Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

1974. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Búzatáblák, szőlősorok A tiszasasi Rákóczi Tsz talajtérképe olyan, mint a szivárvány. Minden szín más­féle, fajta föld. Sokáig civódott a Tiszazug­ban a víz meg a szél. Amikor megáradt a Tisza, jó termő­földet hozott. A szél repli- kázott vele: hohó, rossz hely­re raktad, elviszem! Vitte, amíg tudta. De a víz se hagy­ta magát... A nevető harmadik, az em­ber lett a győztes. A víz nagy­ritkán még bosszút áll — négy éve majd 8 millió kárt okozott a falunak —, de lassan beletörődik a szolga­ságba, mert szolgálnia kell az embert. A szélnek már csak síró szava van őszidőben, hatal­ma alig. De régi erejének em­lékét maga a falu őrzi: Ti- szasas egy tekintélyes ho­mokdűnére települt. Valaha a Naccságos Fejedelemé, II. Rákóczi Ferencé volt ez a föld. A szövetkezet tőle kap­ta a nevét, így a legtöbbet emlegetett név a faluban. Manapság már így mondják a környéken is: a Rákóczi, az sokra vitte... Vagyis: a Rá­kóczi Tsz-nek jól megy, jól gazdálkodik. Pedig valamikor, nem is túl régen, a szél meg a víz har­cát a tiszasasiak is eljátszot­ták. Nem volt akkora a hábo­rúság, dehát a nép se olyan sokfajta a faluban, mint a határ földje. Á kapacsorbító táblákból még kivicsorít a fehér szik. De a sasiak már nagyon ré­gen nem gyűlölködnek egy­mással. Sőt! Együtt szeretik a földet, a föld meg mindnyá­jukat. Hektáronként 55 má­zsát adott a takarmánybúza, s a kukoricájuk is olyan mint egy zöldre mázolt nyírfaerdő. A szövetkezet autóbusza hosszú - útra indul. Balaton­szárszóra viszi az úttörőket. Ennek az autóbusznak nagy szerepe van a tiszasa­siak életében. Kirándulójárat, mondják. Ezt úgy kell érte­ni, hogy amikor nincs szük­ség a jó Ikarusra a dologban* nekiveszi magát az ország­iaknak. Tavaly Siófokra vit­te el az öregeket, ezt már Horváth Istvántól, a szövet­kezet népművelési ügyve­zetőjétől tudom, az idén meg Egerbe megy a nyugdíjasok­kal. Az öregek java része ta­valy látta életében először a Balatont. De nagy víz, de szép nagy víz, mondták. Szép, akár az élet, ha emberségesen élünk. Májusban az Operettszín­ház előtt állt meg a tiszasasi busz. Felvittem a fiatalokat a My Fair Ladyre, mondja az ügyvezető. Dehát bérletük van a Szigligetiben is. Van, de tudja, hogy van az: szeretünk tájékozódni. Eddig .Szegedre jártunk nyaranta, a Szabad­téri Játékokra, de most már más is kell. A pesti szabad­téri színpadokat akarják lát­ni. Meg a Mátyás templomot, a megszépített várat. A télire meg úgy akarjuk; egyszer Szolnokra megyünk színház­ba, máskor Kecskemétre, meg Békéscsabára. Hadd lás­son világot a tagság. A népművelési ügyvezető azt a gondolatot váltotta so­kat érő aprópénzre, amit Kis Dániel, párttitkár így fogal­mazott meg: az embereknek látniuk, tanulniuk kell, olyan szépen kell élniük, hogy öreg korukban majd azt mondják: jó világért dolgoztam, meg­kaptam, ami járt belőle. Tízen voltak a Szovjetunió­ban. mennek Hollandiába, s mindig hazahoznak valamit a világból, ami kell a holnap­hoz. Gyökeret vert a tudás a homokdűnéken, akár a tő­ke. Gebei Sándor szőlő- gyü­mölcs- és kertészeti üzemág- vezető, kétkezi ember volt, már a mérnökök jövőbelátó, beteljesülő fantáziájával gon­dolkodik. A mondatai tiszták, amilyenek a szőlősorai. Száz­húsz hektára van szőlőből, ebből a fele már nagyüzemi művelésre alkalmas. A kö­vetkező három évben még nagyobb táblát telepítenek, 90 hektárt, 17 millióért. Most már lehet, mondja. Miért, eddig nem lehetett? Lehetett is, meg nem is... kezdi és elmondja azt a történetet. Az öregek mindig megvédték az , öreg táblákat. Ne vágjátok ki gyerekek, azt még a nagya­pám telepítette. Hát nem vágtuk ki, mondja Gebei Sándor, pedig utunkban volt, rossz szőlő volt, de nem vág­tuk ki. Érti, ugye, miért. Még jobban megértettem, amikor azt is megtudtam, hogy a „Rákóczi”-t jó 15 éve csaknem ugyanaz a vezetőség irányítja. Senkinek se hor­dott homokot a szél a fülé­be. mindenki meghallotta a jó szót, de a rosszat is. Nem azt néztük, hogy honnan jön valaki, mondta a párttitkár, hanem, hogy hová tart, mi a szándéka. Tizenhét szocialis­ta brigád dolgozik a Rákóczi földjein. Amikor a munka engedte, felváltva mentek Hajdúszoboszlóra, s mennek az idén is. Gebei Sándor kertészeté­ben törzsgárda tagok — hu­szonnyolc nő és tizenkilenc férfi — bíbelődnek 200 hek­tár munkaigényes földdel, de amikor kell, mindenki ott van. aki él és mozog. A gye­rekek az iskolából, az öregek a verandák hűvöséből. Tizenöt hektáron terem a fűszerpaprika, nyolc hektáron „iskoláznak” a szőlővessző, — 1977-re 60 hektár gyümölcsöst telepítenek. Jön az autóbusz, hozza az embereket ebédelni. Az üze­mi konyhán háromszáz em­bernek főznek. Az udvaron néhány ingújj- ra vetkőzött ember a sertés­telep új battériáinak szerelé­séről vitatkozik. Tizennégy millióba került a battériás rendszer, — de hamar meg­jön az ára, hallom. Kis Dániel nevetve nézi a szakvezetőket: olyan, de olyan emberek ezek, hogy büntetés lenne nekik, ha nem csinálhatnák, amit csinálnak. Sopronba kétnapos utat terveztek de aki fél a nagy út­tól, azt kivisszük a Tőserdő- be, vagy Cserkeszőlőbe, hogy pihenjenek, sorolja Horváth István. A balatonszárszói üdülőbe tizenketten men­nek. .. Jön egy motoros: apadt, 680-ról 630-on áll... Az ugi vízmércét nézte. Gebei Sán­dor megkönnyebbül: 360 hektárunk van a nyári gátak mögött. Belemennénk mi akár egy 20 hektáros szőlőiskolába is, hallom Kis Dánielt, dehát mindent módjával. Még több gép kell. Még több okos em­ber. Mert ha ilyesmiről be­szélünk a tagoknak, fülelnek. Tetszik nekik, de azt is mondják: ehhez még kicsik vagyunk. Majd megnövünk, mondom nekik. Meg, meg... Eddig is együtt nőttünk a főddel. Nincs is itt olyan dű­lő, amelyen behunyt szemmel nem mennének végig. De az a jó, hogy nyitott szemmel jár­nak. Gyorsabban lehet úgy haladni. A Tisza parton szép, szo­morúfüzek. Az árokparton kamillafű. A falu csépai, meg ugi határában Gangin-sárga földek. Már learattak. Egy Zetor — vagy húszméteres acélkötélen — láriccsóvát húz maga után. Égetik a tarlót, utána szántanak. A homokdombon zöld ten­ger a fák sokasága. A házak előtt, az utcák szegélyén, ter­mőre forduló gyümölcsfák. Alattuk kiskertek, virágok. A kerítésen túl szép házak, minden második, harmadik igencsak új, vagy renovált. Ezekben élnek a dolgos sa- siak. ^ __ Tiszai Lajos Beruházások a MEK-nél Üzlet Tiszaföldváron — Korszerűbb árumozgatás Új csomagológépek — Kaktár Ceépán A Szolnok megyei Mező- gazdasági Terményértékesítő Vállalat — közismert nevén MÉK — az idén több kisebb- nagyobb beruházást tervez. A beruházások értéke nem nagy összegű, de jelentősen hozzájárul a lakosság jobb és kultu­ráltabb ellátásához. Tiszaföldváron. a Lenin Tsz székhazában zöldség-, gyümölcs-. élelmiszerbolt nyílik. A termelőszövetkezet adta és hozatta rendbe a helyiséget. A berendezést — amelynek szállítását a na­pokban várták a kunhegyesi ipari szövetkezettől — a MÉK vásárolta ötvenezer fo­rintért. A tervek szerint augusztus elsején, de legké­sőbb 20-án megnyílik a bolt, amely a Lenin Tsz tagjai­nak és a környék lakóinak az ellátását hivatott elsősor­ban szolgálni. A. szolnoki kirendeltségen több mint egymillió forintos beruházás kezdődik. A MÁV a rakodásfejlesztési alapból 370 ezer forintot adott, ehhez a vállalat önerőből 654 ezer forintot biztosít Az összeg­ből ezer négyzetméter bekö­tőutat és rakodóteret látnak el szilárd burkolattal. A munkában számítanak a szocialista brigádok se­gítségére is. Vásárolnak három emelővil­lás targoncát ezzel gyorsabb és korszerűbb lesz az áru- mozgatás. nagy mértékben csökken a vagonok állási ideje. A tervek szerint a munkával még az idén elké­szülnek. Ugyancsak a szolnoki ki- rendeltségre úgynevezett Ultra 501 és Permac P—1 típusú csomagológépet vásá­rolnak. A korszerű gépek a tömegáruk — burgonya, vö­röshagyma. gyümölcsfélék — hálós csomagolását végzik 1 —5 kilogramm közötti súly­ban. Az Ultra 501-es például óránként 900 két kilogram­mos csomagot tud készíteni, a Permac pedig címkézi, árazza és cégjelzi is az áru­kat. A csomagológépek ki­szolgálására három szállító- szalagot vesznek. A hálós csomaggal elsősorban az ön- kiszolgáló boltok árukészle­tét kívánják növelni. A gé­peket szeptemberre várják, az összes költség 1 millió 300 ezer forint. Csépán, az állomás mel­letti kirendeltségen 12 x 24 méteres raktár épül. A szolnoki MEZŐGÉP Vál­lalat könnyűfémszerkezetes épületét a kunszentmártoni TÖVÁLL készíti. A csaknem félmillió forint értékű rak­tár a tervek szerint az év végére lesz készen, s ezzel megoldódik az áruk fogadá­sának. feldolgozásának és tárolásának gondia. <pi> Magyar—szovjet szakosítási szerződés Még gazdaságosabbá válik a fistő-berendezések gyártása Mint ismeretes, a magvar —szovjet gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködési kormányközi • bizott­ság legutóbbi ülésén kor­mányközi egyezményt írtak alá a festőberendezések gyár­tásának szakosításáról. A Kohó- és Gépipari Minisz­tériumban kapott tájékozta­tás szerint az egyezmény alapján a fejlesztésben együttműködő magyar és szovjet vállalatok —• elkerül­ve a párhuzamosságokat — az egymásét kölcsönösen ki­egészítő termékek gyártásá­ra rendezkednek be. Az egyezmény 1985-ig szól. ha egyik fél sem mondja fel, továbbra is változatlan formában érvényben marad. A megállapodás értelmében Magyarországon gyártanak elektrosztatikus és elektro- foretikus technológiai eljá­rású festősorokat, komplex technológiai sorokat polimer poranyagok felhordásához, kézi elektrosztatikus beren­dezéseket. festékszóró fülké­ket és ezekhez különböző ki­egészítő berendezéseket. A szovjet vállalatok gyártják a pneumatikus és levegőmen­tes technológiai eljárással dolgozó festősorokat, ugyan­ilven technológiájú festőfül­kéket, előkezelő, szárító és beégető berendezéseket és a nagyméretű alkatrészek elektrosztatikus festőberen­dezéseit. A hajtómű és festőberen­dezések gyára ebben az év­ben és jövőre csaknem 40 millió rubel, 1976-tól 1980- ig öt év alatt 125 millió ru­bel értékű terméket szállít a Szovjetunióba. A szovjet fél — mivel a gyártó kapa­citásokat most hozzák létre — 1976-ban kezdi szállítása­it és évente növeli azok ér­tékét. Az első évben impor­tunk értéke 800 000 rubel lesz 1980-ban már 6,1 mil­lió rubel. A berendezéseket mindkét fél világszínvona­lon gyártja és ennek továb­bi biztosítására az egyez­mény mellékleteként mű­szaki-tudományos megálla­podás is született a technoló­giák és berendezések közös továbbfejlesztéséről, tipizálá­sáról, valamint a kapcsoló­dó kutatásokról. A magyar—szovjet kétol­dalú egyezmény lehetőséget nyújt további, esetleg több­oldalú szakosítás kialakítá­sára a festőberendezések gyártásában a KGST-orszá- gok között. új nagyhatású növényvédő szer Űj növényvédő szert állí­tottak elő a magyar—szov­jet növényvédő szer kutatási együttműködés keretében a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet és a moszk­vai Összszövetségi Növény­védőszer Kutató Intézet szak­emberei. Az új nagyhatású atkaölőszer laboratóriumi előállítása a szovjet szakem­berek érdeme, gyártási tech­nológiája pedig a veszprémi kutatók munkája. Az úi nö­vényvédő szer kísérleti gyár­tására a Nitrokémia rendez­kedik be és a tervek szerint évi 1000 tonnát készít be­lőle. Az új atkaölőszer egyéb­ként a magyar—szovjet nö­vényvédő szer kutatási együttműködésének már a második „gyümölcse”. A né­hány évvel ezelőtt előállított Izofosz nevű rizs gyomirtó­szert már széles körben al­kalmazzák. KÉSZÜLŐDÉS AZ ŐSZI BNV-RE 4 * Főszereplő a könnyűipar A könnyűipari vásárbizott­ság útmutatásai alapján az ágazatba tartozó több mint 100 vállalat és szövetkezet megkezdte felkészülését a fo­gyasztási cikkek szakosított nemzetközi kiállítására, az őszi budapesti nemzetközi vásárra. A könnyűipar a BNV-n három szakmai csoport kiál­lításában érdekelt; résztvesz az öltözködés, az otthon, va­lamint a szabadidő bemu­tatóján. A minisztérium ve­zetői úgy döntöttek, hogy a három szakosított kiállításon kívül — ahol a vállalatok önállóan tárják látogatóik elé a hazai és a külföldi cé­geknek ajánlott termékeiket — külön pavilonban mutat­ják be a ruházati ipar re­konstrukciójának eredmé­nyeit. A Könnyűipari Miniszté­rium a vásár alkalmából kü­lön pályázatot is hirdetett, amelyen női. férfi-, gyermek- és bébi felsőruházati cikkek­kel — textil- és kötszövött konfekciótermékekkel. va­lamint cipőkkel lehet résztvenni. A pályázaton elfogadott modelleket az öltözködés-kultúra köz­ponti kiállításán, s a hoz­zá .csatlakozó divatbemutató­kon szemlélhetik majd meg a látogatók. A gyermekru­hákat ugyancsak központi pavilonokban, „A gyermek világa” elnevezésű kiállítá­son mutatják be a közön­ségnek. A könnyűipari kiállítók a szakosított vásáron a ko­rábbinál aktívabb kereske­delmi tevékenységre készül­nek. Számítanak az 1975. évi szállításokra vonatkozó üz­letkötésekre. ezért többségé­ben sorozatban gyártható ter­mékeik kollekciójával jelen­nek meg a BNV-n, ahol így viszonylag kevesebb lesz az úgynevezett előremutató, a későbbi divatot jelző termék, összeállítás. A minisztérium vásárbi­zottsága felkérte az érdekelt vállalatokat, hogy a BNV-t használják fel a közvéle­mény- és piackutatásra, szer­vezzenek árukezelési bemu­tatókat, vevőtalálkozókat és természetesen divatbemuta­tókat. A kiállítók felkészül­nek arra is, hogy legújabb termékeiket a BNV-vel egy- időben budapesti mintabolt­jaikban, illetve a kereskede­lemmel együttesen kijelölt áruházakban. üzletekben árusítsák, ezzel is kifejezve, hogy a vásáron látott mo­dellek nemcsak mintadara­bok. hanem sorozatgyártás termékei. Szerződés Qiana selyemgvártás magyar üzemekben A napokban tért haza Svájcból a Magyar Selyem­ipari Vállalat, a HUNGARO- TEX és az Interag RT kép­viselőiből álló küldöttség, amely az amerikai Du Pont cég európai központ jának ve­zetőivel tárgyalt Genfben a qiana termék márkahaszná­latáról. A qiana a Du Pont cég különleges selyemfonala, amelyből speciális kikészí­téssel — tulajdonságaiban és külsőre is — a tiszta se­lyemhez megtévesztésig ha­sonlító kelme állítható ekl Az anyagot az első tapintás­ra még a szakértők sem tud­ják megkülönböztetni a her­nyóselyemtől. Az utóbbi években annyira emelkedett a világpiacon a hernyóse­lyem ára, hogy a belőle ké­szült termékek szinte elad­hatatlanok, a hasonló célt szolgáló tetszetős qiana anya­gok viszont olcsók. A megbeszélések eredmé­nyeként a Magyar Selyem­ipari Vállalat a külkereske­delem közreműködésével megállapodást kötött az ame­rikai világcéggel. A szerző­dés értelmében a Du Pont segítséget ad a qiana se­lyem előállításához, s köz­reműködik az exportban is. Legyen szép a gyár VÁLLALATOK szocialista brgiádjainak felajánlásai kö­zött lapozgatva, vissza-visszatérő téma — a mennyiségi és minőségi vállalások után — az üzemek, munkahelyek szé­pítése. Általában száz órákban mérhető az a társadalmi munka, amellyel a gyárak külső-belső képét kívánják ala­kítani, változtatni. A gyárak szépítése kissé mellékesnek látszó törekvés. Az Ü2em termeljen sokat, jó minőségben, gondoskodjanak benne a munkavédelemről, az üzemi de­mokráciáról, de hogy egy gyár szép is legyen, ezt senki nem kívánhatja. Különben is lehet szép egy gyár? A szép­ség fogalmába vajon beleilleszthetőek-e a kígyózó csőrend­szerek, az óriás tartályok és a zakatoló szövőgépek? Igaz, minden lehet a célszerűség mellett esztétikus is, de az a konstruktőrök, a formatervezők dolga. Az összképet azonban meghatározza az utak rendezett­sége, a terep tisztasága, az ablakok átlátszósága és az is, hogy a gépeket megvédjék a felesleges szennyeződéstől. Mindettől lehet, hogy nem lesz azonnal több és jobb a ter­melés. de valami feltétlenül több és jobb lesz: a munka­kedv. a munkahelyi közérzet. Néhány hónapja, amikor az új ajkai timföldgyár avató ünnepségét tartotta, az ott dol­gozók nemcsak az üzem műszaki és gazdasági jellemzőiről beszéltek, sokszor megjegyezték: ugye milyen szép?! A tiszta utakra, a gondosan gereblvézett terepre, a frissen festett ajtókra, ablakokra gondoltak. Olvan nagytakarítási lázban voltak, hogy semmilyen félmegoldást nem néztek el. Ez j, külön munka senkinek s»m esett nehezére. A tech­nológia által diktál*- szigorú 6—8 órás munkaidő után vidá­man fütvörészve jártak-keltek a ser>r>"-el. '-máttal. ablak­törlő ruhával a dolgozók. És nagvon büszkék voltak arra, hogy új gyáruk nemcsak az értelemnek, hanem a szemnek ÍS te*'-»“tt FÉLREÉRTÉS ne essék, nem csiokefúggönvt kívánunk az üzem ablakába és árvácskát- a kohó-, vagy műanyag- üzem elé. ez nevetséges 1°nne és a helyhez nem illő. De kívánhatunk rendezett t^reoet, tiszta műhelycsarnokot, fénvbeeresztő ablakokat. És még valami. Az üzemek külle­me és a célszerűség szoros egységet alkot, hiszen a kopott külsejű gén nemcsak csijnva, hanem gyorsabban rozsdá­sodik g rendezetlenül tárolt anvagnk nemcsak szemet zavariák, hanem nehezen áttekinthetők és balesetveszélyt rejtenek, akadályozzák a munkaszervezést énnen úgy, mint a szemetes utak, vagy a vasforgáccsal, olajjal terített mű­helycsarnokok. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom