Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-25 / 146. szám

4 »ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974, Június 53. 'TSTii-T! Közös gyakorlatok Szojuz—Apollo­program Vasárnap Moszkvába ér­kezett az amerikai űrhajósok csoportja, amely szovjet kol­légáival együtt a Jurij Gaga- rln-kiképző központban részt vesz a Szojuz—Apolló-prog- ram közös gyakorlatain. Az amerikai csoportot Thomas Stafford dandártábornok ve­zeti. Tatarozzák Moszkvát A moszkvai várisi pártbi­zottság és a tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott a szovjet főváros központi negyedének általános tataro­zásáról és kicsinosításáról. A határozat értelmében . Moszkva belvárosában sorta- \ tarozást hajtanak végre töb- \ bek között a Gorkij, a Gercen " és a Kropotkinszkaja utcán. A házakon a falfestményeket is \ eredeti formájukban állít­ják helyre. A műemlék épü­letek rekönstrukciói közül ki­emelkedik a Kreml és a Pus­kin múzeum újjáépítése. Megszületett a döntés a központi utcák fényreklám- jainak korszerűsítésére is. Nemrég helyeztek üzembe a Majakovszkij téren a Szov­jetunió legnagyobb fényúj­ságját, amely egyébként ma­gyar gyártmányú. Fényújság készül a kurszki pályaudvar előtti téren is. A közeljövőben emlékmű­vet emelnek Moszkva belvá­rosában Csehovnak, Krilov- nak, Engelsnek, Kalinyinnak és Szverdlovnak. Engedetlen portugál hajósok A portugál kormány va­sárnap állami ellenőrzés alá vett négy portugál tartályha­jót, mivel legénységük — szakmai szövetségük felhívá­sára •— nem volt hajlandó Portugáliába szállítani az Arab-öbölből 340 ezer tonna kőolajat, míg nem teljesítik béremelési követelésüket. A kormány parancsot adott az Inago, a Jeci, a Marao és a Mantemuro kapitányának, azonnal induljon haza az Arab-öbölből kőolajszállít­mányával. Lisszaboni politikai megfi­gyelők rámutatnak: az ideig­lenes kormány először hozott ilyen határozott intézkedést, amióta megígérte, hogy kó- dexban szabályozza a mun­kabeszüntetéssel kapcsolatos jogokat. Mint az utóbbi idők­ben többször előfordult már, a hajók legénysége túlzott követelésekkel lépett fel. Azt akarta, hogy átlagbérét 2700 escudóról (116 dollár) 6400 escudóra (275 ^lollár) emel­jék fel. TI ogy van, hogy van kis­TT apám? — veregette meg jóindulatú leereszke­déssel Pacolai Ödön a vál­tamat. — Köszönöm szépen szíves kérdését, nem vagyok éppen rosszul, csak... — akartam mondani Pacolainak, de mi­re ideértem a mondandóm­mal, Pacolait már sehol sem láttam. „Nem valami kíván­csi arra, hogyan is vagyok valóban" — jegyeztem meg magamban, deltát az ember ne várjon részvétet egy Pa- colaitól sem, akkor, amikor voltaképpen nincs is szük­sége semmiféle együttérzés­re. Így hát nyugodtan na­pirendre tértem afelett, hogy Pacolai számára az ő-kérdé- se volt a fontos, és nem az én válaszom. — Á, üdvözlöm, kedves Guzmicsek barátom... Hogy s mint szolgál a kedves hogyisvanja? — harsogott rám talán egy fél esztendő elteltével Pacolai, lényege­sen kevesebb leereszkedéssel, s ennek fordítottjaképpen valamiféle többlet lelkese­déssel. A kérdése ugyan szel­lemesnek aligha volt nevez­hető, s különben is, fél esz­tendeje sincs, hogy fadabb Hej, ha nyílik A kazahsztáni Ekibasztuzban külszíni fejtés folyik. A jelenlegi ötéves terv végén ilyen módszerekkel termelik majd ki a felszínre hozott szén egyharmadát Az elmúlt napokban tartották meg Miskolcon és Tatabányán a szov­jet szénbányászat fejlő­dését bemutató kiállí­tást. Krasznoiarszk környékén,' hatalmas térségben, sok száz méterrel a tundrák alatt — kenyér sül a föld gyomrá­ban. Meghökkentő kép. Va­lósághű behelyettesítése: a szén, mint a Lenintől szár­mazó mondás tarja, az ipar kenyere, s a középszibériai Karuszkacsinszki szénmeden­cében minden eddiginél na­gyobb mennyiségű barna­szenet ígérnek a geológiai kutatások. A termelés az ez­redfordulóig csak ebben a medencében elérheti az évi egymilliárd tonnát! Kétezerig 2 százalékot Mihail Sztirikovics akadé­mikus, a nemzetközi hírű szovjet energiaszakember szerint technikailag viharo­san fejlődő korszakunkban is szilárdan tartja helyét a szén. Ha más miatt nem, hát a földkéreg szenespin­céjében rejlő óriási tartalé­kok miatt. Ha a fagyasztás továbbra is az utóbbi száz év, egyébként hatványozód- va növekvő ütemében ala­kul — az ezredfordulóig ak­kor is csak a napjainkban ismert szénkészletek két százalékát (!) használja majd el az emberiség. A kitűnő tudós e mikro- képlettel akarva-akaratlan a hazájabeli távlatokat is jel­lemezte. A világ szénkészle­tének zöme ugyanis a Szov­jetunióban, az Egyesült Ál­lamokban, a Kínai Népköz- társaságban és Kanadában található, de glóbuszunk szénkincsének több mint a fele: a Szovjetunió területén van. A távolság — ellenfél A gazdaságföldrajzi iroda­lom már ma is legalább tu­catnyi szénmedencét tűntet fel a Szovjetunió térképén. Ezek többsége az Urálon in­nen esik. A valóságban azonban a természet egészen más arányban osztotta el kincseit, A Szovjetunió (azaz a világ) szénvagyonának te­kintélyes hányada Szibéria, a szovjet Távolkelet és a középázsiai köztársaságok földjének ölében nyugszik. A jövő ígéretét jelentő leg­gazdagabb szénmezők körül­belül 95:5 arányban oszla­nak el a Szovjetunió ázsiai és európai országrésze kö­zött — az előbbi javára. Ugyanakkor jelenleg az or­szág széntermelésének két­harmadát a donyeci. a kuz- nyecki, a pecsorai, és a kara- gandai szénmedencék adják, amelyekből egyedül az utób­bi nem fekszik európai te­rületen. Hogy ma még mér­hetetlen szénkincsek hever­nek „parlagon”, több okkal is magyarázható. A legszén- igényesebb ipari központokat hagyományszerűen az euró­pai térfélre telepítették: a geológusok csak viszonylag nemrég tárták fel a nagy keleti szénmezőket. Talán a legnagyobb nehézség a szál­lítással függ össze. Négy— nyolcezer kilométeres távol­ságok is húzódnak a felfe­dezett készletek és a legfon­tosabb felhasználók között. Arra pedig még a Szibériá­ban végbemenő társadalmi­gazdasági fejlődés mellett sem lehet számítani, hogy az újonnan születő városok és ipari létesítmények egy- ®ma,guk „felélik” majd a kö­zelükben levő készleteket. S más vidékeken pótlásra van szükség. Annak, hogy a Szovjet­unió ma nemcsak a világ vezető szénexportőreinek egyike, hanem jelentős szén­importáló is, fő oka, hogy a külföldi — elsősorban len­gyel — szén szállítási költ­sége a kisebb távolság miatt sokszor alacsonyabb, mint a messzi hazai széné. Vlagyimir Kirillin akadé­mikus, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökhelyettesé­nek, a Tudományos és Mű­szaki Állami Bizottság elnö­kének véleménye szerint a kanszk-acsinszki barnaszén- készletek gazdaságos hasz­nosítására több megoldás jön számításba: nagy átbo­csátóképességű, gyors for­galmú vasútvonalak; csőve­zetékek építése; helybeli erőművekben villamosener­giává alakítás és távvezeté­ken való továbbítás; Bár a tudományos-műszaki forradalom 1 vívmányai a tár­nákba is behatolnak, tovább­ra is nagy szerep jut a bá­nyászok helytállásának. Az SZKP kijelölt szervei tavaly ellenőrizték, hogy megfelelő ütemben halad-e a szovjet kommunista párt XXIV. kongresszusán a szénbányá­szat műszaki rekonstrukció­járól jóváhagyott irányelvek végrehajtása. Borisz Brat- csenko, a Szovjetunió szén­ipari minisztere egy az Qgo- nyoknak adott tavalyi in­terjújában kijelentette, hogy az ágazat sok gondja közül most hosszú ideig az a leg­nagyobb. hogy megvalósul­jon a széntermelési folyamat teljes gépesítése. Géppel és szívvel A bányák tekintélyes ré­szében már ma is emberi kéz beavatkozása nélkül nyerik a szenet. Míg hót éve mindössze néhány — *z idő szerint már négyszáz olyan bányászbrigád dolgozat az országban, amelv egy év alatt egymillió tonna szenet termel. A világrekordot egy Donyec-medencei bányász, Vlagyimir Murzenko munka­csapata tartja 31 munkanap alatt kitermelt csaknem 220 ezer tonnás teljesítményével. Jelenleg a Szovjetunió évi széntermelése kereken 670 millió tonna — a vlágon a legnagyobb. De az automati­zálás, a munkakörülménye­ket javító intézkedések és a könnyebben kiaknázható készletek megnyitásának kö­vetkeztében hamarosan egy- milliárd tonnára emelkedik. Ez érzékletesebben, kifejezve azt jelenti, hogy az egy nap alatt kitermelt szénmennyi­ség annyi lesz, mint ameny- nyit tizenöt éve Kanada és Olaszország együttesen egy év alatt termelt barnaszén­ből, azaz 2,8 millió tonna. Sz. P. VÁLTOZÁSOK hangon ugyan, de akkor is hogylétem után érdeklődött, és hagyott gyorsan még vá­laszom előtt faképnél. Ért­hető tehátf hogy egy pilla­natig vártam, ellohol-e is­mét Pacolai, vagy most van türelme a válaszom meg­hallgatni. Alit és várt! — Ugyan Gurmicseknek hív­nak, és nem Guzmicseknek, de különben megvagyok, megvagyok kedves Pacolai úr — mondtam, amire fél arcán megelégedett boldog­ság láfszótt szétterülni, mi­közben arról biztosított, mennyire boldoggá teszi őt, hogy az ö kedves . Gurmi- csek — nyomta meg az „r”-t — barátja ilyen jól megvan magának, és meg­ragadva kezemet, azt sokáig rázva biztosított mélységes együttérzéséről. Abban ugyan nagy dolgot nem láttam és véltem fel­fedezni, hogy valaki azzal érez együtt, aki jól érzi ma­gát, érezze magát azzal együtt, aki úgy érzi magát, mintha fűrésszel nyiszálnák a nyakát, az valami, — de mégis- jólesett, bevallom, hogy Pacolai Ödön így ér­deklődik irántam... Hiszen, ha jól meggondolom, nem is ismerem ezt az embert. S ha még jobban meggondo­lom, ő sem ismer engem. Va­lahol, valamikor, valaki be­mutatott bennünket és kész. Mindegy, érdeklődése a,\.Kor is nagyon jólesett. S az meg különösen meg­tisztelt, amikor a minap is­mét összefutottam Pacolai Ödönnel, és az boldogan bo­rult a nyakamba, kétszer is megcsókolt, és lelkesen kiál­totta szét az utca járókelői között: — Ő az én barátom! Gur- micsek Géza ö! És én a nagy Gurmicsek barátja vagyok! harsogta, hogy az emberek, biztos, ami biztos, az irán­tam való tisztelettől gondo­san kikerültek bennünket. — Ugyan ne... mire jó ez... — pironkodtam, de Pa­colai nem engedett az 1973- ból. — Hogy. hogy mire jó ez? Egy olyan ember, aki ta­nácsi osztályvezető, akinek csak egy aláírásába kerül és — csókolta meg mindenki előtt alázattal a kezem — nekem máris megvan a te­lekkiutalásom, akinek csak egy szavába kerül és... — Bocsáss meg barátom, te tévedsz... Én nem vagyok osztályvezető — mondtam suttogva és ijedten, nehogy valamely osztályvezető azt higgye, hogy én talán az akarok lenni. — Hogy, hogy nem vrgy1? — Ügy, hogy nem vagyok az. Nem is dolgozom a ta­nácsnál. Én egy vállalatnál vagyok anyagkalkulátor, kérlek... — Az a piszok Berben- tei..., hogy félrevezetett... — sziszegte Pacolai Ödön dü­hösen, aztán a kezemet, amelyet még csókra tartott a szája előtt, gondosan le­köpte, s azt mondta, hogy én is egy disznó vagyok. Tegnap találkoztam Paco- laival, és udvariasan előre köszöntem neki, hogy ...szer­vusz". De ö rámnézett és csak ennyit mormogott visz- sza: — Nem ismerkedünk... nem törleszkedünk... Ért­jük? Értettem! Gyurkó Géza A középkori falu A régészet fehér foltjai kö­zé tartozik a nyugat-euróbai középkori falutelepülésekkel kapcsolatos problémakör. Furcsa, de ezen a téren az ókori ismeretek bővebbeknek mondhatók. Az elmúlt év­századok háborúiban, vala­mint a klérus és az uralkodó­házak közreműködése révén igen sok olyan irat semmi­sült meg, amely fontos doku­mentum lehetett volna nap­jaink kutatói számára. így a középkori Európa civilizáció­járól az akkori falutelepülé­Az orkánok matematikai előrejelzése sek struktúrájának, kiterje­désének, a parasztok minden­napi életének ismerete nél­kül nem teljes a kép. A kö­zépkori falusi társadalom rendkívül alacsony gazdasági fokon állott. Nyugat-Európában most fellendülőben van a középko­ri falutelepülésekkel kapcso­latos régészeti kutatás, s az eredményeket izgatottan vár­ják nemcsak a régészek, ha­nem a szociológusok, történé­szek és orvqstörténészek is. Az emberiséget sújtó nagy elemi csapások történetében mindenkor, felejthétetlen ma­rad az az orkán és viharda­gály, amely 1970 november 12—13-án a Sengáliai-őbÖl sűrűn lakott partvidékét súj­totta. A halálos áldozatok számára vonatkozó különféle becslések igen eltérőek, har­mincötezer és kétszázezer közti számú halottról érkez­tek jelentések. Az azóta eltelt esztendők alatt az indiai meteorológiai szolgálat keretében elkészí­tették a rendkívüli elemi csa­pás lefolyásának matemati­kai modelljét amelyből leve­zethetők a vihar fontosabb adatai, az orkán legnagyobb sebessége, a vihardagályma­gassága és a tetőzés időpont­ja. A kidolgozott matemati­kai modell alkalmas grra, hogy még kialakulófélben le­vő viharok fellépése alkalmá­val előre lehessen jelezni a vihar további alakulását. Ez­által lehetővé válik a fenye­getett partszakaszok lakossá­gának idejekorán való figyel­meztetése, hasonlóan ahhoz a hurrikán- és vihardagályjel- ző szolgálathoz, amely az Egyesült Államok orkánók által sűrűn látogatott déli te­rületein és a Mexikói-öböl trópusi szigetvilágában már évek hosszú sora óta műkö­dik, és eddig már rengeteg embernek mentette meg az életét. Űrtávközlés és műsorszórás A telefon-, rádió- és tv­közvetítésre alkalmas mes­terséges holdak létrehozása óriási távlatot nyitott meg a .nagy távolságok áthidalásá­ban. A fejlesztés végső célja az olyan rendszerek kialakí­tása, amelyek országnyi vagy földrésznyi területek felett lebegve közvetlen műsorszó­rást, jelátvitelt végeznek. Ilyen rendszerek napjaink­ban még nincsenek üzemben; 'egyelőre csak olyan változa­tok valósultak meg, amelyek­nél valamely földi állomás parabola-antennája egy-egy nagyobb körzet számára fog­ja fel a műsort, és azt a szo­kásos földi adók útján sugá­rozza szét. A Szovjetunió 1965-ben lé­tesített és azóta fokozatosan továbbfejlesztett Orbita-há- lózatában a Molnyija—1 tí­pusú mgstersges holdak léte­sítenek állandó kapcsolatot több mint harrfiinc földi állo­mással (Moszkvával, Lenin- gráddal, Murmanszkkal, Ar- hangelsszel, Novoszibirszk- kel, Irkutszkkal. Vlagyivosz­tokkal stb.) Ez azt jelenti, hogy a hatalmas kiterjedésű .ország csaknem minden pontjára egy időben jutnak el íz információk. Ct'.- ' 1974-ben elkészül a moszk­vai metro századik állomása. Amikor 1935-ben a földalatti első szakaszát megnyitották, összesen tizenhárom megálló­ja volt. Jelenleg 91 megállója van a kb. 140 kilométer hosz- szú pályán, amelyen naponta 5 millió moszkvai utazik. A századik állomáson most kez­dődött meg a munka; neve Beljaevo, mert az új dél-nyu­gati peremvárost, Beljaevo- Bogorodszkot kapcsolja be a földalatti hálózatba. Mivel ez az új , megálló nem fekszik olyan mélyen a föld alatt, mint elődjei, sokkal tága­sabbra építik, s st világítás is még ragyogóbb lesz. Fémkinyerés — barnakőszénnel Oldatokban levő fémek ki-, illetve visszanyerésére, új módszerként, barnakőszenet alkalmaztak a melbournei egyetem kutatóintézetében. A fémet tartalmazó ammóniá- kos oldathoz barnakőszén fi­nom porát adagolják. A fém rövid idő alatt az oldatból a szénpor felületére abszorbe- álódik. A megkötött fémeket a szénpor egyszerű hevítésé­vel vagy a szén elégetésével nyerik vissza. A fémgőzöket fokozatosan lehűtik, és így kapják a különböző, tiszta fé­Az arany kinyerése is csak alig valamivel bonyolultabb eljárás. Az aranytartalmú ol­dathoz olyan szénport ada­golnak, melynek felületére előzőleg cinket vagy rezget ab­szorbeálták. A bekeveréskor a cink, ill. réz és az arany he­lyet cserélnek, és az arany abszorbeálódík a szénpor fe­lületén. míg a másik fém ol­datba megy. A kinyerés — hasonlóan az egvéb fémek­hez — a szénpor elégetésével történik. Az arany teljes mértékben meket. Ilyen módszerrel cink^ kadmium, ill. ólom, nikkel és réz nyerhető ki érceiből, meddőhányókból vagy ipari szennyvizekből. visszanyerhető így. 1 egység arany visszanyeréséhez 4 egység barnakőszén felhasz­nálása szükséges. V \

Next

/
Oldalképek
Tartalom