Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
8 SZOLNOK MEGTE) NÉPLAP 1974. július 7. Uj éleire kelt műkincsek A Lvovi Képtár újabb műkinccsel gazdagodott. Az egyik egy márvány féldombormű, amelyet 1835-ben készített a dán Bertel Thorvaldsen. Az értékes munkát az egyik Lvov közelében lévő faluban fedezték fel. A másik műalkotás, Az Alvó Vénusz sorsa még érdekesebb. Tulajdonképpen véletlenül fedezték fel. A képtár restaurátora egy XVIII. századi ismeretlen német mester képén dolgozott és a felső réteg alatt még egy festékrétegre bukkant. Földrengésálló városok Földrengésálló magasházszerkezeteket dolgoztak ki kirgiz építészek és mérnökök. A 10-es erősségű földrengést utánzó próbaterepen sikeres volt a különösen tartós építőanyagokból készült lakóház-szerkezetek vizsgálata. A köztársaság fővárosában az első földrengésálló magasházak alapjait már elkészítették. A tervegyeztetés — az együttműködés fő módszere OLASZORSZÁG Elodázott kormányválság A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXVIII. ülésszakán egyebek közt megvitatták a KGST Tervezési Együttműködési Bizottságának jelentését. Az APN kérésére Pavei Dolja, a bizottság szovjet részlegének felelős titkára az alábbiakban •ismerteti e szerv munkájának fó irányait. A gyakorlat bizonysága szerint a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok tervszerűsége a közösség minden tagjának nagy előnyöket nyújt: a szakosított termelés fejlődésének gyors ütemét, elmélyült tudományos munkálatokat, széles árupiacot. Ennek a munkának az ösz- szehangolása hárul a KGST Tervezési Együttműködési Bizottságára, amely a KGST XXV. ülésszakán hozott határozat értelmében 1971-ben létesült. A bizottságban kölcsönös konzultációkra került sor a KGST-tagállamok hosszabbtávú és az 1976—1980. években megvalósítandó gazdasági fejlődésének és együttműködésének fő kérdéseiről, a tüzelőanyag- és energetikai ágazatok, a vas- és fémkohászati, valamint a vegyipari nyersanyag- bázis, a kőolajvegyészet, a mezőgazdaság fejlesztéséről. Ezek a konzultációk jelentős mértékben megkönnyítették a nép- gazdasági tervek összehangolásának munkáját. A közösség országaiban sok minden történt a gazdasági távlatok prognosztizálása, előrebecslése területén. A bizottság kidolgozta és jóváhagyta .,a prognosztika ^területén a KGST-tagállamok által meg- 'valósítandó együttműködés általános szervezeti és módszertani elveit”. Ezek szolgálnak kiindulási alapul az ágazati jellegű prognózisokhoz. A bizottság kidolgozta a KGST-tagállamok 1976—1980. évi és az ennél hosszabb távú népgazdasági tervei egyeztetésének programját. A nemzetgazdaságok fejlesztési távlatainak ez az egyeztetése, mint ismeretes, 1972 második félévtől kezdve már folyamatban van. A javaslatok és ajánlások előkészítésekor nagy figyelmet fordítottak azok komplex kimunkálására. A tagországok előirányozzák a kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés további bővítését és a Komplex Programban tervbevett intézkedések végrehajtásának előmozdítását. Az egyeztető munka idején a KG6T- tagországok illetékes szervei végrehajtották egyes iparágak és termékfajták közös tervezését. Így 1972-ben egyezményeket írtak alá néhány forgácsoló szerszámgép közös tervezésére, a konténer- szállítás anyagi-műszaki bázisa megteremtésében való együttműködésre. A testvérországok nyersanyaghiányukat a legutóbbi időkig a Szovjetunióból érkező szállításokat pótolták. Kőolajat, vas- és mangánércet, nyersvasat, hengerelt vasat és acélt, foszl'oi'tartalmú nyersanyagot, azbesztet kaptak a Szovjetunióból. Ugyanekkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a tagállamok erőinek egyesítése e termékfajták előállításának közös fejlesztésében kölcsönös előnyökkel jár. Ilyen alapon építik meg Uszty-rllimszk- ben az évi 500 ezer tonna fehérített cellulóz előállítására alkalmas üzemet, a kijambajevi azbeszt bányászati és dúsító kombinátot. Ennek a kombinátnak a kapacitását évi 500 ezer tonna azbesztben határozták meg. A kombinát első részlegét legkésőbb 1979-ben üzembe kell he- lvezni. Arra gondolva, hogy a Szovjetunió 1971-ben 433 000 tonna azbesztet exportált. nem nehéz elképzelni a megépítendő vállalat óriásf méreteit. Az idén áprilisban sokoldalú integrációs megállapodásokat írtak alá a vastartalmú nyersanyag és egyes ferroätvözet- faiták termelésének a Szovjetunió területén való fejlesztéséről. Ezeknek az okmányoknak megfelelően a közreműködő országok épületszerkezeteket, anyagokat, gépeket, berendezéseket, valamint fogyasztási cikkeket szállítanak maid a Szovjetunióba. Cserében ezek az országok az említett vállalatok termékeit kapják. Ezekből az árukból a szállítások — tiszta vasra átszámítva — 1980-tól kezdve körülbelül 25 százalékkal megemelkednek az 1975. évi szinthez viszonyítva. A bizottság készítette el az Orenburgot (az Ural déli részel a Szovjetunió nyugati határával összekötő gázvezeték közös építéséről szóló sokoldalú megállapodás tervét. Ennek a vezetéknek a lefektetése lehetővé teszi, hogy lényegesen megnöveljék a gáz szállítását a KGST európai tagállamaiba. Program készült Kuba. Lengyelország, Mongólia területén létesítendő több nagy vállalat közös építéséről is. A KGST Tervezési Együttműködési Bizottsága kidolgozta a KGST-tagállamok sokoldalú intézkedései egyeztetett tervére vonatkozó alaptételeket az 1976—1980. évekre. Ez a terv felöleli a szocialista közösség országainak az iparvállalatok építésében, a termelés szakosításában és kooperációjában, a tudományos-műszaki problémák kidolgozásában végzendő tevékenyégét. A KGST XXVIII. ülésszakának határozatai előmozdítják a szocialista gazdasági integrációval kapcsolatos intézkedések még eredményesebb megvalósítását, a társadalmi termelékenység hatékonyságának és a szocialista közösséghez tartozó népek jólétének növelését. (APN—KS) Az ötödik Rumor-kormányt amely Olaszország háború utáni 36. kabinetje, sikerült halottaiból feltámasztani, de agóniája tovább folytatódik. A válságot' ugyanúgy oldották még, ahogy kirobbant itták: szabálytalanul, a parlament megkerülésével. A miniszterelnöktől nem a parlament többsége vonta meg a bizalmát, mint ahogy ez az olasz kormányok bukásánál történni szokott. Rumor meglepetésszerű hirtelenséggel maga nyújtotta be önkéntes lemondását Leone köztársasági elnöknek, miközben a bal közép kormánykoalíció egyik csoportját alkotó szocialistákkal alkudozott a kereszténydemokrata pártvezetés által a szociáldemokrata és republikánus szövetségeseikkel már elfogadtatott gazdasági megszorításokról. A köztársasági elnök pedig ahelyett, hogy új politikust bízott volna meg a kormányalakítással, néhány nap elteltével elutasította Humor lemondását. Vagyis megkerülték a parlamentáris eljárásokat. Hiszen egy kormányfő lemondása után a megbízott miniszterelnöknek először össze kell állítania kormányát, ki kell dolgoznia programját és ezt a parlament előtt kell ismertetnie. Csak miután megkapja a többség bizalmi szavazatát, oldódik meg a kormányválság. Rumor lemondásával nyomást akart gyakorolni a szocialista pártra, amely a május 12-i népszavazás óta radi- kolizálódott, (amikor is a válási törvény hívei vereséget mértek a kereszténydemokratákra). A szocialista pártvezetés azt hangoztatta, hogy az ország problémáinak megoldásához szükség lenne a legnagyobb ellenzéki ei‘ő, a kommunisták bevonására. Ebben a rendkívüli válságos poLitikai helyzetberí, amikor a balközép kormányt csak rendkívüli manőverekkel lehet fenntartani, a gazdasági problémák is oly súlyosakká váltak, hogy az olasz államháztartás a cső szélére került. Az infláció felgyorsulását jelzi, hogy ar árak egy év alatt 16 százalékkal emelkedtek és az év végére, előreláthatólag, mintegy 20 százalékos lesz a drágulás mértéke. A sorozatos gyárbezárások és csődök tovább duzzasztják az am Úgyis rekordnagyságú, 800 000 fős munkanélküliséget. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Nyugat-Németországból, Belgiumból és Svájcból tömegesen térnek haza az olasz vendégmunkások, akiket az ottani korlátozó intézkedésekkel megfosztottak munkájuktól a bányákban és a nehézipari üzemekben. Az olasz gyáriparosok szövetsége, a kincstárügyi minisztérium és a nemzeti bank' vezetői olyan kormánytervet dolgoztak ki, amely a dolgozókra akarja áthárítani e súlyos válság terheit. Fokozottá adóztatással, a dolgozó tömegek fogyasztásának jelentős: visszaszorításával, a hitelnyújtás megszorításával igyekeznek elkerülni az államháztartás csődjét. ^ A kommunisták és az ország más haladó erői élesen bírálták ezt a tervezetet. Rámutattak, hogy ilymódon nemhogy megoldanák, hanem még elmélyítenék a válságot. Hiszen ha akadályozzák az új beruházásokat az iparban, visszaszorítják a dolgozó tömegek fogyasztását, ezzel csak a munkanélküliséget növelik és csökken egyúttal a kereslet az iparcikkek iránt. A Rumor által kirobbantott kormányválság azonban meghökkentette a szocialista pártvezetést. Attól tartottak Ugyanis, hogy az uralkodóosztályok jobbratolódásban keresnek kiutat. A lemondási színjátékkal kikéilyszeritett kompromisz- szum azonban nem oldotta meg, legfeljebb csak elodázta a mély gazdasági és politikai válságot. A Rumor-kor- mány számára minden bizonnyal súlyos napok következnek. A méh még termékeny A cím Brecht, a nagy antifasiszta drámaíró szavait idézi, s arra utal, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban még mindig mély gyökerei vannak a szélsőséges reakciónak. Mi egy 1966-ban megjelent könyvből vettük kölcsön, amely az NSZK „újnáci, militarista és nacionalista irodalmáról és publicisztikájáról’’ szól, mint olyat, amely ma Is sok tekintetben helytálló. Azokban a reakciós nyugatnémet körökben, amelyek dühödt ellenzői az európai realitások felismerésén nyugvó enyhülési politikának, az elmúlt években divat lett a hitlerizemus rehabilitációja. Könyvelt, filmek, tanulmányok és cikkek tucatjai látnak napvilágot, s bennük a második világháború torz, hamisított megvilágítása. Céljuk a hitleri rendszer újbóli szalonképessé tétele azzal a nem nehezen felismerhető szándékkal, hogy e törté- nelemhamisítás révén talán a nácizmus történelmi következményei is elkerülhetők. Vagy legalábbis ilyen remények, nosztalgiák kelthe- tők a szíve mélyén még ma is revansra vágyó, a realitásokat nem szívesen elismerő emberekben. A kőzeimú than jelent meg a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában egy Igen érdekes mű: Nagy hazugságok a háborúról, a második világháborúról szóló legújabb burzsoá történeti művek bírálata. A kitűnő tanulmánykötet egy egész fejezetet szentel a hitlerizmus rehabilitációját célzó újnáci irodalomnak. A polgári történészek műveikben általában eltitkolják a történelmi igazságot, meghamisítják a hadtörténetet, elhallgat iák, vagy elferdítik a háború igazi okait, a Szovjetuniónak és fegyveres erőinek a háború kimenetelében játszott döntő szerepét. Szándékosan „megfeledkeznek” arról, amit annak idején saját politikusaik, kormány- férfiaik is mondtak, írtak e történelmi szerepről. A már idézett tanulmánykötet Engels szavaival hívja fel a figyelmet e jelenségre: .....a b urzsoá mindent áruvá változtat, következésképp a történelmet is. Természeténél, létfeltételeinél fogva jellemző rá, hogy minden árut meghamisít, a történelmet is meghamisította. Hiszen legjobban azt a művet fizeti, amelyben a történelem meghamisítása leginkább megfelel a burzsoázia érdekeinek,” Engels még a múlt században tette ezt a megállapítást. S hogy mennyire igaz a tendencia, amit leír, idézzük az Amerikai Történelmi Társulat egyik elnökét, K. Reedet, aki 1960-ban, mit sem kertelve jelentette ki: „A totális háború, akár a hideg, akár a meleg, mindenkit mozgásit és mindenkinek részt kell vennie benne. A történelemirás nem kevésbé mentes ettől a kötelességtől, mint a fizika.” A polgári történet- írás igyekszik ugyan a „pártatlanság” mögé bujtatni ideológiai céljait, de az Újfasiszta publicisztikai, memoár- és tanulmányíró hullám már ezt a fáradságot sem veszi magának. Jellemző példája ennek Kesselring volt hitlerista tábornok könyve, aki az amerikai parancsnokságtól. fogsága idején kapta a feladatot, hogy vegyen részt a második világháború „tapasztalatainak altalanosításában”. Az ő véleménye volt erről a munkáról: „Ut egyedülálló lehetőség nyílik arra, hogy dicső emléket állítsunk a német Wermachtnak, és ily módon a szövetséges hatalmak történetírását is befolyásoljuk... A mellékes cél lehet csak a tapasztalatok elmondása.” Egy másik hitlerista tábornok, L. Rendulic A politika veszélyes határai című könyvében még világosabban fogalmazott az effajta hc(dtörténetírás céljáról. kifejtve, hogy „...a történelem a maga tekintélyével különösen hatásosan támaszthatja alá a propagandát.” Az nem kétséges, hogy itt milyen propagandáról van szó. Akkor, amikor történelmi szükségszerűségként tör utat magának a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikája, az ideológiai harc rendkívüli módon kiéleződik. Ebben a harcban a nemzetközi imperializmus minden eszközt felhasznál. Így tehát az újnáci hadtörténelmi irodalom nem csupán a nyugatnémet re- vansista törekvéseket szolgálja, hanem a nemzetközi síkon folyó ideológiai harc egyik csapata, részese annak a küzdelemnek, amelynek célja — többek között — pszichológiai és emocionális nyomás kifejtése, a szocialista országokban élő emberek gondolat- és érzelem- világának a bomlasztása. a szocialista ideológiának, mint e társadalmak eszmei alapjának a megkérdőjelezése, azaz, az ideológiai fellazítás és diverzió. Az utóbbi években jelentkező újnáci irányzat majdnem teljesen átvette a háború eseményeinek és problémáinak a hitleri propagandagépezet által kidolgozott értelmezését — néha még a terminológiáját is. ■Különböző társulatok, intézmények, tucatnyi újság áll e propaganda szolgálatában. Az új náci irodalom egyik főközpontja a Németország háború utáni történetével foglalkozó Tübingeni Történelmi Intézet. Vezetője — akit a nyugatnémet bíróságok is felelősségre vontak már a könyveiben foglaltakért —, így fogalmaz az intézet céljáról: „a kommunista világ forradalom veszélyével szemben szükség van a népek megbékélésére, ami csak a történelmi igazság alapján lehetséges.” Feladatunk — írja —, hogy „o tények tanulmányozása alapján felülvizsgáljuk a közelmúlt képét, amelyet a háborús és a háború utáni évek propagandájával kényszerítettek rá a■ világ uepeire.” Az intézet egyébként azzal foglalkozik, hogy felülvizsgálja a háború keletkezéséről, okéról, céljáról szóló mai felfogásokat, köztük Hitler személyes szerepének az értékelését is. Ez utóbbit illetően: Hitler bűnösségét tagadják és ártatlanságát kellően „bizonyítani” is igyekeznek. Mire jó a második világháborúról kialakult kép felülvizsgálása? A nyugatnémetországi újnátji párt programjában találunk eyre feleletet:' „Minden idők német katonájának a bátorsága szolgáljon példaképül a Bundeswehr számára... Amíg az apákat nyíltan és büntetlenül bűnösnek fogják rágalmazni, a fiaik nem lehetnek jó katonák.” Azt Is érdemes megvizsgálni, hogyan próbálják a második világháborúról kialakult. — az objektív történelemszemlélet alapján álló, tudományos vizsgálatokkal bizonyított — képet felülvizsgálni. Egy ilyen szerző, I. F. Barnick Német ütőkártyák című könyvében írja: „A győztesek igazságszolgáltatása a németeket a béke elleni büncselekmény- nyel vádolta... ugyanakkor azok túl békések, túl együ- gyüek, túl rendesek voltak. Ma ezért megbüntették őket.” Tagadják, hogy a németek tudtak volna a szörnyű gaztettekről. Még e gaztettek tényét is kétségbevonja, mivel azokat „nem konstatálták a semleges államok” képviselői. Nevetséges, de az új-’ nácik lelkiismeretére jellemző okpskodás. Amit nem látott más, csak ők, az nem is volt igaz. Ilyen okfejtés mellett hova kell sorolni az ártatlanul meggyilkoltak millióit, a koncentrációs táborokat? Hová? Ez a könyv úgy írja, hogy azok „csupán tipikus rendőri bűncselekmények voltak”, amelyeket Himmler tudomásával, titokban követtek el. s azokról Hitler (a jó führer!) semmit sem tudott. Egy másik szerző ennél is továbbmegy. A fasiszta koncentrációs táborok szörnyú valóságát nevetséges állításokkal igyekszik megcáfolni: „ezeket nem Németország találta fel”, mitöbb: „a táborok, a gázkamrák mindig is a második világháború nagy titkai voltak és most is azok. Voltak-e egyáltalán?" Ez az arcátlan Idézet G. Müller: Vádlott — a német nép című 1964-ben megjelent könyvéből való. Emlékeztetőül álljanak itt a tények: a második világháború alatt 18 ^nil- lió, különböző európai "országokból származó embert tartottak koncentrációs táborokban és ezek közül 11 milliót, megsemmisítettek. Egyedül Auschwitzban 7 millió embert gyilkoltak meg. Ezek elsősorban haladó gondolkodású emberek, a fasizmus politikai ellenfelei voltak, továbbá a nácik által faji szempontból „nem- kívánatos személyeknek” nyilvánítottak. A koncentrációs táborokban elkövetett bűncselekmények elkendőzésére irányuló kísérletek tehát a legenyhébb kifejezéssel élve is ostobák; ezeknek a bűncselekményeknek sok ezer tanúja képviseltette magát Nürnbergben, a náci gaztettek elítélésére alakított nemzetközi bíróság előtt, tanulmányok és visz- szaemlékezések ezreit írták róluk. Az úinácik történelmi és politikai irodalma a hitleri idők fasiszta propagandájának örököse és folytatója. Műveik főforrását is Goebbels agitációs anyagai képezik, s még a náci főideológus módszerét is átveszik: „Ismételjétek a hazugságot elég orcátlanul és elég gyakran, és akkor elhiszik.” A primitívség, a bizonyítás szükségességének a tagadása, az általuk „utca emberének” nevezettek fejletlen értelméhez való alkalmazkodás, a tudományos érvek vádaskodással, rágalommal való Helyettesítése a módszerük. A történetírás e sarlatánjainak hazugságai könnyen utolérhetők, ám mégsem becsülhetjük le őket, hiszen az NSZK lakosságának bizonyos részére még ma is tudnak befolyást gyakorolni. És az a szolgálatuk sem lebecsülendő, amit az imperialist a ideológiai diverzió eszközeként töltenek be. Igaz, ez egyben másfajta tanulsággal is szolgál. Nevezetesen: nyomós adalékul ahhoz, mi mindenre gondolnak egyesek akkor, amikor az „eszmék szabad áramlásának” 4ema- gógiáját próbálják elfogadtatni velünk. y. j.
