Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
5 1974. szeptember t5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ismeretlen Kossuth levelek Propagandistáknak ajánljuk A kon vertrencia-dmé A tiszafüredi Kiss Pál mű- team dokumentációs anyagában két eddig még nem körött Kossuth-levél található. Mint a korai alapítású múzeumokban, (gy Tiszafüreden is -— ahol 1877-ben kezdte meg gyűjtését a Régészeti Egylet — nagyobb lehetőség kínálkozott a szabadságharc és annak jelesebb egyéneivel kapcsolatos dokumentumok, kéziratok beszerzésére. Ebben az időszakban a múzeumok anyaga általában adományok és csak ritkább esetekben vásárlások útján gazdagodott. A tulajdonosok — a mai gyakorlattól eltérően — gyakran ajándékozták a múzeumoknak féltve őrzött kincseiket, magángyűjteményük becses darabjait, hogy A Törvényhatósági Tudósítások az első reformkori országgyűlés (1832—1836) berekesztése után az Ország- gyűlési Tudósítások fol.yta3 szolnoki újvárosi iskola volt igazgatója, a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. Beszélgetés közben ránéz az órájára. — Csengettek. Éppen most. De ez már nem nekem szól, s ilyenkor elszorul a torkom. Aztán pedig az jut eszembe, hogy az én helyemen most más kap fejgörcsöt, hogy hány gyereket kellene még — létszámon felül is — elhelyezni a napköziben, menynyivel több elsős növeli a gondokat, mint tavaly, hogyan sikerül az órabeosztás? Erre gondolva egy pici köny- nyebbséget érzek. Könnyebbséget, de nem kárörömet. Én soha nem leszek ellendrukker. Ha arra járok, nem azt akarom hallani, hogy akkor volt a jó, mikor én voltam az igazgató, hanem azt. hogy az én iskolámban ezután is jó eredményeket érnek el. — Tíz évig dolgoztam ott. Először helyettes, majd.igazgató lettem. Harminchat évi munkámnak erre az utolsó tíz évére vagyok legbüszkébb, mert ezt Szolnok munkásnegyedében dolgoztam végig. Az iskola tanulói 85 százalékban munkásszülők gyeezzel is gazdagítsák nemzeti múltunk emlékanyagát. Énnek révén került a szabadságharc Tiszafüredre vonatkozó kéziratos és nyomtatott dokumentumai mellett a múzeumba a két Kossuth Lajos által írott levél is. Az első levelet dr. Schlei- minger László ajándékozta a múzeumnak 1902. máius 15- én, míg a második levél adományozóié és múzeumba kerülésének időpontja egyaránt ismeretlen. A leveleket Kossuth Lajos még a szabadságharc előtt írta; 1836. május 10-én. illetve 1840! szeptembere 23-án. Az 1836-os levelet a Törvényhatósági Tudósítások ügyében írta a Budamércn tartózkodó Üjliizy Lászlóhoz. alázatos szolgája Kossuth Lajos nik tásaként jelent meg 1836— 1837 között. A vármegyékben kialakult ellenzék véleményének országos publikálását jelentette. A szerrekei, s azt pedig valóban komolyan, halálosan komolyan kell venni, hogy ezeknek a gyerekeknek több segítséget kell adni. Nevelni kell a gyerekeket, a kultúra iránti igényességre, a szabad idejük jó kihasználására, az olvasásra. A mi iskolánkban mindennapos használatú eszköz a lemezjátszó, magnó is... mindent fel kell használni a gyerek egyéniségének kiteljesítésére, fejlesztésére. Ez jelenti a kiemelt foglalkozást, a segítséget. Ezek között a gyerekek között rengeteg a jó képességű, ég nagy bennük az akarat, a feltörekvési vágy. Ezért volt jó ott dolgozni. Kell végezni mozgalmi. — társadalmi munkát is, mert hasznos. Higgye el, az nettem az életem kiegészítése. Mit is csináltam? Részt vettem a szakszervezeti, a pártoktatásban, földrajzi munkaközösségvezető, szakszervezeti vezetőségi tag, pártpropagandista voltam, s most a pártoktatásban aktíva vagyok. Azt hiszem, maradok is. Igaz, hogy most már nyugdíjas vagyok, de nem akarok minkesztőség a vidéki levelezők hálózatát is kiépítette a tökéletesebb tájékozódás, a pontosabb információk érdekében. Az egyik ilyen vidéki „tudósító” lehetett a címzett Űj- házy László is. aki a Sáros megyei közgyűlésekről tájékoztatta Kossuthot. Az 1795- ben született Űjházy László a Sáros megyei ellenzék egyik jeles képviselőié volt. 1837-ben Lovássy és társai mellett a Sáros megyei gyűléseken mondott heves felszólalásai miatt felségárulási perbe fogták, majd börtönbe zárták, ahonnan csak 1840- ben szabadult. Ugyanebben az időszakban került Kossuth Lajos is börtönbe. Már az Országgyűlési Tudósítások kiadása is problematikus volt, nyomdai előállítását nem, kőnyomdai sokszorosítását pedig csak kezdetben engedélyezték. A kőnyomdai sokszorosítás betiltása után az országgyűlési ifjak másolták le az igényelt pélaanvszámban. Szintén kézírással' sokszorosították a Törvényhatósági Tudósításokat is, de rövid idő elteltével betiltották a lapot, majd amikor azt továbbra is megjelentették, Kossuthot letartóztatták. Mindkét levelet a múzeum gondosan őrzi egyéb értékes — Jókai, Kazinczy — kéziratok társaságában. FA dent abbahagyni, a pártoktatásban akarok tovább dolgozni... Hack Márton, a szolnoki Verseghy gimnázium volt igazgatója, a TIT, a HNF, a Pedagógusok Szak- szervezete tisztségviselője, a Munka Érdemrend arany fokozatának tulajdonosa, 1939 óta pedagógus, 1952 óta igazgató. — A pálya befejezése szép dolog, mégsem szívesen beszél az ember róla. Nehéz csokorba kötni az emlékeket. Az életpálya egyik legfontosabb meghatározója a származás, egyszerűbben mondva az, hogy honnan jött az ember. Én faluról, a Békés megyei Almáskamarásról. A falu és a falusiak iránti vonzalmam máig is megmaradt, s ez adta a pedagógusi munkám legnagyobb élményét. De még mielőtt ezt elmondanám, hadd említsek meg még egy tényt, amelyik, meghatározta az életpályámat: az első világháború. Hadiárva lettem, így kerültem a fővárosba, árvaházba, ahol tanulhattam. Amikor eljöttem otthonról, volt olyan osztálytársam, amelyik sírt, mert ő nem tanulhatott, még irigyelt is engem. Hát nem furcsa? — Nehéz körülmények között, de tanár lettem. Csillaghegy, Vasvár majd Nagyvárad után 1946-ban a szolnoki Verseghy gimnáziumba kerültem. Jóhírű gimnázium volt, ezért egy fiatal tanárnak „lecke” is. Igyekeztem felemelkedni a szakmai színvonalhoz. Ez lelkesített. — De lelkesített egy sokkal nagyobb hatású élményem, a negyvenhatban megindult népi kollégiumi mozgalom. Az iskola a változó, lüktető élet központja lett, pezsgő, alkotó, optimista légkörrel. Ott nem lehetett nem lelkesedni, ott diák. tanár egymást nevelte. Igen, én is változtam, nevelődtem a gyerekekkel. A szemem előtt alakult az új diákság. Akkor született meg a diák ön- kormányzat... ’ 1952-ben én lettem az igazgató, egészen a legutóbbi tanév végéig. Most kezdtem volna a harminchatodik évet. De nem kezdem. Most már nyugdíjas vagyok. Ha összegezni, mérlegelni kellene az életpályámat, azt tudnám mondani, szép volt, érdemes volt — a gyerekek miatt. Ok adják a pedagógus munkájának az értelmét, ,L Z». Ma szinte közhely számba megy a polgári és a kispolgári közgazdászok, társadalomkutatók vagy politológusok között az a tézis, hogy a szocializmus és a kapitalizmus között igazán lényeges minőségi különbség nincs; az eltérések, ha vannak is, csak a felszíni formát és nem a lényeget érintik, Hiszen — úgymond — mind a nyugati „szabad világ”, mind a „keleti tömb” országaiban olyan társadalom alakult ki. vagy van kialakulóban, amely egy alapvető és általános érvényű, elkerülhetetlen szükségszerűséggel létrejövő és a legtöbb polgári teoretikus által ipari társadalomilak, egyesek szerint már posztindrusztriális (ipari-utáni) civilizációnak nevezett formációnak legfeljebb két némileg különböző változatát képezi. Ez a felfogás tehát első pillantásra — úgy tűnik — elismeri a szocialista társadalmi berendezkedés létjogosultságát, azonban ez az elismerés alapvetően a burzsoázia szempontjából történő. a nemzetközi tőkésosztály érdekében álló felemás elismerés, amely a szocializmus igazi jellegzetességeit, a tulajdon társadalmi jellegét, a társadalmi viszonyok ki- zsákmányblásmentességét, a szocializmus emberközpontúságát, a munkásosztály vezető szerepére alaoozott humanizmusát lényegében tagadja, és zárójelbe teszi, elmossa azt a világtörténelmi jelentőségét, hogy új szakaszt — Marx szavaival az előtörténet után az igazi történelmet — nyit meg az emberi társadalmak fejlődésében. A szocializmus ilyen „elismerése” egyértelműen azzal is együtt jár, hogy a szocializmust a kapitalizmusban oldja fel. Példának talán leginkább Rostow amerikai közgazdász-politológus nézeteit, a „növekedési szakaszok elméletét” említhetjük meg. Rostow szerint az emberi társadalmak történetében a mezőgazdaságra alapuló „hagyományos” társadalmakat bizonyos átmenettel felváltja az Iparra épülő dinamikus társadalom. Ez azonban csak bizonyos szakaszokon keresztül mehet végbe (nekilendülés. technikai érettség, magasszintű tömegfogyasztás szakaszai). Hogyan fejeződik ki Rostow szakasz-elméletében a szocializmus és kapitalizmus látszólagos közeledése, lényegében véve a szocializmus feloldása a kapitalizmusban, vagyis a szocializmus tényleges tagadása — az anti- kommunizmus? Rostow szerint a fejlődés kívánatos végpontját. a „tömegfogyasztás társadalmát" természetesen a fejlett tőkésországok, főleg az Egyesült Államok képviselik. A Szovjetunió és a többi kelet-európai ország viszont mindeddig azzal a A tiszafüredi Kossuth téri Általános Iskola tantestülete úgy véli. hogv az iskolának lehetőleg mindazt meg kell adni a gyermekeknek, amit az otthon — az anyagiakon és a szülői szereteten túl — nyűit. Bizonyos értelemben — tgv például a szellemi lávák evaraoitásá- ban és a közösségi életre nevelésben — még többet is. Szerteágazó a tanulókkal, meg az iskolát Patronáló szervekkel iól összehangolt munkát kíván ez a tantestülettől A mozgalmi önkormányzat fejlesztése érdekében * Kossuth téri iskolában öt éve működik az úttörő tanács. Az igazgatóval egyetértve hatá- tározzák meg a szakkörök iellesét. számát, az órán kívüli sporttevékenység szerproblémával küszködött, hogy a nekilendülést, az ipari fejlődés beindítását kibontakoztathassa. s eljuthasson a technikai érettség stádiumába. Tekintettel azonban — fejtegeti Rostow — ezen országok társadalmi és egyáltalán civilizációs elmaradottságára, ezt a folyamatot a világnak ebben a részében a „kommunista diktatúra” eszközeivel valósították, illetve gyorsították meg. Rostow kénytelen-kelletlen elismerni, hogy ezek az országok, elsősorban a Szovjetunió eljutottak az érettség szakaszába, egyoldalú érvelését viszont azzal a vulgáris rágalommal folvtat.ia, hoev a Szovjetunió technikai érettségét, az ebből fakadó lehetőségeket „világ- uralmi törekvéseinek” realizálására konvertálja, váltja át. A primitív vádaskodás (ami tulajdonképpen a „vörös veszély” hirdetésének egy újabb variációja) azonban még primitívebben megalapozott fejlődési perspektíva felvázolásával folytatódik. A szocialista országok. úgymond, egyre inkább „rákényszerülnek” a lakosság fogyasztási igényeinek kielégítésére. Ez a folyamat pedig (különösképpen az automobilizmus terjedése és a peremvárosok kiépülése) szükségszerűen odavezet — így Rostow —, hogy a kommunista berendezkedés eltűnik a színről és ezekben az országokban is kialakul — persze az amerikai mintára — a „tömegfogyasztás társadalma". íme, egy elméleti modell, amelynek ez a még igen vázlatos Ismertetése is felfedi, a polgári konvergencia-elméletek lényegét, politikai funkcióját: a két rendszer hason”) ásának vagy közeledésének teóriája a tények ideologikus elferdítésével olyan propagandaeszköznek bizonyul, amely a történelmi fejlődéi: netovábbjának az amer rikai típusú társadalmi , berendezkedést tünteti fel, s a szocializmus lejáratását, társadalmi rendjének fellazítását célozza. Léteznek persze a konvergenciának egyéb elméleti típusai is, amelyek a maguk ideológikus módján a „közeledés” bizonyítására olyan gazdasági folyamatok lejátszódásával is érvelnek, mint például az az egyébként meghatározott értelemben és külső jegyeit tekintve ténylegesen érvényesülő folyamat. hogy a fejlett tőkésországokban a gazdaság szabályozása és tervezése, a szocialista országokban pedig a piaci kategóriák, az áru- és pénzviszonyok nagyobb fokú érvényesítése kap teret. Amiről viszont ezen elméleti fejtegetésekben megfeledkeznek, az „csupán” az az apróság, hogy egyrészt a termelési, társadalmi és tulajdonviszonyoktól elvonatkoztatnak, másrészt a terv vezését. az iskolarádió és a faliújság programját, tartalmát véleményt nyilvánítanak a tanórán kívüli iskolai munkáról. Mint általában más intézményekben. a tiszafüredi Kossuth téri iskolában sem bővelkednek helyiségekben. Ezért döntöttek úpv. hogv a pincében kialakult két ebédlő a déli órák kivételével az úttörők, kisdobosok rendelkezésébe áll. Berendezése egyre inkább bővül. Az úttörőotthonnak van televíziója. rádióia. filmfelvevő gépe. magnetofonja. Az esvik tanár gokartot csinál a tanulók számára. Az iskolát patronáló ktsz KISZ- szen/ezete úttörő stúdiót szerelt fel. s farost lemezzel vonta be az úttörő otthon mennyezetét, A volt TÜZÉP és a piac eszközjellegét teljesen figyelmen kívül hagyják. Vagyis nem veszik tekintetbe, hogy a kapitalizmusban a tervezés minden szinten a tőkésosztály egészének és különösen a monopoltőkének az érdekeit szolgálja, a szocializmusban pedig a tervezett és szabályozott piac as egész nép érdekeit szolgáló tudatos társadalom- és gazdaságpolitikának rendelődik alá. Külön kell szólni a kispolgári, úgynevezett „újbaloldali’’ konvergencia-elméletekről, amelyek átveszik, a burzsoá közel edéselméletek alapgondolatait. azonban mindezt elvont, utópikus embereszmény koncepcióból levezetve arra a következtetésre jutnak, hogy a tényleges világszocializmus technokrata jellegű és a kapitalizmus nyomdokain halad; a személyiséget el nyomó racionalizált ipari vagy fogyasztói társadalmat valósít meg, s távolodik a szocializmus általuk kéozelt céljától, mely nem más. mint az ösztönök felszabadítása. a munka játékká változtatása, s amelyhez politikai küzdelem helyett, társadalmi forradalom helyett — vagy azt megelőzően —- csak az egyén mindenek- felettiségét érvényesítő „életforma-forradalom” vezethet el. Bár a terjedelem korlátozott volta nem engedi meg, hogy részletesebben kifejtsük, egy alapvető ideológiakritikai szempontra utalnunk kell. Nem elégedhetünk mee azzal, hogy kimutatjuk, mennyire következetlenek, ellentmondásosak az ■ ipari társadalmak és a konvergencia vázolt elméletei, hiszen a marxista ideológia-értelmezés egyik fő módszertani elve, hogy az ideológiák meg- hasonlottságai mögött nem az ideológusok következetlenségeit, hanem sokkal inkább a társadalmi valóság dialektikus ellentmondásait kell' megkeresnünk. Ezek az objektív ellentmondások pedig korunk jellegében és valóságában adottak: a két rendszér közötti viszony dialektikusán a szocializmus javára változó és formáit váltó szembenállásában. Abban, hogy a szocializmus viszonylag elmaradott országokban épült fel, illetve épül, s ezekbep az országokban a szocialista építés együtt jár az ipari forradalom feladatainak befejezésével, s a tudományos-technikai forradalom kezdeteinek kibontakoztatásával. Abban, hogy a mai kapitalizmus a végletekig hajtja a termelés és a szociális szférák társadalma- sulása és a tőkés uralom közötti ellentmondást, s — bár átmeneti fellendülésekre, gazdasági dinamikára is kéDes — világtörténelmileg önmagát túlhaladott társadalmi alakulattá válik. G. Márkus György telep heivén úiabb sportpályát akar létesíteni az iskola. hogy a napközisek na zavariák a tornaórákat. A tanulókat is igyekeznek bevonni az öntevékeny munkába. Ennek egvik bizonyítéka a barkács-technikai szakkör által készített virágtartók sora. Az úttörőraiok felveszik a kapcsolatot szocialista brigádokkal is. E néhány példa 1« azt bizonyítja. hogv a tiszafüredi Kossuth téri iskolában helyesen ítélik meg azt. hogv az iskolák tanórán kívüli életének sokoldalú, összehangolt feilesztése jelentheti csak á tanulók számára a második otthont. melvnek elsőrendű hivatása a szociaá lista embertípus nevelése. & a A jászberényi városi-járási könyvtár Nagy László Lázár ceglédi grafikus 60 kisgrafi- kájából rendezett kiállítást. Nagy László Lázár eddigi munkássága a magát önművelő, tehetségét nehéz, de következetes , gyakorlással kibontani tudó alkotó személyiség eredményeiről, siketéiről számol be. A könyvtárban kiállított ex librisek is érdekes dinamizmusról vallanak. Nagy László a kisméretű lapokon általában sokféle tárgyat, figurát szerepeltet s ezeket sikerül párhuzamosan metszett vonalnyalábok ölelkező vagy széttárulkozó íveivel egységes kompozícióba fognia. — Hogy a tárgvszenl zsúfoltság nem szükségszerűsége a tartalmas mondánivalónak, azt jól illusztrálja néhány olyan lap, amely éppen e stilizált fekete-fehér vonalnyalábokat teszi a kép lényegévé, ebból é !tve fel miniatűr napsütötte tájképet vagy a vízben ús-ó test változó mozgásformáit. E kiállítás kapcsán — hasznos tanulságként — feltétlenül szót kel! ejtenünk Nagy László művészetnépszerűsítő, szervező munkájáról is. Cegléden egységes szervezetté sikerült alakítania a kisgraíi- kagyűjtők 30—40 fős táborát. Ez a kör évek óta egyedülálló művelődési programot valósít meg. Előadássorozatokat rendeznek, az ország nagy művészeti hagyományokkal rendelkező városait csoportosan látogatják meg, de a kör is helyt ad országos gyűjtő és művész találkozóknak. A? „Tisztelt barátom! A jelentést, amiről egymás között szólottunk küldöm. — 's tudom sértésnek venné, ha még külön kérést is szükségesnek tartanék, hogy ez ügynek terjesztésétől segéd kezeit meg nem vonni méltóztassék. — Esedezem mind azáltal teljes tisztelettel, méltóztassék engem mihamarabb értesíteni, számolhatok e arra, hogy a Sárosi közgyűlésekben előfordulandó országos érdekű dolgokról, röviden velősen de pontosan tudósítva leszek? A tudósítások utolsó toldalék száma már iratik, ’s jövő postán megküldendő. — En szokott tisztelettel és megbecsüléssel vagyok Pest Május 15. S36. Vallomások as élet értelméről Pár napja vették át a kitüntetést, néhány napja nyugdíjasok. Nemrég még iskolai gondok foglalkoztatták őket. * « VgH Józsefné, A tanulók második otthona Ceglédi grafikus Jászberényben