Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
1974. július 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Imperializmus és enyhülés A* amerikai imperializmust súlyos belső politikai válság rázza meg. A közelmúlt botrányai megkérdőjelezték mindazokat a hagyományos „értékeket”, melyeket az egyszerű emberek az Egyesült Államokban „szentnek és rendíthetetlennek” tartottak. „Olyan pillanat ez .— írja erről Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára „Az amerikai imperializmus ma’’ című most magyarul is megjelent könyvében — midőn milliókkal értethetjük meg, hogy a monopolkapitalizmus minden társadalmi baj gyökere: hogy ez a forrása mindennek, ami demokráciaellenes, korrupt, erkölcstelen, durva és bűnös. Eljött a pillanat, amikor a tömegek szemében leleplezhetjük a kapitalizmust: embertelenségét. brutalitását, társadalom- ellenességét.’’ Más szavakkal: egyre nyilvánvalóbb a modern kapitalizmus általános válsága. Ez együttjár azzal is, hogy nemzetközi téren is gyengébb pozíciókba szorul vissza. „A nemzetközi erőviszonyokban újabb minőségi változás következett be — írja erről már idézett könyvében Gus Hall. A tőkés világ szerkezetében minőségi romlás ment végbe, s a szocializmus világának fejlődése és megszilárdulása pedig magasabb szintre emelkedett. tJj minőségi értelemben véve a kapitalizmus, mint osztályerő még inkább elveszítette azt a képességét, hogy befolyásolja vagy más irányba terelje a világ dolgait, a forradalmi világfolyamat erői pedig élükön a szocializmus erőivel, minőségileg új módon határozzák meg a világesemények menetét.” Pedig az Egyesült Államok monopol tőkés körei korábban igényt formáltak az egész világ feletti uralomra és a hidegháborúval el akarták szigetelni és meg akarták fojtani az egész szocialista világrendszert. E hosszútávú osztálypolitika jegyében a tőkés világ feláldozta azt az előnyt, melyet a szocialista országokkal való kereskedelem ígért. Abban reménykedtek ugyanis, hogy eljön majd az az idő, amikor a kapitalizmus szétzúzhatja a szocialista országokat. A reális erőviszonyok felismerése végül is kijózanította a tőkés világ egyes monopoltőkés köreit és így a hosszútávú osztálypolitika feladására és a békés egymás mellett élés politikájának elfogadására kényszerültek. Egyben természetesen a szocialista országokkal való élénkebb kereskedelemből származó profitokhoz is hozzájuthattak. Ezeket a realitásokat azonban a monopoltőke tekintélyes osztagai még mindig vonakodnak elfogadni és ragaszkodnak korábban kidolgozott politikájukhoz. így a Watergate-ügy kapcsán a belpolitikai síkon folyó küzdelmet párosítják a Nixon- kormányzat külpolitikája elleni frontális rohammal, melynek célja az enyhülés irányzatának visszafordítása, a szocialista országokkal való viszony kiélezése, újabb fegyverkezési verseny körülményeinek megteremtése és a hidegháború légkörének visszahozatala. E roham első vonalában a katonai-ipari komplexum befolyásos képviselői állnak, azok, akik a hadikiadások csökkenésétől tartanak az enyhülési politika további térhódítása esetén. Hogy mennyire befolyásos és veszélyes csoportról van szó, azt jól mutatja, hogy az Egyesült Államok munkaerőinek mintegy 13 százaléka e komplexum alkalmazottja; hogy 5300 amerikai város, köztük nem egy nagyváros válna „kísértetvárossá”, ha a katonai megrendelések megszűnnének; s hogy az amerikai hadügyminisztériumnak ma nagyobb vagyona van, mint az ötven legnagyobb amerikai vállalatnak együttvéve! Az enyhülés ellen lép fel az Egyesült Államok monopoltőkés köreinek legag- resszívebb csoportulása, a délnyugati olajtöke. Az úgynevezett multinacionális (több országra kiterjedő) vállalkozások ugyancsak ellenzik a kelet—nyugati kapcsolatok bármifajta javulását, hiszen ügyleteiknek, a különböző országok belügyeibe történő beavatkozásaiknak, az egyes kormányokra gyakorolt nyomásaiknak kedvez a nemzetközi feszültség. A hidegháborús roham másik központja az AFL,—CIO szakszervezeti csoportosulás. Vezetői még a katonai-ipari komplexum tőkés képviselőire is rálicitáltak, amikor az Egyesült Államok állítólagos „érdekében” ellenséges nyilatkozatban ítélték el Nixon moszkvai útját, a harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Egy további enyhülés elleni központ & cionista mozgalom vezetősége, mely uszít a csúcstalálkozók és a szovjet—amerikai megállapodások ellen. Az összpontosított roham azonban átütő erő nélküli és sikertelenségre ítéltetett. A nemzetközi erőviszonyok eltolódása, a szocializmus és a szocialista világrendszer ereje, a nemzeti felszabadító mozgalmak megszilárdulása és erősödése, a tőkésországok kapcsolatainak kiéleződése, a dollár helyzetének összeomlása, az, hogy a tőkés világnak nincs többé katonai, gazdasági és politikai koordinációs központja; hogy nem tud egységes osztályálláspontra helyezkedni a szocializmus világához fűződő kapcsolataiban; valamint a fokozott anarchia és a multinacionális nagyvállalatok fejlődéséből eredő számos ellentmondás csak igazolja és alátámasztja a kommunista és munkáspártok 1969-es tanácskozásának híressé vált következtetését: „Az imperializmus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést és visszafelé fordítani a mai világ fejlődését. Az emberiség fejlődésének fő útvonalát a szocialista világrend- szer. a nemzetközi munkás- osztály és az összes forradalmi erők határozzák meg.” 350 ezer szovjet nő végez tudományos munkát A Szovjetunió Tudományos Akadémiája 250 éves, s ebből az alkalomból az egész Szovjetunióban méltatják a tudomány ünnepét. A szovjet nők lapja, a Rabotnyica munkatársa a jubileum alkalmából kérdéseket tett fel Nyikoláj Mar- kovics Emánuelnak, a Lenin-renddel kitüntetett akadémikusnak. A cikket rövidítve közöljük. Rabotnyica: — Szeretnénk valamit hallani a nők tudományos tevékenységéről. Nyikoláj Markovics Emá- nuel: — a kérdés felidézte Szonja Kovalrvszkájának, a nagyszerű matematikusnak, az akadémia első női levelező tagjának sorsát. Ismeretes hogy az elismerést hallatlan erőfeszítések árán szerezte meg. Külföldön nyert képesítést. Ennek ellenére sem kaphatta meg a pétervári egyetemen a tanári katedrát, s a moszkvai egyetem is bezárta előtte kapuit. __ Nagyszerűnek tartom, h ogy Kovalavszkája életének mozzanatait és munkáit egy másik női akadémikus, kortársunk Pelagéja Jakovlevna Kocsina gyűjtötte össze nagy gonddal, s készítette elő kiadásra. Maga Kocsina, sokévi munkává kidolgozta a talajvíz mozgásának elméletét, a kőolaj mozgásának sajátosságait parózus közegben, s részt vett a matematikai megfogalmazásukkal kapcsolatos munkákban is. Tevékenysége nagy elismerést aratott. E nagy tudós következtetései és tanácsai nagy segítséget jelentenek a geológusoknak, a kőolajbányászoknak a munkájában. Kocsina négyszer nyerte el a Lenin-rendet. — A társadalomtudományokkal foglalkozik Milica Vasziljevna Nyecskina ka- démikus. Orosz társadalmi és forradalmi mozgalmakkal kapcsolatos művek szerzője. Különösen ismert a dekabristákra vonatkozó kutatásairól. — Asszonyaink iránti büszkeséggel szemlélem immár néhány évtizede Alek- szandra Vasziljevna Novo- szelova tevékenységét. Fontos munkát végzett a szenvtelen kémiai területén, a félvezető anyagok és a lézer- technika fejlesztésében. Intézetünk a kémiai láncreakciók elméletének és gyakorlati alkalmazásának kérdéseivel foglalkozik. Ide tartoznak a polimér anyagok és az ezekből készült termékek élettartamának meghosszabbításával és bizonyos betegségek kémiai terápiájával kapcsolatos kérdések is. Női munkatársaink közül nyolcán megszerezték a tudományok doktora és csaknem félszázan a tudományok kandidátusa címet. J. K. Krugijakova professzornő a sejtek nukleonsavának azon változásait tanulmányozza, amelyek a sugárhajtás különféle vegyi anyagok és a környezet egyéb szennyeződésének hatására következnek be. J. B. Burla- kovával, a biológia tudományok doktorával együtt preparátumokat dolgoznak ki a sugárbetegségek * gyógyítására és megelőzésére. Krugijakova professzornő egyúttal nemzetközi koordinátora a KGST-ben végzett közös biofizikai kutatásoknak is. Ez a tudományos probléma meglehetősen újszerű, doktorainak és kandidátusaink is fiatalok és energikusak. — Megjegyzem, hogy ilyen példák jellemzik a szovjet ország minden tudományos intézményét. A hivatalos statisztika ilyen számokat közöl: a tudományos munkát végző 350 ezer nő között 60 700 kandidátus, 3100 doktor, 1800 akadémiai rendes vagy levelező tag van. Meggyőződésem, hogy a nők tevékenysége és eredményei a szovjet tudományban a jövőben is fokozatosan növekedni fognak. Összkomfortos „vándorló” házak gyártását kezdték meg a Szovjetunióban — ezzel a szibériai lakatlan területeket meghódító geológusok, olajkutatók és építészek régi álma valósult meg. A kétszobás lakásokhoz konyha, zuhanyozófülke és ruhaszárító helyiség tartozik. A fémvázas „vándorló” házak alakja tartálykocsihoz hasonlít. A konyhákban faforgáccsal fűthető tűzhelyeket helyeztek el. A házak fűtése vízzel történik — az előtérben elhelyezett kis kazánok segítségével. A fűtőtesteket a padló alatt helyezték el. Szükség esetén villamos melegítőket is lehet használni. . Az új arany-alku Az arany viharos pénzügyi pályafutása a közelmúltban új állomáshoz érkezett. Azt még a szakértők sem tudják, hogy ami történt — annak mi lehet a politikai következménye. Az események megértéséhez elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a tőkés világ 1945-ben létrehozott pénzügyi rendszerét a dollár feltétlen uralmának jegyében szervezték. Meghirdették a dollár aranyra válthatóságát, és fix árat állapítottak meg az aranyra. Egy un- ica arany ára 35 dollár lett. Közben óriási változások történnek a világgazdaságban. Nyugat-Európa és Japán gazdaságilag megerősödött, ennek megfelelően egyre több dollár és arany halmozódott fel a nyugat-európai bankok trezorjaiban, az amerikai aranykészlet pedig csökkenni kezdett. Az amerikaiak mégis makacsul ragaszkodtak a 35 dolláros aranyárhoz. Az arany a sztár Több mint két évtizedes küzdelem után végül az Egyesült Államok is belátta, hogy a helyzet tarthatatlan és új harcmodort választott. A dollárt kétszer egymás után leértékelték. Ennek következtében az amerikai áruk a viláem'acon olcsóbbak lettek, tehát, •‘•megjavultak Washington versenypozíciói. Ez a hatékony és eredményes harcmodor egyben azzal is iárt. hogy az arany a világtőzsdék „sztárja” lett! A két dollárleértékelés során — a tőkés országok köznonti bankjaiban — a hivatalos aranyárat először 33 dollárra, majd 42.2 dollárra emelték. Olyan pénzügyi műveletekben azonban, amelyekben nem a központi bankok vesznek részt, az arany árfolyama szabadon ingadozik. Ahogy az utóbbi években egyre jobban kibontakozott a tőkés világban az Infláció — úgy növekedett a különbség az arany hivatalos árfoA Belgrádban aláírt megállapodásnak megfelelően az idei szovjet—jugoszláv áruforgalom értéke meghaladja az 1 milliárd dollárt, amely 20 százalékkal magasabb a tavalyi kölcsönös szállításoknál. A közös megállapodás alapján a Szovjetunió növeli a Jugoszláviába irányuló gépek és berendezések, kőolaj lyama és a szabadpiaci árfolyam között. Végül már a tőzsdéken 150—160 dollárt adtak egy uncia arányért, tehát a hivatlos árszint mintegy négyszeresét. Ez világosan jelezte, hogy valami nincs rendjén, a mesterséges pénzügyi rendszert előbb- utóbb újra módosítani kell. Az olajválság: hatása A vezető tőkés országok azonban mindmáig nem tudtak megegyezni abban, mi-- képpen hajtsák végre a pénzügyi rendszer reformját. —■ Nemcsak azért, mert érdekeik ellentmondottak egymásnak — hanem azért is, mert 1973 őszétől kezdve az olaj árának látványos emelkedése szinte vilamennyi tőkés ország fizetési mérlegét felborította. Az olajválság terhei alatt először Olaszország roppant össze pénzügyileg. Az olasz gazdaságnak persze egyéb bajai is vannak, az olaj árának megsokszorozódása azonban valósággal eltörte a gazdaság gerincét. Olaszország a teljes pénzügyi összeomlás küszöbére jutott. Egyetlen kiút kínálkozott. Az, hogy az olasz bank páncéltermeiben lévő aranykészletet ne a 42.2 dolláros hivatalos áron, hanem a szabadpiaci áron, tehát ennek négyszereséért lehessen értékesíteni. Az olaszoknak ezt a követelését Franciaország is támogatta, s végül a Közös Piac kilenc országa olyan javaslatot terjesztett a Nemzetközi Pénzügyi Alap elé, hogy az arany- tartalékokat szabadpiaci áron lehessen felhasználni. Az amerikaiak nem akarták elfogadni ezt a javaslatot. Végül kompromisszum született. Ennek lényege, hogy a központi bankok páncélkamráiban lévő aranyat nem lehet ugyan szabadpiaci áron eladni — de fel lehet használni letétként, ha a szó- banforgó ország nemzetközi hitelt akar felvenni, Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha az adott ország a hitelt nem és petrolkémiai termékek, vasérc és cellulózé, vegyipari termékek és fogyasztási cikkek szállítását. Jugoszlávia cserébe néhány berendezéstípust, kábelfajtát, timföldet, gyapjú- és szintetikus szövetet, gyógyszereket, cipőket és egy sor más árucikket fog exportálni. tudja határidőre visszafizetni. akkor szabadpiaci áron számított aranyat utalhat át tartozása fejében a hitelezőnek. Erősítd injekciók Az intézkedés közvetlen politikai hatása az, hogy Olaszország és Franciaország pénzügyi mérlege „erősítő injekciót” kapott. Nagy-Bri- tannia csak nagyon kevés arannyal rendelkezik, számára az új intézkedés nem jelent különösebb kedvezményt. A legerősebb pénzügyi helyzetben lévő NSZK pedig alighanem a hitelező szerepét fogja játszani. így a Kiléncek országait nagyon különböző módon érinti az új árfordulat, ami azt jelenti, hogy pénzügyi ellentéteik fokozódhatnak. Az új aranyrendelkezés két nagy vesztese: Japán és az olajat nem termelő fejlődő országok. Japán minden csepp olajat importálni kénytelen és pénzügyi tartalékainak mindössze 7 százaléka fekszik aranyban. így az új rendelkezés számára semmiféle előnyt nem jelent. Ami pedig a harmadik világ olajat nem termelő országait illeti, azoknak sem devizájuk, sem aranyuk nincs — viszont a felemelt olajárat ki kell fizetniök. — Mint már annyiszor — a legszegényebb országokat ismét az arany-országút szélére lökték. Növekvő szovjet—jugoszláv árucsere \
