Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-14 / 87. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974 áprffis 14 Harmadízben gyűjtötte egybe Sárospatakon a nép­művészet iránti rajongás az egész országból azokat, akik­nek írótollak a kés és papi­rosuk a fa, csont, szaru — vagy mint a Kunhegyesi Len­gyel Andornak, — á bőr. A Petőfi Sándor Általános Iskola adott otthont a tava­szi szünet idejére a faragók­nak — és akik kíváncsiak voltak arra, mi szél hozta Patakra Göcsejtől a Nyírsé­gig a tábor lakóit, könnyen választ kaphattak. Az iskola aulájában ugyanis egy bemu­tatkozó kiállításon tették közszemlére remekeiket a céh tagjai. A tárlók alatt Őrömmel fedeztük fel a Szol­nok megyei faragók munkáit A jászberényi Varga József, a kunhegyesi Lengyel Andor és Szentpéteri György nevé­vel találkoztunk az üvegla­pok alatt. ök éppúgy mint a tábor többi részvevője saját gyö­nyörűségükre űzik a faragás mesterségét. Mondhatni „in­gáznak” a kenyérkereső fog­lalkozásuk és az alkotó kedv­telésük között. Varga József például, a jászberényi Taka­rékpénztár dolgozója. Am olyan ember 6, akit mindig is érdekelt a művészet, — Korábban fotóztam, ér­iem is el néhány langyos si­kert. De a világ dolgainak passzív megörökítése vala­hogy nem elégített ki. Rá­adásul szűkösnek éreztem a film két dimenzióját. For­málni. alakítani szerettem volna a tárgyakat —■ így ju­tottam el a szobrászatig. No nem kell valami művészi ma­gaslatra gondolni — csupán kedvtelésből gyúrtam az apró viaszfigurákat. Aztán a mun­katársaim biztattak, hogy Az előtérben Szentpéteri György — vésővel a kezében pe­dig Varga József viaskodik a fával ejtette rabul Szentpéteri Györgyöt, a kunhegyesi Víz- gépészeti Vállalat betanított lakatosát Is. ö aki napközben engedetlen fémekkel birkó­zik, munka után puha fába faragja gondolatait. — örül a családom, hogy ilyen békés időtöltést válasz­tottam, mert minden szabad időmet ez tölti ki. Nincs olyan ember, akinek ne len­ne közlendője társai számá­ra. Van aki ezt megteszi két kisfröccs között. Van akiből viszont nehezen jön a szó — inkább a tettek beszélnek he­M utat a betyár feűldjem el őket egy szolnoki barkács-kiállításra. Meghív­tak á tárlatra és ettől kezdve már nem volt visszaút. Hogy mégis a fafaragásnál kötöt­tem ki? Megismerkedtem kö­zelebbről a Húsvéth szigetek döbbenetes hatású totemosz­lopaival. Az ősi faragványok annyira megragadtak, hogy magam is kést fogtam. Izgalmasan szép dolgokat hozott magával Jászberény­ből a kiállításra Varga Jó­zsef. A mángorlóba faragott Madonna szobra, vagy a ha­lál árnyékában mulatozó be­tyár domborított faliképé már a szakma legjobbjainak is elnyerte elismerését E fara, fából faragott világ lyette. Magamat is ilyennek gondolom. Egyébként volt már kiállításom Kunhegye­sen és Budapesten a gyárunk fővárosi üzemében. A csa­ládi vitrinben másfél száz szobor vár már arra, hogy egyszer talán a közönség elé kerüljön. Az arasznyi kisplasztikák halk szavú vallomások. Csendesek, akár alkotójuk. Az egyik parányi faragvány őszinte hangon mesél két babszemnyi ökröcskéről, amint kínkeservesen von­szolják a zsákokkal roskadá- sig megrakott szekeret. Az egész egy gyermektenyérben elfér — ám szinte tonnányi­nak érezzük a súlyát Jó iskolát járnak azok — ha csak tavaszi vakácionyi is a tanéy — akik részt vesz­nek a táborban. Lengyel An­dor kunhegyesi pedagógus a megmondhatója mennyi min­dennel gazdagodott a stro.-- pataki napok alatt Bekötött ujját mutatja.-r- Látja annyit dolgoztam., hogy a kezemet is feltörték a kölcsön kapott szerszámok. De nemcsak a szerszámokat cseréljük ki egymás közt —- a gondolatainkat, tapasztala­tainkat is. Magam azért jöt­tem ebbe az alkotó közösség­be, hogy egyrészt megerősí­tést nyerjek: jó úton járok. Másrészt szerettem volna ki­egészíteni mesterségbeli tu­dásomat. Maradéktalan si­kerrel jártam... Valóságos országos fórum a fafaragók közössége. Olya­nok is el jóitok akut csupán megfigyelői, vagy tanácsadói — netán szurkolói minőség­ben igyekeznek hozzájárulni a tábor sikeréhez. Barátként érkezett a faragók közé a népdalénekes Béres Ferenc, az örök pataki diák. De itt találkoztam a Somogysárdra nősült, abádszalókl születésű Csikós Nagy Mártonnal, aki­nek jelenleg is több ország­ban szerepelnek művei: kun­sági parasztokat ábrázoló kisplasztikái. Ha hívnak, bármikor megyek! — üzente a szülőfa­lujának. BaJásy Gyula fafaragó nép­művészmester is vendégként időzött a táborom, örömmel nyugtázta, hogy a felszáz fa­faragó az ország valamennyi megyéjét képviseli. i- A népi képzőművészeti kincs megmentésére is szük­ség lenne valamiféle Röpülj páva mozgalomra. Szomorúan látjuk, hogy a népművészeti ritkaságok egyre vándorol­nak igazi teremtő közegük­ből, a falvakból, tanyákból. Megmentésükre egy országos akció talán e táborból is el­indulhatna. .. Nem elképzelhetetlen, hi­szen a közös műhelyek nyug­talanul nyüzsgő életét jó energiák tiszta szándékok mozgatják. A faragók miköz­ben az any aggal viaskodnak — magukat is formálják. Palágyi Béla A Verseghy könyvtárban Kincseket érő könyvek A legtöbb könyvtárban akadnak olyan könyvek, me­lyek csak ritkán, kivételes alkalommal kerülnek az ol­vasók kezébe, mégis különö­sen becsesek, értékesek. Ilye­nek például a könyvészeti különlegességeknek számító régi könyvek is. „Hivatalo­san” két történeti kategó fá­jukat különböztetik meg: az 1500-ig megjelent ősnyom­tatványokat és az 1800-ig Magyarországon kiadott régi magyar könyveket. Petrarca-atbum 1820-ból A szolnoki Verseghy Fe­renc Megyei Könyvtárban természetesen nincsenek ős- nyomtatványok. Találunk viszont szép számmal régi magyar könyveket és más antikvár ritkaságokat. Az egyik legértékesebb könyv­tári unicum a Weinckheim- gyűj terr\ény- A hajdani ókí- gyósi földbirtokos rendkívül értékes házi könyvtárát kis híján megsemmisítették az ötvenes évek közepén, hisz a Damjanich múzeum akkori igazgatója a zúzdába szánt papírhalomból válogatta ki a könyveket, ötszáz kötet került a Verseghybe, közte egy 1820-as veneziai Petrar- ca-album, Alexandre Dumas két regényének első kiadása, sőt a „cassoviai” (kassai) nyomda 1766-os latin nyelvű remeke is. A legérdekesebb mégis talán Cobbet Vilhelm tanulmánya: „A protestáns reformátio históriája Ágiié­ban és Irlandban.” A bizo­nyára jeles szerző műve 1834-ben, Tichy János nagy­váradi nyomdájában látott napvilágot. Neves írók dedikált kötetei A féltett könyvtári kin­csek közé tartoznak a dedi- kációk is. Aki veszi a fárad­ságot és végiglapozza a sok polcnyi gyűjteményt, többek között Babits Mihály, Gár­donyi Géza, Heltai Jenő, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Kassák Lajos, Ka­rinthy Frigyes, Móricz Zsig­mond és Lukács György kéz­írásával találkozhat. Kéz­jegy, névaláírás, pár soros üdvözlet, esetleg bővebb ajánlás — ahány író, annyi szokás. A legtöbb bejegyzés író-olvasó találkozók során született, a legfrissebbek csak néhány napja: az ápri­lis 11-i „Napjaink” est után. Gulyás Mihály, Bari Károly, Kalász László, Papp Lajos, Péntek Imre és Serfőző Si­mon „üzent” szolnoki olva­sóinknak. A könyvtár névadójának, Verseghy Ferencnek munká­it a helytörténeti-helyisme­reti anyagban őrzik. Itt ka­pott helyet az eredeti kiadás sok mellett néhány utógon­dozás is, valamint a Verseg- hyről szóló cikkek, tanulmá­nyok, értekezések egész sora, például az 1957-es Verseghy emlékkönyv, vagy a nyelv­művelő költő életéről, mun­kásságáról készült diafilm. A gazdag helytörténeti anyag többi részét — ellen­tétben az eddigiekkel — sű­rűn forgatják az olvasók. Megtalálható itt minden olyan könyv, vagy fontosabb folyóiratcikk, mely szűkebb hazánkról, Szolnok megyéről szól. Fényes Elek 1851-ben megjelent műve, a Magyar- ország geográfiai szótára már könyvritkaság (a négy kö­tetből sajnos kettő hiányzik), de hasonlóan kevés példányt őriznek országszerte ifj. Pa- lügyai Imre Jász-kun kerü­letek (Külső Szolnok megyei leírása) című munkájából. Ez utóbbit 1854-ben, Hecke­nast híres nyomdájában ké­szítették. ., H. D. 971-ben alakult a kunhegyesi művelődési központ ilöpülj Páva-köre, tagjai tsz-dolgozók és nyugdíjasok, Pásztor Dezső tanár vezetésével járási bemutatóra ké­szülnek Jubileumi park miért késel ? Tévéelőzetes Indul a H zai esttk, Látóhatár szélén Április 15-én, hétfőn dél­után a jégkorong VB Cseh­szlovákia—Svédország mér­kőzést közvetítik Helsinki­ből. Kartinyenü 12 ezer la­kosú község Moldáviában. A községben gazdálkodó kolhozról és a község lakói­ról szól az Egy kolhoz Mol­dáviában című ripartfilm. Az Arsene Lupin letartóz­tatása című magyarul be­szélő francia film után ke­rül sor az Arany Páva nem­zetközi népzenei verseny gálaestjére. Április 16-án, kedden az „És színész ben­ne minden férfi és nó...” sorozat új epizódjának cí­me: A forradalom fintorai. Majakovszkij A poloska cí­mű szatírájában a forrada­lom kihasználóit, a törtető­ket, a képmutatókat figu­rázza ki. Április 17-én, szerdán lát­hatjuk a cigánygyerekek az iskolában című ripartffil- met, amely az 1973—74-es tanév kezdetén készült a több mint 10 éves múlttal rendelkező komlói Kossuth utcaj cigányiskolában és egy rákospalotai „vegyes” iskolában. Ezen a napon ke­rül sor az NSZK—Magyar- ország labdarúgó-mérkőzés­re, amelyet Dartmundból közvetítenek. Április 18-án, csütörtökön este az Erzsébet királynő c. magyarul beszélő angol filmsorozat negyedik része és a Látóhatár szélén c. so­rozat negyedik, befejező ré­sze után a Tv galériája Vígh Tamás szobrászmű­vészt mutatja be. Április 19-én, pénteken indul a Hazai esték c. ve­télkedő-sorozat. Ezen az es­tén a nyíregyházi és a pé­csi főiskola válogatott csa­patának játékos vetélkedő­jét közvetítik Nyírbátorból és Sopronból. Április 20-án, szombaton Fábri Zoltán rendezte so­rozatból az Utószezon c, filmet vetítik. Április 21-én, vasárnap megemlékeznek Lenin szü­letésének évfordulójáról Es­te G. B Shaw Candida c. háromfelvonásos színművét közvetítik a Madách Szín­ház kamaraszínházának elő­adásában ír- felvételről. A Telesport a Sportcsarnokból, 3 budapesti nemzetközi' tor­nászbajnokság szerenként! döntőjéről jelentkezik. Pauszt Sándor, a szol­noki Városi Tanács mű­szaki osztályának vezető­je és Török Ferenc az út­fenntartó üzem igazgató­ja tavaly novemberben és decemberben végigjárta megyénk valamennyi já­rását, városát és községét Összegyűjtötték azokat a felajánlásokat, amelyeket a Zagyva-parton létesülő jubileumi park építésére tettek. Munkájuk nem volt eredménytelen, tizen­egy város és község aján­lott fel különböző segítsé­get A majdnem 18 ezer négyzetméter területű ju­bileumi park építését a tervek szerint február vé­gén, de legkésőbb március elején ej. kellett volna kezdeni, a munka azon­ban késik. Az építkezés lebonyolítója az útfenn­tartó üzem, A késésről Török Ferenc igazgató a következőket mondotta: — Az építési terület közepén az állami építő­ipari vállalatnak négy barakkja van.- Míg azok ott vannak, komoly gépi munkát nem lehet kezde­ni. Márciusra ütemeztük a földmunkát, de eddig még nem fogtunk hozzá. Az építőipart azonban nem lehet elmarasztalni, mert jogosan tartózkodik a szóbanforgó területen, a területfoglalási szerződé­sük az első félév végéig szól. Egyébként az egyik barakk bontásáról intéz­kedtek, áttették volna az Ady Endre útra, de mivel ott tervmódosítás történt, bizonytalan. hogy hová költöztethetik. Így tehát mindenkinek igaza van, csak az építés nem kezdődik. A legna­gyobb baj, hogy a mun­kaerőt és a munkagépek többségét termelőszövetke­zetektől kapták volna. S ott addig tudták volna nélkülözni, míg a mező- gazdaságban a munka dandárja el nem kezdődik. Dehát már ezen is túl va­gyunk. s félő, hogy a vá­rosok és a községek —. rajtuk kívül álló okok miatt — vállalásukat nem tudják teljesíteni, S így aligha lehet betartani az augusztus 20-ra tervezett átadási határidőt. Akkor hát mi a teendő? A válasz kézenfekvő: a meglévő szabad területen mielőbb el kell kezdeni a munkát annak ellenére, hogy a barakkok ott van­nak. S ha szükség lesz munkagépekre. akkor sem lesz fennakadás. Idéz­zük Patay Árpád ÁÉV- főmémök szavait: — Mi méltányoljuk a helyzetet. Építésvezetősé­geink tárgyalnak a bara- kokk elbontásáról. hogy minél előbb szabad legyen a terület. S ha a szükség úgy hozza, a park mielőb­bi elkészülése érdekében munkagépekkel is segítünk. A jóindulat tehát mind­két részről megvan, most már a tetteken a sor. (pataki)

Next

/
Oldalképek
Tartalom