Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
1974. június 9. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 „Új" ember a gyárban Legalább egyszer mindenki átélte a munkahelyen töltött első napok furcsa tízesét. Az „új” ember jön- megy, nem tudja, ná hol van, senkit nem ismer, kér- dezősködésével, gyámoltalanságával inkább terhére, mint hasznáig van munkatársainak. ^édig ezek az első órák-iiapok alapvetően fontosai*. Ha az ember ilyenkor türelmet, segítő- kégajéget tapasztal, a továbbiakban már nehezebben, csak , súlyosabb okok / miatt romlik meg munkatársaival kialault kapcsolata. A Tiszamenti Vegyiművekből .1971-ben 467. 1972- .? ben 409. 1973-ban 312' dolgozó távozott el. A fluktuáció tehát jelentősen csökkent és ez már nem a véletlen műve. Az okok között Nagyi vány i György né, a szakszervezeti bizottság szervező titkára az anyagiakat említi első helyen. „ — A Vegyiművek az utóbbi években egyre jobban fizetett. A szociális ellátottság és a munkakörülmények is jók. Problémát okoz viszont a több műszak, és az a tény, hogy a dolgozók igen nagy része, körülbelül negyven százaléka bej ái-ó. Erősebb szálak — A szakszervezet mit tud tenni a beilleszkedés elősegítése érdekében? — A szervezettség 95 százalékos, korábban 92—93 százalék volt. Ez Is összefügg a stabilabb gárda kialakulásával. Ha új ember jön, aki szakszervezeti tag, akkor nincs probléma. Ha viszont nem szervezett dolgozó, akkor várunk egy kicsit a felvételével. Volt rossz í>élda. Jött egy ember, felvettük azonnal, anélkül, hogy alaposabban megismertük volna, és igen ha, mar kilépett. Az új munkatársat a szakszervezeti bizalmi is megkeresi, de például a munkavédelmi oktatás során is sok mindent megismer, utána jobban el tud igazodni a munkahelyén. Varga Zsuzsa, a KISZ- bizottság szervező titkára az együttműködést hangsúlyozta, amely az új dolgozók jobb beilleszkedésének elősegítésében megnyilvánul. — A személyzeti osztály, a munkaügyi osztály, a KISZ, a szakszervezet a belépéstől számított öt évig fokozott figyelemmel kíséri a dolgozók sorsának alakulását. — Ez a figyelemmel kísérés mit jelent a gyakorlatban? — Rendszeresen beszélgetnek velük. megkérdezik, hogy munkahelyüket megfeleltnek tartják-e egészségügyi-szociális szempontból, a képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgoznak-e, bérükkel, továbbtanulási lehetőségeikkel meg vannak-e elégedve, vezetőiktől megkapják-e a kért segítséget, van-e valami, ami gátolja őket a munkában? A beszélgetésekről jegyzőkönyv készül. Néhány .jegyzőkönyv elolvasása is meggyőzött arról, hogy a beszélgetést egyik fél sem tartja formaságnak. A vélemények természetesen megoszlanak, olykor ellentmondóak, de őszinteségükhöz aligha fér kétség. Az egészségügyi, munka- védelmi, szociális helyzetet a megkérdezettek többsége jónak ítélte, csupán az öltözőkkel kapcsolatban merült fel néhány kifogás. A többség úgy véli. hogy képzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. A bérfejlesztés ütemével csak igen kevesen elégedetlenkedtek, többen kifogásolták viszont. hogy (főleg a művezetőktől és csoportvezetőktől) inkább csak a termeléssel összefüggő problémák megoldásában kapnak segítséget. — A KISZ tevékenysége — mondotta Varga Zsuzsa — természetesen nem merül ki ennyiben. Rendezvényeink, például a kirándulások vagy a társadalmi munkák, tömegsport-versenyek olyan jellegűek, hogy segítik a közösségi szellem kialakulását a fiatalok körében, segítik őket abban, hogV gyorsan és harmonikusan illeszkedjenek be munkatársaik közösségébe. Kit fogad be a brigád ? A személyzeti és a munkaügyi osztály, a KISZ és a szakszervezet sokat tehet a jó munkahelyi légkör, kialakításáért, és így közvetve a beilleszkedés elősegítéséért is, hiszen nyilvánvaló, hogy könnyebb megtalálni az utat egy iyugodt, harmonikus, nunt egy zaklatott légüörű munkaueiy kiseb ű-nagyobb közösségébe. A végső szót mégis a közvetlen muntca- társak .mondjak ki. Ok fogadjak be, vagy az ő közössegük veti ki magából egy idő után az „új” embert. A Porfestéküzem 1967-beii kezdte meg a termelést. Nagy Imre művezető, a paruilapszarvezet titkára, így emlékszik az első évekre: — Nagyon cserélődtek az emberek, nehezen alakult ki igazi közösség. Körülbelül három éve azonban változott a helyzet. Azóta alig ment és jött valaki. Pedig a Március 21. szocialista brigád például itt. a nedves- üzemben elég nehéz munkát végez. Mégis, a legújabb brgiádtag is vagy két és fél éve itt van. Először volt a brigádnak házi szá- bályzata. amolyan ijesztgetés, hogy ez lesz, meg az lesz, ha valaki nem végzi el a kötelességét. Ezen azonban már rég túl vagyunk. Tóth Endre 1969 óta .tagja a Március 21. brigádnak. — Én korábban nem fizikai munkás voltam. Egy idegösszeroppanás volt mögötte, amikor idekerültem. Szokatlan és nehéz volt eleinte a fizikai munka, de nem szidtak vagy gúnyoltak, hanem segítettek, ha látták, hogy valami nem megy. Megmondták, mit hogyan kell csinálni, hagy köny- nyebb legyen. Újrakezdtem az életemet, és most ott tartok. hogy a jövő hónapba megyek szakmunkásvizsgára. Ezt is a brigád segítségével értem el, hiszen van közöttünk két mérnök, ketten pedig most járnak egyetemre. Ök igen sokat segítettek az elméleti felkészülésben. Molnár Dezső a brigád alapító tagja, másfél éve a vezetője. — Nem dicsekvésből mondom, de a mi brigádunk olyan összeforrott, jó közösség, hogy többször is megkerestek már más brigádokból, hogy szeretnének átjönni hozzánk. Ez persze nem volna jó, hiszen rontaná a kapcsolatainkat a többiekkel, de a kérés azért jelez valamit. — Hogyan fogadják az újonnan belépett munkatársakat? — Ha új ember kerül az üzembe, egy év után döntjük el, hogy felvesszük-e a szocialista brigádba. Ennek azonban feltételei vannak. Nem szabad például, hogy igazolatlan hiányzása legyen, vagy más módon megsértse a munkafegyelmet. Jól ismerjük egymás családját is, sokan egyébként is összejárnak. A közös rendezvényekre is családostól megyünk, sőt ilyenkor más brigádok tagjai is velünk jönnek, mert jól érzik magukat közöttünk. Jenes Pál „új” ember, a szó légszorosabb értelmében. Az úgynevezett krómsár,ga üzemben dolgozik. Szakmunkás. — Szeptember negyediké óta dolgozom a Tiszamenti Vegyiművekben, Szerencsém volt, mert nem teljesen ismeretlen helyre és nem idegenek közé kerültem. A vegyipari szakközépiskolából három évig jártam ide gyakorlatra. azután pedig három osztálytársamat találtam itt, akik közvetlenül a tanév befejezése után munkába álltak, ök sogat segítettele, megmondták ki kicsoda, mit lehet, mit nem lehet csinálni. A baráti köröm zöme az üzemen kívül van, de a munkatársaimmal is voltam itt-ott és jól éreztem magam. Többször is elbeszélgettek velem, kérdezték, elégedett vagyok-e, miben segíthetnek. — Mit válaszolt erre? — Először megmondtam őszintén — egy kicsit feleslegesnek éreztem ehhez' a munkához mindazt, aihit az iskolában tanultam, hiszen csak egy kis részét tudom itt hasznosíani. Később beláttam, hogy az iskola sokféle munka elméleti alapelemeire készít fel, tehát törvényszerű, hogy egy-egy helyen a tanultaknak csak egy bizonyos része alkalmazható. Most már ismerem a gépeket, berendezéseket, megismertem az embereket is. Ügy érzem, sikerült megtalálnom a helyemet. Házasság a brigádban Minden szocialista brigád a maga sajátos helyzetének alapján, más-más módszerrel törekszik a, lehető legjobb közösség kikovácsolására. A villamos műszerész műhely „Szinkron” szocialista brigádjának vezetője Munkácsi József például így beszélt a náluk kialakult szokásokról: — Ha hozzánk új ember jön, azonnal bevonjuk a közösség életébe. Nemcsak a munkahelyen, azon kívül is. Nem szabunk próbaidőt. Meghívjuk magunkkal színházba, kirándulásra, társadalmi munkára, ismerjen meg bennünket, úgy dötse el. akar-e közénk jönni, és mi is megismerjük őt. — Volt-e olyan, aki nem akart belépni a brigádba? — Eddig még soha senki nem zárkózott el. Vagy olyanok jöttek, akik máshol szocialista brigádban dolgoztak, vagy egészen kezdő fiatalok, akik egyébként is igényelték a társaságot. Horváth Ferencné esete ebből a szempontból jellemző. — 1970-ben jöttem ide — mondja Horváth Ferencné — 1971-ben vettek fel a brigádba. Tizenöt éves voltam, amikor tekercskészítőként dolgozni kezdtem. — Neki nehezebb volt beilleszkedni a közösségbe, hiszen szinte gyerek volt még — mondja Munkácsi József. — Meghívtuk a brigádgyűlésre, megbíztunk egy nyugdíjazás előtt álló, tapasztalt szakmunkást, hogy segítse a munkájában. A brigád létszáma tizenhat, de csak három nő van közöttünk. — A munkában nein volt probléma — mondja a fiatalasszony, aki most is alig látszik többnek tizenöt évesnél. — A kirándulásokra meg a brigád hívott lányokat a vegyipari szakközép- iskola tanulói közül, akik úgyis idejártak gyakorlatra, így aztán volt lánytársaság is. — Erre azonban most már nincs szükség — fejezi be mosolyogva Munkácsi József — hiszen közben férjhez ment és a férjét tavaly vettük fel a brigádba. Bistey Andáa A kisújszállási Faipari Vállalat új terméke a térelválasztó rács, jelentős mennyiséget készítenek belőle tőkés exportra V A SZEGEDI JÓ PÉLDA Közős vállalkozás a város ellátására Zöldség-gyümölcs a kiskertekből — Külön vágóhíd — Olcsó és friss áru — Elégedett a lakosság Ami bevált Szegeden, miért ne lenne jó Szolnokon is —• ez lehetne a mottója alább következő cikkünknek. Tudjuk, hogy az illetékesek sokat fáradoznak a város ellátásának javításán — azon, hogy ez a nagymultú munkáscentrum, itt a fejlődő, modern mezőgazdasági nagyüzemek körzetében megközelítse és elérje végre a lakosság kereskedelmi ellátottságának országos színvonalát. Sok mulasztást kell pótolni, sokat kell tenni ennek érdekében. Talán ad ehhez a nehéz feladathoz némi ötletet, megvalósítható gondolatot a szegediek példája is, akik előttünk járnak már ebben. (A szerk.) öt évvel ezelőtt született az elgondolás: a városi lakosság, tehát Szeged jobb ellátására alakuljon egy szövetkezeti közös vállalat. Három termelőszövetkezet, a szegedi Felszabadulás, a tápéi Tiszatáj, a balástyái Móra Ferenc, és a Szegedi ÁFÉSZ társult egy olyan üzlethálózat létrehozására, mely nem a központi árualapból szerzi be az árusításra kerülő élelmiszert, zöldséget, gyümölcsöt, tőkehúst és töltelékárut, bort, stb., hanem azt a résztvevők saját gazdaságaikban termelik meg. A város vezetői messzemenő támogatást nyújtottak a kezdeményezőknek, üzleteknek alkalmas helyiségeket jelöltek ki, adtak bérbe. Ennek köszönhető többek között az, hogy egy év elmúltával a Városellátó Szövetkezet már három üzletet nyitott. Egy 200 négyzetméter alap- területű csemegejellegűt a város szívében, a Széchenyi téren, egy hűtőkamrával ellátott húsboltot és egy 120 négyzetméter alapterületű önkiszolgáló jellegű üzletet olyan térületen, ahol korábban gyér volt az üzlethálózat. Az üzleteken kívül a Marxiért piacon pavilonokban is árusítottak. A forgalom a tervezettek szerint alakult: 23 millió forint volt akkor. Problémák bőven adódtak Az építkzések és a különböző átszervezések következtében — hosszú ideig tisztázatlan volt többek között az, létezhet-e ilyen szövetkezet vagy sem; végül úgy. döntöttek, hogy közös vállalkozásként működhetnek vállalati jelleggel — a kezdetben veszteséges volt a vállalat. Később azonban sínre került minden. A vállalati jellegű közös vállalkozás ma már jelentős nyereséget hoz. A vállalkozásban résztvevők száma is bővült. Jelenleg négy termelőszövetkezet, öt ÁFÉSZ, a megyei MÉK és a középmagyarországi Pince- gazdaság vesz részt a vállalkozásban; mindegyik tag 288 ezer forintot adott alaptőkeként. A forgalom ugrásszerűen növekedett, ami azt eredményezte, hogy egy év alatt több osztalékot kapott egy- egy résztvevő szövetkezet, mint a bevitt alaptőke. 1973- ban az ossz forgalom már 91 millió forint volt, a , nyereség pedig 2,6 millió forint. A vállalkozásban résztvevők az adózatlan nyereség felét megkapják, a másik fele pedig a vállalkozásnál marad. A szétosztás kettős: 40 százalékot a betét, 60 százalékot pedig az áruforgalomban való részvétel után kapnak. Mindez azt jelenti, hogy az árutermelőknek jóval több jut, így kettős haszonban részesülnek. Közös érdek a jó áruellátás A városellátó közös vállalkozás vezetői elmondották, hogy a termelőknek, tehát a közös gazdaságoknak érdeke az, hogy mindenkor friss áru legyen az üzletekben. A zöldséget, gyümölcsöt a mindenkori felvásárlási áron veszik meg, s ‘ az üzletekben 15—25 százalék árrés felhasználása után értékesítik. A versenyképesség így biztosított, a közös vállalkozás minden üzletében olcsóbban árusítják így a zöldséget és a gyümölcsöt primőr időszakban is. Tavaly például csupán zöldség-gyümölcsből közel 30 vagonnyit értékesítettek, s ebből mindössze két vagonnyi az — főleg burgonya —, melyet a központi árukészletből vettek igénybe. Jelentős mennyiségű árut vásárolnak a kiskertekből is. Fontosnak tartják, hogy a kistételű, de keresett áru is mindig kapható legyen. Gyökérzöldjét, kaprot, sóskát a közös gazdaságok nagy- /üzemileg nem termelnek, a vásárló viszont keresi. Ezért a tavaly eladott zöldség- és gvümölcs-mennyiség felét a városellátó közös vállalkozás a kiskerttulajdonosoktól vette meg. A mindenkori eladási árból 20 százalékot vonnak le, tehát ennyiért veszik meg tőlük az árut. Több tízezer emberrel van szoros kapcsolatuk, kialakult üzleti viszonyuk, megegyezésük kilós tételek felvásárlására is„ Sokat javult a húsellátás A közös vállalkozásban résztvevő termelőszövetkezetek tavaly 8 és félezer hízót neveltek, adtak el. A Szőregen lévő vágóhídukon ezekből tőkehúst, a tájjellegnek megfelelő töltelékárut készítettek. Elsőként Szegeden a Városellátó Közös Vállalkozás vezette be a fóliába csomagolt tőkehús árusítását.' Ma már meghonosodott e korszerű csomagolási forma, s a többi boltban is, heti 4—5 mázsát adnak el. — A fejlődés állandó jellegű, — bizonyítja Juhász Ká- rolyné, a vállalkozás igazgatója. — Husángból és tőke- húsból' minden mennyiséget el tudunk adni. Ügy tervezzük ezért, hogy az idén a kö-. zös gazdaságok legkevesebb 11 ezer hízott sertést adnak, dolgoznak fel. Értékesítési problémánk néha csak a íe-r héráruból adódik, azt más megyékbe is elszállítjuk. A fejlődésünkre az ütemesség jellemző. Évi átlagban 10 százalékkal növeltük a forgalmat; az eladott áruk mennyiségét is. Jelenleg 120 eladó és kilenc tanuló van az üzletekben. Az adminisztrációt tizenheten végzik. A város különböző részeiben huszonegy üzletünk működik egv vagy két műszakban. Általában reggel hattól este fél kilencig, vasárnap pedig reggel héttől — tízig tartunk nyitva. Az áruszállítás rendszeres, mondhatom úgy is, hogy közvetlenül érkezik az áru a termelőtől, így az friss és keresett. Az áruátvétel már hajnalban megkezdődik, s ritka az, hogy másnapra ki- maradt árunk van. Nálunk mindig olcsóbb is A Városellátó Közös Vállalkozás vagyona jelenleg 4,7 millió forint, alig több mint a megalakuláskor volt. De hiszen nem is a vagyongyűjtés a cél. Igen sokat költöttek viszont a fejlesztésre, a modernizálásra, a korszerű kereskedelmi formák bevezetésére. Nem tervezik új tagok bevonását annak ellenére, hogy ieen sok a jelentkező. Förgeteg Szilveszter
