Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-14 / 87. szám
1974. április 14.’ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A közelmúltban napsütéses hétköznapom, déLben jártunk a Tisza kiskörei partján, az új vízlépcsőnél. Az itt látható felvételek a vízlépcső irányítótornyából készültek. Fent: Hajó érkezik. A vezérlőasztal kezelője jól látja az irányítótoronyból. Gombnyomás, a zsilipek lassan mozdulnak, nyílik a kapu. Oldalt: Mélyen a víz szántje alatt, a hatalmas turbinaházban hamarosan próbaüzem kezdődik. Az I-es turbina erejét 30 napig próbálják. Év végére mind a négy turbina üzemképes lesz. MÁRKÁS KÉVÉK Harminc évet vissza az időben Forgatom a jegyzetlapokat. Sorakoznak szép egymásutánban a tények, a szamok Egy hosszú munkásélet adatai. Mert Turóczi János, a MEZŐGÉP Vállalat szolnoki gyáregységének lakatosa mindössze 41 éves ugyan, mégis ha munkáiról kell számot adni, __ 30 évet megy vissza az időben. Látom magam előtt, ahogy meséL ötvenhat októberében katona volt — délen telje- sített határőr szolgalatot. Nyolcán voltak mindössze az őrsön, amikor egy fegyveres suhancokka] megrakott autóbusz érkezett. Kérkedhetne vele, hogy 5 állt ki eléjük, szembe a fegyverekkel — nem teszi. Nem dicsekszik vele, hogy nem adták át a fegyvereket, az őrsöt, s nem magyarázza azt sem, miért. Nem keres érveket, indokokat. Cselekedeteit a megélt munkásévek. egy életút igazolja. Mert Turóczi János 6ajat bőrén tanulta, mit jelentett ennek az országnak negyvenöt. Alig tízéves, mikor negyvenháromban kiscse- lédnek szegődik, gulyásnak az iskolai szünetben. Aztán, hogy kijárja a hat elemit, megy napszámba az édesanyjával, aki öt gyerekkel maradt magamagára negyvenötben. A változást Turo- czj János életében az hozta, meg, mikar 1950-ben, Csataszögre kerül traktorosnak. A2tán brigádvezetói iskolára küldték, majd jött a katonaság. Ötvennyolcban traktoros brigádvezető lett Szerette ezt a munkát, mondja, csinálta is több ihint tíz éven keresztül. Közben elvégezte a nyolc osztályt majd 19Gö-ban szakmát szerzett. A következő évben be is került a műhelybe, előbb motorszerelőnek, majd hogy a Sirokkó áabonaszárítót kezdték gyártani, az összeszerelő csoporthoz került. Most is ott lakatos csoportvezető. Igazán munkásembernek érzi magát, tizenöt éve múlt, hogy munkásőr, most rajparancsnok, mégis a földhöz szokott parasztember nehezen múlik benne. Panaszolva mondja, hogy kicsit hosszú a szabad szombat meg vasárnap azóta, hogy hetvenkettőben beköltöztek Szolnokra egy szép harmadik emeleti lakásba. Addig, míg falun laktak, csak volt a ház körül mindig mit tenni, mindig volt jószág meg egy kis kert Gondolkodik már hobby-telken, mondja, de még most nem lehet. Két nagylánya van. az egyik 16, a másik 17 éves, értsem: ez a magyarázat. Persze, meséli. .. szereti a tévét, meg most többet is ölvas, de azért hiányzik a mozgás. Ez a mindig hasznosat tenni akarás talán alapvető tulajdonsága Turóczi Jánosnak. Ez készteti arra, hogy munkája mellett, a munkásőrség mellett jelentős társadalmi munkát is vállal. Tagja a pártalapszervezet vezetőségének, szakszervezeti bizalmi, döntőbizottsági tag. Ez azért is jó. meséli, mert neki jobban elmondják a munkatársai, ha valami probléma van, mint esetleg magasabb vezetőnek ő rrteg továbbadja. Jó az, mondja, ha idősebbek, meg fiatalok is jönnek, hogy Jani bátyám, vagy Jancsi — már ki hogy szólítja — mondd már meg... és ő igyekszik megkeresni a választ. Meg aztán, mondja, a társadalmi munkában sok minden ragad az emberre — ez az egyéni haszon. =<■ tiömbuLzky — Áldás-e a gyermekáldás Nem tudom, van-e még egy nyelv, amelynek ilyen szépen hangzó szava van az új családtag érkezésére: gyermekáldás. Erre a nyelvészek tudnának válaszolni. Az bizonyos, hogy kevés olyan ország van, mint hazánk, ahol oly sokat tesz az allam intézményesen annak érdekében, hogy a születendő gyermek valóban áldást jelentsen a családban, ne a terhek, gondok szaporodását. Sok szó esik mostanában erről. Kevesebb arról, hogy nemcsak a legfelső vezetésnek vannak tennivalói. Éppen ezért e cikk nem a szavakat akarja csupán szaporítani, hanem néhány olyan kisebb-nagyobb gondot kíván megemlíteni, amelyeknek megoldása már nem a kormány feladata. Hatásuk azonban erősítené a közvéleményt abban, hogy a gyermek érkezese a családban valóban áldás. * Egy mindennap megtörténhető eset: A boldog szülők szeretnék elvinni megmutatni a kisbabát a távol élő nagyszülőkhöz. Szolnokon — és hasonlóan az országban sok helyen — olyan autóbusz jár, amelyre a gyerekkocsi fel sem fér. Irány tehát gyalog az állomásra. Ott felszállnak a vonatra. Valamikor jártak olyan kocsik, amelyeket külön e célra, a kisgyermekkel utazóknak tartottak fenn. Most ez nincs, kapaszkodnak oda, ahol érik és ahol hely van. Az út Budapesten át vezet. Várni kell a pályaudvaron néhány órát. Keresik a hajdani gyermekvárótermet. Nincs. Nem folytatom. Az utazás során kiderül, hogy a gyermek nemcsak áldás és öröm. Az NDK-ban, Halléban, munkás lakónegyedben járva tapasztaltam, hogy a lakás- kiutalásnál mindig a gyermekek száma szerint döntenek. Eszerint két- vagy háromszobás, esetleg négyszobás lakást adnak a családnak. Mert ilyenek is épülnek, nemcsak olyan kicsik, mint a mi új lakótelepeinken. Gondoltam, kifogok rajtuk, megkérdezem, mit csinálnak, ha egy családban nem három, vagy négy, hanem öt gyerek van. Két nagy lakást utalunk ki egymás mellett, átjáró ajtót nyitunk rajta, hogy egy lakás legyen belőle. Így a válasz. Tudom, hogy a lakáskultúrában — ipari fejlettségéből következően — az NDK megelőz bennünket. De valamit tenni kell, és lehet a mi lehetőségeink mellett is. Azt mondjuk, hogy az ideális családtípus a három-gyermekes. De ha csak két szobás lakásokat építünk és egyformán olyat kap mindenki — legyen bármilyen boldogság — meggondolják a szülők, hogy vállalják-e a szorongást és zsúfoltságot jelentő két vagy három gyermeket. A mai lakástípusok egyéb okokból sem alkalmasak a nagyobb családoknak. Például a konyhájában az öttagú család nem is fér el. Pedig valahol étkezni is kell. Később pedig? Amikor mind a három gyerek közelíti a kamaszkort, feltétlenül külön szobában kellene elhelyezni őket. A lakásépítésnek érvényes normái vannak. Ezek nagyon szigorúak. De bármennyire is körülhatároltak a lehetőségek, e kérdés mellett nem mehetünk el sokáig szótlanul. A Szolnok megyei pártvezetés javasolta Illetékes szerveknek, hogy tegyék lehetővé a nagycsaládos, kiskeresetű dolgozók igényeinek megfelelő lakástíousok kialakítását és építését. Jó volna ha a javaslat megértésre találna — és miért ne lenre így? — s rövidesen olyan lakások is épülnének, amelyek a három- vagy többgyermekes családoknak is boldog és kényelmes otthont nyújtanak. ■ír Minden szülő örül annak, ha a gyermekét szépen öltöztetheti. Igaz is, milyen boldogság, amikor az apróságok szebbnél szebb ruhácskáikban futkároznak körülöttünk. Pedig nem olcso egy gyermek öltöztetése. Hát rnég háromé. Ezeken a gondokon segít az állam a gyermekruházati cikkek íranak dotálásával, s azzal is, hogy kötelezte a kereskedelmet bizonyos olcsó cikkek állandó tartására. Ennyit tehetnek kormányzati szinten. A végrehajtás — azon túl, hogy az ipar folyamatosan gyártja e cikkeket — a kereskedelem dolga, illetve a kereskedelmet irányító, felügyeleti szerveké. Ez a végrehajtás, mint a tapasztalat mutatja, sokféle lehet. Olyan is, mint Szolnokon, ahol erre a célra egyetlen üzletet jelöltek ki, s abban sem lehet a szóban forgó árukat folyamatosan kapni. így volt mindaddig, amíg a népi ellenőrök fel nem hívták erre a tarthatatlan helyzetre az illetékesek figyelmét. Azon túl, hogy rövidesen bizonyára több helyen fognak majd olcsó és szép gyermekruházati cikkeket árulni, ennek a dolognak más tanulsága is van. Kiderül, hogy a közszellemmel is baj van. Sok szó esik ugyanis a kormányhatározat megjelenése óta a több- gyermekes családok segítéséről, de néha úgy tűnik, mintha mindenki, minden kérdésben központi intézkedést várna. Pedig alig van a közéletnek olyan területe, ahol egy kis gondolkodás után ne lehetne — saját hatáskörben is — tenni valamit a kormányhatározat írott betűjének, de méginkább szellemének maradéktalan megvalósításáért. Álljanak itt erre „apró” példák is. Egy gyereket a vasárnap délelőtti matinéra befizetni könnyű. De hármat vagy négyet már nem annyira. Ha hozzáteszem, hogy még egy fagylaltra is szeretne nekik adni az anyuka, egyhamar egy ötvenes kellene. Mi lenne, ha a három- vagy több- gyermekes családok gyermekei ingyen járhatnának a vasárnap délelőtti moziba, a bábszínházba (van-e ilyen es ha nincs, miért nincs városainkban, rendszeresen?), strandra, vagy más szórakozóhelyekre? Ezek az intézmények — a munkásállam intézményei! — nem menné-1 nek tönkre anyagilag e kedvezmény megadá 'ától. A sok- gyermekes családok peo: g szép gesztusként fogadnák, a társadalom megbecsülését látnák ebben is. Könnyen meglehetne annak a módját is találni, hogy a nyári úttörőtáborokba a három vagy többgyermekes családok gyermekei kívánság szerint minden évben elmehessenek, mégpedig ingyen. Tudom, hogy a szakszervezeteknél van már valami mozgás a sokgyermekes családok üdültetése érdekében de az üdülők jelentős része üzemi kezelésoen van. Kérdezem, olyan e’képzelhetet- len, hogy egy egy üzem szokat a dolgozóit — mondjuk két-három évenként — teljesen ingyen és családjával együtt üdültesse, akiknek három, vagy több gyermekük van? Az ilyen családok egyébként soha nem jutnak el üdülőbe. Ila viszont ily módon együtt élvezhetik a nyarat valahol a Balaton partján, kezzel foghatóan érzik majd, hogy a több gyermek nem gond és teher, hanem nagyobb boldogság. Nézzük az úgynevezett „iskolatej akciót”. Egy gyereknek tízórait csomagolni köny- nyű. Kettőnek, háromnak már nehezebb, s nem is olcsó. Ha a gyermek kapna az iskolában tejet, az kényelmes is, olcsó is lenne. Ráadásul nagyon egészséges is. Valamikor, még a harmincas években, minden fővárosi iskolában heti előfizetéssel lehetett tejet, kiflit kapni a gyerekeknek. Az arra rászorult szegény gyerekek egy része valamilyen alapból, ingyen kapott tejet. Egyszerűen érthetetlen, hogy ma ez nem megy. Valamely illetékes szervnek kézbe kellene venni, s megoldani végre. Mert nem is csak a többgyermekes családoknak segítünk ezzel, hanem általában gyermekeink egészséges táplálkozását szolgáljuk. Megoldására ma is van már példa. Vas megyében már jó ideje nem „akcióról” beszélnek, hanem tejet adnak a gyerekeknek minden iskolában. Ingyen. Azt is meg lehetne oldani, hogy a harmadik és utána következő gyermekek tanszerellátását — bizonyos jövedelemszint alatt — magunkra vállaljuk. Számoljunk: a tanácsok évi költségvetésében ez — a nem túlságosan nagy közművelődési kiadások sorában is — csak filléreket jelentene. Az érintett szülőnek viszont nagyon nagy segítség lenne. Az is elképzelhető, hogy az üzemek vállalják ezt többgyermekes, jól dolgozó munkásaik, munkásnőik helyett. A mosógép, a centrifuga, a hűtőgép semmiképpen nem luxus. Egy sokgyermekes családban pedig egyenesen nélkülözhetetlen, ha nem akarjuk, hogy az anya a nehéz háztartási munka rabszolgája legyen. Ezzel szemben ma — s még sokáig így lesz minden bizonnyal — e gépeknek a beszerzése nem olcsó. A sokgyermekes családok jutnak hozzá tehát a legnehezebben. Éppen ezért elképzelhető, hogy beszerzésükre — ide sorolnám még a televíziót is — az átlagosnál nagyobb kedvezményt kapjanak. Bizonyos jövedelemszint alatt legyen módjuk előleg nélkül, hosszabb ideig tartó részletfizetési lehetőség mellett beszerezni ezeket. A községekben ki lehetne ezt az akciót terjeszteni a vízműtársulati tagságra is oly módon, hogy a víz bevezetéséhez nagyobb költség- és részletfizetési kedvezményt kapjanak a sokgyermekes családok. ☆ A három- vagy többgyermekes szülőknek sok idejét igénybe veszi a gyermeknevelés. Amíg kicsik a gyerekek, nem is nagyon lehet őket otthon hagyni hosszú ideig. Éppen ezért kimond hatná K tanácsaink — s példájukat követve minden intézmény —, hogy számukra a hivatali ügyintézés során minden esetben elsőbbséget, soronkívüliséget biztosítanak. Nem hiszem, hogy ezt ne értenék meg azok, akik ezért néhány perccel tovább kénytelenek várakozni. Az ügyintézőknek pedig még többletmunkát sem jelent, csupán egy kis figyelmességet. jóindulatú megértést kíván. ☆ Bizonyos, hogy a fentebb sorolt javaslatok közül egyik-másik nem valósítható meg. De az is bizonyos — a példák ezt kívántak igazolni —■, hogy jobban körülnézve, mindenütt lehet találni még sok olyan lehetőséget, amely a többgyermekes családok életét megkönnyíti. Azt valljuk, hogy az ideális család az, ahol három gyermek van. Az állam intézkedések egész sorával segíti is e családideál széles körű megvalósulását. Minden kormányzati intézkedés kevésnek bizonyul azonban, ha nem alakul ki egy olyan társadalmi légkör, ariielyben a többgyermekes szülők mindennapi életük során érzik, hogy a gyermek valóban áldás. Egyik napról a másikra nem tudjuk elérni, hogy a közgondolkodás a kívánt módon gyermekközpontúvá váljon. A többgyermekes családokkal való megkülönböztetett bánásmód — azon túl, hogy segít a szülők gondjain — ilyen értelemben is pozitív hatású lehet. Varga József
