Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

1974. augusztus 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rendkívüli énekes Szolnokon A Collegium Musicum hangversenye AZ EMBER ÉS A KÖRNYEZET (3.) „A jólét barométere99 Ritkán hallható különleges élményben volt része az el­múlt héten a régi muzsika kedvelőinek a Szolnoki Ga­lériában. Fiatal magyar hangszeres művészek együt­tese mutatkozott be a kiváló belgiumi flamand énekes, Zeger Vandersteens közre­működésével. Az együttes tagjai. Fischer Iván — viola da gamba. Kecskés András — lant és chitarrone, Stadler Vilmos — blockflőte és Tódy Ilona Éva — csembaló, akik egvénen- ként is kitűnő művészei hangszerüknek. Szólistaként is igen szén sikerrel szere­peltek. Elsősorban a barokk korszak szerzőinek műveit szólaltatják peg eredeti el­képzelésben. ( illetve stílus­ban a korhű, intim hangula­tot ébresztő hangszereken. Nagyszerűen kidolgozott összjáték, a művek tudatos felépítése jellemezte előadá­sukat. A kíséret szerepét is nagyfokú érzékenységgel. íz­léssel. igen stílusosan oldot­ták meg. A muzsika sajátos díszítő elemeit 'biztos techni­kai tudással, mindig kifeje­zően érzékeltetik. A Collegium Musicum hangversenyén közreműkö­dő világjáró fiatal 33 éves szólista. — Zeger Vander­steens fantasztikus adottságú énekes. Mint kontratenor egyforma könnyedséggel éne­kel bariton, tenor, alt és szoprán hangon. Ez a képes­sége irányította figyelmét elsősorban arra, hogy a re­neszánsz és barokk századai­nak gazdag zenei anyagát az eredeti módon szólaltassa meg. Ugyanis abban az idő­ben férfiak énekelték az alt és szpprán szólókat is. Az egyébként mérnöki diplomá­val rendelkező művész mu­zikalitása. kifinomult stílus­ismerete. tökéletesen biztos intonációja meggyőzött arról, hogy kivételes képessége esz­köz csupán a zenei mondani­való kifejezésére. Tehát nem egy bizonyos fajta egyoldalú énekesi attrakcióról van szó. (Bár hozzáteszem, hogy raj­ta kívül csak kilenc férfi ké­pes még erre a világon.) Óriási hangterjedelme, pu­ha meleg tónusú hangjának valamennyi regiszterében természetes kiegyenlítettség­gel párosul, ami önmagában is csodának számító érdekes­ség. Különösen Dowland és Caccini dalaiban nyújtott maradandó élményt hallga­tóinak. Tetszett- a műsorösszeállí­tás. melyben a kor legna­gyobb alkotói mellett (Scar­latti. Corelli, Telemann) a ma már szinte teljesen is­meretlen szerzők (I. Joseph, Galilei, I. Leopold) művei is helyet kaptak. A koncert minden szépsége és érdekes­sége mellett még felhívta a figyelmet valamire, amit a művészek maguk is lelkesen szóvá tettek az est végén. Újra bebizonyosodott a már ismert tény, hogy a Szolnoki Galéria helyisége és akusztikája kiválóan alkal­mas, a lehető legideálisabb a kamara jellegű hangverse­nyek megtartására. Tanyai ifjúsági napok Nagykálló adott otthont eb­ben az évben az országos ta­nyai ifjúsági napok rendez­vénysorozatának. A kétnapos találkozóra az ország hét me­gyéjéből — köztük Szolnok megyéből is — közel három­száz küldött érkezett. A ha­gyományossá vált tanyai if­júsági napok rendezvényein a fiatalok megismerhetik egy­más életét, munkáját és ki­cserélhetik tapasztalataikat is. A megnyitóünnepség után honvédelmi és sportrendezvé­nyek kezdődtek. A tanyai KISZ-alapszervezelek titká­rai arról tanácskoztak, hogy milyen feladatok és mozgal­mi munkák várnak a tanyá­kon élő KISZ-es fiatalokra. A tanyai KISZ-klubvezetők, a többszörösen kitüntetett fel­sősimái művelődési házban cseréltek eszmét a tanyákon működő ifjúsági klubok mun­kájáról. Az országos találkozó má­sodik napján, ma vasárnap több mint kétezer fiatal rész­vételével nagygyűlést tarta­nak, amelynek szónoka Csáky Csaba, a KISZ Központi Bi­zottsága osztályvezetője, a KB mezőgazdasági ifjúsági tanácsának főtitkára. A dél­után folyamán befejeződnek a sport- és honvédelmi ver­senyek, és ekkor kezdődik a vers- és prózamondó ver­seny. Az esti órákban kultu­rális műsorral és bállal zárul a tanyai fiatalok országos ta­lálkozója. Az USA Kansas államában egy másfél kilométeres or­szágútszakaszon 77 papírpo­harat, 730 üres cigarettásdo­bozt, 130 limonádésüveget és 110 whiskysüveget szedtek össze. A gyűjteményhez el­koptatott szandáloktól a ki­esett matracrugókig egvéb tárgyak is tartoztak. Nem jobb a helyzet a világ más országaiban sem. A nyugati nagyvárosok környékén hegymagasságot érnek el a szemétdombok. A mezei uta­kon, az erdőszéleken és a vasúti vágányok oldalán ki­mustrált autóroncsok tízezrei és a használhatatlanná vált autógumiköpenyek milliói hevernek: az autógumi fel­újítása már nem gazdaságos és tulajdonosaik legtöbbször ott dobják el, ahol éppen ki­cserélték. Szörnyű termék Egv amerikai közgazdász „a jólét barométerének” ne­vezte a fogyasztási és terme­lési hulladékot. Egy nyugat­német vegyész viszont „ször­nyű terméknek” titulálta, amely veszélyes, esetleg ha­lált okozó. Szavainak hitelét az adja, hogy 1971 óta az NSZK-ban sokfelé tapasztal­ták a talajvíz és a talaj lassú mérgeződésének hatását. Az ipari hulladékok között ar­zént és ólmot tartalmazó mésziszapot találtak, amelyet egy cinkkohó mellékterméke­ként nem takarítottak el. Egy bochumi szemétdomb gödré­ben nagymennyiségű nátri- umcianidot találtak, ennek gőze már 60 milligrammos koncentráció esetében halá­los. A dolgot 1973 nyarán an­nak a fuvaroztatónak az ügye tetézte be, akit azért állítot­tak bíróság elé, mert a meg­semmisítésre ítélt mérgező anyagokkal teli tartályokat — költségmegtakarítás orvén — nyílt szemétdombon he­lyezett el. A nyugatnémet parlament által megszavazott törvény nagyobb felhatalmazást ad a hatóságoknak ebben a kér­désben, mint pár évvel ez­előtt. Magas büntetésekkel, sőt, mérgező anyagok eseté­ben börtönbüntetéssel sújtják a szabályok megszegőit. Az iparvállalatok kötelesek a tő­lük kikerülő mérgező anya­gokról pontos kimutatásokat készíteni. A rendszeres sze­métszállításban azonban a lakosságnak csak háromne­gyed része „érdekelt” 15 mil­lió NSZK-állampolgár „vad­szemetelő”. A szakértők meg­állapítása szerint az 50 ezer nyugatnémet szemétlerakodó helyből csupán 130 felel meg ennek a célnak. Kipusztul az erdő A gyárak, hogy a szemétel­szállításból rájuk háruló költségeket csökkentsék, sok esetben hamis adatokat ad­nak a tőlük kikerülő szemét­ről. Ennek az az eredménye, hogy például az ipari szemét elégetésére nemrég épült hamburgi új berendezés tel­jesítőképessége máris kicsi. A gyárak elhallgató taktikája nemegyszer katasztrofális kö- vetkezeményekre vezet. Stuttgart közelében körülbe­lül 10 hektáros területen pusztult ki az erdő az oda­szállított ártalmas hulladé­koktól. Kölnben egy beteme­tett szeméttelep rothadó gá­zai a levegőbe röpítették egy épülő óvoda alapjait. Mind jobban terjedő mód­szer a szemétégetés nagymé­retű kazánokban vagy láng­kamrákban. Az előzetesen apróra őrölt szemét égetése közben felszabaduló meleget hőerőművek üzemeltetésére használják. Így a frankfurti szemétégető berendezés a vá­ros egész északnyugati része számára biztosítja a távfű­tést, a meleg vizet és az ára­mot. „Ami nem rothad, az nem árthat” — gondolják sokan, de a kutatóknak más a véle­ményük. Egy másfél méter mélyre elásott perionharis­nya 7 év elteltével sem muta­tott semmilyen elváltozást. A megsemmisítés legcsábítóbb módja az elégetés. Most már azonban kezdik felismerni, hogy ez sem tökéletes megol­dás: szennyeződik a levegő, az ilyen berendezéseket tehát lehetőleg a lakótelepektől tá­vol kellene létesíteni, ez azonban óriási szállítási gon­dokat hoz. Emellett az ártal­mas gázok a kazánok belső felületének idő előtti korrózi­óját okozzák. Szállítási meg­gondolásból egyes nyugati gazdasági szakemberek arra törekszenek, hogy az úgyne­vezett „egyirányú palacko­kat” vezessék be, legyenek azok akár üvegből, akár mű­anyagból. Más szóval: a fel­használt palackokat semmi­lyen formában nem veszik vissza. Ez persze csak növeli a problémát. Rádioaktív hulladék Az a javaslat, hogy egyes speciális hulladékokat, példá­ul a rádioaktív „szemetet” a világűrbe kell fellőni, a Nap, felé, nem új, de eddig még sosem vették komolyan. Az Astronautik című folyóirat­ban Rudi G. Rechert nyugat­német mérnök kiszámította, hogy a szóban forgó eljárás nem sokkal lenne drágább, mint a jelenlegi módszer, vagyis a hulladék sóbányák­ban taló tárolása és állandó felügyelete. A kérdés 10—2ti év múlva válik igazán ag­gasztóvá: 1990-ben csak Nyu- gat-Európában 400 tonna, az Egyesült Államokban 700 tonna radioaktív hulladék képződik majd. Rechert sze­rint a megoldás rendkívül egyszerű: a radioaktív anya­gok nagy mennyiségű hőt fej- lesztnek, amelyet fel lehet használni folyékony hidrogén felhevítésére. A nagy nyo­mású hidrogéngázt aztán egy fúvókán kiáramoltatva ké­szen is lenne a rakéta, ame­lyet tehát voltaképpen a hul­ladék hajtana. Hódi T, József Következik: Az elpusztít­hatatlan szemét Egyed Ferenc Üzemek segítsége az iskoláknak Ebben az évben szépen kibontakozott Karcag üzemei­nek, szövetkezeteinek és oktatási intézményeinek kapcso­lata. Az iskoláknak, óvodáknak nyújtott segítség meghalad­ja az 1.8 millió forintot. A város gazdasági egységeinek dolgozói több ezer óra társadalmi munkát végeztek. Négy osztálytermet és egy szertárat építenek a Zádor utcai isko­lában 1.2 millió forint értékben. A berekfürdői általános iskolában két új tanterem épül, az üzemek segítsége elérte a 800 ezer foriritot. A kiskulcsosi általános iskolában befe­jezés előtt áll egy tanműhely és szertár építése, ennek ösz- szege 320 ezer forint. Az óvodáknak nyújtott támogatás is jelentős: az Ady Endre utcai óvoda épületét átalakították, é Csokonai utcai óvodában KRESZ-parkot készítettek, a Rákóczi úti óvodában bevezették a gázt — hogy csak né­hány példát említsünk. A város üzemeinek, szövetkezeteinek munkásait nap mint nap ott látni az iskolák, óvodák udvarán: dolgoznak. Már a tetőszerkezetet csinálják a kiskulcsosi általános is­kola tizenhét és fél méter hosszú, tíz méter széles poli­technikai tanműhelyében, augusztus 20-ra el is készül. Másodszor szerepel a szegedi szabadtéri műsorán Csajkovszkij klasszikus balettje, A hattyúk tava — és először a minszki balett. A Lenin-renddel kitüntetett Belo­rusz Állami Akadémia Nagyszínház mű­vészei a hét végén két előadáson mutat­koznak be Magyarországon, Szegedről pedig a margitszigeti színpadra vezet az útjuk, ahol etűdökkel lépnek a közönség elé. A 103 tagú minszki küldöttségből 95 művész, akik nyári szabadságukról tértek vissza, s magyarországi vendégjátékaikat kéthetes próba előzte meg. Ennek során kellemetlen közjáték zavarta meg jelké­szülésüket, hiszen az egyik legkiválóbb szólistájuk, J. A. Trojan inszakadást ka­pott, a szegedi föllépés napjaiban műtöt­ték Minszkben. A hattyúk tavának jobb szereplői kiváló szovjet balettművészek, L. Brzsozovszkaja, N. Pavlova, J. Pavlo- vics és L. Poljakovszkij. A kettős szegedi bemutató érdekessége, hogy a szegedi szimfonikusokat Tatjana Kolomijceva ve­zényelte, személyében az első karmester- nő dirigált a Dóm téren. Célkorong és környéke Pillanatképek a VB- röl Mit látunk a bajnokság­ból. mit érzékelünk a ver­senyhangulatból? A kérdés­re mindenki más választ ad, aszerint versenyző-e vagy érdeklődő néző. A közönség­nek a verseny „nagy majá­lis”, mint a szolnoki Papír­gyár Verseghy szocialista brigádjának tagjai is bizo­nyítják. Két és fél órát „csúsztattak” azért. hogy közösen megnézhessék a vi­lágbajnokságot. S mit jelent ott kint lenni? Ezt Török Árpád brigádvezető mond­ja el. — Gyönyörködünk a szép színes ernyőkben, az ugrá­sokban. de hogy ezt ver­senynek éreznénk ? Hiszen még azt sem tudjuk meg, hogy melyik Versenyző mi­lyen eredményt ugrott. Úgy­hogy ez inkább nekünk lát­ványosság. Meg hát elnéz- gelődik itt az ember... úgy értem, nemcsak a levegő­ben. Igaza van. nemcsak oda­fent, de lent a célkorong — Nem, nem, mi csak „há­zi szurkolók”, a családtagok vagyunk — helyesbít. A gye­rekek apja és férjem is éppen most van fent. Ez a harmadik ugrásuk. — Izgul? — Nem, egyáltalán nem. — Jp, akkor beszélges­sünk. Mi a foglalkozása? — Ápolónő vagyok Rotter­damban, a férjem pedig... — Ezt már nem fejezte be. Égre emelt tekintettel elin­dult a célkör felé. Még kér­dezni akartam, hogv „hát mégis izgul?”, de már nem hallotta meg. Szomorúan jött vissza Ton Willebrandts férjurammal, akinek ezúttal nem volt szerencséje: nem találta el a célkorongot. Pár perc részvétszünet, aztán a Claudio—Esther duó: — Hansje pansje kevertje die klóm laast open hek... Veterán Herr Eric Lepkowski a nyugatnémet delegáció veze­tője. nemzetközi zsűritag el­merülten figyeli, 'a magas­ban lebegő ernyőket. Talán meg sem lehetne zavarni, ha nem volna kezében egy zacskó magyar alma. De van. És vizes, a zacskó pe­dig papírból készült. Herr Eric Lepkowski ejtőernyős múltjáról beszél. — Természetesen én is versenyeztem korábban. — Kiemelkedő eredmé­nyei? — Két magassági rekord. Egv nappali 8500 méteres ugrás két perc húsz másod­perc zuhanással, és egy 8300 méteres éiszakai rekord — csak NSZK-rekord. — Más emlék? — Az ötvenedik születés­napomon, öt éve ugrottam utoljára. — És utána? — Három hónapig gipsz­ben. Riseliőzött kalocsai Mondhatnám úgy is. hogy az ejtőernyőzés nem élet- biztosítás. Erre gondolva rögtön fel * is kerestem az egészségügvi sátrat. Ez az, amelyet hatalmas vöröske- lesztes zászló jelez, s ez az, amely elé sérült sportolók sorbanállását képzeli az em­ber, s melléjük gondol né­hány fehérköpenyes hölgyet, amint hosszú tűkkel szor­goskodnak veszélyben forgó életek megmentéséért. A sátornál csend. Sor se kicsi, se nagy. De fehérköpenyes hölgy tűvel mégiscsak van. És hogy dolgozik! Szúr egyet, aztán még egyet és újra... szörnyű. Mit csinál? — Kalocsait. Riseliőzöttet. Isteni díszpáma lesz belőle. De ha jobban tetszik, csi­nálhatok matyót is. Ráérek, nincs munkám — mondja Slabéczi Júlia. — Mégis, mi volt? — Egy ficam, néhány hor­zsolás, egy cipődörzsölés... Remélem, nem is lesz ko­molyabb baleset. Ügy legyen. Hadd készül­jön el az a kalocsai. A rise­liőzött. Először vakon bíztam a feliratos trikók eligazító sze­repében, de mikor egy ci- rillbetflbe öltözött fiatalem­ber angolul szólalt meg. egy angol mezt viselő lány spa­nyolul. s a norvég e’tő»myős klub egyentrikója alól „na muti, mid van?” kezdetű mondókát hallotam, kezdtem gyanakodni. Hógy is van ez? Valahogy úgy. mint a cse­peli repülő, ejtőernyős klub ifjú bajnokjelöltjeinél. akik tiszta szívből szurkolnak a magyar válogatottnak. Csencs Odaállnak egy olasz fiú elé, elkezdenek vetkőzni, s közben egy szót ismételget­nek: csencs. így. jó magya­rosan. Semmi idegen kiejtés. Csencs. Ez a varázsszó, amire az idegen is vetkőzik. Ezt követően a felek kölcsö­nösen átnyújtják egymás­nak az írásos dokumentu­mot tartalmazó viselt trikót.' Végeredménv: Paolo Mar- suttini az olasz válogatott­ból francia felirattal raagvar exportból. Vinicio Snidero egyelőre félmeztelen — nem megy rá egy trikó sem. Az egyik magyar meg is jegvzi „yor arc dagi, gyorsan es-’ hetsz lefelé”, s mutatja. Ez volt az érthetőbb, mire á válasz, no. no én nem ug­rok. én is szurkoló vagyok,’ mint ti. így már ez is érthető. Igriczi Zsigmond KömyeKen is erciem.es »»ei- nézgelődni”. Hansje pansje kevert je Az alcím utolsó szavának semmi köze az ismert kö­römlakkízű magyar italhoz, annál is inkább, mert egy holland gyermekdal kezdő sorában szerepel, kiejteni (flamandosan!) valahogv így kell: keefertje és magyarul bogárkát jelent. A dal pedig egy szentjánosbogárkáról szól, amelyikkel különböző dolgok történnek. S hogy mi k$ze ennek az ejtőernyős vi­lágbajnoksághoz? Sok. A holland versenyzők sát­rát ugyanis erről lehet meg­ismerni. Két csöppség, a hatéves Esther és a hétéves Claudio Lasshyt minikórusa zengi naphosszat, magával ragadva a mamát is a közös éneklésbe. Csakúgv. mint Tineke Willebrandts asz- szonyt, a holland csapat tag­ját. . ; __'

Next

/
Oldalképek
Tartalom