Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
1974. augusztus 4.' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A CÉL VÁLTOZATLAN * Gyorsabb termelésnövekedés — hatékonyabb munkával Nyilatkozatok időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről Barta László, a megyei pártbizottság titkára, dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese és Árvái István az SZMT vezető titkára időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről nyilatkozott lapunk munkatársának. — A megyei párt-végrehajtóbizottság idei gazdaságpolitikai irányelveiben a munka hatékonyságának növelését, az élő- és holt munkával való ésszerűbb gazdálkodást jelölte meg alapvető feladatnak. Ebből kiindulva: mi a véleményük, a megye ipara, hogyan, milyen eredménnyel valósítja meg a párt-végrehajtóbizottság gazdaságpolitikai célkitűzéseit? Termelékenység BARTA LÁSZLÓ: — Az ipari vállalatok, üzemek zöme az említett irányelveknek megfelelően és jól gazdálkodott. A vállalatok jelentős hányada erőteljesen növelte termelését, amit — esetenként a létszám emelése mellett — az élő munka termelékenységének számottevő fokozásával és a hatékonyság egyes elemeinek javításával ért el. Emellett azonban kedvezőtlen jelenségek is tapasztalhatók, melyeknek hatására a megye iparának egészét tekintve a kívánatosnál szerényebb eredmények születtek. A KSH megyei igazgatóságának adatai szerint az ipari termelés 4,9 százalékkal — és a foglalkoztatottak száma 4,6 százalékkal emelkedett 1974 első felében, az előző esztendő hasonló időszakához képest.. Ebből következően a termelékenység csak kisebb mértékben javult. Ez elmarad a céljainktól s a korábbi években tapasztalható növekedési ütemtől is. — Meglehetősen sok vállalat küzdött az idén olyan termelési, gazdálkodási nehézségekkel, melyeket nem saját hibájuk okozott. Így például több vállalat egyenletes termelését akadályozta a félév során az import, főként a tőkés import alapanyag- és alkatrészhiány, illetve áremelkedés. Ez különösen a nagy- vállalatokat érintette érzékenyen, minthogy jelentős mennyiségű tőkés importanyaggal termelnek. Bár nem jelentős mértékben, de értékesítési problémák is voltak. Lényegében kevés azoknak az üzemeknek a száma, ahol zömmel az említett objektív okok miatt csökkent, vagy csak mérsékelt ütemben nőtt a termelés, és a tervezettnél kisebb volt a termelékenység javulása. Minthogy az iparban megtermelt bruttó termelési értékből ezek a válla- la+ok jelentékeny arányban, 35—40 százalékban részesednek: ez idézte elő a már említett mérsékeltebb ütemű fejlődést az iparban. Megemlítem, hogy a megyei székhelyű építőipar a félév során 11,5 százalékkal növelte a termelését, ami a vállalati beruházások élénkülését jelzi. A tanácsi ipar — A tanácsi ipar elmúlt félévi munkája összehangban volt-e az idei gazdaságpolitikai célkitűzésekkel? DR. BERECZKI LAJOS: — A megyei tanács iparvállalatai a megyei középtávú tervben meghatározott célkitűzéseket évről évre sikeresen teljesítették. Az 1974 évi terv közel időarányos részét, kereken 48,3 százalékát teljesítették az első félévben. A tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva ez a termelési szint 5,9 százalékkal magasabb. Jelentős eredmény, hogy a termelés növekedésének teljes egészében a termelékenység a forrása. Vállalatonként bár eltérő mértékben, de egészében jó hatással volt a piaci kereslet növekedése és összetételének változása, mely főképpen a jobb minőségnek és a versenyképes árszínvonalnak köszönhető. A termelési szerkezet változása összhangban van a vállalati intézkedési tervekkel. — Mennyire jövedelmező a tanácsi vállalatoknak és a szövetkezeteknek a gazdálkodása? DR. BERECZKI LAJOS: A tanácsi vállalatoknak az első félévben 3,7 százalékkal több nyereségük volt, mint egy évvel korábban. Ennek ellenére változatlanul kifogásoljuk. hogy vállalatainknál a műszaki fejlesztés színvonala csak lassan javul. A szövetkezeti ipar árbevétele 14,8 százalékkal nőtt, de ezt a munkáslétszám 7,6 százalékos bővítésével biztosították. A szövetkezetekben a termelési szerkezet korszerűsítése jelenleg még nem eléggé tervszerű, a kisebb szövetkezeteknél elsősorban a piaci hatások közvetlen befolyása nyomán alakul. A szövetkezetek a kevésbé gazdaságos, de hagyományos termékek gyártását — az igények mélyebb feltárását feltételező piaci informálódás hiányában — nehezen tudják megszüntetni. A szövetkezeti iparban romlott az élő- és a holt munka hatékonysága. A termelési eszközök átlagos állománya 23,1 százalékkal bővült, de ezt nem követte azonos arányban sem az árbevétel, sem a nyereség növekedése. Bér és jövedelem — Hogyan alakult a dolgozók jövedelme, mennyire javultak a m unkakörülmények? ÁRVÁI ISTVÁN: — A jelenlegi tervidőszakban több olyan központi bér- intézkedés történt, amely részben növelte a munkából származó jövedelmeket, illetve javította az egyes ipari ágazatok és a nemek szerinti bérarányokat. Az idén a vállalatok saját forrásból 2—5 százalékkal emelték a béreket. Ezt is figyelembe véve az első félévben a munkások havi átlagbére a megye iparában 2 ezer 184, átlagkeresete pedig 2 ezer 424 forint volt. Az építőiparban 2 ezer 460 forint az átlagbér, az átlag- kereset pedig 2 ezer 622. Elmúlt évi jobb gazdálkodásuk alapján a vállalatok nagyobb nyereségrészesedést fizettek és a különböző jutalmazásokra 10 millió forinttal fordítottak többet, mint a megelőző esztendőben. — A bérből és fizetésből élő dolgozók szociális, egészség- ügyi ellátottsága, munkakörülményei megfelelően javultak. Több vállalatnál korszerűsítették a munkakörülményeket, így például gépesítették a nehéz fizikai munkát, tökéletesítették a munkavédelmi felszereléseket. Az eredmények ellenére változatlanul alacsony színvonalú az anyagmozgatás gépesítettsége, illetve ebben nagyon lassú a változás. — Milyen új jelenségek tapasztalhatók megyénk ipar- gazdaságában? Melyek a legfontosabb feladatok az év hátralévő részében? BARTA LÁSZLÓ: — Egy félév ugyan kevés ahhoz, hogy új tendenciákat lehessen észlelni, hiszen a szüntelenül és gyorsan változó gazdasági életünk mellett is egy, folyamatos tervszerű fejlődésről van szó. Van azonban néhány olyan új vonása ipari termelésünknek — jóllehet ezek nemcsak megyei sajátosságok — melyeknek körvonalai a közelmúltban, vagy éppen az esztendő első felében rajzolódtak ki. Ezek a következők: Az importanyagok árának emelkedése és a szállítási zavarok miatt néhány vállalatnál a termelés nem volt zökkenő- mentes, főként a vegyiparban, a könnyűiparban és a gépiparban. Jelentősen nőtt a nyereség a megyei székhelyű iparban: első félévi mérleg szerint a nyereség összege 13 százalékkal nagyobb, mint 1973 első felében volt. Egy másik ilyen kedvező vonás, hogy a vállalataink egyre inkább élnek az önálló gazdálkodás lehetőségével, mozgékonyabban, a piachoz jobban igazodva termelnek. Az is figyelemre méltó, hogy a megye mezőgazdasági termelésének gyorsütemű növekedését nem követi a feldolgozókapacitás bővülése, ami a Tisza II. vízlépcső öntözőrendszerének teljes üembe lépésével, illetve hatásának bővülésével feszültségeket idézhet elő a mezőgazdasági termékek feldolgozásában. — Feladataink úgy hiszem az eddig elmondottakból világosan kitűnnek. Céljaink valóra váltása érdekében első és legfontosabb feladat, hogy az üzemek gyorsítsák a termelés növelését, amit nem létszámbővítéssel, hanem alapvetően a hatékonyság javításával kell elérniük. Ebben nagy a felelősségük az üzemi pártszerveknek és a gazdasági vezetőknek. A hatékonyabb termelés érdekében a gazdálkodás több területén gyorsabban kell előre lépnünk. így az élő munka termelékenységének fokozásában, az üzem- és munka- szervezésben, a munkaerőgazdálkodásban, az anyagbeszerzésben és késztermék értékesítésben, s főként a kapacitások hatékonyabb kihasználásában. — Elégedettek a lakossági szolgáltatásokkal? DR. BERECZKI LAJOS: — A lakosságnak nyújtott ipari szolgáltatások értéke az egész évre tervezett árbevételnek 59,5 százaléka. Az első félévben tehát a tervezettnél valamelyest nagyobb mértékben bővült a szolgáltatások mennyisége. A legfontosabb szolgáltatások — textil- tisztítás, gépkocsijavítás, lakáskarbantartás és elektromos cikkek — jelentősen növekedtek. Véleményem szerint nem fejlődött megfelelően a lakáskarbantartással kapcsolatos ipari szolgáltatás. A fokozódó kereslet kielégítésének lehetőségét további tiszta profilú, tehát fogyasztási szolgáltató szervezetek körének bővítésében látom. A kongresszusi verseny — A kongresszusi és a fel- szabadulási munkaverseny eddigi tapasztalatai hogyan összegezhetők? BARTA LÁSZLÓ: — A XI. kongresszus és felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére kibontakozó munkaverseny megyénkben is tömeges méreteket öltött. Megközelítően kétezer brigádban nyolcvanezer dolgozó vesz részt a versenyben. A vállalások eddigi teljesítéséről kedvezőek a tapasztalatok. A verseny legjobbjainak elismerésére — a központi kitüntetésekben nem részesült brigádok számára — a megyei párt-végrehajtóbizottság tizenöt „Kongresszusi oklevelet” alapított. Az oklevél adományozására — a verseny első szakaszának értékelését követően — az 1975. május 1-i ünnepségek keretében kerül sor. Az oklevéllel kitüntetett brigádok „A vállalat kiváló brigádja” címet és az ezzel járó pénzjutalmat is megkapják. Számítunk ar-' ra, hogy a legjobb brigádok munkájának elismerése újabb lendületet ad a versenymozgalom további kiszélesedéséhez, ami nagy mértékben elősegíti majd idei gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósítását. V. P. A területi gazdaságfejlesztés néhány kérdése 2. A népgazdaság fejlesztésének komplex, regionális útja A jelenlegi helyzet elemzésénél — mint máig is sok tekintetben érvényes megállapításra — utalhatunk Varga Jenőnek, a világhírű marxista közgazdásznak 1919- ben, a Tanácsköztársaság idején elhangzott szavaira: „Egyes vármegyék direktóriumai úgy tekintik saját területüket, mintha az ott lévő minden vagyon nem az ország dolgozó népéé, hanem csak a rajta lakóké lenne... arra kérjük a direktóriumokat... ne csináljanak „külön gazdaságpolitikát" saját területükön, hanem illeszkedjenek bele az országos politikába és leleményességüket főleg arra fordítsák, hogy saját területükön minél tökéletesebben vigyék keresztül mindazt, ami a proletariátus országos érdekében szükséges." Napjainkban az országos érdek felismerésének a megyék, városok, vállalatok terveiben kell testet ölteni — ami nem is olyan könnyű feladat. Az országban hat tervezési-gazdasági körzet (régió) alakult ki, amelyek a megyék, mint önálló területi egységek szuverenitásának érintetlenül hagyásával érvényesülnek, kizárólag a tervezés és a gazdasági fejlesztés szférájában. Egyszerűbben: a tudomány, a technika mai színvonalán, az ország gazdasági fejlett-, ségi fokát, nyersanyagbázisait, földrajzi és egyéb adottságait tekintve, szükséges volt a megyék zárt határait túllépni. A népgazdaság területileg arányos és az adottságoknak, szükségleteknek megfelelő fejlesztése, ennek a tudományos tervezése nagyobb egységeket kíván. Ezt szolgálják a tervezési-gazdasági körzetek. (Szolnok megye Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár megyékkel alkotja az észak-alföldi tervezésigazdasági körzetet.) Ma még — s ez a kialakulásuk óta eltelt idő rövidségével is magyarázható — a főváros és a megyék távolról sem gondolkodnak és főleg nem terveznek a gazdasági körzetek méreteiben. A sok hasznos energiát felszabadító lokálpatriotizmus mellett időnként még felüti a fejét a lokálsovinizmus is. A területfejlesztés kettős célt követ: egyrészt az ország gazdasági erőforrásainak hatékony és tervszerű kiaknázását, másrészt az ország különböző területein élő népesség életszínvonalában fellelhető indokolatlan különbségek mérséklését, majd megszüntetését. Ennek érdekében elsőrendű fontossága van — egész gazdaságpolitikánknak megfelelően — a gazdasági hatékonyságnak. Milyen összefüggésekben kell ezt szemlélnünk? Az ipar telepítése, új ipari bázisok kialakítása szűkebb térre szorul. Szolnok megye az egyik legjobb példája annak, hogy amíg korábban munkaerőfelesleggel rendelkező körzetekről beszélhettünk, ma már csak egyes települések vannak, ahol valamelyes új munkaerő jelentkezik. Az ilyen helyeken sem célszerű a korábbi gyakorlatot folytatni, nevezetesen azt, hogy többféle ágazathoz tartozó, sok kis egységet hoztak létre. Ma már csak olyan ipari bázis letelepítése támogatható, amely nemcsak egyszerűen karaktert ad az adott mikro-körzet, nagyközség, kisváros termelésének, hanem méreténél fogva lehetővé teszi a korszerű üzem- és munkaszervezési módszerek alkalmazását és a képzett szakemberek foglalkoztatását. (Lásd a Hűtőgépgyár Jászárokszálláson ésJászbol- dogházán létesített üzemeit, mint ennek jó példáit.) A meglévő ipari bázisok fejlesztésénél is a fent kifejtett elveket kell érvényesíteni. Ugyanis a gazdasági hatékonyság kívánatos növekedését fékezné, ha konzerválódna az elmúlt évtized ipar- telepítési „láza” következtében némely városban csupán a foglalkoztatás megoldása érdekében létrejött termelési szerkezet. Meg kell találni azt az utat, amelyen bővíthető a helyi kooperáció: feltétlenül szükséges az üzemen belüli szakosítás, de ha az a megoldás, a gyáregységi fúzió is. Felül kell vizsgálni a termékstruktúrát, s ha mégoly „fájdalmas” is, a gazdaságilag nem hatékony, korszerűtlen tevékenységet meg kell szüntetni. A vidéken és ez egyaránt érvényes az új, vagy a régi ipari bázisokra — nem új és új ipartelepítésre, a leány- vállalatok leányvállalataira van szükség, hanem új kezdeményezésekre, amelyek a meglévő bázisok szélesítését, koncentrálását szolgálják. Az ország gazdasági potenciáljának tetemes része o mezőgazdaság, — amelynek hatalmas fejlesztési lehetőségei tulajdonképpen csak most tárulnak fel. Megszűnt a mezőgazdaság zártkörűsége, „őstermelő” jellege, ezer szállal fűződik a népgazdaság más ágaihoz, főként ez iparhoz, ezért a területi gazdaságfejlesztésnek szerves része lett. Nagyobb mértékben kell ezután számolni más ágazatok fejlesztési koncepcióinak kialakításánál is a mezőgazdasággal való kölcsönhatásokra. Az új helyzet a mezőgazdaságban is megköveteli a komplex területi gazdaság- fejlesztési koncepció kialakítását. Jó példa erre: a Tisza II fokozatos üzembehelyezése már nemcsak egyik, vagy másik szomszédos megyét érintő tényező, hiszen hatása jelentősen befolyásolja az Alföld nagy részének termelési, gazdálkodási struktúráját. Hasonlóképpen nemcsak a mezőgazdaság egyik, vagy másik ágának fejlődési lehetőségét kell ezzel kapcsolatban felmérni, hanem megtervezendő az érintett vidék egész mezőgazdasági termelési struktúrája; a szükséges feldolgozó, hűtő, szállító kapacitás, a műtrágya-, vegyszerellátás biztosítása, a közlekedési hálózat kiépítése, az új helyzethez szükséges szakemberek képzésének, továbbképzésének megszervezése, az ehhez szükséget intézményrendszer kialakítása — egészen a kereskedelmi, szolgáltató, üdülőhálózat kiépítéséig. V. J. (Folytatása következik) Szolnoki MEZŐGÉP Sikeres félév a tószegi gyá Eredményesen zárult az első félév a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat tószegi gyáregységében. Maradéktalanul eleget tettek a XI. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásuknak, túlteljesítették a tervet, határidőre szállították késztermékeiket. Olcsó konténerek Pálinkás István igazgató elmondotta, hogy a gyáregység kétféle terméket gyárt: az úgynevezett TDO—60 típusú dohányszárító berendezést és a könnyűfémszerkezetes épülettartozékokat. Az utóbbiból 1200 tonna a tervezett évi teljesítmény, az első félévben 825 tonnát gyártottak. Szakosították a gyártást, az épülettartozékokat nagy sorozatban, gazdaságosabban készítik. A sertések etetéséhez technológiai berendezéseket, a környezet- védelemhez konténereket gyártanak. A szemét elhor- dásához szükséges konténerekből eddig négyszáz készült. legolcsóbban az országban: 19 ezer forint helyett 16 ezer forintba kerülnek darabonként. Erre az évre annyi a megrendelés, hogy gondot okoz a szállítási határidők betartása. Sertéshizlaló hazai termékből Szerelőipari tervük 25 millió forint, ebből tízmilliónál többet teljesítettek.v Főbb munka a nagyrév! Béke Barátság. a mezőhéki Táncsics és a törökszentmiklósi Dózsa Tsz gabonaszárítója, a mezőtúri és a karcagi kórház fűtésének rekonstrukciója, több tsz7ben központi olajtartály építése, valamint Kunhegyesen, az általános iskola fűtésének szerelése. A napokban vonultak fel Atkárra. ahol az Űj Élet Tsz-nek, a kőműves munkát kivéve. kulcsátadásig egy teljesen új konstrukcióban készült sertéshízlalót építenek. Tisztán hazai termékekből készülő olcsó hizlaló telepet mutatnak be. bizonyítva a könnyűfémszerkezetes építési mód előnyeit. Túlteljesítették a tervet Kongresszusi felajánlásaik között szerepel a termelési és az eredménytervek 10—10 százalékos túlteljesítése. Ez egyben biztosíték arra. hogy a negyedik ötéves terv felajánlásait december 31-ig teljesítik. Július végéig a gy'áregység termelési tervét 143.4. eredménytervét 110.2 százalékra teljesítette. A száz dohányszárítót export minőségben, határidőre bocsátották a gazdaságok rendelkezésére. A knróbbi horganyzott lemez helyett alumínium lemez borításssal készült, ami 2.6 millió forinttal növelte a költséget, de ennek fele állami dotáció, a másik részt pedig a gyáregység elengedte. A szárítók már működnek a helyszínen. Kongresszusi felajánlás a jobb munka- és üzemszervezés is. A korszerűbb anvag- mozgatás érdekében az épülettartozékok zárt rendszerben történő gyártásához már elkészült egy gyártósor. A másik beszerzése most van folyamatban. Az udvaron levő raktárakat túlnyomó- részt társadalmi munkában rendbehozzák, a szocialista brigádok összefogásával, szintén társadalmi munkában megoldják az eddigi melegvízgondokat. Festik, csinosítják a munkahelyeket. Szolnok jubileumára Történtek felajánlások Szolnok 900. évfordulójára is. Szűkített önköltséggel készül a fedett piac pavilonjainak elektromos fűtése, a 700 ezer forintos költségből 560 ezret számláznak a tanácsnak. A szolnoki gyáregység beruházásánál 120 ezer forint a megtakarítás. Újabban a Kolozsvári úti óvoda kerítésének építésére kaptak megrendelést. A 150 méter hosszú vaskerítés ára 46.500 forint, ebből 12 ezer forintot számláznak. A szocialista brigádok segítettek a tószegi iskola, óvoda, ifjúsági park építésében, a jászapáti állami gyermekintézetnek pedig szabadtéri játszóeszközöket készítettek. P. V