Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-24 / 94. szám
1974. április 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Miért tettem ? Nőnek a kérdőjelek bennem. Feltehetően mindenkiben, aki Borenich Péter dokumentumjátékát végighallgatta. Döbbenetes mű. Az lenne akkor is, ha színészekkel. újra elevenítve játszana él a történetet, ^kétszeresen az így, valóságos fölvételek meghallgat- .tatásával. A dramaturg, a rendező lehetősége annyi: választhat, mit hagy meg, mit közöl velünk az eseményből. A többi, a műsort készítő riporteré, ő kérdez, s ő kap döbbenetes válaszokat, párbeszédeket. Az eseményjáték főskereplője, Bori néni, 52 éves, mozgásképtelen, de szellemileg teljesen ép asszony. Az ő kálváriája, a család, a környezet és a beteg asz- szony konfliktusai a játék magva. Többet elmondani nagyon ry;héz róüa. hiszen sem megoldást, sem feloldást nem ad. Olyan indulatok csapnak össze, mélyek kibékítheteüenek, az a&z- szony nem akar kórházba menni, a család nem akarja vállaind, a 17 éves kislány, akivel együtt lakik, idegbeteg Már-már azt mondanánk embertelenség de a játék megelevenedő vitáiban felsejlenek előttünk korábbi családi nézeteltérések, sebek, melyek nem gyógyulnak. A rádió különleges adottságait használ ja ki Bore- nich Péter, azt, hogy a szenvedély elteledibebi az emberekkel az orruk alá dugott mikrofont, őszintén és indulattal vallanak. A játék döbbenetes drámai erejét éppen ez adja: a nincs megoldás érzete, s az a kényszer, mely a történet továbbgondolására ösztökél minden hallgatót. A riporter játékához formailag is jó megoldást talált, a játékot lezáró gondolatmontázs egyben a kérdőjelek sorozata; Operaest A jászapáti Velem! Endre Termelőszövetkezet irodájának ajtaján élénkpiros plakát hívja fel a tagok figyelmét egy nagyszabású kulturális eseményre: „Jászsági randevú”, vidám szabadtéri műsor a községi sportpályán- A belépőjegyek nagy része tsz-tagok kezébe kerül. Azt már Fehér Ferencné kultúrfelelőstől tudjuk meg, hogy a községi rendezvényeken — tájelőadáson, operaesten — mindig ott van a tsz. szervezésében néhány szocialista brigád, vagy -^a jó munkát végző dolgozók. — Két alkalommal például „megvettek” egy egész előadást — 'az egyiket az Alkotmány Tsz-szel közösen. A téesz mikrobusza rendszeresen^ viszi a dolgozókat Szolnokra, a színházba. Igen kedvelt a tagok körében a kirándulás. Jártak már a Bükkben, a Mátrában, a Hortobágyon, s legutóbb tavaly a Dunakanyarban, ahol az emlékezetes túrán összesen százhuszan vettek részt. Az idei programok bejegyzései is ott sorakoznak a kultúrfelelős naptárában, — köztük — a magyar—NDK gyermek-csereüdültetés. — Húsz tsz-tag gyereke utazik ki, és ugyanannyi német iskolást fogadnak Jászapátin. Szakkönyvtár a kézben A színházi operaelőadás, a kirándulások mellett a tsz- ben az öntevékeny művészeti csoportok is kedveltek. A citerazenekar mellett menyecskekórus is működött, s az idén a férfiak is kedvet kaptak az énekléshez. Pávakörré alakultak át. A gazdaság egyre jövedelmezőbben termel, s ez a művelődési célokra fordított összeg növekedését is eredményezi. Tavaly 150, idén 180 ezer forint a kulturális alap. Ebből a szakműveltséget segítő könyvekre tízezer forintot költenek. Jelenleg mintegy ötszáz kötetes szak- könyvtára van a tsz-nek. — Első pillanatra ellentmondásnak tűnik; — az iroda könyvszekrényében alig lézeng néhány tucat könyv. Viszont éppen ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a szakembereknek szükségük és nyolcáltalános... ▼an a könyvre. Az ötszáz kötet nagy része „kézben van”. — Legtöbbször az új könyveket is az egyéni kérés alapján, szinte névre szólóan rendelik. Minek nekünk agronőmns ? Ezt kérdezték a tagok tizennyolc évvel ezelőtt Bagi Imrétől, aki több évig elnökké volt a szövetkezetnek, s ma ugyanott bérszámfejtő. — Sokallták a neki járó munkaegységet, és egyáltalán fölöslegesnek tartották, hogy „olyan valakit tartsanak itt, aki nem dolgozik”Ma már senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a mezőgazdaságot nem vasvillával, kapával irányítják, és nincs az a tsz, ahol el akarják küldeni az egyetlen ág- ronómust. A Velemi Endre Termelő- szövetkezetben jelenleg harmincnégy középiskolai végzettségű és öt egyetemet végzett szakember dolgozik. A szakmai követelmények évről évre növekednek, melyekkel lépést kell tartani. Rendszeres továbbképzésen vesznek részt a szakmunkások, a vezetők, így például a vezetés és gazdálkodási ismeretek tanfolyamán a növénytermesztési, szakmai előadássorozaton vagy a géplakatos továbbképzésen. Esti vagy levelező oktatáson húszán vesznek részt általános és középiskolában. A tsz a lehetőségekhez képest gondoskodik a szakemberutánpótlásról : három ösztöndíjast várnak vissza. Szép, szép, de ,.. Az eddigi eredmények szépek és elismerésre méltóak, de azt is‘ látni^kell, hogy még nem elegendőek. — A négyszázhuszonkét dolgozó közül kettőszáznegyven nem végezte el az általános iskolát. Ez a jövőben még több erőfeszítést követel a szövetkezet vezetőségétől, s minden bizonnyal a kulturális alapból áz esti és levelező oktatás támogatására fordított összeg — a jelenlegi 4 ezer forint — kevésnek bizonyul. A mezőgazdaság további sorsa bármennyire is gépe- feítünk, az ember kezében van, s minél műveltebb az ember, annál értőbben tudja azt irányítani. Ehhez pedig — még most sem késő — első lépés az alapműveltség megszerzése. S talán álékor a színházra, operára, országjárásra fordított tízezrek jcíbban kamatoznak. I. Zs. Hat holdnyj területen VI—VIII. századi sírmező került elő Szekszárdon. Becslések szerint kétezer gepida sir feltárása' várható. Ugyanott mongoloid ^ovasnomád etnikumra utaló sírokat is leltáriak a régészek, • akik közép- iskolások alkalmi régész táborával együtt dolgoznak Vasúti muzeum Szolnokon Elkészült a tanulmányterv A MÄV illetékes szakemberei. a megyei és a városi tanács, valamint a megyei múzeumi igazgatóság képviselői tegnap megvitatták a szolnoki közlekedési múzeum és gőzmozdony skanzennek a MÁV Tervező Intézet által készített tanulmánytervét Jelentős esemény ez, lényeges kiindulópontja annak az évek óta dédelgetett álom megvalósításának, hogy legyen Szolnoknak egy ilyen intézménye. Ha valahol! érdemes vasúti múzeumot létrehozni, akkor megyénk székhelyén mindenképpen. Itt még áll az 1847- ben épített vasúti indóház, amely akkor a város harmadik emeletes épületeként is látványszámba ment. Mellette kiállítási csarnoknak köny- nyen átalakítható, több mint ezer négyzetméter alapterületű régi raktár van. Nem kell tehát különösebb varázslat áhhoz, hogy a századforduló, illetve az azt megelőző időszak vasúti pályaudvarának miliőjét megteremtsék. Hazánkban, mindegyik régi indóházait lebontották a szolnoki kivételével. Igaz, ez az épület sem műemlék, de ipari műemlékként kezelhető. A szolnokiak szívéhez egyébként több okból hozzánőtt. Az indóház falai között megfordult Kossuth Lajos. Széchenyi István, Petőfi Sándor és még sok neves szemáyi- ség. Ezzel párosul az. hogy a vasúti munkásság évtizedeken át a haladás meghatározó erejű képviselője volt Szolnokon, s szerepe ma is igen számottevő. Szolnokon van az ország egyik legfontosabb, s ggyre inkább a legkorszerűbb pályaudvara. A tanulmányterv szerint 18 különböző típusú mozdony — köztük néhány „világ- nagyság” •— és öt-hait vasúti kocsi kerülne az ósznlnoki teherpályaudvaron kialakítandó, hatvágányos skanzenbe. A régi indóházhan és a mostani raktárban különböző vasúti emlékeket, berendezési tárgyakat őriznének meg az utókor számára. Mindez természetesen nem megy máról holnapra Azin- dóházból több családot ki kell telepíteni, az épületet fel koűl újítani. A raktár átalakításáról sem lehet szó addig, míg a szolnoki vasúti rekonstrukció 1976-ban kezdődő harmadik ütemében érdemi előrehaladás nem következik be. Annak sarán építik át a déli ipartelep kiszolgálására hivatott vágány- hálózatot, s akkor épül az új teherpályaudvar. Mindez természetesen nem jelenti * azt, hogy a skanzenépítés első kapavágását a riyol cvanas évekre kell elhalasztani. Részmunkák a közeli években elkészülhetnek. S kell is, hogy mielőbb elkezdődjenek, hiszen nem kicsi a tét; a tanulmányterv szerint 35—40 .millió forint kiadással kell számolni. Ilyen nagy értékű munkát rövid idő alatt elvégezni •— figyeiembevéve az egyéb akadályokat 'is —• úgysem lehet. Sok mindent lehet azonban már most is. Mindenekelőtt ki bontakoztatni a közlekedési múzeumot segítő társadalmi összefogást. Elnnék első lépcsője lehetne a környék mielőbbi rendbetétele, a dü- ledező bódék lebontása. Most méginkább az ellenkező hatás érvényesül. A Mártírok úti ócskavas-telep például a MÁV területén szeretne terjeszkedni. Reméljük, az illetékesek megtalálják annak a módját, hogy a környékről aa egész roncstelepet kitelepítsék. — sünön — Béke cs barátság hónap—a mozikban A filmforgalmazás tevékenyen bekapcsolódik a béke és barátság hónapjának, valamint a békemozgalom megalakulása 25. évfordulójának ünnepségsorozatába. A bemutatók középpontjában az Életünk legszebb napja című szinkronizált amerikai film álL A barátsági hónap filmprogramjában ezenkívül 19 játék- és 16 rövidfilm szerepel. Köztük olyán alkotások, mint Az imádság már nem elég című chilei, a Merénylők című olasz—francia film, az Emlékezés című Csuhraj- alkotás, az amerikai Eper és vér, vagy a magyar Arc. % A magvar nyelv hete Nagy László. a költő mondja: Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kéül a sírig... Elhangzik a mondat, egy olyan önmagában szokatlan műsorban, amelyet a héten — a magyar nyelv hetén — sugárzott a rádió. Az a rádió, amely nyelvünk tisztaságáért, a nemcsak helyes, de szép magyar beszédéit igazán sóikat tesz. A hét egyik kiemelkedő rendezvénye volt Lő- rincze Lajos Édes anyanyelvűnk című sorozatának különkiadása, melyet Veszprémből közvetítettek. Az egyórás műsorban neves színészeink tolmácsolásával számos, nyelvünk szépségét, a nyelvi kifejező erőt méltató irodalmi mű hangzott éL- Az adás ki nem mondott, de hangsúlyozottan érezhető központi gondolata: nem a szabályok halmozása, a formális nyelvi tudás a fontos, sokkal inkább a természetesség és a nyelvi változatosság. Szellemesen fogalmazta meg ezt a gondolatot Németh László a vaskalapos lektorokról szóló írásában, védelmére kelve minden olyan igyekezetnek, mely új színt, frisseséget visz irodalmunkba. — tröinböczky — I I eltaláló vagyok. Találmányom azoknak a jeleneteknek a hatására született, amelyeket a házunk melletti üzletben figyeltem meg. Micsoda kimerítő munka! Cukrot, darát, spagettit mérni s közben folyton hol a merőkanálra, hol a mérlegmutatóra nézni. Néhányszor tanúja voltam kellemetlen eseteknek, amikor a vevők lármát csaptak az eladó hibája miatt. Elszorul az ember szíve a szorgos bolti dolgozó láttán, aki zavarában elvörösödve, újra méri az árut. Az általam feltalált gépezet mentesíti az eladókat foglalkozásuk számos nehézségétől. Két tucat átlátszó dobozba beöntik a különféle ömlesztett árukat, és az automata . bármelyiket milli- <?r—-mmü pontossággal kiméri s még be is csomagolja Az eladónak nincs más dolga, mint sorra nyomogatni a számokkal ellátott gombokat, no meg arra ügyelni, hogy a tartályokból ki ne fogyjon az árukészlet. A kereskedelmi főigazgatóság támogatta találmányomat. Kérésemre elhatározták, hogy ugyanott, a házunkkal szomszédos üzletben próbálják ki. És ekkor első ízben találkoztam az emberi maradi- sággal és szkepticizmussaL — Ebben a dobozban, — magyaráztam — egy olyan szerkezet van, amely csaknem patikai pontosságú mérést tesz lehetővé... — És hogyan lehet szabályzni? — vágott közbe hirtelen egy rekedt hang a sarokbóL Azt mondtam, hogy sorozatgyártásnál a szerkezetet az üzemi laboratóriumnak kell beszabályoznia, amely a beállítás pontosságáért viselt felelősség jeléül blombával látja el. A sarokban valaki csalódottan köhintett. Megnyugtattam a kételkedőt, Hogy a korszerű laboratórium be- / B. SZAPARIN: rendezése teljes mértékben garantálja a beállítás kellő megbízhatóságát. A sarokban levő egyén nem szólt semmit. Hazafelé menet az utcán hallottam, miként vélekedett találmányomról az üzlet két dolgozója. — Hát, ezzel a micsodával nem építhetünk nyaralót, — mondta az egyik. Hangjából a kételkedőre ismertem. Fura ember! Az én szerkezetemnek nem az a rendeltetése, hogy szöget verjen és sövényt készítsen: hiszen nem építőipari gép. Másnap az automata a íű- szerosztályon működött Ügy vettem észre, hogy az elárusítónő szeme ki van sírva. Azt mondta a mellette álló asszonynak, aki bizonyára a barátnője volt. » — És rámszólt: ha sokat ugrálsz, az automatához kerülsz. Hát ide is állított. T — Most aztán örülhetsz! — mondta a barátnője. Szerintem volt ok az örömre. Egyetlen elárusítónő any- nyi vevőt szolgált ki, ameny- nyit azelőtt négy sem győzött, s azonfelül gyorsan, pontosan, rendesen, sor nélkül, — Nos, mi újság? — kérdeztem a csoportvezetőtől. —■ Nem megy, — felelte rekedt hangon. — Nem idevaló, gyenge a technikája. Tudtam, hogy nehéz a kedvét tölteni. Ezúttal azonban, legnagyobb csodálkozásomra, igaza volt, A következő napon az automata nem működött. — Akadozik, — sz6lt a csoportvezető, — Mondom, ez a technika nálunk sehogy sem válik be... Megvizsgáltam a gépet, és a fogaskerekek között egy vadonatúj, jókora szöget találtam. — Sok mindenféle kerülhet a cukorba —, mondta a csoportvezető komoran, amikor megmutattam felfedezésemet. Beleszereltem az automatába egy idegen tárgyak eltávolítására szolgáló szűrőt. A gép teljes három napig működött. A negyedik napon a cukrászati osztályon találtain. Az ismerős csoportvezető sokkal vidámabb volt. — Próbálkozzanak most ók vele, — mondta. Hangjában első ízben fedeztem fel némi lelkesedést Egyetértettem vele abban, hogy a gép sokoldalú kipróbálása nem árt. Meg kell mondanom, hogy a cukorkák mérését és csomagolását is ^ nagyszerűen végezte. Két hét ' múlva azonban az egyik elárusítónő kérte, hogy helyezzék át egy másik üzletbe... Éppen ez az elárusítónő volt az, akire a vevők a legtöbbet panaszkodtak amiátt, hogy gyakran téved az áru mérésénél. Azt hinné az ember, örülnie kellene, hogy mostantól fogva a hibák nem ismétlődhetnek meg! Csuda, milyen maradi emberek vannak a világon. .. A döntő fordulat akkor következett be,, amikor egy szép napon beléptem az üzletbe, és új vezetőt és néhány új dolgozót vettem észre Á régi vezetőt, mint mondták, alacsonyabb beosztásba és más üzletbe helyezték. Valami kiderült, de hogy tulajdonképpen mi,, azt nem firtattam: álig vártam, hogy mielőbb befejezzem a kísérletemet. Az eltávozottak között volt a fűszerosztálybeli szkeptikus is. Az üzletben minden megváltozott: komszomol ifjúsági brigádokat szerveztek, amelyek fiatalos lelkesedést tanúsítottak az új technika iránt,, s vizsgálataim úgy mentek, akár a karikacsapás. Nemsokára -kiállításon mutatták be a gepezet egy tökéletesített példányát, s osztatlan sikert aratott. Kedvem támadt, hogy megkeressem azt a szkeptikus csoportvezetőt, aki mindig kételkedett új gépemben. Kiderült azonban, hogy éppen ő 'az, akit bíróság elé állítottak. — Miért? — kérdeztem. Azt felelték, valahogy nem úgy építette » nyaralóját, mint kellett volna. Helytelen módszereket alkalmazott. Estembe jutott, hogy kiszerelő gépemet nyaralója építéséhez akarta felhasználni, és rádöbbentem, hogy az ilyen embernek nem lehet helyes a módszertana. És most, azon töprengek: csupán maradiság és konzervativizmus miatt történik-e, hogy az új kezdeményezés néni talál azonnal kellő támogatásra?. .. ' Persze, én sem vagyok valami istentudja mekkora szaktekintély a lélektan és az erkölcs kérdéseiben. Ismétlem, csak egyszerű feltaláló vagyok. De bármilyen gépet építsünk is, az valamiképp mégiscsak az ember lelkére hat. Ha pedig lelkesen látunk dologhoz, akkor erősebb lesz az bármely motornál. Éppen ezért írtam elbeszélésem címébe í előbb a „lélek” szót, csak azután a „gépet”. Gellért György fordítása LÉLEK ÉS GÉP
