Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
/ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. Június 39: B ; ; uglyas Mihály hazajött a lege- I lóról és • zárva lelte a házat. Felnyúlt az ereszbe, ott vót a kulcs. Levette, kinyitotta az ajtót, bement. Hol van ez az asszony? Nem lát ételt a tűzhelyen. Körül vizslatja a házat, setét van, nem lát semmit. Ilyenkor az asz- szonynak itthon a helye. Már nem tudja, mit csináljon vele. Az este is megverte, neqi verheti örökké. Ha egy verésből nem ért az asszony, akkor az egész nem ér semmit. Csak Iából, csak pislog, sehol semmi. Ha már elmegy egy asszony hazulról farsangolni a faluba, annyi esze kell hogy legyen, hogy ételt tegyen oda, ahol meg lehet lelni, hogy az ura ne mérgeskedjen. De se asszony, se krumplileves. Rettenetesen kezdett méregbe jönni. Már nézte, hogy ha az asszony hazajön, mivel üsse agyon. Fejszefokkal puhítsa, vagy az egész házat ráborítsa? Ahogy ott áll, néz, vár, csak megáll az ajtóban a szomszédék Misikéje. — Miháj bácsi, itthon van? — Mi kell? — Julis néném azt izeni, hogy nem jön többet haza. — Mit? — Elment az anyjához. Utet többet nem veri. — Azt mondta ? — Azt. — Még mit mondott? — Nem mondott a semmit. — Csak azt, hogy hazamegy az annyához? — Azt. — No jó van Misi, haza- mehetel, de siess, míg agyon nem ütöttelek. A gyereknek se kellett több, úgy eliszkolt, megijesztett kutya. mint a Buglyas Mihály meg ott maradt egyedül a házba. — Hé — kiáltott még a gyerek után. — Mi a? — Mikor ment el? — Reggel. — Jó van. Visszafordult a házba. Ha reggel ment el, akkor má nem is jön vissza. Mert jó messze van ugyan az a falu, ahol az anyja lakik, az is csordás ember.^az apja, mint ő. Hát ha akart, azóta visz- szajöhetett vóna. De lía nem jött, az ű baja. Nagyon egy fertelmes asz- szony, hogy még egy tányér bablevest se főzött, vagy valamit, ami eláll. Kukoricakását, ha mán eszébe se jutott egyéb. De így elmenni, e valami, Vót még egy darab .kenyér a tarisznyájába, előkereste hát, aztán leült a küszöbre és lassan elkezdte enni. Mor- zsolgatta a száraz kenyeret. Tudta, hogy még semmi sincs a kertbe. Tán egy kis hagyma. Fel is állott, körülnézett a kicsi ház megett a setétbe, babrált a fű közt, nem lelte meg a hagymát, erre még mérgesebben visz- szament és visszaült a küszöbre. Megette a kenyérmaradékot, mind. Akkor megtörülte a száját, a bajuszát. Nem sok dolga vót vele, mert szája ur án elég nagy van. anyjánál maradt a nagyformujú szájászéie, olyan mint a többi Kurtáé, hanem a bajusza meg kevés volt, mint az apjának, fiatal még, nem nőtt meg, de nem is fog, a Bug- lyasoknak nincsen csak egy kis csipet "bajuszuk. Ki se lehet subickolni. Mikor rendbeszedte magát, akkor felállott és azt mondta: — Jó van Suták Julis, te akartad. , Evvel megfogta a kis konyhába a nagy dézsát és úgy vágta ki az udvarra, hogy összedőlt. Körülnézett a konyhába, mi is vóna még itt elintézni való, de nem volt ott semmi. Csak a tűzhely, de azt nem akarta bántani, mert arra még neki is szüksége lehet. ágybéli. E nem kell, mert ezt Suták Julis varrta, hát úgy kézzel el hasogatta, hogy a tollútól prüszkölni kezdett. E még bosszút áll az asszonyért, gondolta. A szalmát azonban egybekaparta, levette magát rá és elfeküdt, elaludt. Nagyon jóízűen aludt, ahogy becsületes ember a jól végzett munka után szokott aludni. De elalvás előtt még el- , gondolta, hogy hogy is vót az avval a tállal. Az -úgy vót, hogy tegnap este, mikor hazajött, a felesége nem vót otthon, kicsit később jött, és nem sietett eléggé, mert tányérba akarta tenni erővel a levest. O meg azt mondta: — Ne bosszants má avval a tányérral, adj ennem, mert éhes vagyok. Móricz Zsigmond: Eladó menyecske* Tud ő főzni magának, ha akar. Jobbat, mint egy ilyen suta fiatal feleség. Kinyitotta osztán az ajtót, a ház ajtaját. De ahogy kinyitotta, erre is megjött a haragja. Erre szokta akasztani a törülközőkendőt az a bitang céda. Levette az ajtót a sarkáról, úgyhogy annak beszakadt az ódala. E mán nem ajtó többet —gondolta megelégedve. Most bement a házba és megragadta az ágy végét. Egy új ágy vót a szobába, a vásáron vették, együtt vették, a Julis pénzébül vették. Neki nem kell. ö nem fog többet a Julis ágyára feküdni. Jó neki a fődön is a szalmán. Szétrázta hát az ágyat, úgy hogy annak szakadt minden darabja, ahány annyifelé. El is akarta törni, de nem ment. Erős deszka vót. Üj vót még nagyon. ‘ Megkereste hát a sarokba, a kemence mellett a fejszét, és a setétbe belevágott a deszkába. Nem is tudta, olyan setét volt, hogy a végit érte a vágás, vagy az ódalát. Elég a, hogy szétdarabolta. Aztán megkereste a többi részt is, mind elhasogatta. Ebből nem lesz ágy többet. Suták Julis nem pihen benne. Vet egy asztal is, meg egy kis karoslóca. Akkor is mondta, hogy nagyobb lócát vegyenek, de nem vót pénz elég. Julis meg nem akart adós maradni az asztalosnak, hát így csak ki- ^ebbszerűt vettek. No erre jó. Elvágta. Még egy szék vót a házba, azt is megfogta, jó gondosan fődhö vágta, az is darabokra szakadt. Akkor a lábát meg a háta botját is eltörte, hogy becsületes legyen a munka. Hát elég soká dógozott vele, de rendesen megcsinálta, ha már belefogott. Ezt ugyaiy meg kellett vóna hagyni, a szék lábat, mert avval még lehetett vóna kutyát ütni, De mán megvót. Annál jobb. Most mán nem vót semmi a házba. Még az ablakot ki lehetett vóna törni, de azt nem Suták Julis vette, hát bókén hagyta. Annak örült, hogy a lámpa, ami lógott az asztal felett, magátul összetört. Evvel legalább szintén nincs gond tovább. Avval lefekvésre gondolt. Ott vót a szoba közepén az Hogy az asszonyt mégis csak ette a fene a tányérral, fogta, a kezéből kivette és kihajította az udvarra, ösz- sze is tört az egész tányér. De a nem baj. A csak egy rossz cserép tányér vót. Hanem a vót a baj, hogy az asszony, amilyen pujkaméreg van benne, elszörnyült a dogon. és fogta a tálat, ő meg a tálat hajította ki az udvarra. Ügy étellel, ahogy vót. E miatt verte osztán meg, mert ami az embernek szabad, az nem szabad egy rongyos asszony-cselédnek. Igazsága vót. Ezt az asz- szonyt meg kellett vóna ismerni. Nem elszökni az anyjához. Szóval ő aludt békessége- sen a szalmán, mikör egyszer csak valami neszezést hall. Felnyitja a szemét, hát tán kutya jött be, mert eszébe jutott, hogy a pitvarajtót meg nyitva háttá. De nem a kutya vót, hanem valaki gyufát gyútott. Így meglátta, hogy a felesége jött meg. Egy kicsit hallgatott, akkor azt mondta: — Hát te hun csavarogtál? De az asszony kezében elaludt a gyufa és a meg nem szólt. Ügy hogy másodszor is rá kellett szólni, hogy hun csavarog éjnek éccakáján. — De te mit csináltál? — mondta az asszony és újra gyufát sercintett. A kicsi világosságnál látni lehetett, hogy mit csinált, ha meg látja, akkor minek kérdi. Inkább felelne a kérdezésre, hogy hun? Harmadszor is meg kellett kérdezni tőle, hogy hun csatangolt a merő éccakán. — Otthon vótam — mondta az asszony. — Hon otthun? Tisztességes asszonnak csak ott van cftthun, ahun az ura alszik. — E mán nem otthon — azt mondja az asszony —, iszen kend összetört mindent. — össze hát. — Akkor én mégis megyek vissza. — Ereggy, ki hívott... Se nem küldtelek, se nem híj- talak ... Valid ki az anyád! minek jöttél vissza? Hát a menyecske csak azt mondja, nagy szipogva:J — Édes apám hazakergetett, hogy azt mongya, nem ad helyet egy ojan asszonynak, amék az urát otthatta. Menny haza, héküjjetek meg a magatok kenyerén, nem az enyémen. Azér jöttem haza. Erre Buglyas Mihály elkezdett gondolkodni. Akkor pedig kár vót mindent összetörni, ha az asszony visszajött. ö meg azt hitte, hogy sose jön többet vissza. E^y kicsit hallgatta a felesege szipogását, ahogy sírt, foitotta a könnyeit, meg mégis sírt, sírdogált. A setét éccakába. Akkor azt mondta neki: — No, elég legyen mán ... Miattad tettem, amit tettem. Setét vót, magam se láttam ... Mér nem hattál ennivalót ... — Ott van ^ blóderbe. Be van téve, mér nem vette ki. Hő, a fene egye meg, erre nem gondolt. Most mán aztán nagyon restellte magát. Hát akkor mégse kellett vóna.- Most mitévő legyen. Vakarta a fejét a setétbe, aztán megbékült hangon azt mondta: — No, gyere. Gyeride a szalmára... Mán most így fogunk lenni, a fene egye meg a szokásodat... mersz te énvelem kikezdeni? Nem tudod, hogy nem szeretem a truccot?... majd ősszel eladjuk a kisbornyút, addig megnő, azon majd veszünk másik bútort. Feltérdelt a szalmán, keresgélt a setétbe az asszony után, meg is lelte, el is érte. meg is fogta a karját és odarántotta maga mellé. Aztán kis csókokkal szelídítette. — No, ne bőgj mán. Ebből láthatod, hogy nem ha- ragszok íjád. Láthadd, .hogy szívellek. 'Meg nem is>■ akarok nélküled élni: No ... Másnap reggel olyan hegyesen hajtotta kifelé a mezőre a falu csordáját, hogy meg is kérdezték az emberek, mi az, miért olyan hegyes. — Hát — mondja —, van egy rossz feleségem, eladt- r>ám, ha valaki megvenné. Még húsz pengőt is adnék vele, ha elvinné valaiy. Egy kódus napszámos ember nevetve mondta: — No, add csak ide azt a húsz pengőt, de hamar. Az asszonnyal meg majd beszélek. De nem adta oda a húsz pengőt, csak mosolygott. Nem is vót éppen húsz pengője. Az igaz. (1932.) » Kilencvenöt éve, 1879. június 29-én született a modern magyar realista regényírás legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond. Nagy szándékú apró dolgaink Tenni a jóért, s ez a szép Kikaparjuk a föld alól A fémet, a felhők mygül a fényt. Csákányainknak elveszi élét A'föld szívéig átfagyott anyag Faragjuk a tenyerünk kérgét Nem sírunk soha a szépért Érte csak tenni, s küzdeni szabad Ha nem lennénk mi ki ásna árkot Ki vinne vállain zsákot Ki öntene az elképzelésnek Acél vázat könnyű szárnyakat Ki lenne az aki a Nyárnak Tikkadt melegét hordaná arcán Ki adna lelket a gyárnak Ki adna arcot a pusztaságnak Ki szolgálná istenét balgán Ki állna el a kegyeltek elől Űtját a homályos árnynak Ki hallaná ha pihenni ledől ViUyogását a szalmazsáknak Ki restellné s tagadhá másnak Ahol lakik szegényes negyed Ki vetne porhanyós ágyat A földbe ki szórna éltető szemet Hóri-horgas nagy álmainkat Ki rakná körbe fénnyel Szisszenésekre robbant Kiáltásainkat Jégvirággá fagyott árnyainkat Ki rejtené el Ki ásná fel az elsüllyedt világ ősi tárgyait Ki rakná meg a dünnyögő kohók Tűz tartályait Ki húzná ki a gőzkazánokból A meddő tüzet A jószág alól az almot S a jászolba ki hordana Illatos füvet Ki szedné össze a kukát Ki ásna kertet olcsón S ki hagyná ott ujjai nyomát * A kocsis bortól kiürült korsón. Nagn szándékú apró dolgaink Tenni a jóért s ez a szép Kikaparjuk a föld alól A fémet a felhők mögül a fényt. A 30. születésnapra Filmreneszánsz Lengyelországban A TELEVÍZIÓ most vetíti a lengyel filmsorozatot, amely a Nobel-díias Rev- mont klasszikus regényéből, a Parasztokból készült. A sorozat nyomár^ ismét téma a lengyel film. A kérdés többnyire így hangzik: „Hová lettek az utóbbi években a nagyszerű lengyel filmek, az olyanok, mint a Hamu és gyémánt, a Máter Johanna, a Kés a vízben és a többiek?” Itt van. megérkezett — mondhatnék. De a sommás válasz helyett talán hadd emlékeztessünk arra a tapsviharra, amely Locarnoban, a legutóbbi filmfesztiválon tört ki. midőn felgyúltak a csillárok Krysztof Zanussi szép filmje, a Megvilágosodás végén. A filmben a középkori filozófia egy fogalmáról van szó. arról az állapotról. amikor az értelem egyszerre csak felismeri, felméri az igazságot. Ifjú fizikus a főhős, nyugtalan, kutató elme. aki a szokottnál is élesebben exponálja a nemzedékét izgató nagy kérdéseket. Zanussi a kérdésekre modern választ ad. méghozzá játékfilmtől szokatlan nyelven. A film frappáns dokumentumokat idéz. tudósokat szólaltat meg. és sok jelenetben rögtönzésnek ad helyet. A dokumentatív elemek maximálisra növelik a mű hitelét. A néző nem feldúltad. de feszítő intellektuális izgalommal távozik a moziból. Harminc év két hullámhegye és hullámvölgye után miért, honnan e legújabb fordulat a lengyel filmgyárban? A választ alighanem a művészeti berkeknél mélyebben kell keresnünk, Lengyelország utóbbi két—három évi fejlődésében. Amióta nőtt a társadalmi aktivitás, javultak az életfeltételek, s ezzel együtt a művészi lehetőségek. A szocialista demokrácia ismét hatékonyabbá vált. Ez azonban csak egyik oka a lengyel filmreneszánsznak. A másik: felnőtt az új filmrendező nemzedék, sőt of- fenzívában van. helyet kér magának a Nap alatt, s ez az ifjú gárda már új témát, új formát keres. Miért? ök már nem ismerik a háborút, nincsenek a negyvenes—ötvenes évekből közvetlen élményeik. s a ma problémáit elébe helyezik annak, ami számukra ma már csupán történelmi enflékezés. Nem csoda hát. ha a nagyvilágban feltűnést keltő többi új lengvel film témája, vagy megoldása szintén „rendhagyó”. Cannes-ban Jerzy Has Vízióra ia hozta el a zsűri díját. Moszkvában a Petels- ki házaspár Kopemikuszá- nak ítélték az ezüst díjat, San Remo-ban Konwiczkv Oly messze van és oly kö- zel-je részesült a külön díjban. Kan S^bastian-ban Andrzej Wajda Mennyegzője állította ismét előtérbe a ragv ren^e-mt A KEZDŐKNEK, az első- filmeseknek. akik főleg a lorlzi főiskoláról kerülnek ki, intézményesen teremtenek helvet a filmgyárakban. A filmek húsz százalékát ők rendezhetik. A lengvel film harmadik ..új hulláma” tehát már jórészt az ő nevükhöz kapcsolódik. Persze nem minden kísérletük sikeres. Némelvik. főleg túl formalista film megbukott. Mégis úgy tűnik, ez az úi nemzedék rendelkezik új, saját profillal, s a mát kutatja. Az 1966 és 1972 között hullámvölgyet tavaly felvál tó fellendülés, az új sikerei természetben fevetik a kér dést: lesz-e folytatása mind ennek? Követik-e az elsi filmeket hasonló értékű to vábbiak? Erre ma még ne héz bármit felelni. De annv már biztos, hogy a fiatalo hév új buzgalomra ragadt; el a legnagyobbakat. Andrze Wajda, aki a maga idejéi izgalmasan modern volt. d végeredményben mégiscsal romantikus-realista alkat j fiatalok lendülete merész, ú vállalkozásra késztette, Sta nislav Wyspianki Mennyegzi című verses drámáját vitt vászonra — 3 filmet nálunl is bemutatták — tökéletesei a, mai művészetnek megfele lő formában, szellemben. / szatirikus remekmű légköré sikerült átültetnie a néző térre. ÓRIÁSI SIKER Lengvelor szágban Henryk Kluba. / Nap napiéban egyszer ke fel és Svlvester Szvszko t Sötét folyó című filmje. E; a kettő, ellentétben a töb biekkel. „direktben” politi- n ° filmjük, valamin Bohdan Poréba Hubai cími háborús története felülmúlt? a várakozást:/ hónapok ótt vetítik őket. Igaz, kérném vitákat idéztek fel velük, de azt senki nem vonja kétség, be. hogy a morális építő- szándék, a megoldás igénvé- vei irányít ;ák rá á társadalmi kérdőjelekre a reflektorfényt Remélhetjük, ezek az új lengvel filmek az ország születésének 30. évfordulójára eljutnak a magyar mozikba is. Píron András > <j Huh István: \ Tenni a jóért, s ez a szép :
