Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
/ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. június 9. V. I KAVIAR HELYETT ROPI Körkérdés a reprezentációról Kik ismerték fel, hogy akkor is lehet eredményesen tárgyalni, valutát jelentő üzleteket kötni, hanem folyik whisky, ha sós rudacskát ropogtat Mr. Vevő, — nem tudom. De tény, hogy egy évvel ezelőtt' életbe lépett egy pénzügyminiszteri ren'delet. Elég volt a pazarlásból! — ez a paragrafusokba sűrített eszmei mondanivalója. Idézem az első mondatot: „Az állami, társadalmi, szövetkezeti szervezeteknél a reprezentációs kiadás több esetben meghaladta a tevékenységük által indokolt mértéket, ezért szükségessé vált a kiadások rendeleti úton történő korlátozása.” Ésszerű takarékosság... Szerény külsőségek... Korlátozni kell a magas költséggel megrendezett... Csökkenteni az ünnepségek... Megszüntetni a nagy értékű ajándékok... Kerülni az indokoltnál magasabb... Tartózkodni a luxusirodák. .., ezek a jogszabály állandóan visszatérő kifejezései. Oradour emlékestet Harminc éve történt... 1944. június 10-én a hitlerista barbároki eltörölték a föld színéről Oradour francia falucskát, lakóit lemészárolták. Akkor már nem volt kétséges a háború sorsa; ellenállhatatlan erővel nyomult előre a felszabadító szovjet hadsereg, a szövetséges csapatok megnyitották a normandiai második frontot. A francia . ellenállók csapást csapás után mértek a náci megeszállókra, akik megtorló—megfélemlítő terrorakciókkal próbálták elnémítani az ellenálási mozgalmat. — Ilyen akció volt az is, amelyet egy SS-banda indítbtt a kis francia falu ellen. A férfiakat legéppuskázták, a nőket és gyermekeket a templomba terelték, majd rájuk gyújtották a templomot. A szörnyű gyilkosság után 642 holttest maradt az üszkös romok között; Oradour teljesen elpusztult. A romokat mindmáig nem takarították el; emlékeztetőként ott meredeznek ma is, a régi Oradour helyén. De a község él, s a romok mellett új házak sorakoznak. Hasonló sors érte a csehországi Li- dicét is. Oradour, Lidice és a többi — a vietnami My Lai, s a sok elpusztult névtelen falu Chilében, Afrikában, az imperializmus és a gyarmatosítás áldozatai — ma is figyelmeztetnek; emléküket nem feledhetik azok, akiknek kedves a béke és az emberi méltóság, s gyűlöletes a háború. A hitleirsták és azok, akik nyomdokaikba léptek, sosem érték el céljukat, a szabadságukért küzdő népek megfélemlítését. A falvak lerombolása, lakóik kiirtása a gyi1- kosokra ütött vissza: fokozta ellenük a nép gyűlöletét, — megszilárdította azokat, akik síkra szálltak az elnyomás ellen. Igen, Oradour szimbóluma ma is figyelmeztet az antifasiszta összefogás szükségességére a népek szaba 1- ságát fenyegető mindenfajta gazság leleplezésének parancsára. Oradour, Lidice és a többi mártír-falu mai figyelmeztetése éppen ez: Addig nem lehetnek nyugodtak az emberek sehol a világon, amíg le nem küzdötték a fasizmus sötét erőit, csakis a békeszerető milliók öszsefogása foghatja le azok kezét, akik újabb oradourokat akarnak. Tokaj-hegyalján Szőlészeti-borászati nyári egyetem Ä TIT Borsod megyei szervezete, több más érdekelt intézménnyel .közösen, az idén első alkalommal rendezi meg Tokaj-hegyalján a szőlészetiborászati nyári egyetemet. A nyári egyetem szervezésével lehetőséget _ nyújtanak arra, hogy a külföldi borászok, szőlészek a helyszínen ismerkedjenek meg a rekonstrukció során elért nagyszabású telepítési-termelési eredményekkel, a pincészetekkel, a tokaji asszu készítésének módjával. A titkárnő — Hogyan is történt ez? — kérdeztem a megye egyik legnagyobb gyárában az igazgató titkárnőjét. — Fel kellett mérni az elmúlt esztendők reprezentációs költségeit. Azután ezt jól megnyirbálva, a csökkentett igényt a minisztériumhoz továbbítani. 200 ezer forintot kértünk, 36 ezret kaptunk. — És ebből is ki lehet jönni? — Nincs más választás. Itt van az igazgatói utasítás, nézze meg. Egynapos tárgyalás, ha belföldiek a vendégek, személyenként maximum 20 forintba kerülhet. Két cola, egy kávé ebből nem futja többre. Látja ezt a csodálatos tanácskozó termet, faburkolat, bőr karosszékek, az asztalon drága cigarettatartók, egyedi népművészeti darabok. Egy éve még- dugig voltak finom amerikai cigarettával. Most jó, ha valamelyikben fél doboz fecske van. — S, ha a vendégek külföldiek? — Akkor jobban kiteszünk magunkért. Hasonlóan mint régen. Igaz, nincs márkás cigi, nem drága déli gyümölcscsel díszítjük az asztalt. A fogadásokon, a villás reggeliken, ebédeken csak a tárgyaló partnerek vesznek részt, lemorzsolódott a húszharminc fős slepp. — És az ajándékok? — A külföldieknek 2000 forintig vásárolhatnánk. Nem tesszük: 6—700 forintos emléktárgyat kapnak; márkás öngyújtót, vert csipkét, vagy matyóhimzésű térítőt. A népi ellenőr Így foglalja össze véleményét: — A nagy felhajtásnak, a parádés reprezentációnak, a drága ajándéknak nagyon gyakran a jogtalan előny, a protekció szerzés volt a mozgatórugója. Az üzletfelek így akarták elérni, hogy a partner velük kivételt tegyen, előbb szállítsa/ a hiányzó alkatrészeket, határidő előtt teljesítsen1... Kificamodott szemlélet, nem vitás. Szocialista szervezetek között nem múlhat azon a kapcsolat, hogy hol szervíroznak Napoleon konyakot, honnan küldik újévkor az ezüst cigarettatárcát, az aranyórát. Elég szomorú, hogy egy jogszabály kényszerítő ereje kellett e nagyzási hóbort, a tisztességtelen előny szerzés visszaszorításához. A rendelet, egyértelmű, szigorúbb mint a régi — ha nem is hibátlan. Végrehajtásáért, erkölcsileg és anyagilag a vezetők felelősek. Betartják-e? Nem tudom. Kijátszása kockázatos, súlyos következményekkel jár. Bízom benne, hogy a vezetők többsége nem csak ezért nem keresi a kibúvókat. Ki lehet játszani, mint minden rendeíetet. Bujtatott számlázással, apadás, elhullás címén leírni a levágott birkát, vagy „tévedésből” a propaganda, a reklámköltségekhez számlázni egy parádés fogadás kiadásait. Hogy vannak-e ilyenek, hamarosan kiderül. Az év második felében ellenőrizzük,’ hogyan tartották be a Szolnok megyei vállalatok, szövetkezetek a reprezentációról szóló rendeletet. Az igazgató — Önök, a vendéglátásáról híres állami gazdaságban például hogyan tartották be? — kérdeztem az igazgatót. — A rendelet minket kevésbé érintett. Ne értsen félre, nagyon sok vendég meg- .fordult nálunk, és bízom benne, hogy ezentúl is felkeresnek bennünket. De eddig sem a mi számlánkra vendégeskedtek. Egy példa: itt lesz a környezetvédelmi bizottság tanácskozása. Önköltségi árat fizetnek a szállásért, az étkezésért. Mi nem keresünk, de nem is fizetünk rá a vendégeskedésre. Akiket pedig a szakma, a gazdaságunk termékei, termelési módszerei érdekelnek, vagy akikkel üzleti kapcsolatban vagyunk, nem azért jönnek ide, hogy egyenek, igyanak. Én nem iszom, nem dohányzóm, és vallom, hogy megfeszített tempóban dolgozni, tanácskozni, csak józanul lehet. Ajándék? Kis album a gazdaságról készült fényképekkel. Ezt kapja a külföldi, belföldi. Tavaly még a reprezentációra adott összeget sem költöttük el. A 14 ezer forintból 7 ezer megmaradt. A pincér — Hogy régen hogyan volt? — kérdez vissza az elegáns étterem pincére — még jól emlékszünk. De egy év óta nagyon ritkán veszik már igénybe szolgáltatásainkat. A megyei tánács, a tsz- szövetség és más szervek vezetői azelőtt mindig ide hozták vendégeiket. Nem csak a magasramgúakat. Különlegességeket tálaltunk fel márkás borokkal. Azóta? öten-hatan jönnek és nem húszán. Étlapról választanak 50 forintos ebédet esznek. Egyszerű munkaebédek ezek. És feltűnő, hogy nem is egyszer, külön-küiön saját zsebből fizetnek. — Ezek szerint csökkent a forgalom? — Nem. Nőtt az egyéni fogyasztás, drágább lett a szeszes ital, néhány százalékkal még több is a bevételünk. A bolti eladó És Szolnok legnagyobb csemege üzletében észre vettek-e valamilyen változást? — Legalább félmillió forint évj forgalomkiesést jelentett nekünk ez a rendelet, — mondta bosszúsan az egyik eladó. — Addig 5—10 ezres tételekben vitték a finom italokat, cigarettákat, szendvicseket Külön geprezentá- ciós -csekkje volt a megyei tanácsnak, a vegyiműveknek, a regionális vízműnek, a vízügyi igazgatóságnak és még sok nagy cégnek. A város híres nagyüzemének a titkárnője kéthetenként jött. a legjobb vásárlónk volt. Egy éve nem is nagyon láttuk. Az egyik ugyancsak híres környékbeli nagy tsz egy-egy rendezvényére 60—80 hidegtálat is rendelt. Nem győztük készíteni a magyaros, a sült, a kaviáros és a különböző franciás ételeket. Ezek 25—30 ezer forintos tételek voltak. Sajnos egy éve csak a filléres röpít, a Fecskét, a kávét viszik. Eleinte mondogatták a beszerzők, hogy vinnének konyakot, whiskyt, ha a számlára mást írnánk. Deli át ez csalás. Ilyesmit nem lehet csinálni. Ügy látszik bele nyugodtak. Vége a dári- dóknak. A szakszervezeti titkár — Hát igen. Egy éve még jó vevők voltunk a csemegében, gavallérok a Tisza Szállóban. Akár ki jött hozzánk, a megbeszélés, a tanácskozás után megvendégeltük a Tiszában. 2—3 ezer forintos ebéd edcet fizettünk. Ennek vége. Azóta egy évben 2—3 nagyobb vállalati rendezvényt tartunk a brigádveze- tőknek, a kiváló dolgozóknak, birkát vágunk, mindenki kap egy üveg sört, ez minden. — Nagyvonalú cégnek ismerték a mi vállalatunkat. Olyannak, ahol nem verik fogukhoz a garast. Szépek, drágák voltak az újévi ajándékaink: a négynyelvű selyem díszes falinaptárak, az öngyújtók, a bőrmappák. — Most kulcskarika, műanyag cigarettatők, 30—40 forintos öngyújtó a vállalat emblémájával és kész. — És az igazgató személyes reprezentációjára szánt pénz? — őszintén szólva. azt sem tudom van-e neki. — Minden vezető kapott. — Nem lehet valami sok. A vezetői tanácskozásokon sokszor még az a bizonyos kávé és cola is hiányzik az asztalról. Kovács Katalin Június 16-án Nyitás az építőtáborokban Az idén 25 850 egyetemista, főiskolás, középiskolás és szakmunkástanuló dolgozik majd június 16-tól kéthetes váltásokban 34 központi szervezésű építőtáborban. — Az utolsó, ötödik turnus önkéntes munkásai augusztus 24- én teszik le a szerszámot. \ lányokat 19 mezőgazdasági tábor várja Veszprém. Somogy, Pest. Baranya és Bács- Kiskun megyében. Fő teen- dőiük növénvápolás és gyü- mölcsszedés lesz. Az állami gazdaságok területén működő táborok közül a balaton- aligai „Martos Flóra” és a törökbálinti „Baei Ilona” a „lesnacvobb. ide öt turnusban 2'rtn. illetve négv turnusban 32üÖ lánvf várnak. A m-’7Őgazdasáai munkákból a fiúk sem maradnak ki, Villányban, Tajón, Vaskúton, Mátéházán és Kunfehértón koedukált táborokat szerveztek. Az „erősebb” nemre na- gyob fizikai igénybevételt jelentő feladatokat bíznak: — csatornaépítést, vasúti rekonstrukciót, lakás- és üdülőközpont-építést. Csatorna- építés lesz a fiúk teendője Budapesten, a-XVII. kerületben, vasúti rekonstrukció vár rájuk Eiatorbágyon és Palntonedericsen. A Polgár li tábor nyári munkásai az M 7-es út építésében segédkeznek. Zánkán. Csillabércen, Tatán és Velencén hiúsági táborok, üdülőbázis ik tető alá hozatalában számítanak rájuk, a XV. kerületben lakásokat. Csepelen Ks - nyélgyárat építenek. Az Építőipari Számítástechnika! és Ugyvi'elgcpesítési Vállalatnál üzembe helyezték az építőipar központi számítógép központját. A berendezést különféle tervezési és fejlesztési feladatok megoldására, az építőipari vállalatok termelésének iiáujílására költségéttések készítésére használjak Ritkulnak a® állványok Beszélgetés az állomás építőivel Az utasok sietnek, néhány •pillanatra azért megállnak, szeméi gyre veszik az építkezést. Aldk busszal, vaigy taxival mennék a városba, az épület előtt elhaladva visz- szaforrdulnak. Búzás Károly- lyal az építésvezetőség helyettes vezetőjével az épület felé haladunk. — Milyen munkát végeznek jelenleg? — érdeklődöm. — Most érkeztünk az építkezés látványosabb szakaszához. Elkezdtük a közel 5 ezer négyzetméteres tetőszer- kezet végleges lezárását, a bádogozást, a csatornázást és Az első Egyelőre az előtéren maradunk, ahol a kubikosok dolgoznak. Szocialista brigádjuknak, bár több nagyobb építkezésen is részt vették, emlékezetes marad az állomás építése. — Az első cölöptől dolgozunk az állomáson, itt nyertük el az ezüstkoszorús brigád címet — mondja -Tóth Pál kubikos. — Jó összetételű, mindenre fogható brigád ez. Dolgoztunk a vasbetonon, a szigetelésen, a gázszerelésen, végeztünk földmunkát, most az előtéri betonozáson vagyunk A kubikosok után a kőfaragókhoz megyünk. Az 6 munkájukra illik csak igazán a .látványos” jelző. A Kőfaragó és Épületszobrászápari Vállalat munkásai szorgos- kodnak az állványokon. a tetőszigetelést. A tetőtérben befejeződtek * a villany- szerelési munkálatok, a vakolás nagy része is elkészült. A fűtési rendszerrel másfél hónap alatt végeztünk. A tetőszerkezet lezárása után hozzáfoghatunk a belső szakipari munkákhoz — Sorolja szinte egy szuszra, míg elérünk a főbejáratig. Előttünk, a város felőli oldalon üvegfal lesz. Már csak az üveg hiányzik, a kereteiket hajszálpontosan beillesztették. — Na, és itt van ez is — mutat az alumínium falra — kétmillió 300 ezer forintba került. Ez biztosítja majd a természetes megvilágítást. cölöptől — A szajoti és az északi oldal után befordultunk a pesti oldalra, — tájékoztat Eszes Béla kőfaragó. —* Tíz- tizenkét milliós munkát végzünk. Az összes külső és belső kőburkolatot mi készítjük el. Jelentős munka, 1 600 négyzetméter bolgár Vraca mészkövet, 1 000 négyzetméter jugoszláv Plocse gránitot és 3 000 négyzetméter Sivac diabázt dolgozunk be az épületbe. Szóval, van mi t csdnál- ni. — Pestről járnak le dolgozni? — Pesti vállalatnál dolgozunk, de jánoshidaiak vagyunk. Szerencsénk van, minden nap haza tudunk járni, nem úgy, mint amikor a miskolci egyetemen és a Szabadság hegyi tévéadón dolgoztunk. Halványzöld kerámia A leendő váróterembe lépünk. Első látásra inkább szerelőcsarnokhoz hasonlít. Bent munkások dolgoznak, a villanyhegesztő fénye villog. Ügy tűnik, mintha a falat hegesztenék. Szuróczki József kőműves magyarázza el a munkafolyamatot. — A falba épített vas sínekre hegesztjük az előre elkészített betonlamei- lákat. Ezekben a méretes betondarabokban kis vaspatkók vannak. No, ezeket kötjük a falban levő sínekre. Több száz betömi amella van már a falakom, de látszik, nem nagyon szapora munka. — Nem is hagyományos kőművesmunka ez, inkább szerelői. Nagy pontosságot követel, mert ezekre jönnék majd a kerámialapok. Előkerülnek a tervek, mutatják, hogy a váróterem vasút felöli oldalán milyen lesz a falburkolat. Előhozzák a halványzöld és kék kerámialapokat is. Így már köny- nyebb elképzelni. — Ha mi rosszul hegeszt- jük fel a tartó betonelemeket, el van puskázva az egész. Az Országos Szakipari Vállalat dolgozói sem tudják majd felragasztani a burkolatot, mert azt már ők csinálják. A földön még jócskán hevernek ilyen betonrudak. — Ügy 1 500—2 000 lesz a falon összesem. Megtart vagy két hétig, mire végzünk — mondja Szuróczki József. Mint minden építkezésen, itt is huzatos még a terem. Mégis, fentről kellemes meleg árad. A fűtésszerelők próbafűtést tartanak. Jól működik a Kritál-fűtő. Nagy Vincénél, a szerelők brigádvezetőjénél ma biztos, hogy nincs dolgosabb ember az építkezésen. Magával visz a tolóállványra, föl a tetőszerkezetbe. Töviről hegyire megmutat mindent. — Ezt meg kell nézni — mondja — nem mindennapi dolog. Én jövőre már 25 éve leszek a szakmában, de ilyet nem csináltam. Lehet, hogy az életben sem többet. Higgye el. nem volt elég a régi ismeret. Az ember kezét meg nem fogja senld. Magunknak kellett ‘kiókum- iálni a dolgokat. Nézze meg, milyen kis helyünk van, csak néhány milliméter de megadtuk a lejtést. Először szerei'nwnnve- zetfűtést, mégis csúcsidő alatt, másfél hónapra már ki- fogástalarful működik. — Annyira új volt, hogy még norma som volt hozzá. Azt mondtuk, megcsináljuk. Dolgoztunk, ahogycsak bírtunk. Sietni kellett, mert így tudják csak az álmennyezetet is időben felszerelni. Inter típusú gipszkazettákból lesz az álmennyezet. Az veszi át a meleget. A mi munkánkat senki sem fogja látni, mégis gyekszünk úgy elvégezni, hogy hiba ne legyen. Mindnyájan így vannak ezzel, kubikosok, ‘ kőfaragók, ácsok, szerelők, kőmívesek, összesen száztízen. Dolgoznak, hogy megvalósítsák a terveket, teljesítsék a határidőt. És munkájuk során, ahogy ritkulnak az állványok, az állomás körvonalai napról napra jobban kirajzolódnák, Szőke György j V Senki sem látja majd
