Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-17 / 165. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. július 17i A repülés századai (8.) Az első csoda Eredeti felvétel Wrighték első motoros repülésének start járói, 1903. december 17-ről Minaret Az eddigiekben figyelem­mel kísérhettük az emberiség próbálkozásait, kudarcait és eredményeit, amelyeket mind egyetlen célért: a repülés megvalósításáért folytattak. A nagy kék országút megis­merésének útjai különbözők voltak, és ahogy elérkeztünk a századfordulóig, az 1900-as évekhez, még mindig nem ol­dódott meg az igazi, a meg­kívánt követelményeknek va­lóban megfelelő repülő szer­kezet. Léggömbbel már több mint egy évszázada eredmé­nyesen és kudarcokkal tar­kítva repültek, s mindez fel­becsülhetetlen tapasztalato­kat nyújtott a repülés bizo­nyos elemeinek megismeré­séhez. Az alap a siklórepülés volt Lilienthal és követői a kezdeti lépések szintjén meg­valósították a földről való el- emelkedést, és néhány száz méteres repülési távolságot, 15—20 méteres magasságban. Ezek a motornélküli siklóre­pülések megalapozták a nagy cél elérését: a motoros re­pülést. Az eddigi elméleti és gya­korlati vizsgálódások során, amelyeket a legkülönbözőbb nemzetek fiai nem egy eset­ben életük árán végeztele, csaknem valamennyi a re­püléssel kapcsolatos fontos megoldást megtalálták. Eb­ben az időben már tudták a repüléssel foglalkozó szak­emberek, hogy a szárny ívelt felületén és a vízszintes ve­zérsík felületén (a repülőgép farkán) a levegőben való előrehaladáskor úgynevezett felhajtóerő keletkezik. A többi között ez a felhajtóerő teszi lehetővé, hogy a mada­rak kiterjesztett szárnnyal, csapkodás nélkül vitorlázza­nak. Ahhoz viszont, hogy egy levegőnél nehezebb tárgy — tehát egy repülő szerkezet — szárnyán felhajtóerő kelet­kezzék, a repülő szerkezetet olyan sebességre kell fel­gyorsítani, hogy a földről elemelkedhessen. A sebessé­get a levegőben is fenn kell tartani. Erre a célra viszont éppen ennek a sebességet előidéző szerkezetnek, a mo­tornak — a megfelelő mo­tornak — a hiánya volt. Motort, motort,motort! A megfelelő motor tulaj­donképpen már létezett, hi­szen Nikolaus August Otto, 1877. augusztus 4-én szaba­dalmaztatta a később róla elnevezett négyütemű Otto- motort, a mai autó és re­pülő, valamint egyéb négy­ütemű dugattyús motorok ősét. Az első Otto-motorok szá­mításba sem jöhettek repü­lőgép hajtására, hiszen egy lóerő teljesítményre 600 ki­ló motorsúly jutott. G. Daim­ler (1834—1900) - továbbfej­lesztette az Otto-motort, megvalósította az elektromos gyújtást, megnövelte a for­dulatszámot. Daimler motor­ja 1885-ben percenként 900- as fordulattal dolgozott, és egy lóerőre már csak 40 ki­logramm motorsúly jutott. Amíg a német és más európai feltalálók a helyi bü­rokráciával viaskodtak, ad­dig Amerikában minden zá­rat nyitott az a kulcs, ame­lyet egyszerűen csak pénz­nek neveznek. Tanulva Lili­enthal és a többiek eredmé­nyeiből, továbbfejlesztették az elért eredményeket. E to­vábbfejlesztésben jutott tör­ténelmi szerep a Wright testvéreknek. Wilbur Wright (1867—1912) és Orville Wright (1871—1948) már gyer­mekkorukban bolondultak a sárkánykészítésért és erege- tésért. Lassú és kitartó aprómun­kával készültek repülőgépük felépítésére. Az észak-karoli- nai Kitty Hawkban — ten­gerparton — az Ördög ölő Dombon kezdték meg sikló­gépeikkel a mind sikeresebb repüléseket. Ezzel szerezték meg a manuális repülési gyakorlatot, összekapcsolták a csűrő és oldalkormány működését, és gyakorlatilag a repülőgép mindhárom ten­gelye körül tudtak kormá­nyozni (oldalkormány, ma­gassági kormány és csűrő­kormány). Sikerült ! A Wright testvérek — im­már tökéletesen kormányoz­ható siklógépükkel — 1902- ben mintegy ezer siklórepü­lést végeztek, s egy-egy re­pülés majd kétszáz méter­nyire sikerült. Következett a motor. Sa­ját maguk szerkesztettek egy 110 kg súlyú, mindössze 12 lóerős „szörnyszülöttet”, amelyhez légcsavarokat is készítettek. A motoros gép természetesen új, nagymére­tű repülőgéptestet is kapott, amely úgynevezett „kacsa” elrendezésű volt, tehát a ma­gassági kormány messze a pilóta előtt volt és az oldal­kormányt külön hátul he­lyezték el a gép farkán. Az elméleti repülők megesküd­tek, hogy ez a szögekkel ösz- sze-vissza barkácsolt gép so­ha nem fog repülni, tgy ér­keztek el 1903. december 12-éhez. Vihar volt, erős a széL Két napot vártak a testvérek, mert az orkánban nem koc­káztatták a felszállást. Wil­bur felszállt, de alig har­minc méter után a szárny vége a földbe akadt, és a gép megsérült. Éjszaka és nappal, alig aludva javítot­ták meg a repülőt. Végül december 17-én a testvérek újra meghívták a repülés hitelesítésére felkért bizottságot. A szél még min­dig erősen fújt, mintegy 40 ki lométer/órás lökések is vol­tak. Ezúttal Orville feküdt a gépbe. A motorok teljes erővel dolgoztak, amikor el­vágták a tartóköteléket, a repülőgép rohanni kezd a homokra fektetett sínen. A sín végén felemelkedett a levegőbe! Orville Wright 12 másod­percig repült motorral, sza­badon. Még aznap 59 másod­perc alatt 255 méteres utat is megtettek. A motoros re­pülés valósággá vált. Kő Tamás Lap —9 millió hallgatónak A Szovjetunióban megje­lenő 226 ifjúsági újság és fo­lyóirat újabbal gyarapodott. Megjelent a Sztugyencseszkij Meridián. Az új folyóirat a Komszomol és a Közép- és Felsőfokú Oktatási Miniszté­rium közös kiadványa. A lap címe tükrözi tartalmát. El­sősorban a szovjet felőokta- tási intézmények kilencmil- liónyi hallgatójához és róluk szól. Az új lap bemutatja a főisko­lai és egyetemi hallgatók éle­tét, tanulmányait, az egyete­mi építőtáborok tagjait, a tudományos diákköri munkát, a jövendő szakemberek mű­vészeti- és sportérdeklődését. A szerkesztők meg akarják ismertetni olvasóikat a kül­földi fiatalok életével és problémáival. A társadalmi­politikai jellegű folyóiratban bőségesen találhatók művészi elbeszélések, versek és ter­mészetesen humor, amely nélkül elképzelhetetlen az egyetemista élet. Az ifjúsági lan mintegy 300 000-es pél- dánvszámban jelenik meg. Filmarchívumok esy üt t működése Varsóban megtartották hat szocialista ország: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Ro­mánia és a Szovjetunió film­archívumai képviselőinek ta­lálkozóját. A résztvevők elhatározták: a kölcsönös szolgáltatások ke­retében a filmarchívumok rendszeresen és gyorsan tá­jékoztatják egymást új szer­zeményeikről; filmeket, do­kumentációs anyagot (nyom­tatványokat, lapokat, fotókat, plakátokat) cserélnek — el­sősorban a nemzeti filmmű­vészetek témakörében. Állan­dó információcserét szervez­nek á fílrhógráfiai kartotékok vezetési módszereiről, a mű­szaki és szervezeti %ívmá- ’ nyokról, a gyűjtemény ter­jesztéséről. Gyűrű alakú autóut Bulgáriában befejezéséhez közeledik az országot kelet­nyugati irányban átszelő ha­talmas, gyűrű alakú autóút építése. Az 11Ó0 kilométer hosszúságú, háromsávos gyűrű összekapcsolja az or­szág három legnagyobb autó­sztrádáját. Szélessége a sík­sági területen 30, a hegyes ré­szeken 28 méter. Az út men­tén kempingeket, éttermeket, benzinkutakat, parkolóhelye­ket és pihenőket építenek. A sztrádán a gépkocsik 140 ki­lométeres sebességgel közle­kedhetnek majd. Eger értékes török kori em­lékének nevét gyakran em­legetik szóban és írásban egyaránt. Egy Egerbe látogató túrista kérésére írunk a szó eredetéről és jelentéséről. Az arab, török mohamedán templomok, mecsetek mellé épült magas, karcsú torony neve valójában arab eredetű szó. Az arab minar, minara név eredetileg a világító torony jelentéstartalmat hordozta. Az oszmán törökben a mina- re szóalak jelentésköre leszű­kült, és azt a tornyot nevezte meg, amelynek körerkélyéről szólította imára a hívőket a -müezzin. Az európai nyelvekre, így a franciába, németbe mina­ret, illetőleg Minarett hang­alakban került ez a szó. Ezt az európai hangsort vettük át mi is, de a szó végén nem ejtjük és írjuk a hosszú t hangot. A megfelelő szak- irodalomban újabban jelent­kezik a mináré szóalak is. Vannak, akik éppen ezt a hangsort tartják eredetitörök szónak, s szerintük ez került a francia nyelvbe: a t pedig azért kapott szerepet a szó végén, hogy a szóvégi e ej­tése el ne vesszen. A szó használati értékéről, a vele megnevezett építmény jellegéről ad hangulatos ké­pet Gyárfás Endre Nyugtalan egriek című regényében: „A Nyolcszáz dollár először, nyolcszáz dollár másodszor, kilencszáz, ezer, ezer először, másodszor és harmadszor... A benesovi állami gazdaság nemzetközi lóárverésén hang­zanak el ezek a szavak, ahol a csehszlovák lótenyésztők, a téeszek, állami gazdaságok, lovasklubok és az állami te- nyésztelepek árusítják lovai­kat — külföldi vevőknek. A megvett lovat elviszik, egy másikat bevezetnek és az „idegharc” újból megkez­dődik ... Zsokéruhás ember vezeti ki a lovat a lovagló­iskolán át, a kikiáltó az elő­írásos kemélykalapban, fe­hérkesztyűsen kezébe veszi a faragott fakalapácsot. A ki­kiáltási ár 1200 dollár, ezer­kétszáz dollár először. Az első érdeklődő egy kis fehér tárcsát mutat és példáját rögtön sokan követik. A kö­csögkalapos úr bámulatra- méltó gyorsasággal számolja a tárcsákat, hatvan, nyolc­van, háromszáz, ötszáz és már kiáltja az árat, ezeröt­száz először, ezerhatszáz ... Háromszor egy évben jön­nek a vevők Ausztriából, az NSZK-ból, Olaszországból, Hollandiából, Svájcból és A tatai Óváros régi teme­tőjének akad néhány olyan sajátos ritkasága, ami talán az ország többi településének egyetlen sírkertjében sem ta­lálható. A síremlék jó részét a messzi földön híres tardosi vörösmárványból faragták. Ám az itteni „tardosi kő” gyakori előfordulása tulaj­donképpen rendhagyó eset. A kövek alapanyaga tudniillik nem a klasszikus lelőhelyről, Tardosról származik, hanem a közeli Kálvária-domb fehér sziklái alatt „terem”; illetve termett, amikor még a múlt században, századunk első évtizedeiben Tatán is rend­szeresen bányásztak vörös márványt a mesteremberek szerint szebbet, mint a Tar- dos-Pisznice-környéki lelő­helyen. A tardosi vörösmárvány így hát vérbeli tatai, s ez a helybéli származás adja a te­mető másik különlegességét. A szépen csiszolt vagy éppen minaret ágaskodott még ma­gasabbra. Virágnak is néz­hette az ember a minaretet, óriási szárnak, melyről a tör­ténelem letépte a szirmokat — a müezzin kiáltásait.” A magyar nyelvterületen, így Egerben is a minaretet mecset-toronynak is hívták. Nem véletlen, hogy a minaret környékén található utca ne­ve, a Mecset utca név ma is élő egri helynév. Volt idő, amikor Egerben Mecset tér névvel nevezték meg a mai minaret környékét. Az 1800-as években szere­pet kapott az egriek nyelv- használatában a csonka me­cset nyelvi forma is, amely­ben a csonka megkülönbözte­tő jelző arra utalt, hogy az egri minaret hosszú ideig toronysisak nélkül állott. A mecset melletti kis tér az 1800-as évek végén nem vé­letlenül kapta a Csonka me­cset tér megnevezést. Az Egerbe látogató túristák eze­ket a megnevezéseket is gyakran hallják. A túrista egy-egy műemlék szemlélésekor tudatosan ér­deklődjék a nevekről, mert a megnevezések eredete, hasz­nálati értéke segít bennün­ket abban, hogy a múlt ér­tékeit még jobban megbe­csüljük, megszeressük. Franciaországból Csehszlová­kiába: tavasszal ide, Bene- sovba, aztán a szlovákiai Ta- polciankyba, ősszel pedig a dél-csehországi Pisekbe. Örömmel vesznek részt a lóárverésen és betartják az íratlan és írott szabályokat. Mert egy ilyen árverés, ahol percek alatt kell határozni és megmásítani a hosszú stra­tégiával jó előre elkészített terveket, a feszültség és az igazi öröm — ha a vétel si­kerül — egyúttal ió szórako­zás is. Az árverés több órán át tart, legtöbbször körülbe­lül 120 lovat állítanak ki. Az árveréseken a legtöbb sikert általában az állami te- nyésztelepek lovai aratják. Csehszlovákiában 13 ilyen telep működik. A telepek lo­vait több emberhez szoktat­ják, nem félnek az idege­nektől, nyugodtak, ezért nők és gyermekek is bátran lova­golhatnak rajtuk. Az első nemzetközi lóárve­résen — 1965-ben Prerocban (Morvaország) — 67 ló kö­zül 30-at adtak el, átlagosan 613 dollárért. Ma már a 120 lóból száz ló talál gazdára az említett benesovi árveré­sen. rusztikusán megmunkált sír­kövek felületén ugyanis gyakran látni furcsa, spiráli­san csavarodó rajzolatokat, amelyek nem a kőfaragók, hanem a távoli földtörténeti események róttak a kövekbe. E csigaházakhoz hasonló raj­zolatok nem másak, mint a geológiai júra-korszak ősten­gerének sokmillió éve kihalt puhatestű lakói, illetve ezek mészmaradványának kővé vált lenyomatai. A természet- tudósok az egyiptomi Ámon istenség nevéről ammoniták- nak, ammoniteseknek nevez­ték el ezeket a lábasfejűek rendjébe tartozó őslényeket, amelyek multimilliárd-szám éltek és pusztultak el a ha­zánkat egykor elöntő tenger­ben. A tatai vörös márvány így zárta magába a távoli múlt relikviáit, s így vált a tatai régi temető egy nem mindem* napi „őslénymúzeummá”. (Folytatjuk.) A termelési ér- tekezlet résztvevői feszült csendben figyelték Debrői Hárs Bé­lát. az Általános Művek ötletekben gazdag osztályve­zetőjét, aki érces baritonján eképp szólott: — ...végül pedig rátérek legfonto­sabb témánkra: milyen módon nö­velhetnénk a ter­melékenységet? Tény, hogy dol­gozóink munka közben beszélget­nek a gép mellett. Természetesen senkitől sem kér­dezhetjük, köve­telhetjük azt, hogy hallgatási foga­dalmat tegyen. De elképzelésem sze­rint növeli a mun­ka intenzitását, ha kellemes, derűs témáról folyik a szó és csökken a termelékenység, ha sötét, lehango­ló, elszomorító a beszélgetés tárgya. Éppen ezért össze­állítottam egy lis­tát: miről beszél­gessenek a szak­társak és miről ne. Háromezeröt­száz példányban sokszorosítottam az anyagot. A termelési értekez­letet ezennel be­zárom. Kérem, hogy mindenki tartsa meg az uta­sításaimat. Köszö­nöm szíves figyel­müket. A megjelentek kézhez kapták a listát, melyet La­jos bácsi, a portás osztott szét közöt­tük. Az összeállí­tás az alábbiakat tartalmazta: Beszélgessünk: Egy szolnoki kiskocsma kitűnő marhapörkölt já­rói; A korszerű lab­darúgás támadó- és védőjátékáról: Az ibolya, a já­cint édes illatáról: A cseh és nor­vég cipők tartós­ságáról; Az 1890-beli nemzetközi hely­zetről: A vízügyi szer­vek gondosan szervezett árvé­delméről; Sophia Loren csábos vonzerejé­ről; Ne beszélges­sünk: Az . Általános Művek konyhájá­ról; Az egyre job­ban érezhető le- vegőszennyeződés- ről; A szabadáras cit-kek alakulásá­ról; A hónán eleji kiadásokról. Másnap az Ál­talános Müvek dolgozói egyetlen témáról beszélaet- tek: főnökük. Deb­rői Hárs Béla zse­nialitásáról. s ez, sajnos, elég sötét, lehangoló téma, ennek következté­ben a termelés semmit sem növe­kedett. Galambos Szilveszter .............immilllllll..............Ml...............«Hl Mirő l beszélgessünk Dr. Bakos József Először! Másodszor! Harmadszor! Nemzetközi lóárverés Őslények „rajzai” — tatai sírköveken i

Next

/
Oldalképek
Tartalom