Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-06 / 156. szám

1974. jüHt» 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 300 millióan ünnepük Megemlékezés az 52. nemzetközi szövetkezeti napon Tegnap Jászladányban tar­tották meg az 52. nemzetközi szövetkezeti nap megyei ün­nepségét. A nagygyűlést Nyí- kos János, a nagyközség párt- bizottságának titkára nyitot­ta meg. Ünnepi beszédet Bo- da Mihály, a MÉSZÖV el­nöke tartott. — ötvenkét éve, hogy a szövetkezetek nemzetközi szövetsége kezdeményezte a nemzetközi szövetkezeti nap megünneplését — mondotta. — Ezekben a napokban az egész világon több mint 300 millió szövetkezeti tag em­lékezik meg a mozgalom ki­alakulásáról, fejlődéséről. A rendezvény azóta a szövet­kezetek nemzetközi szolida­ritásának, együttműködésé­nek, az elért eredmények számba vételének ünnepe. Napjainkban már a háború elleni küzdeíem, a gyarmati népek függetlenségéért, a békés egymás mellett élé­sért folyó harc egyik sereg­szemléje is. A továbbiakban arról be­szélt, milyen eltérő feladatok állnak a szövetkezetek előtt a különböző társadalmi rend­szerű országokban. — A pártunk általános po­litikájának részeként kidol­gozott korszerű szövetkezet- politikai elvek alapján meg­alkotott szövetkezeti törvény annak a megbecsülésnek a bizonyítéka, amelyet pártunk X. kongresszusa a magyar szövetkezeti mozgalomról így fogalmazott meg: „Gazda­ságilag és politikailag egy­aránt fontos szerepet tölt be társadalmunkban a szövetke­zeti mozgalom. Pártunk a szövetkezeti tulajdont az ál­lami tulajdonnal azonos jel­legű szocialista tulajdonnal ismeri el.” A nagygyűlés után szövet­kezeti együttesek mutattak be ünnepi műsort a megye minden részéből Jászladány- ba érkezett mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövet­kezeti tagok tiszteletére. Vállalatok, szövetkezetek Nem fő feladatuk c Kisipari módszerekkel Értekezlet a MÉM-hen Tegnap a MÉM-ben dr. Madas . András miniszter- helyettes a megyei tanácsok elnökhelyetteseinek értekez­leten a fagazdaság helyzeté­ről és a környezetvédelem feladatairól tartott előadást, amelyben hangsúlyozta: ha­zánk az erdősítésben élen jár az európai országok között, jövőre fejeződik be a fel- szabadulás utáni egymillio- modik hektár erdősítése. Az erdészek ügyeltek arra, hetgy ahol lehet jobb minőségű állományt honosítsanak meg. Szólt a készülőben levő kör­nyezetvédelmi törvényről is. Rizs-kombájnok munkában A Tiszasülyi Állami Gaz­daságban munkába állt — az országban elsőként — négy szovjet KOLOSZ 6-os rizs-kombájn. A kombájnok nyáron gumikeréken gabo­nát, ősszel . fél-lánctalpon rizst aratnak. Így a földe­ken dolgozó kombájnok szá­ma felére csökkenthető. E munkáknak kb. 80 szá­zalékát teszi ki az új épít­mények létesítése, valamint a meglevő építmények bőví­tése és korszerűsítése. Ezek között is a mezőgazdasági épületek képviselik a leg­nagyobb arányt. Az 'állami vállalatok és szövetkezetek — az erdő- és vízgazdálko­dási vállalatok nélkül — 1973-ban 408 millió forint összegben saját maguknak építettek, a többit pedig ide­gen megrendelőknek és a la­kosságnak (288 millió forint). Ezek az építkezések álta­lában kis volumenűek, szét­aprózottak. a munkát főleg kisipari, kézműves módszer­rel végzik. A rendelkezésük­re álló szakemberek száma, valámint az építőipari gé­pek és berendezések állomá­nya kevés, jóval alatta ma­rad az építőipari vállalatok ellátottságának. Elsősorban anyagelőkészltő és földmunkagépekkel ren­delkeznek. Ezek száma és íz építés teljesítőképessége különösen a mezőgazdaságban jelentős. A magasabb színvonalú épí­téshez szükséges gépek vi­szont alig Vagy egyáltalán nem találhatók meg. E szer­vezetek általában a dolgo­zóknak lakóhelyükön tudnak munkát biztosítani, amely számukra kedvezőbb munka- feltételeket jelent. E' t el szemben az építőiparban fog­lalkoztatott munkások jelen­tős része a lakhelyétől távol dolgozik. A nem építőipart vállala­tok által végzett építkezése­ken a termelékenység lénye­gesen alacsonyabb, mint a szervezett építőiparban. Igaz, hogy a nem építőipari szer­vezetek egy része speciális építési tevékenységet lát el, és így a munkák összetétele nem egészen azonos az épí­tőipari vállalatok által vég­zett munkák összetételével. Szükség: van rá Meg kell említeni azonban, hogy több szervezet az épí­tőipar feladatkörébe tartozó tevékenységet is folytat. Ez gyakran már nem tekinthető az alaptevékenység kiegé­szítőjének, és nem egy eset­ben az alacsony színvonalon végzett munka gazdaságta­lan is. Ugyanakkor az építőipari ágazatba tartozó szervezeti egységek kapacitásának kró­nikus elégtelensége a to­vábbiakban is szükségessé teszi az ilyen építési tevé­kenységet, hiszen a lakosság igényeinek minél jobb kielé­gítését teszi lehetővé. Berta Zsuzsanna EBÉD Nagyrév, Ószöllő. A kombájnok már vágják az árpát. Ti­zenkét óra, ebédidő. A gépek vezetői asztalhoz ülnek, azaz te­rítenek az árokpartra, saját maguknak. Kis szalvétából ke­nyér, konzerv, paprika kerül elő. Egyikük húskonzervet, má­sikuk rakott káposztát bont, hidegen. A harmadik töpörtőt fogyaszt kenyérrel. Mindhárman tiszakürtlek. Reggel ötkor jöttek el hazulról, este kilenckor térnek vissza otthonukba. Naponta 16 óra. Aratáskor így szokták. Ilyenkor nem órákban, búzatáblákban mérik az időt. A munkát megszokták, ami azonban sehogyan sem fér a fejükbe, s az odavetődő látoga­tónak is szóvá teszik menten: miért nem jár nekik az idén is meleg étel, netán hűsítő, mikor ez hajdan bizony így járta. Ta­valy még kaptak, azelőtt is, így volt ez rendjén, hogy a ter­melőszövetkezet, gondoskodott a tűző napon nehéz munkát végző kombájnosairól. Közben a kerület agronómusa is odaérkezik. Annyi a gondunk, meg a bajunk, hogy erre már nem futotta erőnkből -— mondja az ebéd megszűntének okait firtató kérdésemre. — Jelentéktelen ügy ez — ragasztja még hozzá válaszához — el­törpül nagy problémáink mellett. Nos. ha jelentéktelen, akkor a megoldás sem kerülhetne jelentős erőfeszítésbe. A meleg étel pedig az aratócséplők ve­zetőinek milyen jelentős segítség lenne! Mert nemcsak a gép­nek van szüksége jó tüzelőolajra, az ember is megérdemli a kalóriát. Még az aratás elején járunk, a Tiszazug Tsz-ben nem volna érdemes még egyszer foglalkozni ezzel az ebédkér- déssel? V. M. Az első vidéki Donius Szurdi István belkereske­delmi miniszter tegnap dél­előtt ünnepélyes külsőségek között nyitotta meg a zala­egerszegi városközpontban felépült korszerű bevásárló- központot. A zalaegerszegi belváros központjában 57 millió fo­rintos költséggel felépült be­vásárlóközpontnak három egymás mellett álló áruháza van. A nemrég megnyílt csemegeáruház. a Domus lakberendezési áruház és a Centrum Áruház. A város kereskedelmi hálózata ezzel az együttessel több mint 5 ezer négyzetméter alapterü­lettel gyarapodott. Az áru­házak közül a Domus az el­ső ilyen vidéki, országosan pedig a másddik áruház. A következőkben Székesfehér­várott, Miskolcon maid Kecskeméten nyílik hasonló. Centrum Áruház — az or­szágban a harmincadik, és egyben Nyugat-Magyaror- szág legnagyobb áruháza. Utórédh arcban a vízzel • -*• Amikor a tiszabői gá­ton áttört a víz, lövéssel ri­asztottak bennünket. Sze­rencsére időben jött a fi­gyelmeztetés, ki lehetett menteni az embereket, meg a technikát. Hanem a termés odalett a Goitón, Állunk a kőteleki nyári gá­ton, körülöttünk dohognak, dübörögnek, csattognak a gépek. A táj odébb békésen sütkérezik a napfényben, de a nyugodt felszín alatt még ott lapul a veszély. A fris­sen magasított gát birkózik az irdatlan víztömeggel, amelyben koronáig merülve dideregnék a fiatal jegenyék. A gát másik oldalán zöl- dessarga gabonatábla. Csak a legszélét gázolták le a gé­pek. — Háromszáznyolcvanegy hektárt védtünk odaát, túl a Tiszán. Ötmillió lett a veszteség, amikor mégis el­vitte a viz. Egyed János a kőteleki Ady Tsz, üzemgazdásza kör­bemutat. — Ez itt kétszázhetven­egy hektár. Valamivel több, mint hárommillió forint ér­ték van rajta. Megvédjük mindenképpen. — Azt mondják, lassan apad a víz. —- De apad. Ez a fontos. A nehezén talán már túl vagyunk. — Mikor volt a legnehe- zebb? — A múlt héten. Éjjel- nappal több százán álltak a gáton. Volt olyan időszak, amikor harmincnyolc gép segítette az emberek munká­ját. Az is igaz, hogy nem maradtunk magunkra. Segí­tett a szomszéd tsz, a csata­szögi Szebb Élet, segített a vízügyi igazgatóság meg má­sok is. — Szóval túl vannak a nehezén? — A legnehezebbjén talán igen. Szivárgás, átázás most is adódik, régóta tart a magas vízállás. A gát sem úgy készült, ahogy az elő van írva. Az emberek min­dig oda dobtak egy lapát földet, ahol legjobban át akart jönni a víz. Nem cso­da, ha a laza töltésen most is gyakran van szükség gyors beavatkozásra. — Közösen védjük ezt a ■gátat a tiszasülyiekkel — mondja Szabó János tanács­elnök. — Ha ők tartják a maguk szakaszát, mi sem en­gedjük át a vizet a mi há­rom kilométerünkön. Most körülbelül fél méter­rel alacsonyabban van a Tisza a gát tetejénél. Ez a fél méter úgy alakult ki, hogy a víz lejjebb ment, de a töltés is magasodott. Sőt egyes szakaszokon még most is magasodik. Földgyalu túr­ja fel a földet a gátra, ott pedig hattagú brigád egyen­geti lapáttal. Sovány, bronz­színűre sült emberek. Abba­hagyják egy pillanatra a munkát. — Kőtelekiek? — Igen. A téeszből. — Mióta dolgoznak? — Reggel hattól. — Meddig?-v Este hatig. Akkor jört a váltás. — Nem sok egy folytában a tizenkét óra? — A múlt héten reggel öt­től este kilencig is dolgoz­tunk. — Husszonnégyórázás is volt — veti közbe Egyed Já­nos. — Amikor legjobban szorított a víz. — Ott voltak azon a gá­ton is, amit elvitt a víz? — Ott, de nem a mi sza­kaszunkon szakadt át, ha­nem a tiszabőiekén. De ott aztán több helyen is. Ami­kor lőttek, már tudtuk, hogy baj van. *=- Nem volt pánik, kap kodás? — Nem. Volt idő, szeren­csére. Mindent át tudtunk hozni a komppal. — De különben se volt veszélyes, mert van a Goitón egy magaslat, vagy húsz hek­tárnyi, az most is kint van a vízből. Ott ellehettünk vol - na, amíg nem jönnek ér­tünk. — Miért hívják Goitónak azt a határrészt? A vállukat vonogatják. Néznek a tanácselnökre, hát­ha ő tudja. — Azt már nagyon régen Ügy hívják. A napokban ta­láltam az iratok között egy 1830 körül kiadott térképet. Már azon is Goitóként sze­repel az a terület. Nem lehet sokáig beszél­getni. A földgyalu nagy eről­ködéssel közeledik. Mázsás göröngyöket tol maga előtt. Félre kell állni az útjából. Az emberek eldobják a seb­tében meggyújtott cigarettát. Folytatódik a munka. A védelmet közvetlenül Bartalos Béla. a tsz gépcso­port vezetője irányítja. Elé­gedetten néz végig a friss, még nedves földdel megerő­sített töltésen. —r Befejezéséhez közeledik a munka. Megerősítünk né­hány gyengébb szakaszt, utá­na csak a figyelés marad. Távolabbra mutat, ahol a gát kanyarodik egyet és el­tűnik egy fasor mögött. Hat- nyolc ember lapátol ott is. — Két helyen van még szi­várgás, de az már nem ér­dekes, meg van erősítve a töltés. Ha újabb eső nem jön, nem fenyeget átázás. — Milyen magas vizet bír el ez a gát? — A nyolcszáznegyven cen­tit elbírja. Ha gyorsan levo­nul az árhullám, talán még többet is. Aggodalmasan kémleli a felhőket. — Remélem, nem lesz több eső. — Megtréfált. bennünket, az eső — veti közbe a ta­nácselnök. — Tavasszal hi­ányzott, vártuk nagyon. Az­után megjött, meghozta ezt, a szép termést, de majdnem el is vitte. — Megérzi a tsz a veszte séget — leszi hozzá Egyed János. — Bár a védekezés még így is megérte. A si­kertelen túlparti munkát is heleszámítva kétmillióba ke­rült. Az itteni érték, pedig három-millió. Ezt már meg­védjük, ha az időjárás nem fordul hirtelen ellenünk. B. A. A Szolnoki Állami Gazdaságban Jó agrotechnika — nagy termés A Szolnoki Állami Gazda­ság üzemegységeiben befe­jezéshez érkezett a második kaszálásé lucerna betakarí­tása. A múlt évi átlagtermés — szénaértékben számolva —* 96 mázsa volt hektáron ­ként, ami igen jónak mond­ható. Ebben az évben még jobbak a kilátások, mivel már az első kaszálás 50 má­zsát adott a kedvezőtlen, idő­járás ellenére is. Ez pedig azért alakult, így. mert az első betakarítást korán, már áprilisban megkezdték. és nagy mennyiségű feitrágvát is kaptak a lucematáblák. A lucernából szénát, sz.e- názst és lucerna'isztet készí­tenek. A gazdaságnak a Pi­roskai üzemegységben van egy TGSZ-típusú lucerna- szárító berendezése. Az idén 102 vagon lucernalisztet ké­szítettek. A gazdaság 875 hektáron, zárt rendszerben termeszt kukoricát, amelynek fejlett­sége és állománya az idő­szaknak megfelelő. A kuko-, ri'ca vetésével már április közepén végeztek, s az alap­vegyszerezés is jól sikerült, valamint kétszer kultivátci- rozták, ez. a- magyarázat. A múlt évi átlagtermés kuko­ricából 62.5 mázsa volt, az idén 65—70-mázsái'« számí­tanak a szakemberek. A cukorrépát 1973-tól a héki zári rendszerben ter­meszti az állami gazdaság 400 hektáron. A tavaszi szá­razság miatt kezdetben von­tatott volt a kelése, de hála az esős időszaknak, szépen kikelt és jól beállt. A ter­vezett 400 mázsás hektáron­kénti átlagtermés biztosított­nak látszik. A növényápo­lással végeztek. Kétszer kultivátoroztak. és kézi ka­pálásra is sor került, mivel a szárazság miatt az alao- \ egyszerezés nem járt si kerrel. A tjszavárkonyi üzemegy­ségben 100 hektáron tér rngsztenek szóját a rákóc/.i - falvi rendszerben. A szója fejlettség- •és tisztasága az időszaknak megfelelően jó. « másodszori kultivátorozásái is befeiezték. A gabona betakarítását 19 munkanapra tervezték. A betakarítás gépi hadsereg* két John Deere, egy E—512= es tizenegy SZK—r-4-es kom- báin. Sainas « Tisza . árte­rületén 100 hektár gaboná­jukat elvitte a víz. ami leg­alább 1,3 millió forint vesz­teséget okozott a gazdaság­nak. Az aratás idején gon­doskodnak a dolgozók napi négyszeri étkeztetéséről és védői tápellátás áról. Az elmúlt években fokozó­dott a beruházási tevékeny­ség Szolnok megyében is, így az építőipari vállalatok kapacitását a megrendelések teljes mértékben lekötötték. Sőt, az igények egy részét nem is tudták kielégíteni, ezért egyes gazdálkodó egy­ségek építőipari tevékenysé­gének jelentősége egyre job­ban megnőtt. Egy év alatt cgymilliárd forint szocialista építőipar által el­végzett építés-szerelés 87 százalékának felelt meg. Az ilyen építési-szerelési munkák 87 százalékát a me­zőgazdasági, az erdő- és víz­gazdálkodási, 20 százalékát a város- és községgazdálkodási, valamint a költségvetési, 10 százalékát az ipari, 3 száza­lékát pedig a kereskedelmi vállalatok, szővetkezetek vé­gezték 1973-ban. (Az építő-, ipari és a nem építő­ipari szervezeteken kívül a lakosság is jelentős építési tevékenységet folytat, külö­nösen a magánlakások építé­sénél. Jellemző rá, hogy a magánerőből felépült lako­sok száma 1973-ban túlha­ladta a 3000-et, míg 1970- ben csak 2000 körül volt) f f c n I Irrvl Ezek a vállalatok, szövet­kezetek fő tevékenységük mellett — saját beruházása­ik és felújításaik gyorsabb megvalósítása érdekében — építéssel általában mellékte­vékenységként foglalkoznak. Erre kényszerülnek akkor is, há .például kisebb munkák-* ra nem találnak .kivitelezőt. Ez az építkezési forma az utóbbi . években,. főként . a mezőgazdaságban terjedt el. lila már azonban gyakran előfordul, hogy ilyen mun­kát rendszeresen és számot­tevő mennyiségben idegen megrendelők részére is vé­geznek. Az építőiparon kívüli szer­vezetek 1973-ban közel egy- milliárd forint értékű építő­ipari munkát végeztek. Ez jelentős összeg, hiszen a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom