Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

1974. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kívül-belül a gyárkapun TISZAFÜREDI VÁZLATOK Tiszafüreden tulajdonkép­pen most van kialakulóban a munkásság. Az Alumíni­umgyár, valamint a Magyar Hajó- és Darugyár helyi te­lepei nemsokára ezer mun­kást foglalkoztatnak. Magától érthető, hogy ennek hatása a gyárkapun kívül is megha­tározó és pezsdítő erejű az élet minden területén. — Az üzemek telepítése felvetette az úthálózat kor­szerűsítését, buszjáratok in­dítását, a vlzvezetékhálózat kiépítését, a gyermekintéz­mények fejlesztését, a szak­munkás-utánpótlás biztosítá­sát, szakemberek letelepíté­sét, sportkombinát építését, ifjúsági klub létesítését, hogy csak néhányat említsek — sorolja Rente Ferenc, a nagy­község tanácselnöke. — Hal­latlan feszültséget, gondot okozott mindez Tiszafüreden, a tetemes ráfordítást igényelt az üzemek és a lakosság igé­nyeinek kielégítése. Mintegy 56 milliót fordítottunk erre az üzemek és egyéb gazdasá­gi — kereskedelmi szervek hatékony közreműködésével. Csupán példaként említve: a vízműhöz ötmillió forinttal járultak az üzemek. Mondhatnánk erre, hogy az ilyen példákat a kényszer szülte, s nem a szemlélet vál­tozása, ami joggal várható egy robbanásszerű ipartelepí­tés után. Mondhanánk, de nem biztos, hogy igazunk lenne. Tiszafüreden például még soha nem épült új óvo­da. Most teljes egészében vál­lalati, termelőszövetkezeti hozzájárulásból felépítenek egy száz személyes óvodát. Olyan gazdálkodó szerv is csatlakozott a kezdeménye­zőkhöz, amelyik eddig egyet­len fillért sem áldozott a köz­ség fejlesztésére. Nos, ilyen esetekben már a szemlélet változása is tapasztalható. A közéleti aktivitásban mégin- kább. A nagyközségi tanács­elnök így summázza ezt: A munkások és a kosélet Régebben örültünk, ha a tanácsülés határozatképes volt. Amióta Tiszafüred tár­sadalmi, gazdasági életében ilyen gyökeres változás tör­tént, a tanácstagok 90 száza­léka általában megjelenik a tanácsüléseken, s aktívabbak is. A munkásság jelenlétének hatása a közéletben minden vonatkozásban lemérhető, akár a falugyűléseket, vagy egyéb rendezvényeket te­kintjük, akár a társadalmi munka eredményeit mérle­geljük. A község lakói példá­ul 1968-ban 240 ezer forint, értékű társadalmi munkát végeztek, tavaly viszont meg­közelítően kétmilliót. Az ilyen tényeket mérlegel­ve figyelembe kell venni azt is, hogy Tiszafüreden az utóbbi évkben „zöldmezős" ipartelepítés volt. Eleve nem lehetett szó régi üzemek re­konstrukciójáról, szakembe­rek tömeges átcsoportosításá­ról. A határban épültek új üzemek, s a munkáslétszám zömét is a határ dolgozói, va­lamint a háziasszonyok töme­gei adták. S mindenekelőtt a fiatalok. Kevés olyan üzem van hazánkban mint az Alu­míniumgyár tiszafüredi tele­pe, melynek ötszáz dolgozója, s csupán egyetlen egy nyug­díjasa van. Nos, az ilyen helyzet eleve sürgeti, hogy az átlagosnál nagyobb gonddal foglalkoz­zanak ezekben az üzemekben a munkássá válás folyamatá­nak gyorsításával, az általá­nos és a szakmai műveltség színvonalának emelésével, a közéletre neveléssel, egyszó­val mindazzal, ami a mun­kásosztály politikai rangjá­hoz, közéleti tevékenységé­hez elengedhetetlenül szüksé­ges. Iskola a párttitkár irodájában általános iskola kihelyezett tagozatának foglalkozásait. Ebbe a gyárba nyolc köz­ségből járnak be a dolgozók. Jó kezdeményezésnek bizo­nyult a kihelyezett általános iskolai • tagozat létrehozása Tavaly húszán végeztek, s remélhetően egyre többen lesznek. Most még jónéhá- nyan azért nem jelentkeznek, mert félnek, hogy kinevetik őket amiért felnőtt lejjel ül­nek iskolapadba. Számukra is egyre nyilvánvalóbb azon­ban, hogy inkább az a nevet­séges, aki nem törekszik ta- nultabbá, értékesebbé válni. Jó példa szerencsére egyre több van előttük. Így például Kéri Györgyné esetében aki Tiszaszentimréről bejárva, három gyermek nevelése mellett vallalta a tanulást Pl usxtermelés a tanulásért — Tavaly könnyebb volt — mondja Kériné — mert bri­gádban dolgoztam, s amikor a műszak idejére esett az is kólái foglalkozás, a többiek elvégeztek helyettem a mun kát. Most egyedül dolgozok egy gépen. Amikor közeledik a műszakba eső foglalkozás, akkor jobban ráverek, többet termelek, s a „felesleget” az iskolai órák idejére számo­lom eL Kegyes csalás. Érthető, hogy közvetlen főnökei báto­rítólag elnézik ezt. A bátorí­tás, az ösztönzés persze nem­csak ilyen „elnézésekből” áll. Az Alumíniumgyár füredi részlegében évente megköze­lítőleg 14 ezer forintot fordí­tanak az általános iskolai ta­gozatra. A szakszervezeti bi­zottság eredménnyel ösztön­zi a szocialista címért küzdő brigádokat arra, hogy olyan embereket is fogadjanak ma­guk közé, akiknek nincs meg az általános iskolai végzettsé­gük. Ezzel is tanulásra lehet serkenteni a munkásokat. Főleg akkor, ha a brigádok­ban méginkább kiforr az az anyagilag is kézzel fogható segítőkészség, ami a tanulók támogatása, megbecsülése te­kintetében már több esetben tapasztalható. (Folytatjuk) Simon Béla Jégelhárítás Új szakma születik Hazánk első jégelhárító rendszere a megvalósulás szakaszába lépett. Már a nyár folyamán megkezdőd­nek a kísérletek, jövőré pe­dig megindul a jégesők el­leni üzemszerű védekezés is. Mint ismeretes: az illetékes kormányszervek döntése alapján Baranyában állítják fel a jégelhárító rendszert. A hozzávaló műszaki eszkö­zöket (radarállomás, rakéta­kilövő berendezésék, raké­ták stb.) a Szovjetuniótól kapjuk. A Mecsek—Duna— Dráva közötti területen — az ország egyik legterméke­nyebb vidékén — évente százmilliós kárt okoz ez az elemi csapás. A korszerű védekezési módszerrel tete­mes mértékben lehet majd csökkenteni a mezőgazdaság veszteségeit. A jégelhárítás központja a Tenkes-hegy tetején lesz: 407 méter magasan. Itt mű­ködik majd a védelmi rend­szer „szeme” a radar, ezzel figyelik a szakemberek a légkört, hogy idejében fel­fedezzék a felhőkben vég­bemenő jégképződést. Most készül a hegycsúcsra vezető út. és hamarosan hozzáfog­nak a radarállomás kiépíté­séhez is. Kijelölték a helyét tizenegy rakétakilövő-áUás- íjak, amelyeket a tenkesi központból irányítanak majd. Üj szakma születik tehát hazánkban: a jégelhárítás. Barlangkutató tábor a Bükkben A miskolci vízmüveik megbízásából a Herman Ot­tó barlangkutató csoport már régebben megkezdte a hegyvidék víznyerő helyei­nek valamint a források 6zennyeződési gócainak vizs­galatét. Miskolc ivóvizének jelentős részét ugyanis a bükki karsztforrások szol­gáltatják. Ezért a lakosság ellátása miatt is fontos tud­ni: mikor milyen mennyi­ségű vízre számíthatnak, milyen intézkedések szüksé­gesek a szennyeződés meg­szüntetésére. A tavaszi „felderítések” során a barlangkutatók a borókás! részen végeztek kutatásokat. Feltételezték ugyanis. hogy az ottani sziklahasadékokban, töbrök- ben elfolyó víz a Szinva forrásban lát újra napvilá­got. Ennek során fedezték fel a hazai kutatás történe# tében eddig ismert legna­gyobb zsambolyraidszert. i iparművészek kiállítása A Képcsarnok és az Iparművészeti Vállalat Szolnokon, az Aba-No- vák teremben iparmű­vészeti kiállítást rendez. Az április 18-án nyíló és 30-ig nyitva tartó kiállításon hat fiatal iparművész — ötvösmű­vészek, textil- és kerá- mikus művészek — al­kotásait mutatják be. A kiállítással a Kép­csarnok és az Iparmű­vészeti Vállalat a pálya­kezdő művészek számá­ra teremti meg a közön­séggel való találkozás fórumát. A törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Szakközépiskolában társadal­mi összefogással mintegy 280 ezer forintos költséggel gépszínt építenek, melyet • későbbiek során tornateremmé alakítanak át FIATALOKÉ A SZÓ AZ ÚJSZÁSZI SZABADSÁG TSZ-BEüV Amíg « Uz-elnökket az új ifjúsági klubot nézegettük, eszembe ötlött az, amit Fe­hér Éva, a községi KISZ-tit- kar mondott: „XJjszászon leg­többet a Szabadság Termelő- szövetkezet tesz az ifjúsági törvény végrehajtásáért DICSÉRET Az ifjúsági parlamenten a szövetkezet párttitkára, a ve­zetőség nevében elmondott beszámolójában rendre el­sorolta: iparszerűvé vált a törzsbaromfi-tenyésztés; a tsz a cukorrépa termesztés gesz­torgazdasága és csatlakozott a nádudvari termelési rend­szerhez; magas színvonalú a gépesítés; a tavalyi halmozott termelési érték 100 millió fo­rint; az egy 10 órás munka­napra jutó részesedés 70 fil­lér híján 140 forint. Aztán elhangzott a megál­lapítás: „Az eredmények lét­rehozásához, termelőszövet­kezetünk egyenletes fejlődé­séhez jelentősen hozzájárul­tak gazdaságunk fiataljai is, amiért a , vezetőség nevében köszönetét mondok’’. Piruló, mosolygó arcok a teremben. Valaki halkan megjegyzi: „kár, hogy a többiek nem le­hetnek itt”. De hát tavasz van, a munka nem állhat meg. TOVÁBBKÉPZÉS A fiatalok jól felkészültek a parlamentre, már előre több kérdést írásban benyújtottak a szövetkezet vezetőségéhez. Ezek közül egy: „Miért nincs Eskütétel Az ember életének van­nak olyan pillanatai, ame­lyek örökre feledhetetlenek maradnak. Ilyen pillanat­nak /voltak tanúi tegnap délelőtt a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára látogató szülők, hozzátarto­zók, amikor szeretteik ünne­pélyesen letették a katonai esküt. Az eskütételre félsorako­zott katonafiatalokat a főis­kola parancsnoksága nevé­ben Jászi Brúnó alezredes köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy a csapat- zászló előtt, parancsnokaik és hozzátartozóik jelenlété­ben tett katonai eskü min­den fogadalom közül ki­emelkedik, mert benne a nép ügyének szolgálatára, a haza. a szocializmus védel­mére vállalnak örök hű­séget. Az esküt tett katonafiata­lok nevében Varga B. Miklós honvéd fogadta meg. hogy mindenkor az eskü szelle­mében élnek és dolgoznak. Minden erejükkel, legjobb tudásukkal azon lesznek, hogy maradéktalanul telje­sítsék feladataikat, tovább ápolják a hősi hagyományo­kat és a város dolgozóival kialakult jó kapcsolatokat. T. Gy. megoldva a szakmai, vagy a magasabb fokú képzés a szö­vetkezetben?” Kiderült, hogy a kérdező nem fogalmazott pontosan, mert csak az utób­bi 2 esztendőben harmincán vettek részt szakmunkáskép­zésben, tizenhárom ösztöndí­jasa van jelenleg a szövetke­zetnek, kilencen mérnöki-, egy fiatal üzemmérnöki to­vábbképzésen vesz részt. — A lehetőség adott csak használjátok ki — mondja lovász Dániel elnök. — Mi­lyen jó lenne, ha például most négyen-öten jelentkez­nétek nehéz tehergépkocsive­zető tanfolyamra, most aka­runk vásárolni ilyen jármű­veket. Mi kifizetjük a 9 ezer forint tanfolyanidíjat, meg­kapjátok az átlag munkabért, csak tanulnotok kell. ÉJÍTÁSOK Egy bordó kardigános fiatal­ember — Petri János munka- védelmi előadó — nagy lel­kesedéssel magyarázza: „Sok a tsz-ben a jó szakmunkás, számtalan újításuk, ésszerű­sítésük van, ami elsikkad, észre sem vesszük. Nincs egy olyan ember, aki összefogná ezeket, egy bizottság, ame­lyik elbírálná. Az sem ártana, ha a vezetőség ösztönözné is az újítani szeretőket.” Megszületik a döntés: a gazdaság vezetősége létrehoz egy újítási bizottságot. Mert: „Van itt sok tehetséges em­ber — mondják. — Olyan 250 vagonos magtárat építet­tünk, hogy keresni kell pár­ját. Aztán most a cukorrépa- vetés idejére nem érkeztek meg a John Deerekhez a kombinátorok. A gépészetben dolgozó fiatalok két magyar kombinátort összeszereltek, azt szerelték az amerikai gép után és egy-egy menetben 7,20 méter szélességben ve­tették a cukorrépát”. LAKÁSÉPÍTÉS Molnár Imréné állatte­nyésztési brigádvezető — csi­nos, divatos frizurás, mo­solygó arcú fiatalasszony — röviden szólt, de nagyon fon­tos témáról: „Ne csak a tár­sasházépítéshez adja a tsz a 25 ezer forintos támogatást, hanem a családiház-építéshez is.” „Adhat többet is” — szól közbe egy hang, és kitör a vidám nevetés. De csakha­mar komolyra fordul a han­gulat, amikor ismét csak a szövetkezet elnöke elmagya­rázza a fiataloknak; — TTigyjétek el a község arculata, az életmód, az élet­forma megváltoztatása is megköveteli, hogy ne csak családi házakat építsetek, ha­nem társasházakat is. A szö­vetkezet 60 társasházi lakás megépítését szorgalmazza, ebből tizenkettőbe már be ­költöztek a lakók,. 12 most épül, tizenkettőre szervezzük az építtetőket. Egy biztos mi az évi 120 ezer forintot la­kásépítési támogatásra kiad­juk, sőt szállítással, bontott anyaggal, ingyen telekkel se­gítjük a családiház építő­ket is. BÉREZÉS Többen szóvá teszik a bé­rezést. A kőművesek panasz­kodnak, keveset keresnek. Aztán kérdés: van-e egyálta­lán perspektívája ennek az ágazatnak? Kiderül, nem a bérezés körül van a baj, in­kább a szorgalommal. Nagy Sándor az építési üzem veze­tője válaszol a saját „fiai­nak”. Az órabér 9,50—15.50 között van, erre jött tavaly a 30 százalék nyereség. És még hol van a háztáji, meg az egyéb juttatás? Az elnöknek is van monda­nivalója: „Azért az U-alakú útért 40 ezer forint munkabér jár, rajtatok múlik, hogy egy hónap, vagy egy negyedév alatt csináljátok meg. De a múlt hét szombatján is, ami­kor kintjártam nálatok meg kellett kérdeznem: megke­restétek ezen a héten a ke­nyérre valót, vagy csak a hé­jára jut?" A bérezést kifogá­soló fiú piros arca, még vö­rösebb lesz erre. Perspektíva? Nulláról in­dult a törzsbaromfi ágazat, most évj 12 milliót hoz és 2 év múlva 20 milliót. Az épü­leteket a brigád csinálta. Építeniök kell üsző-, pecse- bárány nevelőtelepet, kell magtár, üzemi konyha, ét­kezde. Van elég, csak győz­zék. Sok mindenről szó esik a parlamenten. Elhangzik sok okos javaslat, elfogy meg­számlálhatatlan mennyiségű Pepsi-cola. Közös dolgaikat beszélték meg — bizonyára nagy haszonnak Varga Viktória Jelképnek is felfogható: Szendreiné, az Alumínium- gyár helyi üzeme szb-titká- rának asztalán jókora föld­gömb áll. Csodálkozó tekin­tetemre megjegyzi: — A má­sik a pártirodában található. Helyhiány miatt általában ezen a két helyen tartjuk az

Next

/
Oldalképek
Tartalom