Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

1974, június 9. / SZOLNOK MEGTÉT NÉPLAP Uszty-Ilimszk — A barátság építkezése Cellulóz kombinátot épít hat ország Hat szocialista ország, a KGST tagállamai. — a Bol­gár Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Román Szocialista Köztársaság, és a Szovjetunió •— egy hatalmas, évi 500 ezer tonna kapacitású cellulóz­kombinát építéséről a Szov­jetunió területén 1972 július 12-én megállapodást írtak alá. I Hatalmas előkészítő mun­ka kezdődött. Az év megfe­szített munkával, bonyolult számításokkal telt el, hogy meghatározzák minden részt­vevő ország kötelezettségeit és feladatait a grandiózus vállalkozásban! Kijelölték a helyet is: Szibériában, Úszty- Ilimszkben. a bővizű Angara partján, 225 . kilométerre Bratszktól, északnyugata irányban. — Miért esett a választás éppen erre a területre, ahol olyan mostoha természeti és idojárás-viszonyok vannak? — kérdeztük a szovjet fa- cellulóz- és papíripari mi­niszter első helyettesétől. Nyikolaj Csisztjakov elvtárs­tól. — Igen, a terület nagyon sajátságos az építkezési mun­kák szempontjából, — mond­ja Nyikolaj Csisztjakov. — A tél hosszú és kemény, a hőmérséklet eléri a —50 C fokot is. a nyár pedig rövid és forró. — A föld két hónap alatt nem tud teljes mértékben megszabadulni a fagy hatá­sától. Itt mégis találkozik az a két alapvető komponens, amely a cellulóz előállításá­hoz szükséges: gazdag erdő­ségek. igen jó minőségű fa­állománnyal — és a hatal­mas vízmennyiség. A cellulóz előállításához ugyanis sok víz szükséges; a bővizű An­gara fedezi ezt a szükségle­tet. Sőt, a vegyi elemzések kimutatták, hogy a folyó vi­ze olyan összetételű, mintha . egyenesen a cellulóz-ipar cél­jaira alkották volna. — Milyen lesz az új üzem? — Az uszty-ilimszki cellu­lóz kombinátot — magasfokú automatizációval. a legkor­szerűbb berendezésekkel sze­reljük fel. Évente 500 ezer tonna cellulózt állít majd elő. A Szovjetunió és a szo­cialista államok gépein kívül svéd, francia és finn gépek és berendezések szállításáról is vfolynak tárgyalások az illető Országokkal. Az üzem körül egész város születik, kényelmes lakások­kal, szolgáltató és kulturális egységekkel, i Az utcákon ma­gyar Ikarusok közlekednek. A szocialista gazdasági in­tegráció komplex programja igen -szoros határidőt ír elő az üzem felépítésére. 1977- ben már készen kell lennie az első üzemrésznek, amely évente 250 000 tonna cellulózt állít elő. A második üzem­rész, tehát az egész kombinát 1978-ra készül el. A komp­lexum építése körülbelül egy milliárd rubelbe kerül. Az építkezéssel a „Bratszkgesz- sztroj” vállalatot bízták meg. Ez a vállalat építette a brat- szki vízierőfrnűvet és alumí­niumüzemet, az uszty-ilimsz­ki vízierőművet, s így joggal lehet számolni azzal, hogy becsülettel teljesítik ezt a feladatot is. — Milyen részt vállalnak az üzem építésében a szer­ződést aláírt szocialista álla­mok? — Moszkvában kétoldalú államközi egyezményt írtak alá a Szovjetunió és az épít­kezésben résztvevő szocialista országok. Ezekben meghatá­rozták milyen konkrét fel­adatok hárulnak az egyes ál­lamokra. A Magyar Népköztársaság egyebek közöfcí^a falépítéshez szükséges alumínium pane­lekkel, valamint hőszigetelé­sű tetőszerkezettel látja el áz építkezést. Az NDK-ból elektromos és laboratóriumi berendezések, nagy teljesítményű légkondi­cionálók érkeznek az építke­zésre. A Román Szocialista Köztársaság építőanyagokat, csöveket, cementet, kábele­ket küld. A lengyel Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság fémszerelvényeket, nagy te­herbíró-képességű pótkocsik, belső berendezéseket, stb. szállít. A felépülő uszty-ilimsz­ki cellulóz kombinát a szo­cialista országok közötti koo­peráció új formájának gya­korlati megtestesülése lesz a KGST keretében, s beillesz- kedk a szocialista gazdasági integráció komplex prog­ramjába. Veszélyben a magánélet joga * az USA-ban Mind több adatot gyűjtenek as amerikaiakról Az amerikaiakat ma erősebben figyelik, mint bármikor ezelőtt. Az akták, adatbankok, telefonlehallgatások, különféle elektronikus berendezések, komputerek annyira elszaporod­tak, hogy sok állampolgár úgy véli: a technika veszélyezteti az egyén jogát a magánélethez — ha egyáltalán még léte­zik ez a jog. 1945 óta az Egyesült Álla­mok a világtörténelem egyik „legregisztrálóbb” országa. Számos szervezet tanulmá­nyozza,. rögzíti, őrzi és hasz­nálja fel mindazokat az in­formációkat, amelyeket a 209 millió állampolgárról meg lehet szerezni, gyakran tudomásuk nélkül. Az infor­mációk felkutatásával és fel- használásával foglalkoznak a többi között a kereskedelmi nyomozóirodák, a bankok, a jelzálog intézmények, a rek­lámszakemberek, a szövetsé­gi, állami és helyi hatóságok, a hadsereg emberei, a biz­tosítótársaságok, a rendőrség és az adóhivatal illetékes«, a munkáltatók, az ipari üze­mek és a statisztikái hivata­lok. Az adatgyűjtés eredménye tömérdek adat. Ezek meg­könnyítik a gazdaság műkö­dését. a szolgáltatásokat, a társadalombiztosítást, az or­vosi ellátást, a közoktatást, a hitelintézetek működését. Az érem másik oldala: a kormányzat és az ipar egyre erősebben megsérti az állam­polgárok magánéletét. Az Egyesült Államok al­kotmánya nem beszél világor san az állampolgároknak a magánélethez való jogáról, bar a bíróságok ezt a jogot mindig nyilvánvalónak tar­tották. 1880-ban a legfelsőbb bíróság még a kongresszus­nak sem engedélyezett bete­kintést az állampolgárok ma­gánügyébe. Ma azonban egé­szen másként fest a hely­zet. A fegyveres erők szerepé­nek növekedése miatt Ame­rikában a második világhá­ború óta példátlanul megnőtt azoknak az állampolgároknak a száma, akik fölött hivata- i«jea teliig'Vetet gyaKorJlnnk. Már az ötvenes évek végén több mint. 13.5 millió ameri­kait vagyis a dolgozók egy­ötödét érintette „a lojalitás ellenőrzésének” valamilyen formája vagy egyéb bizton­sági eljárás. A hadügyminisz­térium már tíz. évvel ezelőtt több mint 800 ezer személyt figyeltetett. Az adattáról ás automatizá­lása lehetővé teszi, hogy mil­lió és millió embert megfi­gyelhessenek. A szövetséígi adóhivatalhoz, évente több mint 400 millió adóbevallás érkezik. Az egyéni adóbeval­lások száma az Egyesült Ál­lamokban az utóbbi negyven évben hatmillióról 110 millió­ra növekedett. Az országos komputerközpontban, tárol­ják a 80 millió adófizetőre vonatkozó adatgyűjteményt. Minden dolgozónak társada­lombiztosítási száma van, ezt használják az adóügyeknél, társadalombiztosítási és a nyugdíjügyeknél. Előrelátha­tólag rövidesen minden ame­rikai újszülött társadalom­biztosítási számot kap. A személyi akták országa Amerika a személyi akták országa lett. A fokozódó bű­nözés az egyre népesebb tár­sadalomban oda vezetett, hogy óriásira duzzadtak a rendőrségi aktagyűjtemények. A hatalmas országban nél- külöihetetleín. hogy a rend­őrségi szervek gyorsan kö­zöljék egymással informá­cióikat. A nagyvállalatoknak óvin­tézkedéseket kell tenniük, hogy a konkufrensek ne sze­rezhessenek információkat legújabb termékeikről és ter­melési folyamatairól, hiszen a nyereség az vjj termékek­től és szabadalmaktól függ. Az ipar jelenleg több mint 20 milliárd dollárt fordít évente kutatásra és fejlesz­tésre. Érthető, hogy előtér­be kerül az „ipari biztonság” kérdése. Cégek ezrei kínálják föl „nyomozó és biztosító szol­gáltatásaikat” azoknak a vállalatoknak, amelyek el­lenőrizni akarják dolgozóikat egyrészt a termelékenység növelése végett, másrészt azért, hogy biztosítsák ma­gukat az ipari kémkedés és a kisebb-nagyobb lopások ellen. A becslések szerint a dol­gozók évente mintegy egy- milliárd dollárt lopnak. A kormány egyetlen kompute- rizált hivatalban őrizhetné a valamennyi amerikai állam­polgárra vonatkozó összes adatokat. Sok képviselő és állampolgár aggályai: ez a módszer sérti az állampol­gári jogokat. A terv megva­lósítását elhalasztották. Az Egyesült / llamokban 257 millió hitelkártya van. A hitelintézmények amerikai szövetsége 2500 céget egyesít. Ezek néhány perc alatt vada­tokat kaphatnak 110 millió személy mindegyikéről. A kersekedő és biztosítótársasá­gok az adatok segítségével tudják, milyen kockázatot vállalnak. Egy kereskedelmi adatszerzéssel foglalkozó cég 1975-re aktát fektet föl min­den állampolgárról, aki va­laha is bárhol hitelt kért. Sok állampolgár máris pa­naszt emelt azért, mert hitel- képességéről kedvezőtlen in­formációt adtak, a tisztvise­lő véletlenül más nevét írta a jelentésbe, vagy elkallódott egy csekk. Az USA egyes államai tör­vénytervezetei készítenek elő az ipari adatszerzési eljárás­ról. A törvénytervezet sze­rint mindenkinek joga lesz betekinteni a pénzügyi hely­zetéről szóló jelentésekbe. Az egyéni jog tiszteletben tartásáért 1972 júniusában a legfel­sőbb bíróság korlátozta a fel­forgató tevékenységgel gya­núsított személyek telefonjai­nak lehallgatását. A szenátu­si bizottságok vizsgálatai után sok politikus mérlegeli, szük­séges-e szövetségi törvényt alkotni az elektronikus le­hallgatás korlátozásáról. Föltétlenül szükségesnek látszik az egyéni jogok na­gyobb tiszteletben tartása, a visszatérés a szabadság vé­delmének régi eszméjéhez, mielőtt a magánélethez való iog végleg elvész. Egyelőre azonban nehéznek látszik a magánélet jogát veszélyezte­tő törekvések visszaszorítá­sa. (Contemporary Review) Moszkva fényei Esténként kigyúlnak a vá­ros fényei. Higanygőzlámpák zöldje önti el az utcákat, a sugárutakat, házak homlok­zatát. De hogyan játszódik le mindez a gyakorlatban? Amint alkonyodik, a Kali- nyin sugárútról jelzés érke­zik a közvilágítást szabályozó központba. A sugárút egyik épületének huszonharmadik emeletén ugyanis különleges fényelemet helyeztek el a közvilágítás beKapcsoíási idő­pontjának pontos meghatá­rozására. E fényelem jelzé­sét a diszpécser azonnal to­vábbítja a körzeti központba, ahol a vételt sorban égő ap­ró piros lámpák érzékeltetik. Az automaták áramot jut­tatnak a hálózatba, s ekkor az utcai lámpák fényárba bo­rítják a várost. A központi irányítópulton szüntelenül villogó, zöld fé­nyek jelzik, hogy valamennyi körzettel tökéletes a kapcso­lat. Az irányítópult fölött egész falat betakaró térkép mutatja az áramvezető kábe­lek és alállomások elhelyez-* kedését. A diszpécser köny- nyedén tájékozódik a sokszí­nű, szaggatott vonalak labi­rintusában. Pontosan megál­lapítja a hiba helyét, és azonnal készültségi brigádot küld a helyszínre. Hajnalban a diszpécser el­rendeli a közvilágítás kikap­csolását. Ekkor külön táblán felvillan egy sor zöld lámpa, amely mindaddig ég, amíg a fényelem újra hírül nem adja az alkonyat érkezését. •. A szovjet fővárost nagytel­jesítményű higanygőzlám­pákkal világítják ki. E lám­pák gazdaságosak és »„.-prpvof,.,, töhfv röK-m fe­lülmúlja az izzólámpákét. A világítótestek gyártása állan­dóan bővül és tökéletesedik, egyes típusok teljesítménye eléri a két, kilowattot. Ilyen lámpák láthatók a Borba té­ren, a Kreml Borovicki ka­pujánál és másutt. Már megjelentek a higany­gőzlámpáknál háromszor fé­nyesebb nátriumos világító- testek, amelyeket kísérleti szakaszon a Jaroszlavi sugár­úton, a Művész Színház új épületénél próbáltak ki. A nátriumlámpák fénye nyu- godtabb, ezért főleg a nagy­forgalmú főútvonalakon al­kalmazzák majd őket. A to­vábbiakban nagy fényhatás­fokú fémhálóid- és xenon­lámpákkal is próbálkoznak. A szovjet főváros szak­emberei a közvilágítás 1,6- szoros növelését tűzték ki cé­lul. Moszkva „főutcája”, a Gorkij utca világítását felújí­tották, és új normák szerint készül a most épülő lakóne­gyedek világítási terve is. Javul a közvilágítás szín- összetétele is. Újévre például égy magyar gyártmányú fényújságot állítottak fel a Majakovszkij téren — jelen­tősen emelve ezzel a Gorkij utca hangulatát. A színes, fényújságon a legkülönbö­zőbb információkat közük. A tabló mellett működő távíró segítségével, vagy telefonon is megrendelhetők a hírköz­lések. A két éve Magyaror­szágon gyártott és szabadal­mazott színes tablókból ed­dig mindössze négy üzemel. Közülük a moszkvai a leg­nagyobb — területe 240 négy­zetméter. A Moszkva esti panorámá­ja napról-napra egyre sokszí­nűbb és ünnepélyesebb lesz. A. Rutickij Tophmid: A visszanyert nyersanyag Bizonyos nyersanyagkészle­tek csökkentése miatt — hogy a növekvő ipari szükségletet kielégítsék — a Német De­mokratikus Köztársaságban növekvő szerepet kapnak az ismételten fölhasznált nyers­anyagok: az ócskavas és a mindenféle fémforgács, a tex­til- és papírhulladék. Az acélipar vas-, a textilipar rost- és a papíripar cellu­lóz-szükségletének nagy ré­szét (hetven, hatvan, illetve negyven százalékot) a hulla­dék-kereskedelem fedezi. Mivel az NDK üzemei együtt­véve, egyetlen munkanapon, nem kevesebb, mint 500 mil­lió márka értékű nyersanya­got dolgoznak fel, a hulla­dék újbóli fölhasználása ért­hető jelentőséget kap. A hulladékból visszanyert nyersanyag szerencsés példá­jaként emlegetik azt a nem­rég óta forgalmazott polia- mid morzsalékot, amely a kereskedelemben a Topla- mid nevet kapta. A ruhaipar hulladékából állítják elő, műanyag textília-hulladékból, amely a konfekciókban sza­bás közben keletkezik. Az inggombtól a gépkocsi alkat­részig Sokminden készülhet belőle. Az ,így „visszanyert” nyersanyag gazdaságosságból kitűnően vizsgázott a gyakor­latban.. Az első pillantásra para­doxonnak tűnik: egyrészt az építőipar fejlődésével növek­szik a lakásépítés lehetősége, másrészt viszont a tények arról tanúskodnak, hogy sok országban a lakásválság egy­re súlyosbodik. Az ENSZ szakembereinek számításai szerint az egész világon 200 millió lakás „hiányzik” — s ez a szám egyre növekszik. A KGST-országokban az utóbbi 13 évben (1961—1973) több mint 35 millió lakás épült. 130 millió ember köl­tözött új lakásba, annyi mint Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Hol­landia és Dánia együttvéve. A baráti közösség országai­ban .különösen az elmúlt, 1973-as évben volt igen len­dületes a lakásépítkezés. Bul­gáriában 51 000 lakás épült, Magyarországon 85 000. a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban 81 000. Kubában 19 000, Lengyelországban 220 000. Romániában 146 000, a Szovjetunióban 2,300 000, Csehszlovákiában 117 500. Egy év alatt összesen több mint 3 millió lakás készült el. jelentősen több, mint az egész N,vugat-Európában. Az utóbbi tíz évben a Szovjetunió a lakóházépítke­zés mennyiségét tekintve a vezető helyek egyikét foglal­ja el a világon. A jelenlegi ötéves tervidőszakban (1971 — 1975) a Szovjetunióban kö­rülbelül 12 millió lakás épült, mintegy 60 millió embernek ’avulnak meg a lakásviszo­nyai: csupán az idén mintegy 15 milliárd rybelt fordítanak a lakásépítésekre. Sok szocialista országban a lakások főleg állami és szö­vetkezeti pénzeszközökből épülnek vagy egyéni építke­zéssel. állami kölcsön igény- bevételével, . Az állami hitel­lel történő egyéni építkezés az utóbbi időben a szocialis­ta országokban egyre na­gyobb méreteket ölt. ■ Az. utóbbi években a lakó­házépítkezés mennyisége egy sor kapitalista országban is növekedett. Mégis: a külföl­di sajtó adatai szerint az Egyesült Államokban az egész lakosságnak mintegy negyed része alig lakható la­kásokban zsúfolódik össze, amelyeket már nem is lehet helyreállítani. Angliában a városi lakosság 28 százaléka él régi, rozoga házakban, Franciaországban pedig a la­kosság 31 százaléka. 139 millió úi Icikés

Next

/
Oldalképek
Tartalom