Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
1974. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Óvónők és üzemmérnökök * i Szolnok megyei diákok Szarvason Régi emberi tulajdonság: idegenben mindig ismerősöket, (vagy Kzűkebb hazánkra emlékeztető dolgokat keresünk. Szarvason, a Holt-Körö6-parti kisvárosban ez nem került nagy fáradtságba. Csak szét kellett nézni: A főutca modem művelődési házának homlokzatán ötrészes dombormű; Simon Ferenc szolnoki szobrászművész alkotása. Nem mesz- sze tőle egy főiskola és egy óvónőképző intézet Minden ötödik Ä felsőfokú óvónőképző intézet nappali tagozatán kétszázötvenen tanulnak — köztük ötven Szolnok megyei. Ezek szerint ha minden ötödik hallgatót megszólítunk, ki tudjuk „gyűjteni” a megye lányait. Már csak fiz a kérdés, hol kezdjük. Harangozó Évára esett a választás, ő volt az ötödik egy lánycsoportban. Másodéves, Cserkeszöllőn lakik Tovább aztán nem is száínolA megtalált hivatás Horváth Ildikó számviteli főiskolára jelentkezett. Közben a szolnoki Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnél — már a döntés után — megállapították, hogy legalkalmasabb számára a pedagógus pálya. A számviteli főiskolán a felvételi vizsgája nem sikerült. Ezután egy év gyakorlati munka — természetesen óvodában — és sikeres felvételi a képzőben. — Most már nagyon örülök, hogy akkor nem vettek fel a számviteli főiskolára. Itt találtam meg a hivatásomat. Amióta gyerekek között vagyok, nem tudom magam elképzelni másnak, mint óvónőnek. Harangozó Éva veszi át a szót. — Ezek nem szólamok. Igenis itt erősödik meg az emberben a hivatástudat, ami megtartja a pályán. Amikor idejövünk, csak annyit tudunk magunkról, hogy szeretjük a gyerekeket. Most amikor már szakdolgozat előtt állunk, nemsokára kimegyünk az óvodákba, látjuk, hogy a gyereket nem „szeretgetni” kell, hanem nevelni. Ez pedig komoly tanulást, felkészülést igénye]. Tissza a megyébe Aiánlatban nincs hiány, állástalan óvónő nem lesz a mi megyénkben. Farkas Elvira Tószegre pályázik. — Most épül az új óvoda, ott úgy tudom, hat óvónőt vesznek fel. remélem én is köztük leszek. Szajoli találkozások E«y este a községi könyvtárban MŰVÉSZETI DÍJASAINK \ Chiovini-Gácsi-Székely Szajol, községi könyvtár. Bármerre fordulok: könyv és könyv. Az egyik sarokban lexikonok, enciklopédiák. a másikban Mikszáth, Jókai. Thomas Mann, Csehov, művei — egyszóval szépirodalom. Balra, az ablaknál színes meséskönyvek, tarkafedelű kalandregények várják olvasóikat. Hirtelen kopogtatás hallatszik. idősebb bácsi kukkant be az ajtón. _Marika, szeretnék beiratkozni a könyvtárba. Lehet? _ Hát persze, tessék csak jönni Sanyi bácsi — invitálja a vendéget Marika, azaz Németh Mária könyvtá- ros. — Néhány napja nyugdíjas vagyok, ezután rendszeresen bejárok — ígéri Göb- lyös Sanvi bácsi, majd tanácsot kér: mit vigyen, mit olvasson. Most A lowodi árvákkal „birkózik”, a szomszédtól kapta kölcsön. Marika az Üvöltő szeleket ajánlja, mnid napjaink szépprózájából sorol ízelítőt. Míg beszélgetnek, akaratlanul is Illyés Gyula véleményére gondolok. ,.A könyvtárosságot női szakmának érzem ... Maaam is szívesebben és hamarabb olvasok el egy-egy könyvet, ha kedturik, mert kiderült, hogy az intézet elegáns klubhelyiségében „talált” lányok a változatosság kedvéért mind Szolnok megyéből jöttek. Nagy Gizella másodéves fegyvernek!, Farkas Elvira tiszavárkanyl másodéves végzős hallgató és Horváth Ildikó első éves, szolnoki, ök osztálytársak voltak Szolnokon a Verseghy gimnáziumban. S hogy most mégsem évfolyamtársak? Érmek is megvan a magyarázata. A felkészülésbe beletartozik az is, hogy az intézet hallgatói a kötelező tantárgyakon túl nyelvtanfolyamokon spéciéi koilégiumoves asszonyi bíztatás kíséri, mintha racionális férfiérvelés nyomja a kezembe. A szellem kincseinek átadására. továbbítására a nők a leghivatottabbak.” Gondolom, hasonlóképpen vélekedhetett Sanyi bácsi is. Surányi György, a Tisza- menti Vegyiművek dolgozója nagyon siet. Hóna alatt egy halom sci-fi kötet — Zsoldos Péter Ellenpontja, Jemcev — Parnov Dirac tengere többek között — leönti az asztalra, s már szalad tovább. — Holnap majd benézek — kiáltja az ajtóból búcsúzásként. Pár pillanatnyi csend. Németh Mária a könyvtár munkájáról tájékoztat sietve: — A könyvállomány több mint tízezer kötet. Az éves beszerzési lehetőség harmincezer forint, nincsenek tehát gondjaink. Hatszázhetven olvasónk van, de a legszor- golmasabbak a legkisebbek. Igaz, a kölcsönzés mellett két könyvtári klub is várja őket... — Csoőkolom! — A pöttömnyi Batyány Erzsiké mintha a könyvtáros nő szavait akarná Lgazolni. A képes krónikát (!) és a „Két pogány között” című kötetet hozza. tí otthont kapok, no és közel leszek a szüléimhez. Harangozó Évának más a véleménye, ő Szolnokra pályázik. Az állástéma egy épülettel arrébb folytatódik, a DATE öntözéses növénytermesztési és meliorációs főiskolai karán. Igazgatói szünet volt, s csak a végzős harmadévesekkel. pár hónap múlva üzemmérnökökkel találkoztunk. Közülük tizenhármán, s a főiskola liáromszázötvenhét hallgatójából ötvenkettő a Szolnok megyei diák. Pánczél Ferenc tiszaföld- vári; hozzánk közel akarok elhelyezkedni, öntözéses növénytermesztőként. Nagyrévre vagy Mezóhékre — a Tisza II. öntözőfürtjéhez — megyek dolgozni. Barta Mihálv csépai, őt a legelőgazdálkodás vonzza. A zagyvarékasi Bélié Tsz a zart rendszerű öntözéses legelőgazdálkodás gesztora, ott gvümölcsöztethetem, amit a főiskolán tanultam. A jövő héten írom alá a szerződést. A törökszentmiklósi Veres Endre nagy gondban van: — Nekem is van állásajánlatom a Szolnok megyei Vetőmagtermeltető Vállalatnál, ahová szakelőadónak várnak, csak éppen nem bízom benne, hogy megkapom. Ott sürgősen kell a szakember, és addig, míg végzek, betöltik a helyet. Mi azért bízunk benne, hogy aggodalma alaptalan. Várja őt is és a többi „szarvasit” is a megyébe a mezőgazdaság. Igrlczi Zsigmond — Erzsiké hányadikba jársz? — Már ötödikbe! — És melyik tantárgyat Szereted a legjobban? — Hát a történelmet... Szemüveges nagymama kisunokája meséskönyveit „fuvarozza” vissza, aztán leül újságot folyóiratot olvasni. Előttünk az asztalon új könyvek sorakoznak: Emil Boleslov Lukác A nagy üzenetváltás, Ábránd és valóság címmel tanulmányok Eötvös Józsefről, Kuprin kisregények stb. A könyvtárosnő szerint, végre időben kapják a Könyvértékesítő Vállalat szállítmányait. Ko- rábban egy-egy könyvcsomag a megjelenés után károm, négy hónapot is késett. Az ötödikes Szőke Sanyo már otthonosan mozog a könyvtárban. Csak akkor akad meg, mikor a „kötelező” olvasmányokról faggatjuk. — Tüskevár. Pál utcai fiúk. A kőszívű ember fiai — indul meg végre. — Kimaradt a Gajdar könyv, a Timur és csapata — segít Marika. Sanyi bólint, aztán olvasásba merül. Kezében az Ezeregyéjszaka meséi H. D. Chiovini Ferencnek is szerettünk volna személyesen gratulálni, a megtisztelő Érdemes művész kitüntetéséhez, de bizony kicsit gyengélkedik, leányánál pihen. Az írott szól lehetősége marad erre, amelynek ereje gyengébb is lehet, meg erősebb is az elszánó szavakénál, de mindenképpen any- nyira őszinte, mint akit illet Mert úgy hisszük Chiovini mesterben az őszinteség olyan érték, amelyet művészete is tükröz: háromnegyed évszázad életbölcsességével, megtalált harmóniájával. Amikor a kitüntetett mestert köszöntjük, kimondatlanul köszönetfélét is mondunk, mert amit mi nem látunk meg az Alföld csodálatos színvilágából, megkapjuk tőle, általa. Egyszer azt mondta: „A szépségnek mindig elébe kell menni”, s elvezet bennünket a szépség mezőire, ahol azt találjuk, ami olykor legjobban hiányzik: nyugalmat, a nyugtalanságban is. Negyven esztendeje él közöttünk, alkot a szolnoki Művésztelep csendes hársfái alatt Van aki Zsovanninak ejti a nevét, talán mert így előkelőbbnek gondolja, vagy méltányosabbnak tartja a mester vélt olasz származását hangsúlyozni. Ilyenkor Feri bácsi mosolyog és elmondja, hogy a nagyapja Kossuth Lajos főhadnagya volt. De szólnia sem kell semmit, csak a képeit kell nézni és lehetetlen nem észrevenni, hogy alkotójuknak milyen mélyen vannak a Ti- sza-tájban emberi és művészi gyökerei. A természettel győzködő embert festi, a régi aratások verítékét érezzük képein és az újak ritmusát. A kavargó piacot láttatja, a zimankós telet, a tikkasztó hőséget, de bármit is, minden képéből sugárzik az emberszeretet. Amiben nincs humánum, az nem lehet a művészet tárgya! — egy kiragadott mondat művészi hitvallásából. És ami igaz az a humánus, és ami igaz, az örök. Így vált művészete maradandóvá. A valóságból merít és azt úgy adja vissza, hogy az emberek ráismerjenek önmaguk világára. A magyar élet valóságát ábrázolja a művészi szép eszközeivel amikor a munka himnuszáról készít tablókat Nehéz földön születtem — Még az év elején állást- foglalt a Hazafias Népfront szolnoki városszépítő és környezetvédelmi bizottsága ® „Tiszta, virágos Szolnokért mozgalom kiszélesítéséről és továbbfejlesztéséről. A mozgalom megszervezésébe bevonták a népfront aktíváit a tanácstagokat lakóbizottságokat a vöröskereszt aktíváit valamint a KISZ és az úttörő szervezeteket. A „Minden ház elé virágot” akcióval kellemesebb városképet üdébb környezetet kívánnak kialakítani, hogy az emberek ne csak az otthonukat érezzék sajtjuknak. ne csak azt gondozzák, hanem a lakóházuk környékét is. Az új mozgalom célkitűzéseit a tanácstagi beszámolókon, testületi ülésemondta amikor egy másik ünnepi alkalommal meglátogattuk — úgy kell alkotnom, dolgoznom, hogy könnyebb, szebb legyen itt mindenki számára az élet • • * Lassacskán 20 éve, hogy egy szerény motyójú, hatalmas szál fiatalember szétrakta ceruzáit, festő szerszámait élete első igazi műtermében, a Zagyva-part fái alatt a nagymúltú szolnoki Művésztelepen. Az egykori kazánkovács, az ember lelkét is su- garoztató kenyes grafika későbbi művésze, és Szolnok azóta gondolatban elválaszthatatlanok. A legkülönbözőbb emberek Mihálya, Miskája, Misije. A három cent mecse- kis presszók és az egy nagy- fröccsös kiskocsmák pultjánál a humor nagy palettájának minden színével játszik, de igazi sajátja mégis a komoly, a legvégletesebb cselekvésekre képes ember lelkét kitáró, filozófikus mélységű meggondolkodtató mondandó. Gazdag életanyagát senkiéhez sem hasonlítható zsiliprendszeren szűri, s figurái dehogyis groteszkek, hanem a sorsukat hordozzák, önmagukat mutatják meg. Rajzai az első pillanatban talán mosolyra bíztatnak, de ha megérik bennünk a művész pontosan kifejezett szándékának tudata, már ott vagyunk gondolatban, ahol Gácsi akarja, már vele együtt belülről érezzük hősei világát 1955-ben volt az első kiállítása, az országos elismerést kapott Dózsa-sorozat indította, hogy újabb és újabb mércéket állítva önmaga elé, a kétségek, az önmarcango- lások útját járva eljusson a magyar grafika legjelesebbjei közé. Rangos kiállítások egész során szerepelt, rajzai szinte Európa minden nagyvárosának legjobb kiállítótermét megjárták. 1969-ben a Tv-galéria mutatta be, megkapta a megyei tanács Művészeti díját, — szűntek körülötte a méltánytalanságok, de a legszebb sikerek ken ismertették és négvezer felhívást juttattak el az üzemekhez, KlSZ-szervezetek- hez, az utca- és lakóbizottságokhoz. Az Ingatlankezelő Vállalat ezekkel a felhívásokkal fordult a lakókhoz a bérházakban. A munkához a városi tanács a<33a a földet, a cserjéket és a virágokat de maguk a résztvevők saját költségükön is vásárolnak virágmagokat. élő növényeket. Hogy károsodás ne érje a virágokat a palántákat a mozgalmat március végére, áprilisra a jó időre számítva hirdették meg. A kellemesebb. szebb összkép érdekében a városszéoítők és környezetvédő bizottság vezetésére. tanácsaira támaszkodva indult útjára a „Minden ház elé virágot” mozgalom. közepette is ott feszül a tökéletesebbet, a maradandóbbat akarás konok igénye. Japán betűkkel írt katalógust nézegetek — Tokyo Central Museum of Art — benne grafikái, de Miska már jóval előbbbre jár: az őszi, a Csók Galériában rendezendő kiállításáról beszél. Jön a postás: „Örömmel értesítjük, hogy önnek ítélték a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának különdíját”. A torkát köszörüli, úgy forgatja a levelet, mint egy tetten ért kisfiú. Hétfőn vette át a Munká- csy-díjat. — ti — • • • Alig néhány éve, hogy diplomázni szándékozó „tanulóként Szolnokhoz érkezett, hogy neve odakerült. A bűnbeesés után szirjlapjára két betűcske kíséretében, fh, azaz főiskolai hallgató. És alig néhány hete Prága utcáin is találkozhatni Székely Gábor nevével, falragaszok hirdetik, hogy a cseh főváros színházában ő állította színpadra Örkény István Macskajátékát. Alig öt esztendő választja el a két eseményt, az 1968-as diplomamunkát, és az idei külföldi sikert. Meredek ívű pálya a szolnoki direktor-rendező pályája. De már indulásakor tapasztalni lehetett, hogy a törékeny lia- talember konok megszállottja mesterségének, hogy a színpad, a színház neki egyet jelent az élettel:' És soha -lem a könnyebb megoldások felé kereste a kibontakozás útját. Millerrel kezdte, magasra tette a mércét, de alább alig adta: Lorca, Shakespeare, Örkény, Csehov, Moliére következik a sorban. Kemény, szikár művész, egyéni utakat keres, a kc.ozerű színház megteremtésének konok vágya űzi-hajtja. Székely mai színházat csinál, akár Moliére-t, vagy Örkényt rendez. És ez a maiság éppúgy megnyilvánul rendezéseinek korunkat jellemző felfokozott ritmusában, olyko? szédületes tempójában, mini friss szellemű gondolatiságában. Indulatos művész, aki indulatainak pusztító-tisztító tüzével szeretné kiégetni belőlünk mindazt, ami régi, elavult és ósdi. Tudja, hogy a színház a jelen művészete, az itt és a most varázslata, e-ért tör minden munkáiéban erőteljes szuggeszivitásra. Zsarnoka a színpadnak Könyörtelen. kicsikarja belőle viszont, ami lehetséges. Nincsenek pózai, csak gesztusai. Székely munkáját egy matematikus racionalizmusával tervezi meg, hogy azután egy lírikus érzékenységével öntse végső formába. Még esetleges hibáik is tiszteletre méltóak, mert tiszta szándék húzódik mögöttük. Nem véletlen tehát, hogy nemzedékének legtehetségesebbjei között tartják számon. Sikerekben gazdag fél évtizedet zár le és koszorúz meg a Jászai-díj. V. M. A négy óvónőjelölt: Harangozó Éva, Horváth Ildikó, Farkas Elvira, Nagy Gizella kon vesznek részt, így pszichológiai. pedagógiai kérdésekkel is foglalkozhatnak, A fegyvernek! Nagy Gizella Szolnokon töltötte gyakorlatát. hívták is vissza. a városba. — Örülnöm kellene, de mégse: nem kérek az albérletből és a magányosságból...' Törökszentmiklóson szolgálaMinden ház elé virágot