Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
6 SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 1974. június 2. A Napjaink szerkesztőségé ben Napjaink: irodalmi és kulturális folyóirat, 1962. óta jelenik meg Miskolcon. Főszerkesztője Gulyás Mihály. Célja a munkástémájú irodalom felkarolása, Miskolc és Borsod megye művészeti-kulturális életének fellendítése, jelenünk irodalmi tendenciáinak beható vizsgálata. (Magyar Irodalmi Lexikon) A miskolci sajtóház négy szerkesztőség otthona. A „Napjaink” mellett itt székel az „Északmagyarország” és a „Déli Hírlap’’, sőt innen sugározza műsorát a Magyar Rádió miskolci stúdiója is. Gulyás Mihály harmadik emeleti szobájának ablakából szinte fél Miskolcot látni. Régi és új, modem és ósdi, csúnya és szép — a miskolci paletta minden „színe” előttünk sorakozik. Bent, a szoba falán Kondor, Reich, Feledy, Csohány- rajzok, a félszobányi íróasztalon levonat- és kéziratrengeteg. A főszerkesztő, szerkesztőtársával. Zimonyi Zoltánnal a folyóirat múltjáról, jelenéről b GS2ißl — A „Napjaink” 1962. április 4-i első számát négy fo- lyóiratkísérlet előzte meg. A „Miskolci Szemle” 1927-ben, a „Termés” tíz évvel később, 1937-ben indult, de anyagiak hiánya miatt mindkettő megbukott. A felszabadulás után, 1953-ban „Kohó” címmel jelent meg irodalmiművészeti folyóirat, melynek egy év után a „Széphalom”1 lett a jogutódja. Utóbbi színvonalas. kitűnően szerkesztett kiadvány volt, szerzőgárdájában felfedezhetők a kortárs irodalom legkiválóbbjai — Szabó Lőrinc. Weöres Sándor — ugyanúgy, mint az akkor induló tehetséges fiatalok, így többek között Ungvári Tamás és Juhász Béla is. A „Széphalom” legutolsó száma 1956 decemberében jelent meg. 1957 januárjától csend. Az ország második legnagyobb városa mintha elfeledkezne az irodalomról. Pedig e tájegység ugyancsak gazdag hagyományokkal dicsekedhet. Ä XVIII. század végén. Magyar Museum címmel Ka- zinczyék Kassán szerkesztik az első magyar nyelvű folyóiratot. de Sárospatak irodalmi múltja is könyvtárnyi. — Miskolc korábban kereskedő -, később igazi iparváros Itt sosem volt humánegyetem, s még az irodalomtörténetben jártas olvasónak is nehéz feladat egy-egy idevaló, itt megforduló írót vagy költőt megnevezni. Űjabban viszont gyakran dicsekszünk egy statisztikával: 1962, tehát a „Napjaink” megjelenése óta huszonöt miskolci szerző könyve jelent meg a különböző szép- irodalmi kiadóknál. Közben Zimonyi Zoltán valahonnan előbányássza a nyitószámot. Kicsit gyűrött, kicsit tépett, de szemmel láthatóan féltett kincs. Baráth Lajos, Bihari Sándor, Halla- ma Erzsébet, Szekrényesi Lajos, Niklai Ádám, Gulyás Mihály írását fedezem fék s önkéntelenül adódik a kérdés: kik ma a lap munkatársai? — A két főállású szerkesztő mellett tiszteletdíjas rovatvezetőink vannak. Serfőző Simon a vers-, Péntek Imre a szépprózai és a publicisztikai, Papp Lajos a kulturális, Kabdebó Lóránd a kritikai, Feledy Gyula pedig a képzőművészeti rovat gondozója. Szerzőgárdánk az ország egész területéről verbuválódik. sőt a határon túli magyar irodalom képviselői is publikálnak nálunk. Szolnok megyéből Bistey Andrással és Körmendi Lajossal tartjuk a kapcsolatot. Szakmai és olvasói körökben egyaránt az a vélemény: a „Napjaink” legfőbb erőssége a líra mellett a riport és a publicisztika. Hogy látják mindezt a szerkesztők? — Való igaz, mi foglalkoztunk talán legelőbb a demográfiai, a környezetvédelmi vagy az urbanizációs gondokkal. Ha szabad azt mondani, „szerencsés” helyzetben vagyunk. A gyors iparfejlődés káros hatásai Miskolcon és környékén, Kazincbarcikán, Ozdon, Le- ninvárosban érződnek a legjobban, a legmarkánsabban. Az első „döglött folyó” például a Sajó volt... Szenvedélyességünket, frisseségün- ket így sajátos helyzetünk is magyarázza. — Tisztán szép irodalmi koncepciójú lapot lehetetlen szerkeszteni. Minden vidéki fórumnak az a legnagyobb problémája, hogy a helyi szolgálaton túl milyen sajátos szerepet vállaljon az ország életében. Hírt adni a tájegység örömeiről, gondjairól — ez lehet a legfontosabb feladat. Mi emellett az indulók „röptetését” tűztük ki célul. Nem dicsekvésképpen, de itt kezdett publikálni az utóbbi néhány év két legjelentősebb költői csoportja a ..Hetek” és a „Kilencek”. Valakit elindítani a pályán a tehetségesek, a rátermettek közül. ez nagyszerű dolog. Még akkor is, ha közben a dilettánsok siserehadával küzdünk. Hirtelen eszembejut, nem érdeklődtem még az alapadatok — példányszám, előfizetők, nyomda, formátum — iránt. — Egy szám 2000—2200 példányban jelenik meg. Sajnos a közel egymillió lelkes Borsod megyében mindössze hatszáz' lap talál gazdát. Pedig a ..Napjaink” a legolcsóbb folyóirat, ára mindössze 2 forint (az előállítási költség ennek tizenhatszorosa!). — Legnagyobb gondunk az újságformátum, mely megakadályozza, hogy drámát, hosszabb elbeszélést, regény- részletet. tanulmányt közöljünk. A tervek szerint pár hónap múlva sikerül formát változtatni. Az új Kritikához hasonló köntösben, a réginél egyharmaddal nagyobb terjedelemben jelenünk ezután meg. — Amj a nyomdát illeti... az 1974. év eddigi öt száma négy különféle minőségű papíron jelent meg. Kevés az igazán jól képzett szakember, s szegényes a betűkészlet is. Majd az új nyomdában, az ofszet gépeken ... — ezzel vigasztaljuk magunkat. Tekintetem a júniusi szám friss levonataira esik. Kérésemet megelőzve a két szerkesztő gyors lapszemlét készít. — Három kelet-szlovákiai magyar író: Batta György Gyüre Lajos és Fecsó Pál verseit közöljük. Féja Géza „Üj forrásvidék” címmel folyóiratunk négy számát elemzi, Kovács Isivan pedig Pintér Lajos költőt mutatja be. Gulyás Mihály elbeszélésének címe „A boldog ember”, s ha már a szépprózánál tartunk, négy fiatal, második kötetes ívó Császár István, Szántó Erika, Vathy Zsuzsa, Simonffy András munkásságáról is szó esik. A kulturál- lis rovat meglepetése két írás a miskolci színház négy bemutatójáról. A közeljövő terveiről esik szó, aztán egyszerre vége- szakad az eddigi nyugalomnak. Bohus János tördelőszerkesztő érkezik, majd Bari Károly, a fiatal költő. Barj telefonálni kezd, Bohus Gulyás Mihállyal vitatkozik a júliusi számról. Nevek, címek repkednek, a kis szoba igazi szerkesztőség lesz... Hérész Dezső FELEDY GYULA RAJZA CZINKE FERENC RAJZA Péntek Imre Army-hopp elcsíptem egy tábornokot amint sült gesztenyét lopott sietett ágyú-avatóra zsebében tik-tak hadióra vállpántja függönybojtos hátul nadrágja foltos budi.i: előtt ott áll három elit hadosztály nézi a vaktérképet miből az előbb letépett vezényeli csapatait maga meg a fűben lapít harcias öreg papagáj fel van húzva a szája jár mint süket megafon harsog piff-puff csatamarsot megjött ám a hadüzenet becsukjuk a hasüzemet kifeszítve a hősi mell és mindenkinek győzni kell Kalász László Verseim rólad szálának virágról beszélek: te vagy fáról mely dűti ágait égről: melynek felhője vagy vagy olykor felhők közt a kék s a kékben boldog madarak s szép nászuk után mint az ég: meleg esőkben hullanak virág nő abból: balzsam is és csillagokat vet a rét virág nő abból s keserű fehér-érjméket lök a domb de minden tájban lakozol: lehajtott fejű fájdalom. i»°0c00000(XX:)0000000000C0CXXX0000000000000<X)000<»<XI00C0CO»0000CO00000000000000i00(XXX»>300000C<)0C«*XC0000COD00a Környezetünk kultúrája (12.) Az építészet A hasrepiírs lényege, attól kezdve, hogy az ősember otthagyta a barlangját, nem más, mint azoknak az építőanyagoknak és felhasználási módjuknak a története, amelyekkel a teret elkerítették. A függőleges támasztó és a vízszintes lezáró elemek históriája maga az építészet históriája. Gondoljuk el, már az ősember házat, méghozzá a saját sátránál, kunyhójánál tartósabb házat akart készíteni halottainak, hiszen azok nem egy emberöltőn át nyugszanak, pihennek ebben a „házban”, hanem a különböző vallási hiedelmek szerint a feltámadásig, vagy éppen az idők végtelenségéig. Elkészítette hát a sírok fölé a dolmeneket, amelyek nem álltak másból, mint két vagy több függőlegesen felállított kőlapból, amit egyetlen, hatalmas kőlappal lefedtek. Az egyiptomiak már számtalan oszlop függőlegesét állították fel templomaikban, hogy vízszintes kőgerendákkal befedjék az oszlopok kialakította teret. Korábban a facölöp és fagerenda volt használatos, meg persze a hozzáférhetőbb is, de a kőoszlopok őrizni, utánozni próbálták a vaskos fatörzseket, mint ahogy a vízszintes kőgerendán is a favésések utánzata adta a díszítést. A görög építészet csak finomította az egyiptomi technikáját és arányait, de forradalmi változást a rómaiak égetett téglái hoztak, amelyeket szorosan egymáshoz préselve, ívelt boltozatokat tudtak készíteni. Nemcsak a kupola született meg ezzel, hanem az építkezés egész jellege átalakult. A gótika már annyira érett az épület szerkezetéhez, statikai, tehát méret, súly és erővonalainak viszonyaihoz, hogy valósággal vagy éppen a vékony tojáshéjat, amely az üveggel kombinálva a szó szoros értelmében átlátszó lesz. íme, ha nem is tojás-, de dióhéjban az építészet fejlődése az őskortól máig. S már a kezdetektől a mesterek, majd a sok iskolát végzett tervezőmérnökök egyaránt arra törekedtek, hogy az épület ne csak hasznos, praktikus, tartós legyen, liánén. látványban, egyes részeinek tömegeiben, hangulataiban is kifejezzék azt, amire szolgálnak. Évezredeken át a templomok voltak a közösségek legnagyobb szabású épületei. A templom a vallási hiedelem szerint az isten háza. Olyan lett hát, amilyennek a gazdáját, az adott korban, egy adott vallásban elképzelték. Egy görög templom ríagyszerű, tiszta arányaival, világos áttekinthetőségével azt a vallási képet sugallta, ahogyan a görög ember az istenek rendjét és benne a maga helyét elképzelte. Egy gótikus kated- rális sejtelmes, színes fényeivel, a tekintetet magasba emelő, égretörő belső vonalaival szinte sugallta az ember kicsinységét, el- esettségét, a mennyekben trónoló isten előtt. Az isten házai után természetesen mindig a földi hatalmasságok házai következtek: királyok földesurak, nagytőkések kastélyai palotái. A szabály mindig ugyanaz marad: az építőanyagok változó lehetőségeit felhasználva, az épület célja, funkciója és tulajdonosainak világszemlélete tükröződjék külsejükön is. Minél szegényebb ember háza volt, annál silányabb minőségben igyekeztek, illetve tudtak csak megfelelni ezeknek a szabályoknak. kifordította az épületeket, mindenekelőtt a templomokat. Belül égretörő légiesség, csupa párhuzamos hosszanti vonal, kívül pedig vaskos tómasztópillérek, hogy mint egy külső csontváz, tartsák a belső, szinte hihetetlen arányokat. Aztán a vas egyre inkább beépül a függőleges és vízszintes elemekbe, végül a mi századunkban a vas ölelkezik a betonnal és az üveggel. Most már nem kell kívülről megtámogatni az épületeket, hogy hatalmas tereket fedjenek be. Égretörő merész sátorponyvák, vagy vitorlák képzetét is utáA inait században a modern nagyipar megjelenésével a kis helyre összezsúfolt sok munkásember elhelyezésére megépültek a nagyvárosok bérkaszárnyói. Századunk társadalmi forradalmával egyidő- ben — mint erről már többször szó esett —, s az új építőanyagok megjelenésével is egy- időben, néhány nagyszerű építész szakított a hagyományokkal, ami azt is jelentette, hogy egyre kevésbé házakat, egyedi épületeket terveztek, sokkal inkább városrészeket, vagy éppen egész városokat. nozni tudják a vasbeton-héjszerkezetek, Bernáíh László
