Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-26 / 121. szám
ISTt májas 2ft SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy igazi férfi A kecskemétiek vendégjátéka a Szigligeti Színházban Sajnos, még mindig nincs eléggé belénk ivódva, beideg- lödve, hogy a kecskeméti színház vendégjátéka, immár második éve tartó áfcruccanásal ide, a szomszédvárba, igazi premiert jelentenek. Ki tudja mi okból, ezeket a csupán egyetlen estére szóló bemutatókat a városban még nem előzd meg az a felfokozott érdeklődés, ami saját színházunk bemutatóinak természetszerűleg kijár. Pedig a kecskemétiek premierjei igenis szerves részét alkotják a város színházi kultúrájának. Szolnok színházi életének. Akik legutóbb tanúi voltak a Katona József Színház O’iVeilí-bemutatójának, akik vették a fáradtságot, hogy megtekintsék az Egy igazi férfit, nem akármilyen előadásban élvezhették a modern amerikai drámaíró sűrűvérű színpadi alkotását. Mindenekelőtt meglephette a nézőt a sorsszerű dráma 6zínre vitelének modern rendezői felfogása. Az a mód, ahogyan Ruszt József, a már klasszikusnak számító szerző gondolatait képes áthangszerelni mai alkotássá. Ruszt szereti a klasszikusokat. Közülük is főleg Shakespeare-t és O’Nelllt kedveli. Az ő világukban érzi igazán otthon magát. Bennük találja meg azt a lehetőséget, hogy ki fejese önmagát, s egyben korát. Lám, az Egy igazi férfiban is milyen egyértelműen fogalmazott meg nekünk szóló, mai mondandót, jóllehet a dráma a múltban játszódik, s ráadásul amerikai környezetben. Ahelyett, hogy holmi illúziókkal táplálnánk, szép álmokal ringatnánk el önmagunkat, csakhogy elodázzuk a találkozást a valósággal, ahelyett — a Ruszt rendezte előadás, határozottan kimondja — az embernek szembe kell néznie önmagával, hisz nem menekülhet sorsa elől, bármiképpen is szeretné Iájátszani a valóságot. Illúziókkal nem lehet messzire jutni, csupán zsákutcába. Mert aki hazugul álmait kergeti, azt úgyis üldözőbe veszi, előbb-utóbb utol is éri, Is bizony nem is kíméli sorsa — és keserű, sőt tragikus is lehet a kijózanodás. Mint az ír származású, hajdanvolt daliás őrnagy esetében, aki egy rosz- szul menő amerikai kocsma tulajdonosaként is a régi dicsőség fényében tetszeleg, különféle hazugságokkal áltatja önmagát, játssza az igazi urat mindaddig, amíg a hőst álmából brutálisan fel nem ébresztik. Az őrnagy környezetének tükrében, lányának lázadásában, feleségének szomorú sorsában, a hajdani harcostárs élősdiségében az önáltató magatartás minden fonáksága szemléletesem rajzolódik ki. Ruszt József úgy állít be minden „tükröt”, hogy benne élesen tükröződjék az őrnagy jellemének anakronizmusa. Ismétlem, a kecskeméti társulat igen ihletett előadásban állítja színpadra O’Neill drámáját, s a színészi alakítások között is akadt nem egy, amelyik jóval az átlag fölé emelkedik. Mindenekelőtt Koós Olgáé — őt vendégként is jól ismeri már a szolnoki közönség — aki ezúttal olyan mélységeit tudja feltárni a férjét mindenben hűségesen és alázattal követő élettárs drámájának — szinte eszköztelenüi ■—, amire ritkán akad példa. Nórája az előadás középpontja. Az Egy igazi úrhoz mentünk el, s végül egy nagyszerű asszonnyal találkoztunk. Koós Olga őszinte minden megnyilvánulásában, s ami különösen szép: Nórája a megaláztatásban sem veszíti el női büszkeségét Mellette Szakács Eszter játékát lehet még kiemelni. Az őrnagy lányának, Sarah-nak indulatait szólaltatja meg rendkívüli szuggesztivitással. lefojtott drámáisággal. A címszerepet alakító Fekete Tibor kissé nehezen birkózott meg az alkatától idegen figurával, az összeomlás pillanataiban azonban ő is megrázó élménnyel szolgál. Szép, tiszta előadás volt, semmi rendkívüli hókuszpókusz, úgynevezett divatos modemeskedés; kihegyezett konfliktusokkal, izzó drámai helyzetekkel, színből, hangból és csendből komponálva. Olyan előadás, amelyre bizony a színházkedvelő közönségnek is érdemes lett volna jobban odafigyelni. V. M. Készül a tiszafüredi felszabad ulási emlékmű Látogatás Makrisz Agamemnon műtermében Hatalmas testű, mégis kecses bronz asszonyok a földön, külön-külön és egymáshoz simulva, hosszú vékonytörzsű, gömbölyű fenekű és mellű nőidomok és stilizált, játékos redőzetű leplekbe bújtatott óriáslányok. A fal mellett végig, s fent az emeleten portrék sora, plasztikák, tervek, vázlatok gipszből és fémből. A budai vár egyik sétányára nyíló szoborkertben több méteres, világratárt szemű férfifej, a kazincbarcikai kórház hatalmas orvosfeje, több gipszfigura, nagy méretű fém emberpár, s két festett szemével jövőbe látó, ülő nőalak. Archaikus emlékképek, egyiptomi— görög reminiszcenciák. Monumentális és a századunkra jellemző expresszi^ for- maalakítás. S mindezzel együtt a szobrokból sugárzó humanitás, a művész őszinte, szenvedélyes emberről készült és emberhez szóló művészete. Makrisz Agamemnon, az 1950 óta hazánkban élő, görög származású szobrászművész, akit többek között mauthauseni Mártír-emlékműve tett az egész világon híressé — készíti a tiszafüredi felszabadulási emlékművet. Tiszafüreden a Néphadsereg—Örvényi—Szekfű és Petőfi Sándor utak által határolt, 210x83 méteres területen kívánja a város a felszabadulási emlékparkot létrehozni. A park egyik végében magasodik a víztorony. a másikba pedig a szobrot, s a hozzá tartozó építészeti elemeket helyezik el. Jánossy György építész két különböző méretű, egymással szemben homorított oldalukra fektelett gömbszeletet tervezett. A víztorony felé kisebb, s az út felé nagyobb méretű, sarkaival elnyújtott föld-domb belső, ellipszis alakú teret bezáró oldalain körülbelül négyszáz személyes teátrum kialakítását tervezte. A dombok külső oldalait zöld gyeptégla fogja borítani. Fasor zárja hátul a teret, elől pedig a víztorony felé eső domb- rész előre-előrenyúló sarka elé kerül megemelt műkő talapzatra Makrisz Agamemnon stilizált ruházatú, két galambot, tartó nőalakja. A praktikus szempontoknak is kitűnően megfelelő, szabadtéri előadások, hangversenyek, ünnepségek tartására alkalmas e^vüttes megkapó, ötletes építészeti, térrendezési megoldásával, a zöld fák, dombok, a fehérszürke betonpadok s a vörösréz szobor színösszhangjával teljes mértékben megnyerték a terv bírálatára a napokban összegyűltek többA Képzőművészeti Lektorátus képviselőin kívül Mándi Sándor, a járási párt- bizottság első titkára, dr. Erdei Ferenc, a járási hivatal elnöke és Rente Ferenc, a nagyközségi tanács elnöke volt jelen. A tiszafüredi lakosok elvárását, kulturális érdeklődését jól ismerő járási vezetők elképzelése a legteljesebb egyetértésben találkozott Makrisz Agamemnon és Jánossy György terveivel. Az 1975. április 4-én átadásra kerülő emlékpark, ahová Makrisz Agamemnon szobrán kívül a későbbiekben más művészeti alkotások, portrék elhelyezését is tervezik — bele tartozik abba a nagyszabású kulturális fejlesztési progAz emlékmű két galambot tartó nőalakja a műteremben ramba, amelynek állandóan fejlődő létesítménye a Hortobágyi Nemzeti Park, s amelynek keretében készülődnek a Kiss Pál Múzeum 100 éves fennállására. Tiszafüred egyre szépülő városképének szobrokkal való díszítésének programjában jelentős lépés lenne annak a három plasztikus, monumentális női szökőkút- figurápak a felállítása, amelyet a járási vezetők ki tűnő szemmel fedeztek fel Makrisz Agamemnon műtermében, s amelyet szeretnének a tiszafüredi strand elé megszerezni. Ilyen módon is kerülhet jó köztéri szobor egy városba. i— Egri — Gyermekeinket ünnepeljük május utolsó vasárnapján, a Nemzetközi Gyermeknapon. Kedves, szép hagyomány immár, hogy megsokasodnak ilyenkor a bűbájos gyermekfotók az újságokban, plakátokon s gyarapodik a vásárlók serege a játéküzletekben az ünnep előtt. Fűt mindenkit az őszinte, szívből jövő adakozó kedv, a „legyen kicsit más, kicsit még ünnepibb a hangulat” a szülői szeretetnek az az örök velejárója, hogy tőlük semmi jót, semmi szépet nem sajnálunk. Ha az egyéni törődések, meglepetések, örömet szerző pillanatok tömegét felmérhetnénk, már roppant mennyiségű, gyermekeinknek adott öröm gyűlne össze. A mai társadalmunkban azonban a gyermeknek szánt ajándékok áradata egész évi, szüntelen folyamat már, hosszú ideje. Törvények és intézkedések, a segítségnyújtás ezerféle formája, a törődés megnyilvánulásai, végső soron mind-mind azért, hogy gyermeknemzedékek, korosztályok növekedjenek körünkben — tegnapinál sokkal többet adva nekik, s á mai ajándékainkat holnap sokszorosan túlszárnyalva. De elegendő-e az ajándékok tömege? Dehogyis végződhetik ezzel a sor. Ami ennél sokkal több: a gyermek önnön énünkből kér, követel magúnak. Nem keveset, hanem sokat. Jó szót és simogatást, okos, szerető tanácsot és figyelmeztető szót; jó példát majdan felnőtt életérej figyelmet kis gondjaira, problémáira — időt, időt és nagyon sok időt. Azt amiből a felnőtteknek — sajnos általában — kevés van, amivel korunk gyorsuló életvitele szűkmarkúan bánik. S amit még sem szabad tőlük, a kicsinyektől gyermekeinktől megvonnunk. Ez az, ami semmivel nem helyettesíthető s amit pótolni soha többé nem tudunk; ahol mulasztásaink és türelmetlenségeink, elfordulásaink és sietségeink visszaütnek. Adjunk gyermekeinknek többet önmagunkból. A család melegségéből, az együtt töltött órák oldott, bizalmas hangulatából. Napjaik és bajaik értő figyeléséből, közös sétákból és jóízű együttnevetésekből; édesség, játék ezek nélkül szegényes pótlék csupán. A gyermekélet ezernyi óráját az iskola fogja fegyelmezett, jó rendbe. De egyetlen iskola, egyetlen nevelő sem pótolhatja a családot. Az anyát és az apát, akik — milyen sokszor bizonyít az élet — meghatározói jellemnek és későbbi cselekvéseknek is. Rendezvények, kellemes programok bősége kínálja magát ilyenkor. Gyermeknapon. Lehet belőlük válogatni, azért vannak, hogy még ünnepibbé tegyék az ünnepet. Hogy ne feledjük: életünk legszebb értelme a gyermek, s amit neki adunk, önmagunknak is adjuk! Jászberényi festőművészek Nagykőrösön Sáros András és Makay József kiállítása A Nagykőrös Városi Tanácsa a közelmúltban felavatott űj kiállítási termébe Sáros András és Makay József jászberényi festőművészeket hívta meg kiállításra. A megyei tárlatokon rendszeresen szereplő alkotók mintegy ötven képe érdekes bepillantást nyújt a jászsági tájra az épülő, városiasodó Jászberényre. A tárlat egységes, összefoglaló jellegét nagyban elősegíti, hogy a két alkotó újabb festményeik mellett néhány — az életmű egészét is reprezentáló — régebbi képét is kiállította. Sáros András esetében így is egységes képet kapunk: tanyai tájképei, rendkívül hideg színekkel megfogalmazott téli tájai egyértelműen mutatják. hogy az utóbbi években festészete egységes színt nyert. A | rendkívül szigorú szűkszavúsággal megfogalmazott képek előterében legfeljebb néhány — sohasem szükséges kellékké váló — gally vékonyságú fát. megnyúlt emberalakot, alig felkutatható parányi épületet látunk, míg a kép háromnegyedét széles horizont, a pusztaságba messze lebciruló égbolt fedi be. Az acélkék- lila színeket őrző képek kerülnek minden romatikus hangvételt, a tanyák hangulatos világába való meghitt belefeledkezést, enyelgést. és nemegyszer szorongató monumentalitásában mutatják be a végtelen alföldi tájat, szántóföldeket. Olyan kitűnő képeken, mint az Alföldi tél. Hófúvás, Hóolvadás, a művész nem keres változatosságot jelentő ligeteket, tanyákat, a föld és ég rendkívüli prespektíváit összekapcsolva az alföldi táj összefoglaló megjelenítésére törekszik. E képek szinte megállítják a nézőt, nem hívják kellemes sétára. hanem első lépéseink megtétele előtt szigorú számvetésre köteleznek. A szó szoros értelmében kevés tárgyi valóságot ábrázoló képek így mondanak újat nekünk a táj történetéről, az itt élő emberek sorsáról. A téli tájképek mellett néhány — többnyire utcarészleteket ábrázoló — kép szintén az alkotó lényegkereső, sallang- talan előadásmódjáról tanúskodik. Remek alkotás a Műemlék című, ahol a tájképekkel ellentétben a festő közelről ábrázolja egy templom bejárati homlokzatfalát. Ez a faj emelkedik a képen horizonttá oly módon, hogy a festő a fal összefutó csúcsívét már nem is tudja képe objektívébe venni, egyszerűen lemarad a festményről. Széles, nagyvonalú ecsetkezelés, rendkívül expresszív, változatos színvilág jellemzi Makay József újabb képeit A kiállított müvek változatos útkeresésről vallanak. Nem kísérletezésről, hiszen legtöbb mű éPP®n a különböző módon, való ábrázolásnak. felfogásnak sikerült telitalálataival hökkenti meg a nézőt. A Horgászó fiúk légies szerkezete, kápráztató színvilága, amely óhatatlanul a halak íicánkolására emlékeztet, a Balaton egységesen zöld színű különös prespek- tívikus megoldása a Tehenek pasztellszínei. a már-már szürrealista látomássá alakuló Holtág egyaránt a művész soha nem szűnő újabb felfedezéseiről vall. Néhány kitűnő képről részletesen is szólnunk kell. A Zagyva-parti házak színdlnamikájából, minduntalan a sárga és vörös különböző árnyalatai bukkannak elő. A Zagyva című festményen már egységessé válik a színorgia, az ég és a folyó hihetetlen kékségei egyesülve varázslatos tájképpé alakulnak. A rendezők szerencsés ötlete volt, hogy e festmény mellé helyezték el a már említett Holtág című képét, így is hangsúlyozva a kiállító művész sokszínű világát. Ezen a képen az absztrakció mélyebb és lényeglátóbb. Azonnal leolvashatjuk a szerkesztés módját, a foltok eredetét, amelyek mellőzik az intenzív, erőszakos, élénk színeket: a kép felső részén sugarait szétárasztó égitest helyezkedik el, majd gyertyaláng alakú, sommásan megfogalmazott fák s végül a holtág vizében — mintha valóban legurult volna — sugarait vesztve az anyag- szerű, világító bolygó. A kép szinte újra és újra kényszeríti a szemlélőt, hogy alkotójával együtt élje végig a leegyszerűsített táj „visszakeresését", újraértelmezését Mint minden Makay-kép, drámai feszültségeket tükröz a Gond című festmény is: a mozdulatlan ülő, sötétebb tónusokból kivilágító sárga- hajű fiatalasszony életét a mozdulatlansággal ellentétes rendkívül élénk, feszültségeket teremtő drámai hangulat veszi körül. A kiállítás június 2-ig tekinthető meg. Arató Antal Életünk a gyermek
