Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-15 / 138. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. Június 15. Franciaország Fűtő-olaj jegyre Szibéria — korlátlan lehetőségek A francia közvéleményt el­sősorban a kormány által be­jelentett gazdasági „stabilizá­ciós” terv foglalkoztatja, melynek különböző intézke­déseit részletekben hozzák nyilvánosságra. így általános megrőkönydést keltett, ami­kor közölték, hogy a fűtő­olajjal való takarékoskodás érdekében bevezetik a jegy­rendszert és szeptembertől kezdve csak jegyre adják majd a háztartásoknak a fű­tő-olajat. D’Ornano iparügyi minisz­ter azt is bejelentette, hogy a szénárakat átlag öt százalék­kal, a gáz árát tíz százalék­kal, a villamosáram tarifáit pedig 3—10 százalékkal eme­lik. A CGT országos vezetősége megvizsgálta a kormány ál­tal hozott intézkedéseket s a vezetőségi ülés után Geor­ges Seguy főtitkár kijelentet­te: a kormány ugyan a nép felháborodásától tartva, az életszínvonalat csökkentő in­tézkedések terén nem ment olyan messze, mint eredeti­leg tervezte, mindazonáltal ezek az intézkedések érzéke­nyen érintik a lakosság min­den rétegét. Feledékeny politikus ' Mintegy százezer dollár ér­tékű — 7,9 karátos — gyé­mántot szolgáltatott be az amerikai külügyminisztéri­umnak Hubert Humphrey volt alelnök, aki annak ide­jén a drágakövet Mobutu zairei államfőtől kapta ajándékba. A rendelkezések értelmében a hivatalban levő politikusoknak adott hasonló ajándékok az Egyesült Álla­mok tulajdonát képezik. A feledékeny politikust egy újságiró által indított vizsgá­lat figyelmeztette kötelessé­gére. Amióta az energiaválság megrendítette a vezető tőkés országok gazdaságát — ug­rásszerűen megnövekedett az érdeklődés a szovjet Távol- Kelet és Szibéria nyers­anyagkincsei iránt. Főkép­pen amerikai, japán és nyu­gatnémet részről kezdemé­nyeztek tárgyalásokat. Nixon elnök június végi szovjet­unióbeli látogatása során a gazdasági együttműködés szélesebb körű megvitatásán belül' ez is napirendre ke­rülhet. A nemzetközi érdeklődés érthető — de természetesen másodrendű ahhoz a világ- gazdaságilag szinte még fel­mérhetetlen fontosságú fej­lődéshez képest, amelyet Szi­béria a szovjet állam és szocialista világ számára tar­togathat! A Szovjetunió a nemzet­közi munkamegosztás szem­pontjából is rendkívül fon­tosnak tartja ezt p hatalmas területet — elsősorban azon­ban mégis a szovjet gazda­ság és szélesebb értelemben a KGST szempontjából méri fel a lehetőségeket. Ennek a „rangsornak” a jelzéseként, különböző nyugati jelentése­ket cáfolva, jelentette be a közelmúltban a szovjet kor­mány, hogy belső erőfeszíté­sek gyümölcseként épül majd fel a második transz­szibériai vasút. (Az elsőt Moszkva és Vlagyivosztok között hétezer kilométeren 1904-ben építették, második sínpárját pedig 1938-ban fek­tették le.) Az új vasút meg­építése óriási, további lehe­tőségeket nyit Szibéria kin­cseinek kiaknázására. Ami ezeket a kincseket il­leti, vázlatos felsorolásuk is jelzi, hogy gazdaságos ki­használásuk esetén olyan ug­rásszerű fejlődést válthatnak ki a szovjet gazdaságfejlesz­tésben. amelynek világgaz­dasági és világpolitikai ki­hatásai szinte beláthatatla- nok. Szibériában vannak a világ legnagyobb földgáz- és második legnagyobb olajtar­talékai. A föld mélyén 2,3 billió tonna szén rejtőzik. Ez több mint az összes fej­lett tőkés országok együt­tes széntartaléka, fűtőérték szemponjából pedig felül­múlja a világ összes ismert földgáz és olajtartalékait! Emellett Szibériában van még a világ fakészletének fele, korlátlan mennyiségű vízienergia, kétszer annyi vasérc, mint az Egyesült Ál­lamokban, Angliában és az NSZK-ban összesen. Mind­ehhez járulnak a mennyisé­gileg teljes mértékben még fel sem tárt arany, gyé­mánt, platina, nikkel és urán­készletek. Szibéria az elmúlt húsz évben óriási fejlődésen ment keresztül. Ma tizenhárom­szor annyi villamosenergiát, ötvenhatszor annyi olajat, száztízszer annyi földgázt, hatszor annyi vasércet és háromszor annyi acélt gyárt, mint .húsz évvel korábban Ez az ugrásszerű fejlődés politikailag is rendkívül je­lentőségű. Bizonyítja, hogy a szovjet államnak ma már rendelkezésére áll mindaz a pénzügyi. technológiai és nem utolsó sorban szakem­ber-erőforrás. amely Szibéria iparosításához szükséges. Ebből az alapfeltételből in­dult ki a XXIV. szovjet pártkongresszus, amely az egész ország „elsőrendű gaz­dasági feladatának” nevezte Szibéria gazdasági potenciál­jának további növelését. Ez a világraszóló politikai és gazdasági döntés kimondotta, hogy a szovjet gazdaság táv­lati fejlesztésében Szibériát kell a legfontosabb terület- t nek tekinteni. Szibéria gaz­dasági fejlődése elengedhe­tetlen követelmény a szovjet népgazdaság területi ará­nyainak megjavítására, a népesség arányosabb eloszlá­sának biztosítására — és ar­ra, hogy az európai ország­részek megnövekedett ipa­rának bőséges energia és nyersanyagellátását történel­mi távlatban is biztosítsák. Ennek a hatalmas munká­nak a végrehajtásához az alapot sok szempontból már megteremtették. A Szovjet­unió legnagyobb ipari épít­kezéseinek egyharmada je­lenleg is Szibériában folyik. A fejlesztési stratégia lénye­ge az, hogy miután óriási energiaigényű, nagy imr> 1A- tesítményekről van szó, épí­tésükkel párhuzamosan. S/ibérla kincseinek ki­aknázásához óriási anyagi és technikai nehézségeket kell legyőzni. Maga az építés, az éghajlati viszonyok és a szál­lítási nehézségek miatt há- romszor-ötször annyiba ke­rül. mint a Szovjetunió euró­pai területein. Mindez nem­csak a költségeket növeli, hanem munkaerőproblémá­kat is jelent. A Szibériában végzett termelőmunkát már ma is átlagban kétszer olyan magas bérrel fizetik, mint a Szovjetunió európai terüle­tein. Ennek ellenére az or­szágos telies foglalkoztatott­ság körülményei között a szibériai területek lakossága viszonvlagosan továbbra sem nő. Ma is. mint egy évti­zeddel ezelőtt, a szovjet la­kosság körülbelül negvedré- sze él itt — területileg a Szovjetunió háromn elvedén. Ennek ellensúlyozására a gépnark, a technológiai ka­pacitás és a legmodernebb tudományos vívmányok tel­jes összpontosítására van szükség a gazdasági lehető­ségek kihasználására. Az erőfeszítés'k azonban mél­tóak a lehetőségekhez. A konzervatív amerikai Time elfogultnak aligha tekinthető értékelése szerint „a szov­jetek Szibéria újonnan fel­fedezett kincseinek meghó­dítása érdekében talán az egész világtörténelem legna­gyobb konstruktív erőfeszíté­seit fejtik ki”. A tengerparttól egy ágyúlevésre 1972. őszén Nagy- Britannia és Izland között sajátos el­lentét robbant ki, amely ké­sőbb tőkehalháború néven került be a modern kor tör­ténetébe. Ez év elején, több ezer kilométerrel keletebbre, a Kínai Népköztársaság és a dél-vietnami kormány ka­tonái csaptak össze bizonyos szigetek birtokáért. Ezt Para- cel-konfliktusként rögzítet­ték napjaink krónikásai. A két esemény között látszólag semmi összefüggés nincs, mégis egy ponton találkoztak a történet gyökerei. A hát­térben ugyanis több ok mel­lett mindkettőnél a tenger­parti vizek problémája húzó­dott meg, amely az elmúlt évszázadokban már sok eset­ben szerepelt politikai ellen­tétek forrásaként. Az egyik esetben Izland először három tengeri mér­földről tizenkettőre, majd 1972 szeptemberében ötven tengeri mérföldre növelte felségvizeinek határát, s egy­ben fenntartotta magának a jogot a körzetben való halá­szatra. Nagy-Britannia vi­szont, amely korábban már elismerte a 12 mérföldes ha­tárt, most nem kívánta tudo­másul venni az új helyzetet és hadihajókat küldött a brit halászok védelmére. A Kínai Népköztársaság viszont az egész Dél-kínai- tengert felségvizének tekinti és atlaszaiban, valamint föld­rajzkönyveiben Sarawaktól nyugatra lévő Csengmu- szirtet jelölte meg területe legdélibb határának. Mindeh­hez hozzájárult, hogy 1956- tól a Kínai Népköztársaság is 12 tengeri mérföldre nö­velte felségvizeinek szélessé­gét. Az is figyelmet érde­mel, hogy az utóbbi időben támogatja azoknak a latin­amerikai országoknak (Sal­vador, Chile, Ecuador, Peru, és Costa Rica) törekvéseit, amelyek 200 mérföldben je­lölték meg felségvizeik ha­tárát. A Paracel-szigetekkel összefüggésben kirobbant konfliktust elemezve, nem nehéz a háttérben a Kínai Népköztársaság szándékai mögött is hasonló motívumo­kat felfedezni. Mindezt figyelembe véve felmerül a kérdés: létezik-e olyan elismert jogszabály, amely a felségvizek határát rendezi, illetve megsértőivel szemben hatásos ellenintéz­kedéseket helyez kilátásba? Az eddigi események azt bi­zonyítják, hogy nincs. Az idők folyamán többször meg­kísérelték ugyan a kérdés tisztázását, de jnindeddig si­kertelenül. A norvégek már egy évez­reddel ezelőtt foglalkoztak a tengeri határ kijelölésének kérdésével, majd, 1565-ben II. Fülöp spanyol király, a XVII. században pedig a dán király tett kísérletet a prob­léma megoldására. Az első érdemleges, általánosabban is elismert megfogalmazás Cor­nelius van Bynkerschock hol­land jogász nevéhez fűződik, aki megállapította, hogy a felségvizek határát nem ön­kényesen meghúzott vonalak segítségével kell rögzíteni, hanem egy parton felállított ágyú hordtávolságával, azaz a kívánt vonal védhetőségé- vel. A fegyverek hatósugará­nak terjedésével párhuzamo­san azonban áttértek a parti felségvizek tengeri mérföld­ben való meghatározására és számos állam ma is a hagyo­mányosan kialakult 3 mér- földhöz tartja magát. A két világháború között nem történt jelentősebb vál­tozás ebben az ügyben, 1945 után azonban számottevő mértékben fellángoltak a felségvizekkel kapcsolatos vi­ták. A második világháborút követően egyre több állam jelentette be igényét a tizen­két, vagy ennél több mér- földnyi kiterjedésű felségvíz­re és így apránként ez a kér­dés az egyik legsúlyosabb nemzetközi problémává vált. Az ellentétek okát nem nehéz megállapítani, forrása a leg­utóbbi évek általános fejlő­désében keresendő. (Folytatjuk.) X. L. Fürdőzők őrei A bolgár vízi mentőszolgálatról Az Egészségügyi Világszer­vezet egyik legfrissebb érté­kelése szerint a bolgár vízi mentőszolgálat a világ leg­jobban szervezett és legered­ményesebb mentőszolgálata. Az ország két híres Fekete tenger parti városában: Vár­nában és Burgaszban már 1928-ban megalakultak az el­ső vízi mentőállomások. A Bolgár Vöröskereszt és a bolgár Egészségügyi Minisz­térium közös szervezésében nemrég 10 000 mentőúszót képeztek ki, akiket a több, mint ezer vízi mentőállomá­son helyeznek készenlétbe. Ugyanakkor nem szabad el­felejtkezni arról a több ezer önkéntesről sem, akik sza­badidejükben tartanak „ins­pekciót” a tengerparti strandfürdőkben. A Fekete-tenger melletti Szozopolban megnyílt a vi­lág első és egyetlen mentő­úszóiskolája. ahol búvárokat és mentőcsónakvezetőket ké­peznek ki. A Bolgár Vöröske­reszt azonban nem csak hí­vatásos vizi mentők részére rendez tanfolyamokat, ha­nem a lakosság körében is széleskörű felvilágosító és megelőző tevékenységet vé­gez. Ezzel próbálják elérni, hogy az úgynevezett „mentő úszó minimumot” a fiatalság körében is egyre többen sa­játítsák el. Tavaly például több mint 25C 000 fiú és lány érte el ezt a fokot. A tervek szerint minden iskolában a felsősök közül legalább 2—3 úszó-mentőcsoportot alakíta­nak, akik azután a nyári hó­napokban segítenek az úszó­tanároknak. A Bolgár Vöröskereszt mentőúszó részlege verse­nyeket is rendez: minden év­ben megtartják a női- és fér­fi mentőúszó országos baj­nokságot és. a felső osztályos tanulók vizi mentőcsoport­jainak bajnokságát. Venezuela csökkenti az olajtermelést A venezuelai kormány határozatot fogadott el, amelynek értelmében csök­kentik az ország kőolajter­melését. Ezzel a lépéssel a venezuelai kőolaj tartalékokat szeretnék megóvni a gyors kimerüléstől — jelentette be a venezuelai bányaügyi és kőolajipari minisztérium. A kőolajtermelés csökken­tése nem vonja maga után a valutabevételek csökkentését, mert egyidejűleg felemelik az exportált kőolaj árát és jobban megadóztatják a kül­földi olaj monopóliumok pro­fitját. Carlos Andrés Pérez Ve­nezuela köztársasági elnöke a venezuelai kőolajbányák III. kongresszusa megnyitó­ján elmondta, hogy az or­szág kormánya a legrövidebb időn belül állami ellenőrzés alá vonja 3 kőolajipart. Az elnök határozat tan elítélte az ország nemzeti kincseinek a külföldi monopóliumok ál­tal történő kifosztását és fel­hívta a venezuelai kőolaj­bányászokat, hogy támogas­sák a kormány intézkedéseit a monopóliumok feletti el­lenőrzés bevezetésében. Növekvő magyar műszerimport A tavalyinál 30 százalék­kal több műszert importál a magyar külkereskedelem a szocialista országokból. A Szovjetunióban, Lengyelor­szágban, az NDK-ban, Bul­gáriában, Csehszlovákiában és Romániában dolgozó METRIMPEX-irodák vezetői a közelmúltban arról tár­gyaltak, hogyan segíthetik a magyar műszerbehozatal nö­velését. A Szovjetunióból Consul típusú táskaírógépe­ket és egyfázisú árammérő órákat, Romániából daru­mérlegeket akarnak vásárol­ni. Az egyik lengyel céggel hosszú lejáratú megállapo­dást készítenek elő gázóra, mikroszkóp, írógép és labo­ratóriumi mérleg behozata­láról. A bolgár ampulla- gyártás fejlődésével lehető­ség nyílik bolgár üvegcsövek importjára. Az idén várha­tóan mintegy 50 millió rubel értékű műszert vásárol szo­cialista országokból a MET- RIMPEX Külkereskedelmi Vállalat. Fődarabokért autót szállítanak Magyar—csehszlovák autó­ipari együttműködésről elvi megállapodás született az 1976—1980-as tervidőszakra. Csehszlovákia kész személy­gépkocsikat és motorkerék­párokat szállítani, cserébe magyar gyártmányú futómű- vekért, öntvényekért, motor­blokkokért, forgattyús tenge­lyekért. Ezenkívül a csehszlo­vák fél mintegy 100 millió rubel értékű komplex szer­vizállomást, autóalkatrész­raktárt is vásárolni kíván Magyarországról. A kölcsö­nös szállításokat a két or­szág tervhivatala egyezteti. Japán—bolgár együtt működés Imaszato Hiroki, a japán —bolgár gazdasági együtt­működési bizottság elnöke szerint tanulmányozzák azt a tervet, melynek értelmé­ben japán cégek részt ven­nének a Bulgária fekete-ten­geri partjai mentén végzen­dő olajkutatásban. 31 milliárd rubeles megtakarítás Az Ekonomicseszkaja Ga­zda című szovjet hetilap szerint a KGST tagországai az elmúlt 20 év során csu­pán az építőipari tudomá­nyos-műszaki megállapodás révén 31 milliárd rubelt ta­karítottak meg. Az építőipar­ban bevezetett új technoló­giák és konstrukciók 20 szá­zaléka a KGST-n belüli együttműködés és szakosodás eredménye. A Mezőgép Vállalat Tószegi Gyáregysége, Tószeg kiemelt munkára szárítótelepeb kivitelezésére olajtechnológiai szerelőket, központifűtés-szerelőket, autógén- és villanybeResztőket. vasszerkezeti lakatosokat vesz fel, változó munkahelyre. Átlagon felüli teljesítmény bérezéssel * ‘ — Ft külszolgálati átalányt fizetünk. Minden héten szabad Jelentkezni lehet: a gyáregység igazgat jaaui tus/tgeo

Next

/
Oldalképek
Tartalom