Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-08 / 81. szám

1974. április S SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Negyvenen felül nem öreg még az ember!. I Jobban megismertem az anyagot, tulajdonságait, szerkezetét.. , Álmatlan éjszakáim voltak ... Én az életemben olyan boldog még nem voltam, mint amikor a mérleg alkatrészei összesímultak ... Sorok és sorsok Esztendős számadás után a Járműjavítóban 1 A beszámoló elkészült, ha­táridőre. Megtárgyalták, el­fogadták. s mellette mind­járt az idei feladatokról is szót váltottak. Ahogyan az lenni szokott, összesítve, tö­mören. Hiszen egy év min­den örömét, gondját, baját egy tizenöt, tizennyolc olda­las beszámoló hogy is tudná pontosan elmondani. A ■szakszervezeti munka meg olyan szerteágazó. annyi szála van. Szinte átfonja az ember életét. Mindenki meg­találja benne önnönmagát, — aki keresi. Pár sorából sorsokra ismer az ember. Guti István — Eredeti szakmám ka­zánkovács.'' 1949 óta dolgo­zom itt a műhelyben Har­minc nyolc éves voltam, amikor az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályának elvégzése után kedvet kap­tam a tanuláshoz. Először a szakszervezet felhívására vállaltam az iskolát. Aztán negyvenkét évesen érettsé­giztem, gimnáziumban. Ak­kor már mondogatták, nem sok idejük van a kazánko­vácsoknak, jön a Diesel. A vállalat is, szakszervezet is toborozta a tanulókat, adtak szabadságot, kedvezményt, ha munkaidő alatt kellett menni. Belevágtam. Negy­venen felül nem öreg még az ember! Negyvenhat éves voltam, amikor a vasútgépé­szet'! technikumban, Buda­pesten kiállították az érett­ségi bizonyítványomat. Két éve már ennek. Azóta jött az Diesel — s nekem új munka. De sokszor emléke­zem jó szívvel a tanulásra! Érdemes volt A kazánkovács megtanulja a szakmáját, te­szi a dolgát. De én jobban megismertem az anyagot, tulajdonságait, szerkezetét. Roppant biztonságot ad: ér­teni, ismerni a munkát, meg­állni a mérnök mellett, meg­beszélni vele a dolgokat — és segíteni a kezdőket. Techni­kus vagyok, a tanulásnak köszönhetem az értelmesebb munkát, életet. Pedig a har- mincvalahány két éve érett­ségizett között talán én vol­tam a legidősebb. A beszámoló szűkszavúan, így ír a tavaly kezdődött Diesel-javításról: A Diesel elektromos moz­donyjavítást rövid idő alatt sikerült megszervezni. Di­cséretes tenniakarás, szor­galom, tanulási készség jel­lemezte az üzem dolgozóit. Polónyi István '■— Két-három év távlatá­ban lő—20 újításom van. Tavaly novemberben, ami­kor először szóba került a mozdonyhídmérleg, álmatlan éjszakáim voltak. Nemcsak azt mérlegeli ilyenkor az ember, hogy gyönyörű fel­adat — a magamfajta, har­mincnégy éve itt dolgozó mérleglakatos érzi a szük­ségét is. Nekünk mozdony­hídmérleg hiányában „fuva­roznunk” kellett Pestre a mozdonyokat. Sok pénz, sok idő veszett így kárba, mert a mérlegelés miatt később futhatott a gép. összeültünk hárman: Szűcs György, Pá­kái Béla és jómagam. A tervekkel kellett kezdenünk, újat csinálni, újítani. Azt hiszem november óta nem aludtam egy éjszakát se vé­gig. A rajzokat én készítet­tem. Csak a tervezési költség 300 ezer forintba" került vol­na az üzemnek. Aztán a gyorsaság is sokat tett. A mérlegosztály, a hatosztálvi forgácsolók, meg a II—III. KISZ-alapszervezet mellénk állott. A fiatalok védnöksé­get vállaltak a készülő híd­mérlegért Március 21-én avattuk. Mi hárman, újítók szép pénzt kaptunk azon a napon. Igaz, tanultam érte, gépésztechni­kumban, s van sok tapasz­talatom, gyakorlatom. De én az életemben olyan boldog még nem voltam, mint ami­kor a mérleg alkatrészei összesimultak. Számok a beszámolóból: 1973-ban 284 dolgozó adott be újítási javaslatot, 120-at fogadtak el. A bevezetett újítások száma 118 — ami azt bizonyítja, hogy a hasz­nosítás az elfogadást köve­tően gyorsan megtörtént. íür Sorok, meg emberek. Gon­dolatuk van, amikor olvas­sák a beszámolót. Magukra ismernek, barátaikra, mun­katársaikra. És lapoznak to­vább. (Folytatjuk.) Sóskúti Júlia Fotó: Nagy Zsolt Tízezer szocialista brigád A MÉM vezetőinek vasár­napi értekezletén, amelyen dr. Dimény Imre miniszter vezetésével és az ágazati szakszervezetek képviselőinek részvételével a vállalati szo­cialista munkaversenymozga- lom elmúlt évi eredményeit vitatták meg, megállapítot­ták : a versenymozgalomban több mint tízezer szocialista brigád vett részt. Közülük egyre több felel meg a vál­lalat, valamint a szakma ki - váló brigádja cím elnyeré­séhez szükséges feltételeknek. A brigádmozgalom új voná­sa, hogy már nemcsak a fizikai dolgozók .alakítanak közösséget, hanem egyes fel­adatok megoldására mérnö­kök, közgazdászok és fizi­kai dolgozók együttműködé­sével komplex brigádokat hoznak létre. Mind több he­lyen bontakozik ki a Kiváló mérnök, technikus, közgaz­dász, A szakma ifjú mestere, a Kiváló Ifjúmunkás és egyéb címek elnyeréséért indított verseny. Az 1973. évi jó munkáért a minisztérium vezetőinek értekezlete — egyetértésben az ágazati szakszervezetekkel — 74 vállalatnak, állami gazdaságnak, intézetnek ítél­te oda a „Kiváló Vállalat” vagy „Intézet” kitüntetést. Korábban, mint tervezték Üzemel az alaoú*- hőkezelő kemence Korábban már írtunk ar­ról. hogy a fővárosi törzs­gyárból a Ganz Villamossá­gi Művek szolnoki gyáregy­ségébe telepítik az alagút- hőkezelő kemencesort. A te­lepítésben részt vettek a törzsgyári tmk, valamint a szolnoki üzemfenntartás dol­gozói. A munka a vártnál jobban sikerült, a tervezett­nél egy hónappal és négy nappal korábban átadták a kemencesort. Ez a gyors munka a sike­res előtervezésnek köszön­hető. Az áttelepítéskor egy­ben módosítottak és korsze­rűsítettek is. Így példám az osztrák Siemens cég irányí­tásával vízhűtésről léghűtés­re tértek át. A napokban adták át a kemencét, amely egy műszak alatt 3,5 tonna vasmaglemezt hőkezel. Ké­sőbb elérik majd a műsza­konkénti öt tonnát, ennyivel több vasmaglemezt tudnak adni a törzsgyárnak. Kábelvédelmi berendezés Üj termék a jászberényi Műszeripari Szövetkezetben Bevált és újabb elismerést szerzett a magyar műszerek­nek a jászberényi Műszeripa­ri Szövetkezet új terméke, a túlnyomásos kábelvédelmi berendezés. A készülék gyár­tását 1972-ben — egy eszten­deig tartó kísérletezés és több módosítás után — kezdtek el. . A berendezés a postai és egyeb kábel vezetékek hibá­ját — szakadását, beázását — jelzi. A zavar beállta előtt lehetővé teszi a hibahely be­mérését, a várható hiba meg­előzését, kijavítását. Figye­lemre méltó tulajdonsága még, hogy a kábelek belsejét száraz levegővel tartja nyo­más alatt. Ezzel javítja a ká­bel villamosságvezető tulaj­donságát, csökkenti a beszél­getés közben fellépő áthallá­si zavarokat. A sokoldalú műszer felta­lálója Raus László mérnök, a Posta Kísérlei Intézet tudo­mányos munkatársa. A jász­berényi szövetkezet megvásá­rolta a találmány licencét, és körülbelül 1 millió forintot költött olyan műszaki fejlesz­tésre, amelyekkel megterem­tette a kábelvédelmi beren­dezés gyártásának feltételeit. Az elkészített műszert ki­állították Lipcsében, Kiev- ben és Budapesten, a Nem­zetközi Vásáron. A kiállítá­sokon elért sikerek meglepe­tésre először csak a külföldi szakemberek érdeklődését keltették fel. Bulgária az idén 190 ezer rubel értékben 36 kabelvédeimi berendezést vá­sárolt a szövetkezettől. A BUDAVOX-on keresztül eredményesnek Ígérkező tár­gyalások folynak NDK és csehszlovák cégekkel. Ki- sebb-nagyobb módosításokat kérve, jelentős mennyiségű készülék vásárlására jelezte igényét egy szovjet válla­lat is. A külföldi megrendelések a már hírnevet szerzett ké­szülék felé fordították a ha­zai szakemberek figyelmét. A posta és számos más, a ve­zeték-karbantartás gondjai­val küzdő vállalat több évre szóló szerződést kötött a szö­vetkezettel évi 15—2Ö készü­lék. vásárlására. A cibakház! Vörös Csillag Tsz gépműhelyében a T—100-as traktor lánctalpát javítják Fiatalok az Alföld minden részéből Ifjúsági parlament a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatnál A küldöttek teljesen meg­töltötték a megyei tanács nagytermét. A szolnoki köz­pont fiataljai mellett ott vol­tak a debreceni és a gyulai kirendeltség képviselői is. A vállalat vezetői, a párt, a szakszervezet és a KISZ kép­viselői. valamint néhány nyugdíjas az elnökségben foglaltak helyet. Ünnep, lát­hatóan fontos esemény volt az ifjúsági parlament a Ti- szameniti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat valamennyi dolgozója, fiata­lok és idősek, vezetők és be­osztottak számára egyaránt. Cservényük Emil, a válla­lat szakszervezeti bizottsá­gának titkára nyitotta meg ’a tanácskozást, majd Vasadi János igazgató tartott beszá­molót! Ismertette a vállalat tevékenységi körét, munká­ját. Részletesen szólt az ön­tözésről és a vállalat által végzett építésről. Ismertette az eredmények alakulását, az oktatás helyzetét. Megállapí­totta. hogy a fiatalok kép­zettségüknek megfelelő mun­kakörben dolgoznak. A |.ők helyzetét elemezve elmond­ta. hogy a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyák távollétük idején is része­sülnek fizetésemelésben, ugyanúgy, mint a katonai szolgálatukat töltő fiatalok, összefoglalásul elégedetten szólt a vállalat eredményei­ről. és hangsúlyozta, hogy a fiatalok nélkül lehetetlen lett volna elérni ezeket az ered­ményeket. A jó munkát nem csupán szavakban Ismerte el a vál­lalat igazgatója Beszámoló­jának befejezése után kitün­tetéseket adott át: négyen megkapták a Kiváló Dolgozó címet, tizenegyen pedig igaz­gatói dicséretben részesül­tek. Ez utóbbival külföldi ju tatom üdülés vagy pénzjuta­lom járt A küldöttek és a vendégek közül összesen húszán kértek szót. A felszólalók sorát Ta- hák Lajos, az SZMT elnöke nyitotta meg, alti az SZMT és a munkásmozgatom vete­ránjainak nevében köszön­tötte a fiatalokat. Felszólalt többek között Csáki Csaba? a KISZ kb osztályvezetője is. Az ifjúságpolitikai és a nő­politikái határozat, eddigi végrehajtásáról beszélt, ki­emelve, hogy a KISZ-nek ebben aktív kezdeményező szerepet kell játszania; A küldöttek általában szű- kebb környezetük gondjait, eredményeit tolmácsolták, eleget téve azoknak, akik megbízták ők»t képviseletük­kel. A küldöttek nagy egyet­értéssel fogadták többek kö­zött a Debrecenből érkezett Varga Mihály szocialista bri­gádvezető felszólalását, amelyben aiTÓl volt szó, hogy a szocialista brigád hogyan segíti a fiatalok beilleszke­dését. de a szolnokiakat kép­viselő Házi Zoltán lakatos szaval is tetszést arattak, ö a szakmai színvonal emelke­déséről, és ennek útjairól be­szélt. kitérve a könyvtárfej­lesztés és a felkészültebb szakemberekkel folytatott szervezett konzultációk hasz­nosságára. A felszólalásokra Vasadi János, igazgató válaszolt, majd a küldöttele Jurták Csa­bát, a vállalat KlSZ-bizott- ságának titkárát választás út­ján megbízták, hogy képvi­selje a fiatalokat az ősszel tartandó ágazati tanácsko­záson. Az ifjúsági parlament Cser- venyák Emil zárszavával ért véget. (Ál)névvel és névtelenül A névtelen levélíró a köz­tudatban a rosszindulatú, sunyi kártevővel, a boldogot — boldogtalant kiagyalt in­dokkal feljelentgetővel ke­rült azonos erkölcsi színvo­nalra. Amikor egy névtelen levél emberek életpályáját törhette derékba, de leg­alábbis a gyanakvás, a bi­zalmatlanság dermesztő légkörét alakíthatta ki kö­rülöttünk, akkor a névtelen levélírókkal szemben mél­tán alakult ki a társadalom egyértelműen elítélő véle­ménye. A névtelenül vádoló leve­lek manapság jól megérde­melt helyükre, a papírko­sárba kerülnek. Van azon­ban másféle névtelen levél­író is, az, aki valóságos mu­lasztásokra, visszaélésekre derít fényt, de nem akar egy-egy ügy hosszadalmas kidolgozásába belekevered­ni, vagy egyszerűén retor­ziótól, „törlesztéstől” fél. Az üzemi demokrácia, a jó munkahelyi légkör csök­kenti az ilyen törlesztések lehetőségét, de illúzió vol­na tagadni, hogy még nem részesül mindenhol megfe­lelő védelemben a jogosan tollat ragadó bejelentő, no­ha védelmé, támogatása az ällämi és társadalmi szer­vek kötelessége. Ki ne tud­na példát mondani a saját gyakorlatából, vagy a saj­tóból tiszta szándékú em­berek meghurcolására. mert szóvátettek egy-egy vissza­élést, törvénytélenséget. Az igazság ilven esetekben mindig győz, de a hosszú harcban sebeket is lehet kapni. Van, aki ennek ismereté­ben a „ne szólj szám .. élve alanián hallgat: van, aki nem bir hallgatni és nyíltan felemeli a szavát, van, aki kéri neve mellőzé­sét, de megírja, és végül olyan is van, aki igazát csak névteléh levélben me­ri közölni. A szerkesztőségekbe renge­teg levél érkezik, hozzánk is jön néhány tucat napon­ta. Van közöttük olyan, amelynek írója oda­írta a nevét, olyan is akad, amelyik alá nem. Ha a pa­nasz közérdekű, ezeket sem dobjuk el, legfeljebb eltű­nődünk azon, hogy vajon mitől-kitől félt a sáros ut­ca, a rendszertelen áruszál­lítás vagy hasonló okok mi­att panaszkodó levélíró. Most azonban — remél­jük, csak átmenetileg — terjedőben van a levélírók harmadik típusa, azoké, akik nevet és címet írnak ugyan a levelük alá, csak éppen nem a sajátjukét,'ha­nem legjobb esetben költött' nevet. Ehhez a típushoz ké­pest a névtelen levélíró még ha nem is bátor, de a ma­ga módján egyenes ember­nek tekinthető, ugyanis az­zal, hogy nem írja alá a ne­vét, körülbelül ezt jelzi: „Leírtam nekik ezt és ezt, de láthatják, hogy a felelős­séget nem vállalom érte. Ennek megfelelően eldob­ják, vagy utána járnak, ahogy gondolják .. Az álnévén levélező azon­ban éppen a hitelét akarja megnövelni. Jó pszicholó­gus Vagy legalábbis annak tártja magát. Tudja, hogy a név és a cím odaírása eleve bikáimat kelt iránta, az egyenesség látszatát köl­csönzi neki. De mégis mindig lelepleződik: hem a személy, hanem az eljárás. Hiszen ha az úgy jelentős­nek látszik, és meg akarjuk keresni a levélírót, azonnal kiderül a csalás. Nem esu- án mélypontra süllyed a itele, de eliárása a legtöbb esetben a felvetett kérdés tisztázását is lehetetlenné teszi. Ha pedig jelentékte­len vagy jól látható, mind­annyiunk számára ismert hibát tesz szóvá, akkor mi­nek a titkolózás? B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom