és kilencszintes épületeket át kellett tervez­tetni nyolcszintesre. Ez a vá­zetesebb pillanatait idézte fel. A megbeszélés befejez­tével dr. Hegedűs Lajos át­adta a vendéglátók ajándé­kát. Észt barátaink ma elbú­csúznak Szolnoktól. A mai ratlan esemény új helyzet elé állította a tervezőket és a le­bonyolítókat egyaránt. Az át­tervezést soron kívül meg­csinálták, az Állami Építő­ipari Vállalat pedig részter­vek alapján megkezdte az építkezést. Nyilvánvaló, mó­dosítani kellett a határidő­ket. és újra összehangolni az építésben részt vevő vala­mennyi vállalat munkáját, a gyorsabb beköltözés érdeké­ben. Azonkívül most jött ki az építkezéssel járó minden gond és baj. A hét középén azonban a próbaüzemelés már megkezdődött, és öröm­mel mondhatom, hogy hétfő­től megkezdhetik a beköltö­zést a lakók is. s az idén át­adják a hátralevő négy épü­letet is. Kukri Béla elmondotta to­vábbá, hogy a háromütemű építkezés fontos politikai és társadalmi kérdés is. Az épü­letek elkészülte után kezd­hetik meg ugyanis azoknak a házaknak a szanálását, ame­lyek helyén a jubileumi em­lékmű, valamint több áru­ház és bérház épül majd. napot Budapesten töltik, hol­nap reggel pedig visszautaz­nak Tallinnba. A küldöttsé­get a Ferihegyi repülőtéren Szekeres László és dr. He­gedűs Lajos búcsúztatja. Vásárcsarnők épül Kisú j »»álláson Háromhajós. 760 négy­zetméter alapterületű vásárcsarnok épül Kis­újszálláson. Kivitelezőié a Tisza II. Tsz. Már el­készítették az acél tartó- és tetőszerkezetet, vala­mint a korszerű földalat­ti csapadékvíz elvezető csatornarendszert is. A csarnok oldalfalait most építik, hamarosan készen lesz a oalatető is. A csarnokban tizennyolc eladóteret és ugyanennyi raktárhelyiséget alakíta­nak ki. Az építkezés több mint 4 millió 700 ezer forintba került volna, de bontott vasszerkezetek vásárlásával és beépíté­sével az . összeg a felére csökkent.“ Október végé­re elkészül a vásárcsar­nok. mindössze a hom­lokzati üvegfalat tartó csőprofilok 8.5 ezer mé­ternyi anyagát n Ferro- glóbus Vállalat csak év végén tudja szállítani. Ennek ellenére ősszel már az úi. korszerű vá­sárcsarnokban vásárol­hatnak a kisújszállási háziasszonyok. József Attila úti lakótelep Hétfőtől költözhetnek a lakók A főtörzs monológja Mikor és miért lettem rendőr? Húszéves voltam és 1956-ot írtunk. Felfordulás mindenütt, még a kisközség­ben is Kőtelken, ahol éltem. November eleién gyűlést tar­tottak a tanácsnál. Húszán voltunk. A község vezetői és néhány DISZ-es Ott, hallot­tam. hogv lehet rendőrnek jelentkezni. Tizenöten jelent­keztünk és ,öten maradhat­tunk. A csopaki ..piros” ho­mokon képeztek ki bennün­ket. Megtanultuk, hogv kell bánni a pisztollyal, a eolvó- szóróval. a géppisztollyal, mikor kell intézkedni és azt is. hogvan kell a rendőrnek viselkedni. Akkor belénk sulykolták: a rendőr mindig udvarias, de határozott. Hogy vannak, akik azt mondiák. nyersek né­ha durvák vagvunk? Egv ré­szeg kötekedő, garázda engem is kihoz a sodromból. De ha közülünk valaki egv apróbb szabálytalanság, vagv egy­szerű igazoltatás esetén dur­va. modortalan. a rendőri magatartás alapvető szabá­lyait sérti meg. Mi azért va­gyunk. hogv a tisztességes, becsületes emberek bizton­ságban éltnek. Lassan 15 esztendeié va­gyok Nagykörűn körzeti megbízott. Már mind a két­ezer néhányszáz lakosát is­merem. Ok is engem. Mie­lőtt ideiöttem. nem volt rendőre a falunak Nem múlt el egv búcsú, egv szil­veszter. nevezetesebb név­nap. disznótor késelés, vere­kedés nélkül. Két-három esz­tendőn át nagyon szigorú voltam. Azóta elvétve for­dul elő. hogy garázdaság, ve­rekedés miatt feljelentést kell tennem. Higgye eL sokszor elég a rendőr jelen­léte. A legérdekesebb ügvem? A csataszög! Szebb Élet Tsz szolgáltatta. Egv kis faluban mindiárt feltűnik, ha valaki egyik napról a másikra köl­tekezni kezd. Hát még ha a presszóban hétköznap este 300 forintot fizet és 200 fo­rint borravalót ad. amit ígv kommentál: ..futia a tsz pénzéből”. A naavkörüiek. ha szokatlan, furcsa dolgot látnak, hallanak eljönnek és elmondiák. én pedig tovább­adom. A tsz dolgairól is 6ok aoró mozaikom volt már. amikor a zárszámadás előtt két naooal eliött hozzám a főkönyvelő, és letette elém a leleplező vallomást. Két éve történt, büntetőper lett a vé­ge. Miiven egv napom? Haj­nalban kelő család vagvunk. A három gverek már hatkor bebuszozik Szolnokra az isko­lába, A feleségem takarítani megy. én megetetem a nyu- laimat aztán reggeltől estig a községet, a határt iárom. Sokat vagvok emberek kö­zött. Meg-megszólítanak: ..Goda elvtárs. erkölcsi bi- zonvítvánv kellene”. A régi öregek már csak ígv mond­ják: ..János fiam. nézzen már utána. dézsmália valaki a gyümölcsösünket!” Ha pedig abban a körzetben iárok. ahol tanácstag vagvok. én kérdezem: van-e valami or­vosolni való. Tíz éve kérdez­getem. 1964-ben választot­tak meg tanácstagnak. Azóta minden ciklusban rám ad­ták a voksukat. Nincs annál iobb. mint mikor érzi az ember, megbíznak benne. Ha nem lennék rendőr, mi­hez kezdenék? Fel sem me­rült még bennem. De van szakmám. Hivatásos gépko­csivezető vagvok. és tavalv érettségiztem a törökszent­miklósi mezőgazdasági szak­középiskolában Miért tanul­tam? Mezőgazdasági vidék Nagykörű környéke, és nem árt. ha kicsit én is értek a evijmölcs-. a növénytermesz­téshez. az állattenyésztéshez, amiből a községbeliek élnek. Meg hát nőnek a gyerekek. Az idősebb fiú 15 az ikrek 14 évesek. Meg kellett előz­nöm őket. hogv segíteni tud- iak. ha megkérnek. K. K, Az aranykoszorús csapat Bugyi Béla lakatos, de hegeszt is, ha kell A nagycsarnokban, a gé­pek dübörgése mellett bi­zony nehéz szót érteni. Vij­jog a köszörű, sistereg a he­gesztőpisztoly, s mindent túl­harsogva dübben a nagyka­lapács. A nagykalapács tizenkét kiló, rá van írva, mutatják. Próbáljam meg, biztatnak. Megpróbálom, s kissé na­gyobb tisztelettel nézek ar­ra, aki most épp egy ilyen­nel egyenget. Emeli, lesújt, emeli, lesújt. Táncol a kala­pács, megfeszülnek, játsza­nak a kidolgozott izmok. Ahhoz, hogy a vas kezük­höz szelídüljön, nemcsak szaktudás kell, hanem erő is, nyers fizikai erő. Ezért lepődöm meg, hogy akit ke­resünk, Sz. Kiss Gyula, a brigádvezető, vékony, szinte cingár fiatalember. Társai- mégis sokra tartják. Becsü­lik szakértelmét, azt, hogy mindig segít, ha szükség van rá, becsülik a 17 évet, amit itt töltött el, ebben a gyárban. Hégi ismerősöm, a másik brigád vezetője mond­ja is; na nem előtte, mert­hogy minek szembe dicsér­ni; ügyes srác a Gyula, de jó a brigádja is. Egy ember nem ember Sz. Kiss Gyula sem ma­gáról, inkább a brigádról szól szívesebben. — Egy ember nem ember. Olyan ez, mint a fociban. tóm, nagyon jó brigádok vannak itt. Most például három brigád egyszerre kezdte el gyártani ugyanazt a terméket. Aztán figyeljük egymást, ki hol tart, mert- hát egyikünk sem akar le­maradni. Ha már vállaltok... — így aztán még olyan is van — veszi át a szót Per­jés! József, a brigád leg­gyakorlási időt adott. Erről mi önként lemondtunk — mondja Sz. Kiss Gyula. — A brigád az új ember tel­jesítményét is hozza. Segí­tünk nekik, igyekszünk aa újonnan végzett szakmun­kásokat is nevelni, begyako­roltatni. Ezek a rajzok, amik­ből dolgozunk, elég bonyo­lultak. Ilyennel az iskolá­ban nem találkozhattak. Ezt itt kell megtanulni. Itt van például Feri. Alig két éve, hogy hozzánk került, most már teljesen önállóan tud dolgozni. Rá kell húzni egy kicsit — Egy idősebb szakmun­kás meilé voltam beosztva, — meséli Mucza Ferenc — előbb csak segítettem, az­tán már csinálhattam ma­gam is, de mindig leellen­őrzött. Később aztán ez az ellenőrzés is elmaradt. Bele­jöttem. Mucza Ferenc már dolgozik — Természetesen társadal­mi munkát is vállaltunk, — mondja Sz. Kiss Gyula.' — A 900 éves Szolnokért 16 órát ajánlottunk fel fejenként. Tizenegyünknek eddig kö­rülbelül 120 óra van mejg. A tiszaligeti sportcsarnoknál dolgoztunk és segítettünk a vízikarnevál előkészítésé­ben. Lakatos szakmui'fikát végeztünk, van aki 30’—40 órát is dolgozott. • • • Amikor búcsúzom, már régen letelt a hivatalos műsiak. De a brigád még marad A nagycsarnokban tovább vij­jog a köszörű, sistereg a hegesztőpisztoly, dübben a nagykalapács. Rá kell őriz­ni egy kicsit, mondták trió- solyogva. Kép és szöveg: Trömböczky Péter Perjési József és Sz. Kiss G yula megbeszélik a követke­ző műveletet Ha nincs együtt a csapat, megette a fene. Hiába van­nak nagyágyúk. Mióta a mi „csapatunk” együtt van. kétszer kaptunk aranyko­szorút. Most pályáztuk meg harmadszor. A GANZ Villamossági Mű­vek szolnoki gyárának kol­lektívája a XI. kongresszus tiszteletére már október vé­gére teljesíteni akarja az éves tervet. Mindehhez ar­ra van szükség, hogy egy- egy nagyobb gyártmány, például az óriástranszformá­torok vasszerkezete a tava­lyinál lényegesen hamarabb elkészüljön. — Mi azt vállaltuk, hogy határidőre elkészítünk min­den darabot. Most például egy 26 tonnás transzformá­tor vasszerkezetét csináljuk líbiai exportra. Csak példá­nak mondom, hogy tavaly egy 8 tonnás kisebb trafó­nak öt hét kellett. Most ez sem fog tovább tartani. Eb­ben persze nem egyszeregy kis túlóra is benne van, de az is, hogy összeszoktak az emberek, jobban húznak. Meg aztán kialakult egyfaj­ta vetélkedés is a brigádok közölt. Nyugodtan rnondha-. idősebb lakatosa, hogy néhány nappal hamarabb vagyunk meg, mint a ki­szabott határidő. Nekünk még sose volt, csúszásunk. Olyan itt nem lehet. Segí­tünk egymásnak, ha kell, hogy gyorsabban menjen. Meg itt van például Béla. Nem vette ki a szabadságát a múltkor, mert tudta, hogy szükség van a munkájára. — Nem arról van szó, hogy nem lehet pótolni az embert — mondja Bugyi Béla, — egyszerűen tudni kell, hogy mi az, ami ránk tartozik, s ha már vállaltuk, annak a munkának készen kell lennie. — És az sem mindegy, hogyan — szól ismét Sz. Kiss Gyula. — Mondhatom, hogy szinte önmeózást csi­nálunk. Mielőtt kiadunk a kezünkből valamit, mi ma­gunk is megnézzük azt. amit a meo fog majd vizsgálni. Sem tavaly, sem az idén ed­dig nem volt selejtünk. Vál­laltuk. hogy a selejtszáza­lék 0,8 alatt lesz. De így ezt nem is nehéz teljesíteni — mondja mosolyogva. — A gyár a brigád új dolgozóira kétszáz óra be;

Next

/
Oldalképek
Tartalom