Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. július 25. A repülés századai (15.) Közlekedés a világrészek között A TU—144-cs szovjet hőiégsugaras utasszállító repülőgép Környezetvédelem Oszágos felügyelőség — nagy jogkörrel Az SZKP Központi Bizott­ságának és a Szovjet Minisz­tertanácsnak a környezetvé­delemre vonatkozó határoza­ta alapján a Szovjetunióban létrehozták az ipari gáz és szennyeződés tisztitó beren­dezések ellenőrzésére hiva­tott országos felügyelőséget. A szervezetet széleskörű jo­gokkal ruházták fel: a fel­ügyelőség képviselői szükség esetén a termelés beszünte­tését is elrendelhetik a Kör­nyezetet jelentősen szennye­ző üzemekben és gyárakban. Az ipari környezetvédelmi felügyelőség feladata annak biztosítása, hogy az összes szovjet gyárakat és üzeme­ket a legkorszerűbb tisztító- berendezésekkel szereljék fel. A légáramlatok atlasza A Csendes-óceáni partvi­déki légáramlatok atlaszát a vlagyivosztoki Hidrometeo- rológiai Kutató Intézet mun­katársai készítették el. A légáramlatokat már régen tanulmányozzák az aerológu- sok. Egyik-másik áramlat igen nagy sebességgel halad, s a repülőgépekre komoly veszélyt jelent. Különösen sok áramlat van a partvidé­ken. Az atlasz az új légifolyo­sók kijelölésénél nélkülözhe­tetlen. Üdülők a mocsár helyén Üj Fekete-tengeri üdülőzóna terveit hagyták jóvá Grúziá­ban. Helyén 30 éve még nagy területű mocsár volt. A vi­déket a maláriaszúnyogtól félve, az emberek messze el­kerülték. A nagyszabású talajjavítá­si munkálatok eredménye­képpen a mocsarakat kiszá­rították és a kedvező éghaj­latú környék emberek szá­mára is lakhatóvá vált. Ha­marosan majdnem 100 kilo­méter hosszúságban üdülő­ket, panziókat, szanatóriu­mokat és moteleket létesíte­nek s az egykor mocsaras partmenti sáv átváltozik fürdőhellyé. A mai értelemben vett, korszerűnek mondható légi személyszállítás az 1930-as évek közepén kezdett kiala­kulni. Ekkor sikerült már kellően biztonságos utasszál­lító gébeket gvártani nagy sorozatban. Ezt a korszakot a szakemberek átmeneti kor­szaknak szokták nevezni, az­az annak az időszaknak, amely a légi személyszállí­tásban megelőzte az első ge­nerációs, — a hőiégsugaras gépeket. A Douglas DC—3 még alig két tucat minden­re elszánt utast tudott el­szállítani több száz kilomé­teres távolságra. Egy 1958- as Douglas DC—8-on már száz utas repülhetett több ezer kilométeres célja felé. Lóerők és kilométerek Az igazi nagy fejlődés, amelyet kontinentális légi­közlekedésnek is nevezünk, a második világháborút kö­vető években, évtizedekben következett be. Ma a legter­mészetesebb dolog, hogy az utas jegyet vált az európai kontinensen, és néhány órai repülés után leszáll Ameri­kában. A motorok teljesít­ménye a korábbi néhány száz lóerőről, néhány ezerre ugrott. A nagy magasságban repülő gépek utaskabinja túl­nyomásos, azaz a nagy ma­gasságban jelentkező légnyo­máscsökkenést és oxigénhi­ányt mesterségesen pótolják. Az Anteusz és a Galaxy Párizsban a nyári időszak­ban rendezik meg a nemzet­közi repülési seregszemlét az úgynevezett Párizsi Szalont. Az 1965-ös bemutatónak egy­értelműen egv szovjet óriás repülőgép volt a szenzációja. Az Anteusz, az AN—22-es — nem egyszerűen nagy re­pülőgép volt. hanem az ak­kori évek legnagyobb szál­lítógépe. Több emeletnyi magasságú törzsében 720 em­ber fért el. teherszállító vál­tozatában pedig, mintegy 80 tonna áru. Az Anteusz megjelenése felkorbácsolta a tervezőinté­zeti mérnökök alkotó kedvét. Négy év telt el, s az ameri­kaiak is kirukkoltak egy óriással a Galaxy-val. A Galaxy nagyságát egy labdarúgó pályáéval lehet egybevetni. Négy óriás gáz­turbinájának torkába egy tucat ember is beállhat, ha éppen így kívánja lefényké­peztetni magát. A gép tör­zsének hossza 75 méter, a szárny fesztávolsága 68 mé­ter. Farkának magassága megfelel eov átlagos hat­emeletes házénak.- De mit képes nyújtani egy ilyen óriás? Például a következőt: 40 óra alatt (beleértve a ra­kodási időket is) Franciaor­szágból Brazíliába repíthet ötezer kerékpárt. Onnan Olaszországba szállíthat húsz­ezer élő languszta rákot. Olaszországban kipakolják a langusztákat, és beraknak húszezer pár cipőt, hogy né­hány órával később ezzel a terhével a Galaxy a kanadai Bostonban landoljon. Vagy mindössze tíz óra alatt Euró­pából Amerikába szállíthat 97 Wolkswagen személyautót, s onnan 70 amerikai nagy­kocsit hozhat Európába. A költség ugyanannyi, mint a hetekig tartó tengeri szállí- tásé. ' r- ' • -vt' A nagyhatósugarú sze­mélyszállító repülőgépek kor­szakában élünk. Nemrég adott hírt róla a sajtó, hogy az emlékezetes párizsi légi­katasztrófa után újra uta­sokkal repül a szuperszoni­kus szovjet TU—144-es. E gép több mint kétezer km/órás sebességgel 120 utast képes mintegy 6500 kilométeres tá­volságra kényelmesen el­szállítani. A közismert an­gol—francia Concorde órán­kénti maximális sebessége 2340 km/ó. fedélzetén 130 * utassal 6700 kilométeres tá­vot győz le alig három óra alatt. Ez a legközelebbi jö­vője a légiközlekedésnek. Repülni biztonságos Gyakran hallani lé<rih?u fékről, utasszállító gépek le­zuhanásáról. E szerencsét­lenségek egy része konstruk­ciós hibából, nagyobb részük navigációs tévedésből, az irá­nyító eszközök elromlásából ered. A szerencsétlenségek lehetőségét csak csökkenteni vagyunk képesek. Már így is ezer féle szabály rendel­kezik egy-egy alkatrész ki­próbálásáról, fárasztásáról, röntgen-, ultrahang- és egyéb vizsgálatáról — mielőtt meg­bízható működéséről meg­győződve — beépítenék. A pilóta mellett automatikus irányító műszerek, a robot­pilóta, a vakrepülő radar és egyéb berendezések szavatol­ják a biztonságos repülést. Sajnos, balesetek még így is adódnak. Ezért egy-egy nagy gépen már olyan auto­matikus ellenőrző és re­gisztráló egység is működik, amely másodpercenként, il­letve percenként, több ezer­szer megvizsgálja a gép sok­száz legfontosabb működő egységét. A repülés biztonságát szol­gálja a gépek farokrészében levő úgynevezett fekete do­boz. amely magnetofonsza­lagokon rögzíti a mindenko­ri repülési helyzetet, a gép adatait. Szerencsétlenség ese­tén a fekete doboz magneto­fonszalagjait „kivallatják”, hogy mi lehetett a szeren­csétlenség oka. mire kell a jövőben jobban vigyázni. Kő Tamás (Folytatjuk.) Műtrágyapiac: Az április végével zárult egyéves időszak alatt a mű­trágyafélék átlagos ára 38 százalékkal emelkedett a tő­kés országokban. Sok pa­árdrágulás raszt csökkentette vásárlá­sait, mert nem áll módjá­ban a magasabb önköltséget az eladói ár révén visszasze­rezni. Erdővédelem helikopterrel A Szovjetunióban találha­tó a világ összes erdőinek egyharmada. Ezek az ország területének mintegy felet foglalják el. Egy erdő „fel­nőtté válásához” — mintegy száz év szükséges, de órák alatt leéghet, ezért őrjárati helikopterek cirkálnak az er­dők felett. Ha tűz keletkezett valahol, a pilóta rádión ér­tesíti a támaszpontot és a rohamosztag azonnal útnak indul. A különleges kiképzésben részesített ejtőernyős roham­osztagok tagjai felhasználják a természet adta akadályo­kat, de gyorsan tudnak mes­terséges gátat is állítani a tűz útjába. Másodpercek alatt elhelyezik a robbanóanyagot és a gyújtózsinórt... s a bo­zóttűznek a robbanás után 30 centiméter széles kopár sáv állja útját. A világ legnagyobb tejfarmja Az Európától kereken 20 ezer kilométer távolságra fekvő Üj-Zéland szívesen nevezi magát a világ legna­gyobb tejfarmjának, és nem is ok nélkül. Sehol a világon nem folytatnak ilyen haté­kony állattenyésztést és tej­termelést. Az egy főre eső napi kalóriafogyasztás (3320 kalória) 51 százalékát állati termékekből fedezik, az egy főre eső évi vaj fogyasztás pedig eléri a 19 kilogram­mot. Az ország szarvasmar­haállománya 9 millió, juh­állománya 60 millió. Az or­szág exportbevételénak 4/5 részét az álattenyésztés szol­gáltatja. A tej és a hús ex­portjában Üj-Zéland a vilá­gon az elsők között áll. Stratégia a juhok birodalmában Egy ausztrál* közmondás szerint az ország jóléte a juhok hátán nyugszik. Még­is amikor Ausztráliában a gyapjú jövőjéről és az állami gyapjúexport monopólium bevezetéséről beszélnek, tud­ják, hogy többről van szó. A Világ juhállományának egy­ötödével és a világkereske­delem felével rendelkező or­szág döntéseivel befolyást gyakorol az egész világ gyap- júgazdálkodására. Energia az iparszerű mezőgazdaságban Napjainkban az elektro­mos energia mezőgazdasági felhasználása egyre nagyobb teret hódít az iparilag fej­lett országokban. Alkalma­zása mindazonáltal az állat­tenyésztésben és a baromfi- tenyésztésben a legelterjed­tebb. Ami a növénytermesz­tést illeti, a terményeknek az aratást követő tisztítását, osztályozását és szárítását, továbbá a melegházi terme­lést kivéve, alig találunk je­lentősebb ágazatot, ahol szé­lesebb körben hasznosítanák az elektromos energiát. Az USA fertőzött gabonát szállított Kínába Az USA spórákkal fertő­zött búzát szállított a Kínai Népköztársaságba az elmúlt évben — jelenti az AP hír- ügynökség washingtoni hő­forrásokra hivatkozva. — Az USA Mezőgazdasági Minisz­tériumának egyik vezető tisztségviselője, Richard Bell a hírt kommentálva kijelen­tette, hogy az amerikai szerveknek nem volt tudo­másuk a Kínában érvényben levő, rendkívül szigorú im- portgabonaellenőrzési rend­szabályokról. Ceruzavázlatok A demokrácia emelvényéről, a szavak értékcsökkenéséről és a Tisza-parti kismama korzóról Elnézést kérek az olvasó­tól, aki megszokta, hogy a fenti cím alatt könnyű kis dolgozatokat talál, amelyben többnyire mulatságos, ám fe­lettébb bosszantó, s ezért toll­hegyre kívánkozó fonáksá­gokról olvashat. Ezúttal nem ilyesmiről lesz szó. A címben említett emel­vény a fővárosban van, a Deák-téren. Fából ácsolták, messziről látszik ideiglenes jellege és rendeltetése. Az ar­ra járó emberek szakítanak egy-egy percet, felmásznak rá és elgyönyörködnek a látni­valóban. A Metró építését nézik. Van is ott látnivaló. Még a laikus szem is felfedezi rövid szemlélődés után, hogy a ha­talmas munka milyen töké­letesen van megszervezve. Nincs ácsorgás, üldögélés a munkagödör szélén; nem várnak a betonra, vagy az ácsolatra. Minden a helyén van, s a helyére érkezik ab­ban a pillanatban, amikor kell. Még arra sincs idő, hogy a melósok a legfiatalabbat elszalajtsák egy-két üveg sö­rért. .. Nézem az emelvényen az embereket. Semmi megha­tottságot sem éreznek, semmi megtiszteltetést. Természetes­nek tartják, hogy a saját vá­rosukban, az ő pénzükből, nekik épülő földalatti mun­kálatait szemmel kísérhetik. Mint ahogyan — gondolom — az emelvényt állíttató váro­si vezetők sem a puszta kí­váncsiság kielégítésére szán­ták azt. így gondolom, mert sok minden mást is látok. Például azt, hogyan, milyen gondosan szervezték meg az építkezéssel szükségszerűen velejáró közlekedési gondok megoldását. Ha kellett, új ut­cákat nyitottak, milliós be­ruházással ideiglenes közle­kedési lámpákat állítottak fel. Mintegy aláhúzva: nem tartják elegendőnek arra hi­vatkozni, hogy mennyivel jobb lesz majd a fővárosi tö­megközlekedés, ha felépül a Metró; kérik addig a türel­met, de ha lehet, minél keve­sebbet kívánnak abból igény­bevenni. Nem új dolog ez. Ha úgy tetszik, a szocialista városter­vezés és építés formálódó stí­lusáról, módszeréről van szó. Nemcsak a Metró építés, szá­mos más példa is bizonyítja, hogy valóságos folyamatos népszavazás az, ahogyan a fő­városi polgár beleszólhat, bí­rálhat, kifogásolhat, javasol­hat, ha városának jövőjéről van szó. Mindezt ismerve nyer értelmet az a bizonyos ácsolat a Deák-téren, s ezért engedi meg magának e váz­latok írója — némi pátosszal — a demokrácia emelvényé­nek nevezni azt. Remek kis hírt olvastam a Néplapban. Az egyik váro­sunkban — adja tudtul a hí­recske — „zöldség-gyümölcs- árusító pavilont létesítenek. A 16 négyzetméter alapterü­letű pavilon átadását ősz ele­jére tervezik." Kérem, ne sér­tődjön meg senki, főként ne azok a tisztes szándékú em­berek, akik a városka zöld­ség és gyümölcs ellátásán akarnak ezzel is segíteni, de én lefordítom ezt a kis hí- recskét magyarra. Arról van szó, hogy lesz egy négyszer- négy méteres árusító bódé. De annyi huzavona van ve­le, hogy csak az őszre készül el az egyébként két-három napos munka. És most figyeljünk a fogal­mazás finomságára. Nem fel­állítják, esetleg felépítik a kis árusítóhelyet, hanem létesí­tik. így ugyanis előkelőbb. És nem is bódé vagy ilyesmi, hanem pavilon. Amit nem ki­nyitnak egy szép napon, ha­nem átadása is lesz. Micsoda devalválódása ez a szavaknak. Ami egyébként, sajnos, nem egyedi jelenség. Ez g jelentésbeli deval­válódás ugyanis a szavak inf­lációjával is együtt jár. A bibliai Tízparancsolat 297 szóból állt. Mégis ele­gendő volt arra, hogy évezre­deken át megszabja az embe­rek magatartási normáit. Az Amerikai Függetlenségi Nyi­latkozat 300 szót tartalmaz. Kitűnő fogalmazvány, szinte minden benne van, ami a ha­talmas szövetségi állam pol­gárainak jogait, kötelességeit szabályozza. Nem tömörségé­ben keresendő az oka annak, hogy az USA mai urai sem­mibe sem veszik. És most? Számoljuk meg, hány szó kell ahhoz, hogy — mondjuk — egy házirend, mint a városi tanács által megfogalmazott normatíva megszülessen? Pedig az nem az embernek a világban el­foglalt helyét — mint a Tíz- parancsolat —, vagy az ál­lamában a jogát, kötelességét — mint a Függetlenségi Nyi­latkozat — szabályozza, ha­nem csak azt, mikor lehet a szőnyeget kirázni, és hány óráig szabad hangosan rádi­ózni. Mi lesz velünk, ha ilyen ütemben halad a szavak ér­tékcsökkenése? Idős, sok vihart megért pá­lyatársam csak legyintett, amikor a sajtó nagy nekive- selkedését látta. Ez az — mondta —, amiről nem elég beszélni. Csinálni kell azt. Ha valaki ennyiből nem találná ki, elárulom: a családterve­zésről, a háromgyermekes családideálról van szó. Pon­tosabban arról, hogy néhány sajtóorgánumban, egynémely újságíró kollegám olyan lel­kesítő. rábeszélő cikkeket tesz közzé, hogy már-már el­hiszi az ember: mégis csak lehetséges a valóságban is — ahogyan a szólásmondás tartja — belebeszélni vala­kibe a gyereket. Én idézett pályatársammal értek egyet. És szerencsére még sokan mások, akik sze­rintem e cikkek olvasása, vagy ilyen tárgyú rádióadá­sok hallgatása helyett mást csinálnak. Bizonyára e „so­kan mások” közül kerülnek ki azok a bájos kismamák, akik a délelőtti Tisza-parti korzón valóságos divatbemu­tatót tartanak újabban ele­gáns bébifelszerelésekből, a kismamái hivatáshoz illő ru­hakompozíciókból. Néhány napja feltűnt közöttük a vá­ros híresen szép fiatalasszo­nya. néhány hetes babájával. Valóban feltűnt, mert évei­nek száma már nem huszon- nal kezdődik... És ő, aki egykor a színházi bemutató­kon, hangversenyeken dik­tálta szépségével, eleganciá­jával a helyi divatot, ma a kismama korzón teszi azt. Nem ismerem a legújabb népszaporodási statisztikát. De egyet bizonyosan tudok. A gyermekszülés kezd divatba jönni. Csak egy kicsit is ja­vuljanak a lakásviszonyok, a bölcsődei, óvodai elhelyezési lehetőségek, ez a divat is tö­megessé válik. Tabáni

Next

/
Oldalképek
Tartalom