Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-15 / 138. szám

1974. JíSníus IS.' SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Muzsikáló zeneszóba Újdonság a szolnoki Verseghy könyvtárban Az idei ünnepi könyvhét során a sokszínű, szép és köl­tői program mellett talán el­kerülte figyelmünket a szol­noki Verseghy könyvtár leg­utóbb megvalósult nagyszerű vívmánya, mely egyben me­gyénk fejlődő kulturális éle­tének is ékes bizonyítéka. A feltétlenül említésre méltó, igen jelentős bár kevésbé látványos esemény kapcsán valamenyiönk előtt megnyílt a zenei ismeretterjesztés szervezett, illetve önkiszol­gáló újabb szolnoki centru­ma, egy hasznos zenei ob­jektum, avagy egyszerűbben csak zeneszóba a könyvtár­ban. Zavartalan egyéni hallgatás Ä mindenki számá­ra értékes elgondolás elsősorban Szurmay Ernő igazgató ötlete nyomán, az ő további segítségével, dr. Török Emil gazdasági igazga­tó műszaki terveinek saját kivitelezése alapján és nem utolsó sorban a megyei ta­nács vb nagy anyagi támoga­tásával (80 ezer forint) való­sult meg. A műszakilag már­is nagyon jól felszerelt léte­sítmény igen széles körű, fi­gyelemreméltó ismeretanyag­gal várja a művészet kedve­lőit. Mintegy 700 darab hanglemez, sztereó-rádió, le­mezjátszó, magnetofon, s talán ami ennél is fontosabb, a teljesen zavartalan egyéni hallgatáshoz öt pár jó minő­ségű fejhallgató áll a diákok, illetve a felnőttek rendelke­zésére. Sőt mindez megfelel még a zene, irodalom és köl­tészet iránt, esetleg behatób­ban érdeklődők nagyobb igé­nyeinek is. Elsősorban a fiatalok, úttö­rő-, i- IZ-vezető tanárok, szocialista brigádok, brigád­vezetők, továbbá termelőszö­vetkezetek, üzemek, gyárak kultúrfelelőseinek figyelmét szeretnénk felhívni e sokol­dalú lehetőség eredményes kihasználására. Jól szerve­zett kulturális program ki­emelkedő eseményévé válhat a szolnoki Verseghy könyv­tár zeneszobájában eltöltött egyéni vagy csoportos foglal­kozás. Az irodalommal, köl­tészettel mindig összeköthető zenehallgatás Bálintné He- gyesi Júlia zene; könyvtáros véleménye szerint is adott esetben — mindenekelőtt az előrelátó figyelmes szerve­zéstől függően — különböző szinten mozgó, más-más té­makörű, igen színvonalas művészeti előadással is tár­sulhat. A könyvtár a színvo­nalasabb, igényesebb közmű­velődés érdekében a feltétle­nül szükséges ismeretter­jesztő rendezvényeket saját területén belül is maximáli­san támogatja. > Klasszikusok lemezen adásában. Orosz, német, an­gol, olasz nyelvleckék kezdő és haladó fokon. Zenei lemezek: a bécsi klasszikusok, Haydn, Mozart, Beethoven alkotásai. Külön említést érdemel Beethoven kilenc szimfóniája Herbert von Karajannal. Bartók és Kodály eddig megjelent le­mezei, Stravinsky és Orf mű­vei — Petruska, Carmina Bu- rana, Barokk muzsika: Co­relli, Couperin, Rameau és Schütz szerzeményei. Bach orgonaművei, a Máté passió, Brandenburgi koncertek — Etema-lemezen — Händel Vízi zene. Romantikus zene­szerzők: Brahms, Liszt, Men­delssohn, Chopin, Grieg ki­emelkedő jelentősebb művei. Debussy Egy faun délutánja, Ravel Boleró, Muszorgszkij Egy kiállítás képei L. Bers- teinnel. Dvorák Humoreszk, Hegedűverseny, Verdi Ré- quemje. Teljes operaleme­zek: Verdi, Mascagni, Leon­cavallo, Bizet, Donizetti, Mo­zart és Erkel operái, s végül a Muzsikáló zenetörténet kö­tetei, kedvelt népzenei leme­zek, stb. Rendhagyó órák-zenéből Nagyon őrülünk, hogy a könyvtár vezetősége a zene­szóba létrejöttével párhuza­mosan egyik fő feladatként a zenei ismeretterjesztést — a tanulók rendhagyó óráinak segítését, a szocialista brigá­dok számára szervezett mű­vészeti előadásokat és az ősz­szel beinduló zene gimnáziu­mi osztályok érdekes, meg­határozott programmal mű­ködő zenei klubjának meg­szervezését — jelölték meg. imijp b. f. Lássuk, ml az, ami találha­tó, ml az amihez a megyében máshoz nemigen tud hozzá­jutni ilyen könnyedén az em­ber. Talán a magyar iroda­lom klasszikusaival, illetve a Magyar költők című sorozat lemezeivel kezdeném, me­lyen Balassitól Váci Mt- hályig jó néhány ki­váló költő alkotása szó­lal meg neves előadóművé­szek tolmácsolásában. Mese­lemezek, óvodásdalok, a már elhunyt Kossuth-díjas Török Erzsébet népdalénekes elő-; A katonai pálya vonzásában Gunther Ferenc másodéves tiszthelyettes hallgató, civil­ben mezőgazdasági gépész­ként dolgozott. Jó munka­helye, jó fezetése volt. „Meg­nyugodhatott” volna, de az emberi természet nagyon fur­csa: gyermekkorától élt ben­ne egy alig megfogalmazott vágy a katonaélet iránt. Mint ahogy mondta, rajongott a katonákért. Mikor aztán a saját lábára állt, önálló ke­resettel rendelkezett, ami­kor lényegében „kész ember”, lett, akkor tudatosult benne, hogy ő nem is mezőgazdasá­gi gépésznek született. És lázasan tervezni kezdte jö­vőjét: eldöntötte, hogy kato­na lesz, még pedig pilóta. Mivel ez az utóbbi nem sike­rülhetett, műszaki pályára jelentkezett. Az MHSZ-ben már hat éve rádiózott, s úgy érezte, mint katonának is, ez lenne az igazi szakmája. Egyenruháján büszkén vi­seli a „Kiváló tiszthelyettes hallgató” jelvényt. Tudom, hogy ilyen eredményt csak szorgalmas munkával, példás magatartással lehet elérni. — Kezdettől, ahogy az is­kolára kerültem, igyekeztem a feladott tananyagot a lehe­tő legjobban megtanulni. Ez egy-két tárgynál nehezebben ment, mert kívül esett az ér­deklődési körömön. Ezért es­ténként, meg szabad időmben ezekkel a tárgyakkal foglal­koztam, s így gyorsan szapo­rodtak az ötösök. Egy idő után már azért is tanulnom kellett, hogy tanáraim ne csalódjanak bennem. Ez a kis kényszer és a szorgalom eredményezte, hogy az első félévem jól sikerült, ami az önbizalmamat is meghozta. A következő időkben még na­gyobb lendülettel kezdtem, még többet tanultam. Sokat olvastam, főleg az „új szak­mámmal” kapcsolatos köny­veket s ezzel pótoltam azt amit — úgy éreztem — az is­kolapadban nem kapok meg. Azt hiszem, ez volt a titka az eredményemnek. — Társainak szokott segí­teni? — Igen. Persze nem önzet­lenül, mert miközben magya­ráztam, segítettem, saját is­mereteimet is ellenőriztem. Közben beszédkészségem is sokat fejlődött. — Végez mozgalmi mun­kát? — 1969. óta vagyok tagja az ifjúsági szervezetnek. Voltam alapszervezeti titkár, itt nincs f unkcióm, de bármilyen moz­galmi megbízatást elvégzek. — Tervei? — Sokan közülünk néha vágyálmokat kergetnek. Én sem vagyok kivétel, de úgy érzem, reálisak a célkitűzé­seim: először is az iskolát szeretném sikeresen befejez­ni, aztán híradásipari szak- középiskolát végezni, majd tiszti vizsgát tenni. Minde­nek előtt jó katona, jó tiszt- helyettes szeretnék lenni. Még jó néhny hét, és Gun­ther Ferenc hallgató — tár­saival együtt — elvégzi az iskolát, s parancsnok lesz. Emberekért, hatalmas értékű technikáért vállalja a felelős­séget. Izgalommal készül a pályára, meri szép hivatásnak érzi. \ Gy. TIT­egyetemek A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat hagyomá­nyaihoz híven az idei nyá­ron is jónéhány nyári egye­temet hirdet a hazai és a külföldi érdeklődők részére. A 16 nyári tanfolyamon egyaránt szó lesz Magyaror­szág műemlékeiről, termé­szeti kincseiről, ipari és me­zőgazdasági eredményedről, a történelmi kutatásokról és a népművészet kincseiről is. A tavalyihoz hasonlóan az idei nyáron is csaknem 30 országból várnak látogatókat h ogy meddig fífŰ » ifjút; még pontosabban, meddig tart az ifjú­ság? Nem merre? Meddig! Napjainkban e kérésnek túl a praktikumon, elvi, társa­dalmi és az egyén számára pszichológiai jelentősége is van, bár kétségtelen » tűnő­dő kérdés feltevését a dol­gok praktikuma provokálta ki. Közeli ismerőseim lakást óhajtanak, nem államit ha­nem szövetkezetit amelynek megvan a maga „beugrója”, s megvan a lehetőség a be­ugró csökkentéséhez is, ne­vezetesen: a gyerek. A vál­lalt gyerekek számának meg­felelően csökken ugyanis a lakás ára, válik könnyebbé a szép, nyugodt és immáron talán a végleges otthon meg­teremtése. Közeli ismerőseim előtt „bezárták” a hálószobához vezető ajtót — elmúltak 35 évesek. Ezen a koron túl nem lehet gyereket vállalni, sem nemzeni. sem megszül­ni: hivatalosan. Az, hogy számos ismerősöm van, ahol a gyerek a legkülönbö­zőbb okok miatt vagy a fér­fi, vagy a nő. vagy mind- a kettő „hivatásos” korán túl érkezett, az lényegtelen eb­ben a kérdésben. Aki 35 éves elmúlt — értem: nem várnak tőlük már gyereket — nem vállalhatja a fiatal­ság legbiztosabb ielét. a gyermekáldást. Még olyan rafináltság miatt sem, hogy A tiszafőldvári Hajnóczy Jrzsef Gimnázium ül. osztályos tanulói a gimnázium klub­szobájában töltik szabad idejük nagy részét. A szabadpolcos könyvtár a tanévben-, az irodalomórákra való készülésben nyújtott segítséget, most, amíg a bizonyítványo-, kát ki nem osztják, a kikapcsolódáshoz * *- . f Pótló foglalkozások tebb, összesen uegyvert kpes Befejeződött az Iskolaév az általános iskolákban, leg­alábbis a gyerekek nagyobb része számára. Néhányan még az utolsó lehetőséggel próbálkoznak az évzárón el­kerülhetetlen bizonyítvány­osztás előtt: a második éve hivatalosan is bevezetett tan­év végi pótló foglalkozások­kal. Akik évközi munkájuk alapján a „finisben” bukás­ra állnak, kötelesek tizenegy napon át az adott tantárgy­ból különórákon részt venni. S mivel kötelező a diáknak, kötelező ez a tárgyat tanító szaktanárnak is. Az intézke­dés bevezetése előtt a vita épp azon folyt, vajon a bu­kások elleni küzdelemnek ez a módja nem vezet-e kényel­mességből eredő liberaliz­mushoz, (nem buktatok, és akkor nem kell pótlóztat- nom, vajon nemcsak a sta­tisztika adminisztratív szé­pítését eredményezi-e? Bizonyára sokan tiltakoz­nak és tiltakoztak akkor is a kérdés ilyen feltevése el­len, mondván, hogy a peda­gógusok elsősorban a gyerek érdekét, s nem a munka alóli kibúvót nézik. (Szándé­kosan nem többletmunkát fpi tam, hiszen a pedagógusok számára még tart a „munka­időszak.”) Jogos is a tiltako­zás, hiszen számtalan me­gyei példa igazolja az ellen­kezőjét, még akkor is, ha olyan esetek is adódnak, mint például az egyik szol­noki járási iskolában, ahol négy gyerek pótlózik — egy tárgyból és épp a legfiata­labb pedagógusnál. Sokkal inkább figyelemre méltó a szolnoki munkáske­rületben levő Újvárosi iskola példája, ahol jóval a rende­let kibocsájtása előtt már az 1968/65-es tanév végén meg­kezdték a pótló foglalkozá­sokat Akkor még mintegy hatvan bukásra álló gyerek vett részt a „hosszabbításon”, s szinte minden tárgyból. Azóta fokozatosan csökkent mind a résztvevők, mind a javítóvizsgára bocsájtottak, illetve a bukottak szárma. Tavaly huszonhét idén már csak kilenc tanuló — négy alsó, öt felső tagozatos — került pótló foglalkozásra elégtelen osztályzattal. Elégtelennel valóban csak kilenc, de elégségessel annál rek. Itt ugyanis azt tartják a pedagógusok, hogy nem csupán a bukás közvetlen elkerülése a fontos, hanem az is. hogy a következő évben is megállja a gyerek a helyét (legalább ezen a szinten), s ehhez pedig a ttt zenegy napon s legfonto­sabb anyagrészekből fcuft még egy kis segítséget A foglalkozások ugyan 4 megadott napon befejeződi nek, de a problémásabb táj nulókfeal való törődés nem,' Külön figyelemmel kísérik az év végi pótló foglalkozás sokon részt vett tanulók 6*4 közi munkáját és esetenkénti külön is foglalkoznak a le­maradókkal, hogy a legkőzeJ lebbi év végén még kisebb legyen a bukási arány étíz éve 9,4, tavaly 2,2 százalék volt). Az évek óta tartó tu-i dalos munka és a nyomon követhető valóságos változás azt bizonyítja, hogy a pótló foglalkozásokat a gyermekek segítésére alkalmas eszköz­nek tekintik. «*,43idggMWKT' t. b. ' eléggé eí nem Ítélhető don, öregekhez idomtalanul, gyerekáldással is szeretnék törleszteni a lakást Csók­jaikat nem tiltja senki, de annak gyümölcseit nem lehet már tudomásul venni, öre­gek. Egy 36 éves nő és egy 36 éves férfi például Tehát 35 éves korig tart a hivatalos ifjúság! — Meglehetősen magas aíz átlagéletkor. Kiöregedett együttes — mondta az edző baráti beszélgetés közben, s fény derült rá, hogy a csa­pat átlagéletkora meghalad­ta a 25 esztendőt. Más szó­val egy negyedszázad embe­ri élet megélése egyet je­lent az öregséggel. Vagy le­galábbis a kiöregedettséggel. Ezek szerint egy labdarúgó túl a 26. évén, az ökölvívó közel a harminchoz öreg. roskadt ember, akit csak a szurkolók szánalma, az edzői megértés és az SZTK öreg­ségi nyugdíja tart a pályán és a szorítóban. Az űrhajó­sok átlagéletkora 40 körül van, nem egy közülük erő­sen benne van az ötödik ikszben is. dehát ők űrhajó­sok, akiknek még egy má­sodosztályú focics^nqthqn sem lenne helyük, és az OTP gúnyos fiáeagSssal utaí sítaná el férfiúi mivoltukat, amikor nálunk gyermeket vállalnának ilyen öreg kor­ban. Negyven éven túl tehát már Matuzsálem az ember. — Igen fiatal nálunk a vezetői garnitúra. Harmincöt és negyven között vannak. „ Az „öregebbje” is most van ereje teljében, mind innen az ötvenen — mondta a mi­nap a gyár igazgatója maga is innen méig az ötvenen. fé­lelmetes pofonokat osztani tudó kondícióban, friss, al­kotói szellemiségében. S va­lóban a gyár vezető gárdáját joggal tartják fiatalnak, minthogy munkájuk tempó­ja. a gyár termékeinek mi­nősége és mennyisége min­den szónál ékesebben iga­zolja ezt. Meddig ifjú hát az ifjú, meddig tart az ifjúság? Míg az ember meg nem kérdi! Kaján közhely ez, de a mé­lyén ott rejtőzik a dolgok relativitása: az ifjúság titka, minden rendelettől, minden okos vagy botor megítélés­től függetlenül az alkotó­emberen reitezik. Üres te­kintetű, céltalan. kiégett húszéves és frisse éíevefi mozgású, alkotni tudó és akaró, ezernyi tervvel és ter­vért nyüzsgő hatvanéves —* melyik hát a fiatal? Uram ég. akár még biológiailag is? Nos, tény és való az ifjú­ság és a fiatalság nem egy és ugyanaz a dolog, sőt még csak nem is egy dolognak két oldala. Az ifjúság törvé­nyileg, jogilag megfogalmaz­ható, s talán még az ifjú ember arcáról is leolvasható. A fiatalság több annál: együttjárója az ifjúságnak; kísérője a derék kornak, és barátja lehet az öreg kornak is. Persze, hogy nehéz.a ket­tő között különbséget tenni, persze, hogy a törvény nem egy stiláris megfogalmazás mélyén rejtőző nagyon is gyakorlati, de mégis csak egyedi tényeket fejez ki, ha­nem a józan átlagot. És az is persze, hogy gyakran a fiatalság csak az ifjúság tár­saként jelentkezik. Ám mind gyakrabban ma­rad meg a gyorsan elsurra­nó ifjúság után, mint a szerelem után a szeretet —• például. Mégis, valahogy nem tuJ dók napirendre térni, hogy miért nem vállalhat két 36 éves ember .gvereket? Arról van szó, hogy öregek lennének? Erről nem lehet szó! Gyurkó Géza Arról van szó...

Next

/
Oldalképek
Tartalom