Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. Június 9. 8 25 éve együtt, közös úton A járműprogram — nemzetközi program A Rába—MAN motongyártósor a Magyar Vagon- cs Gép­gyárban Ä ssotI©! — amerikai kapcsolatok Építészek közös müve Napjainkban már eléggé általános probléma, hogy a nagyobb varotok, a nemzet­közi turista útvonalak ke­resztezőpontjai — különösen Közép-Európában — gyak­ran» nem rendelkeznek annyi szállodával, hogy minden vendégnek szállást biztosít­hassanak. Ez a gond a Szlo­vák Szocialista Köztársaság fővárosát. Pozsonyt is sújtja. Annak ellenére, hogy egy év­vel ezelőtt nyílt meg a Ky- jev nevű, 420 ágyas torony­szálló, s hogy szállodákat építenek a város peremén, a régi szállodákat pedig foko­zatosan felújítják — Pozsony­ban még mindig kevés' az „elszállásolási lehetőség”. Ezért a Szlovák Szocialista Köztársaság Kereskedelmi Minisztériuma javasolja: használják fel Magyarország tapasztalatait, ahol nemrég építették fel a Volga Szállót előregyártott panel-elemek­ből. Ez a megoldás annál is ménfői»’öKb. jriprt Ovor. ahol a paneleket gyártják, nincs messze Pozsonytól. így gyors és mindkét ország számára élőnyös szocialista integráció­ra került sor. Emellett ez az együttműködés további mun­kamegosztást eredményezett: a győri házgyárat, "mely a szállodai paneleket készíti, szovjet gyártók szállították, a szálloda terveit a fiatal Fin- ta József építészmérnök ké­szítette és a kivitelező is magyar vállalat. Az építkezés, azaz tulaj­donképpen az alapozás, 1973 január 8-án kezdődött, s - a „nyers épület” még abban az évben elkészült. Az alapkő­be beépített emléklapra ez a felirat' került: „A Bratislava Szálloda az integrációs kap­csolatok, a Magyar Népköz- társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság két­oldalú politikai és gazdasági együttműködés konkrét em­lékműve”. A szálloda építésének tel­jes beruházási költsége 220 millió korona, beleértve a komplett berendezés költsé­geit is. Az eredefi megállapo­dás szerint a szállodát 1974 október 15-én kellene meg­nyitni, de már most meg­egyezett a két fél — a ma­gyar építészek és a szlovák beruházók —, abban, hogy a szállodát a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára, az­az augusztus 29-re, átadják a közönségnek. Az új szálloda kilenceme- letes épületében összesen 917 ágy áll majd a vendégek rendelkezésére. A Bratislava Szálloda „tartozéka” lesz égy 360 férőhelyes kongresszusi terem is. amelyben hangver­senyeket és egyéb rendezvé­nyeket tarthatnak majd; fil­meket vetíthetnek. Már most elkészültek azok a tervek, amelyek segítségé­vel a Bratislava Szálló to­vábbi sport- és társadalmi központtal bővíthető: a mel­léképületben 25 méteres fe­dett úszómedence, szauna, kis, masszázsra is alkalmas rehabilitációs tornaterem, négysoros automatikus teke­pálya és egy kis, frissítőket felszolgáló központ épül. A KGST-országok már a hatvanas évek elején össze­hangolták távlati járműgyár- tási elképzeléseiket. E tervek hazánknak lényegében három területen szántak komoly szerepet. Legfontosabb két­ségkívül az autóbuszgyártás minden korábbinál szélesebb körű megszervezése, amely­hez szorosan kapcsolódik a motorok, a hátsó futóművek és a szervokormányok, a se­bességváltók termelésének gyorsütemű fejlesztése, végül pedig kooperációs szállítá­sai nkkál aktívan részt ve­szünk a Zsiguli, a Polski Fiat 126p, illetve más, ugyancsak a szocialista országokban ké­szülő személyautók gyártá­sában. A KGST-országok gyártás­szakosítási programjának megfelelően a népgazdaság jelentős összegekkel járult és járul hozzá az Ikarus terme­lő kapacitásainak növelésé­hez. Amíg 1960-ban alig 2000 busz gördült ki a gyár kapuján, addig 10 évvel ké­sőbb már 4745. A negyedik ötéves terv egyik kiemelt feladata lett tehát a közúti járműprogram, hiszen 1971 január 1-től 1973 június 30- ig 16 368 autóbusz készült el, míg a tervperiódus máso­dik felében már mintegy 22 ezer korszerű tömegközleke­dési »járművet kaphatnak az Ikarus megrendelői. Ez azt jelenti, hogy az előző terv­időszakhoz képest 17 ezer autóbusszal gyártanak többet a mátyásföldi és a székes- fehérvári üzemegységek. Jóllehet a világ 40 orszá­gában futnak magyar autó­buszok, az Ikarus két legje­lentősebb vevője mégis a Szovjetunió és az NDK. A fejlesztés is főként e két Or­szág igényeinek figyelembe vételével folyik, s nemrég adta hírül a TASZSZ szovjet hírügynökség, hogy a moszk­vai autóipari kutatóintézet­ben magyar és szovjet mér­nökök kidolgozták a 80-as évek városi autóbuszának tervvázlatát. , _ Az idén 8000 Ikarus autó­buszt gyártanak, ezerrel töb­bet, mint tavaly. A 200-as típuscsalád már kivétel nél­kül a Rába-MAN motorok­kal készül; ezek alkalmazá­sával >a jármű maximális utazósebessége 106 kilométer óránként, s a közlekedés biz­tonságát. valamint a gépko­csivezető fizikai erőkifejté­sének csökkentését szolgálja a szervokormányszerkezet, valamint az ötletes tengely­kapcsolás. A győrj Magyar Vagon- és Gépgyárban készülnek, a Rá­ba-MAN motorok és a hátsó- hidak. A szocialista országok gazdasági közössége már évekkel előbb tipizálta a KGST-államokban gyártott közúti járművek egy részét, s így a győriek hátsó futó­művét az Ikarusbar kívül a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában, Lengyelországban és Jugoszláviában is beépítik az ott gyártott járművekbe. Ezzel párhuzamosan mind több vevője van az optimális teljesítményű Rába-MAN motoroknak is. E program­nak megfelelően Magyaror­szág — kooperációs partne­reitől — mellső hidakat, s más fontos részegységeket és tartozékokat kap. A magyar népgazdaság iparfejlesztési politikája nyo­mán átalakult és átalakuló­ban van a Csepel Autógyár, valamint a Hajtómű- és Fes­tőberendezések Gyára ter­melési profilja: A csepeli' üzemben az idén 8800 autó­buszalváz készül, a HAFE pedig — új gépeken, külföl­di licenc alapján — gyors ütem-ben növeli a sebesség- váltók termelését. A gazdasá­gos termékszerkezet kialakí­tás során a Csepel Autógyár­ban ugyanakkor mód nyílik a hagyományos típusú teher­autók gyártásának csökken­tésére (ezek megfelelőit a Szovjetunió bocsátja rendel­kezésünkre). miközben Cse­pelen növelhetik a speciális teherautók előállítását. Érdemes megemlékeznünk a híres Zsiguli-együttműkö- désről is, jóllehet a részle­tek — a téma népszerűsége miatt — ismertek a közvéle­mény előtt. Üzemeink — egyebek között a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, a MOM, a Bakony Művek, az Egyesült Izzó — összesen 18 féle komplett részegységet — például zárakat, műszerfala­kat, kondenzátorokat, világí­tó testeket — gyártanak, s ezekért évente mintegy 15 ezer személyautót kapunk a Szovjetunióból. A kooperáció már a közeljövőben tovább bővül, s szó van arról is, hogy hasonló gazdasági-mű­szaki formában bekapcsoló­dunk a szovjet KAMA teher­autók gyártásába is. A magyar—lengyel autó­ipari együttműködés kereté­ben Lengyelországból vezető­fülkék, ablaktörlő-motorok, csapágyak, befecskendező szi­vattyúk, porlasztók érkeznek Magyarországra, üzemeinl| pedig hátsó fhtóműveket, hidraulikus szervokorm4nyo- kat, önindítókat, motor-du­gattyúkat és motorházöntvé- nyeket szállítanak. Széleskörű a magyar—NDK járműipari együttműködés. Az idén mintegy 1400 új Ikarus-bussza! gyarapodik a járműpark Berlinben, Drez­dában, Lipcsében, Halléban és más városokban. Magyar gyártmányú garázs- és szer­vizberendezések tucatjai in­dulnak útra évről évre az NDK-ba, miközben a hazai személygépkocsi-állomány egyharmada Trabant és Wart­burg. És végül hadd szóljunk ar­ról a kibontakozó kooperá­cióról, amelyet az NDK, a csehszlovák és a magyar szakvállalatok hamarosan megvalósítanak: e három or­szág — a KGST integrációs elvek érvényesítésével — kö­zösen kíván gyártani kedvező fogyasztású, elegá.ns kivitelű, korszerű személyautókat. A Szovjet és az ameri­kai külügyminiszter ismétlő­dő találkozói világszerte a lapok címoldalaira kerülnek — s közben folyik az ameri­kai elnök június 27-ére ter­vezett útjának előkészítése. Nem váltak be azoknak az amerikai ultrakonzervatív köröknek reményej, amelyek abban bíztak, hogy Nixon belpolitikai nehézségei miatt lemondja a látogatást. Nem kétséges, hogy napjainkban a rendszeres szovjet—ameri­kai érintkezés a nemzetközi kapcsolatok kiemelkedően fontos és stabil elemét jelen­ti. És még valami mást is elmondhatunk e kapcsola­tokról : azt. hogy döntő ré­sztik van annak az enyhülési irányzatnak sikerében, ame­lyet a reakciós erők több kontinensen is megélénkülő ellentámadása sem tud visz- szafordítani. Jó alkalom ez arra, ' hogy' áttekintsük e kapcsolatok jellegének és történeti válto­zásának néhány problémáját. A történelmi elemzés azt mutatja: hogy a végbement változások objektív jellegű, tartás folyamatokon alapul­nak. A nemzetközi erőviszo­nyokban — s ez a leglénye­gesebb tényező — rendkívül mélyreható eltolódás -ment végbe a szocializmus erőinek javára. Végérvényesen lezá­rult az a korszak, amikor a tőkés világ még abban re- ményekedhetett, hogy az erő­szak, az ellenforradalom visszavetheti a szocializmus pozícióit helyreállíthatja a régi rendet. Kudarcot vallot­tak a későbbi időpontban a „hídépítés” egységbontó kí­sérletei is. A Szovjetunió védel­mét szolgáló fegyveres erő fejlődése lehetetlen né t i az „erőpolitika” alkalmazá­sát Érlelődött á feliSme>"és, hogv a külpcli*- ka n egha- tározó tényezője nem lehet többé a katonai erő alkal­mazása. A nemzetközi erővi­szonyokat azonban nem sza­bad egyszerűen a katonai erők oldaláról vizsgálni — noha ennek jelentősége óriási —. hanem szélesebb érte­lemben: ebből a szempont­ból az erőviszonyok kulcs- fontosságú tényezője a Szov­jetunió s a vele együtt fel­lépő szocialista testvérorszá- gok politikai; gazdasági, er­kölcsi ereje és befolyása. Különösen fontos szerep jutott a fordulat előidézésé­ben a Szovjetunió, s más szo­cialista országok egységes, á békére irányuló külpolitikai lépéseinek. Előállhatott vol­na ugyanis olyan helyzet is, amikor a szovjet katonai erő növekedését a fegyverkezési verseny megállíthatatlan fo­kozódása követi. Csakhogy az aktív, egyeztetett békepo­litika aláásta az antikomm-u- nizmus. a féktelen fegyverke­zési hajsza legfontosabb alap­ját, azt az agumentumot, hogy a tőkés világot a Szov­jetunió, a szocialista orszá­gok részéről valamiféle of- fenzíva fenyegetheti. Ami a szovjet—amerikai viszony fő területeit illeti, ezek közül természetesen a politikai kapcsolatok a dön­tőek. A hetvenes évek leg­magasabb szintű találkozói roppant gondosan előkészí­tett. lényegre törő diplomá­ciai események. Az 1972. évi moszkvai megbeszélés — Le­on yid Brezsnyev és Nixon amerikai elnök között — megtörte a hidegháború je­gét és lefektette a kapcso­latok alapelveit. A következő évi, 1973-as amerikai Brezs- nyev-út már más feladatot testesített meg: megszilárdí­tani és valóban tartóssá ten­ni a változást. A két cúscstalálkozó évei­ben, napjainkig több megál­lapodásra került sor. mint a kapcsolatok egész megelőző időszakában. Az eddigi meg­állapodások elősegítették a nukleáris háború veszélyé­nek elhárítását, némileg csökkentették a fegyverkezé­si verseny veszélyes ütemét. Ügy tűnik — és ez is el­választhatatlan az eddigi ta­lálkozóktól —, hogy az ame­rikai diplomácia megértette; a világ semmilyen térségében sem lehetséges tartós rende­zés, ha nem veszik figyelem­be a Szovjetunió, s a vele egybehangolt politikát köve­tő szocialista országok kö­zösségének súlyát, hatókörét és érdekeit. A politikai szférában elért haladás számos sorom­pót emelt fel már eddig is, más területeken. A kereske­delem többszörösére emelke­dett és a legnagyobb ameri­kai bankok körében divattá vált azzal toborozni ügyfele­ket, hogy a banknak már irodája van a szovjet fővá­rosban: a képes hirdetéseket a Kreml hagymakupolái dí­szítik. A tudományos együtt­működés egyik kifejezője az Apollo—Szojuz-program. amely az űrhajósok kölcsö­nös látogatásaival, közös ki­képzésével, az űrtervszök tapasztalatcseréjével sikere­sen halad a megvalósulás felé: néhány éwei ezelőtt ez egyszerűen fantasztikus és elképzelhetetlen lett volna. A kapcsolatok atmoszférájának alakulását, azt, hogy a szov­jet—amerikai viszony az Egyesült Államokban sokkal több, mint egy párt vagy csoport ügye, tükrözte Ed­ward Kennedy moszkvai lá­togatása és az is, hogy mind politikusok, mind az üzleti körök részéről egyre többen foglalnak állást a kölcsönö­sen előnyös együttműködés kialakítása mellett. Ezzel egyidejűleg azonban aktivizálódtak e folyamat el­lenfelei is. Ezt jelzi a Szov­jetuniónak szóló amerikai szállítások hitelezése körüli huzavona vagy a moszkvai Kissinger-látogatást követő — Washingtonban hivatalo­san is alaptalannak minősí­tett — pesszimista sajtókam­pány. Befolyásos reakciós erők (a katonai-ipari komp­lexum. a szélsőjobboldali szervezetek és a cionista tör­vényhozási lobby „különös koalíciója”) nyilván célul tűzték ki, hegy aláássák a szovjet—amerikai kapcsola­tok megjavításának politiká­ját. E»fk a* erők a keres­kedelempolitikai kérdések mellett a legnagyobb hévvel a SALT-ot, a hadászati fegy­verrendszerek további korlá­tozásáról folyó szovjet—ame­rikai tárgyalásokat támogat­ják. A téma egyik elismert szakértője, Lariónov ezredes, a történettudományok dokto­ra. a Pravdában úgy véleke­dik. hogy az enyhülésseL szembehelyezkedő erők azért iparkodnak mérgezni a tár­gyalások 1 légkörét, mert a SALT mostani fordulóján, a minőségi korlátozásból faka­dó minden technikai nehéz­ségek ellenére, van lehetőség a konstruktív erdeményre, ha mindkét részről megvan a megegyezésre irányuló tényleges óhaj. Nyilvánvaló — ezt mutat­ják az amerikai közvéle­ménykutatások eredményei ’s —. hogy az amerikaiak többségétől ma már idegen a szovjetellenesség. Még olya­nok is egyetértenek abban, hogy folytatni kell a normali­zálást a Szovjetunióval, akik minden más kérdésben elté­rő nézeteket vallanak. A hi­degháborús propaganda várt hatása elmaradt. Óriási do­log ez, s mutatja, hogy a változó szovjet—amerikai kapcsolatoknak óriási tudat- formáló hatásuk is volt az egyszerű amerikaiakra. Biznnyo«ra vehető, hogy az előkészítés alatt álló harmadik magas szintű ta­lálkozó a szovjet fővárosban további lépést jelenthet afelé, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatokban elért fordu­lat — amely a békét és eny­hülést szolgálja és egyetlen nép érdekét sem sérti — megszilárduljon és visszafor­díthatatlanná váljék. Vajda Pété* I Benedek István Gábor A jelenlegi ötéves terv legnagyobb beruházása, a gdanski északi kikötő építése újabb fázisba lépett. Az északi kikötő — a jövőben Lengyelország legkorszerűbb kikötője — 100 000 DWT-ig terjedő hajókat fogadhat. A hosszú rakpartok építésével párhuzamo­san szerelik a kikötő mellett épülő nagy olajfinomító berendezéseit

Next

/
Oldalképek
Tartalom